Világ Ifjúsága, 1973 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1973 / 1. szám

IFJÚSÁGDIPLOMÁCIA | ] BESZÉLGETÉS DR. HORVÁTH ISTVÁNNAL, VEKISZ KÖZPONTI­­/­ BIZOTTSÁGÁNAK ELSŐ TITKÁRÁVAL Alig egy pár lépésre a fiatalok oly kedvelt Hotel Ifjúságától egy másik — nem kevésbé szép és modern — épü­let emelkedik a Rózsadombon. A Ho­tel Ifjúságban pihenő, szórakozó ven­dégek közül talán nem mindenki tud­ja, hogy ez a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség székháza, a magyar if­júság, — a KISZ — 1951 óta ad otthont e haladó nemzetközi ifjúsági szervezet központjának. Egy kicsit jelképes is ez: a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövet­ség — fő feladata: a magyar fiatalok problémáival, gondjaival való törődés mellett — gyakran házigazdája, még gyakrabban aktív kezdeményezője és mindenkor állandó résztvevője a nem­zetközi ifjúsági és diákmozgalom rendezvényeinek, megmozdulásainak. Ez persze nem véletlen, hiszen a ma­gyar fiatalok ügye elválaszthatatlan a világ haladó demokratikus ifjúságának életétől, harcaitól. Az 1972-es év különösen gazdag volt nemzetközi ifjúsági eseményekben. Me­lyek voltak ezek, és mi volt jelentő­ségük? — erről beszélgettünk dr. Hor­váth Istvánnal, a KISZ Központi Bi­zottságának első titkárával. — Valamennyi fontos rendezvényt és megmozdulást felsorolni —, azt hi­szem, — szinte lehetetlen. Olyan ese­ményekről kellene beszélnünk, mint az európai fiatalok vietnami szolidaritási találkozója Párizsban, ahol 26 ország képviselői — közöttük szövetségünké is — méltatták az indokínai népek hősi harcát, és beszámoltak a hazájuk­ban szervezett szolidaritási akciókról. Az európai ifjúsági mozgalom történe­tének egyik legjelentősebb eseménye volt a Helsinkiben lezajlott Európai Biz­tonsági és Együttműködési Ifjúsági Kon­ferencia. A KISZ bekapcsolódott az Európai Biztonság és Együttműködés Magyar Nemzeti Bizottságának munká­jába is, a magyar delegáció tagjaiként részt vettünk az európai közvélemény képviselőinek brüsszeli találkozóján. De a sok jelentős rendezvény köz­ül is hadd emeljem ki a legjelentősebbet: a Dolgozó Ifjúság Világtalálkozóját, amelynek házigazdája a lenini Komszo­­mol volt Nem véletlenül kísérte ezt a rendezvényt a nemzetközi és hazai közvélemény oly élénk, megkülönböz­tetett figyelme, hiszen a találkozót po­litikai jelentősége, méretei kétségtele­nül az utóbbi idők legfontosabb ifjúsági megmozdulásává avatták. Csupán né­hány adat: a konferencián 115 ország­ból 271 ifjúsági szervezet képviseltette magá­t, ott volt 14 nemzetközi szervezet — köztük az ENSZ, az UNESCO, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet és a Szakszervezeti Világszövetség — dele­gátusa is. Ezekből az adatokból nyil­vánvaló, hogy nemcsak kommunisták, hanem a legkülönbözőbb szocialista, szociáldemokrata, keresztény és kato­likus szervezetek is elküldték képvise­lőiket Moszkvába. Korábban sem szakszervezeti, sem pedig ifjúsági ren­dezvényen nem vettek részt olyan nagy számban a szakszervezeti ifjúság kép­viselői, mint ezen a találkozón, köztük jó néhány olyan szakszervezet fiataljai is, akik nem tartoznak a Szakszervezeti Világszövetség sorsába. A találkozón megvitattuk a dolgozó fiatalok és a társadalom kapcsolatát, véleményt cse­réltünk a jogaikért folytatott harcról, az imperialistaellenes