Világ, 1842. január-december (1-105. szám)

1842-06-11 / 47. szám

TARTAJI О ЛИ : Magyarország és Erdély. Nyugalmazás. — Adalék rendőri intézetünk ismertetéséhez.—Néhány komoly szó a P. N. szerkesztőjéhez. —Fővárosi hírek. — A Vakok pesti intézetére május hónapban gyűlt adakozások. — Pest megyei közgyűlés.—Bars megyei tisztválasztás előzményei. — a választott tisztikar.—Tudósítások Abauj és Ting megyék közgyűlésiről. Erdélyi országgyűlés. Külföld: Németország. (Hamburg helyzetéről és életerejéről ) Spanyolország. Espartero-lakoma. Növekedő pénzszükség. Uj forradalmi terv. iagī b г itanniа. О Connel nyilatkozata a repeai ügyben. Victoria királynő, s az orosz czar segélyajándéka Hamburg részére.—Háztulajdonosok nyerészkedésvágya Good nevű gyilkos kivesztésekor. —Legújabb. .. , francziaország. Lj összeesküvés. Oroszország Orosz hadmunkálatok a Kaukázus ellen. Vegyes közlések. () r. A napkeleti vallást követő oláhok Erdélyijén.—A központosításról. (Folytatás). H i r 1ő- Hivatalos jelentések, 'sat. Magyarország és Erdély. () cs. é s apost. kir. Felsége Weichard Jánost, a temesvári bécsi értéki’s fiókbanki beváltópénztár ellenőrét, negyven-évi hiv szolgálata tekintetéből, eddigi egész fizetése meghagytával, érdemlett nyugalomra bocsátani méltóztatott. Pest, június 11 -én 1842. Adalék rendőri intézetünk ismertetéseihez* Minden egyoldalúság hibás; de az, ki történt dolgokat csak azért beszél el egyoldalulag, hogy valakit köznevetségnek és gúnynak tehessen ki, — az nemcsak hibát, de bűnt követ el; és sok tekintetben gonoszabb azon rágalmazónál, ki másról roszat kohol, mert illy koholmánynak alaptalanságát bebizonyítani könnyebb, mint a történt dolognak egyoldalú és ferde előadását kiigazítani; az emberek legnagyobb része hajlandóbb lévén a roszat elhinni, mint az igazolást elfogadni. Időszaki sajtónk némelly orgánjai különös gyönyört lelnek a városi hatóság, leginkább pedig a rendőrség eljárását éles, és nem ritkán gyalázó bírálgatás alá vonni, és szeretnek minket holmi legyezgetésről, sötétkedésről,s a jó ég tudja miről gyanusítgatni, mivel nem vagyunk készek minden piaczi pletykát dobra ütni, azt jobbra-balra csavarva glossázgatni, ’sat Távol vagyunk azon elv pártolásától, hogy a hatóságok intézkedései vagy mulasztásai most, midőn minden egyéb az időszaki sajtó nyilvánossága alá vonatik, kivételkép minden szó nélkül maradjanak; legkevésbbé tudnánk pedig megnyugodni abban, hogy a hiányok és visszaélésekről, mellyek megyei vagy városi hatóságok egyes tagjaitól követtetnek el, akár a hírlapokban, akár másután említés ne tétessék. Illy figyelmeztetés, bár egyes tisztviselőknek kedvetlenül esik is, igen sok tekintetben csak üdvös következésül lehet, mert a rövideszűnek más esetekben tanulságul szolgál, a részakaratot háttérbe nyomja, a lomhát serkenti, és a könnyelműt vigyázóvá teszi. Azt is igen jól tudjuk, hogy a hatóságok emberekbő il állanak, következőleg hogy azok között, kikre a közdolgokbani eljárás bízva van, rövidlátásnak, részakaratnak, lomhák és kényelmük is találtatnak, és ezen emberi gyarlóságok természetes káros következményei annál többször éreztethetők a közdolgok kezelésében: minél kevésbbé gátoltatnak kellő, sükeres, különben pedig akárhonnan eredő ellenőrködés által. Azt óhajtjuk mi, hogy illynemű hibák, hiányok és visszaélések, higgadt kebellel, és csak az igazságnak , melly a közjónak leghatalmasb alapja hogy, mondjuk, az igazság határai közt hozassanak fel, és érintessenek az olvasó közönség előtt. Ezen igazságos közlést pedig joga van megkívánni az érdeklett egyes tisztviselőnek szinte, mint az egyetemes hatóságnak is; de joga van még magának az olvasó közönségnek is, melly