Világ, 1842. január-december (1-105. szám)
1842-04-02 / 27. szám
^ PESTv Megjelenik e politikai , tudományos és művészeti lap minden héten kétszer: Szerdán és Szombaton , két-két íven. — Hirleje küzöl minden hirdetményt egy négyes szelet sorától három ezüst kiért. JL8412^ Előfizethetni helyben a szerkesztő -hivatalban ( Sebestyénutc.a 288 sz. alatt , földszint) félévre postán, különben 5 e. forinttal, az országban minden, azonkívül csak a cs. kir. főpostahivatalnál Bécsben. Szombat — 27* Április 2. TARTA Vlajfa: Magyarország és Erdély. Kinevezés. — Statusgazdasági elmélkedések. — Fővárosi hírek — Tudósítások Geregli-, Csongrád- Temes- megyék közgyűlésiről. Czáfolat Árvából.— Uj normális iskolák Bácskán. — Veszprémi levél egy kisdedovó intézet javára adandó tánczvigalomról.— Erdélyi országgyűlés. Külföld. Nagybritannia , Anglia hatalma Indiában.— S. Robert Peel financzterve. — E pénzügyi tervre Brougham lord indítványa a felsőházban. — Connor a chartistafőnök kudarcza Manchesterben. Francziaország. Nézetek a sajtómegszorító törvények iránt. — Parisból Strassburgig vasálya készül. — Journ des Debats véleménye iI. IV. Peel jövedelmi taxája fölött. Vegyes közlések. Dr. Válasz a Gazdas. Egyesülethez intézett ,, néhány szóra“ (Vége.— Adalék Pest megye gyűléséhez.— A Gazd. Tudósítások XVIIdik és utólsó füzete, II г II. Hivatalos jelentések. Magyarország és Erdély. A cs.'s ap. kir. Felsége N e sz Jánost a nagy m. kir. udv. kamaránál díjtalan fogalmazó gyakornokot ugyanott díjtalan tiszteletbeli fogalmazóvá méltóztatott legkegyelmesebben kinevezni. Pest, április 2. 1842. Statusgazdasági hitsélkedések. A népnek legtermészetesb, ’s így első foglalkozása a földművelés.—Ez leghasznosb ’s legilletőbb foglalkozásuk is, valamig az országlakosok körűlé elég munkát találnak, — 's általa a napi szükségeikre megkívántatokat megszerezhetik, é s a fölösleg eladásából fáradalmaik jutalmát élvezhetik. — Ha a külföldnek is adhatnak el, jele, hogy az országnak igazi fölöslege van. — Midőn a hazai termények belfogyasztás, vagy külföldre— szállítás által jobb keletre kapnak, a földművelőnek szorgalma gyümölcsével ipara is növekszik, aminek ismét annál gazdagabb jutalmát aratja. A gyárművesség — értem a nagy gyárakat, hol ezeren találják ugyan, de minden szabadságuk, az élet minden élvezetei, 's egészségük föláldozásával nyomom életmódjokat,—csak kényszerült, természet elleni állapot; olly életmód, mellyre az emberek magokat szükségből adják, minthogy élelmöket máskép megszerezni nem képesek. — Illy gyárok keletkezte, — ha vannak ollyanok, kik különben már semmikép sem táplálkozhatnak, kívánatos ugyan, — de azokra nézve —kiknek a mostoha sors szegénységet juttatott osztályrészül csak azon egy tekintetből, — hogy mindenek előtt,— ha minden kényelem nélkül is — élni kell. Óhajtom, hogy hazánkban azon szükség, miszerint mint Angolországban népességünk nagyobb része élelmét illy módon legyen kénytelen keresni, lehető legkésőbb álljon be. — Ámbár ez a földesuraknak és földmivelőknek haszonhajtó lenne , minthogy terményeik árát a növekedő belfogyasztás emelné; — de ez áron, mellyezérek nyomorának ára, jólétünk gyarapulta drágán lenne megvásárolva. — így jobban szeretem, ha hazánk bőven termeszt,s a külföld kénytelen—rendesen tőlünk venni. — Nem értem itt a kézműveletet, vagy a kézműves munkáját, sem azon keresményt, mellyet a paraszt fonás, szövés, selyemmüvelés, mint mellékfoglalkozás által szerez: — ezeket jótékonyaknak tartom, 's óhajtom, hogy e keresetmódok