Világ Ifjúsága, 1961 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1961-06-01 / 6. szám
Amikor az ősember megbetegedett, / ösztönösen fordult gyógyulást ( / ) keresve a természet növényvilágához. Lassan rájött arra, hogy egyes füvek, levelek jó hatással vannak szervezetére és hogy a mezőket borító színpompás virágok sem egyedül a szem gyönyörködtetésére szolgálnak. Az ókori kultúrnépek, a szumérok, babilóniaiak, egyiptomiak már tudatosan foglalkoztak gyógynövényekkel, bár az akkor gyógyítással is foglalkozó papság béklyóba kötötte a rendszeres kutatást. A régi egyiptomiaknál megtaláljuk a gyógyszerkészítők rendjét, akik maguk árusították készítményeiket. Különös gyógyszerárusok voltak ezek! Naphosszat ácsorogtak templomszerű bolthelyiségeikben, vásári bazárosok módjára kínálva „csodatevő” portékájukat A későbbi időkben a görögöknél gyökérásóknak nevezték a gyógyfüvekkel foglalkozó herbáriusokat. Az első fennmaradt botanikus könyv is görög szerzőtől származik, i. e. a IV. században írta a filozófiával foglalkozó Teophrastos. A másik neves, másfél évezreden keresztül becsült gyógynövény-könyv szerző Diascorides volt, aki Néró uralkodása idején mint katonaorvos a római seregben szolgált. A gyógyszerekről című művének az V. századból származó híres kéziratát ma is őrzik a bécsi udvari könyvtárban. „Csak a halál ellen nincs orvosság a kertben“ A sötét középkorban a zárdák falain kívül alig érlelt gyógynövényt az éltető napsugár. Az addig ismert gyógynövényeket a kolostorok kertjeiben termesztették, s a szerzetesek a hozzájuk elzarándokolt vallásos betegeket gyógyították velük. A jótékony hatású gyógyító fűrésztudománnyal az ún. szalernai iskola orvosai is foglalkoztak, de sok eredetiség nem volt tudományukban. Nekik köszönhető viszont, hogy az arabok gyógyászati ismeretei elterjedtek Európában. (Az arabok dicsekedhettek az első nyilvános gyógyszertárral, amely Bagdadban működött, 765-ben.) Orvosi módszereiket, amelyekben nagy szerepet játszottak a gyógyfüvek is, valamikor a XII. században versekbe foglalta az iskola egyik tagja, s ezek a verseik sok nép körében elterjedtek. A versek gyűjtőcíme: Regimen sanitatis Salerni. Még a múlt században is ismerték ezeket a szabályokat, amelyek szerint „csak a halál ellen nincs orvosság a kertben". A pálcával rendelő orvos Az első magyar nyelven megjelent botanikai munka Méliusz Juhász Péter 1558- ban kiadott Herbáriuma. Bár sokan olvasták e könyvet, ez a receptek készítésének módját nemigen változtatta meg. Az orvosok továbbra is az úgynevezett pálcarendeléssel készítették betegeik gyógyszerét. A patikában a furcsa feliratú és tartalmú tégelyek, üvegcsék és dobozok között a gyógyszerész ugrásra készen állt, míg az orvos pálcával a kezében rámutatott hol az egyik tégelyre, hol a másikra, amelyekből a patikus máris keverte, rázta, főzte a kívánt adagot. A XV. században például ilyen gyógyírt fogyasztott orvosi utasításra egy beteg. (A latin nyelvű receptet Döbrentei: „Régi magyar nyelvemléktár’’ című könyvében őrizte meg) „Gyömbér, fahéj, tragakantából mindegyikből egy lat és egy nehezék, (kb. 22 g); kecsketej, diómag, fenyőmagból mindegyikből egy lat (kb. 17,5 g); izsóp, zsálya, ruta, csaba-izéből mindegyikből egy marék. Ehhez adj még kis marék fügét (kb. 50 g) és elegendő mézet, háromannyi borral főzd, hidegen igyál jó kortyot reggel és este 8 napig, akkor a tüdő megtisztul". A világ első gyógynövénykutató intézete Napjaink gyógyászata igen sok régi, évszázadok óta ismert gyógynövényt használ fel. De állandóan folyik a kutatómunka az újabb, gyógyhatásokról eddig még ismeretlen növények felhasználására. Budapesten a Dániel út egyik szép, de kutatás céljára meglehetősen szűk épületében van a világ első önálló Gyógynövénykutató Intézete, amelynek nemzetközileg is elismert eredményei, elterjedt módszerei vannak. Az itteni másfél holdas kertben és az Intézet budakalászi 150 holdas, korszerű kísérleti telepén egyedülálló eredményeket értek már el. További terveik megvalósítása pedig az export növelését és így végső soron a nemzeti jövedelem emelkedését eredményezi. Egy dologra azonban fel kell hívni a gyógynövényekkel foglalkozók figyelmét: hazánkban alig ismerik egy-egy gyógynövény hatását — kivéve természetesen az olyanokat, mint például a kamilla. Pedig kapható a szaküzletekben valamennyi gyógynövény fajta, de hányan tudják vajon, hogy az illatos, szárított mentalevélből készített tea milyen kitűnő hatással van a hurutos megbetegedésekre, és