Világ, 1842. január-december (1-105. szám)

1842-07-20 / 58. szám

kisértetbe jövünk a lovagiság Шу kifakadásit nem irigylemi. — Hírnök és Századunk (55). Amabból meg­említendő gróf Esterházy László pénzgyüjtem­ényi ajánlata egy alapítandó erdélyi nemzeti múzeumra; — imeb­ben három érdekes czikk foglaltatik: 1) gr. Andrássy Károly 500 pengő forint jutal­mat ajánl annak, ki a magyarországi megyék sta­tútumait és szokásit egy rendszerített munkába ösz­­szegyűjti. Ez ajánlat igen nemes és szép, és szív­ből kívánjuk, hogy a díjhoz aránylag roppant mun­kára minél előbb találkozzék vállalkozó. 2) A, ,kőfa­­ragó“ czimü czikkben X­­X. szól Ferenczyhez, ’s il­letőleg a nemzethez is Mátyás-szobra ügyében. — A szobor készítésére nézve csődöt ajánl , ’s barátsá­gosan kéri Ferenczyt, mostani Mátyás szobrával versenyre ne lépjen, hanem készítsen a csődre ús a tárgyhoz ’s nemzethez méltóbb szobrot (az­az minta­szobrot) , mondja továbbá, hogy „mostani szobrának is minden hiányai mellett hasznát veheti, csak az istenért, ne keresztelje Mátyás királynak. Kenje rá bízvást valami antediluvianus hős nevét, ’s ha vala­ki a lovag és ló alkotásában szemsértő hibákat gán­csol, azzal tromfolhatja le, hogy illyesmihez nem ért, minthogy kétségtelen históriai adatok szerint a vizözön előtti lovak így emelték lábaikat, Noé erdő­­dei pedig illy lógva ültek paripán, karjaikat csak így ’s nem máskép nyújtották ki, főbb díszruhájok pedig a lepedő volt ’sat. 3) „Esz és szív“ czímű czikk­ben Megyessy Alajos a szív izgató politikáját kár­hoztatja, ezzel azonban újságot nem beszél. Athenaeum. (7) :Világpolgárság és hazaszere­tet4 czím alatt okoskodik— Kéri L. — Rupp­er hazánk ismeretes pénzeiről,irtó munkájának első kö­tetének tárgyavatottságot tanúsító ismertetését befe­jezi Bitnicz Lajos, a tudós ref. ezért teljes kö­szönetet érdemel, hogy a közönség figyelmét illy ér­dekes munka iránt fölébreszti .Budapesti élete czimű rovatában Zajtay megkezdi a Juratus életképét, ’s pedig olly simulékony ’s mintegy eleve engesz­telő bevezetéssel, hogy folytatásában figyelmünket igénylendi. Vannak ezeken kívül e szám hasábjaiban P ( 1 - v á­r is !*) * ni. Hol t. i. Sz...,ky ur—mivel a ,Világ4 Hírlapi ka­lászai közt az ,Athenaeum‘ban megjelent, ’s ,Ve­szedelmes Asztal4 czimü franczia beszélyről az mon­datért : „mi azonban veszedelmesebbnek tartjuk az illyféle üres fordít­mányt“—bámulásig éles tapintat­tal , ritka belátással ’s igen bölcs következetesség­gel azt jegyzi meg: ,,ki böngészte e kalászt nem tudni; de épen azért, mivel nincs név aláírva, jo­gunk van (jogun­k és tehát ön Sz....ky a szerkesz­tőség !) mondani, hogy a böngésző maga S. ...gur. a szerkesztő “—Íme, most tudjuk csak, miért van az Athenaeum minden c­ikkje alatt név vagy szám, p. o. Zajtay, Czebeklebi, Kurucz Pál, Garády, Sz...ky, Tyuki­dy, 66., 666 ’sat., hogy a szerkesztőre mi se háruljon,’s a közönség legott tudhassa,ki irta. ?!! — Már igen tudós, igen humánus Sz...,ky úr, Ön, látom nem a nti-vel, hanem a­z i-vel akar bíbelőd­ni. Ön ezen kalászt, megsértett fordítói hiúságból üresnek , hitványnak vagy akárminek bélyegezhető, ennyit visszatorlásul tennie hatalmában állott, ámde nem volt egyszersmind joga engem gúnyos epithe­tonokkal annak böngészőjéül elég érezni egy egész olvasó közönség előtt. Humánus és értelmes ember, ki tudja literariai mezőn mi jogszerű és méltányos, nem használ illy alacsony fegyvereket. Én Önnek fordított franczia beszélyét csak akkor olvasom, mi­dőn Ön polyvái már megjelentek , ’s így az e­­gészből az sül ki igen tudós úr, hogy a­­hirlapi ka­­lászokat valaki irta; de hogy ki? már az más; és valamint Önnek ezt kérdezni nincs joga, úgy nekem nem kötelességem azt megmondani.