Világ Ifjúsága, 1959 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1959-12-01 / 12. szám

/ — DIVSZ mindenkor szolidaritást vállalt kz a gyarmatosítás ellen hősiesen küzdő­­ afrikai népekkel, az afrikai fiatalokkal és támogatja is őket. Lelkesen üdvö­zölte a guineai népet, amely 1958. szeptember 28-án kiharcolta a nemzeti függetlenséget. Szö­vetségünk főtitkárhelyettese egy esztendővel később ellátogatott Guineába, s az alábbiak­ban beszámol tapasztalatairól. Repülőgépünk, az Air France légitársaság DC—6 típusú gépe egy napsütötte reggelen alacsonyan szállva elsuhant a Loos-szigetek­ hatalmas bányái felett és leszállt Conakry repülőterén. üdvözlésemre megjelentek a Guineai Demokrata Párt a kormány és az ifjúsági szövetség­­képviselői. A szokásos üd­vözletek után a kormány­palotába mentünk, ahol fogadott IV­amara Kelta államminisz­­ter, aki az ország belsejében utazgató Sékou Touré helyett ellátta a miniszterelnöki teen­dőiket, így kezdődött látogatásom a Guineai Köz­társaságban. Egyik ámulatból a másikba esve odáltam a népet, amely az országépítés nagy ideájában lelkes egységbe tömörül a Gui- I­rai Demokrata Párt és a Sékou Touré­­vezette kormány köré. Alig egy évvel ezelőtt... Már korábban is ismertem ezt a területet, amelyet a gyarmatosító ön­kény cinikusan Francia Guineának nevezett. Háromszor is jártam itt és utazásaim során feltárult előt­tem a táj. A francia gyarmatosítók több mint hatvan esztendeig tartó uralmuk idején megkapa­rintották a föld felszínének és mélyének kin­cseit. A városok és falvak lakossága kemé­nyen dolgozott a földeken, a bányákban és a gyárakban, de mindaz csak a gyarmatosí­tókat gazdagította, akik évről évre növelték hatalmas profitjukat. Az ország közben egyre nagyobb nyomorba süllyedt: nem volt elég iskola, kórház, sport- és kulturális létesít­mény. Nőttön nőtt a munkanélküliek száma, alkoholizmus és prostitúció fenyegette a fia­talokat. Azokat, akik ebben az időben, hoz­zám hasonlóan ellátogattak Guineába, már ekkor is lenyűgözték a nép pompás tulajdon­ságai: a munkakedv, a hazaszeretet, a fegyel­mezettség és a szervezési képesség. Ezek a tulajdonságok együttesen előrevetítették a közeli győzelem árnyékát. Azóta eltelt néhány év, győzött a népi akció, a gyarmatosítókat mindörökre elűzték, a nép felszabadult és kezébe vette sorsának irányítását... Munkában az egész nép Amikor 1958. október 2-án ünnepélyesen ki­kiáltották a Guineai Köztársaságot, a francia gyarmatosítók dührohamukban elhatározták, hogy kivonják az országból valamennyi tech­nikai, egészségügyi, értelmiségi és katonai ká­derüket, leállították a folyamatban levő mun­kákat, visszarendelték az útban levő hajókat, felmondták a kölcsönöket. E minősíthetetlen intézkedéseknek az volt a célja, hogy megbé­nítsák az ország egész gazdasági és közigaz­gatási életét, zűrzavart teremtsenek és meg­mutassák Afrika többi elnyomott népének, nem fizetődik ki a függetlenség. A francia gyarmatosítók azonban számításaikban figyel­men kívül hagyták egy elszánt nép képessé­geit, megfeledkeztek a nemzetközi szolidaritás­­mozgalomról, amely támogatta a fiatal köz­társaság népét, s az ENSZ-be való felvételi kérelmét. Hatalmas arányú átalakulás bontakozott ki az egész országban. A lakosság