Világ Ifjúsága, 1967 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1967-08-01 / 8. szám
Kedves Olvasóink! önök már tudják, azait mi most, amikor ezeket a fényképeket a nyomdába küldjük, még nem tudunk. Azt, hogy a „Táncdalfesztivál 67” elődöntőiből mely számok jutottak az augusztus 20-i döntőbe. Nézői és hallgatói voltak sok új táncdal sikerének. Előfordulhat, hogy amíg folyóiratunk a nyomdában elkészül, ez a névsor valamelyest változik. Azzal a reménnyel nyújtjuk át önöknek ezt a fényképes összeállítást a táncdalfesztivál résztvevőiről, hogy az itt látható táncdalénekesekkel — a nagy nyilvánosság előtt most először bemutatkozókkal is — még nagyon sokszor találkozunk majd a rádióban, televízióban, famen és színpadon. Jó szórakozást kívánunk a döntő nézéséhez, hallgatásihoz! Vámosi János Wittek Mária Zalatnay Sarolta Záray Márta A KISZ VII. kongresszusának ünnepélyes záróakkordja volt az első országos pol-beat fesztivál, amelyet a televízió is közvetített. Milliók láthatták, hallhatták e műfaj fiatal magyar szólisták együtteseit. A legügyesebb, leghatásosabb dalok szerzőit és előadóit tekintélyes díjakkal jutalmazta a KISZ, a DÍVSZ, a Művelődésügyi Minisztérium, a Magyar Rádió és Televízió. A győztes dalokat szinte naponta sugározza a rádió, lemezek készülnek belőle. Most ismerkedjünk meg három nagydíjassal. Máté Pétet Mindannyian jól ismerjük, hiszen pályafutása szemünk előtt alakult. Az Ifjúsági Parkot látogató fiatalok sokszor tapsoltak dalainak, s a tv-nézők is találkozhattak vele a „Halló fiúk, halló lányok” című népszerű műsorban. De igazi nagy sikerét ő is a pol-beat fesztiválon aratta. Eredményének szinte az egész ország tanúja volt. S egybehangzóan „A legjobb férfi előadó” elnevezésű különdíjjal jutalmazták. Kéthetes tengerparti üdülést jelent ez és egyben belépőjegyül is szolgál a Szocsiban tartandó Nemzetközi Politikai Dalfesztiválra. Ezenkívül Máté Péter a nagyzenekari kategória első díját is elnyerte. , Hogyan kezdődött, hogyan jutott el idáig? — Hat éves koromtól zongorázni tanultam, és alig voltam hét éves, amikor már „zeneszerzéssel” is megpróbálkoztam... Néhány évvel ezelőtt a tánczene felé fordultam. Körülbelül 30—40 számot komponáltam, amelyből néhány a rádió révén népszerű lett. Első politikai jellegű dalom: „A néger zongorista dala”. Ezzel szerepeltem a fesztiválon. Úgy érzem, a zenében és a szövegben benne van az egész négersors. — Ezzel szeretnék fellépni Szocsiban is, de lehet, hogy addigra új hasonló jellegű számom is születik ... Máté Péter a Külkereskedelmi Főiskola utolsóéves hallgatója. Úgy tervezi, ha befejezi tanulmányait, akkor sem lesz hűtlen a zenéhez. Legalább annyira szeret zenét szerezni, mint énekelni... (Csuzi Zsuzsa felvétele) Gerilla Egy Hites Három nagyszerű számmal vívták ki a zsűri és a közönség osztatlan tetszését. Az első kategória első helyezését szerezték meg, és nekik ítélték a televízió és a rádió elnökének különdíját: Kovács Margit kerámikus művész „A menyasszony leveszi pártáját” című szép kerámiáját. A Gerilla Együttes nem most aratta első sikerét. Pályafutásuk pontosan 1966. szeptember 22-én, az Oszolytetőn rendezett KISZ-találkozón kezdődött, öt nappal azelőtt „alakultak”, mindössze azért, hogy ott felléphessenek. Akkor még csak ketten voltak: Berki Tamás és Vámos Tibor. Ma már két fiú, két gitár, plusz egy lány, Rohonyi Marianne alkotja az együttest. — Nem akarunk hivatásos zenészek, előadók lenni — mondja Vámos Tibor, aki civilben a Kölcsey Ferenc Gimnázium Ill/b. osztályos tanulója. Érettségi után a bölcsészkarra szeretnék felvételt nyerni. Berki Tamás a műszaki egyetemre jár, építészmérnöknek készül. Marianne a jogi kar hallgatója, lehet, hogy éppen bírónő lesz belőle. De egyenlőre minden szabadidejüket a zene tölti ki. Tarsolyukban legalább 25—30 szám található, és valamennyi politikai dal. Amikor úttörői lettek ennek a műfajnak, a polbeatnak, valami újat, hatásosat akartak teremteni. — Nálunk a zene és a szöveg egyformán fontos — mondják meggyőződéssel. „A ritmus csak szolga, hogy szolgáljon, az a dolga” — vallják Batsányi verssoraival. Magais Clementina Az alig tizenhét éves Magay Clementina az előadói díj birtokosaként részt vesz Szocsiban a pol-beat fesztiválon. A miénken a második díjat nyerte, ő érdemelte ki a DÍVSZ különdíját is, a IX. VIT-en való részvételt. A csinos, fekete hajú lányt jól ismerjük a képernyőről. Most azt is megtudtuk róla, hogy 11 éves korában már rendszeresen foglalkozott az énekléssel. A rádió gyermekkórusának volt a tagja, s alig múlt el 12 éves, amikor először lépett fel a televízióban. Az általános iskola elvégzése után már „kinőtt” a gyemekkórusból, s legnagyobb szívfájdalmára már nem utazhatott velük Japánba, majd Amerikába. — Életember először sajnáltam — mondja nevetve —, hogy nem buktam meg a nyolcadikban, mert akkor még én is köztük lehettem volna. Helyette a Budapesti Leánykórusban énekelt, majd a Rózsa Vokálban. Sokat utaztak, járták az építőtáborokat, és mindenütt nagy sikereket arattak. Jelenleg az Atlasz Együttessel énekel. Gyermekkori álmát szeretné megvalósítani: színésznő akar lenni. Psota Irén a kedvence, példaképe. Egyenlőre beéri csupán az énekléssel. Szívből jövő kislányos örömmel fogadja a népszerűség minden megnyilvánulását, azt is, amikor az utcán járva innen is, onnan is hallja: „Ó, te drága Clementina” ... Zsigmond Márta (Csuzi Zsuzsa felvétele) (MTI Fotó : Maár Mariann felvétele)