egység erősítésé­nek, a haladó ifjúság együttműködésé­nek szükségességéről. Megállapítottuk, hogy a dolgozó ifjúság szerepe a mo­dern termelésben és a társadalmi élet­ben egyre növekszik. A termelőerők állandó és gyors fejlődése, a tudomá­nyos-technikai forradalom újabb és újabb követelményeket állít a fiatalok elé, ösztönzi politikai és társadalmi ak­tivitásukat. A világtalálkozón az is megfogalmazódott, hogy az emberiség történelmének valamennyi szakaszában különös érdeklődés övezte az ifjúságot. Minden korban voltak úgynevezett if­júsági problémák és a mindenkori fel­nőtt nemzedék tudta, hogy törekvései­nek folytatója, megújítója s remélhető­leg fölülmúlója a következő generáció lesz. Azt mondhatjuk, hogy a fiatalok kérdéseire adott válasz jellemzője az adott társadalmi rendszernek. Milyen kérdésekre keresték a választ a konfe­rencia résztvevői? Mindenekelőtt a modern kor nagy ellentmondásaira, az elnyomók és elnyomottak, a fejlett technika és barbár pusztítás, az emberi alkotókészség csodái és a szellemi el­nyomorítás kiáltó ellentmondásaira. A világtalálkozó legnagyobb politikai je­lentősége tehát kétségtelenül az volt, hogy a rendkívül széles részvétel, elté­rő nemzeti körülmények, sokféle ide­ológiai nézetkülönbség és bizonyos po­litikai eltérések ellenére is a saját sor­sukért és az egész világért felelősséget érző fiatalok izgalmas viták során a legfontosabb kérdésekben egyetértésre jutottak, és sikerült megfogalmazniuk közös törekvéseiket, álláspontjukat. Mégpedig nem kisebb horderejű kér­dések ezek, mint a dolgozó fiatalok jo­gaiért, a békéért, a nemzeti függetlensé­gért és társadalmi haladásért folytatott harc legidőszerűbb feladatai A talál­kozó lényegében körképet adott a vi­lág különböző részein élő, dolgozó fi­atalok helyzetéről. És ami talán a legfontosabb: bebizonyította, hogy a korunk nagy kérdései megoldásának közös érdeke nagyobb, mint az egyéb­ként nyilvánvaló politikai-ideológiai különbségek elválasztó ereje, és ez le­hetőséget ad arra, hogy a jövőben ha­sonló rendezvényeken a fiatalok együtt keressék legfontosabb problémáik meg­oldási módjait. — Ön, mint a magyar delegáció ve­zetője, a KISZ-t, fiataljainkat képvisel­te e találkozón — mit mondott el dol­gozó ifjúságunkról? — Jelképesnek és egyben törvény­szerűnek tartom azt, hogy a Dolgozó Ifjúság Világtóláll ki szója éppen Moszk­vában és éppen azokban a napokban zajlott le, amikor a szovjet nép, ifjúság és az egész haladó világ a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom 55-ik évfor­dulóját ünnepelte. Hiszen a konferencia megmutatta, hogy csupán a kizsákmá­nyolástól mentes társadalom képes kö­zösségi-emberi viszonylatokban kedvező feltételeket teremteni ifjú nemzedékei számára. És hogy ez nem frázis, az is bizonyítja, hogy a kapitalista társadal­mi rendszerű országokból érkező fiata­lok sok-sok problémáját és gondját a mi fiatalságunk már csak tankönyvek­ből ismeri... Örömmel mondhattam el, hogy a magyar fiatalság a tudományos-techni­kai forradalom korában részese lehet hazájában a legnagyszerűbb tervek megvalósításának, és azt, hogy őszinte híve a szocialista integrációnak. El­mondtam azt is, hogy igazságos társa­dalmi rendben élünk. És mert így él­hetünk, érezzük és értjük a szabadsá­gukért küzdő népek­ vágyát. Csodál­juk és minden erőnkkel támogatjuk