ha mindjárt a sok összeférczelt furfangos pletykán sokszor, jószát nevet is, mind a mellett a hatóság iránti tiszteletet, bizodalmát és az annak eljárásában megnyugvást a társadalmi élet nem csekély nyomadéku kincsének nézi, melly ha csökkentetik, vagy elraboltatik,a társaság minden polgára nemcsak szellemi, de —legalább közvetve—anyagi jólétében is háborgattatik; és — mi a dolognak legroszabb oldala — mintegy feljogosítottnak véli magát a hatóság legüdvösebb rendelményit is semmibe venni , sőt a közrendnek, mihelyt saját személye vagy érdeke illettetik, ellenszegülni! Ezek elmondására egy igen tisztelt elvbarátunk közlése által éreztük magunkat felhivatva, ki múlt napokban szemtanúja volt egy jelenetnek, melly a felebbi eszméleteket újra hatalmasabban költé fel bennünk, és melly velünk ezen elméletek igaz voltának nagy súlyát újabban érezteté. — Az eset következő : „Az úgynevezett országútról a vá£zi — most munka alatt lévő — útra menvén át,hatalmas zaj és lárma által figyelmessé tevők (mond igen tervbarátunk) mikép a Gyertyánfyféle ház előtt két városi hajdú számos alsóbb osztályú izraelitával küzd , vagyis inkább verekedik. E jelenetet mindenkép nagy botránynak nézvén, ’s bízván azon körülményben, hogy előbbi viszonyimnál fogva, mind a két veszekedő fél előtt nemcsak ismeretes leszek , hanem a veszekedők lecsilapítására elegendő tekintéllyel is bizondok, nem késtem a zaj színhelyére sietni. Reményem némelly részben valósult is, mert megjelenésem a már annyira hevessé lett csatázásnak, — egy hajdú t. i. és több zsidó a földön hentergett — véget vetett, és a történet okai miatt tett kérdésemre is — legalább húsz szájból egyszerre — választ kaptam. Megtudtam tehát, mikép a városi hatóság vidéki zsidóknak az itteni házalást csak úgy engedi meg, ha előbb nála magukat bejelentik , és becsületes rangok viseletéről hiteles bizonyítványokat mutatván elő, engedelmi cédulát kapnak. E rendszabály már azon okból is fölötte czélszerű,sőt szükséges, mert a vidéki házaló zsidók nagyobb része veszedelmes tolvajlásra, vagy legalább orgazdaságra igen hajlandó emberekből állván, a közbátorságot tetemesen veszélyeztetik, ’s a lopott holmi utáni kutatásokat meghiúsítják , azt azonnal Tinnyére,, Zsámbékra , Váczra, Péczelre vagy legalább Budára szállítván. — A király- utcza szegletén őrt álló városhajdu egy illy háza-s ló zsidót igazolása iránt megkérdezvén, miután egy részről azt, hogy Váczra való, megtudta, másrészről pedig tapasztalta, hogy a városbani házalhatásra szükséges engedelem jegy nélkül szűkölködik, kötelességéhez képest azt a városházához akarta vezetni, hanem az izmos fiatal zsidó ellenszegült, miből szóváltások támadván, mindig több és több, leginkább zsidónép csődült össze; azon összecsoportozás egy másik közel őrködő városi hajdút is arra bírt, hogy őrtársához tekintsen, ’s látván annak szorultságát ’s elégtelenségét, segítségére akart lenni hivatalos kötelessége teljesítésében. A zsidóság azonban, főleg pedig egy száraz, alacsony testalkatú hajhár, a váczi házalót—mint állitó talpig becsületes em ,bért, ki holmi városi czédulára nem szorul (!!), — annál hevesbben merészkedett pártolni, sőt a két hajdút erőszakosan is akadályozni , mert ezek, az ellenszegülő bevezetendőre nézve kezeket is használni kénytelenek voltak. Innen kerekedett az öklözés, a viaskodás és a már részbeni viszonos földredöntögetés.