lehetőleg terjedjenek, — mert ez közvetlen a legszegényebb néposztály javára válik; —midőn munkanélküli idejében szerzeményre módot nyújt, mint szinte hogy az utak, csatornák, vasutak (természetesen pénzért) építésével,s tefélékkel (mert ezeknek, mielőtt gyáriparról szó lehetne, bevégezve kell lenniük) foglalkozzanak. — E mellett ha egykor nagyobbszerű gyáraknak kell létesülni (miáltal a népesség először ugyan csak élelmét fogja keresni, de majd szaporodván ez életmódra kirekesztőig szorítva is fog lenni) a földművelésnek is már olly lábon szükség állnia, hogy a szaporodott népességnek élelme biztosítva legyen,s azon fluctuatióktól is, mellyeknek a gyáripar-országok, az élelmezés rendkívüli drágasága által ki vannak téve, — mentessék meg. Azonban azon állítás sem igaz, miszerint hazánkban gyárak épen nem léteznek. Gróf Andrássy Károlynak a ,Századunkéban közlött tudósítása ellenkezőt bizonyít. Magyarország azon vidékén, hol a nép földművelés után nem táplálkozhatni, eddig is keletkeztek,'s fognak, de kell is keletkezniük; — és hol illy eset van — annál jobb, minél előbb 's nagyobb számmal, — miért ott helyükön vannak. A felső vidékeken p.. a vászonkészítés mint mellékfoglalkozás — rendkívül jótékonyan divatozik. Azon időpont tehát, mellyben az országban mindenütt gyáraknak kell fölállíttatni, akkor következetül f el, midőn a földművelés a népességnek már elég foglalkozást nem szolgáltathat,s a fölösleg idős kezek gyármunkára fordíttathatnak. De, hogy hazánk olly gyárországgá váljék, hol a lakosok többsége kénytelen legyen kenyerét ínséges gyári munkával keresni, azt sohasem kívánom. — E balsorstól cjad is meg hazánk szegényeit a magyarok istene! Hitel! tehát hitel, és mindig hitel! Nálunk mindent varázs hatalommal szeretnének előállítani. — Váltótörvényeinket 1841. január lsején életbe léptettük, ’sodikán még sem özönlöttek Magyarországba a tőkepénzek; sőt mai napig is oda maradnak; — mihez pedig vérmes reménye volt az 183/bodiki országgyűlésen sok nagy hazafinak. Hitel-alapításra, mellynek következtében tőkepénzek folyandnak Magyarországba, nem elég csak váltótörvény, sem egyetemes gyógyszerként (panacea) az ősiség kiküldőit eltörlesztése, melly p.. a kereskedőt, polgárt ügy sem illette soha. A külföldi tőkepénzes, ki pénzét hazánkban gyárakba akarná fektetni, biztosítva akar lenni mindenekelőtt, hogy itt a béke, rend, személy-és vagyonbátorság biztosítva van, és háborítatlan maradand; legalább hogy jelenleg forradalmak nem léteznek, zavaroktól, felforgatásoktól félni nem kell. — De most csak azt látja a külföldi, ki az ország állásáról, mellybe tőkepénzét és vagyonát bevinni szándékoznék, szoros értesítést vesz, hogy az egyenetlenség, ’s zavarnak forradalomszülő magvai már ki vannak szórva, hogy sok úgy nevezett szabadelvűek, hazafitíi (?) föladatnak tekintik a tömeg ingerlését *) , hogy a tömeg nyers erejéveli fenyegetőzés divatos, minden alkalommal ismételt czikkje a journalistica egy részének**). Ez az, mi őt a gyárépitéstől elijeszti, ’s nem az ősiség, melly őt nem érdekli. —- A dolgainkat a valónál tán még sokkal komorabb színben látja. Magyarországban csak egy gyúlékony szerekkel és lőporral töltött üregen fekvő tért láthat, mellynek fölvettetése megeshetnék!! noha ennyire még nem jutottunk. Mert a jobbak még harczra készek a jogért, erejök megtörve még nincs, nec jam damus victas maims, a mit a külföld nem tud!!! A mondott okoknál fog * ***)va a magyarországi egyes kereskedőnek sincs azon kiterjedésű hitele, mellyben ezt különben