Világ, 1842. január-december (1-105. szám)
1842-01-15 / 5. szám
De végre mivel adózik a jobbágy földesurának ? — Honunk alsó részében a kilenczeden felül — 54 hold szántóföld és réttűi — ide nem értve a legelőt ?— 54 napot szolgál évenkint, tehát minden holdért egy napot. Itt ugyan ideje drágább ,s becsesebb, úgy ám de miilyen földet nyer ezért? milly hasznot húzhatnak ebből, ha a magyar földmivelt nem volna olly lényegesen test és tunya! azután pedig itt is megesik, ha a körülmények megengedik, hogy a robotok egy részben megváltaznak. A felföld terméketlenebb tájékal szinte ezek tartozásai, mi mindenesetre nem hibátlan viszony. Egyébiránt, ha tekintetbe vétetik, hogy épen azon vidékeken a számfeletti népesség részére szükséges élelem beszerzése végett, az elkerülhetlenül mivelendő, egyébként minőségére nézve nem nagy becsű, föld értékében tetemesen nyer, hogy itt a munkabeli tartozás sok egyén közt lévén felosztva, egyre csak kevés jut; hogy végre ezen viszonyok még azon időkorban keletkeztek, midőn a honnak egyedül e részei maradván menten a törökjárom alól, kiki boldognak érzé magát, ha e vidékbe menekülhetve, itt állandó maradást nyerhetett, ha mind ehhez hozzá teszszük a kereset, sőt a foglalatosság hiányát e vidékeken , melly a munkásnak a dolgot,s a napszámot érdektelenné és csekélylyé teszi, akkor még itt is alkalmasint minden kiegyenlíti magát. így tehát teljességgel nem állíthatni, hogy minden földmivelű mindenütt terheinek felváltását, — ha t. i. ennek következésit ismeri — valóban óhajtja. Látni fogjuk a többi három pontra a feleletet jövő levelemben. Gróf S z tá г α у Albert. iUngJ iH1 tudós társaság. Az academia Xlld. nagygyűlése m. évi aug. I6tól sept. 4ig 9 ülésben végezte szokott észt. foglalatosságit, u. m. könyvkiadás ’s nyelvmunkálatokróli gondoskodását, jutalmak elitélését, újak kitűzését, uj tagok választását ’s több belső dolgai elintézését. A közülésben előterjesztett ’s több hazai lapban megjelent titoknoki jelentésből tudva levőkön kívül itt különösen követétetnek közzé: I. Előadás a gyűlés folyamatja alatt három tartatott; t. i. Pulszky Ferencz a XId. nagygyűlésben elválasztott nyelvtudomány-osztályi tag, székét elfoglalván, a régi műemlékek befolyásáról értekezett az uj művészetre; Hetényi János szinte akkor választott philos. osztályú rt. az ész és philosophia fölségéről olvasott; Sztrokay Antal rt. pedig Gorove László néhai lev. tag emlékezetét ülte beszéddel. II. Az évkönyvek VII. kötete első részének tárgyai megállapittattak. III Nyomtatás végett az igazgatóságnak ajánltattak : a) Szerém vármegye ismerete , Hoblik Márton lev. tagtól. b) Az állatország , fölosztva alkotása szerint, Cuvier után Vajda Péter lev. tagtól. Második kötet első fele: a madarak leírása. c) Plutarch Parallelái , a Hellen Classicusok gyűjteménye számára ford. Székács J. és Taubner [K. lev. tagok által. Második kötet, d) Magyar könyvtár, Jankovich Miklós tiszt. tagtól, e) Miss Sara Sampson , Lessing ut. Kazinczy Ferencz néhai rend tagtól, a külföldi játékszín XIXd. kötetébe. IV. A „közhasznú tudományos kézikönyvek*4 ügye újra szőnyegre hozatván a kisgyülések az 1837- ki terv alapján tudósítási tételre bizatik meg, mellyben azon kérdésre is tekintet leszen: mi módon lehessen a társaságnak jelen, semmi rendkívüli kiadásokat meg nem biró, pénzereje mellett e vállalatot megindítani. V. Döbrentei Gábor rt, mint a régi m.. nyelvemlékek szerkesztőjének jelentése szerint, m. régi irományok tekintetéből általa 16. erdélyi, köz és magányos levéltár vizsgáltatott meg, részint megvizsgáltatása ’s a nevezetesbek lemásoltatása elintéztetett. VI. A magyar szinműtár czélirányos nevelésére megbízott „játékszín” választmány,a melly a mult acad. évijén huszonnyolcz színművet szerzett, jövő évre is meghagyatott munkálkodásában. VII. Az 1842- re kiirt drámai jutalomra beérkezendő vígjáték megbirálása végett szavazatok többsége az 1841 ki választmányt bizta meg. Vili. A tagajánlási ivek felolvasása után választáshoz fogván a társaság: a) tiszteleti taggá Pulszky Ferencz rt. választatott; b) az ezen választás által a nyelvtud. osztályban megürült helyre Jászay Pál rt. c) a