Világ Ifjúsága, 1960 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1960-08-01 / 8. szám
1. Anita Ekberg a koratavaszi napsütésben a Trinita dei Monti világhírű temploma előtt kedvencével a kockafejű uszkárral 2. Anita Ekberg az „édes élet” című filmben 3. A „Véres fasor” című filmben egy kínai nőt alakított 4. Firenze 1956 május 22. Anita és férje Anthony Steel esküvőjük napján a Palazzo Vecchio dísztermében 5. Anita Ekberg apjával 6. Anita reggeli toalettben, lakásának fürdőszobájában 7. Róma 1959: Anita Ekberg — Anita Ekberg szerepében az „Édes élet”ben, 8. Az „Édes élet” egyik főszereplője — Ekberg A svédországi Malmőben született 1931. szeptember 29-én. Egy Georg Oddner nevű malmöi fotoriporter figyelt fel rá először. 1947-ben, egy forró nyári napon hívta, hogy legyen modell egy divatriportban. És mert a nyolcgyermekes, jómódú Ekberg család ismerte a fiatalembert és elismerte művészetét, hozzájárultak, hogy Anitát máskor is fényképezhesse. Hangos sikerekről nem volt szó, a képek megjelenése után sem. De egy este — Anitát ekkor már három esztendeje a fotomodellek listáján is számon tartották —, azt mondta egyik szomszédjuk: — Ha én olyan szép lennék, mint te, Anita — elindulnék a „Miss Malmö” címért folyó versenyben ... Egyébként az az igazság, hogy három képedet kivágtam az újságból és már el is küldtem a zsűrinek. Anita Ekberg karrierje ezzel a beszélgetéssel kezdődött. 1951-ben, malmöi győzelme után, „Miss Svédország”-gá koszorúzták és jogot nyert arra, hogy elinduljon a „Miss Universe” címért folyó nagy nemzetközi vetélkedésen az amerikai Long Beachben. Akkoriban már nemcsak a malmöi, de a stockholmi lapok is sokat írtak róla, ismertették életét, csábítóbbnál csábítóbb pózokban ábrázolták — és a fodrászok, kalaposok, divatszalonosok valósággal ostromolták, hogy legyen készítményeik és kreációik fotomodellje. Anita azonban már Amerikába készült. Long Beach-ben, 1951-ben még a klasszikus amerikai nőideál diadalmaskodott és Anita Ekberg helyezést sem ért el — a „Miss Universe” címért folyó versenyben. Ellenben egy jószemű reklámszakember felfigyelt rá és több éves szerződést kínált. Anita aláírta: ismét fodrászok, cigarettamárkák, divatszalonok fotomodellje lett. Keserves éveket töltött szigorú robotban, anélkül, hogy egyetlen lépéssel is előbbre jutott volna. Végre négy esztendei lélektelen hajsza után 1955 májusában megkapta élete első filmszerződését. Az ismert amerikai filmszínész, John Wayne, akkoriban alapította meg saját filmvállalatát, a Baytac Production-t és első filmjéhez, a „Véres fasor”-hoz új arcokat keresett, így figyelt fel egy társaságban Anitára és hétéves szerződést kínált neki, heti 100 dollárért. Néhány nappal később már a műteremben forgatott. Egy kínai nőt játszott — összesen négy mondatos szerep volt: hátára kötöttek egy kínai csecsemőt és bár elegánsan volt felöltözve, koldulnia kellett, egy kínai várost ábrázoló díszletben. Amikor azután 1955. október 1-én a hollywoodi Rialto moziban, ünnepélyes körülmények között bemutatták a filmet, Anita izgatottan várta, hogy ő mikor jelenik meg a filmvásznon. De csak egy villanásra tűnt fel, éppen hogy csak átment a járdán. A többit irgalmatlanul kivágták, mert mint később kiderült a vágó, aki valóban járt Kínában, megfigyelte, hogy a kínaiak között nincsen egyetlen kékszemű asszony sem . . . Anitát most már gyakran hívták statisztálni — hatodrangú szerepekre. Négy hónappal első filmjének bemutatója után, 1956 januárjában az „Artists and Modells” („Művészek és modellek”) című filmben tíz percig egyvégtében lehetett látni a filmvásznon, ötévi amerikai tartózkodás után a malmöi lány ezen a napon volt először valóban boldog. Nyolc hónappal később, 1956 szeptemberében tűnt fel először a neve önállóan a filmvásznakon, másodrendű filmszerepben. „Vissza az örökkévalóságból” — ez volt annak a filmnek a címe, amely sztárrá avatta. És a bemutató estéjén megkapta a szerződést az első igazi főszerepre, az „Ember az égbolton” című filmben. Ennek 1956 decemberében volt a premierje és a bemutató napján a „Life” magazin 4 millió példányban megjelenő amerikai kiadása a címlapon közölte képét és vagy negyven remek felvételben mutatta be a közönségnek. Közben azonban még sok minden történt. Az ismert amerikai komikus, Bob Hope szerződtette, Grönlandban készülő filmjéhez epizódszerepre —, s miközben a reklámot szervezte —, Bob Hope reklámfőnöke úgy gondolta, jó lesz Anita Ekberget, a kezdő színésznőt, egy még kezdőnek számító, de már félig-meddig befutott színésszel együtt fényképeztetni. Így az egyik hírneve eladja a másik jó megjelenését, vagy a másik jó megjelenése eladja az egyik nevét. Akárhogy is van, mindketten csak jól járhatnak. A színész és a színésznő a filmgyár reklámfotósa előtt találkozott először, ott mutatták be őket egymásnak. — Anita Ekberg — mondta az egyik. — Anthony Steel — mondta a másik, és negédesen belemosolyogtak a gépbe. A felvétel után még tréfálkoztak egy kicsit, azután Anitának a kamera elé kellett állnia. Megbeszéltek egy randevút. Aztán mindig újabb, még újabb randevúkat beszéltek meg és 1956. május 22-én, Firenzében a Palazzo Vecchio épületében házasságot kötöttek. Anita karrierje most már egyenesbe jutott. 1957 januárjában mutatták be „Zarakh kán” című filmjét, amelyben alkalmanyál a legszélesebb közönségnek bemutatnia korábbi különleges testedző módszerének atlétikus eredményeit —, a maguk teljes meztelenségében, majd szerepet vállalt a „Pickup Alley” című filmben és közben eljátszotta az „Interpol” című olasz—francia koprodukciós filmben egy éjszakai táncosnő szerepét, aki mellékesen kábítószer csempészéssel is foglalkozik, a hangsúly azonban itt is inkább az idomokon, mint a csempészésen volt... Még az első randevúk idején kapta első közös szerepét Anthony Steel-lel — későbbi férjével, a „Valerie” című filmben és a későbbiekben is többször játszottak együtt. 1956 nyarán egy amerikai rendező, King Vidor foglalkoztatta Olaszországban. A „Háború és béke” Jelenáját alakította. Ismét egy másodrendű szerep , de olyan nagy nevek árnyékában, hogy az már önmagában sikernek számított. Most már egymásután következtek a szerepek, filmek: „Paris Holiday”, „Screaming Mimi” és így tovább... És végül 1958 őszén egy nagy szerződés Olaszországban a „Róma jegyében” című filmben Syriai Zenobia szerepére — ismét csak King vidor rendezésében. És azután már Rómában érte az újabb ajánlat: Anita Ekbergnek — Anita Ekberget kellett eljátszania Fellini „Édes élet" című filmjében. Fenyves György