Világ, 1842. január-december (1-105. szám)

1842-01-12 / 4. szám

Vegyes közlések.­t­ Angliában ismét szerencsétlenségek történ­tek a vaspályákon, a manchester- liverpooli vasa­lón egy fiú agyon járatott, de valóban borzasztó a Reading közeliiben Great­ Western - pályán dec. 24 én történt eset. Egy málhákkal terhelt kocsisor 36 , többnyire alsóbb sorsú utasokkal, kik falun akarák tölteni a karácsomi ünnepeket, megindult Paddingtonból reggeli ötödfélkor. Az egyik sín­­vasat mintegy negyedfél lábnyi mélységre bob­ta el egy földsülyedék, mi, fájdalom, hírül nem a­­datott. A mozgonykocsi sötétben reá ment, s lesikamolván a pályáról az első kocsit, mellyen az utasok ültek, felborító, az utánjövő málhako­csik , a lökés által felbillenvén , az előbbi kocsira zuhantak. Nyolcz ember azonnal halva maradt, tizenhat súlyosan megsebesült. A szerencsétlenség helye a reggel szürkületében egy kis csatatér szinét mutató. Espai tero egy ritka munkák és kéziratokkal ra­kott szekrényt kü­ldő Guizot urnak, mellyek igen becseseknek mondatnak. Hihetőleg meg akará illy­­nemű ajándék által különböztetni a tudóst a mi­nisztertől , de egyszersmind okot sem szolgáltatni az oppositionak bármi gyanakodó vélekedésekre. — Hannoverában még mindig foglalkoztatja a köz­fi­gyelmet Lütcken titkos tanácsos megtám­adtatása. Egy a merény gyanújában álló bádogos legény el van ugyan fogva, de minthogy arra nem sül­ ki a tett, sőt a tanúk által valószínűleg bizonyítja, hogy azon este, midőn a kérdéses merény véghez vite­tett, másutt volt, 200 tallérnyi jutalmat ten ki a városi hatóság annak, ki a bűnös felfedezé­sét elősegíti­­. M. Post szerint január 25-én fog a wa­lesi herczeg keresztelés által az egyház kebelébe fogadtatni. — Algírból dec­ifikéről azon tudósítás érkezett, hogy Bugeaud tábornokot fontos esemé­nyek Afrikában marasztalják, miszerint két hónap­ra nyert szabadságidejét nem fogja használni.­­ A franczia követkamra négy alelnökéül választanak: Dufaure 2­16 szóval, Calmon 1­72, Jacqueminot 176, Aignon urak 151 szóval. Ezen választásoknál is te­hát a minisztérium győzött. — Bizonyosnak látszik, hogy a Colombier és Brazier által tett felfedezések következtében ujlag öt v.hat elfogatás történt. Dec- 2­8 kán ha­tároztatot­t, ho­gy a sept.. 1 okai m­erén­y­­, vizs­­­gáló bizottság újabb kiegészítő vizsgálatokat tartson elővárosi шо^аВшак. Megjelent Hartlebennél illy czimei könyv „Nincs többé aranyér“—Sokat ígérő czi­­me után e’ könyv hihetőleg olvasóinkat érdekelni fogja; tartalmát egy pár szóval kiírhatnék,­­s ezt te­­endjük is; most csak annyit, hogy a viz-curák orszá­gába vág, ’s érdeme hit és tapasztalás dolga. —­­Tegnap jan. 7. temettek el egy öreg közvitézt a Ká­­roly­ ka,szárnyából, mégpedig olly diszmenettel, mint csak nagy ’s főtiszteket szoktak eltakarítani, (s felül élt 100 éven; jelen volt már a török hábo­rúban , 1809. óta pedig mint invalid nyugalomban vala. Nem tudván írást közlegénységnél fölebb nem kaphatott, neve Tóth János. Úgymond a Regélő, fflönyvismertetés. ,E­m­­­é­n­ye. Karácsom , újesztendei és név­napi ajándék. 1842. Hat aczélra metszett képpel. Pesten kiadja Sleckenast Gusztáv. — Régi pa­nasz nálunk (kikről nem mondhatni, hogy kapva­­kapunk az uj könyvek után) régi panasz , mon­dom , mi szerint az olvasó közönség — mint egy pár munkával a lefolyt­­ Silben is történt — a könyv czime által rászedetik. Nincs részrehajlat­­lan folyóiratunk, melly habár nem birálatilag , legalább ismertetetőleg mutatná be a könyv tartal­mát , é s mondaná ki fölötte magános — de igaz, lélekismeretes — véleményét, hogy ebben meg­nyugodva a közönség az újbott­ megjelent munkát megszerezné, vagy figyelem nélkül hagyná. Kívá­natos volna, ha e nagy hiányt, e lapok igyekez­nének pótolni. «) S ennek reményében ime adom literaturánk legújabb termékének az ,E­mié ily­nek ismertetését. E zsebkönyv megjelenése napjaihoz a karácson­­ynnepekhez méltó fényben jelent meg, ’s papiro­sának