Világ, 1842. január-december (1-105. szám)

1842-09-24 / 77. szám

A­ Fej­ér-Veszprém megyei szeder­­lyatenyésztő társulat gyűlése Fej­érvárot­t jövő october t­izennyolczadikára leven kitűzve, arra minden aláirt részvényes tag tisztelet­tel meghivatik. Kunoss Endre társulati jegyze­­tzáfolat és pótlék az árvai tiszt­­ujitás előzményei és eredményéhez. A P. H. 165ik számában közöltetik Árvából a legkö­zelebb tartatott tisztujitást megelőző szavazatvásár­lás , nyilvános ármánykodás megpendítésével. — Miután a P. H. levelezője magát a nyilvánosság olly nagy barátjának elnevezd, szinte jogosítva valánk tő­le ezen tisztujitás részletességit elvárni — mintegy ösz­tönéül annak, hogy undorodjék e hon hasonló kí­sérletektől ,­­s a nemzet nemzője adjon erőt és szi­lárd akaratot valahára e vésztől menekülni addig is, mig az erkölcsiség már most is sirba téve, hantok­kal be nem takartatik, míg a nemzet a jó magot elvá­lasztani képes a napról napra terjedő ’s idővel kiirthat­­lanná válandó gaztól. — E tisztujitásig békés volt e megye , barátságos hegylakási gyűlésein néhanéha korsajtolta jobb eszmét is megpendítettek, de az a szülés nehéz fájdalmi közt elfojtva világot nem lát­hatott. — A szintett barátság leple alatt lappangó gyülölség jó előre tisztujitásunk előtt borzasztólag emelé föl szörnyű hydrafejét, mindenfelé gúnyt é s po­litikai kiirtást lehelvén. — Illy viszonyok közt két alszolgabiró , ki ezt mind műveltsége mind erkölcsi­­ségénél fogva méltán igényelhető, kívánt előléptetni.­­ Ezek ellen egyik főtisztviselő olly feltételes aláírásra szólitá ’s birá a tisztikar legtöbb egyéneit, hogy kiki tehetsége szerint adózván, az a tisztikart mindenkép­pentartani ’s a két alszolgabirót igazságos előretö­­rekvésükben gátolni igyekezzenek, még azt is nyíl­tan kijelentvén , hogy ha egyik a két alsz.biró közül főbíróul elválasztatnék, a főnök ’s néhány ügyfe­lei hivatalaikról leköszönendnek. *) Es illy elkese­redés közt hajhásztatik a nemesség legaljabb eszkö­zökkel. — Hol írott lekötelezés, pénz, bor , pályinka nem elég, ott erőszak is használtatik, annyira, hogy az összeesküdt ügyfelek főnöke szeme láttára az ellen­párti nemesek fejei is bezúzattak. — Akkori másod alis­pán nem kívánt egyebet, mint hogy ezen al­jas eszközök megszűnjenek; a nemességtől kicsikart, vagy is inkább megvásárlást írott kötelezvények visz­­szaadassanak, és igy a választók törvényes sza­badsága visszaadásával az előbbeni béke malasztja helyre álljon; de ezt az ellenfélnél jó móddal ki nem eszközölhetvén, — bár első alispánságra — köz­béke-fentartás végett — igényt keblében nem táplált — a romboló ’s vészes következésekkel fenyegető hatalmaskodásoknak gátat vetendő — első alispán­nak elválasztatni kivánt, és igy keletkezett a másik párt, nem pedig mint levelező állítja, hogy a két alsz.biró pártját előmozdítsa. — Az egyik részen — kivévén az említett két alsz.birót, egy alügyészt, ’s két esküdtet, az egész tisztikar állott, ’s mégis ké­­tesb kezde lenni előtte a dolog állása , annyira hogy a nemtelen községek biráit is késztető mgos Helyet­tes főispán elibe teendő folyamodások benyújtása ’s az ó tisztikar fentartása végett. — Volt rombolás, volt nyilvános becstelenítés, volt részegeskedés