Világ Ifjúsága, 1960 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1960-01-01 / 1. szám

Az MSZMP VII. kongresszusa A Magyar Szocialista Munkáspárt 1959. november 30. és december 5. között tar­totta VII. kongresszusát. A nagy jelentőségű tanácskozás során a referátumokban és a hozzászólásokban is helyet kapott a magyar ifjúság helyzete, a KISZ munkája és feladatai. Kádár János elvtárs, a Központi Bizottság első titkára a KB beszá­molójában többek között ezt mondta a KISZ-ről: „A Kommunista Ifjúsági Szövet­ség egyrészről tömegszervezet, más vonatkozásban pedig a párt saját ifjúsági szervezete. A Kommunista Ifjúsági Szövetségnek 11 658 helyi szervezete van, ke­reken 380 ezer taggal. Tagjai közül valamivel több mint nyolc százalék tagja, vagy tagjelöltje a pártnak.” A Kommunista Ifjúsági Szövetség feladatait a következők­ben szabta meg az MSZMP Központi Bizottságának beszámolója: „A Kommunista Ifjúsági Szövetség legfőbb feladata, hogy küzdjön és segítsen, a pártnak legyőzni az ellenséges nézetek maradványait, amelyek az ifjúság soraiban helyenként még rombolnak. További feladata, hogy segítsen a pártnak az egész ifjúságot tanulásra ösztönözni, a munka megbecsülésére és szeretetére tanítani, a szocializmus eszmé­jéhez, a népi hazához való rendíthetetlen hűségre nevelni.” Komócsin Zoltán elvtárs, a KISZ KB első titkára kongresszusi felszólalásá­ban — amelyben részletesen foglalkozott a KISZ eddigi munkájával és feladatai­val — a következő ígéretet tette a pártkongresszusnak: „A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség, a magyar fiatalság nagy többsége készen áll azoknak a fel­adatoknak teljesítésére, amelyek pártunk VII. kongresszusán hozott nagy jelentő­ségű határozatok végrehajtásával reá hárulnak." AMIT ÁPRILIS 24-RŐL TUDNI KELL A világ ifjúsága évről-évre megüzmnepti­ a gyarmatosítás ellen, a békés egymás mellett élésért vívott harc napját. A fiatalok a világ minidevi országaiban tüntetésekkel, gyűlésekkel, konferenciákkal, határozatokkal vállaltak szo­lidaritást a gyarmati országok fiataljaival. Mit jelent április 24. ? Évekig február 21. volt a gyarmatosítás el­len, a békéért vívott harc napja, mert ez a nap emlékezés volt arra a vad megtorlásra, amellyel a brit gyarmatosítók sújtották az indiai diák­ok egyik függetlenségi tüntetését AZ indonéziai Badungban 1964. május—júniu­­sában megrendezték az ázsiai—afrikai diák­konferenciát, amely javaslatot tett arra, hogy ezentúl­ április 24-én ünnepeljék ezt a napot És miért éppen április 24-én? Azért, mert öt esztendeje lesz anna­k, hogy 1955-ben megren­dezték Bandungban az ázsiai—afrikai kormá­nyok első konferenciáját, amely hatalmas mérföldkő volt a gyarmati rendszer összeom­lásának, korunk egyik legjelentősebb folyama­tának útján. A DÍVSZ Tanácsa 1956. augusztusában, „az új korszak szellemének tükrözése érdekében” el­­fogadta ezt a javaslatot: „április 24-ét, a ban­­dungi határozatok napját kell megünnepelni, mint a gyarmatosítás ellen, a békés egymás mellett élésért küzdő ifjúság nemzetközi nap­ját.” A DÍVSZ végrehaj­tóbizottságának 1958. de­cemberi colocttoói ülésszaka ismét állást fog­lalt e javaslat mellett, s az ázsiai—afrikai if­júság kairói konferenciája 1959. februárjában szintén álást foglalt április 24. megünneplése mellett. A világ mely részeiben a legerősebb a gyarmatosítás ellen vívott harc ? A legutóbbi tíz esztendő során több mint 1,4 milliárd ember szabadult fel a gyarmati