hogy csak ebből az ősidők óta ismert növényből évi húsz vagonnal exportál Magyarország. A hazai fogyasztás ezzel szemben mindössze egyetlen vagon tíz százaléka. S majdnem ugyanez a helyzet a többi gyógynövénnyel is. Hazánk a gyógynövény nagyhatalom A legkedveltebb magyar gyógynövény, amelyből a világ szükségletének 60 százalékát látjuk el — a kamilla. Az Alföld szikeseinek e hálás, bőven termő virága sok fájdalmas, kellemetlen betegségre ad enyhülést. A gyermekgyógyászatban szinte nélkülözhetetlen ez a májusban gyűjthető apró sárgavirágú növény, amely szinte úton-útfélen megterem. A másik népszerű, hazánkban is szívesen fogyasztott növény a csipkebogyó. Augusztustól októberig a hegyes, lankás erdőszélek valósággal virítanak a vadrózsa élénkpiros bogyóitól. A gyógytudomány évszázadokig megfeledkezett erről a növényről, amely csak a vitaminok felfedezése után „jött újból divatba". Különösen az északi országokban, — ahol a hosszú tél miatt kevés a zöldség és a gyümölcs — fogyasztják szívesen ezt a gyógynövényt, amely A, B2, C és K vitaminban egyaránt rendkívül gazdag. Száz gramm termésben 500—1000 mg C vitamin van, ez többszöröse a citroménak. Nagy előnye a csipkebogyónak, hogy C vitaminja rendkívül hőálló, még 80—100 Celsius foknál sem bomlik, s ezért gyümölcsízek, szörpök formájában tárolható. Kitűnő gyógyszerek készülnek az igen értékes anyarozsból is. Ez a rozskalászokon fejlődő mérgező hatású élősdi növény évszázadokon keresztül valóságos átka volt Európának. Voltak esztendők, amikor az anyarozzsal fertőzött rozsliszt pusztító járványokat idézett elő. Az orvostudomány azonban régóta ismeri mint a nőgyógyászat egyik hathatós gyógyszerét. Az anyarozs ergotamin, ergotoxin és ergometrin nevű alkaloidáiból vérzéscsillapító, és számtalan más gyógyszerféleség készül. Nélkülözhetelen, semmivel sem pótolható gyógyszeralapanyag a szív életmentő gyógyszere, a gyapjas gyűszűvirág, a Digitális levele. Ezt az ősrégi gyógyszert már a középkorban is használták az ízek. Porrátört levelét — a feljegyzések szerint — külsőleg is, belsőleg is sikerrel alkalmazták. Valaha vadontermő, ma már termesztett gyógynövények között nehéz lenne fontossági sorrendet felállítani. Mert ki tudja eldönteni, melyik használ többet egészségünknek: a mákgubóból készített sokféle fájdalomcsillapító, a macskagyökérből előállított valeriancseppek, vagy a bokros Solanum hormonális gyógyszere. S ki gondolná, hogy a csalán, a kankalin, a kutyatej, a vadmályva (közismert lévén papsajt) és a mező sok száz vadvirága hányféle hatású, kitűnő gyógyszert ad a gyógyulást kereső betegeknek. Az illóolajos és fűszernövények — amelyekből Magyarországon mintegy harminc fajtát gyűjtenek, termesztenek — sem pótolhatók más, mesterségesen előállított anyagokkal. A borsos mentát például mind a kozmetikai, mind az élelmiszeripar felhasználja, a levendula pedig már nagyanyáink ruhásszekrényében is illatozott. A római köményre holland megrendelők jelentkeztek, ez a sajtgyártás fontos tartozéka ott. És sorolhatnánk, tovább, hosszasául, hogy a hazai — mintegy 300 fajta — gyógynövényből még melyek a „legfontosabbak”. Ma már hatalmas táblákon, száz színben pompázó mákvirágok ringanak a nyári verőfényben, mentamezők nehéz illata száll, mesterségesen oltják milliónyi kalászba az anyarozsot, kultúrnövény lett a levendula. De sikeresen folyik a kutatás: néhány esztendő múlva az országutak mentén megszokott kép lesz a kékvirágú meténgfűvel, a fontos hormonális gyógyszert szolgáltató, burgonyához hasonló termésű solanummal bevetett tábla és gépek aratják a csodatevő füveket, akár ma a kenyéradó gabonát. György Marianne A gyapjas gyűszűvirág veszélyes, mérgező növény, a szív betegségeinek gyógyításában azonban semmi mással nem pótolható (BfrA junos és MTI Fotó: Birgés Árpád, Jármai Béla felv.) A Gyógynövénykutató Intézet kísérleti gazdaságában nagy táblákon terem a solanum. A steroid-hormon alapanyagot szolgáltató növény fejlődését a munkatársak állandóan figyelik A hárs illatos virága ősidők óta kedvelt gyógyszerünk. Meghűléses megbetegedések, gyomorrontások ellen nemcsak hatású , de kellemes ízű gyógyszer is Gyűjtik az anyarozsot. A napsugár ezeken a rozskalászokon nemcsak a szemet érleli, hanem a kalászba mesterségesen beoltott élősdi növényt, a mérgező anyarozsot is jelentéktelen sárga virág, amelyet már gyermekkorunkban megismerünk és elkísér öregségünkbe is — az „első számú házigyógyszer”, a kamilla. Olyan igénytelen, hogy a szikeseken is megterem