Világ Ifjúsága, 1976 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 4. szám
és a Lenkoncert, azaz a Szovjetunió. 1975-ben két és fél száz magyar fellépés volt: Koncz Zsuzsa és a Korai együttes, Koós János és az Expressz, Geminiék hatvannapos turnéja másfél millió eladott kislemezzel s idén nyári visszahívással, Monyók Gabi és a Corvina együttese,és a felsorolás közel sem teljes. A csehszlovákiai és jugoszláviai nyolcvanszáz vendégfellépés szinte semmi a fenti adatokhoz képest. De mutatják, hogy a magyar könnyűzene nem megvetendő exportcikk. Mit tesz az Interkoncert? Pentz Zsolt az Interkoncert, a hivatalos hazai impresszáló szerv könnyűzenei osztályvezetője: „Az Interkoncert első számú feladata, hogy minden arra érdemes magyar művész nemzetközi karrierjét segítse. Ezt a szolgálatot elvben jogában áll igénybe venni minden magyar előadóművésznek, akinek érvényes működési engedélye van. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy több ezren formálhatnak jogot az impresszálásra. Más kérdés, hogy szigorú mérce szabja meg a támogatás mértékét. Meg kell vizsgálnunk, hogy az illető milyen módon és mértékben bizonyította eddig kvalitásait itthon. Művészi és emberi értékeket egyaránt figyelembe kell vennünk, hogy kultúrpolitikai céljainkon ne essék csorba. A popmuzsika területéről az évente változó mezőnyből hozzávetőlegesen húsz szólista és mintegy húsz együttes az, akiket erkölcsi és propagandatámogatásban részesítünk. Az Interkoncertnek nincs próbaterme, felszerelése, tehát csak kész produkciók adásvételéről tárgyalhatunk. Megtehetjük azt is, amit legutóbb a Made in Hungary eseményével kapcsolatban: a könnyűzenei seregszemlére meghívtuk egy sereg ország impresszárióját, televíziós és rádiós szakemberét. Ha megjelenik Magyarországon egy nagylemez, azt körülbelül hetven különböző külföldi ügynökségnek küldjük el, előzetes tájékoztatás céljából. Bárminemű viszontérdeklődés esetén útlevelet, vízumot, utazást intézünk. Tudom, vannak előadók, akik azt mondják, hogy a mindezért felszámított tízszázaléknyi levonásunk túlságosan sok csekélynek tűnő segítségünkért. Nos, nem kívánom, hogy ugyanezek a művészek külföldi menedzserekkel dolgozzanak, mert akkor megismernék a harminc-, sőt negyvenszázalékos levonás haszonkulcsát is.” Az Interkoncert ezenkívül minden jelentős fesztiválon képviselteti magát, illetve a hazai könnyűzenét. Ami az árukereskedelemben a nemzetközi vásár, a könnyűzene világában az a fesztivál. Nézzük a magyar fesztiválsikereket. 1962-ben kezdődött. Akkor Sopotban és Rio de Janeiróban is egyedül Németh József képviselte színeinket. Egy évvel később már Koós János a sztár ugyanezeken a helyeken, a gmudeni Európa Kupán viszont már a fiatalok, Koncz Zsuzsa, Zalatnay Sarolta, Poór Péter a „szóvivőnk”. A résztvevők száma és a fesztiválok helyszínei ezután évről évre gyarapodnak. Említést érdemel, hogy 1971-ben a bulgáriai Arany Orfeuszról Kovács Kati III. díjjal tért vissza. Egy évvel később a spliti fesztiválon már előadói első díj birtokosa lett Zalatnay Cini, és ebben az évben már tizenöt szólistánk vett részt a világ legkülönbözőbb fesztiváljain. 1970-től olyan távoli helyszínre is eljut a magyar „követség”, mint a Tokiói Yamaha World Popular Song Fesztivál, kezdvén a sort az Omega, melyet folytatott az LGT, Kovács Kati, Koncz Zsuzsa és 1974-es II. helyezésével Vincze Viktória. A múlt évről csak egy névfelsorolás: Fonográf (Sopot), Katona Klári (Arany Orfeusz), Bontovics Kati, Máté Péter, Vincze Viktória (Gmuden), Szűcs Judit, Korda György (Máltai Béke Dalfesztivál), IXIT (Tokió), Horváth Attila (Drezda, Fiatal Tehetségek Fesztiválja), Bódi Magdi (Intertalent, Csehszlovákia), Zalatnay Sarolta (Castlebar, Írország). Ozmózis és Omega Az „ozmózis” görög eredetű szó, főképp a vegyészetben ismerős fogalom. Pontosabban azt jelenti: „két különböző telítettségű oldat kiegyenlítődése áramlás útján, az oldott anyagot nem, de az oldószert áteresztő hártyán keresztül”. Mit keres itt ez a magyarázat a biofizika területéről? Nos, hazánk könnyűzenében erősen „telített”, s mert a hazai felvevőpiac véges, a „kiegyenlítődés” a „határkártyákon” keresztül a külföldi vendégszereplések irányába hat. Párizsban a Champs Elysées-n, az Arc de Triumphe, azaz a Diadalív felé tartva, közel az Étoile-hoz, jobboldalt egy meglehetősen reprezentatív hanglemezbolt hivalkodik. Középen abc-rendszerű forgó lemezalbum. A Love Affair együttes lemezeit követő rekeszben a Locomotív GT nagylemeze található, az Oshibissa és az Osmonds együttesek táján pedig hat különböző borítójú Omega LP ékeskedik. Ezek persze nem Pepita nagylemezek, hanem az ABC lemeztársaság, illetve a Bellaphone Europa Sound kiadványai. Hát ezért nem káprázott azok füle, akik nem olyan régen háromnegyed órás blokkot hallottak a luxemburgi rádióban az Omegáról. Mert ami igaz, igaz — s ezt a kommentátor is fejtegette németül, angolul egyaránt —, Magyarország — ha lélekszámát osztjuk a tehetséges zenészek számával — valószínűleg könnyűzenei nagyhatalom. És néhány szó arról, ahova nem jut el egy ilyen „nagyhatalom”. Tíz évvel ezelőtt Cannes-ban valaki kitalálta, hogy ha már Cannes úgyis fesztiválváros, meg kellene rendezni az európai lemeztársaságok fesztiválját. Meginvitálták hát valamennyi ország abban az évben a legtöbb lemezt elért előadóját így járt ott Aradszky László. Harangozó Teri és Koncz Zsuzsa képét pedig mint várományosokét közölte a világ legtekintélyesebb könnyűzenei szaklapja, a Billboard. Az első összejövetelre mintegy negyven könnyűzenei kiadó cég volt kíváncsi. Az idén tizedik évfordulóját ünneplő MIDEM már félezer céget, mintegy három és fél ezer szakembert vonultatott fel. A korábbi, demokratikus gesztus, a „küldd el a legtöbb lemezt eladott együttesedet vagy énekesedet” azonban már nem szerepelt a meghívón. Szerepelt viszont csillagászati számhoz hasonló nevezési összeg. Egyedül talán az Omega mehetett volna az idén, de — mint a Bellaphone lemeztársaság képviselője. Ám az Omega-fiúk is úgy tartották, talán mégsem az NSZK színeit képviselik. Nos, ebben az üzlettel szövevényes világban, úgy látszik, mégiscsak akadnak határok, bár ezeket nem a zene állítja fel. VÉGH MIKLÓS Geminiek és hagymakupolák