Világ, 1842. január-december (1-105. szám)

1842-11-26 / 95. szám

PESTED, 184%. Megjelenik a politikai, tudományos és művészeti lap minden héten kétszer. Szerdán és Szombatin Hivatalos tudósításokon kivítt, Hirlője közöl min­den hirdetményt, egy ötös - levelet sorától b­ánon krajczárért pengő pénzben. Nem­ rendes levelezők keretnek az Intézethez, bérmentesen küldeni közlései két SKOftIBAT, потешЪсг $6* Előfizethetni helyben a szerkesztő - hivatalban (Uri-utcza »sz. alatt, Isö emeletben], félévre postán tí. különben b ezüst forinttal­ az or­szágban minden — azon kívül csak a bécsi cs. kis­ fő postahivatalnál Bécsben. Minden közlés „a Világ szerkesztő-hivatalának*1 czim alatt kéretik beküldetni Tártál« .­. M.vogard­iszkö É.9 Erdély. Kitüntetés. — Kinevezések. Praeparandiák Halálozás. Kereskedésünk (IV.Nugat-északon.) Vám -­szabályi rendelkezés. — István cs. k. főherczegünk. — Fővárosi hírek. Hazai első takarékpénztárt illetőleg. Figyelmeztetés. —Bu­dai jótékony nőegyesület. Az Orvositár önkénye. Tudósítások: Zó­lyom és Vesz­prém megyék közgyűlésiről. Pozsegai levél vége. (a bán beiktatása. Hírek. Casinoisták. Gál.) Közgyűlések és tör­vényszékek határnapjai Decemberben. — Szabadkán uj kórház lé­tesül.­­ Politikai fejtegetések (II. A Magyar földbirtok és ősi­­ség. Vége.)—Hírlapi kalászok. KÜLFÖLD. Ol­áh ország (Suvarov gr. Bukarestben; a tartomány jelen helyzete.) Törökország (Jóslatok a dunavidéki tartományok sorsáról.) Görögország (A dunavidéki fejedelem­ségek sorsa mély benyomást szül.) N­a­gy b r i­t­a n n­i­a (Oroszor­szág befolyása a chinai háborúra 'sat.) Francziaországi Gutz­kow könyve Parisban. Az 1841 -i szerződvény megerősítésének megtagadása’sat.) Spanyolország (A fiatal királyné férjhez­­menése iránti nézetek.) P­o­r­t­u­g­ál­i­a ( pénzügyi zavar; ellenzéki lapok következetlensége ) O­l­a­s­z­o­r­s­z­á­g (Syrakuza erősség lesz) Németalföld (A németalföldi kereskedés érdeke.) Belgium (Spanyol-belga szerződvény.) Egyiptus (A Nil pusztításai.) Jezyria (A maroniták és druzok egyesült lázadása. Vegyes közlések. TaRCZA. Episodok a franczia forradalom idejéből. III — Néhány szó a „M­ezei Naptár“ ügyében. Hivatalos és magány-hirdetések.— Gabonaár. Pénzkelet. Dunavizállás. „ Magyarország és Erdély. Öcs. ’s apóst, kir- Felsége Stürmer Bertalan bárót, az ottomán portánál cs. kir. internuntiust ’s fölhatalmazott minisztert, cs. kir. német tartományaiban és Magyar­országban grófi rangra emelni legkegyelmesebben mél­­tóztatott. Ő cs. ’s apost. kir. Felsége hazánkban a népnevelés előmozdítására tanitókat képező intézetek fölállítását (Pes­ten, Szegeden, Miskólczon, Érsekújvárod, Nagy-Kanizsán) méltóztatott legkegyelmesebben meghatározni. A nungu m- kir. udv. kamara a szlatinai sóaknai szám­­vivőségre Grosschmidt Antal sugatagi ellenőrködő má­zsamestert alkalmazá. Továbbá breganai k. harminczad­­hivatali ellenőrré Szeicz Vincze sz. cosmai k- harmin­­czadost; pesti ideiglenes lisztirnokká Murgács Mihály budai kh­- harminczad-kezelési gyakornokot, ’s végre a megü­resült zengi tisztirnokságra Rudmann Alajos ká­­rolyvárosi k- harminczad-kezelési gyakornokot nevezte ki. Z­a­l­a-E g­e r s­z e g, nov. 21. — Тек. Szekeressy Ör­­zsébet, néhai köztiszteletben állott, ’s felejthetlen Fleisch­hacker József nemes Zalamegye t.birájának ’s főorvosá­nak özvegye f. hó 1dán reggeli 3 órakor hosszas beteg­ség után 50dik évében meghalálozott. Az elhunytban Za­lamegye egy erényes