Világ Ifjúsága, 1960 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1960-11-01 / 11. szám

,-amikor 1958 tavaszán — népsze­­­­­rűsége tetőfokán — Walt Disney / úr meghívására) Amerikában járt,­­­s a nyugatnémet lapok első olda­las tudósításban számoltak be útjának minden pillanatáról. Hazaérkezé­sekor a fürge riporterek Bockbier-rel és Bockwurst-tal — jellegzetes német sörrel és virslivel — várták a stockholmi légi­kikötőben, hogy így köszöntsék „hódító útja” befejeztével... A hódításból azonban nem lett semmi. Romy Schneider szerződés nélkül tért vissza Hollywoodból... Kislányos, ham­vas bája, „gemütlich” humora nem tudta „megfőzni” a producereket, akik ebben a szelíd, szemérmes külsejű, bájos, de nem érzékien izgalmas színésznőben nem láttak üzletet. Az amerikai turné után Romy Schnei­der már csak egy-két filmet forgatott, a legutóbbit 1959 őszén. Azóta nem játszott újabb filmben. A csillagokig magasztalt sztár szinte máról-holnapra kiesett a kö­zönség kegyeiből. Pedig a­z előzmények ritka szép ívelésű, töretlen pályafutást ígértek. Romy Schneider híres színészcsaládból származik. Apja a két háború közötti német filmek népszerű hőse, Wolf Albach- Betty, édesanyja pedig a bécsi színpadok egykori csillaga, Magda Schneider. Romy Bécsben született, 1938. szeptember 23- án,­­ ha a róla szóló „hivatalos” sztár­életrajzoknak hinni lehet. Apja-anyja híres színész és filmsztár, mi sem természetesebb, minthogy a 15 éves Romy is a reflektorok festett vilá­gába kívánkozott. 1953-ban — 15 éves ko­rában —­ játssza első filmszerepét az „Amikor a fehér orgonák virágzanak” című német filmben, édesanyja, Magda Schneider társaságában. Az első szerep egycsapásra ismertté teszi nevét a közön­ség körében. A kritika ujjongva köszönti mint „a mai modern fiatal lánytípus megtestesítőjét, az ideális bakfist”. És nagy jövőt jósol neki. S Romy valóban kielégíti a várakozásokat. 1954 sorsdöntő állomás Romy Schneider filmkarrierjében. Ekkor jönnek divatba a „régi jó világról”, a Habsburg monar­chiáról, a császárok, császárnők tragikus szerelmeiről szóló szentimentális filmek, színdarabok és a producerek véleménye szerint Romy ideális „hercegnő típus”. Rábízzák tehát a „Sissy” című film fő­szerepét, melyben a fiatal színésznő Fe­­rencz József szerelmét, Elisabet herceg­nőt alakítja. A bécsi, müncheni és frank­furti közönség elandalogva, könnyes szemmel habzsolja a könnyfacsarró storyt. A kirobbanó üzleti siker nyomán soro­zatban kezdik gyártani — Romy Schnei­der főszereplésével — a „Sissy” filmeket, amelyek hamis, talmi csillogással ideali­zálják az osztrák császárváros és a bécsi Burg fejedelmi lakóinak romantikus sze­relmi kalandjait, intim flörtjeit, titkos kapcsolatait. A Sissy-sorozat után Romy Schneider szinte lélegzetnyi szünet nélkül forgatja újabb filmjeit. Csaknem valamennyi ér­zelmes, szentimentális, giccses história, s csak Romy Schneider tehetsége és hír­neve jelent bennük értéket. Ezek közé tartozik a „Kitty és a nagyvilág”, „Robin­sonnak nem szabad meghalnia”, „Kislány uniformisban” stb., stb. Romy Schneider nem akar belenyugod­ni abba, hogy sorra csak tragikus sorsú hercegnőket, királyasszonyokat alakítson. Meg akarja mutatni, hogy mást is tud. Ezért vállalja el örömmel Vaszary Gábor népszerű regényéből készült „Monpti” cí­mű film főszerepét, s alakításával bebi­zonyítja: nem idegen tőle a dráma, a mé­lyebb emberábrázolás sem. A „Félfinom” című nyugatnémet filmben ismét újabb oldaláról mutatkozik be. Egy modern, csintalan, talpraesett fiatal lányt játszik, sok humorral, felszabadulva a „Sissy fil­mek” kurtzmahleri hangulatából. Megint más Romy Schneider-t láthat a közönség a Dario Niccodemi vígjátékából készült „Tacskó” című filmben, amelyet most ve­títenek filmszínházainkban. Egy minden lében kanál, kétbalkezes idegenvezetőt alakít, aki bájos szemtelenséggel hódítja meg a­ férfiakat. A bécsi és nyugatnémetországi műter­mek után a párizsi stúdiók következtek: meghívták a „Kedvesem” című francia film főszerepére. Itt ismerkedett meg Alain Delon-nal, a népszerű francia szí­nésszel, aki nemcsak filmbéli partnere volt: röviddel a forgatás befejezése után házasságot kötöttek. S ezután került sor arra, amiről be­számolónk elején írtunk: az egekig ma­gasztalt „I. számú kedvenc” hirtelen kegy­vesztetté vált. A nyugati mozikat eláraszt­ják az „izgalmas külsejű”, dúskeblű, fél­meztelenül parádézó démonok, s Romy Schneider kislányos megjelenése nem áll­ja a versenyt. Egyéniségét nem hajlandó feláldozni, még kevésbé percenként pu­cérra vetkőzni a kamera előtt, s ezt nyíl­tan meg is mondja. Ez persze nem tetszik a producereknek, szerződéseit felbontják, a körülötte za­jló reklámhadjáratot be­szüntetik. Egy évi szünet után Romy Schneider ezekben a napokban ismét a felvevőgép előtt áll, egy hamburgi stúdióban. Klasz­­szikus szerepet játszik egy televíziós film­ben, amely Arisztofanész „Lysistrate” cí­mű komédiájának nyomán készült. Az előjelek nagy sikert jósolnak, Romy Schneider csillaga ismét feljövőben van. Garai Tamás IS

Next