Világ Ifjúsága, 1959 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1959-12-01 / 12. szám
/ — DIVSZ mindenkor szolidaritást vállalt kz a gyarmatosítás ellen hősiesen küzdő afrikai népekkel, az afrikai fiatalokkal és támogatja is őket. Lelkesen üdvözölte a guineai népet, amely 1958. szeptember 28-án kiharcolta a nemzeti függetlenséget. Szövetségünk főtitkárhelyettese egy esztendővel később ellátogatott Guineába, s az alábbiakban beszámol tapasztalatairól. Repülőgépünk, az Air France légitársaság DC—6 típusú gépe egy napsütötte reggelen alacsonyan szállva elsuhant a Loos-szigetek hatalmas bányái felett és leszállt Conakry repülőterén. üdvözlésemre megjelentek a Guineai Demokrata Párt a kormány és az ifjúsági szövetségképviselői. A szokásos üdvözletek után a kormánypalotába mentünk, ahol fogadott IVamara Kelta államminiszter, aki az ország belsejében utazgató Sékou Touré helyett ellátta a miniszterelnöki teendőiket, így kezdődött látogatásom a Guineai Köztársaságban. Egyik ámulatból a másikba esve odáltam a népet, amely az országépítés nagy ideájában lelkes egységbe tömörül a Gui- Irai Demokrata Párt és a Sékou Tourévezette kormány köré. Alig egy évvel ezelőtt... Már korábban is ismertem ezt a területet, amelyet a gyarmatosító önkény cinikusan Francia Guineának nevezett. Háromszor is jártam itt és utazásaim során feltárult előttem a táj. A francia gyarmatosítók több mint hatvan esztendeig tartó uralmuk idején megkaparintották a föld felszínének és mélyének kincseit. A városok és falvak lakossága keményen dolgozott a földeken, a bányákban és a gyárakban, de mindaz csak a gyarmatosítókat gazdagította, akik évről évre növelték hatalmas profitjukat. Az ország közben egyre nagyobb nyomorba süllyedt: nem volt elég iskola, kórház, sport- és kulturális létesítmény. Nőttön nőtt a munkanélküliek száma, alkoholizmus és prostitúció fenyegette a fiatalokat. Azokat, akik ebben az időben, hozzám hasonlóan ellátogattak Guineába, már ekkor is lenyűgözték a nép pompás tulajdonságai: a munkakedv, a hazaszeretet, a fegyelmezettség és a szervezési képesség. Ezek a tulajdonságok együttesen előrevetítették a közeli győzelem árnyékát. Azóta eltelt néhány év, győzött a népi akció, a gyarmatosítókat mindörökre elűzték, a nép felszabadult és kezébe vette sorsának irányítását... Munkában az egész nép Amikor 1958. október 2-án ünnepélyesen kikiáltották a Guineai Köztársaságot, a francia gyarmatosítók dührohamukban elhatározták, hogy kivonják az országból valamennyi technikai, egészségügyi, értelmiségi és katonai káderüket, leállították a folyamatban levő munkákat, visszarendelték az útban levő hajókat, felmondták a kölcsönöket. E minősíthetetlen intézkedéseknek az volt a célja, hogy megbénítsák az ország egész gazdasági és közigazgatási életét, zűrzavart teremtsenek és megmutassák Afrika többi elnyomott népének, nem fizetődik ki a függetlenség. A francia gyarmatosítók azonban számításaikban figyelmen kívül hagyták egy elszánt nép képességeit, megfeledkeztek a nemzetközi szolidaritásmozgalomról, amely támogatta a fiatal köztársaság népét, s az ENSZ-be való felvételi kérelmét. Hatalmas arányú átalakulás bontakozott ki az egész országban. A lakosság valamennyi rétege támogatja a Guineai Demokrata Pártot, amelynek bizottságai működnek az ország mind a 4123 városában és falvában. A belső egység olyan hatalmas népi szervezetté kovácsolta a pártot, amelyen belül a tömegek gyakorolják az ellenőrzés jogát és kifejtik véleményüket a nemzet valamennyi problémájáról. A lakosság a GDP és a kormány felhívását követve a felszabadulást követő egy esztendő alatt megépített 9060 kilométer szekérudat, ST2 kisebb-nagyobb hidat, 7600 méter gátat, létrehozott 227 szövetkezeti áruházat, 2440 szövetkezetet, megszervezett 5 piacot, felépített 335 iskolát, 28 kórházat stb. A városok egykor piszkos utcái most ragyognak a tisztaságtól, eltűnt a gyom és a szemét, anélkül, hogy ez a kormánynak egyetlen frankjába került volna ... A nép egységes akarata valósággal csodát művelt. A jövő építésének terve A GDP és a kormány az ország gazdasági és kulturális fejlődésének meggyorsítása érdekében kidolgozta a négyéves tervet, amelynek lényege a termelékenység növelése a mezőgazdaság valóságos forradalmasítása