finomságára, nyomtatásának tiszta olvasha­­tékony betűire, szóval zsebkönyvi díszére nézve sokkal fölülmúlja mind az Almanachot, mind pe­dig ön évfolyamait. Mi tartalmát illeti, erről nem fogok annyi szépet és jót mondhatni. — A prosai dolgozatok sorát Császár Ferencz „Álom és Való“ czimű elbeszélése nyitja meg, levelekben írva. Az elbeszélésnek ezen modora igen nagy vigyázó­­ságot kíván, hogy az ember levelezési hajlamánál fogva kelletén túl kiterjeszkedő, egyszersmind sen­­timentalis ne legyen .S e két bájtal nem egészen ment a jelen elbeszélés. Azonban kitűnő azon ne­mes ízlés, melly semmi aljast, semmi női gyen­gédség ellenit még csak árnyéklatban sem mutat; ’s kitűnő azon érett férfiassági szempont, melly szerint a szenvedélyeknek a valódi életerős kebelt megigáznia, szétkonczolnia nem lehet, nem sza­bad , hanem hogy a kitombolt indulatok fölött az ész istenhatalommal diadalmaskodjék, ’s örömét ’s boldogságát találhassa a munkában, melly hona é s honfitársai boldogitását tűzé ki czélul. Illy olvas­mányok tagadhatlanul nemesítik az érzelmeket, erő­sítik az észt, ’s az ifjú lelkeket nagy és szent czélra figyelmeztetik. — Második prosai darab Kovács Pálnak „Művészet Hatalma“ czímű három felvonásos vígjátéka. Il a vígjáték­ban eredeti, szeszélyes helyzeteket, jeleneteket kívánunk, úgy e vígjáték valóban nem felel meg nevének. Itt nem talál az olvasó semmi erede­tit, semmi szeszélyest, semmi meglepőt. Az egész darab utánzása Nagy Ignácz „Vendégszerep“ czí­mű, az 1841d. Almanachban, megjelent vígjáté­­kának. Itt Lendvayné játszotta a főszerepet, a Művészet hatalmában pedig Lendvay úr , testestül lelkestől, művészetestül földicsérve, égig magasztalva. S ha szabad kérdenem: honnan és miért literaturánkban ’s miért különösen zsebköny­­vü­nkben illy­edi meghunyászkodás szelleme ? Vagy ez az ár, mellyen a színdaraboknak a deszka­élet néhány évig biztosítható ? Költők! kikben valódi költőszellem van, reményiem nem leende­­tek szolgai utánzók, lelketlen majmok, kik ide­áljaik szentségét megtagadják, hogy egy közélet ’s közenyészet emberét állíthassák bálványul mű­alakjaik közé! A darab, mint mondom, utánzás; különben egy hajszállal nem művészibb ’s tár­­salkodásilag finomabb, mint K. P. vigjátékai len­ni szoktak* — Harmadik prosai darab Beöthy Zsigmondiés „Hiúság és könnyelműség (vagy mint a tartalomjegyzékben áll: „Hiúság és Szerelem“). Igen szeretem a dolog morális olda­lát ragadni meg s a szerint ítélni az olvasmány­­ról. Én minden olvasmányt úgy tekintek, mint lélek táplálékát. Tudjuk a tápláléknak milly be­folyása van az állati organismusra; mllyen van a lélekre is És én megvallom , olly lelki táplálé­kot, mint a kérdéses beszély, minden gyengébb lélek elül gondosan eltennék. Az, hogy egy fi­atal lányka két szerelemhősnek veti magát egy­­más után karjába, azután pedig egy őt valódilag szerető férfiú jelenlétében mérget véve meg­hal , gondolom nem olly esemény , mellynek el­beszélését 16 — 17 éves lánykának olvasmányul lehessen adni. — Negyedik prosai darab­j­a a­nnak „ Jaj nekem “ czimü egy fölvonásos, mulattató kerekded vigjátéka. — Ötödik pr.­d. Kazin­czy Gábornak „Suleic­a“ czimü elbeszélése, teli csavart, eretetett, sajátlan eszmékkel, ha­sonlatokkal és kifejezésekkel. Különben dús phan­­tasia, tulsággal határos indulat- és jellemrajzok vannak benne. Az egésznek összeillesztése mes­terkézre mutat, de több igen nagy hiány bukik föl az olvasó előtt, hit, erkölcs, női gyengédség és a Nemesis igazságszolgáltató hatalmának tekin­tetében , mellyek miatt egyáltalán nem lehet női olvasmány. Itt egy ártatlan teremtmény öli meg magát méreggel. Tehát ismét öngyilkosság, ismét méreg!!! — írók ! ti magasb szellemek! Mi czélotok van az emberiséggel? Oda akarjátok - e vinni a dolgot, hogy férfi vagy nőpolgártársitok úgy megbarátkozzanak a méreg és öngyilkosság eszméjével, mint az agyaszáradt ópium-ivók a má­­kony szörbölésével? Vagy ezér nélkül irtok? Úgy rakjátok le lélekölő