használhatná. Ami pedig a hiteligénylő földbirtokossal viszonyokat illeti, hogyan legyen annak hitele, kinek az idézett okokon felül még birtoka és vagyonának, mellyet hitelezőjének hypotheca gyanánt nyújthat, csonkítására naponkinti megtámadások irányozzák; kinek nyakára jövedelme egy részéért, a hűbéri szolgálatokért olly kárpótlást igyekeznek tonni, melly azt csak altatóvá tenné,mint a tetétleni Fogarasy-bölcs (?) tervei, mellyeket a P. Hírlap, mint politikai, törvénytudományi, pénzügyi, kereskedési, műipari és erkölcsi, de még szép mírveki tekintetben Magyarország első auctoritása jeleseknek’s tökéleteseknek hirdet; az illiberalismus, antinationalismus átkát mondva mindazokra, kik véleményét el nem fogadni merészlenék!) Ezek gátolják inkább a valódi igaz hitel föltenyészését, mint a köztudományos ősiség, mellyet a mindig előre tekintve óvakodó hitelező tekintetbe venni bizonyosan el nem mulat. — Ha az izgatások megszűnnek, ha a birtok állandósága biztosíttatik, ha viszonyaink rendezve lesznek, akkor — igényelhetjük hitelünk lehetőségét. Záradékul még egy pár szót a P. Hírlap 125. számában engem érintő tételről. — Mit én a vámszövetségről, czikkemben mondok, igaz értelméből elcsavartatok. — Azt távolról sem állítom, mintha valaki Magyarországot a többi ausztriai tartományoktól elválasztani óhajtaná, vagy e szakadást létesítniigyekeznék, vagy szándéklaná; mert ez esetben máskint nyilatkozni,s a dolgot nevénél nevezni minden kérdésen kívül bátorkodtam volna. — Még csak föl sem tettem, hogy ezen eszme valaki fejében léteznék; csak azt mondom: talán hiszi valaki, hogy illy esemény megtörténhetik, csak azon tévelygő nézet ellen, hogy illy esemény valaha megtörténhetnék (ha ezen nézet talán léteznék) víttam, 's az eredményekre figyelmeztettem, mellyel abból nézetem szerint származhatnának; — meg nem foghatom, mikép találhatott ebben valaki czélzatot magára?!! Gr. Sz tá г α ̇ Albert. *) Ha nem gyáva a nemzet. A belül élő. ***) P. Hírlap 125. sz.; különben meglehet a kisajátítás bekövetkezendik. A beküldő: Fővárosi Hírek- Pest, apr. 2 A nagyhét alatt zárva voltak a színházak. A szünet alatt f. hó 2 -én a városi tisztviselők nyugpénz-intézete javára, hangverseny adatott, melly 600 váltó forintnál többet jövedelmezett. Ezen intézet 1800ban alapult, ’s noha a devalvatio által mindjárt tetemes károkat szenvedett, jelenleg 95 ezer váltó írttal bir, melly az évenkint felmaradó kamatfelesleg és befizetések által tetemesül növekszik ; így például 1833ban a tőke 57,403 frt ’s azóta körülbelül 38.000 fttal gyarapodott. Az illető pénztárt a feddhetetlen jellemű Patisz József v. főházipénztárnok kezeli. — Eltér József pestmegyei t. főorvos úrtól nem sokára köveik, czimü munka jelenendik meg: „Törvénykezési orvostan (Medicina forensis).“ E munka most, midőn a nemzet mindent, mi a fenyitőtörvénykezésbe vág, éber figyelemmel kísér, nemcsak korszerű, de irodalmunkban nevezetes hiányt pótoland, ’s mi hiszszük, hogy ezen megyei tapasztalásokon alapult munkát, birák ’s ügyvédek kellő figyelemre fogják méltatni. A városi pénztárhiányt Fr. ar 40,000 pontra teszi, de bárkitől vette légyen is száraz, számbeli adatait, azok hiányosak, mert a valódi deficitet mindaddig, míg a most folyamatban levő számoltatás be nincs fejezve, senki sem tudhatja. — A német színházban a bemeneti díjak fölemeltettek , miért, ha az igazgatóságnak az ,Ungarczimű német divatlapban tett ígéretei valósulnak, a személyzet kielégítőbb elrendezése nyújtana kárpótlást. — Az itteni zsidó