útján. Traktorokat, ekéket, a nyersanyagok helyi feldolgozását szolgáló kis üzemeket bocsátanak a lakosság rendelkezésére. Ez lehetővé teszi, hogy a paraszttömegek a régi, rossz munkakörülményeknek hátat fordítva elérjék a magasabb életszínvonalat. Az iparosításban nagy szerep jut azoknak az üzemeknek, amelyek alumíniummá dolgozzák fel majd a bauxitot. Gátat építenek a Koukouré-folyón és megépítik a 3 milliárd kilowatt kapacitású erőművet. Vasútvonalat építenek egészen Kakoudé ig, ahol új kikötő épült Törvényekkel szabályozzák a munkások helyzetét, kialakítják a társadalombiztosítás rendszerét. A parasztokat szövetkezetekbe tömörítik, s létrehozzák azt az állami szervet, amely méltányos áron vásárolja fel a terményeket. A fiatalok és a felnőttek körében megindult a harc az írástudatlanság ellen, a nagyobb helységekben esti tanfolyamokat és népi egyetemeket szerveznek. Teljesen átalakítják a közoktatást és felszámolják azokat a negatív vonásokat, amelyek magukon viselik a gyarmatosítók bélyegét. Máris jelentősen megnőtt az iskolások száma. A művészet és a népművészet olyan támogatásban részesül, amely lehetővé teszi magas színvonalú fejlődésüket, az afrikai múlt nagyszerű hagyományainak szellemében. Együtt a haladó világgal A Guineai Köztársaság megalakulása óta szolidaritást vállalt mindazokkal az afrikai és más országokkal, amelyek harcolnak a gyarmatosítás és az imperializmus ellen, a békéért és a nemzetközi együttműködésért. Ünnepélyesen kinyilatkoztatta, hogy függetlenségét az afrikai népek ügyének szolgálatába állítja, s csak akkor tekinti azt teljesnek, ha az egész kontinens felett ott lebeg majd a szabadság zászlaja. Ghánával szövetségi szerződést kötött, amely az első konkrét lépés Fekete-Afrika egységének és függetlenségének útján. Libériával és más független afrikai államokkal együttműködik a kontinens előtt álló problémák megoldásában. A Guineai Köztársaság nemzetközi síkon a pozitív semlegesség politikáját folytatja. A világ minden nemzetével barátságban és együttműködésben óhajt élni. A kormány szem előtt tartja a nép érdekét, amely nem akar elszigetelve maradni a világ többi részétől, s gyors ütemben be akarja hozni technikai és gazdasági elmaradottságát. Éppen ezért felvette a diplomáciai kapcsolatot csaknem az összes független állammal, felhasználja a küldöttségcserék lehetőségeit, gazdasági és kulturális egyezményeket köt. A Guineai Köztársaság ifjúsága A Guineai Köztársaság ifjúsága a gyarmati elnyomás hosszú időszakában sok kicsiny, de kevéssé hatékony szervezetbe tömörült. A függetlenség után azonban, tudatában a reá váró élenjáró szerepnek, május havában kongresszust rendezett, hogy megalakítsa egységes, országos szervezetét, az Afrikai Demokratikus Tömörülés Ifjúságát (ADTI), amely a GDP hatékony irányítása alatt áll. Az egyesült és a néphez szoros szálaikkal fűződő ifjúság ily módon fokozott erővel láthatott a munkához. Az ADTI-ba tömörült fiatalok ma már foglalkoznak mindazokkal a kérdésekkel, amelyek a nemzet előtt állnak. A fiatalokat elsősorban mégis a szociális problémák foglalkoztatják. Az analfabetizmus, amely ellen elkeseredett küzdelmet kell vívni, az alkoholizmus, a fiatalkorúak bűnözése, a prostitúció, a csavargás — mindaz, ami tegnap még segítette uralmuk megszilárdításában a gyarmatosítókat. Ebben a tevékenységben jelentős szerep jut a szórakozásnak és a sportnak is. Az ADTI szervezete a maga nemében egyedülálló egész Afrikában. Két nagy szekcióra oszik: a sport- és az általános tevékenység szekciójára. A fiatalok egész tevékenysége e két szekciónbelülbontakozik ki, igen gyümölcsöző módon mind a városi, mind pedig a falusi fiatalok számára. A sportszekció annyi szövetségre oszlik, ahány sportágat gyakorolnak a köztársaság területén. A sportszövetségek sportklubokból tevődnek össze, legalul vannak az alapszervezetek, legfelül pedig a nemzeti együttes. A sportoktatást a GDP által kinevezett okatók és mestereik biztosítják. Az általános tevékenység szekciója igyekszik kielégíteni az ifjúság törekvéseit, s egyben szolgálni az ország általános érdekeit politikai, szociális és gazdasági téren egyaránt. Az ADTI-nak van még ezenkívül pionír-tagozata, amely a 7—48 éves fiatalok nevelésével foglalkozik; leánynevelési tagozata, amely