Világ Ifjúsága, 1985 (39. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 10. szám

A rocktörténet legnagyobb koncertje A Live Aid nem sokkal dél előtt kezdődött a BBC első csatorná­ján, amikor bemutatták Michael Buerk filmjét a Band Aid akció­ról Ezt követte Károly walesi her­­ceg és felesége, Lady Di közre­működésével a megnyitó ünnep­ség, 12 órakor (közép-európai idő szerint 13 órakor), majd színpad­ra léptek - délután 5-ig - az angol rocksztárok, amikor Phila­delphia is bekapcsolódott a prog­ramba. A részletes műsor: 12.05 - Status Quo 12.25 — Style Council 12.45 - Ultravox 13.15 - Boomtown Rats/Adam Ant 13.45 — Spandau Ballet 14.05 - Elvis Costello 14.20 — Nik Kershaw c« ~ ? B Kinq (Hollondia) 14.50 — Sade 15.15 - Sting/Phil Collins 15.50 — Howard Jones 16.10 — Bryan Ferry 16.40 - Paul Young Alison Moyet 17.00 - Bryan Adams (Philadel­phia) 17.20 - U2 17.40 - The Beach Boys (Phila­­delDhia) 18.00 — Dire Straits 18.20 - Tears For Fears (Philo delphia) 18.40 — Queen 19.00 - Simple Minds (Philadel­phia) 19.20 - David Bowie 19.40 - The Pretenders (Philadel­phia) 20.00 - The Who 20 20 - Snntana Pat Metheny (Philade!ohia) 20.40 — Elton John 21.00 - Wham 21.20 — Madonna (Philadelphia) 21.40 — Freddie Mercurv, Brian Mav. Paul McCartney, Band Aid Grand Final 22.00 - a Wembley-koncert vége 22.00- 1.00 - Tom Petty, The Cars. Kenny Loggins, Neil Young, Po­wer Station 1.00- 4.00 - Eric Clapton, Phil Col­lins, Robert Plant. Jimmy Page, Duran Duran, Patti Labelle, Hall and Oates, The Temptations, Mick Jagger, Tina Turner 4.00 - Bob Dylan, Keith Richard. Roon Wood, Grand Finale A philadelphiai koncerten közre­működtek továbbá Joan Baez and the Hooters. Four Tops, Billy Ocean, Black Sabbath, Ozzy Os­borne, Run MDC, Rick Soring­­field. REO Speedwaqon. Crosby Stills and Nash, Judas Priest. DEPRESSZIÓ UTÁN AKCIÓ Az angol sajtóban tréfás ko­molyan Saint (Szent) előnév­­vel írják le a nevét, s alig­ha kétséges, hogy az elmúlt hónapokban ő volt a popvilág leggyakrabban emlegetett, s interjúvolt személyisége. Ne­ve azonban nálunk sokak fü­lében még ma is meglehető­sen idegenül cseng. Az északír származású éne­kest nem jegyzik túlságosan magasan az ismertségi bör­zén, holott már tíz éve, 1975- ben csatlakozott a punk és az „új zene” egyik korai repre­zentáns csapatához, miután korábban számos foglalkozás­sal megpróbálkozott. Volt húsipari munkás, teherautó­sofőr, angoltanár, fotós, újság­író, és szervezője volt a nuk­leáris háború ellen tiltakozó kampánynak. A Boomtown Rats első kon­certjét 1975-ben, Dublinban, a Bolton Street Technical Schoolban adta. 1976-ban Ír­országban turnéztak, majd szerződést kötöttek az Ensign Recordsszal. Első kislemezük 1977 augusztusában jelent meg Looking After NO 1 címmel. Ez volt az első punk kisle­mez, amely felkerült a BBC tv-műsorába, s a zenekar szerepelhetett a Top of the Popsban. A zenekar az év reménysége címet kapta, s következő évben kiadott le­mezeivel rászolgált erre a címre. A zenekarban Geldof nemcsak énekes-frontember volt, de szerző és hangadó is, aki hamar híressé vált csípős, társadalmi töltésű szövegelé­seivel. 