Világ Ifjúsága, 1973 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1973 / 1. szám
IFJÚSÁGDIPLOMÁCIA | ] BESZÉLGETÉS DR. HORVÁTH ISTVÁNNAL, VEKISZ KÖZPONTI/ BIZOTTSÁGÁNAK ELSŐ TITKÁRÁVAL Alig egy pár lépésre a fiatalok oly kedvelt Hotel Ifjúságától egy másik — nem kevésbé szép és modern — épület emelkedik a Rózsadombon. A Hotel Ifjúságban pihenő, szórakozó vendégek közül talán nem mindenki tudja, hogy ez a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség székháza, a magyar ifjúság, — a KISZ — 1951 óta ad otthont e haladó nemzetközi ifjúsági szervezet központjának. Egy kicsit jelképes is ez: a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség — fő feladata: a magyar fiatalok problémáival, gondjaival való törődés mellett — gyakran házigazdája, még gyakrabban aktív kezdeményezője és mindenkor állandó résztvevője a nemzetközi ifjúsági és diákmozgalom rendezvényeinek, megmozdulásainak. Ez persze nem véletlen, hiszen a magyar fiatalok ügye elválaszthatatlan a világ haladó demokratikus ifjúságának életétől, harcaitól. Az 1972-es év különösen gazdag volt nemzetközi ifjúsági eseményekben. Melyek voltak ezek, és mi volt jelentőségük? — erről beszélgettünk dr. Horváth Istvánnal, a KISZ Központi Bizottságának első titkárával. — Valamennyi fontos rendezvényt és megmozdulást felsorolni —, azt hiszem, — szinte lehetetlen. Olyan eseményekről kellene beszélnünk, mint az európai fiatalok vietnami szolidaritási találkozója Párizsban, ahol 26 ország képviselői — közöttük szövetségünké is — méltatták az indokínai népek hősi harcát, és beszámoltak a hazájukban szervezett szolidaritási akciókról. Az európai ifjúsági mozgalom történetének egyik legjelentősebb eseménye volt a Helsinkiben lezajlott Európai Biztonsági és Együttműködési Ifjúsági Konferencia. A KISZ bekapcsolódott az Európai Biztonság és Együttműködés Magyar Nemzeti Bizottságának munkájába is, a magyar delegáció tagjaiként részt vettünk az európai közvélemény képviselőinek brüsszeli találkozóján. De a sok jelentős rendezvény közül is hadd emeljem ki a legjelentősebbet: a Dolgozó Ifjúság Világtalálkozóját, amelynek házigazdája a lenini Komszomol volt Nem véletlenül kísérte ezt a rendezvényt a nemzetközi és hazai közvélemény oly élénk, megkülönböztetett figyelme, hiszen a találkozót politikai jelentősége, méretei kétségtelenül az utóbbi idők legfontosabb ifjúsági megmozdulásává avatták. Csupán néhány adat: a konferencián 115 országból 271 ifjúsági szervezet képviseltette magát, ott volt 14 nemzetközi szervezet — köztük az ENSZ, az UNESCO, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet és a Szakszervezeti Világszövetség — delegátusa is. Ezekből az adatokból nyilvánvaló, hogy nemcsak kommunisták, hanem a legkülönbözőbb szocialista, szociáldemokrata, keresztény és katolikus szervezetek is elküldték képviselőiket Moszkvába. Korábban sem szakszervezeti, sem pedig ifjúsági rendezvényen nem vettek részt olyan nagy számban a szakszervezeti ifjúság képviselői, mint ezen a találkozón, köztük jó néhány olyan szakszervezet fiataljai is, akik nem tartoznak a Szakszervezeti Világszövetség sorsába. A találkozón megvitattuk a dolgozó fiatalok és a társadalom kapcsolatát, véleményt cseréltünk a jogaikért folytatott harcról, az imperialistaellenes egység erősítésének, a haladó ifjúság együttműködésének szükségességéről. Megállapítottuk, hogy a dolgozó ifjúság szerepe a modern termelésben és a társadalmi életben egyre növekszik. A termelőerők állandó és gyors fejlődése, a tudományos-technikai forradalom újabb és újabb követelményeket állít a fiatalok elé, ösztönzi politikai és társadalmi aktivitásukat. A világtalálkozón az is megfogalmazódott, hogy az emberiség történelmének valamennyi szakaszában különös érdeklődés övezte az ifjúságot. Minden korban voltak úgynevezett ifjúsági problémák és a mindenkori felnőtt nemzedék tudta, hogy törekvéseinek folytatója, megújítója s remélhetőleg fölülmúlója a következő generáció lesz. Azt mondhatjuk, hogy a fiatalok kérdéseire adott válasz jellemzője az adott társadalmi rendszernek. Milyen kérdésekre keresték a választ a konferencia résztvevői? Mindenekelőtt a modern kor nagy ellentmondásaira, az elnyomók és elnyomottak, a fejlett technika és barbár pusztítás, az emberi alkotókészség csodái és a szellemi elnyomorítás kiáltó ellentmondásaira. A világtalálkozó legnagyobb politikai