legjobb nevelőnőt vesztett­ Érde­mei és tettei az elhunytnak emléket emeltek a már ne­velésből haza került nemes családok számos leányiban,’s ezek szüléiben. —Békén nyugodjanak hült tetemei! Mereskedésü­nk. IV. (Ny­ugat-éjszakán.) Azon hatalom , mellytől kereskedésünk tekinte­tében keleten leginkább tarthatunk, annak emelkedé­sét éjszak felől is legnyomosabban akadályozza, és­­annyira, hogy kecsegtető kilátás éjszakra épen nem mutatkozik. Mindenki tudja, mint vivé az orosz kor­mány vámzári rendszerét a legmagasabb, mondhatnék legtulságosbb fokra, hogy azáltal messze terjedő biro­dalmában mind a termesztést, mind a kéz- és gyar­mai ipart is emelje. A szurony-sorompók, mellyeket Poroszország átellenében állitott, a galicziai és buko­vinai határokon is — kisebb nagyobb mértékben — fel­találhatók. Vámszabályiban egyedül az ausztriai bo­rokra nézve van némi könnyítés, de milly mondhat­­lanul csekély hasznát veszi Magyarország ezen orosz kedvezésnek , mutatja kivált azon körülmény, hogy hegyaljai szőlősgazdáink borművelése egészen hanyat­lik , sőt, hogy az maholnap , mindamellett, hogy ott állnak még mindig a kopár bérczeken a véres veríték­kel müvelt szőlőhegyek, ’s ugyanazon kegyes nap sugárzik rajok, és a termesztés szintolly jeles, mint ré­­gente volt, a lengyel nemzet eltűntével teljesen tönkre jut!— A hazánk felsőrészeiben csak nemrég állított szesz-gyárak sem igen dicsekhetnek szép jövővel, mert a szeszes italok bevitele Oroszországba már szinte csökken, ’s általában — a­mennyire mégis kereskedési tabellák nyomán indulhatni — az orosz-ausztriai ke­reskedés 1830—1­837 ig Ausztriára nézve volt szen­vedőleges;*) ’s ha így van ez az összes monarchiára, bizonyosan nem fog kedvezőleg állani miránk nézve sem, kik — borainkat kivéve — egyéb termékekben kivitelre csak annyiban is alig bővelkedünk, mint maga Oroszország! De nincs is egy egy bajosabb dolog, mint olly nemzetekkeli kereskedésből várni jó sikert, melyek­hez sem nemzeti, sem politikai rokonszenv nem köt bennünket,’s mellyek útban lévén a polgárisodás felé, az önkénynek egész súlyával nehezítik a műveltebb nemzetekkeli érintkezést!Miért előttünk legalább tisz­tán áll, hogy hazánk éjszakkalikereskedése nagyobb­­jelentőségü sohasem leend. — Nem szólunk itt Galiczia és Sziléziáról, melly tartományok ausztriávali viszonyaink érintéséhez tartoz­nak; csak Poroszországot említjük meg, hova úgy­szólván kizárólag csak gyapjúnkkal és borainkkal űz­hetnénk kereskedést. De ezen ország is a német vám­­egyesülethez tartozván, miután érdekei azzal teljesen összeforrtakul tekinthetők, éjszakra­ kereskedésünk­nél , mellynek a lengyel nemzet kiirtása majdnem ha­lálos döfést adott, számba nem igen vehető. Nyugaton Ausztrián és a német vámegyesületen túl, az ezzel még nem szövetkezett Hamburg érdemel figyelmet. Ezen át küldözzük termékink egy részét An­gliába , innen hordatjuk legnagyobb részben a szük­ségesekké lett gyarmati árukat, ’s hihetőleg még soká úgy fognak állani a kereskedési combinatiók, hogy e vonalon vitessék a magyar termék külföldre, és hozas­sák a gyarmati áru hazánkba! Minden politikai con­junction oda mutat, hogy Európa békéje fentartásán minden hatalom őszintén dolgozik; de ha mégis meg­történnék, hogy a Rajna miatt zaj támadjon, akkor hamburggali összeköttetésünk tetemesül fog hanyatla­­ni,­­s talán még el is akadand! A németországi és ausztriai vaspályák a keleti kereskedésre nézve ismét a