Világ Ifjúsága, 1960 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1960-11-01 / 11. szám
,-amikor 1958 tavaszán — népszerűsége tetőfokán — Walt Disney / úr meghívására) Amerikában járt,s a nyugatnémet lapok első oldalas tudósításban számoltak be útjának minden pillanatáról. Hazaérkezésekor a fürge riporterek Bockbier-rel és Bockwurst-tal — jellegzetes német sörrel és virslivel — várták a stockholmi légikikötőben, hogy így köszöntsék „hódító útja” befejeztével... A hódításból azonban nem lett semmi. Romy Schneider szerződés nélkül tért vissza Hollywoodból... Kislányos, hamvas bája, „gemütlich” humora nem tudta „megfőzni” a producereket, akik ebben a szelíd, szemérmes külsejű, bájos, de nem érzékien izgalmas színésznőben nem láttak üzletet. Az amerikai turné után Romy Schneider már csak egy-két filmet forgatott, a legutóbbit 1959 őszén. Azóta nem játszott újabb filmben. A csillagokig magasztalt sztár szinte máról-holnapra kiesett a közönség kegyeiből. Pedig az előzmények ritka szép ívelésű, töretlen pályafutást ígértek. Romy Schneider híres színészcsaládból származik. Apja a két háború közötti német filmek népszerű hőse, Wolf Albach- Betty, édesanyja pedig a bécsi színpadok egykori csillaga, Magda Schneider. Romy Bécsben született, 1938. szeptember 23- án, ha a róla szóló „hivatalos” sztáréletrajzoknak hinni lehet. Apja-anyja híres színész és filmsztár, mi sem természetesebb, minthogy a 15 éves Romy is a reflektorok festett világába kívánkozott. 1953-ban — 15 éves korában — játssza első filmszerepét az „Amikor a fehér orgonák virágzanak” című német filmben, édesanyja, Magda Schneider társaságában. Az első szerep egycsapásra ismertté teszi nevét a közönség körében. A kritika ujjongva köszönti mint „a mai modern fiatal lánytípus megtestesítőjét, az ideális bakfist”. És nagy jövőt jósol neki. S Romy valóban kielégíti a várakozásokat. 1954 sorsdöntő állomás Romy Schneider filmkarrierjében. Ekkor jönnek divatba a „régi jó világról”, a Habsburg monarchiáról, a császárok, császárnők tragikus szerelmeiről szóló szentimentális filmek, színdarabok és a producerek véleménye szerint Romy ideális „hercegnő típus”. Rábízzák tehát a „Sissy” című film főszerepét, melyben a fiatal színésznő Ferencz József szerelmét, Elisabet hercegnőt alakítja. A bécsi, müncheni és frankfurti közönség elandalogva, könnyes szemmel habzsolja a könnyfacsarró storyt. A kirobbanó üzleti siker nyomán sorozatban kezdik gyártani — Romy Schneider főszereplésével — a „Sissy” filmeket, amelyek hamis, talmi csillogással idealizálják az osztrák császárváros és a bécsi Burg fejedelmi lakóinak romantikus szerelmi kalandjait, intim flörtjeit, titkos kapcsolatait. A Sissy-sorozat után Romy Schneider szinte lélegzetnyi szünet nélkül forgatja újabb filmjeit. Csaknem valamennyi érzelmes, szentimentális, giccses história, s csak Romy Schneider tehetsége és hírneve jelent bennük értéket. Ezek közé tartozik a „Kitty és a nagyvilág”, „Robinsonnak nem szabad meghalnia”, „Kislány uniformisban” stb., stb. Romy Schneider nem akar belenyugodni abba, hogy sorra csak tragikus sorsú hercegnőket, királyasszonyokat alakítson. Meg akarja mutatni, hogy mást is tud. Ezért vállalja el örömmel Vaszary Gábor népszerű regényéből készült „Monpti” című film főszerepét, s alakításával bebizonyítja: nem idegen tőle a dráma, a mélyebb emberábrázolás sem. A „Félfinom” című nyugatnémet filmben ismét újabb oldaláról mutatkozik be. Egy modern, csintalan, talpraesett fiatal lányt játszik, sok humorral, felszabadulva a „Sissy filmek” kurtzmahleri hangulatából. Megint más Romy Schneider-t láthat a közönség a Dario Niccodemi vígjátékából készült „Tacskó” című filmben, amelyet most vetítenek filmszínházainkban. Egy minden lében kanál, kétbalkezes idegenvezetőt alakít, aki bájos szemtelenséggel hódítja meg a férfiakat. A bécsi és nyugatnémetországi műtermek után a párizsi stúdiók következtek: meghívták a „Kedvesem” című francia film főszerepére. Itt ismerkedett meg Alain Delon-nal, a népszerű francia színésszel, aki nemcsak filmbéli partnere volt: röviddel a forgatás befejezése után házasságot kötöttek. S ezután került sor arra, amiről beszámolónk elején írtunk: az egekig magasztalt „I. számú kedvenc” hirtelen kegyvesztetté vált. A nyugati mozikat elárasztják az „izgalmas külsejű”, dúskeblű, félmeztelenül parádézó démonok, s Romy Schneider kislányos megjelenése nem állja a versenyt. Egyéniségét nem hajlandó feláldozni, még kevésbé percenként pucérra vetkőzni a kamera előtt, s ezt nyíltan meg is mondja. Ez persze nem tetszik a producereknek, szerződéseit felbontják, a körülötte zajló reklámhadjáratot beszüntetik. Egy évi szünet után Romy Schneider ezekben a napokban ismét a felvevőgép előtt áll, egy hamburgi stúdióban. Klaszszikus szerepet játszik egy televíziós filmben, amely Arisztofanész „Lysistrate” című komédiájának nyomán készült. Az előjelek nagy sikert jósolnak, Romy Schneider csillaga ismét feljövőben van. Garai Tamás IS