a hős Vietnam harcát, mélységesen elítél­jük az indokínai népek ellen folyta­tott barbár háborút, az Egyesült Álla­mok durva agresszióját Igazságos bé­kést követelünk az arab és függetlensé­gét a szabadságukért küzdő afrikai­, latin-amerikai népeknek! — Moszkva volt a házigazdája egy másik jelentős rendezvénynek, a De­mokratikus Ifjúsági Világszövetség Végrehajtó Bizottsági ülésének, ahol ön is felszólalt. Felszólalásából milyen gondolatokat idézne olvasóinknak? — Azt hiszem, az a leglényegesebb, hogy a DÍVSZ legutóbbi 1971-es val­­paraisói VB ülése óta eredményes, si­keres időszakot hagyott maga mögött. Nőtt a tekintélye tagszervezetei köré­ben és azon kívül egyaránt. Az „Ifjú­ság vádolja az imperializmust” világ­kampány, a számos akció és rendez­vény széles visszhangra talált a világ ifjúsága körében. Egyre növekszik azoknak a szervezeteknek a száma, melynek közre-, sőt együttműködnek a DIVSZ akcióinak végrehajtásában. Az eredmények, sikerek okát abban kereshetjük, hogy a Demokratikus If­júsági Világszövetség reagált mind­azokra a problémákra, melyek a világ haladó ifjúságát foglalkoztat­ják: az anttiimperialista egység szellemében ál­lást foglalt az indokínai népek ellen évek óta folyó agresszió kérdésében, támogatta és támogatja az arab népek igazságos küzdelmét, hozzájárult az Angela Davis kiszabadításáért indított mozgalomhoz. Ugyanakkor a DÍVSZ megtalálta annak is a módját, hogy ér­dekes, vonzó formákban aktivizálja, mozgósítsa a fiatalokat. Az sem lé­nyegtelen, hogy a DIVSZ tevékenysége lehetőséget adott arra is, hogy a tag­­szervezetek öntevékenységükkel, saját kezdeményezéseikkel gazdagítsák ak­cióikat . Az 1972-es eseményekben gazdag év után az idei — a X­­VI. éve. Aho­gyan közeledünk a berlini találkozó időpontjához, úgy egyre többen és egyre többet szeretnének tudni az elő­készületekről. Mint a X.­VIT Magyar Nemzeti Előkészítő Bizottságának el­nöke, mit tud mondani a „kíváncsis­kodóknak”? — A berlini VIT-en résztvevő ma­gyar delegáció szereplésének sikere lé­nyegében a hazai felkészüléstől függ. A felkészülés programja természetesen nemcsak a küldöttségre vonatkozik , arra törekszünk, hogy a magyar ifjú­ság minél nagyobb tömege készüljön erre a találkozóra. A X­­VI. Magyar Nemzeti Előkészítő Bizottságának fel­hívása valamennyi magyar fiatalnak szól: kapcsolódjon be az előkészületek­be, személyesen járuljon hozzá a ta­lálkozó sikeréhez. Ezért is hangsúlyoz­tuk, hogy a felkészülésben helye van minden olyan politikai, kulturális és sport akciónak, amely elősegíti a X­­VI. célkitűzéseinek megvalósítását. Az előkészület első része lényegében befe­jeződött. Most a munkálatoknak egy olyan intenzív szakasza következik, amelyben igen gazdag politikai, kultu­rális és sportprogramokra, helyi fesz­tiválok megrendezésére, baráti találko­zókra kerül sor. Arra törekszünk, hogy folytassuk a korábbi VIT-ekre való fel­készülés jó hagyományait, de gazdagít­suk is azokat a berlini fesztivál szel­lemének megfelelően. Azt szeretnénk, hogy a hazai felkészülés KISZ-tagsá­­gunknak, az egész magyar ifjúságnak és társadalmi közvéleményünknek szin­te „szeme láttára” történjék. Elzárt olyan formákat keresünk, amelyek népsze­rűek, de a maguk nemében újak is. Ta­lán kevesen emlékeznek arra, hogy a Ki mit tud mozgalom a helsinki fesz­tivál előtt indult el, és azóta is min­denkor a világifjúsági találkozókhoz kapcsolódott. Az idén tulajdonképpen „megduplázzuk” a tv szerepét — nem­csak a múlt évi Ki mit tud győztesei utazhatnak Berlinbe, hanem delegá­ciónknak közel a felét egy olyan orszá­gos vetélkedőn — a nagy nyilvánosság előtt — szeretnénk kiválasztani, ahol a döntő követelmény az, hogy az egyes if­júsági rétegek legjobbjai hogyan tud­ják képviselni a magyar fiatalságot a fesztivál 10 napos eseménysorozatán.