Világ, 1842. január-december (1-105. szám)
1842-10-26 / 86. szám
’ PESTED, AS42» Megjelenik e politikai , tudományos és művészeti Lap minden héten kétszer: Szerdán és Szombaton. Hivatalos tudósításokon kívül, Illője közöl minden hirdetményt, egy ötös szelet, sorától három krajczárért pengő pénzben. Nem rendes levelezők kéretnek az Intézethez bérmentesen küldeni közléseiket.VIXiACr October £0. Előfizethetni helyben a szerkesztő-hivatalban [Uri-utcza 450. sz. alatt első emeletben], félévre postán 6, különben 5 ezüst forinttal; az országban minden — azon kivül csak a bécsi cs. kir fő - postahivatalnál Bécsben. Minden közlés „a Világ szerkesztő-hivatalának“ czím alatt kéretik beküldetni. X a t* t a 1 o in. MAGYARORSZÁG és Erdély. Kinevezések. Halálozások. Hitrebizottságok és Majorátusok. - Igaz-e, hogy a duna-jobb-parti vasút botrányos mystificatio volt? - Fővárosi hír. — A pestbudai hansfász egyesület részéröl. Az irgalmasnők Pestre áttelepitendese. Nyilatkozás a Pesten felállítandó főiskola ügyében. — Válasz a P. Hírlap szerkesztőjének gyanúsítására. —Nyilvános felszólítás és követelés. Tudósítások. Soprony és Fejérmegyék közgyűléséről. — Nyilatkozat Csongriából. Megyei rövid közlések: Zemplényböl (a szathmárija pont sorsa). Szepesböl (előterjesztés). — Magyar partvidék. List és társai (folytatás). Hírlapi kalászok. KÜLFÖLD. Szerbia (Legújabb események. Bonúi kilátások.) Francziaország (A kabinet, véleménye a franczia-belga kereskedési szerződésnél megoszlik A tuilleriák erősíttetnek. Guizotnak a kereskedés emelését tárgyazó törekvései. A catholicismus Oroszországban. Nagybritannia (Statusjövedelem csökkent állapotra. — London élénkül a fő nemesség visszatérte által. Betegségek. Fridrik ausztriai főherczeg még folyvást Angliában.) Németalföld (Bellona ausztria hadi gőzös elsülyedt.) Iél amerika (Békekötés Peru és Bolivia közt. Congressus-egybehivó rendelet.) T h ie r s jellemrajza. — Hivatalos jelentések és magánhirdetések. Magyarország és Erdély. Sánta István, eddigien vajdahunyadi tanító, marosújvári tanítóvá alkalmaztatott. Hecrolog. jgs. Patak,oct. 9én. Ismét egy nagy férfiút vesztett a haza, különösen megyénk, a ritka polgári érdemekkel tünköklő, nyájas lereszkedéséröl ’s egyeneslelkűségéről közönségesen dicsért’s szeretve tisztelt Fáy Fericzünk nincs többé!— A s. pataki ref. anyaiskola részérül, mellynek 21 évig fáradhatlan buzgalmu algondnoka volt, —e napon tartott ünnepélyes halotti végtiszteletére az épen bevégzett megyei közgyűléseken jelen volt KK. és RR. köréből számosan tisztelék meg e nagy polgár hamvait. — Zsarnay Imre professor által tartott halotti beszédnek szenlirásbeli szavai „Ki nagy akar lenni, legyen ti szolgátok“, — igen jól vala választva. A nagy elhunyt ugyanis minden önzésen felülemelkedő ritka önmegtagadási áldozattal vezérlé 21 évig az ifjúság iskolai neveltetésének nagy gondokkal terhes kormányzását — édes megyénknek a múlt országgyűlésen lelkes képviselője volt — az érdemeket méltánylani tudó jó Fejedelmünk királyi kegyelme előbb ugyan a debreczeni valtótörvényszék elnökévé, majd cs. kir. udvari tanácsnokává emelé — mint minden jó hazafinak, úgy e nagy polgárnak is politikai hitvallását az egymástól soha el nem választható — fejdelem iránti tántoríthatatlan hűség ’s a haza iránti forró szeretet, jellemző; — ez volt nagy tetteinek rugója ’s lelkesítője. — Benne koronás királyunk egyik, leghűségesb jobbágyát ’s ritka értelmi felemelkedéssel biró tanácsnokát, a vallás ’s erkölcsiség egyik szelíd