tollasokat. Vers elég számos van e zsebkönyvben, de, keveset kivéve, mind olly hevü­letnélküli, olly kép­zeletkopár, hogy akármellyik, szépművészeti fo­lyóiratban szebbeket olvasha­tunk. Legmeghatób­­bak kétségen kívül Pajertal: „Attila emlé­ke“ és az „Istenostor.4’ A versekben még kevésb­éleményt talál az olvassó, mint a prosai dolgozatokban. A verseknél nehéz tűrni a közép­szerűt. Vagy jó, vagy séma­n! Szólnom kell még a zsebkönyv képeiről is. Ezek, szám sze­rint 6, mind igen csinosak de természetesen nem eredetiek, az egy Kossuth arczképét ki­véve. És mit keres itt, a költemények közt, a zsebkönyv homlokán Kossuth, képe? fogja talán némellyik kérdezni. A felelet könnyű, könyv­árusi speculatio helyezte oda. De e könyvárusi speculatio nevetségeshet is jön. Tavai az ,Ir­is­ben ■) volt egy kép, ugyanaz, melly most ) Az Utolsó lövés“ czimü románczához ugyan­ezen aláírattal van illesztve. Tavai ezen aláirata volt „Der walachische Weinhüter“ ’s íme az oláh szőlőpásztor az idénre kelve avanszírozott ’s jön belőle oláh hős, kit Garay csinosan megéne­kelt ; kinek egyébiránt sem termete sem állása nem hősi, hanem valóban szőlőpásztori. ( H­ivatalos levelezés. 1) Zmeskal Sándor Győrből a magyar szí­­nészetet biztositó egyesület nevében azon öntudat nemes érzetével, melly egy szent kötelesség tel­jesítéséből veszi tiszta forrását: czáfolatot ir. 82. számunkban; Y’nal jegyzett levelezőnk elmélke­désére. — Mi e czáfolatot egész terjedelmében térünk szűke miatt fel nem­ vettük, minthogy a dráma, ’s az ezt eleresitő színészeit iránt néze­teink a beküldő úréival egyezők évén, gyakor felszólalásunk az elvet magát lapjaink hatásától eléggé biztosította. Vegyék a győző szinház-pár­­tolók javasló részvétünket. — 2) Váczról két le­vél a gróf Széchényi hidrészvények iránti felszó­lalására: — lapjainkban adatni nem fognak A nemes Gróf neve e haza földjébe, vizeibe, inté­zeteibe, könyvtáraiba, tettel van irva , mi őt tisz­teljük, nem szóval, — érzelemmel, ’s azt hisz­­szük: csipkedéssel valamint nevét kisebbitni nem lehet, úgy annak védelemre sincs szüksége. — 3. Sárosi levelek: I. Liberalismus ezen mottóval: ITolluntur in alt­um, ut lapsu graviore ruani — szerzője szép tehetséget tanúsít, szép reményekre jogosit; minthogy azonban levele nem foglal ma­gányos votumnál egyebet magában: mi rokon jobbját szívesen látjuk sajátaink között, ’s az ere­deti kéziratot engedelmével megtartjuk. — 3) Thalmut: ungvári levél, lapjaink komoly termé­szetével össze nem egyező; — a kézirat vissza­vehető. — 4) „Ki a gaz­ember?“ Ilindy dolgát il­lető éles czikk . — e kérdésre majd a biró felel. A kézirat visszavehető. 5) Czáfolat Fejérből. W. jegygyel. A t. beküldő ur több ízben már jött velünk szíveskedő viszonyba, de rendes leve­lezőink mind­annyiszor hasonló tárgyalatot küld­­vén be, természetesen ehhez nyúltunk. Kérjük a t. beküldőt: ne hagyja magát elriasztatni a munka­pályáról , mi mindnyájan nem betűiik , hanem az ügy sorsát hordozzuk sziveinken. — Kéziratát en­­gedelmével megtartjuk. — 6) Hazafiéi üdv­a ,Vi­­lágc czimü hírlap szerkesztőjének. — Ki hagyván azt, a mi minket illet, a többit adandjuk. — 7) Parlagi rosta a P. H. viszonzás! czikkeihez! — Nincs ugyan hatalmasb rosta, mint az időé; azonban a körülményekhez képest e különben igen jeles czikket talán adandjuk. — 8) Váczi levél egy ember baráttól. — Tartsa az Ég álnevének érdemében: no mindent nem adhatunk. — A S z e r­k. c?8 *) Örömest teendjük , a mennyire helyünk enge­­dendi. ’ Szerk. *) Sleckenast t. i. e czim alatt egy német zseb­könyvet is ad ki, ’s onnan kegyelemből néha juttat a magyarnak is illy utolsó­ lövésféle ere­deti képeket. Nem csuda egyébiránt, hogy az ,E m l­é n­y­ csak amollyan mostoha gyerekkép­pen lép világba, ha igaz, mi puszta hír gya­nánt szárnyal , hogy míg az Iris szerkesztője 800 forintot kap, addig az Emlény szerkesz­tőjének 50 ezüst forinttal kell megelégednie.­­ Pártfogók! A nemzetiség!­­ áldozatok!

Next