iga alól. Ugyanakkor még mindig sokmillió azok­nak a száma, akik gyarmati rabszolgasorban sínylődnek. Hangsúlyozni kell, hogy egyetlen gyarmati ország sem marad távol a hatalmas felszaba­dító mozgalom­tól. Ma már felszabadító küz­delmek folynak abban a Belga-Kongóban is, amelyet a belga gyarmatosítók a béke honá­nak, a „derék fehér civilizátoraik” paradicso­mának tüntettek fel. Algériában, Kamerunban, Kongóban, Nyasz­­szaföldön és Kenyában­­bontakozik a nagy­méretű harc, s jellemző, hogy a gyarmatosí­tók nem tuudják már régi érveikkel védel­­mezni pozícióikat. Már nem besz­élnek a „fe­hér ember jogáról”, hiszen ez tarthatatlan nézet, ezzel szemben egyre inkább­­beismerik a gyarmati népeik „önrendelkezési jogát”, vagy a „függetlenséghez való jogot”. Ez a visszavonulás természetesen taktikai jellegű, de az alkotmányjogi függetlenség igen gyorsa­n tényleges függetlenséggé válhat, amennyiben kibontakozik a tömegek harca Íme egy meggyőző példa: azok a sikerek amelyeket egyéves fennállása alatt ért el a Guineai Köztársaság, hatalmas visszhangot­ találnak egész Fekete Afrikában, s a Szudánt és Szenegált tömörítő Mali Szövetség, amely néhány hónappal ezelőtt még hitet tett a „francia közösség"­ mellett, ma már követeli a függetlenséget Meg kell említeni azt is, hogy akadnak mér olyan felszabadult népek, amelyeknek nemzeti területén még ima is vannak gyámmá­ti bázisok: az indiaiak követelik a portugál kézben levő Goát, a vietnamiak és a koreaiak országaik egyesítésére törekszenek, az indonézek Nyu­­gat-Irián visszaadására akarják kényszeríteni a holland gyarmatosítókat, a japánok követe­lik az USA-támaszapontok megszüntetését Okinaván és Ogaszavarán, a kínaiak követéül: Tajvan visszatérését az anyaországhoz. És végül egyes független népek még mindig a gyarmatosítók mesterkedéseinek céltáblái Elég, ha Irakra és Kubára gondolunk. A gyarmatosítók­­nem mondanak le könny­ű szívvel pozícióikról, aminek bizonyítékai azok a fegyveres merényletek, amelyek során Cey­lonban meggyilkolták Bandaranadke miniszte­r­­elnököt, Bagdadban megsebezték Kasszem tá­bornokot és Kuba szigetén veszélyeztették Fidel Castro életét. Mennyiben tekinthető békeharcnak a gyarmatosítók ellen vívott harc? Ez a gondolat erőteljesen áthatotta a DÍVSZ tagszervezeteinek V., prágai kongresszusát. Tény, hogy a gyarmati, vagy nemrégiben felszabadult népek előrehaladásuk során össze­ütközésbe kerülnek az imperialistákkal. Az imperialisták a békés egymás mellett élés politikájával elilleintétben továbbra is fokozni kívánják a feszültséget, a mllitarizmus, a más népek belügyeibe történő beavatkozás polit­­­ikájával, a felszabadító mozgalmak eben irá­nyuló véres háborúk kirobbantásával fenyege­tik a nemzeti függetlenséget. A békét veszé­­l­yeztetik­, a külföldi­­katonai támaszpontok. Ezért szolidáris egymással az antikolonialista mozgalom és a nemzetközi békemozgalom. Valóban olyan jelentős a nemzetközi szolidaritás ? Erkölcsi és gyakorlati téren egyaránt igen, sokat nyom a latban. Ne felejtsük, hogy ez a szolidaritás vetett véget 1956. novemberében az Egyiptom elleni fegyveres támadásnak, ez aka­dályozta­­meg 1959 nyarán, az inai­ forradalom után az imperialista intervenciót a Kiezel-Ke­­leten. • A DIVSZ, amelynek Nemzetközi Szolidaritás Alapja nagy szerepet játszik a gyarmati és nemrégiben felszabadult országok fiataljainak megsegítésében, hűséges marad hagyományai­hoz. A DÍVSZ m­ millió tagot tömörítő