Világ Ifjúsága, 1985 (39. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 8. szám

a király Koppány figurájának népsze­rűségében mekkora szerepe van az új divat tudatba épülésének. Mert pél­dául a rockszínpadokon — különösen a heavy metal irányzat zenekarai kö­rében — ugyancsak hódít a „Cor­an­­kultusz”. Lemezborítók, színpadképek, a zenészek jelmezei, színpadi viselke­désük, a kiválasztott énekesek (széles mellkas, lobogó haj, acélizmok, macho­­viselkedés) karaktere, az őszinteség,a keménység hangsúlyozása, a dalszöve­gekben az igazság emlegetése, a heroi­kus, patetikus megszólalás, máskor a történelmi múlt vagy a misztika fel­elevenítése, a ködevés és a tűzfújás, a sejtelmes lámpavillogás, a­ színpa­don megjelenő különböző szörnyala­­kok, a nőnek mint szexobjektumnak a bemutatása , mind-mind a közön­ség érdeklődésének felkeltését szol­gálja. Ugyanez vonatkozik a képzőművészet­re is, amely újabban reklámokban, könyvborítókon, az alkalmazott grafi­ka területén szerez Fantasy-híveket magának. A perui származású Val­lejo — az Interpress magazin címlap­jai, cikkei jóvoltából — nálunk is na­gyon ismert. A nyers erőt, férfias­ságot, a duzzadó izmokat hangsúlyo­zó férfi és a telt idomú, enyhén szobor­szerű, plasztikus hatású nőalakjainak látványa mindig izgatóan hat a né­zők fantáziájára. Vallejo művei nem az ember szépérzékére hatnak, hanem a tudatalattiban rejtőző alantasabb érzelmeket, ösztönöket, kamaszkori vágyálmokat korbácsolják fel. Alakjai sportolók, body builderek, filmsztárok tökéletesen megkomponált ötvözetéből állnak, többnyire majdnem meztelenül, fotóhűséggel megrajzolva.­­Panoptiku­mát ezen kívül félelmetes és meghök­kentő ember-állat szörnyek — démo­nok, kimérák, mesebeli lények — al­kotják, amelyeknek naturisztikus lát­ványa ugyancsak azonnal felkelti és meglódítja a nézők fantáziáját. Nincs tehát mit csodálkozni azon, hogy a nagy lehetőséget a legkülönbözőbb mű­fajokban igyekeznek megragadni, s­ az irányzat napjainkra tartósnak bizo­nyuló divattrendé vált, amelynek ki­alakultak azok az alkotói receptjei, amelyek segítségével akár havonta is ez­ új regények, új filmek, új­ történetek „főzhetők” ki. Ezt bizonyítja, hogy ma­gg, mér nem egy író (nő) büszkélkedik az­­gg­­al, hogy évente akár tucatnyi regényt is képes megírni és eladni. A Fantasy-receptek ugyanis végtele­­­le­nül egyszerűek. Például: vegy elő egy 3­ vaskos történelemkönyvet, válassz id­­l? valamelyik egzotikus (lehetőleg ki­ig halt) nép (vikingek, avarok , stb.) tör­­ténelméből mondákat, legendákat, kie­­gyes­delmeket, keress hozzájuk egy közis­­ig­mert hőst (lehetőleg kevés hiteles gS életadattal), vagy találj ki egy „mint­­ha-figurát” (népének utolsó hercege), font alakja köré kalandos történetet, amely a hagyományos mesealakok (Jó és Rossz)­ küzdelmére emlékeztet, a *3 történetet helyezd egyedi (kísérteties, ggf nyomasztó, félelmetes) környezetbe, jjp szerepeltess benne szép nőket, öntsd­­gg nyakon az egészet érzelemmel — és a közönség falni fogja, gg. Vagy: a főhős a történelmi realitások gg talajáról emelkedjék a legendák vilá­­­gi­gába. Kóboroljon elvarázsolt erdők­ SB ben, romvárosokban, harcoljon, italál­­!