Világ, 1842. január-december (1-105. szám)

1842-06-08 / 46. szám

PEST. Megjelenik e politikai , tudományos és művészeti lap minden hét s kétszer: Szerdán és Szombaton , két-két íven. — uklöje közöl minden hirdetményt egy négyes szelet sorától három ezüst kiért. — No. Szerda. ^ 18412. _ Előfizethetni helyben a szerkesztő-hivatalban ( Sebestyénutcza 2b. sz. alatt , földszint) félévre postán 6, különben 5 e. forinttal , az országban minden, azonkívül csak a cs. kir. főpostahivatalnál becsben. *&unius §. T . B* w A lig M I Magyarország és Erdély. I halálozás.— Nyers erő. — Az augsb. alig. Zeitung mint országdöntő. A pozsegai tizkárvallottak részére gyűlt segély. — Festi Medárdvásár.— Fővárosi hírek.—• A hgprimás látogatása a pesti városi- és gyermekkórházban. Ipar-egyesület, közgyűlése. — Tudósítások : Norsod- és Pozsony megye közgyűléséről. — Győr- és Zágráb megyei restaurationális jelenetek. — Közlemények Zalából. Csanádból. Külföld. Francziaország. Saloni hírek Guizot. Mépendéséről 'sat. — Mólé és Guizot a pan.kamrában a hajókutatási jog fölött. Heligazgatási költségek. Nagybritannia. Kérelemjegyzékek a vámvaltás ellen.— Hajózási összehasonlítás.— Vegyes közlések.ór. Mire való a váltójog ? —A központosításról. (Közlések Timon ,C e n t г а 11 e a t i о n‘ czimíi legújabb munkájából.) Izlő. Hivatalos jelentések. Magyarország és Erdély. Poszluschnyi Leopold bástyaházi sószállitói tisztirnok f. évi april 25én meghatálozott. Pest, junius Skán 1842. Nyers erő. Lapjaink mai száma egy tudósítást közöl ni Győrmegye májusi tisztujításáról. — Hiszszük, hogy a közlés a legcsekélyebb részletekig való: minden nagyítás, minden szépítés nélkül! Lehetlen el nem keserednie honát 's alkotmányos szabadságát hon ölelő magyar kebelnek, ha e tisztújítás előzményei és folyamának leírását olvassa,és olvasva lelke eíibe állítja hosszú sorát azon önfertőztetési bűnöknek, mellyek az embermérgezés és lélekvásárlás termékeny pokolméhéből százfejű hydrakint teremve, elvégre örök éhes saskeselyü gyanánt ütendik körmöket szivébe e hazának, hogy vérig marják annak megyei autonómiáját — alkotmányos szabadságunk e prometheuszát! Mennyire mi e megyét ismerjük, bátran elmondhatjuk , hogy ott a nyers tömeg illy módoni használása valami uj dolog, annál inkább fáj tehát lelkűnknek látni, mint rejlik előre e métely ott, hol ekkorig a haza közérdeke szent leckébe’s testvéri egyetértésbe forrasztá a polgároknak honboldogságért lángoló szivét 's az emberi gyöngeség szülte magánérdekek nem bírták elpattanásig feszílni ama szent lánczokat, mellyek a közjóérti buzgókodás mennyei szálait összefűzve tárták! Fáj, érzékenyen fáj nekünk az illy tünemény, mert tanúsítja , mint enyészik el köztünk napról— napra a testvérpolgári béke, és mint szállja meg újra a magyart átka a visszavonásnak, melly Vajna és Mohács siralmas emlékű napjait nemzetünkre idézve, véresen boszulá meg magát apáinkban a késő ivadékig!... Valóban, egy — ma már haldokló — nemzeten kívül, nincs nép Európában, melly kora századainak történetén annyira ’s olly tanulságosan okulhatna, mint a magyar; és mi, megvetve a történet csalhatlan oktatását, ellökve a közszánalommal nézett szomszédnak lélekkeserítő példájából önkint kínálkozó tanulságot, szentségtörő, hogy ne mondjuk szabad polgárlétet gyilkoló, kezekkel iparkodunk széttépni a barátság és testvéri szeretet egyes aranyszálait, melyekből egyedül szövethetik a haza és nemzet nagysága, dicsősége! Nem akarjuk mi a külön véleményű politikai pártokat kárhoztatni. Igen jól tudjuk , hogy azok alkotmányos