valamennyi rétege támogatja a Guineai Demokrata Pár­tot, amelynek bizottságai működnek az ország mind a 4123 városában és falvában. A belső egy­ség olyan hatalmas népi szervezetté kovácsolta a pártot, amelyen belül a tömegek gyakorol­ják az ellenőrzés jogát és kifejtik vélemé­nyüket a nemzet valamennyi problémájáról. A lakosság a GDP és a kormány felhívását követve a felszabadulást követő egy esztendő alatt megépített 9060 kilométer szekérudat, ST2 kisebb-nagyobb hidat, 7600 méter gátat, lét­rehozott 227 szövetkezeti áruházat, 2440 szö­vetkezetet, megszervezett 5 piacot, felépített 335 iskolát, 28 kórházat stb. A városok egykor piszkos utcái most ragyognak a tisztaságtól, eltűnt a gyom és a szemét, anélkül, hogy ez a kormánynak egyetlen frankjába került volna ... A nép egységes akarata valósággal csodát művelt. A jövő építésének terve A GDP és a kormány az ország gazdasági és kulturális fejlődésének meggyorsítása ér­dekében kidolgozta a négyéves tervet, amely­nek lényege a termelékenység növelése a mezőgazdaság valóságos forradalmasítása út­ján. Traktorokat, ekéket, a nyersanyagok helyi feldolgozását szolgáló kis üzemeket bo­csátanak a lakosság rendelkezésére. Ez lehe­tővé teszi, hogy a paraszt­tömegek a régi, rossz munkakörülményeknek hátat fordítva elérjék a magasabb életszínvonalat. Az ipa­rosításban nagy szerep jut azoknak az üze­meknek, amelyek alumíniummá dolgozzák fel majd a bauxitot. Gátat építenek a Kou­­kouré-folyón és megépítik a 3 milliárd kilo­watt kapacitású erőművet. Vasútvonalat épí­tenek egészen Kakoudé­ ig, ahol új kikötő épült Törvényekkel szabályozzák a munká­sok helyzetét, kialakítják a társadalombizto­sítás rendszerét. A parasztokat szövetkeze­tekbe tömörítik, s létrehozzák azt az állami szervet, amely méltányos áron vásárolja fel a terményeket. A fiatalok és a felnőttek körében megin­dult a harc az írástudatlanság ellen, a na­gyobb helységekben esti tanfolyamokat és népi egyetemeket szerveznek. Teljesen átala­kítják a közoktatást és felszámolják azokat a negatív vonásokat, amelyek magukon vi­selik a gyarmatosítók bélyegét. Máris jelen­tősen megnőtt az iskolások száma. A művé­szet és a népművészet olyan támogatásban részesül, amely lehetővé teszi magas színvo­nalú fejlődésüket, az afrikai múlt nagyszerű hagyományainak szellemében. Együtt a haladó világgal A Guineai Köztársaság megalakulása óta szolidaritást vállalt mindazokkal az afrikai és más országokkal, amelyek harcolnak a gyar­matosítás és az imperializmus ellen, a béké­ért és a nemzetközi együttműködésért. Ünnepélyesen kinyilatkoztatta, hogy függet­lenségét az afrikai népek ügyének szolgála­tába állítja, s csak akkor tekinti azt teljes­nek, ha az egész kontinens felett ott lebeg majd a szabadság zászlaja. Ghánával szövet­ségi szerződést kötött, amely az első konkrét lépés Fekete-Afrika egységének és független­ségének útján. Libériával és más független afrikai államokkal együttműködik a kontinens előtt álló problémák megoldásában. A Guineai Köztársaság nemzetközi síkon a pozitív semlegesség politikáját folytatja. A világ minden nemzetével barátságban és együttműködésben óhajt élni. A kormány szem előtt tartja a nép érdekét, amely nem akar elszigetelve maradni a világ többi