Világ Ifjúsága, 1961 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1961-06-01 / 6. szám
Alain Delon és Romy Schneider közösen ünnepelték 1961 karneválját. Mintegy a reá váró feladat jelképeként, Alain már Marco Polo szalmakalapját viseli... Ig le Reineben, Párizs elővárosában szüleett, 1935-ben. Édesanyja kiszolgálónő volt egy las-szaküzletben, apja pedig, aki csak évek múlva ismerte el fiának, ennek az üzletnek aulajdonosa. Mivel róla és húgáról apja sokáig nem óhajtott tudni, a legnagyobb nyomorúságban nőtt fel, magára hagyatottan, elhanyagoltan. A helyes gondolkodásra soha senki nem tanította, társasági viselkedésről, modorról fogalma sem volt. Mindig nagyon rosszul tanult, az iskolát szorgalmasan kerülte, érdektelennek, unalmasnak találta. Élete legnagyobb vágya valami nagy-nagy dicsőség megszerzése volt. A híressé válás vágya, a nagy karrier reménye éltette és ezért mindenre mindig kapható volt. Már annyira szorult körülötte a hurok, hogy nem maradt más hátra, egy nap — éppen 17 éves volt akkor —, a hadseregbe jelentkezett, tengerészgyalogos lett és 21 hónapot töltött el Indokína dzsungeljeiben. Szolgálati idejének letöltése után, mint mindenre kapható, eszközeiben, módszereiben nem válogató fiatalember érkezett vissza Párizsba. Már 19 éves, de még nincs semmilyen szakmája, így nagyon nehezen tud elhelyezkedni. Volt rakodómunkás, kukta, konyhai kisegítő, majd pincér, de gyakran változtatta munkahelyét, mert modorát egyik üzletben sem tartották megfelelőnek. Végül a Champs Elysées Colysées nevű bárjába került. A Colysées mellett egy előkelő mozi állt, a premier napján mindig ingyen nézhette végig az új filmeket. Álomvilágban élt. A bárban találkozott össze egy este egy régebbi ismerősével, aki időközben színész lett — Jean Claude Brialy-nak hívták — és ő tanácsolta, hogy a filmfesztivál idején, mint alkalmi pincér, vállaljon munkát Cannesban. Itt látta meg egy Harry Wilson nevű amerikai, a Famous Artists nevű elég jelentős filmvállalat alelnöke, és miért, miért nem, úgy találta, hogy a filmgyártás nem lehet meg tovább Alain Delon nélkül. Szerződést kínál a fiúnak, azzal a feltétellel, hogy amennyiben a Rómában készítendő próbafelvételeken megfelel, hét évre Hollywoodba kell mennie. „Miért ne, — gondolta Alain — hátha itt az alkalom, hogy híres legyek?" — és két nappal később Rómában volt. Három nappal később pedig már a műteremben állt és a „Residence Palace” című filmben egy majdnem statiszta-szerepet alakított. Utána viszont a „Búcsú a fegyverektől” egyik kis epizódistája lett. Lélekben mármár készülődött az amerikai útra, amikor Yves Allegret, a neves francia filmrendező, szinte ötletszerűen, azt ajánlotta neki, maradjon Franciaországban és vállaljon el egy nagyobb szerepet következő filmjében. Mivel Alain nehezen boldogult az angollal és számos egyéb, mozgás, beszéd stb. problémája volt — inkább anyanyelvénél maradt és Párizsba utazott. Yves Allegret, „Quand le Femme s’en mêle” című filmjét abban a moziban mutatták be, amely a Colysées-bár mellett áll és egy évvel azután, hogy utoljára megfordult ebben a fényes moziban, ragyogó neonbetűk hirdették a nevét a mozi homlokzatán. A karrier megkezdődött... És sikerrel folytatódott. „Une si jolie petite Plage” című filmje után Yves Allegret testvére, Marc Allegret foglalkoztatja a „Sois belle et tais-toi” című filmjében, amely után a „francia James Dean”-nek kereszteli el a nem éppen szerényen megfizetett kritika. Most már egymásután következnek a filmek: „Gyenge asszonyok”, „Iskolások útjai”. Később René Clement „Napfénnyel tele” című filmjében már ő az első számú sztár. Még 1958-ban a „Christine” című produkcióban Romy Schneiderrel játszik együtt — és a fiatalok egymásba szeretnek. De mindig újabb és újabb produkciók várják, ismét Clementtel dolgozik az „Öröm élni” című filmben, amely 1921-ben játszódik és egy Ulisses nevű fiatalemberről szól, aki szertelenségében többek között megmássza a Castel San Angelo harangtornyát. (Ezt a veszélyes jelenetet is végigjátszotta a felvételek során!) Kezd a dicsőség csúcsaira emelkedni. Egy napon azután Luchino Visconti, a világhírű olasz filmrendező szerződteti új filmje, a „Rocco és testvérei” címszerepére. A film, amely néhány hónappal később, osztatlan világsikert aratott, újra, s még jobban Delonra terelte a figyelmet, s rövidesen szerződést kap a Marco Pelóról szóló film főszerepére, amelyben Anthony Quinn és Jean Marais partnere lesz. De e szerződéssel egyidőben újabb ajánlat is érkezik: Visconti valószínűleg filmre viszi majd Lampedusa: „A párduc” című regényét, amelyben az egyik főszerepet Alain Delon-nak szánja, míg a másik főszerepet, remélhetőleg Laurence Olivier alakítja majd. A lelkesítő terv, egyelőre azonban különböző gazdasági nehézségek és viták miatt halasztást szenved. Közben Delon már színpadra is lép, néhány váltakozó sikerű szereplés után Visconti hívta a Theatre de Parisba egy komédia főszerepére, ahol ismét szerelmével, Romy Schneider-rel játszhatott együtt. Alain Delon, most, 26 éves korában jórészt már valóra váltotta álmait. Franciaország egyik leggyorsabb, s legnagyobb filmkarrierjének részese. Két éve még 2 millió frankot kapott egy-egy filmszerepért, egy éve már 35 milliót fizettek neki. Most a Monte Parsolin egy ragyogó villában lakik. Szenvedélye a gyors sportautó és a lovaglás. Hatalmas könyvtára van, több mint 3000 hanglemeze. Most azon fáradozik, hogy 17 éves húgából, Edith Delonból, filmsztárt csinálhasson. Fenyves György így öröm élni ? Az „Öröm élni” című René Clement filmben Alain egy fiatal embert alakít, aki fogadásból megmássza a Castel San Angelo harangtornyát. Ezt a veszélyes jelenetet is maga játszotta végig a felvételek során Alain Delon apjával, Fabien Delon kereskedővel, aki Romy és Alain, akik időközben már eljegyezték Eddigi legnagyobb sikerű szerepe a „Rocco Rocco annyi, annyi csalódás után, emberi érzéma már büszke világhíres fiára. De egykor... Alain egymást, együtt szerepelnek a Theatre de és testvérei” című olasz filmben volt. Annie seiben mégis megerősödve, a milánói dóm tetemellett, kishúga, Edit. A kép 1949-ben készült Parisban, egy Visconti rendezte új komédiában Girardot-val, a film női főszereplőjével jére megy sétálni, ahol újabb megaláztatás éri