Világ Ifjúsága, 1960 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1960-09-01 / 9. szám
Sötétbarna a haja, barna a szeme, festetlen hamvas az arca, törékeny, szinte légies és mindig mosolyog. Olyan mint egy kis diáklány. Valójában az is: a Színház és Filmművészeti Főiskola negyedéves növendéke. Még főiskolás, de a közönség már jól ismeri. Bemutatkozott színpadon és filmvásznon is. De ne vágjunk a dolgok elébe, hogyan is kezdődött? —Még kislány koromban kezdődött. A mi kedves kis városunkban, Pápán laktunk akkor is. Csak mozi volt a városban és néha napján egy-egy vándorcirkusz látogatott le hozzánk. A színházat nem ismertem. A mozi és a cirkusz műsorát azonban nagy érdeklődéssel néztem minden alkalommal. De még ennél is kedvesebb szórakozásom volt a tánc. Nagyanyám sokat mesélt nekem a balerinákról, akik kecses mozdulatokkal, lábujjhegyen táncolnak. Hányszor utánoztam őket, hányszor próbálgattam órákon keresztül a tükör előtt lábujjhegyre állni. Ha vendégségbe jöttünk Pestre, minden alkalommal elkísértem unokanővéreimet, Katit és Jutkát — akiket nagyon tiszteltem, mert balettiskolába jártak — a táncórákra. Ilyenkor mindenről megfeledkezve feszülten figyeltem mozdulataikat. Akkor eljegyeztem magam a két kicsiny balettcipővel és ma is szívesen táncolok. Táncosnőnek készült mégis színésznő lett? Talán véletlenül történt? — Nem, nem! — tiltakozik a tőle megszokott fiatalos bájjal. Később már nemcsak a balettcipőkről álmodoztam, verseket is írtam és sztárfotókatgyűjtöttem nagy buzgalommal. t'cUtán ezért van az, ~~,niinden kedves levélírómnak boldogan válaszolok és fényképet is küldök, mert megértem őket. Én is gyűjtő voltam... És Francoise Arnoul tetszett nekem a legjobban. Szerettem volna hozzá hasonlítani. Bevallom, kopíroztam is őt: mivel több filmjében viselt esőköpenyt, én is hordtam, persze — teszi hozzá nevetve — a kelleténél sokkal többször. Ilyen gyerekes, nem is tudatos módon készültem a színészi pályára. És ez a ábránd, mégis a nagy elhatározáshoz vezetett: felvételire jelentkeztem a Színház és Filmművészeti Főiskolára. Sikerült! Felvettek! Nagyon szeretek tanulni, és eddigi szerepeim buzdítást, még nagyobb lelkesedést öntöttek belém. Először Palotai Boris „Kegyetlen ifjúság” című regényének, a főiskola rendezőszakos hallgatói által készített filmváltozatában szerepelt. Több sikeres színpadi fellépés után aztán „igazi” filmek következtek: az „Akiket a pacsirta elkísér”, a „Pár lépés a határ”, „Az égre nyitó ablak”. Hangját hallhatjuk a „Ballada a Nem, nem lehet azt mondani, hogy szép, de már az első pillanatban rokonszenvesnek tűnik. Érdekes ember, érdekes színész. „Civilben” legalább annyit mosolyog, mint a színpadon és a filmekben. Egyszerű, természetes mozdulattal összekulcsolja kezeit, ráncolja homlokát, felhúzza szemöldökét és bár azt mondja, hogy nem tud sokat mesélni önmagáról — a beszélgetés során mégis sokat elárul. Ha kimutatást készítenének arról, hogy a színészeknek melyik kérdést tették fel a legtöbbször, talán ez a mondat lenne a veretlen: Hogyan lett színész? Garas Dezsőtől is sokszor kérdezték már ezt. Egy ilyen érdekes színésztől, érdekes feleletet várnak erre, pedig — ahogy ő mondja — minden csattanó nélkül