részé­től, s gyors ütemben be akarja hozni tech­nikai és gazdasági elmaradottságát. Éppen ezért felvette a diplomáciai kapcsolatot csak­nem az összes független állammal, felhasz­nálja a küldöttség­cserék lehetőségeit, gaz­dasági és kulturális egyezményeket köt. A Guineai Köztársaság ifjúsága A Guineai Köztársaság ifjúsága a gyarmati elnyomás hosszú időszakában sok kicsiny, de kevéssé hatékony szervezetbe tömörült. A függetlenség után azonban, tudatában a reá váró élenjáró szerepnek, május havában kong­resszust rendezett, hogy megalakítsa egysé­ges, országos szervezetét, az Afrikai Demo­kratikus Tömörülés Ifjúságát (ADTI), amely a GDP hatékony irányítása alatt áll. Az egye­sült és a néphez szoros szálaikkal fűződő if­júság ily módon fokozott erővel láthatott a munkához. Az ADTI-ba tömörült fiatalok ma már foglalkoznak mindazokkal a kérdésekkel, amelyek a nemzet előtt állnak. A fiatalokat elsősorban mégis a szociális problémák fog­lalkoztatják. Az analfabetizmus, amely ellen elkeseredett küzdelmet kell vívni, az alkoho­lizmus, a fiatalkorúak bűnözése, a prostitú­ció, a csavargás — mindaz, ami tegnap még segítette uralmuk megszilárdításában a gyar­matosítókat. Ebben a tevékenységben jelen­tős szerep jut a szórakozásnak és a sport­nak is. Az ADTI szervezete a maga nemében egye­dülálló egész Afrikában. Két nagy szekcióra oszik: a sport- és az általános tevékenység szekciójára. A fiatalok egész tevékenysége e két szekción­­belül­­bontakozik ki, igen gyü­mölcsöző módon mind a városi, mind pedig a falusi fiatalok számára. A sportszekció annyi szövetségre oszlik, ahány sportágat gyakorolnak a köztársaság területén. A sport­szövetségek sportklubokból tevődnek össze, legalul vannak az alapszervezetek, legfelül pedig a nemzeti együttes. A sport­oktatást a GDP által kinevezett okatók és mestereik biztosítják. Az általános tevékenység szek­ciója igyekszik kielégíteni az ifjúság törek­véseit, s egyben szolgálni az ország általá­nos érdekeit politikai, szociális és gazdasági téren egyaránt. Az ADTI-nak van még ezen­kívül pionír-tagozata, amely a 7—48 éves fia­talok nevelésével foglalkozik; leánynevelési tagozata, amely irányítja a fiatal lányok te­vékenységét; gazdasági és szociális akció ta­gozata, amelynek feladata a fiatalok bevo­nása a gazdasági és társadalmi megújhodás hatalmas folyamatába; művészeti és kultu­rális tagozata, amely rendszeresen és módsze­resen megszervezi a harcot az analfabetiz­mus ellen, „feltérképezi” és értékeli az af­rikai művészeti, népművészeti és irodalmi al­kotásokat. Iskolai és egyetemi tagozata, amely­nek feladata a diákok tanulmányainak, szó­rakozásának és üdülésének szervezése. Végül az ADTI-nak igen sok ifjúsági felügyelője van; ezeket a GDP bízza meg a fiatalok po­litikai irányításával és tevékenységük koor­dinálásával. Meg kell említenünk még, hogy az ADTI tagja az Afrikai Ifjúsági Tanácsnak és együttműködik minden olyan nemzetközi ifjúsági szervezettel, amely a béke és a barát­ság érdekében munkálkodik. Ez az a széles keret, amelyben a guineai ifjúság kifejti te­vékenységét, azzal a szent elhatározással, hogy a lehető legnagyobb mértékben elősegíti az ország újjáépítésének munkáját. A DIVSZ a Guineai Köztársaság fejlődésé­ből levonja azt a