és minden kigondolható aljas eszköz az ellenpárt meg­buktatására. — Valóban szomorú a tisztválasztások jel­en állása, mert hol keressük aztán e körülmé­nyek közt alkotott tisztikar tekintetét, hol az igazság részrehajlatlan szigorú kiszolgáltatását? Ezen mirigy, ha nem segitend rajta a törvényhozás, bizonyosan veszélybe döntendi a hazát, ’s már ez valóban nem­zeti veszély, mert a jobbak, mielőtt illy alávaló esz­közöket válaszszanak, ’s magokat mindenféle fon­­dorkodásoknak kitegyék , inkább visszalépnek, és egy megye boldogsága kivirágzásának eszközlése fondor kezekre jutand , mellyek azt önzésök után he­­lyezendik. — Árva megyének helyezete olly szomo­rú , hogy kivevén a tisztikart, az értelmes statusnak száma igen csekély , ’s ha illy helyütt a tisztikar hit ’s becsület alatt megállapodik a statusok elmel­­lőzésével valamelly czél kivitelére, ez nála olly veszélyes mint kárhoztató , kárhoztatóbb pedig an­nál inkább , ha a czél nem tiszta, ’s az annak kivite­lére választott eszközök aljasok. — És ezek szerint itt méltán állíthatni, hogy aljas éorteskedés szinte ex concluso publici magistratus űzetett, űzetett pedig életre és halálra, úgy hogy méltán lehete igen gyá­szos következésektől tartani, mellyek elhárithatlanokká leendettek , ha a mgos főispán helyettes bölcsesége és az egy párt mérsékletsége hozzá nem járul. — Bizony, bizony sokkal czélszerűbb lett volna az érintett főtisztviselő pártjának a morális erő egész kifeszültével e korteskedés ellen a tisztválasztás előtt férfiasan felkelni, mint a megtett dolgok fölött a következő gyűlésben jeremiádokat tartani, ’s a múlt eső ellen köpönyeget kinálgatni. — És ez legyen pótlásul az árvás levelezőnek ; bár máskor tisztább mezőn talál­kozhatnánk. Lokcsánszky Ferencz. *) Hogy a nyilvánosság barátja a szavazatvásárlás vagy tulajdonkép emberhajhászat ezen saját nemét elhallgató, csudálni épen nem lehet, hiszen az ösz­­szeesküdtek névsorában ön neve is 50 vft. adóval tündöklik , még kevesebbé pedig azt, hogy a tiszt­­újítási költségeket 50 ezer ftra tette, mert számítá­sainak c­uantuma nem más mint proportionális szá­mok eredménye, hol az A. párt költségei helyét g. potolá. Beküldő: 62? A marh­adögröl törvényhozási tekintetben. (Vége.) III. Gazdasági tekintetben is kőszálakba ütközik azon országos javaslat, kivált a kárpótlási pénztár, ’s a kárnak egyes esetekben leendő megtérítése miatt, mert ha azon pénztárt, mint egész országban közöst, csak új adó­zás útján kellene is alkotni,—­ert honunk különféle ég­hajlati és geographiai tulajdonsági miatt az igazsággal alig lehetne megegyeztetni. Hegyes vidékinken Mármaros, Bereg, Szepes, Liptói, Zólyom vármegyékben, hol az ál­dott természet csörgő patakokkal kínálja a bérczeken le­gelő marhát, nem érzik a lakosok a marhadög csapásit olly mértékben, mint p. o. Szathmár, Szabolcs, Pest, Bács megyékben, hol a vízáradások után származó mocsáros berkes vidéken legelnek, vagy hol apró büdös kutak­ból, vagy álló vízből isznak a marhák; de a marhatenyész­tés mégis olly ága a gazdaságnak, mellyel csapatszámra űznek kereskedést. Továbbá igen messze menvén,—meddig még — a mint — tudjuk sem izó, sem kormány nem ment, ’s meddig Hayne úr sem kívánta azt