törvénytudom. osztály helybeli r. tagjává első helyt Fogarasi János h. ajánltatott, ki az igazgatóság által a legközelebbi ülésben ki is neveztetett. — d) Kossovics Károly helyére a történettud. osztályba Horváth Mihályt k. léptettetek, e) Levelezőtagokul választattak: Henszlmann Imre orvos] dr., Hunfalvi Pál h. n., Kriza János kolosvári unit. pred., Kubinyi Ferencz tb , Lugossy József mámaros-szigeti ref. collég. prof. Peregriny Elek phil. dr , Török János gazdasági-egyesületi előadó ’s Trefort Ágoston tb. IX. Elhatároztatott, hogy ezentúl minden lev. tag is, szakjabeli előadással, melly nemcsak tudományos, hanem szépirodalmi mű is lehet, köszöntsön Ьз. vidékén lakóét, ha személyesen meg nem jelenhetik, annak képében a társaság más valamelly tagja terjesztvén elő A m. t. társaság kisgyüléséből, jan. 10. 1842. Schedel F. titoknok. Békés Stö I. Gyula 1841. decemb. 23-án. Mgos Károlyi György gr. kegyelmesen kinevezett uj főispánunk fényes megtiszteltetésének elrendezésére kiküldött választmány küldetési eljárását előadva, a Rendek köszönetüket nyilvániták és a beiktatás örömnapját 1842ki máj. 1 fikára tüzék ki. Békés megye lelkes Rendei feszült várakozással néznek ez örvendetes nap elibe , ’s a tisztelt főispán gróf magas állása, mint tiszta lelkülete őket a legszebb jövő édes reményével kecsegteti. — Többen hivatkoznak e megyére, mintha büntető törvényszékeit nyilván tartaná, mi e megyében épen nem így van, mert az ifjúságnak is csak úgy engedtetik meg szabad bemenet, ha a titoktartási esküt az egész törvényszék színe előtt leteszi, ezeken kívül egyébkinek megjelenni eddig fiitatott , azonban utolsó törvényszékünk azon javaslattal járult a közgyűléshez, hogy ezután a törvényszékek, egyedül az ítélet kimondását kivéve, nyilvánosak legyenek. A közgyűlés e javaslatot tárgyalás alá legott nem vette , hanem azt az országgyűlési utasításokkal foglalkozó küldöttséghez vélemény adásul utasította. Mi a törvényszéki ülések tekintetéből valóban közszellem hiányában vagyunk, mert elnök-alispán urunk többször alig képes annyi bírót összehíni, mennyi az ítélőbírák törvényes számát kiegészíteni elégséges. Egyéb közügyi kérdés, mi figyelmet vonhatna magára, nem igen fordult elő ; megjegyzésre azonban kétségtelenül érdemes a gyűlés végnapjaiban több község nevében beadott folyamodás , mellyben terjedelmesen előterjesztetik: mikép ama sok teher között, miket a sors az adózó népre rótt, rájok nézve legsulyosbak a közmunkák mind határtalanságánál fogva, ki határozza, vagy határozza meg: évenkint a gátak, hidak, megyei épületek javításánál, megye szükségét pótló fahordásnál, hivatalos levelek vitelénél és más előszámlálhatlan tekinteteknél mennyi idő vesztegettetik , mennyi erő pazaroltatik;mind pedig aránytalansága miatt; a megye gyűléshelyéhez közelebb fekvő jobbágy mennyivel inkább zaklattatik a távolabb fekvőknél, a munka nagysága és beszámítása nem a távolsághoz, nem idő viszontagságához , utak minőségéhez, hanem a gyalog vagy kocsierőhez méretik, a szerszámrongálás, idővesztegetés, utak megnehezülése számba sem vétetik E közmunkák súlyához rovandó e megyében jelenen főleg megválthatlansága; sokszor pénzét ajánlaná a szegény adózó más fuvaros fogadására. Hogy szorgos házi munkájának a közmunkák miatt kettős korával véget szakasztani kénytelen ne legyen. ИВяВтНшИ. — E megyéből rendes levelezőnkön kivül még több jeles tollból vettünk tudósítást. — E’ megyére mi azon okból fordítunk gondosabb figyelmet, mert abban legszabadabb körben mozognak az úgynevezett népboldogitó eszmék. Mi vas türelemmel várjuk, mikor kezdik már ezen úgynevezett korszerű eszmék megteremni gyümölcseiket, mert a gyümölcstermésről kellene látnunk, hogy korszerűk, és a népboldogságáról kellene látnunk, hogy népboldogitók. — „Bihar egén csak egy nap ragyoghat ” — ezt tartja a szabadelmű szójárás; — mi kérjük e ragyogó napot, elegelje már a virágos tavaszt, ’s legyen jó a képes rónákon egy két tápláló gyümölcsöt is érleszteni. Egyik tudósitónk leveléből a következőket emeljük ki: — „A bihari évnegyede* közgyűlés főispáni helyettesünk elnöklete alatt dec* i4én kezdetvén meg,—z elnökünk , szeretetjellemző hatalmas „éljen44 ’s hála korunk eszméletének, már csak bujdokló piszegések között fogadtatott.” Rendes levelezőnk e körülményt azon elmélkedő czikknek hajlandó tudósítani, melly múlt évi számaink egyikében egy bihari szabadelmű ifjú vallomásait foglalja. —Legyünk szerények ’s igazságosak. — Hírlapi czikktől ez nagy foganat volna. Nem, mi mást hiszünk.