országban elkerülhessenek , mert lehessen a szabadgondolkozású és szabadnyelvű polgárokból sodronyokon, avagy selyemszálakon mozgó papíralakokat teremteni,s hogy teljes lehetellen azokat egy politikai hitvallás ágazatai elfogadására egyesítni. Az illy pártok, míg ész fegyverével küzdenek, egyképen használnak a haza közügyének; egyképen a szellemi szabadságnak , melly leginkább a különböző vélemények őszinte és bátor nyilatkozatában leli egyik hatalmas támaszát; de ha a pártok lelépve magas hivatásuk szép mezejéről, szellemfajta bűzös ingoványokra vonulnak; ha a haza szent érdekeit feledve, az önzés utálatos bűnével fertőztetik meg lelkeiket; ha tovaszórva az ész fegyvereit, dorongokkal, ólmos botokkal, öldöklő aczéllal viaskodnak ;s a meggyőződést borral és lélektompító szeszekkel lölcsérezik párthíveik fejébe; ha a fejér toll nem az áldott béke hírnökéül lebeg a feketének átellenében, hanem kész mindkettő polgárvérrel mocskotni be magát és ellenét, akkor megszünnek a pártok politikai ellenvéleményü férfiak üdvhozható egyesülete lenni; — két ellenséges had lesznek, melly alatt megindul a hináros tér, hogy sötét ölébe roskadjon a vivő sereg mindkét tábora; had lesz, melly a helyett, hogy a hon üdve, az alkotvány szeplőtlensége mellett emelné ihlettek szavát a más hitüekhez, lesujtogatja a czélzott buzogányival a meggyőződés megnyugtató szentségét, a hit szabadságát,s ezzel aláássa a társulat azon oszlopát, mellyet szabad politikai hitű, szabad ajkú és tisztalelkű polgárok állíthatnak csak szilárd támaszul az alkotvány magasztos homlokzata alá ! Vannak mindenütt, hol a szabad polgár szabadon választja képviselőit, szónokit, visszaélések, vesztegetések a választásoknál, ’s legújabban is az angol parliament ülésében több hatalmas szózat emelkedik azon szavazatvásárlások ellen, mellyek az utolsó követválasztásokkor Albion több megyéi és városiban történtek. Ott bizonyosan szilárdabb a nemzeti egység, erősebb alapokon áll a nemzeti nagyság, és nedvtelibb gyökereken tenyészik a szabad alkotmány élete, mint nálunk a magyaroknál; és mégis következő tartalomdús szavakra fakaszták ott azok a ,ZY///IV derék íróit: egész históriában nem mutálhattak egy időszakot vagy országot , hol a nyilvános és rendszervét népvesztegetés nem lett volna csalhatlan hírnöve a hanyatléisnak, és гiszadásnak ! 11 Ha nemzetnél, hol az alkotmány nem törékeny papíron írva áll, hanem bevésve él a nép egyéneinek szivében, illy komolyan intő szózatok emelkednek; ha ott, hol a politikai pártok legelkeserültebb vitái nem ingadoztatják meg az ország és nemzetlét sarkköreit, Peel és Russell egyképen dörgik le a kárhozat szavát a népvásárlás ocsmány bűnére: mit mondjunk mi cortesvezérinknek ? mit azon lélekvásárlóknak, kik saját lealacsonyításukkal barommá fajítják nemes polgártársaikat? mit mondjunk mi, kik alig néhány év óta számájuk időszakát alkotmányos szabadságunk vndorabb életének? Szentségtörő kezekkel fojtsuk-e el mi magunk csirájában a dús gyümölcsöket ígérő drága növényt? mi magunk adjuk-e a fegyvert markába azoknak, kik irigy szemmel nézik megyei autonómiánkat? S mi magunk döntsük-e halomra az ősi alkotmánynak apáink vérével kövenkint összeforrasztott, századok viharaival nemesen daczolt épületet? mi magunk verjük-e szivünkbe a gyilkoló aczélt, melly ismételt döféssel kínos és gyalázatos halált hozzon hazánkra és nemzetünkre?. .. Nemzet, melly törvényes szabadságival élni nem tud, nem érdemli meg szabadságát. Nemzet, melly önfertőztetési bűnbe rohan, nincs messze a gyalázatos haláltól! Érzik ezt a jobbak, a