terjeszteni,—azon orszá­gos választmányi javaslat, midőn a paczal-aszá­­lyon kívül más belbetegségekben is akarja a balta­­rendszert gyakorolni, ki nem látja, milly tetemes és megbizhatlan költséget ró a nemzetre, még pedig úgy, hogy annak bizonyos része örökre elvész, soha többé for­gásba nem jő, t. i. azon, számtanilag ugyan ismeretlen, de mégis létező rész, melly a betegségekből meggyógyu­ló, ’s a tudományos haladáshoz ’s a természeti viszonyok­hoz képest mindig nagyobb számmal gyógyulható marhák húsából, a jármásoknak még tehető munkájokból a te­­nyészeknek még eredhető szaporodásából az agyonverés által földbe ásatik. — Nem rég volt azon idő, hogy a meg­döglött marhák bőrét ’s fagygyát nem szabad volt hasz­nálni; az ügyelés és tapasztalás után okulunk, ’s bizonyos óvással, a mint most már a kormány rendeletét is meg­engedik,— annak a kárvallott hasznát veheti.*) De ha alakulna is akármelly utón ’s módon azon kár­pótló pénztár, melly mentesítsen a baltarendszer követ­kezésétől , — a nyavalyának meghatározása (főkép olly korán mint a javaslat szelleme kívánja ’s betűje kimond­ja) és a kárpótlás mennyisége csakugyan némi önkény­nek, mit sem orvosnál, sem szolgabirónál illy sikamlós helyzetben nem helyeslek, — és a tulajdon­sértésre ad al­kalmat. Ugyanis, hogy a marha becse, a betegség foka­ihoz képest, mellyben az agyonülés éri, különböző, asze­rint a mint még több vagy kevesb remény van a gyógyu­láshoz— azt senki sem tagadhatja, pedig az csak szem­léleti óhajtás, hogy mindegyik marhát azonnal első vagy második korszakban látni, vizsgálni, vagy agyonverni kell. A­mint ezen elv szerint szabályoztatnék: orvosaink, tisztviselőink helyezetét tekintve, még ha a rendőri bírák mindenütt létesíttetnek is, meg kell vallanunk annak le­­hetlenségét. Ha pedig a köznépnek, ki sokszor az önne­velte fajt nagyon szereti, ki a szájról szájra adott tudomás után úgy hiszi, hogy édestej-beadással, olajoskorpa-ete­­téssel, ’s más házi szerekkel (a természet műve által) be­teg marhája meggyógyul, mondom, ha a köznépnek akar­nék marháját agyonütni, a nélkül hogy ingeszerinti árát markába adnák; — én valóban tulságosság nélkül szólok, de nem tudom kiszámolni az ellenszegülést. Továbbá tehát a földesúrinak, ki több négyszeg mér­­földnyire pusztát bírni szerencsés, hol, ha talán gulyájá­ban dögvész fejlődnék is ki, senki máséval érintkezésbe nem jővén a marha (a javaslat szerint pedig csak a ra­gály behozatala, ’s érintés általi terjedés állana) senkit onnan kár nem fenyegetne, — megszűnik és természet és polgári törvények ellenére szabadsága a mindennap léte­síthető haladó természet tudománya körében, a szüntelen változó tüneményekben főkép tisztviselők és orvos befo­lyásával kísérleteket tenni, és azon gyógymódot követni, mellyet biztos és avatott kezekből nyer ’s mellynek az orvosi évkönyvek ’s egész emberi nemzedék sikerét vall­ják? ez valóban annyit tenne, mint törvénynyel azt paran­csolni, hogy a hároméves gyermek, majd hat, kilencz, ti­zenkét éves korában is azon csizmában járjon, mellyet ma mérünk lábára. ,,A szellemi­ erők működéseit meggátló kötelékek megszakadnak és m­egsz­aki­ttatnak; azért a korlátlanság ellenében szükségesek ugyan törvé­nyek is, mellyek