Világ Ifjúsága, 1985 (39. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 10. szám
A rocktörténet legnagyobb koncertje A Live Aid nem sokkal dél előtt kezdődött a BBC első csatornáján, amikor bemutatták Michael Buerk filmjét a Band Aid akcióról Ezt követte Károly walesi herceg és felesége, Lady Di közreműködésével a megnyitó ünnepség, 12 órakor (közép-európai idő szerint 13 órakor), majd színpadra léptek - délután 5-ig - az angol rocksztárok, amikor Philadelphia is bekapcsolódott a programba. A részletes műsor: 12.05 - Status Quo 12.25 — Style Council 12.45 - Ultravox 13.15 - Boomtown Rats/Adam Ant 13.45 — Spandau Ballet 14.05 - Elvis Costello 14.20 — Nik Kershaw c« ~ ? B Kinq (Hollondia) 14.50 — Sade 15.15 - Sting/Phil Collins 15.50 — Howard Jones 16.10 — Bryan Ferry 16.40 - Paul Young Alison Moyet 17.00 - Bryan Adams (Philadelphia) 17.20 - U2 17.40 - The Beach Boys (PhiladelDhia) 18.00 — Dire Straits 18.20 - Tears For Fears (Philo delphia) 18.40 — Queen 19.00 - Simple Minds (Philadelphia) 19.20 - David Bowie 19.40 - The Pretenders (Philadelphia) 20.00 - The Who 20 20 - Snntana Pat Metheny (Philade!ohia) 20.40 — Elton John 21.00 - Wham 21.20 — Madonna (Philadelphia) 21.40 — Freddie Mercurv, Brian Mav. Paul McCartney, Band Aid Grand Final 22.00 - a Wembley-koncert vége 22.00- 1.00 - Tom Petty, The Cars. Kenny Loggins, Neil Young, Power Station 1.00- 4.00 - Eric Clapton, Phil Collins, Robert Plant. Jimmy Page, Duran Duran, Patti Labelle, Hall and Oates, The Temptations, Mick Jagger, Tina Turner 4.00 - Bob Dylan, Keith Richard. Roon Wood, Grand Finale A philadelphiai koncerten közreműködtek továbbá Joan Baez and the Hooters. Four Tops, Billy Ocean, Black Sabbath, Ozzy Osborne, Run MDC, Rick Soringfield. REO Speedwaqon. Crosby Stills and Nash, Judas Priest. DEPRESSZIÓ UTÁN AKCIÓ Az angol sajtóban tréfás komolyan Saint (Szent) előnévvel írják le a nevét, s aligha kétséges, hogy az elmúlt hónapokban ő volt a popvilág leggyakrabban emlegetett, s interjúvolt személyisége. Neve azonban nálunk sokak fülében még ma is meglehetősen idegenül cseng. Az északír származású énekest nem jegyzik túlságosan magasan az ismertségi börzén, holott már tíz éve, 1975- ben csatlakozott a punk és az „új zene” egyik korai reprezentáns csapatához, miután korábban számos foglalkozással megpróbálkozott. Volt húsipari munkás, teherautósofőr, angoltanár, fotós, újságíró, és szervezője volt a nukleáris háború ellen tiltakozó kampánynak. A Boomtown Rats első koncertjét 1975-ben, Dublinban, a Bolton Street Technical Schoolban adta. 1976-ban Írországban turnéztak, majd szerződést kötöttek az Ensign Recordsszal. Első kislemezük 1977 augusztusában jelent meg Looking After NO 1 címmel. Ez volt az első punk kislemez, amely felkerült a BBC tv-műsorába, s a zenekar szerepelhetett a Top of the Popsban. A zenekar az év reménysége címet kapta, s következő évben kiadott lemezeivel rászolgált erre a címre. A zenekarban Geldof nemcsak énekes-frontember volt, de szerző és hangadó is, aki hamar híressé vált csípős, társadalmi töltésű szövegeléseivel. 