nemzetét, oszlopát, Zemplén és Bihar egyik nagy polgárát — veszté ! — Vérző szívvel kesergik kora gyászos elhunytat vigasztalhatlan szép lelkéről, különösen a szenvedő emberiség ápolásában számos érdemiről tisztelt özvegye mlg is született Berpátfalvi Anna asszony önga ’s nagyreményű egyetlen fija Gyula. — Nincs senki, ki igazán ismeré a megboldogult elnök és udv. tanácsost, hogy legbensőbb fájdalmi részvéttel ne osztoznék méltó keservikben! — Tündöklő számos érdeme ’s nagy tettei maradandó emléket emeltek e nagy polgárnak minden jobb érzésű szívben. — Áldás kövesse emlékezetét — ’s béke viraszszon hamvai felett!!. Gotthardi Antal fiumei patr. tanácsos és városbiró, f. hó 140. munkás életének 46. évében meghalálozott. — Gyászolják öt özvegyes árvát, kik benne a szelíd férjt és gyöngéden szerető atyát; gyászolják ismerői, kik a tisztalelkű barátot veszték el. Fiume e halál által fáradhatlan munkássága tisztviselői egyikétől fosztatott meg, ki élete minden óráját a legnagyobb lelkiismerettel szentelő hona ügyeinek. A béke angyala lengyen sírjának hantjai felett alatt tárgyalandók;igénytelen nézetimet egyedül kezdő betűimmel jelelve közölni; de köszönettel fogadom a Pesti Hírlap fáradságát, ki azokat a közönségnek magyarázni olly szives volt; és igy azok példáját követem, kik, bár a havcrjátéki szabályok szerint félig leeresztett sisakkal jelentek meg a sorompókban, részükről soha sem ellenzették , hogy nevök ismertessék , kihirdettessék. — Mi a kérdéses czikket magát illeti, az két részre oszlik: az általam előadott nézetek megczáfolására, és a hitrebizottságok és Majorátusok kérdésének további taglalására. Mi az elsőt illeti, rövid feleletem egyedül abban központosul, hogy nagyrészt olly dolgok cáfoltatnak meg, mellyeket nem mondottam; olyanok pedig nem érintettek, mellyek épen nézeteim velejét képezik. Nem azt mondottam én, hogy az ősiségi törvényeknek megszüntetését azért kívánom, mivel a birtokos aristocratiát nem eléggé védik, és nem elég erős föntartó eszközöknek mutatkoztak; nem azért kívánom én azok módosittatását, mivel nem eléggé aristocratiaiak; de azért, mivel mindezen kitűzött czélnak elégkép meg nem felelnek,s mégis a hazai ipar előmozdítására, a jogviszonyok biztosítására, egyszerűsítésére is az. káros hatással vannak. Még akkor is, ha az ősiségi törvények aristocraticus irányoknak teljesen megfelelnének, a törvényhozás föladásihoz tartoznék, megfontolni: nem lehet ugyanazon czélt olly eszközök által is elérni, mellyek az ősiségi törvények hiányival szűkölködnének, é s a haza egyéb érdekeire káros hatással nem volnának; e föladás annál sürgetőbb , minthogy az említett törvények káros hatásukat gyakorolják a nélkül, hogy czéloknak megfelelnének ; ezen viszonyok éreztetik majd mindenkivel az ősiség módosításának szükségét, bár mennyi történeti és politicai okok harczoljanak is mellettök.De a különbség abban áll, hogy némellyek a czélt, — a. m. az aristocratia anyagi jólétének föntartását,— továbbá is szentnek tekintik, és azt csak más törvényes módok által vélik eszközlendőnek, mellyek az előbbiek hiányaival szűkölködnének;amíg mások épen maga a czél ellen küzdenek; hogy az egyik fél a változást, hazai alkotmányunk szellemében aristocraticus, a másik pedig democraticus irányzatok befolyása alatt akarná eszközöltetni; hogy az egyik rész a birtokot ugyan biztossá, de a rendelkezési jogot a közállományi érdekek kellékei szerint szabályozottá tenni kívánja, míg a másik e tekintetben is határtalan szabadságot igényelvén, a