1979 júliusában jelent meg legismertebb daluk, egy tragédiát feldolgozó siker, az I don’t Like Mondays. Ebben az évben jelent meg a zene­kar harmadik nagylemeze (Boomtown Rats, A Tonic For The Troops, The Fine Art of Surfacing) is. A zenekar megpróbált betörni előbb az amerikai, majd az európai piacra, de nem sok siker ko­ronázta törekvéseit. A nyolcvanas években mind ritkábban jelentkeztek felvé­telekkel, de Geldof neve to­vábbra is az újságok címol­dalán maradt, ő játszotta ugyanis a Pink Floyd együt­tes Fal című produkciójából készült film főszerepét, Pin­ket, az önmagával meghason­­lott rockzenészt. A forgatás után Geldof az átélt élmények hatására sokáig depressziós hangulatba került, s pályafu­tása már-már zsákutcába ju­tott, amikor a BBC műsorá­ban meglátta a Wisnews ügy­nökség etiópiai éhezőkről ké­szített filmjét. Ezt követően etiópiai utazásra indult, majd összes pénzét az ügy szolgá­latába állította, hogy felve­hessék a Band Aid kislemezt. A legutóbbi hírek szerint a Live Aid koncert után a­­73 éves Geldofot a Kenti Egye­tem tiszteletbeli tagjának fo­gadta. LEGEK A koncert után a nemzetközi sajtó 1985. július 13-át a szu­­perlativuszok napjaként ün­nepelte. S erre minden oka megvolt. Hasonló méretű, né­­zettségű, technikai bonyolult­ságú rendezvényre, illetve te­levíziós közvetítésre még nem került sor. Nemcsak a sajtó körében nyilvánult meg pél­dátlan érdeklődés :a 100 és 250 fontos (!) jegyárak ellené­re soha ennyien még nem delegáltatták magukat ren­dezvényen], de a műsor né­zettsége is minden rekordot megdöntött. 1981 júliusában az angol királyi pár esküvő­jét 800 millió néző látta. Ez­úttal 14 műhold (a Los An­­geles-i olimpiát mindössze 3 közvetítette) közreműködésé­vel 159 ország 1,5 milliárd nézője láthatta a 14 órás programot vagy annak rész­leteit. Ez a becslések szerint 350 millió háztartást jelentett, vagyis a potenciális tv-néző közönség 87 (!) százalékát. Technikai szempontból is ki­­emelkedőek voltak ezek a rendezvények. A Wembley - stadionban például a 80 ton­nányi berendezés 150 ezer wattos teljesítménnyel szólt. 22 zenekar „cuccát” „lőtték be” a 22 tagú stáb tagjai. Jellemző az apparátus nagy­ságára, hogy csak mikrofon­ból 200-at kellett kel­lően „élesre” állítani. Tech­nikai gikszer sajnos többször előfordult, például amikor a fináléban Paul McCartney mikrofonja a Let It Be alatt felmondta a szolgálatot. A Philadelphia—London váltást viszont a technikusok min­den technikai bonyodalom el­lenére zavartalanul megol­dották. Mindössze a Jagger/ Bowie páros kérését nem tudták teljesíteni. A tervek szerint a két sztár a két vá­rosban énekelt volna duót, de a hang 4 másodperces késés­sel érkezett meg Londonba, és ilyen „elúszással” még a legnagyobb profik sem tud­tak megbirkózni. * A Live Aid koncertről, amelyet a becslések szerint 1,5 milliárd tv-néző követett, valószínűleg egyetlen video­kazetta, egyetlen hanglemez sem ké­szül, mivel egész sor technikai hiba történt. A New Scientist című angol tudományos magazin megjegyzi: „Ne­héz lesz technikusaink számára a ren­delkezésre álló anyagból tiszta és el­adható változatot készíteni." Mivel a beszédre használt rádióadók gyakran csak beszédfoszlányokat továbbítottak, a hangtechnikusok legtöbbször nem tudták, mit kellene tenniük és így a lap szerint „egyetlen kaotikus hang­zavar" jött ki az egészből. Senki sem tudta, hogy a több mint 40 színpadi mikrofonból melyik volt éppen „nyit­va". Részben a távirányítású videó­­felvevők sem voltak ellenőrizhetők, majd beszüntette munkáját a monitor­hangszóró. A New Scientist szerint „az egész egy elektronikus öncsonkí­tás volt". 25

Next