1979 júliusában jelent meg legismertebb daluk, egy tragédiát feldolgozó siker, az I don’t Like Mondays. Ebben az évben jelent meg a zenekar harmadik nagylemeze (Boomtown Rats, A Tonic For The Troops, The Fine Art of Surfacing) is. A zenekar megpróbált betörni előbb az amerikai, majd az európai piacra, de nem sok siker koronázta törekvéseit. A nyolcvanas években mind ritkábban jelentkeztek felvételekkel, de Geldof neve továbbra is az újságok címoldalán maradt, ő játszotta ugyanis a Pink Floyd együttes Fal című produkciójából készült film főszerepét, Pinket, az önmagával meghasonlott rockzenészt. A forgatás után Geldof az átélt élmények hatására sokáig depressziós hangulatba került, s pályafutása már-már zsákutcába jutott, amikor a BBC műsorában meglátta a Wisnews ügynökség etiópiai éhezőkről készített filmjét. Ezt követően etiópiai utazásra indult, majd összes pénzét az ügy szolgálatába állította, hogy felvehessék a Band Aid kislemezt. A legutóbbi hírek szerint a Live Aid koncert után a73 éves Geldofot a Kenti Egyetem tiszteletbeli tagjának fogadta. LEGEK A koncert után a nemzetközi sajtó 1985. július 13-át a szuperlativuszok napjaként ünnepelte. S erre minden oka megvolt. Hasonló méretű, nézettségű, technikai bonyolultságú rendezvényre, illetve televíziós közvetítésre még nem került sor. Nemcsak a sajtó körében nyilvánult meg példátlan érdeklődés :a 100 és 250 fontos (!) jegyárak ellenére soha ennyien még nem delegáltatták magukat rendezvényen], de a műsor nézettsége is minden rekordot megdöntött. 1981 júliusában az angol királyi pár esküvőjét 800 millió néző látta. Ezúttal 14 műhold (a Los Angeles-i olimpiát mindössze 3 közvetítette) közreműködésével 159 ország 1,5 milliárd nézője láthatta a 14 órás programot vagy annak részleteit. Ez a becslések szerint 350 millió háztartást jelentett, vagyis a potenciális tv-néző közönség 87 (!) százalékát. Technikai szempontból is kiemelkedőek voltak ezek a rendezvények. A Wembley - stadionban például a 80 tonnányi berendezés 150 ezer wattos teljesítménnyel szólt. 22 zenekar „cuccát” „lőtték be” a 22 tagú stáb tagjai. Jellemző az apparátus nagyságára, hogy csak mikrofonból 200-at kellett kellően „élesre” állítani. Technikai gikszer sajnos többször előfordult, például amikor a fináléban Paul McCartney mikrofonja a Let It Be alatt felmondta a szolgálatot. A Philadelphia—London váltást viszont a technikusok minden technikai bonyodalom ellenére zavartalanul megoldották. Mindössze a Jagger/ Bowie páros kérését nem tudták teljesíteni. A tervek szerint a két sztár a két városban énekelt volna duót, de a hang 4 másodperces késéssel érkezett meg Londonba, és ilyen „elúszással” még a legnagyobb profik sem tudtak megbirkózni. * A Live Aid koncertről, amelyet a becslések szerint 1,5 milliárd tv-néző követett, valószínűleg egyetlen videokazetta, egyetlen hanglemez sem készül, mivel egész sor technikai hiba történt. A New Scientist című angol tudományos magazin megjegyzi: „Nehéz lesz technikusaink számára a rendelkezésre álló anyagból tiszta és eladható változatot készíteni." Mivel a beszédre használt rádióadók gyakran csak beszédfoszlányokat továbbítottak, a hangtechnikusok legtöbbször nem tudták, mit kellene tenniük és így a lap szerint „egyetlen kaotikus hangzavar" jött ki az egészből. Senki sem tudta, hogy a több mint 40 színpadi mikrofonból melyik volt éppen „nyitva". Részben a távirányítású videófelvevők sem voltak ellenőrizhetők, majd beszüntette munkáját a monitorhangszóró. A New Scientist szerint „az egész egy elektronikus öncsonkítás volt". 25