rendelkezési szabadság megszorítását csak ott látja helyesnek, hol a föntartó institutiók keletkezésére nyújthatna alkalmat! Mi már a felemlített czikk azon részét illeti, melly magának a hitrebizottságok és Majorátusok kérdésének velejét tárgyalja; a szerző leginkább oligarchiás jellemét igyekszik kitüntetni. Nincsen könnyebb egyszersmind ügyesb eszköz hazánkban , bizonyos elvek és nézetek népszerűtlenitésére, mint azt hirdetni felőlük, hogy oligarchiái is egy hyperaristocratiai irányzatnak szüleményei; de merem kérdeni, miben áll olly intézkedések oligarchius jelleme, mellyek nem egyes gazdagok, hatalmasok, vagy főranguak érdekében alkottatnak, hanem a polgári társaság ugyanazon fokozatán álló minden egyént és családokat egyaránt érdeklenek; miben egy olly oligarchkcus tervezet, melly épen oda irányul, hogy a nemességi birtoknak határtalan szabad adásvevése által, az egész haza kevés hatalmasok vagy pénztőzsérek kezeibe ne kerüljön, azon tapasztaláson épülő szabály szerint, hogy a nagybirtok a kisebbiket végre mindig elnyelni szokta, ha csak ez különös módon biztosítva nem volt És itt találkozunk az ellennézetüeknek azon fontos — és csekély nézetem szerint, egyedül fontos — ellenvetésével, hogy a hitrebizottságok ’s majorátusoknak az ősiség megszüntetése utáni föntartása vagy általánosabb behozatala a jelenleg fönálló, valóban hazai és nemzeti nemességnek föntartását nem eszközölné, ’s csak egy uj külföldi nemesség örökítésére szolgálna. De épen azért szükséges módosítani a módosított körülmények arányában a hitrebizottságok institutióját is; szükség épen ezen hatalmas eszközt nemzetiségünk védjegyverévé alakítani; és ezen czél elérésére szükséges, hogy midőn az ősiség megszüntetésével a nemzeti birtok nagy része idegen kezekre megyen át — és pedig az egyszer vett jószág birhatásának biztossága tekintetéből visszaválthatlanul megyen át; a nemesi családok ősi javai egy családi egyén pazarlásai által teljesen 's egészben el ne veszszenek , de az eladási summának vagy az érte vásárlott jószágnak egy része olly hitrebizottségi természetet akármelly szabályozás mellett öltsön magét rá, melly az ősiségi jusokat némileg pótolja ; anélkül hogy az új vevő birtoka bizonytalan volna; az előadónak ön jószága iránti szabad rendelkezési joga teljesen lenne megkötve, anélkül végre, hogy a birhatási zavar, melly most hazáinkban divatozik, jövendőre is örökítessék. Ha ezen hitrebizottságok majorátusok lennének, szaporodnék kétségkívül a fekvő birtokkal szűkölködő egyéneknek, de nem egyszersmind az aristocraticus proletariusoknak (és itt megjegyeztetni kérem, hogy ezen kifejezést csak a P. Hírlap példájánál fogva használom) száma is, mert így kétségkívül kevesb birtok kerülne ki minden kárpótlás nélkül a nemesi családok kezeiből, mintha az ősiség, minden illynemű biztosítás elmellőzésével megszüntettetek, és ez szolgáljon feleletül a Pesti Hírlap által felhozott aristocraticus tekintélyű 1827-i országos választmánynak véleményére is, mellyre nézve egyszersmind szabad legyen megjegyeznem, hogy azon idő óta a magyar reform kérdéseibe olly elemek keveredtek , mellyek azok szellemét teljesen megváltoztatták 's kétségkívül az említett országos választmány nézeteit is sokban módosítandók valának. Mi leend illy intézkedések nélkül az ősiség megszüntetésének valószínű ha nem is szükséges következése , leginkább a nemesi birtoknak eladósult állapotja, és hiteltörvényeinknek, hitelintézetek által nem enyhített szigora mellett. El fognak adótni örökre, minden