Világ Ifjúsága, 1960 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1960-01-01 / 1. szám
Az MSZMP VII. kongresszusa A Magyar Szocialista Munkáspárt 1959. november 30. és december 5. között tartotta VII. kongresszusát. A nagy jelentőségű tanácskozás során a referátumokban és a hozzászólásokban is helyet kapott a magyar ifjúság helyzete, a KISZ munkája és feladatai. Kádár János elvtárs, a Központi Bizottság első titkára a KB beszámolójában többek között ezt mondta a KISZ-ről: „A Kommunista Ifjúsági Szövetség egyrészről tömegszervezet, más vonatkozásban pedig a párt saját ifjúsági szervezete. A Kommunista Ifjúsági Szövetségnek 11 658 helyi szervezete van, kereken 380 ezer taggal. Tagjai közül valamivel több mint nyolc százalék tagja, vagy tagjelöltje a pártnak.” A Kommunista Ifjúsági Szövetség feladatait a következőkben szabta meg az MSZMP Központi Bizottságának beszámolója: „A Kommunista Ifjúsági Szövetség legfőbb feladata, hogy küzdjön és segítsen, a pártnak legyőzni az ellenséges nézetek maradványait, amelyek az ifjúság soraiban helyenként még rombolnak. További feladata, hogy segítsen a pártnak az egész ifjúságot tanulásra ösztönözni, a munka megbecsülésére és szeretetére tanítani, a szocializmus eszméjéhez, a népi hazához való rendíthetetlen hűségre nevelni.” Komócsin Zoltán elvtárs, a KISZ KB első titkára kongresszusi felszólalásában — amelyben részletesen foglalkozott a KISZ eddigi munkájával és feladataival — a következő ígéretet tette a pártkongresszusnak: „A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség, a magyar fiatalság nagy többsége készen áll azoknak a feladatoknak teljesítésére, amelyek pártunk VII. kongresszusán hozott nagy jelentőségű határozatok végrehajtásával reá hárulnak." AMIT ÁPRILIS 24-RŐL TUDNI KELL A világ ifjúsága évről-évre megüzmnepti a gyarmatosítás ellen, a békés egymás mellett élésért vívott harc napját. A fiatalok a világ minidevi országaiban tüntetésekkel, gyűlésekkel, konferenciákkal, határozatokkal vállaltak szolidaritást a gyarmati országok fiataljaival. Mit jelent április 24. ? Évekig február 21. volt a gyarmatosítás ellen, a békéért vívott harc napja, mert ez a nap emlékezés volt arra a vad megtorlásra, amellyel a brit gyarmatosítók sújtották az indiai diákok egyik függetlenségi tüntetését AZ indonéziai Badungban 1964. május—júniusában megrendezték az ázsiai—afrikai diákkonferenciát, amely javaslatot tett arra, hogy ezentúl április 24-én ünnepeljék ezt a napot És miért éppen április 24-én? Azért, mert öt esztendeje lesz annak, hogy 1955-ben megrendezték Bandungban az ázsiai—afrikai kormányok első konferenciáját, amely hatalmas mérföldkő volt a gyarmati rendszer összeomlásának, korunk egyik legjelentősebb folyamatának útján. A DÍVSZ Tanácsa 1956. augusztusában, „az új korszak szellemének tükrözése érdekében” elfogadta ezt a javaslatot: „április 24-ét, a bandungi határozatok napját kell megünnepelni, mint a gyarmatosítás ellen, a békés egymás mellett élésért küzdő ifjúság nemzetközi napját.” A DÍVSZ végrehajtóbizottságának 1958. decemberi colocttoói ülésszaka ismét állást foglalt e javaslat mellett, s az ázsiai—afrikai ifjúság kairói konferenciája 1959. februárjában szintén álást foglalt április 24. megünneplése mellett. A világ mely részeiben a legerősebb a gyarmatosítás ellen vívott harc ? A legutóbbi tíz esztendő során több mint 1,4 milliárd ember szabadult fel