­­ A VIT-re való aktív felkészülés programja abban a perspektivikus együttműködési megállapodásban is szerepelt, amely a lenini Komszomol és a Magyar Kommunista Ifjúsági Szö­vetség között született, és amelyet 1972 novemberében szovjet részről Jevge­­nyij Tyazselnyikov, a Komszomol Köz­ponti Bizottságának első titkára és magyar részről ön írt alá. Mi ennek az okmánynak a jelentősége? — Ez az együttműködési program azzal a mintegy 30 millió tagot szám­láló testvéri Komszomollal fűz össze, amellyel a magyar forradalmi ifjúság­nak mindig is­­a legmélyebb kapcsolata volt, amelytől a legtöbbet tanultunk és a legtöbb támogatást kaptuk. Ez az ok­mány az eddigi szoros kapcsolatot még szorosabbra fűzi, tervszerűbbé, átgon­doltabbá teszi együttműködésünket az­zal, hogy rögzíti a közös munka legfon­tosabb területeit és formáit. A megál­lapodás célul tűzi ki, hogy az ifjú nem­zedékeknek a marxizmus-leninizmus szellemében történő nevelése még ha­­jté­­onyabb legyen; hogy fiaitól faink a társadalmi közéletnek aktív résztve­vőivé váljanak. A megállapodásban megfogalmaztuk azt is, hogy fokozni szeretnénk a fiatalok résztvételét népi­­gazdaságaink előtt álló, a kommuniz­mus, illetve a szocializmus építésében soron következő gazdasági feladatok megoldásában. Mindezzel együtt termé­szetesen — hiszen fiatalokról van­ szó — bővítjük azoknak a személyes találko­zási lehetőségeknek, kulturális és sport­kapcsolatoknak a körét is, amelyek él­­ményt adó erejükkel tovább mélyítik a szovjet és magyar ifjúság megbont­hatatlan barátságát Olyan dokumen­tumról van tehát szó, amely az eddig is sokoldalú és gazdag kapcsolatainkat magasabb szintre emeli, nem a meny­­nyiségi törekvéseket hangsúlyozza, ha­nem együttműködésünk hatékonyságá­nak növelését, kapcsolataink magasabb színvonalát. Az 1975-ig szóló p­erspek­­tivikus megállapodás megkönnyíti az éves együttműködési programok kidol­gozását, amelyeknek egyúttal feladatuk is a szerződésben foglaltak konkrét meg­valósítása. Még egyszer hangsúlyozom, hogy a megállapodás a szocialista pro­letár i­nternacionalizmus eszméihez való őszinte ragaszkodás szellemében szü­letett. A szovjet és magyar forradal­márok előző nemzedékeinek, népünk legjobb fiainak hagyományai nyomán, azokén, akik felemelték a forradalmi harc zászlaját 1917 októberében Orosz­országban és 1919 márciusában Ma­gyarországon, a magyar internaciona­listák példáján, akik a Nagy Október vívmányait védelmezték, a szovjet ka­tonákén, akik felszabadították Magyar­­országot és azoknak a magyar haza­fiaknak és internacionalisták példáján, akiknek harca nyomán népi demokrá­ciánk létrejött, megszilárdult és fejlő­dik a szocializmus. Ezek a példaképiek köteleznek bennünket is. — Köszönjük a beszélgetést. BALÁZS-PIRI KRISZTINA JEVGENYIJ TYAZSELNYIKOVAL MOSZKVÁBAN, AZ EGYÜTTMŰKÖDÉSI MEGÁLLAPODÁS ALÁÍRÁSA UTÁN 3

Next