visszaválthatási lehetőség nélkül, számos nemesi jószágok, elszegényülend számos nemesi család, és szaporítandják igy hazánknak birtok- és vagyontalan nemességét. A nemtelen vevőkre nézve vagy fönálland a birhatlanság elve, vagy nem; ha fönálland, akkor az ősiség megszüntetése által a vett birtok biztossága mitsem nyerend; ha pedig föl nem álland, ’s a birhatási jog minden különbség nélkül nemesre ’s nemnemesre egyaránt leend kiterjesztve , anélkül hogy egyszersmind a politikai jogok gyakorlata közössé tétessék, — egyrészről a fekvő birtokot, az anyagi hatalmat, ’s a t. látandjuk politicai jogok nélkül, másrészről pedig a politicai jogok gyakorlatát, anyagi birtok nélkül; és igy olly közjogi ellenmondást, mellynek példáját Európában hiába keresnek, ’s mellynek elejét venni kétségkívül a törvényhozásnak legszentebb kötelessége. Nem lehet szándékom olly meggyőző és kimerítő okoskodásokra felelni, mint p.p, hogy a hitrebizottságok elve szükségképen rosz, mert még pártolói is azt korlátlanul pártolni nem akarják; máskép kérdeni merném az említett vezérczikk tudós szerzőjét: magában rosznak tekinti-e egész hazai alkotmányunkat, mellynek módosítását annyira és annyiszor ajánlotta, rosznak tekinti-e p. .. a státusgazdasági tanok mezején a Listtől némelly viszonyokban ajánlott védvámok elvét, azért, mert maga List megvallja, hogy annak hatása csak bizonyos föltételek alatt lehet üdvös; kérdezni merem : ellensége-e minden anyagi vagy szellemi élvezetnek, azért, mert annak korlátlan használata károssá válhatik, vagy barátja-e tán azért a morális és politikai szabadosságnak, mert a szabadság védői közé kívánja magát soroztatni? — Nem is szándékom a fekvő birtok befolyása, ’s a t. iránt új vitát támasztani; elmondattak és jelesebb férfiaktól mondattak el e tárgy iránt a mondandók, és bár az érdemes szerkesztő a diadalt, mint fölemlíttetett, kizárólag magának tulajdonítja, kétségkívül ezen alkalommal is (mint sok másban), mind a két rész tekinté magát győztesnek, és éneklé a Tedeumot; azt akarom egyedül még megjegyezni, hogy azon elv, „miképen a földet szabad kézen forgásra alkalmazni kellessék“ azon elmélkedést ébresztő bennem, hogy, ha egyrészről oligarchkus irányzatok a magyar nemzetnek és alkotmánynak tisztán aristocraticus szellemétől kétségkívül távol esnek, ahhoz a democraticus elvek sem állnak közelebb. G. Sz. M.—l. Merebizottságok és Majorátusok. A „Pesti Hírlap“ 186. számának vezérczikke a Majorátusok és hitrebizottságokról irt rövid észrevételimet tárgyalja. Mennyivel fontos azon kérdés, melly körül a vita foly, annál őszintébb örömmel látom, hogy a Pesti Hírlap azt egy apodicticus czikkel bevégezni nem szándékozik , és a más véleményüeknek nézeteit is figyelemre méltatván, annak különböző szempontbóli fontolására tért nyit. Bármelly hiányosak legyenek is az egyes vitatkozók nézetei, fogalmai, nyer illy vitatkozás által az ügy, tisztulnak az eszmék, oszladoznak a balvélemények és előítéletek, és ezért örömest térek vissza e fontos kérdés tárgyalására, bízván szándékom és meggyőződésem tisztaságában, bár nem is annyi öntudattal, mint a fönnemlitett vezérczikk t. szerzője, ki, hírlapírói tekintélyénél fogva a múlt év vége felé a birtokaristocratiai fogalmakról folyt vitában a diadalt (?) önmagának decretálja.Föntartom ugyan magamnak azon jogot jövendőben is, olly kérdésekben, mellyek ügyesebb tollat látszatnak kívánni, és mellyek nem annyira egyedül a hazafiság ’s méltányosság, mint a politikai ismeretek ’s jártasságnak befolyása .