a gyarmati iga alól. Ugyanakkor még mindig sokmillió azoknak a száma, akik gyarmati rabszolgasorban sínylődnek. Hangsúlyozni kell, hogy egyetlen gyarmati ország sem marad távol a hatalmas felszabadító mozgalomtól. Ma már felszabadító küzdelmek folynak abban a Belga-Kongóban is, amelyet a belga gyarmatosítók a béke honának, a „derék fehér civilizátoraik” paradicsomának tüntettek fel. Algériában, Kamerunban, Kongóban, Nyaszszaföldön és Kenyábanbontakozik a nagyméretű harc, s jellemző, hogy a gyarmatosítók nem tuudják már régi érveikkel védelmezni pozícióikat. Már nem beszélnek a „fehér ember jogáról”, hiszen ez tarthatatlan nézet, ezzel szemben egyre inkábbbeismerik a gyarmati népeik „önrendelkezési jogát”, vagy a „függetlenséghez való jogot”. Ez a visszavonulás természetesen taktikai jellegű, de az alkotmányjogi függetlenség igen gyorsan tényleges függetlenséggé válhat, amennyiben kibontakozik a tömegek harca Íme egy meggyőző példa: azok a sikerek amelyeket egyéves fennállása alatt ért el a Guineai Köztársaság, hatalmas visszhangot találnak egész Fekete Afrikában, s a Szudánt és Szenegált tömörítő Mali Szövetség, amely néhány hónappal ezelőtt még hitet tett a „francia közösség" mellett, ma már követeli a függetlenséget Meg kell említeni azt is, hogy akadnak mér olyan felszabadult népek, amelyeknek nemzeti területén még ima is vannak gyámmáti bázisok: az indiaiak követelik a portugál kézben levő Goát, a vietnamiak és a koreaiak országaik egyesítésére törekszenek, az indonézek Nyugat-Irián visszaadására akarják kényszeríteni a holland gyarmatosítókat, a japánok követelik az USA-támaszapontok megszüntetését Okinaván és Ogaszavarán, a kínaiak követéül: Tajvan visszatérését az anyaországhoz. És végül egyes független népek még mindig a gyarmatosítók mesterkedéseinek céltáblái Elég, ha Irakra és Kubára gondolunk. A gyarmatosítóknem mondanak le könnyű szívvel pozícióikról, aminek bizonyítékai azok a fegyveres merényletek, amelyek során Ceylonban meggyilkolták Bandaranadke miniszterelnököt, Bagdadban megsebezték Kasszem tábornokot és Kuba szigetén veszélyeztették Fidel Castro életét. Mennyiben tekinthető békeharcnak a gyarmatosítók ellen vívott harc? Ez a gondolat erőteljesen áthatotta a DÍVSZ tagszervezeteinek V., prágai kongresszusát. Tény, hogy a gyarmati, vagy nemrégiben felszabadult népek előrehaladásuk során összeütközésbe kerülnek az imperialistákkal. Az imperialisták a békés egymás mellett élés politikájával elilleintétben továbbra is fokozni kívánják a feszültséget, a mllitarizmus, a más népek belügyeibe történő beavatkozás politikájával, a felszabadító mozgalmak eben irányuló véres háborúk kirobbantásával fenyegetik a nemzeti függetlenséget. A békét veszélyeztetik, a külföldikatonai támaszpontok. Ezért szolidáris egymással az antikolonialista mozgalom és a nemzetközi békemozgalom. Valóban olyan jelentős a nemzetközi szolidaritás ? Erkölcsi és gyakorlati téren egyaránt igen, sokat nyom a latban. Ne felejtsük, hogy ez a szolidaritás vetett véget 1956. novemberében az Egyiptom elleni fegyveres támadásnak, ez akadályoztameg 1959 nyarán, az inai forradalom után az imperialista intervenciót a Kiezel-Keleten. • A DIVSZ, amelynek Nemzetközi Szolidaritás Alapja nagy szerepet játszik a gyarmati és nemrégiben felszabadult országok fiataljainak megsegítésében, hűséges marad hagyományaihoz. A DÍVSZ m millió tagot tömörítő