következtetést, hogy a nem­zeti függetlenség kivívása halálos csapást mért a gyarmati rendszerre, éppen ezért rendkívüli mértékben örvendünk ezen ese­mény világvisszhangjának, s elsősorban afri­kai visszhangjának, mivel ez a gyarmati ura­lom alatt élő országokban serkentően hat a felszabadító mozgalmakra. A DÍVSZ érdeklődéssel kíséri azokat a nagy eredményeket, amelyek az elmaradott Guineát modern és virágzó országgá változtatják. Ez ragyogó bizonyíték arra, hogy az afrikai né­pek milyen hatalmas alkotásokra képesek, ha egyszer kezükbe vették sorsuk irányítását. A DÍVSZ, a világ haladó erőivel egyetemben helyesli és támogatja a guineai nép nagy­szerű eredményeit, amelyek nemcsak az or­szág újjáépítésében m­utatkoznak meg, ha­nem Afrika nagy múltján­ak, a fekete em­bernek a gyarmatosítók által oly sokáig meg­vetett erkölcsi és fizikai értékeinek feltámasz­tá­­sá­ban is. Bájos guineai kislány Guineai zenészek táncos, dalos felvonulása Sékou Touré, a független Guineai Köztársaság elnöke Éneklő falusi gyermekek Földrajz: Felső-Guineában fennsíkok, füves sza­vannák és poros síkságok váltogatják egymást. Fouta-Djailom, másnéven Közép-Guinea, a magas, lépcsőzetes fennsíkok vidéke a legszemvidítébb tájak egyike. A meredek­­falú,­­gyors folyók és festői vízesések ál­tal barázdált mély völgyekben ered a kontinens számos nagy folyama: a Gam­bia, a Bafing, a Niger stb. Ezt a vidéket joggal nevezik Nyugat-Afrika „vízi palo­tájának”. Az erdős Guinea viszont egé­szen más képet mutat. Itt törnek az ég felé Nyugat-Afrika legmagasabb csúcsai, így például a Nomtoa-hegyek. A hatalmas erdő mindenben elüt a Fouta-Djailon sziklás és elhagyatott tájaitól. A partvi­dék, másnéven Alsó-Guinea a Foula-Djal­­lon lábainál véget érő lapályok keskeny síkja, ahol a széles és mély torkolatú fo­lyók ágai mocsara-­ szigeteket fognak közre. Néprajz: Ezen a területen különböző népcsopor­tok élnek: a hegyekben a fouták, akik az állattenyésztés mellett földműveléssel is foglalkoznak. A szudáni származású szusszuk a folyók mentén déli irányban leereszkedtek a tengerpartig, s rányomták erre a vidékre nyelvük és civilizációjuk bélyegét. A basszarik és kanyagaik a külső behatások ellenére is meg tudták őrizni sajátos civilizációjukat. Az erdős területen élő kiszek, manuk, kanok, a többi népcsoporttal ellentétben többsé­gükben animistáik maradtak. Jó földmű­vesek lévén, nagy tetteikre hivatott cso­portot jelentenek. Végül mindezek az etnikai csoportok együttesen alkotják azt a csaknem hárommilliós népet, amely hosszú ideig harcolt egységének megőr­zéséért és szabadságának kivívásáért. Az ország hatalmas természeti kincsek­kel rendelkezik. A mezőgazdaság és a bányászat termékei éppen olyan válto­zatosak, mint maga a táj. Alig kezdődött meg a pálmamag-kivitel és máris évi 40 0OO tonnát exportálnak. A kókuszdió bő termést ad, olaja igen értékes. Ezen­kívül Guineában megtaláljuk csaknem az összes trópusi terményt: banán, ananász, narancs, mandarin, citrom, kávé, kakaó, kinin. Az élelmiszer-növények között meg kell említeni a rizst, a kukoricát, a ma­­niocát stb. Ami az ásványkincseket illeti, már 1964-ben 595 000 tonna vasércet, 468 000 tonna bauxitot, 300 kiló aranyat és 16,2 kiló gyémántot termeltek.

Next