szerve­zeteknek révén hatékony módon hozzájárul április 24. megünnepléséhez. O Udedora, Dányak M­irjak, A FESZTIVÁL BARÁTAI! November 26-án a dortmundi megyei bíróság politikai kamarájában dr. Kam­­pelman elnökletével megnyílt az ifjúság közötti barátság és megértés eszméi ellen rendezett per: bíróság elé állították Gün­ter Hiifmann-t, Klaus Steffen-t és Walter Fischer-t, mert részt vettek a béke és a népek közötti barátság jegyében rende­zett IV. és V. Világifjúsági Találkozók Nemzetközi előkészítő Bizottságában. A per sugalmazói egyáltalán nem akar­nak nagy port felverni körülötte. Félnek, hogy a fesztivál sok-sok híve, a becsüle­tes emberek a „vádlottak” védelmére kel­nek. Bár vádjaikat három személy köré építették fel, céljuk a Fesztivál eszméinek lehetetlenné tétele azért, hogy megkísé­reljék azt betiltani a Német Szövetségi Köztársaságban. Félnek attól a ténytől, hogy a VII. Fesztivál élénk vitákat vál­tott ki a nyugatnémet ifjúság körében. Ismeretes ugyanakkor az is, hogy a nyu­gatnémet fiatalok aktív részvétele volt az egyik oka annak, hogy a VII. Feszti­vál ellenfelei vereséget szenvedtek. A DIVSZ —mely az öt világrész külön­féle véleményű fiataljainak egyesüléséből jött létre —, több más szervezettel és jól ismert személyiségekkel együtt részt­­vett az összes Világifjúsági Találkozókon és azok előkészületeiben. Ezek a Világ­ifjúsági Találkozók akár Varsóban, akár Bécsben kerültek sorra, mindig a békéért és a békés egymás mellett élésért rende­zett legnagyobb és legegyetemesebb ifjú­sági találkozók voltak. Számunkra aggasztó az a tény, hogy az egyre enyhülő nemzetközi helyzetben egy ilyen pert indítsanak a Fesztivál el­len; olyan időszakban, amikor államfér­fiak, az Egyesült Államok és a Szovjet­unió, két különböző társadalmi rendszerű ország vezetői találkoznak, az NSZK-ban bíróság elé állítják azokat, akik a külön­böző álláspontokat valló fiatalok találko­zójának megrendezésén tevékenykedtek. A világ ifjúsága az ilyen tetteket úgy ér­tékeli, mint az egész békére áhító embe­riség által követelt nemzetközi enyhülés elleni merényletet. Ez a per annál is inkáb aggaszt ben­nünket, mert vele egyidőben a kiváló békeharcosok ellen is pert indítottak. 97 ország 87 millió fiatalja nevében a D­VSZ Titkársága kifejezi szolidaritását Günter Hillmann, Klaus Steffen és Wal­ter Fischer irányában, tiltakozik a dort­mundi per ellen, melyet a béke és a ba­rátság eszméi ellen indítottak, követeli annak beszüntetését és felhívja mindazo­kat, akik együttműködtek a DIVSZ-es a Fesztivál sikeréért, az ifjúság e nagyszerű ünnepeinek résztvevőit, a nemzeti és nemzetközi előkészítő bizottság tagjait, az ifjúsági és diákszervezetek, a vallási, politikai, sport-, szakszervezeti, kulturá­lis, gyermek- és más, a Fesztiválon részt­­vett szervezeteket, hogy csatlakozzanak tiltakozásunkhoz. Fejezzétek ki szolidaritásotokat Klaus Steffen iránt. (Cime: Hagen, Lützwer­strasse 72.) Küldjétek el tiltakozásaitokat a Német Szövetségi Köztársaság kormányához, Bonnba és az ügyésznek, Dr. Siehlow­­nak. (Cime: Kaiserstrasse 34., Dortmund, N. SZ. K.)