Világ Ifjúsága, 1985 (39. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 8. szám
fant Jönnek a barbárok! S nyomukban már ott vannak a kremlinek, hobbitok, ££ babák, törpék és óriások, az ember és az állatvilág legkülönfélébb félelmetes és akik Amerika után kedves szörnyei, már Európa mozijainak, újságos standjainak, könyvüzleteinek, kiállítótermeinek, koncertszínpadainak jelentős régét szét is „megszállták” és uralják. Fan- eggázia-birodalom terjeszkedik, s mint 5§ arra bizonyos jelek már utalnak is (az Excalibur sikere, a bazárosok ki-jsználatának átalakulása, némely rock- fai együttes fazonigazítása, Tolkien g3 könyveinek elkapkodása stb.), kereslet 3— nálunk is mutatkozik az „új hősök” iránt. S5 Sőt, e „hősök” népszerűsége tartósabbnak ígérkezik elődeikénél, hisz a J0 sci-fi szereplőivel összehasonlítva a * kaland, az izgalom lehetőségét nemcsak a teljesen a képzeletre bízott S3 Jövőben kínálják az olvasónak, néző- ig nek, hanem a sokkal megélhetőbb történelmi Múltban is, ahová eddig csak történészek, levéltárosok és más szak- 5£ emberek segítségével juthatott el az IgC átlagember, aki sokszor unatkozva gytolta félre a száraz tananyagot görge-jegző, emészthetetlen olvasnivalót. Most gg viszont a Jövő után hirtelen a Múlt is Sie „megnyílt”, és a tömegkultúra mester- 5S emberei — írók, képzőművészek, zenész szék, filmesek — jóvoltából bepillan- tg S tást nyerhetünk a Fantázia-birodalom minden zugába. IgS Kard és boszorkányság Az új irányzat neve Fritz Leiber elnevezése után Kard és boszorkányság (Sword and Sorcery), de vannak, akik csak az egyszerűbb Fantasy vagy Heroic Fantasy elnevezést használják. Érdekes módon mindhárom elnevezés a harmincas években, az irányzat felvirágzása idején született, amikor Európában a fasizmus, Amerikában pedig a nagy gazdasági válság sokkolta az embereket. Fantázia-birodalom születése tehát egyáltalán nem a véletlen műve, az ilyen típusú alkotások nagyon is valós okokra — az embertelen valóságtól való menekülésre — vezethetők vissza. Mint ahogy az is, hogy ezek az eredendően középkori misztikus történetek a későbbi századokban a felvilágosodás idején eltűntek, mert az emberek érdeklődése más — az irodalom, a tudományok — felé fordult, amelyek megpróbálták megmagyarázni, megértetni a világot, s a Múlt csupán ahhoz kellett, hogy a jelent megérthessék belőle. A csoda, az irracionalitás, a misztika, a varázslat a mesék világába került át, s a harmincas évekig ott is maradt. A kor rideg valósága, illetve a születő új tömegkultúra jóvoltából azonban a harmincas években szinte egyik napról a másikra hihetetlen mértékben megnőtt az igény a fantasztikum iránt. Képregények, olcsó paperback-könyvek százai, ezrei ontották az új hősöket (Tarzan, Batman, Superman stb.), s Tarzan egyik unokatestvéreként e hősök között megjelent a fekete hajú, acélizmú, szép testű nemes barbár, Conan figurája is. Szülőatyja a 26 éves Robert E. Howard 1932-ben a Weird Tales horrormagazinban tette közzé The Phoenix On The Sword (Főnix a kardon) című elbeszélését. A sorozatgyártás 1936-ig tartott, amikor anyja halála után Howard öngyilkos lett, számos történetet hagyva az utókorra. A későbbiekben ezekből a kéziratokból állított össze a már közismert sci-fi író, Lyon Sprague de Camp egy 12 részes sorozatot, amely Conan kultuszát újjáélesztette, sőt, Hollywood érdeklődését is felkeltette. Howard sikerét látva, azonban már a harmincas években számos Conanepigon született. Brak, a barbár (John Jakes tollából), Tart Calbot (John Norman), Cray Prescott (Alan Burt Akers), Corum (Michael Moorcock), Fahrd (Fritz Leiber) és végül a legfiatalabb hős, Cane, egy amerikai pszichiáter Karl Edward Wagner szüliklötte, aki a Darkness Weaves című g1. kötetben kezdte el egy szál karddal egosztani az igazságot és igazgatni a világot. A Fantasy-birodalom legnagyobb alakgáója azonban kétségtelenül John Ronald Tolkien, az egykori oxfordi történész isj professzor, akinek műveit nálunk is is elkapkodta a közönség. Tolkien 1937- i- ben adta ki A kis Hobbit (A babó) g2 című gyermekkönyvét, majd 12 éven igl átdolgozott már-már klasszikusnak számító főművén, A gyűrűk uráról így szóló 1400 oldalas eposzán. Ennek három kötete azonban csak 1954—55-ben jelent meg, s azóta 50 millió példányban fogyott el világszerte. S a hatvanas évek után (a hippimozgalom egyik jelszava Fantáziát a hatalomra!) most a nyolcvanas években ismét virágkorát éli. S ez aligha véletlen. A hetvenes évek második felétől tapasztalható politikai-gazdasági események — az erősödő válsághangulat, s gazdasági nehézségek, a háborús fenyegetettség érzése — mind hozzájárultak egy olyan közérzetkitermelődéséhez”, amely elősegíti a Fantáziabirodalom terjeszkedését. Az emberei a mindennapok valóságából ismét szívesen menekülnek a fantasztikum világába, s a tömegkultúra különböző ágai szívesen használják ki ezt a szinte kielégíthetetlen keresletet. Hollywoodban a hetvenes évek végénél nagy csillagháborús inváziója után sorozatban filmesítik meg a barbár történeteket, és filmvászonnra került a gyűrűk ura is. Amerika után az európai országok filmgyártása is sorra felfedezi a nemzeti mondákat, hőseposzokat, s ezek közül John Boormai Excaliburját világszerte nagy sikerre vetítették. Tankred Dorst 1981-ben órás színdarabot írt Merlin, avagy puszta ország címmel, s érdemes elgondolkozni azonis: vajon az István