lett színész... Egyszerűen úgy történt, hogy sorba vette a pályákat és a színészetnél időzött mindig a legtöbbet, katonáról” című, Cannesban nagydíjat nyert szovjet film magyarra szinkronizált változatában. „Szerepel” a hangja Walt Disney „Bambi” című megható történetű filmjében is, ahol egy kis virágot személyesít meg. A nyári szünidőben a Szinkrongyárban dolgozott. Walt Disney „Hamupipőke” című rajzfilmjében ő lesz Hamupipőke magyar hangja. Nehéz eldönteni, hogy melyik volt a legkiemelkedőbb alakítása. Egy bizonyos: mindegyikben egy kedves fiatal lány szorgalmas színészi munkája. Pap Éva tehetsége bontakozik ki a néző előtt, ez tetszett neki a legjobban. Az iskolákat is úgyszólván sorra járta, de egyiket sem érezte igazinak. Végül a Színház és Filmművészeti Főiskolán megtalálta, amit keresett: otthon érezte magát, sőt második otthonra talált. Már főiskolás korában, mialatt a Nemzeti Színházban „gyakornokoskodott”, bebizonyította, hogy erre a pályára „termett”. Tehetségét azóta már hatványozottan bemutatta. A tartalmas, sokatmondó — s hogy újból őt idézzem — a borotvaélen táncoló szerepeket, az érdekes figurákat szereti a legjobban. Természetesen komédiázni is nagyon szeret, talán ezért mókázik olyan nagy sikerrel. Első nagy szerepe és egyben a legkedvesebb is, Donáti Dezső megszemélyesítése volt a „Szellemidézés”ben. Hatalmas sikert aratott Fábián alakjában, a „Vízkereszt vagy amit akartok"-ban, a „Windsori víg nők"ben, mint Keszeg, a „Lyuk az élet- Mandragorá’’ban, a „Ljubov Jarovájá’’-ban, a tisztelendő szerepében és még annyiszor a Nemzeti Színház színpadán, a különböző esztrád műsorokban, a rádióban, a televízióban és filmen egyaránt. Hogy hányszor szerepelt már a mozivásznon, hirtelen ő sem tudja összeszámolni. Talán tizenötnél is több filmben.1. Sokszor csak egy-egy ■snitt erejéig, csak egy-egy villanásnyi időre, de a legkisebb szerep is megrögződött a nézőben, mert* tehetséges, minden mesterkéltség nélküli játékával mindig maradandóat nyújt. A kis szerepből is nagyot csinál, talán azért olyan nehéz eldönteni, hogy melyik filmszerepe volt a legkiemelkedőbb, a nagyobb alakítás. Láttuk őt többek között a „Liliomfi", a „Kétemelet boldogság”, a „Megfelelő ember", a „Hannibál tanár úr”, a „Gyalog a mennyországba", az „Égi madár”, a „Szerelem csütörtök” című filmekben. Ha Garas Dezső vágyai iránt érdeklődik az ember — mert a színészektől ezt is mindig megkérdezik — egy mondattal felel: Utazni szeretnék! De Budapesttel sem tud betelni, mert ha teheti, feleségével bejárják a várkörnyéki ódon utcákat, nézegetik legkedvesebb terüket, a Vörösmarty-teret jellegzetes házaival, s minden alkalommal valami újat fedeznek fel. Egyszer már járt Párizsban, s ez a kis „utazási kóstoló” elég volt ahhoz, hogy még jobban ébren tartsa benne a vágyat: utazni, látni, tanulni, embereket megismerni, és sok-sok barátságot kötni. Zs. M. ,Ez a ház lebontandó” című vizsga „Akiket a pacsira elkísér” című filmben Tordy Gézával darabban, Győry Emil főiskolással Az „Égrenyíló ablak" című film egyik nagysikerű jelenetében Megfelelő ember” című filmben A „Windsovi vig nők” cimű vígjátékban a budapesti Nemzeti Színházban Garas Dezső a „Kétemelet boldogság” című film