akaraton kívül ismereteket czélozzanak, ’s a tudomány, miveltség édeni növényét hozzánk is plán­tálják ’s a magyar földet a valódi világ részévé változ­tassák ; de épen azért, kivált természeti tudomány köré­ben tagadó kísérleteket, tapasztalásokat tiltó ne legyen, ’s nem lehet, ha eszünkbe jut, hány darab gyémántot röpítettek füstbe a kémlök, míg annak természetét kita­nulták ; vagy melly catastrophon ment az emberi nemzet által, míg Gallilei, Newton, Franklin ’sat. törekvései után az ember a balítélet, babonaság és boszorkányégetés kö­déből kiemelkedve a mostani pontot élvezheti, hol már a késő derék, jégeső ellen hárítókat ígérhet, a villámcsa­pásokat pedig szabályozhatja is, hol a gőznek óriási ha­tását az erőművekben, gyárakban szemmel láthatja, hol a Daguerreotypia csudarajzát bámulhatja 11 * * # Ha tehát orvostudományunk körében ’s így a mar­hadögöt illetőleg törvény készülne mégis, az csekély vé­leményem szerint most még vagy azt mondja, hogy az eddig hivatozott módon a törvényhatóságok a főkormány­­székkel egyetértve tegyenek mindent a tudományos ha­ladás és orvosuk javaslatához képest időrül időre, és a­ki ezt tettlegesen, vagy hanyagságával, titkolódzásával gá­tolja, tiszti fenyítékkel büntettessék, vagy ha már egyes intézkedésekbe vegyül a törvény, az ezen eszmékbe köz­­pontosulhat, (honnan azután a jövendőségnek sajátlagos és egyes rendelkezései eredhetnek.), t. i. mivel min­­den bajnak lényegét ’s természetét kell elébb tudnunk, ’s azután lehet azon segit­­nünk, a három orvosi tudomány pedig főkép gyéren készült ’s kevés baromorvosunk mi­att még sötét köd fedi,’s hasonlag még csak most kezdünk arra eszmélni: azért szük­ség a tudományok Egyeteménél min­él előbb jobb lábra hozni, kivált a kérőző barmok egészsé­géről ’s betegségéről ’s igy gyógyításáról szóló oktatást. Azon orvosi egész ágazatban most csak egy tanító lévén egy segéddel, felséges királyunknak ezt igaz alakban fel­terjeszteni szükség: onnan bizonyosan nyerünk orvoslást, hogy ha nem olly fényben és kiterjedésben is, mint Bécs­­ben, de legalább mint Szász- és Würtenberg-országokban rendeztessék a báromorvosi intézet’s alapíttassék. De a szellemi erővel ’s vagyonnal dús Nemzet is, mellynek lelke a jó és dicső iránt szent tűzzel melegít­ve ez utolsó évtizedben magyar akadémiát gazdagon ala­pított, múzeumnak, játékszínnek pompás falakat emelt, ön alkotmányi jogának megtagadásával is az óriási lánczhi­­dat Pestbuda közt munkába vette, a gazdasági egyesüle­tet, ezen mint minden iparra jótékonyan ható, úgy a mar­hatenyésztésre ’s gyógyításra is ébresztő testületet alkot­ta;—mondom azon nemzet is tehet ’s bizonyosan tesz is lépést, hogy jólétünk egyik főeszköze a baromorvostudo­mány világosságot nyerhessen, csak módot, alkalmat, időt lásson !