—Én , az állító­lagos kalászszedő redactor , olly elménet nem va­gyok , mint a megrótt beszély fordítója, ’s azért I 4 TS Régidéi. (37). „Bettina44 czím alatt csinosan , virágos nyelvvel dolgozott beszélykét közöl Beöthy Zsigmondnél. „Eger a mint van44 czimü czikkben fi­gyelmet érdemel a nemzeti museum képtára részé­re ajánlott festemények jeleslteinek névszerinti em­lítése. — Marjuar Gazda (57). Két jó czikk van ben­ne. Atalános nézetek az erdészetről, ’s gyakorlati útmutatás a facsemeték ültetésére eke után 5—és út­mutatás a rhebarbara termesztésre. 14 N­ BL F 0 Bi 1». Fi'ilii­ziitor$zi4£'« *-j- Páris, jul. Skán. A hat évi törvényhozás ideje lejárt, — a milliókban megegyezett, a kamra meghalt. — „de la chambre est morte, vive la chambre!44 — a nagy és kis bir­tok hatalmas harczra kelt, ama Steeple — lelki­­ismeret-vadászat —megkezdeték, hol az ostobaság, vesztegetés és dicsvágy olly kitűnő szerepet játsza­nak. Mindenik nyugtalanul várja az ezen izgatásból folyó eredményt. A baloldal fogja-e védseregét erős­­bíteni, vagy a conservatívek tartandják meg előbbi túlnyomóságukat; bizonyosan ez utóbbi történendik. A baloldal Francziaországban már igen kl van hasz­nálva. Minden vezére több év óta olly szerepet visz, mellynek a francziák részint imbecille, részint még rosszabb nevet adnak. Ha ezen vezetőit meg nem változtatja, félős, hogy még azokat sem nyeri meg részére, kik zajütési szertelen hajlamoknál fogva eddig zászlója alá csoportosultak. De isteneit nem változtatja meg az ember, ha csak vallást nem akar cserélni! Requiescant tehát in pace. Kétségkívül igaz , hogy az ellenzék az előbbi törvényhozásban egyszer győzelmet vitt ki, értem a kutatási jog feletti vitában , egyébiránt itt a francziák víttak , nem pedig politi­kai elv bajnoki. A franczia nép büszke; — e büsz­keség ollyan élőfa, mellynek két ága van; egyiken teremnek a vaudevilles-ek, hol a franczia önjelessé­­geit tapsolja meg; — ezen termett az idén egy követ­nek rendszeretői hire, ki a kamrában egyszer kimerte mondani, hogy a francziák néha meg is győzettek , a másik ága pedig gyümölcsök helyett termi ama hő­si vonásokat a köztársaság és császárság harczos ide­jéből. — E fát sértetlen kelle hagyni; ezt Guizot nem tévé, ő a francziákat hiúságukban támadá meg. Ez egyetlen dolog volt az, mit az ellenzék győzelem­­ként kiáltott ki, ’s uj választásukban ez harczi pa­­ripájok. Majd meglátjuk, előmozditják-e vele szán­­dékjokat. Liszt kisértetként tünedezik fel a hírlapok­ban. Különös ember ő. Francziaországban minden nagy embert (?) bátyjának vagy öcscsének nevez. Magyar­­országban debreczeni igaz magyart játszott, Német­országban lakomáknál olly dalokat énekelt, mellyek­­ben a francziákkal kissé aljasabban bánnak , mint ebekkel. Most a hírlapokban mindent visszavon , ’s kinyilatkoztatja, hogy —ő főleg mindig franczia volt! Ugyan mellyik is csak Magyarországban azon város, melly szives volt őt polgári joggal megajándékozni? komolyan ezt mondom csak : Igen tudós Sz....ky ! nem keresem kivagy, Te engem parlagság és meddőség barátjának gúnyolál: ebből azt kell következtetnem, hogy a parlagság és meddőség ellenléte, azaz olly irószörny vagy , melly nem szenveded meg a fejér papirost,’s minden tisztát bepiszkolsz.