jelentősége tehát kétségtelenül az volt, hogy a rendkívül széles részvétel, eltérő nemzeti körülmények, sokféle ideológiai nézetkülönbség és bizonyos politikai eltérések ellenére is a saját sorsukért és az egész világért felelősséget érző fiatalok izgalmas viták során a legfontosabb kérdésekben egyetértésre jutottak, és sikerült megfogalmazniuk közös törekvéseiket, álláspontjukat. Mégpedig nem kisebb horderejű kérdések ezek, mint a dolgozó fiatalok jogaiért, a békéért, a nemzeti függetlenségért és társadalmi haladásért folytatott harc legidőszerűbb feladatai A találkozó lényegében körképet adott a világ különböző részein élő, dolgozó fiatalok helyzetéről. És ami talán a legfontosabb: bebizonyította, hogy a korunk nagy kérdései megoldásának közös érdeke nagyobb, mint az egyébként nyilvánvaló politikai-ideológiai különbségek elválasztó ereje, és ez lehetőséget ad arra, hogy a jövőben hasonló rendezvényeken a fiatalok együtt keressék legfontosabb problémáik megoldási módjait. — Ön, mint a magyar delegáció vezetője, a KISZ-t, fiataljainkat képviselte e találkozón — mit mondott el dolgozó ifjúságunkról? — Jelképesnek és egyben törvényszerűnek tartom azt, hogy a Dolgozó Ifjúság Világtóláll ki szója éppen Moszkvában és éppen azokban a napokban zajlott le, amikor a szovjet nép, ifjúság és az egész haladó világ a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 55-ik évfordulóját ünnepelte. Hiszen a konferencia megmutatta, hogy csupán a kizsákmányolástól mentes társadalom képes közösségi-emberi viszonylatokban kedvező feltételeket teremteni ifjú nemzedékei számára. És hogy ez nem frázis, az is bizonyítja, hogy a kapitalista társadalmi rendszerű országokból érkező fiatalok sok-sok problémáját és gondját a mi fiatalságunk már csak tankönyvekből ismeri... Örömmel mondhattam el, hogy a magyar fiatalság a tudományos-technikai forradalom korában részese lehet hazájában a legnagyszerűbb tervek megvalósításának, és azt, hogy őszinte híve a szocialista integrációnak. Elmondtam azt is, hogy igazságos társadalmi rendben élünk. És mert így élhetünk, érezzük és értjük a szabadságukért küzdő népek vágyát. Csodáljuk és minden erőnkkel támogatjuk a hős Vietnam harcát, mélységesen elítéljük az indokínai népek ellen folytatott barbár háborút, az Egyesült Államok durva agresszióját Igazságos békést követelünk az arab és függetlenségét a szabadságukért küzdő afrikai, latin-amerikai népeknek! — Moszkva volt a házigazdája egy másik jelentős rendezvénynek, a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség Végrehajtó Bizottsági ülésének, ahol ön is felszólalt. Felszólalásából milyen gondolatokat idézne olvasóinknak? — Azt hiszem, az a leglényegesebb, hogy a DÍVSZ legutóbbi 1971-es valparaisói VB ülése óta eredményes, sikeres időszakot hagyott maga mögött. Nőtt a tekintélye tagszervezetei körében és azon kívül egyaránt. Az „Ifjúság vádolja az imperializmust” világkampány, a számos akció és rendezvény széles visszhangra talált a világ ifjúsága körében. Egyre növekszik azoknak a szervezeteknek a száma, melynek közre-, sőt együttműködnek a DIVSZ akcióinak végrehajtásában. Az eredmények, sikerek okát abban kereshetjük, hogy a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség reagált mindazokra a problémákra, melyek a világ haladó ifjúságát foglalkoztatják: az anttiimperialista egység szellemében állást foglalt az indokínai népek ellen évek óta folyó agresszió kérdésében, támogatta és támogatja az arab népek igazságos küzdelmét, hozzájárult az Angela Davis kiszabadításáért indított mozgalomhoz. Ugyanakkor a DÍVSZ megtalálta annak is a módját, hogy érdekes, vonzó formákban aktivizálja, mozgósítsa a fiatalokat. Az sem lényegtelen, hogy a DIVSZ tevékenysége lehetőséget adott arra is, hogy a tagszervezetek öntevékenységükkel, saját kezdeményezéseikkel gazdagítsák akcióikat . Az 1972-es eseményekben gazdag év után az idei — a XVI. éve. Ahogyan közeledünk a berlini találkozó időpontjához, úgy egyre többen és egyre többet szeretnének tudni az előkészületekről. Mint a X.VIT Magyar Nemzeti Előkészítő Bizottságának elnöke, mit tud mondani a „kíváncsiskodóknak”? — A berlini VIT-en résztvevő magyar delegáció szereplésének sikere lényegében a hazai felkészüléstől függ. A felkészülés programja természetesen nemcsak a küldöttségre vonatkozik , arra törekszünk, hogy a magyar ifjúság minél nagyobb tömege