földközitenger felé irányulnak. Azon két vonal, melly az adriai partokat érintendi, kikerülendi a szulmnai zá­tonyokat, ’s igy idővel elvonhatandja tőlünk az átme­neti kereskedést is elannyira, hogy elszigetelve nyu­gattól és kelettől itt állunk majd egész ridegségben, körülölelve a legönzőbb külérdekek által! Francziaország és Nagybritannia politikai viszo­nyaik legtöbb biztosítékot nyújtanak a kereskedési ösz­­szeköttetéseln­ek,ám­de tőlünk ekkorig mindkettő keveset is ritkán vásárol. Távol feküvén, kiviteli czikkeink, mint durva anyagok, a szállítási költségek által olly igen megdrágulnak, hogy általuk csak különös helyzetek­ben kerestetnek, azonfelül egyik sem űzhetvén velünk cserekereskedést, a nálunk található árukat inkább ott szerzi meg, hol sajátait szinte eladhatja. Egyébiránt ha kivált a szállítási módokban könnyítés eszközöltet­nék, és ezáltal egyszersmind a hosszú távolság is megrövidittetnék, kivált azon sympathiánál fogva, melly nálunk a britek iránt tapasztalható, remélni lehetne , hogy az angol-magyar kereskedés a lehető legjobb sükert ígérő kereskedési combinatiókhoz legközelebb állna. Ezen országokkal tehát, mint a föld legmiveltebb és egyszersmind leghatalmasabb népei hazáival köze­lebbi kereskedési viszonyokba léphetnünk csak kívána­tos, politikai tekintetekből is; de még azért is, mert ott termékeink majd minden neme többnyire kész vá­sárra találna. A velük kötendő szerződésekre nézve azonban, valamint egyrészről óhajtható, úgy másrész­ről igazságszerető , és haladási ügyeinket napról napra nagyobb figyelemre méltató kormányunktól bizton re­mélhető is, hogy — mint alkotmányos képviseleti ország — megkérdeztessünk aziránt: mint válhatnék az illy ke­reskedési szorosú összeköttetések meghatározása ha­zánknak leginkább üdvére; ’s így ott, hol hazánk egyes és egyetemes polgárinak közjóléte forog fen­n rólunk nélkülünk lépés ne történjék. A német vámegyesület irányát, törekvéseit is­merjük. Ezen egyesületben, melly mindegyre nö­vekedik kiterjedésben és gyarapodik erőben, nem csupán a mű- és gyáripar emelkedése által bekö­vetkezendő anyagi jólét eszközlése czéloz­­tatik és szorgalmaztatik:a német nemzetiségnek egy erős, megdönthetően politikai testté forrasztása, és szilárd, bármilly ellennel is daczolható hatalommá alakítása a főczél, melly az által eléretni szándékoltatik. — Ezt kellő figyelembe véve, habár kimutattatnék is a jó si­ker, melly az avvali egyesülésünk által kereskedésünk, ’s így közvetlenül anyagi jólétünkre háramlanék, még akkor is nagy óvakodással, ’s mindenesetre meg­lehetős árván álló nemzetiségünk tökéletes biztosítása mellett eszmélhetnénk csak az ahhozi csatlakozásra; mi ha megtörténnék, politikailag kifogás ezen szövetkezés ellen alig lehetne , mert az azt képező tartományok biztos polgárzati állása, ’s lakosaik műveltsége egy­­iránt jó, ’s állandó sikert ígérnének termékink vásári­nak, mellyeken azok — a főbb czikkekre nézve — majd mindig bátran számíthatnának vevőkre. *) Lásd: N e b e n i u s , der deutsche Zollverein, ’sat.; és Becher, statistische Übersicht des Handels der öster. Monarchie, ’saL A VILÁG tÁbCKÁJA. Episodok. A franczia forradalom idejéből. III. Minthogy a történetben, mintegy tükörben szemlél­hető az állodalmak volt képe, melly a mennyiben bor­zasztó, visszaijeszt, ’s arra bír, hogy a hasonló követ­kezményeknek bizonyos előzményekül szolgált tényeket kerülni iparkodjunk, folytatjuk ,epizódjainkat ama