szervezeteknek révén hatékony módon hozzájárul április 24. megünnepléséhez. O Udedora, Dányak Mirjak, A FESZTIVÁL BARÁTAI! November 26-án a dortmundi megyei bíróság politikai kamarájában dr. Kampelman elnökletével megnyílt az ifjúság közötti barátság és megértés eszméi ellen rendezett per: bíróság elé állították Günter Hiifmann-t, Klaus Steffen-t és Walter Fischer-t, mert részt vettek a béke és a népek közötti barátság jegyében rendezett IV. és V. Világifjúsági Találkozók Nemzetközi előkészítő Bizottságában. A per sugalmazói egyáltalán nem akarnak nagy port felverni körülötte. Félnek, hogy a fesztivál sok-sok híve, a becsületes emberek a „vádlottak” védelmére kelnek. Bár vádjaikat három személy köré építették fel, céljuk a Fesztivál eszméinek lehetetlenné tétele azért, hogy megkíséreljék azt betiltani a Német Szövetségi Köztársaságban. Félnek attól a ténytől, hogy a VII. Fesztivál élénk vitákat váltott ki a nyugatnémet ifjúság körében. Ismeretes ugyanakkor az is, hogy a nyugatnémet fiatalok aktív részvétele volt az egyik oka annak, hogy a VII. Fesztivál ellenfelei vereséget szenvedtek. A DIVSZ —mely az öt világrész különféle véleményű fiataljainak egyesüléséből jött létre —, több más szervezettel és jól ismert személyiségekkel együtt résztvett az összes Világifjúsági Találkozókon és azok előkészületeiben. Ezek a Világifjúsági Találkozók akár Varsóban, akár Bécsben kerültek sorra, mindig a békéért és a békés egymás mellett élésért rendezett legnagyobb és legegyetemesebb ifjúsági találkozók voltak. Számunkra aggasztó az a tény, hogy az egyre enyhülő nemzetközi helyzetben egy ilyen pert indítsanak a Fesztivál ellen; olyan időszakban, amikor államférfiak, az Egyesült Államok és a Szovjetunió, két különböző társadalmi rendszerű ország vezetői találkoznak, az NSZK-ban bíróság elé állítják azokat, akik a különböző álláspontokat valló fiatalok találkozójának megrendezésén tevékenykedtek. A világ ifjúsága az ilyen tetteket úgy értékeli, mint az egész békére áhító emberiség által követelt nemzetközi enyhülés elleni merényletet. Ez a per annál is inkáb aggaszt bennünket, mert vele egyidőben a kiváló békeharcosok ellen is pert indítottak. 97 ország 87 millió fiatalja nevében a DVSZ Titkársága kifejezi szolidaritását Günter Hillmann, Klaus Steffen és Walter Fischer irányában, tiltakozik a dortmundi per ellen, melyet a béke és a barátság eszméi ellen indítottak, követeli annak beszüntetését és felhívja mindazokat, akik együttműködtek a DIVSZ-es a Fesztivál sikeréért, az ifjúság e nagyszerű ünnepeinek résztvevőit, a nemzeti és nemzetközi előkészítő bizottság tagjait, az ifjúsági és diákszervezetek, a vallási, politikai, sport-, szakszervezeti, kulturális, gyermek- és más, a Fesztiválon résztvett szervezeteket, hogy csatlakozzanak tiltakozásunkhoz. Fejezzétek ki szolidaritásotokat Klaus Steffen iránt. (Cime: Hagen, Lützwerstrasse 72.) Küldjétek el tiltakozásaitokat a Német Szövetségi Köztársaság kormányához, Bonnba és az ügyésznek, Dr. Siehlownak. (Cime: Kaiserstrasse 34., Dortmund, N. SZ. K.) Budapest, 1959. november 28. A DÍVSZ Titkársága » Felháborító terrorpert indított a bonni kormány a bukaresti és a varsói VIT három nyugatnémet szervezője — a IV. és az V. VIT nemzetközi előkészítő bizottságának egykori tagjai — ellen. A világ békeszerető fiataljai, s mindazok, akik részt vettek a fesztiválokon, világszerte tiltakozással fogadták