Világ Ifjúsága, 1984 (38. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 1. szám

megjegyzésen” — mondja enyike kis zavarral Newman. Huszonhét évesen lassan kezd „befutni”. Filmez, és 1961-ben a The Hustler megnyitja Paul Newman ama kisszámú film­jeinek a sorát, amelyek ré­szévé váltak az amerikai filmtörténetnek. Ezeknek kap­csán mondja — roppant talá­lóan — Goldman, a forgató­könyvíró, hogy Newman olyan könnyednek láttatja a dolgo­kat és ő maga is olyan cso­dálatos könnyedséggel játszik, hogy mindenkiben az a be­nyomás támad: nem is ját­szik, hanem önmagát adja. (Butch Cassidy és Sundance kölyök; A hallgatag ember; Slap Shot; Wusa; közöttük a nálunk is játszott Az ifjúság édes madara, a Bilincs és mosoly: A Gammasugarak ha­tása a százszorszépekre, amelyben rendezőként mutat­kozott be.) És persze egy sor gyengébb film is, amelyről Paul nagy öniróniával beszél. Többek között egy kosztümös film (amelyben egy Basil ne­vű görög rabszolgaként „kok­­télipongyolát” viselt, és „csontos lábaim miatt olyan zavarban voltam, hogy nem mertem a kamerába nézni"), amely a Valaha Készült Leg­rosszabb Filmként szerepel a Newman-féle családi króni­kában. Amikor néhány évvel ezelőtt Los Angelesben a tévé egy héten át sorozatban leve­títette a filmet, Newman nagyméretű hirdetést tett közzé a Los Angeles Times­­ban. Paul Newman e héten minden este elnézést kér. A salátaíresítő-gyáros Newman már csak ilyen — szögezi le a Time­ színészi képességei felől kételyei van­nak, viszont biztos benne, hogy ő csinálja a világ leg­jobb salátaízesítőjét. Az ét­termekben mindig maga ké­szíti el a salátáját, ami azért meglehetősen feltűnő mulat­ság olyan ember részéről, aki nagyon nem szereti magára vonni a figyelmet. Minden­esetre — talán azért, mert biztos volt benne, hogy Holly­wood „vérlázítóan profánnak" tartja a dolgot — Newman Olívaolajos és Ecetes Saláta­ízesítő néven gyártani kezdte a találmányát az üvegen skiccelt portréjával, és azzal fenyegetőzik, hogy legköze­lebb saját termesztésű pattog­tatni való kukoricával áll elő. Az üzletből származó profitot oktatási alapítványok és a Scott Newman Foundation kö­zött akarja megosztani. Newman már csak ilyen — mondhatnánk a Time kritiku­sával. A mókák és ugratások sok fájdalmat és sebzettséget takarnak. Scott Newman, az első házasságból származó fiú fiatalon kábítószer- és alko­holmérgezés következtében halt meg. A Scott S­ewman Foundation a kábítószer prob­lémának a filmekben és a té­vében történő hiteles ábrázo­lását hivatott elősegíteni. „Határozott célom Scott ha­lálát megfilmesíteni ... iszo­nyú tragédiának érzem a sok­sok fiatalt sújtó narkomániát. A fiam meg én olyanok vol­tunk, mint egy gumiszalag — az egyik pillanatban közel voltunk egymáshoz, a másik­ban hatalmas és megmagya­rázhatatlan távolság támadt köztünk. Azt hiszem, soha nem fogok megszabadulni a bűntudattól." És Newman már csak ilyen, mondhatnánk újra, amikor felidézzük a Playboyban köz­zétett válaszát arra a kérdés­re, hogyan reagálna egy atom­katasztrófára. (Magához a kérdésfeltevéshez nem kell kommentár, kommentálja azt Newman válasza). „Ha már el kell égni, szeretnék Caspar Weinberger hadügyminiszter jelenlétében elolvadni. Szeret­nék odamenni hozzá, s ennyit mondani: ne mondjad nekem, hogy nem figyelmeztettelek, te segglyuk...” Valamit tenni kell Nem egyszerűen egy „New­­man-es”, szabadszájú poénról van szó: a színész életre szó­lóan elkötelezte magát a libe­ralizmus eszméi mellett. Szen­vedélyesen ellenzi a nukleá­ris fegyverkezést, a leszere­lés híve. Aktívan vett részt a „befagyasztásért” folytatott küzdelemben. Tévévitákat folytatott többek között a konzervatív Charlton Heston­­nal, és amikor támadták, hogy nem tudta elég meggyőzően képviselni nézeteit, azzal vá­gott vissza: „Ez még mindig jobb, mintha nem csináltam volna semmit.” A fegyverzet­­ellenőrzés problémája iránti érdeklődése nem újkeletű: 1978-ban Carter elnök őt ne­vezte ki küldöttnek az ENSZ- közgyűlés rendkívüli leszere­lési ülésszakára. Kimondottan jó érzéssel tölti el, hogy elő­kelő helyet foglal el az elnök ellenségei listáján. Tény: nin­csenek illúziói arról, hogy az atomfegyver-ellenes mozgal­mak eredményesen befolyá­solják-e a Reagan-kormányt, de „valamit tenni kell”. Gore Vidal azt mondja a barátjá­ról: „Jellemes ember. Legszí­vesebben mindent tökéletesen csinálna mind erkölcsi, mind művészi vonatkozásban. Olyan ember, akinek van lelkiisme­rete.” Soha rosszabb verdiktet egy „szupersztárról”. B. P. K. Hogy is mondta húsz évvel ezelőtt az a bizonyos rendező: „Nincs benned semmi vonzerő .. Alighanem tévedett. Az 58 éves szupersztár ma is megdobogtatja a női szíveket. Legalábbis ez derült ki abból a francia köz­vélemény-kutatásból, amelyet a Paris Match tett közzé. A megkérdezett hölgyek közül a legtöbben vele tudnának elképzelni egy szerelmi kalandot - az amerikai filmsztárt Alain Delon és Jean-Paul Belmondo követte a sorban 33

Next