—Miután a dolog e fekvését nagy nehezen kitanultam, csöndesen és szép szóval megintettem a felbőszült zsidóságot, mondván, hogy a hajdú csak kötelességét teljesíti ,sőt abban senki ne háborgassa, ezt hozván magával a jó rend, a közbátorság, sőt a helybeli házaló zsidóságnak önhaszna is. Azonban mintha e tekintetben már süketeknek szólnék, komoly de csöndes intésimnek semmi síikere nem jön; sőt a hajdúk részéről tett minden legkisebb mozdulat, melly az illetőnek megfogására czélzott, azonnali erőszakos megakadályozást vont maga után, és én meggyőződtem , mikép a két hajdú végrehajtani semmit sem képes; azért is oda utasítottam őket, hogy a főellenszegülők neveit feljegyezvén, a városi kapitányhoz menjenek, és, ha szükséges lenne,tanúbizonyságomra is hivatkozván, beszéljék el az egész történetet, kapitány úr további parancsait veendők . — Eddig a jelenet; mi történt tovább? nem tudjuk, ámde ez esemény, mellynek valóságáért kezeskedhetünk, elevenen érezteté velünk azon szomorú igazságot, miszerint nálunk a törvényekkel, felsőbb rendelésekkel, és általában a közrend szoros megtartásával a társaság egyik osztálya sem gondol, hogy azon rész példa után, mellyel főrendű uraságoknál kezdve, a középrend minden fokozatú emberei is szünet nélkül, és a társasági közélet majd minden jelenetében naponkint nyújtanak, a legalsóbb osztály is híven indul! Azt ugyan , hogy a helyhatóság hanyag, szunyadozó, gondatlan, hogy közrendet így meg így nem eszközöl, vég nélkül mindenki, 's többen sértegetve és gyalázva is emlegetik; ha azonban ránk kerül a sor, 's tőlünk függ a közrend miatt korlátozni kivánságunkat, elállani feltett szándékunktól, megtagadni saját hiúságunkat, vagy viszketegünket, és megszenvedni a megszorítást — akkor a helyhatóság rendelését hiábavalóságnak tekinteni, vagy épen semmibe venni, személyi vagy rendi kiváltságunkat ellenébe állítani, a közszabályok foganatbavételét zsarnokságnak kiáltani, sőt az eszközlő egyéneken vétkes, de vitézségnek vélt ellenszegülést, erőszakot, és minden kitelhető méltatlanságot elkövetni — igen készek vagyunk! Hányszor rendeltetett meg, és hányszor hirdettetett ki, hogy az utczákon vagy hideni sebes kocsizás és lovaglás mindenkinek tilalmas ? és nemde a főosztálybeliek — igen kevés kivétellel — leginkább azok, kik ehez épenséggel nem akarják magokat alkalmazni? A balesetek , legázolások és egyéb káros következés az illy rendőrségi szabályok elleni kihágásoknak, majdnem mindennapiak, azonban a magokat magas születésű, vagy csak nemesi osztályhoz is sorozó egyének, rendszerint, minden fenyítéket kikerülhetvén, a dolog csak a régiben marad, és a közbotrány közreszólást ugyan, de egyszersmind helyhatóság iránti engedetlenséget gerjeszt a pórnép soraiban is! — Ezek így lévén, igen czélszerűnek, 's az okosság szabályival sokkal inkább megegyezőnek hiszszük, ha előadásában illyes eseteknek, midőn a közrend fentartására ügyelő helyhatósági hivatalosak szóbajönnek — ha már a hatóságot vagy eljáró egyéneit kímélni elég jóakaratunk nincs—legalább szorosan az igazsághoz tartani magunkat és nem csigázni az eseményt erővel oda, hogy a kihágókat pártolva, csak a helyhatóságot gyalázzuk, habár ő vagy ama tisztviselőt , vagy a szegény hajdút egy kis balfogás, vagy épen gyöngédtelen bánásmód miatt vádolhatni is ; mert gondolják csak meg, uraim, vajmi nehéz helyzete van annak a szegény hajdúnak , kinek szép szavára senki sem hallgat, és ha erősebben fog kötelessége teljesítéséhez, még ép tagjait is veszélyezteti! — Minden alkalommal, mi 1842. Előfizethetni helyben a szerkesztő-hivatalban (Sebestyénutoza 288 sz. alatt , földszint) félévre postán 6, különben i e. forinttal , az országban minden, azonkívül csak a cs. kir. főpostahivatalnál Bécsben. PEST. Megjelenik e politikai , tudományos és művészeti lap minden hét kétszer. Szerdán és Szombaton , két-két íven. Hirlete közöl minden hirdetményt egy négyes szelet sorától három ezüst kiért. Szombat, Június 11.