Világ Ifjúsága, 1972 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1972 / 2. szám
ALAPFY LÁSZLÓ Magas, hosszúhajú fiatalember. Októberben múlt 16 éves! A Képző- és Iparművészeti Gimnázium II. osztályos grafika szakos tanulója. Még általános iskolás , nyolcadikos volt, amikor a Magyar Fotóművészek Szövetsége jeligés pályázatán nívódíjat nyert. Azóta ezt a teljesítményt kétszer megismételte, sőt, un. „évdíjat" is nyert. Képei számos kiállításon szerepeltek, még az igazán rangos, meghívásos gyulai Székely Aladár kiállításon is. Legutóbb - az elmúlt év decemberében - a KISZ Országos Ifjúsági Fotókiállításán első díjat nyert két kategóriában. Kilenc éves kora óta fotografál, de általános iskolás korában öt rajzversenyen szerepelt a nyertesek között. A fotó és a grafika tudatos választás: plakátokat, reklámokat, hanglemezborítókat szeretne tervezni, s érettségi után az Iparművészeti Főiskolára akar jelentkezni. Képeink tanúsága szerint most a fényképezés egyik legsajátosabb területe, a mozgásábrázolás érdekli leginkább. Ezeket a felvételeit egymás mellé rakva máris érdekes, és fiatal korához képest ritka tudatosságot, a kép előzetes átgondolását eláruló megfigyelést tehetünk, ahol a mozgás harmonikus ritmusa adta számára az esztétikai élményt, (Arabs ménes) ott a kifejezés érdekében a mozgásábrázolás tradicionális módjával élesre kiexponált mozgás él. A mozgásábrázolás „íve” jelenlegi képei között — a „Sebesség" címűnél éri el a maximumot. A gépkocsi Alapfynak ezen a képén már szinte túlformált, de annál érzékletesebb, és fantasztikus sebességgel száguld. A felvétel technikai megoldása önmagában sem könynyű feladat, hiszen a szembejövő mozgás érzékeltetése a szögsebesség hiányában - eléggé nehéz. Csak speciális eszköz — a gumiobjektív segítségével lehetséges. De fiatal fotósunk a fényképezésnek ezt az eszközét is teljes biztonsággal kezeli, átgondoltan állítja a képi kifejező erő szolgálatába. S az itt elmondott mozgásábrázolás egyre fokozódó dinamikájú íve jelentkezik „Extázis” c. háromképes sorozatában is. A képsor az ív legmagasabb pontján zárul, s érzékeltetni képes a fiatalokból álló tömeg extatikus állapotát. Ugyanilyen tudatos a nagyon nagy látószögű „halszem” objektív használata „Buda” című képén. Alapja itt egyéni fantáziája szerint alakítja képét, egy nagyon sokszor látott és agyonfényképezett szoborról, mint ahogyan egyéni alkotó fantáziájáról tesznek tanúságot autómontázsai, az „Erzsébet-híd" és a „Fenyőfák". Mit igazol mindez? Azt, hogy Alapfy László korát meghazudtoló tudatossággal használja a fényképezés legmodernebb eszközeit, ábrázolásmódjait a fantáziájában kialakult kép minél érzékletesebb megvalósítására. RÉTI PÁL FIATAL A FOTÓSOK I. EXTAZIS I. EXTAZIS II. EXTAZIS III. BUDA FENYŐFÁK ARABS MÉNES ERZSÉBET-HÍD SEBESSÉG 15