­ így készülhetnek azután elég számmal minden me­gyékhez ’s városokhoz, uradalmakhoz alapos tudományú és gyakorlatú baromorvosok, sőt magok a fő- és járási orvosok is így szerezhetnék meg azon jártasságot, melly nélkül közhivatalt nyerni képesek ne legyenek. Így remélhetnék, hogy a nép a szarvasmarha tenyész­tésre , táplálásra, kímélésre ’s a történhető nyavalya ide­­jéni bejelentésére , a rendeltek és javaslottak teljesíté­sére vezéreltetnék, mert a természettudomány terjedne, és Edvi Illés, Balásházy oktatásai a népnevelés egyik ágául válnának. Illy után tanulhatnék ki az ügyelés és tapasztalás ál­­tait hazánkban, шеПуек a honi, mellyek az idegen és csak behozott betegségek ? mikor van eset, és az egész járvány jellemében gyökerezik-e, vagy a nyavalya időszakaitól függ, hogy elzárás,­vagy agyonverés szükséges talán a ra­gály elterjedésének gátlására és kiirtására?? Illy módon lehetne a százrétű paczal-aszályt ha ki nem irtani , de szelidebbé tenni az oltással, mellyel or­vosi javaslat által szokásba, a rendőrségi intézet által élet­be, s idővel ha megérik e dolog, törvénybe is iktathatna a jövendő, de nem mintha minden más óvó és gyógyitószert nélkülözhetővé tenne az, hanem csak mivel nagy sikert ígérő óvó módnak tanúsítja az idő. „ Utoljára ha csakugyan az ország e czélra pénztárt kivánna alapítni,— én ezt megyeileg óhajtanám fizettetni és kezeltetni a természeti okokon kívül, a municipalitás tekintetéből is, lényeges különbséget abban nem keres­vén, hogy az csak egyedül a százrétű paczalaszályra, vagy mint az országgyűlési választmány ajánlja, több betegségre is terjesztessék ? Ezen kármentesítő tőke pe­dig még most csak az adózó népre nézve lenne alkotva. 1­9­ 9­ A ,Világ 1 90dik sz. alatt közlött véleményt vagy javaslatot sem kell még úgy tekinteni, mint Somogy nagy közönsége véleményét, 's ,végzési erejét még majd a közgyűlés fogja megadhatni. — Én is az országgyűlési tárgyakkal foglalkozó választmányban a nj vármegye kegyes megbízásából tag lé­vén a tanácskozásban részt vettem, de fájdalommal kell a tu­domány részéről megvallanom, hogy a baltarendszer­ védlői bennünket mint annak ellenzőit hosszas okoskodás után egy szavazattal felülmúltak!—Nem is csudálom, sőt köszö­nettel veszem, hogy egy avatott az ,Ismertető“ 101. számá­ban, a­mint előadásából kitetszik, a dolog iránti buzgóság­­ból, de Somogyunknak, hol ő is tényleges pályáját kezdette, tartozó tisztelettel Választmányunk véleménye ellen megszólal. Valóban ezen értekezés, ha kisebb hiányait p.o. mintha a bal­tarendszert Somogy indítványozná (holott az országgyűlésileg van feladva a megyéknek) vagy állítását, hol a marhadög beh­ozatását, és nálunk honosítását ezelőtt 14 évre akarja ha­tározni,a­­mi az orvosi könyvek szerint már ezelőtt száz év­vel sőt előbb történt (Kanold historische Relation von der Pest des Hornviehes etc. etc. Breslau 1713) mondom, ha ezen elméleti hi­ányait elmellőzzük, köszönetet érdemel, mi­dőn őszintén szól, és hibául rójja ,,ha Somogy azokkal tart, kik a marhadögöt csak behozatal által hiszik hazánkban uralkodhatni.“ Továbbá azt mondja „Ezek után bátor vagyok nemcsak hinni, hanem mint positív tudományt terjeszte­ni, hogy határszéleinken felhőkig nyúló kőbástyákat emeljünk bár, marhadögöt fogunk mégis in abundanti látni, mert— — a marhadög most már eredetileg is származhatik.“ — Én pe­dig kérem, és meleg kebellel felszólítom más orvos társim­at is, hogy most már közzé is nyilvánossá válván e nagy természeti tárgy, annak helyén és idején szóljanak, tegyenek az igazság kipuhatolására!­ nehogy a törvényhatóságok in­tézkedése miatt a jövendő minket némasággal és hittelen­­séggel vádoljon.

Next