—Termékeny iró! légy halhatatlan mit én bánom; egyetlen mél­tányos kérelmem az: nevemnek ’s személyemnek, míg rá okot nem adtam, hagyj békét. — Sz....ky úr még némit megfontolásul is ajánl, de az ajánlás már csak azért is visszautasítást érdemel, mert megfontolatlantól eredt. Tudós nem vagyok ’s e nevezetet sohasem követelénk; ’s ha ki tudós, le­gyen egyszersmind ember ’s másban becsülje meg önmagát. A Szerkesztő. A Corsairben a kard eseményért szegény magya­rok ugyan erősen kikapják a magokét, méltán-e Vagy sem ? Fompiegneben egy sajátsze­rű borzasztó eset fü­­döztetett fel. Dupain kőműves több év előtt eltűnt, és felesége kivel nem a legjobban élt, azon hírt hintette hogy őt elhagyd, valami lánynyal megszökvén. A házban levő közös sütőkemencze alól juh­­án egy repe­­d­ékből sürít füst tolult elő; az ott sütéssel foglalkozók bajtól tartván felszakiták a kemencze alatti egy idő óta befalazott nyílást, ’s im egy holttestet találtak ott háttal falhoz támaszkodva, mintha csöndesen alud­nék. Bőre összeaszott és fekete ruházata tökéletes ép­ségben van. A holttestet azonnal Dupainénak ismerték. C li а г о 11 e­s kerületében iszonyú orkán dühön­gött, melly az egész aratást megsemmisité, erdőket irtott, s falakat pusztított el. Chaufrailles vidékén 40 embert borítottak el a romok, 40 ház elpusztult, 50 megsérült, 200 tetejét veszte. Coublancban 130 h­áz jön felforgatva, 11 ember veszett oda. Mas-ban 11, Saint- Igny-de-Rocheban 4 személy veszett el. A vész még 8 más községre is kiterjedett. A július 5-ei Moniteurben királyi rendelvény foglaltatik, melly a kerületi tanácsokat e hó 25kére hivja össze, ’s üléseik első részének tartását tiz napra határozza. A Jour, des Débats irja, hogy Thiers jel­szavát, melly minden egyébről például háború válasz­tási reformról ’sat. hallgatni, ’s csak béke és gaz­dálkodásról szólni int, nem mindenütt követik ’s hi­vatkozik a toulousei nemzeti választmány kör­levelére, mellynek nyelve gorombaság és képtelen­ségre nézve hasonlít az 1832. ’s 1834-iéhez. It nágybritannira. A királynéra czélzott új merény miatt az egész város ingerültségben van. Három udvari kocsi indult jól i­dén a Buckingham palotából a st. Jamesi palota kápolnája felé. A harmadikban ült Victoria, Albert herczeggel és a belga királylyal. A st. Jamesparkban egy rút külsejű fiatal­ember pisz­tolyt irányzott a harmadik, kocsira, de ez el nem sült. A kiséret mit sem ven észre, de egy közel álló 16 éves fiatal ember, Dassett Károly megra­­gadá a ficzkót, é s lecsavará kezéből a fegyvert. Két rendőri szolga csekélyszerű ’s oktalan tréfának vévé a dolgot, Dassett nem bírván többé foglyával őt elbocsátá. Partridge rendőrtiszt azonban komo­lyabban vevén a dolgot, az ifjú elbeszélése is je­­lenkezett a tanú szavainak nyomán keresteté a vét­kest. Este elfogtak egyet, de ismét elbocsáták,— később azonban a valódi tettest csípték meg ; neve Bean Vilmos, mintegy 16—18 éves, alig 4 láb­­nyi magas, nyomorult külsejű, sovány, púpos és sáppadt, — öltönye kelletinél hosszabb volt, or­rán fekete tapasz ragadt, —­ valódi madárijesztő. Atyja becsületes ékszeres