lelkesebbek honfiaink között, és mégis nincs elég erő, nincs elég bátorság kebleikben, hogy ellene szegezzék magokat az önfertőztetési bűn e legocsmányabb nemének! A gonosz, mint ártalmas növény, buján tenyészik fel megyeszerte széles e hazában, és nem találkoznak karok, mellyek azt sükeresen irtják, gyökeréből kitépjék, és mintha félnének a jók magok a szédítő maszlagtól, ha tettleges részt nem vesznek is ültetésében, tenyésztésében, szenvedőlegesen nézik elharapózását, az időre bízva annak elnyomását, de az idő jön és elhalad, és az ártalmas növénynek egyre szaporodik , egyre erősbödik gyökere! — Igaz, tétettek már több megyében eléggé nem magasztalható határozatok, a legjobb, legszentebb szándékkal az illy népvesztegetések megszüntetésére, de minő sükerrel? „Quid leges sine moribus Vanae proficiunt mond a római költő, és valóban mit is érnek e megyei szép határozatok, ha erkölcseink azokat nem gyámolítják; ha törvényt szabnunk és tapodnunk egyképen könnyű, és büntetlenül szabad! ha magok azok, kik leginkább munkások illy végzések hozatalában, többnyire elsők — midőn érdekük kívánja — azok mellőzésében, tapodásában!s , mert nem hiányzik soha az ürügy azok megszegésére: hisz ott a kedves HON, mellynek szent nevével; ott a közügy, mellynek szép érdekével ollg készek visszaélni ezudaz önzésök leplezésére, és ha győztek , kezükben a gálábul szerzett hatalom, melly megerőtlenítse egy újabb határzattal az előbbit ; ha vesztettek? akkor a veszteség maga kimenti őket: mert ha megvásárlás vala a nyers erőt, ők fogtak diadalmaskodni; és a győzelmükben ittasok könnyen megbocsátják, 's még könnyebben feledik a bűnt, melly egy nemzedéket boríta el mérges mételyével! — Hogy is nem győztek ők, és győzött általok a haza szent ügye! Ezt hiszik a kábák! és nem gondolják meg, hogy az illy győzelem pillanatának öröme kiírthatlan féregnek jön termékeny anyjává, melly évek hosszú során keresztül fog rágódni a nemzet életfájának gyökerén, míg megdöntve azt, súlyával zúzza szét a nemzedéket, melly atyái bűnei után indulva, folyvást bűnhődve ült annak kellemes árnyékában! És vannak, kik örülnek, (borzalom futja át vérünk minden csepjét, midőn ez örömre gondolunk!); igen, vannak, kik bizonyos nemével a dicsekvésnek említik a megvásárlóit, elbaromított nyers tömeggel kivitt diadalukat! mert szerintük a jobb ügy küzdte ki általuk a fényes győzelmet! Mintha jó lehetne az ügy, melly illy fegyverekre szorult? Ám örüljön, ki elég botor, elég vak nem látni az örvényt, mellyet az illy képen szerzett diadal a pártolta ügynek nyitott; örüljön a haladásnak , mellyet ekképen hitt elősegíteni. Haladnak ők, a nyers erővel győzők ? Igen, a nemzet sírja felé, mellyen gyalázat emelend rovatait, komoran feketét, mint fekete az eszköz, melly a győzőt é s legyőzöttet sírba viendi! örüljenek, ha ekképen haladtak a törvényes hatalom megingatására; ha illy módon ráhaták le nyakukról a törvények szent, és büntetlenül soha meg nem gyöngíthető erejét; de legyenek meggyőződve, eljövend az idő, midőn általuk felkényszerített szükség fejekre növesztendi a szörnyet, melly kedves martalékkint falja fel saját nemzőjét!... Részünkről mit sem óhajtunk forróbban, minthogy illy nyers erővel szerzendő diadalokra az elvek, mellyeket lapjaink hirdetnek, soha ne szoruljanak, soha ollyakra ne kényszeríttessenek: mert mi még politikai elleninknek sem kívánjuk legyőzetését illy drága áron, és mélyen érezzük , miképen sokat veszít szentségébe és üdvösségéből a hazára ’s nemzetre minden , elv, ha olly drágán kell megvásárolni diadalát!