készüljön erre a találkozóra. A XVI. Magyar Nemzeti Előkészítő Bizottságának felhívása valamennyi magyar fiatalnak szól: kapcsolódjon be az előkészületekbe, személyesen járuljon hozzá a találkozó sikeréhez. Ezért is hangsúlyoztuk, hogy a felkészülésben helye van minden olyan politikai, kulturális és sport akciónak, amely elősegíti a XVI. célkitűzéseinek megvalósítását. Az előkészület első része lényegében befejeződött. Most a munkálatoknak egy olyan intenzív szakasza következik, amelyben igen gazdag politikai, kulturális és sportprogramokra, helyi fesztiválok megrendezésére, baráti találkozókra kerül sor. Arra törekszünk, hogy folytassuk a korábbi VIT-ekre való felkészülés jó hagyományait, de gazdagítsuk is azokat a berlini fesztivál szellemének megfelelően. Azt szeretnénk, hogy a hazai felkészülés KISZ-tagságunknak, az egész magyar ifjúságnak és társadalmi közvéleményünknek szinte „szeme láttára” történjék. Elzárt olyan formákat keresünk, amelyek népszerűek, de a maguk nemében újak is. Talán kevesen emlékeznek arra, hogy a Ki mit tud mozgalom a helsinki fesztivál előtt indult el, és azóta is mindenkor a világifjúsági találkozókhoz kapcsolódott. Az idén tulajdonképpen „megduplázzuk” a tv szerepét — nemcsak a múlt évi Ki mit tud győztesei utazhatnak Berlinbe, hanem delegációnknak közel a felét egy olyan országos vetélkedőn — a nagy nyilvánosság előtt — szeretnénk kiválasztani, ahol a döntő követelmény az, hogy az egyes ifjúsági rétegek legjobbjai hogyan tudják képviselni a magyar fiatalságot a fesztivál 10 napos eseménysorozatán. A VIT-re való aktív felkészülés programja abban a perspektivikus együttműködési megállapodásban is szerepelt, amely a lenini Komszomol és a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség között született, és amelyet 1972 novemberében szovjet részről Jevgenyij Tyazselnyikov, a Komszomol Központi Bizottságának első titkára és magyar részről ön írt alá. Mi ennek az okmánynak a jelentősége? — Ez az együttműködési program azzal a mintegy 30 millió tagot számláló testvéri Komszomollal fűz össze, amellyel a magyar forradalmi ifjúságnak mindig isa legmélyebb kapcsolata volt, amelytől a legtöbbet tanultunk és a legtöbb támogatást kaptuk. Ez az okmány az eddigi szoros kapcsolatot még szorosabbra fűzi, tervszerűbbé, átgondoltabbá teszi együttműködésünket azzal, hogy rögzíti a közös munka legfontosabb területeit és formáit. A megállapodás célul tűzi ki, hogy az ifjú nemzedékeknek a marxizmus-leninizmus szellemében történő nevelése még hajtéonyabb legyen; hogy fiaitól faink a társadalmi közéletnek aktív résztvevőivé váljanak. A megállapodásban megfogalmaztuk azt is, hogy fokozni szeretnénk a fiatalok résztvételét népigazdaságaink előtt álló, a kommunizmus, illetve a szocializmus építésében soron következő gazdasági feladatok megoldásában. Mindezzel együtt természetesen — hiszen fiatalokról van szó — bővítjük azoknak a személyes találkozási lehetőségeknek, kulturális és sportkapcsolatoknak a körét is, amelyek élményt adó erejükkel tovább mélyítik a szovjet és magyar ifjúság megbonthatatlan barátságát Olyan dokumentumról van tehát szó, amely az eddig is sokoldalú és gazdag kapcsolatainkat magasabb szintre emeli, nem a menynyiségi törekvéseket hangsúlyozza, hanem együttműködésünk hatékonyságának növelését, kapcsolataink magasabb színvonalát. Az 1975-ig szóló perspektivikus megállapodás megkönnyíti az éves együttműködési programok kidolgozását, amelyeknek egyúttal feladatuk is a szerződésben foglaltak konkrét megvalósítása. Még egyszer hangsúlyozom, hogy a megállapodás a szocialista proletár internacionalizmus eszméihez való őszinte ragaszkodás szellemében született. A szovjet és magyar forradalmárok előző nemzedékeinek, népünk legjobb fiainak hagyományai nyomán, azokén, akik felemelték a forradalmi harc zászlaját 1917 októberében Oroszországban és 1919 márciusában Magyarországon, a magyar internacionalisták példáján, akik a Nagy Október vívmányait védelmezték, a szovjet katonákén, akik felszabadították Magyarországot és azoknak a magyar hazafiaknak és internacionalisták példáján, akiknek harca nyomán népi demokráciánk létrejött, megszilárdult és fejlődik a szocializmus. Ezek a példaképiek köteleznek bennünket is. — Köszönjük a beszélgetést. BALÁZS-PIRI KRISZTINA JEVGENYIJ TYAZSELNYIKOVAL MOSZKVÁBAN, AZ EGYÜTTMŰKÖDÉSI MEGÁLLAPODÁS ALÁÍRÁSA UTÁN 3