legény. A fiú vásott volt, ’s jun. 28 án levélben búcsút mondott szüleinek. A pisztoly régi rész fegyver, a töltés goromba lőpor, fojtás, pipaszár darab és kis kavicsból állt, mint ’s hol kapta ezt, még­ nem tudatik. A lengyel ügy tárgyalása folytában Mi­ln­es úgy nyilatkozott, hogy a bécsi szerződés által Anglia csakugyan elvállalá a felelőség egy részét azon végzésre nézve, melly Lengyelhont Oroszország ha­talma alá helyeze. () meg van győződve, hogy Orosz­ország a lengyelek teljes megsemmisítését czélozza* de egy vigaszt nyújt a történetek tanúsága, hogy nemzetiséget még soha sem irtott ki csupa vad erő­hatalom. Figyelmezteti Angliát, hogy, mikép ez most Lengyelországról nem feledkezik meg, úgy imez sem fog annak idejében Angliáról megfeledkezni. Szerkesztő: Szenvey József. HIVATALOS JELENTÉSEK. Csődök. 1­­23364. Baranya vármegye törvényszéke jelentvén, hogy szabadalmas Mohács mezőváros tanácsa Szivia­­novits Dienes hitelezőinek csődületére i. é. augusz­tus 23-át tűzte ki, ’s ideigleni töm­eggondnokká Auber János tanácsbelit, pelügyelővé pedig Lehoczky György városi ügyészt nevezte ki; ugyanez kihirdetés vé­gett megiratik. Költ sz.Iván hó 21. napján 1842. évben. 3)­1) 23644. Nagybánya városa tanácsának felirása sze­rint, Vincze Pál ottani szabómester hitelezői csődü­letének határnapja 1842. évi august­us 27 re tűzetvén ki, tömeggondnokká Szikszay János árvákatyja, pelü­gyelővé pedig Pap János tanácsnak neveztetett, ugyanez kihirdetés végett megiratik. Költ sz. Iván hó­szik nap­ján 1842. évben 3­­1­­24060. A szepesi 16 város igazgatósága jelentése szerint szepes-várallyai polgár és festőmester , S Ki­­­i­tz Pál hitelezői csődületének határnapja 1842. augus­­tus 22re tűzetvén ki,’s tömeggondnokká Szadlits Adal­bert tanácsos, perügyelővé pedig Kézmarszky Rudolf hitesügyvéd neveztetvén ki, ugyanez közhirrététel végett ezennel megiratik. Költ sz. Iván hó 27dik napján 1842. évben. 3) 1) 24072. Pest városa tanácsának felirása szerint, Müller Antal lókereskedő hitelezői csődületének határnapja 1842. évi augustus 29re tűzetvén ki, tö­­meggondnokká Ebner Fidel választott polgár, per­ügye­lővé pedig Körm­endy István hitesügyvéd neveztetett ki, ugyanez kihirdetés végett megiratik. Költ sz. Iván hó­szik napján 1842. évben. 3) 1) 24684. Pest városa tanácsának jelentése szerint, Riedl György helybeli vendéglő hitelezői csődületé­nek határnapja 1842. évi augustus 16ra tűzetvén ki, s gondviselővé Pfeffer János hitesügyvéd neveztetvén , ugyanez kihirdetés végett megiratik. Költ sz. Jakab he­dik napján 1812. évben. 3)­1) 246­5. Somogy vármegye törvényszéke jelentvén , hogy Illés Ferenc* keblebeli közbirtokos hitelezői­nek csődületére f. é. augustus 23'k napja határidőül tűzetett ki, s ideigleni tömeggondnokká idősebb Szalay József tbiró , pelügyelővé pedig Bezerédy Antal tiszti főügyész neveztetett; ugyanez közhitrététel végett meg­iratik. Költ­sz Jakab he­dik napján 1842. évben. 3) 1) 216 S6. Somogy vármegye törvényszéke jelentése szerint, néhai Tóth József tömege ellen csődületi per rendeltetvén, a hitelezőknek megjelenésükre f. évi augustus 23-a határoztatott. Mi is kihirdetés végett azzal irat­ik meg, hogy ideig­eni tömeggondnokká Drá­­vecz Já­nos uradalmi számtartó, pelügyelővé pedig Szo­­kolay Dániel ügyvéd neveztetett. Költ sz. Jakab he­dik napján 1842. évben. 3­­123*

Next