Világ Ifjúsága, 1972 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1972 / 2. szám

ALAPFY LÁSZLÓ Magas, hosszúhajú fiatal­ember. Októberben múlt 16 éves! A Képző- és Ipar­­művészeti Gimnázium II. osztályos grafika szakos tanulója. Még általános iskolás , nyolcadikos volt, amikor a Magyar Fotó­művészek Szövetsége jel­igés pályázatán nívódíjat nyert. Azóta ezt a telje­sítményt kétszer megismé­telte, sőt, un. „évdíjat" is nyert. Képei számos kiál­lításon szerepeltek, még az igazán rangos, meg­hívásos gyulai Székely Aladár kiállításon is. Leg­utóbb - az elmúlt év de­cemberében - a KISZ Országos Ifjúsági Fotóki­állításán első díjat nyert két kategóriában. Kilenc éves kora óta fo­­tografál, de általános is­kolás korában öt rajzver­senyen szerepelt a nyer­tesek között. A fotó és a grafika tudatos választás: plakátokat, reklámokat, hanglemezborítókat sze­retne tervezni, s érettségi után az Iparművészeti Fő­iskolára akar jelentkezni. Képeink tanúsága szerint most a fényképezés egyik legsajátosabb területe, a mozgásábrázolás érdekli leginkább. Ezeket a felvé­teleit egymás mellé rak­va máris érdekes, és fia­tal korához képest ritka tudatosságot, a kép elő­zetes átgondolását eláru­ló megfigyelést tehetünk, ahol a mozgás harmoni­kus ritmusa adta számá­ra az esztétikai élményt, (Arabs ménes) ott a kife­jezés érdekében a moz­gásábrázolás tradicioná­lis módjával­­ élesre ki­­exponált mozgás­­ él. A mozgásábrázolás „íve”­­ jelenlegi képei között — a „Sebesség" címűnél éri el a maximumot. A gép­kocsi Alapfynak ezen a képén már szinte túlfor­mált, de annál érzéklete­sebb, és fantasztikus se­bességgel száguld. A fel­vétel technikai megoldá­sa önmagában sem köny­­nyű feladat, hiszen a szembejövő mozgás ér­zékeltetése a szögsebes­ség hiányában - eléggé nehéz. Csak speciális esz­köz — a gumiobjektív­­ segítségével lehetséges. De fiatal fotósunk a fény­képezésnek ezt az eszkö­zét is teljes biztonsággal kezeli, átgondoltan állít­ja a képi kifejező erő szolgálatába. S az itt elmondott moz­gásábrázolás egyre foko­zódó dinamikájú íve je­lentkezik „Extázis” c. há­romképes sorozatában is. A képsor az ív legmaga­sabb pontján zárul, s ér­zékeltetni képes a fiata­lokból álló tömeg extati­­kus állapotát. Ugyanilyen tudatos a na­gyon nagy látószögű „halszem” objektív hasz­nálata „Buda” című ké­pén. Alapja itt egyéni fantáziája szerint alakítja képét, egy nagyon sok­szor látott és agyonfény­képezett szoborról, mint ahogyan egyéni alkotó fantáziájáról tesznek ta­núságot autómontázsai, az „Erzsébet-híd" és a „Fenyőfák". Mit igazol mindez? Azt, hogy Alapfy László korát meghazudtoló tudatosság­gal használja a fényképe­zés legmodernebb eszkö­zeit, ábrázolásmódjait a fantáziájában kialakult kép minél érzékletesebb megvalósítására. RÉTI PÁL FIATAL­­ A FOTÓSOK I.­­ EXTAZIS I. EXTAZIS II. EXTAZIS III. BUDA FENYŐFÁK ARABS MÉNES ERZSÉBET-HÍD SEBESSÉG 15

Next