a dortmundi pert. A nyugatnémet fiatalokat próbálják ezzel a perrel megfélemlíteni, akik különösen a legutóbbi, bécsi találkozón vettek részt igen nagy számban, s ezzel meghiúsították a VIT ellenes akciókat. A Magyar Ifjúság Országos Tanácsának elnöksége az egész magyar ifjúság nevében táviratban fejezte ki tiltakozását dr. Sieblow dortmundi ügyésznek a három nyugatnémet békeharcos ügyében indított per ellen. A fiatalok öntudatra ébredtek Az ifjúság a háború ellenségre leéli hogy legyen, mégpedig egy elemi ok miatt: a háború ugyanis ellensége az ifjúságnak. Amikor két ország fegyvert fog egymás ellen, a harcmezőkre vonuló hadseregeik szükségszerűen fiatal emberekből állnak, mert az ilyen harchoz és öldökléshez erősnek, ügyesnek, egészségesnek kell lenni, éles szem és fogékony szellem kell hozzá, s csakis a fiatalok rendelkeznek ezekkel a sajátosságokkal. A háború éppen ezért pontosan egy nemzet legértékesebb tartaléka, legféltettebb reménysége ellen irányul: azon férfiak ellen, akik békeidőben tehetségük, műveltségük, energiájuk, jellemük legjavával segítenék elő hazájuk fejlődését. Hány kibontakozó zseni, hány Cervantes, hány Gorkij, hány Kopemecus, hány eljövendő Newton pusztul el ostoba módon abban az összetűzésben, amelyet az új piacok megkaparintásának vágya, egy békesssmenető országok határának megsértése robbant? Vajon hányan haltak meg a két legutóbbi világháborúban? Szükség van tehát arra, hogy az egész világ fiataljai — ők vívják ugyanis a háborúkat, ha akaratuk ellenére is — módot nyerjenek egymás megismerésére. Ily módon megláthatják, hogy semmi sem állítja őket szembe egymással, hogy a francia, a német, a szovjet és a kubai ember megérthetik egymást, sok közös nézetük van az élettel és az életben játszott szerepükkelkapcsolatábam, s ugyanígy van ez, nemzetiségtől függetlenül a fiatalokkal is, legyenek akár portonovai négerek, akár pedig pekingi kínaiak. Másrészt az elnyomott népek csakis a hideg és a forró háborút nem ismerő béke légköreiben hiarconhiatnak győzelmesen a felszabadulásért. Kubában például a mi forradalmunknak erre a békére van szüksége ahhoz, hogy előre haladhasson, s megvalósíthasson olyan jelentős törvényeket, mint amilyen az agrárreform. Ha kirobbanna a háború — s éppen ez az imperialisták vágya és érdeke — szigetünk azonnal katonai támaszponttá változna, s ez szörnyű veszélyekkel fenyegetné a népet, abörtönök megnyílnának azok előtt, akik harcolnának a függetlenségért, a háború ellen, vívmányaink megőrzéséért, s a puskaporfelhőkben, a robbanó bombák tölcséreiben fosztana szét, türme el mindaz, amit hét hosszú esztenbő véres harcai árán szereztünk meg. Mindezt nemcsak a kubai fiatalok látják igen világosan, hanem az egész kubai nép is. A békeharc számunkra éppen ezért mélységesen összefügg a nemzeti függetlenségért vívott harccal. És nemcsak számunkra, hanem az összes latinamerikai nép, valamint az afrikai népek számára is; az összes nép számára, amely egy új háborúban saját nataszolgasorsának fenntartása érdekében ontaná a vérét. A Demokratikus Ifjúsági Világszövetség V. prágai kongresszusa, akárcsak a nemrégiben lezajlott nagyszerű bécsi Fesztivál azt bizonyítja, hogy a fiatalok mindenütt békében akarnak élni és semmiképen sem akarnak meghalni olyan érdekekért, amelyek nem az övéik. Nicolas Guillen, kubai költő Boldog új esztendőt kívánunk a „Világ Ifjúsága“ minden olvasójának a