hí­res népboldogító férfiakról, kik csak embervérben hit­ték rejteni az állomány polgárainak közboldogságára szolgáló panaceát. A­mint tudva van, Marat egy gonosz hírlapot adott ki, mellyel ö ,,L’ ami du peuple“nek nevezett. — Mocskos egy lap volt ez, minden sorában lázadásra szólítá a né­pet. — Ma az ,ami du peuple-ben egy dühös értekezés jelent meg, ’s Páris reggel óta rendkívüli ingerültségben volt, minden nyilvános téren a legmerészebb indítványok létettek ; — hanem a lázadás , főpontja a Saintandré vá­ros negyede volt, ’s a Cordelier-eknél. A club állandó­an össze volt gyűlve. A háborgatott nemzetgyűlés, miu­tán a lázongókkal annyiszor egyezkedett, ’s tehetlen apathiába süllyedett, parancsot adott ki: a megyei igaz­gatóknak, minisztereknek, és a hat nyilvános vádlónak a törvények szigorú megtartására — Hanem, ki nem ismeri a ,Caveant consules-t! — Más oldalról minden club, különösen pedig a Jakobinusoké és a Cordelierek­­é folytonosnak nyilvánító gyülekezeteit; ezzel azonban be nem érik, ügyvivőik a város és külvárosok minden kerületiben szertejártak, a kitöréshez közelgő ütközetre minél több népet gyűjteni. A veszély rendkívüli volt. Halljuk, miként adja azt elő Georges Duval: ,,Újság­­vágyam — mond­j — a cordelierek egy gyűlésébe vitt. Midőn megérkezem, a gyülekezet teremében egy zárda régi kápolnájára ismerek. Gondolatomban egybevetém a dolgok csudálatos változását, melly e helyet érő , béke idején szorgalmas iskolások jövének e helyre az egyete­mi koszorúért vín­; jelenleg zajos arénává vált, írni a legaljasabb nép­szenvedélyek játszanak szerepet; — egy­kor a muzák menedékhelye, — most a fúriák temploma *) A tagok tömérdek számmal jelentek meg, a terem megtelt, mindnyájan egyszerre szólottak; mert hiszen mindnyájan "egyenlők' voltak, ’s így hasonló joggal bír­tak — a szóláshoz is!? Momore elnök csengethetett a meddig tetszett, senki sem ügyelt rá. Danton, Le­gendre, Poinsot, Julisen föllépének a szószék­be, indítványokat tettek, mellyekre senki sem hallgatott ’s ismét leszálltak. Hanem a szószéket legtöbbnyire M­a­­r­a­t foglalá el, ’s úgy belekapaszkodék , hogy (az ath­­leta) Danton, ’s (a mészáros) Legendre hiában iparkodtak őt lerántani, nevetséges látvány volt, mikint védé magát e két férfi ellen a másfél lábbal kisebb Ma­ra­t 's mikint kiáltoza szünetben : „Az áruló Lafayette­­” ” Végre Danton legyőzé a gyülekezet zaját mennydör­gő hangjával, ’s igy szólt: „Nincs most ideje a beszéd­nek, hanem tenni kell. Holnap fegyverkezetten a színház térre­ is . Szavai köz­tetszést találtak, ’s azzal a gyűlés bere­­kesztetett. Midőn ekkint mindenki haza takarodott, Marat az observance-utczában, kétségkívül az áruló Lafayette kiküldötteitől megismertetett, kik őt, jól el akarák dön­getni; azonban barátja, Poinsot, hazafi érzetből, sa­ját testével fogá fel a Maratra mért csapásokat, ’s ez néhány üveggel a fején­­ odább illant. Illy módon készültek azon vasárnapra, melly a fran­czia forradalom történeteiben olly nevezetes időszakká vált, mintegy 40,000 ember, ’s köztök számtalan idegen, különösen pedig angol *) (kik pénzt szórtak ki) gyűlt össze a Marsmezőre , kik XVidik Lajosnak királyszéktőli megfosztatását, ’s a köztársaság felállítását kivánák. I #) Fenn áll ma is a hely, ‘s ismét a tudományok tiszteletére van szentelve­ ,Musarum Dupuytrenaiév alatt. *­ 1830 ban is angol volt az első , ki a ,Hotel de Maurice'ből a Xolik Károly csapatjaira lőtt. *

Next