­ Budapest, 1959. november 28. A DÍVSZ Titkársága » Felháborító terrorpert indított a bonni kormány a bukaresti és a varsói VIT há­rom nyugatnémet szervezője — a IV. és az V. VIT nemzetközi előkészítő bizottsá­gának egykori tagjai — ellen. A világ békeszerető fiataljai, s mindazok, akik részt vettek a fesztiválokon, világszerte tiltakozással fogadták a dortmundi pert. A nyugatnémet fiatalokat próbálják ez­zel a perrel megfélemlíteni, akik különö­sen a legutóbbi, bécsi találkozón vettek részt igen nagy számban, s ezzel meghiú­sították a VIT ellenes akciókat. A Magyar Ifjúság Országos Tanácsának elnöksége az egész magyar ifjúság nevé­­ben táviratban fejezte ki tiltakozását dr. Sieblow dortmundi ügyésznek a három nyugatnémet békeharcos ügyében indí­tott per ellen. A fiatalok öntudatra ébredtek Az ifjúság a háború ellenségre leéli hogy le­gyen, mégpedig egy elemi ok miatt: a háború ugyanis ellensége az ifjúságnak. Amikor két ország fegyvert fog egymás ellen, a harcme­­zőkre vonuló hadseregeik­ szükségszerűen fiatal emberekből állnak­, mert az ilyen harchoz és öldökléshez erősnek, ügyesnek, egészségesnek kell lenni, éles szem és fogékony szellem kell hozzá, s csakis a fiatalok rendelkeznek ezek­kel a sajátosságokkal. A háború éppen e­zért pontosan egy nemzet legértékesebb tartaléka, legféltettebb reménysége ellen irányul: azon férfiak ellen, akik békeidőben tehetségük, mű­veltségük, energiájuk, jellemük legjavával se­gítenék elő hazájuk fejlődését. Hány kibonta­kozó zseni, hány Cervantes, hány Gorkij, hány Kopemecus, hány eljövendő Newton pusztul el ostoba módon abban az összetűzésben, ame­lyet az új piacok megkaparintásának vágya, egy békesssmenető országok határának megsér­tése robbant­­? Vajon hányan haltak meg a két legutóbbi világháborúban? Szükség van tehát arra, hogy az egész világ fiataljai — ők vívják ugyanis a háborúkat, ha akaratuk ellenére is — módot nyerjenek egy­más megismerésére. Ily módon megláthatják, hogy semmi sem állítja őket szembe egymás­sal, hogy a francia, a német, a szovjet és a kubai ember megérthetik egymást, sok közös nézetük van az élettel és az életben játszott szerepükkel­­kapcsolatábam, s ugyanígy van ez, nemzetiségtől függetlenül a fiatalokkal is, le­gyenek a­kár portonovai négerek, akár pedig pekingi kínaiak. Másrészt az elnyomott népek csakis a hideg­ és a forró háborút nem ismerő béke légkö­reiben hiarconhiatnak győzelmesen a felszaba­dulásért. Kubában például a mi forradalmunk­nak erre a békére van szüksége ahhoz, hogy előre haladhasson, s megvalósíthasson olyan jelentős törvényeket, mint amilyen az agrár­reform. Ha kirobbanna a háború — s éppen ez az imperialisták vágya és érdeke — s­zige­­tün­k azonnal katonai támaszponttá változna, s ez szörnyű veszélyekkel fenyegetné a népet, a­­börtönök megnyílnának azok előtt, akik h­arcolnának a függetlenségért, a háború ellen, vívmányaink megőrzéséért, s a puskaporfel­­hőkben, a robbanó bombák tölcséreiben fosz­tana szét, türme el mindaz, amit hét hosszú esztenbő véres harcai árán szereztünk meg. Mindezt nemcsak a kubai fiatalok látják igen világosan, hanem az egész kubai nép is. A b­ékeharc szám­unkra éppen ezért mélységesen összefügg a nemzeti függetlenségért vívott harccal. És nemcsak számunkra­, hanem az összes latinamerikai nép, valamint az afrikai népek számára is; az összes nép számára, amely egy új háborúban saját nataszolgasorsá­­nak fenntartása érdekében ontaná a vérét. A Demokratikus Ifjúsági Világszövetség V. prágai kongresszusa, akárcsak a nemrégiben lezajlott nagyszerű bécsi Fesztivál azt bizonyít­ja, hogy a fiatalok mindenütt békében akarnak élni és semmiképen sem akarnak meghalni olyan érdekekért, amelyek nem az övéik. Nicolas Guillen, kubai költő Boldog új esztendőt kívánunk a „Világ Ifjúsága“ minden olvasójának a

Next