irányítja a fiatal lányok tevékenységét; gazdasági és szociális akció tagozata, amelynek feladata a fiatalok bevonása a gazdasági és társadalmi megújhodás hatalmas folyamatába; művészeti és kulturális tagozata, amely rendszeresen és módszeresen megszervezi a harcot az analfabetizmus ellen, „feltérképezi” és értékeli az afrikai művészeti, népművészeti és irodalmi alkotásokat. Iskolai és egyetemi tagozata, amelynek feladata a diákok tanulmányainak, szórakozásának és üdülésének szervezése. Végül az ADTI-nak igen sok ifjúsági felügyelője van; ezeket a GDP bízza meg a fiatalok politikai irányításával és tevékenységük koordinálásával. Meg kell említenünk még, hogy az ADTI tagja az Afrikai Ifjúsági Tanácsnak és együttműködik minden olyan nemzetközi ifjúsági szervezettel, amely a béke és a barátság érdekében munkálkodik. Ez az a széles keret, amelyben a guineai ifjúság kifejti tevékenységét, azzal a szent elhatározással, hogy a lehető legnagyobb mértékben elősegíti az ország újjáépítésének munkáját. A DIVSZ a Guineai Köztársaság fejlődéséből levonja azt a következtetést, hogy a nemzeti függetlenség kivívása halálos csapást mért a gyarmati rendszerre, éppen ezért rendkívüli mértékben örvendünk ezen esemény világvisszhangjának, s elsősorban afrikai visszhangjának, mivel ez a gyarmati uralom alatt élő országokban serkentően hat a felszabadító mozgalmakra. A DÍVSZ érdeklődéssel kíséri azokat a nagy eredményeket, amelyek az elmaradott Guineát modern és virágzó országgá változtatják. Ez ragyogó bizonyíték arra, hogy az afrikai népek milyen hatalmas alkotásokra képesek, ha egyszer kezükbe vették sorsuk irányítását. A DÍVSZ, a világ haladó erőivel egyetemben helyesli és támogatja a guineai nép nagyszerű eredményeit, amelyek nemcsak az ország újjáépítésében mutatkoznak meg, hanem Afrika nagy múltjának, a fekete embernek a gyarmatosítók által oly sokáig megvetett erkölcsi és fizikai értékeinek feltámasztásában is. Bájos guineai kislány Guineai zenészek táncos, dalos felvonulása Sékou Touré, a független Guineai Köztársaság elnöke Éneklő falusi gyermekek Földrajz: Felső-Guineában fennsíkok, füves szavannák és poros síkságok váltogatják egymást. Fouta-Djailom, másnéven Közép-Guinea, a magas, lépcsőzetes fennsíkok vidéke a legszemvidítébb tájak egyike. A meredekfalú,gyors folyók és festői vízesések által barázdált mély völgyekben ered a kontinens számos nagy folyama: a Gambia, a Bafing, a Niger stb. Ezt a vidéket joggal nevezik Nyugat-Afrika „vízi palotájának”. Az erdős Guinea viszont egészen más képet mutat. Itt törnek az ég felé Nyugat-Afrika legmagasabb csúcsai, így például a Nomtoa-hegyek. A hatalmas erdő mindenben elüt a Fouta-Djailon sziklás és elhagyatott tájaitól. A partvidék, másnéven Alsó-Guinea a Foula-Djallon lábainál véget érő lapályok keskeny síkja, ahol a széles és mély torkolatú folyók ágai mocsara- szigeteket fognak közre. Néprajz: Ezen a területen különböző népcsoportok élnek: a hegyekben a fouták, akik az állattenyésztés mellett földműveléssel is foglalkoznak. A szudáni származású szusszuk a folyók mentén déli irányban leereszkedtek a tengerpartig, s rányomták erre a vidékre nyelvük és civilizációjuk bélyegét. A basszarik és kanyagaik a külső behatások ellenére is meg tudták őrizni sajátos civilizációjukat. Az erdős területen élő kiszek, manuk, kanok, a többi népcsoporttal ellentétben többségükben animistáik maradtak. Jó földművesek lévén, nagy tetteikre hivatott csoportot jelentenek. Végül mindezek az etnikai csoportok együttesen alkotják azt a csaknem hárommilliós népet, amely hosszú ideig harcolt egységének megőrzéséért és szabadságának kivívásáért. Az ország hatalmas természeti kincsekkel rendelkezik. A mezőgazdaság és a bányászat termékei éppen olyan változatosak, mint maga a táj. Alig kezdődött meg a pálmamag-kivitel és máris évi 40 0OO tonnát exportálnak. A kókuszdió bő termést ad, olaja igen értékes. Ezenkívül Guineában megtaláljuk csaknem az összes trópusi terményt: banán, ananász, narancs, mandarin, citrom, kávé, kakaó, kinin. Az élelmiszer-növények között meg kell említeni a rizst, a kukoricát, a maniocát stb. Ami az ásványkincseket illeti, már 1964-ben 595 000 tonna vasércet, 468 000 tonna bauxitot, 300 kiló aranyat és 16,2 kiló gyémántot termeltek.