—Mi azt hiszszük, Biharban józanulnak a fejek, s kezdik hinni, hogy éppen akkor, midőn erőködtek nagyon is franczia’s angol lábra állítani gyűléseiket, ugyanazt majd majd hortobágyi lábra állították. —A főispáni helyettes aőket röviden köszöntve, az elmaradt tárgyakróli jelentések jegyzéket rendelé felolvastatni,— de a baloldalnak csak arczvonásitól is igen-igen függni szerető főjegyző, első alispánunk parlamentáris elésorolását bevárta, amit a kis úr (igy neveztetett el megyénkben elsőalispánuak) bár e minden czél és következés nélküli foglalatosságot unni látszik, mennyiben szabad tetszéstől függ többbet vagy kevesebbet mondani, és jegyzőkönyvbe igtatni vagy nem igtatni, nem ugyan terjedelmesen , de mégis megtett, — melly előadásában különös volt ama: ,,mi ezt tevők, mi ezt rendelők , mintha elnöki rendelkezésit mások közbejöttével, lenné — lehet i de: „Bihar egén csak egy nap ragyoghat44 jelszóval össze nem férhet! — Érdekes volt a főm. kanczellária leirata a d. püspök folyamodására bizonyos caducitas tárgyában, mellyről levelezőnk körülményesen tudósított. E parancs felsőbbek kigúnyolásával, mintha felutazások, szép beszédek, ’sat. eszközölték volna azt ki, sérelemnek vétetvén elfogadtatott. — Nevezetes ebben, hogy az uradalomtól, alispáni végzésileg is helyeslett, eljárulás utján reexequált vagyonok visszaadásáról épen semmi rendelés nem tétetett, mert hiszen megmondotta az alispán, hogy tudni fogja az uradalom , mit csináljon! — A folyamodó tehát minden törvényes, és megyeileg elfogadott felsőbb rendelés mellett is birtokon kívül maradt. Ais a szabadelmű kebel örül, hogy kiszolgáltatás hiányát szenvedi egy honpolgár: úgy kell neki, miért nem szabadelmű. De ezen nincs mit aggódnunk, ehez hozzá kell szoknunk: törvényes parancs ellen felírni, azt félretenni, egy kis jegyzőkönyvi tisztelettel ’s egész halom közmondákkal illetni, ez már bizonyos megyékben usus által sanctionált törvényes igazság, mert a törvény iránti tiszteletet és kormány iránti bizodalmát még a’Pesti Hírlap hasábjaiból illy rövid idő alatt, mióta ezek ott szószerint ajánltatnak, ki nem tanulhattuk, máshonnan pedig nem kell semmi tanulmány! — szegénység ! árva lelkemre mondom szegénység de igazság is, és olly valóság, mellyre nézve még a jövő martiusi gyűlésben nehezen történik változás. — És azt mondják: Bihar halad, és emberei azt hiszik: Bihar az első. Igen, majd egykor Bihar is oda kullog , a többi mögött utolsó, a nemzetbéke sátorához: számot adni sáfárságáról, de most mi azt hiszszük, hogy Bács elér a jólét fokára, mielőtt Bihar az első lépést hasonló irány felé meggondolta. — És mi vezérelve Bácsnak ? „a munkás béke44 és mi vezérelve Biharnak? a , korszellemre! — Tudósitónk említést tesz ama nevezetes indítványról , mellyel levelezőnk előadott, s azt mondja, hogy az egy megyehd megyére utazó vándor által tétetek.— Ez indítvány a P. H-nak nem tetszett, pedig ugyan szabadelmű igazi demokratái ! Az indítvány maga abban áll, hogy a bihari szabadelmű urak készek a kormánynak adót fizetni, készek az egész nemzetet mindennemű terhekkel boldogítani, sőt a státus-adósságok arányrészét is az országra vállalni, csak a miniszerek felelősége hozassék be. — A Pesti Hírlap 105-dik számában csodálkozva kérdezi: honnan eredhetett ez indítvány? Mi szívesen szolgálunk a P. H-nak felelettel s azt mondjuk, hogy azon beteg vágy-érzékiségből, mellyet mult évi két végső számunkban festeni szerencsés valék. — E szerint a bihari szabadelmü urak látván 's érezvén, hogy nem jól van úgy a mikép van, vágynak; és vágyván minden nem ismert kulcsot talángatnak, ’s mindenikről azt hiszik: „ez a boldogság kulcsa.“ — És a nagy sokaság , melly csak az égtől vehette status tudományának roppant összegét, mint nép a kántor után , óriási echóban viszhazgozlja: 34