§5 hozzék gonosz démonokkal, boszorká­sg­ nyakkal, idegen lényekkel, törpékkel és óriásokkal, keverjen bájitalt, vegyen ~gy részt (akár „majdnem-áldozatként”) g5 ősrégi szertartásokon, álljon ki lovagi gH próbákat és végül egy szál karddal is vívja ki népe igazságát. «§ Vagy egy újabb recept szerint: a Múlt gs* alakjai találkozzanak kalandjaik során i|t a Jövő alakjaival. Száguldozzanak hol S­lovon, hol űrhajón, a kardot éppoly gy jól kezeljék, mint a lézerpisztolyt SS stb.... A Fantasy receptkönyvét még­­a­ hosszan sorolhatnánk, de nem érde­­gg­­es. Talán ennyiből is kiderül, hogy g­y kis fantáziával és jó adag mesterség­ig­beli tudással bárki kitalálhat ilyen történeteket. Nem is kell túlságosan i­l bonyolítani a dolgokat, az olvasót, néh es­zőt nyugodtan megkímélhetjük a fá­­rasztó leírásoktól, a pepecselő részle­­gg­­ektől, a fölösleges sallangoktól. Csu­­pán a lényeg, a Kaland a fontos, a jgg Jó és a Rossz küzdelme különböző g* korok, világok kellékeibe, kosztümjei­­^ be csomagolva. SS Vagyis ezekben a fantáziatörténetek- ^ ben semmi új nincs, amit a népmesé-­k­­ben vagy a sci-fi-történetekben ne ta-­­ lálnánk meg. Akkor mégis mi a pél­­­­dátlan siker, a tartós trend titka? A g jelenséggel évek óta foglalkoznak a g sas kutatók, irodalomszociológusok specia­­g­lizálódtak a témára. Különösen azután,­­ hogy az irányzat alkotásai mér nem- , csak a fiatalabb korosztályok, de a­­ felnőttek körében is egyre népszerűb- b bek. Az okokról a­­ hetvenes évek is végétől bekövetkezett politikai-gazda- S sági változásokról, ezek kihatásáról — g 5S már esett szó. A megváltozott, meg- S nehezült létfeltételek mellett sok em- e­g- bér álmodik egy más világról, s aki s egész nap egy irodahelyiségben vagy s egy eladópult mögött egy nagy gépezet­­ fogaskerekeként dolgozik, annak fel­­üdülés, megtisztulás egy erős,­izmos, szép, idealizált barbár igazságosztó go­g figurájával azonosulni, nagy eszmékért, SsB célokért lelkesedni. Aligha véletlen,­­ hogy a Fantasy-szerzők között annyi gSS Freudot tanulmányozó-ismerő orvos, G­rotz pszichiáter található, hisz­ ők szakem­­berként alkalmazhatják a Fantasy Sog* legfontosabb hatáselemeit: az olvasó tudatalattiját célba véve az ősi félelme­­ssé­gét idézik fel, ugyanakkor a hősies­­ség, a mindent legyőző erő utáni vá­­gyat ébresztik fel olvasóikban. Hugh —— Walker A sötétség hercege című mű­­vének előszavában írja: — A Heroic­agg Fantasy szerzői ma ugyanazt a funk­­ciót töltik be, mint annak idején az SSS Ezeregyéjszaka mesélői, az ír bárdok vagy a skandináv skaldok töltöttek be. Meséikkel elvonják hallgatóságukat SS szürke és fáradságos hétköznapjaiktól. Az irodalomszociológusok szerint, azon­­jrcír­ban ez csak részben magyarázata a faji sikernek. A másik fő ok, hogy a Fan­­gil| tasy olyasmit­­ pótol, ami korunkban határozottan hiányzik az embereknek. A régi népmesék feledésbe merültek, a költött mesék megkoptak, avulttá ||j| váltak, a sci-fi viszont hátat fordított ^£5 az egyszerűségnek, túlságosan is el- §£| vont, tudományos, az átlagember szá­­gos mára nehezen követhető. A Fantasy­­történetek, viszont kellően „realisták” és kellően meseszerűek is ahhoz, hogy agm az emberek már és még érdeklődjenek sor irántuk. S mivel a tömegművészet nagy üzletet lát az új irányzatban, s és ma azok is kénytelenek — a televízió- GSg- ből, a mozikban, a könyvekből, az új­­Ságokból — megismerkedni vele, akik ■különben nem fordítanának rá figyel­­yse­met. S­­­ megint csak az irodalom­­szociológusokat idézve — nemcsak a gSPI tinik azonosulhatnak bálványaikkal a rock-koncerteken, de a Fantasy-törté­ gS neteket olvasva-látva sokan felfedez- S3 hetik a maguk eszméinek igazolását |§«S is — a környezetvédőktől a városi in­­gSj diánokig, az állatvédőktől a feminis- Isi­tákig. Sokan az atomapokalipszis fe- §3 nyegetése miatti érzéseik kompenzá­­lását várják a Fantasy világától. Mert jgt ne feledjük, ezekben a művekben —­gy mégoly borzalmak árán is — a Jó­ga mindig legyőzi a Gonoszt. S ez azt sugallja az olvasónak, van remény, a 2gi Valóság is követheti a Képzeletet. 3»

Next