Világ, 1843. június-december (1-104. szám)
1843-08-23 / 67. szám
rendeletnek nem engedelmeskedőkre törvényeink súlyos büntetést szabnak, a két püspök példáját követve hasonló körleveleket bocsátottak ki megyéikben. — E tárgyat alkotmányos nézetekből taglalván , világos, hogy az egyházi rend veszélyezteté hazánk függetlenségét és alapos törvényeinket sérti. De a főpásztori levelek és a szentszéki bréve nemcsak törvényeinket, hanem a rom. cath. vallásnak és a szent zsinatoknak szabályait is sérti. Az emlitett szentszéki bréve a vegyes házasságokat, mellyek ez előtt törvényünk értelme ’s maga az egyházi rend factuma szerint szentségek valának ,mert a vegy. házasságok válópereit a szentszékre teszi át, minthogy „utrobique de veri nominis sacramento agitur“) tilosoknak és böntsöknek nyilványitja, s a vegyes házasságokat részint téritgetés, részint reversalisok kicsikarása , részszerint pedig az áldásnak megtagadása által akadályoztatja; pedig a sz. zsinatok ellenkezőleg rendelkeznek ; igy A IV carthagói zsinat Decr. 13. fej. a jegyesek megáldásárul„Sponsus et sponsa, cum benedicendi sunt a sacerdote a parentibus suis vei paranimphis offerantur.“ A braccari zsinat 11. szabálya a házasságok kárhoztatói ellen így rendelkezik: „Liquis conjugi human adamnat et procreationem nascentium per horrescit, sicut Manichaeus et Priscillianus dixerunt, anathema sit.“ — Már pedig az egyházi rend a vegyes házasságokat kárhoztatja, az azokból születendő gyermekektől irtózik, ki hajdan olly örömest sújtott anathemával, esik maga, ezen canon rendelte egyházi átok alá. Ezen és a szónok által felhozott számtalan adat nyomán megmutatni igyekezék az érd.követ azt, hogy az egyházi rend a brévéhezi ragaszkodása által a zsinatok rendeleteit sérti, ’s hogy főkép a házasság reformatiojárul szóló decretum I fejezete szerint a jegyesek az áldást a lelkésztől követelhetik, midőn más részrül azt a lelkész templomban megadni köteles. — Mellőzve tehát a szónok több igen fontos ’s az egyházi rend anathema alá esését tárgyazó adatait, azon igen lényeges észrevételére térek, hogy az egyházi rend, a tridenti zsinat óta még máig sincs tisztában a felől: „quisnam sit administer sacramenti matrimonialis ?“ váljon a lelkész, vagy a jegyesek? A szónok e kérdés feszegetését mellőzve egyedül a vegyházasságok kérdésére szorítkozott ’s kijelenté, hogy a vegyes házasságok kérdésében is olly különbözők az egyházi rend véleményei. — Az egyházi rend ugyanis azt állítja, hogy a vegyes házasságoknak a reversalis a conditio sine qua non,’s ezt reconciliatio Ecclesiae-nek hívják; azonban Henrik fuldai püspök 1764 május 24-én kelt parancsolata a vegyes házaságokbal születendő gyermekek közti viszonyosságot, t. i. hogy a fiúk atyjok ’s a leányok anyjok vallásában neveltessenek rendeli, ’s a conditio sine qua non igy itt meg nem áll. így rendelte elintéztetni constitutionalis elv szerint a vegyes házasság kérdését a rhenusi szövetség prímása Károly, ki a vallások reciprocitásának biztosítását kívánja. De tudjuk hazánkban több megyei gyűlésen a cath. lelkészek a bréve ellen nyilatkoztak, de nem csak a lelkészek, hanem több egyházfőnökök is. így a beszterczebányai megyés püspök boldogult Belánszky József azt állitá, hogy a vegyes házasságoktól az 1790: 26 ik t. ez. világos rendelete ellenére az áldást megtagadni nem lehet és nem szabad. Ezen állítás bebizonyítására hivatkozott a szónok, egri kanonok ’s jelenlevő kapt. követ Roskoványi Ágoston illy czimü „De matrimoniis mixtis inter catholicos et protestantes“ ’s a szónok szerint a breve ellen legnyomosabb adatokat nyújtó munkájára. Melly munkából a BR azon vigasztalására, hogy midőn minden főpásztor a constitutio ellen lépett fel Magyarországban, volt mégis egyetlen egy püspök, ki a constitutióra hivatkozott, felolvasta annak a libetbányai esperesiséghez ,mellyet az áldás megadásának eltiltására szólitá föl intézett következő szavait: „Ego artum 26:179"tr usu fere semiseculari roboratum pro constitutional et fundamental agnosco. Si ei (Parocho) partem catholicam a proposito ineundi ejusmodi matrimonii, in quo proles non suae religionis educandas haberet, removere, aut ad impetrandas a sponso suo de catholica omnium prolium educatione reversali adducere non successerit, eaque ex parte sua debita et sufficiente institutione religionaria superatas in sensu legis praecitatae , quocumque sub praetextu ponere cautum est, nuptias hujusmodi tamen inire voluerit, nec mihi, nec alteri cuipiam integrum est, sed nec paci et tranquillitati publicae, quinimo nec ipsi religioni nostrae proficuum atque utile esse censes, tali in casu benedictionem mixtae religionis nuptiis, contra vigentem huedum a semiseculo in regno hoc usum, cum periculo intentae ex adverso supracitati religioni catholicae favorabilis articuli subversionis, denegare.“ Ebből, mint az említett püspöknek a szónok által felolvasott több rendbeli leveleiből is világos lévén az, hogy az áldás körüli kérdésben az egyházi rend tisztában nincs, kérdező az egyházi rendet a szónok: ha az említett püspök hivatkozhatott az alkotmányra, miért nem hivatkozhattak volna arra a többiek is ? főkép kiknek a constitutio fentartása van legnagyobb érdekükben, mint, kik e hazában legnagyobb mértékben élvezik az alkotmány jótékonyságait. — A szónok még tovább vevén fel a tárgyat egyházi nézetekből, ha— monda — a cath. vallás a sola salvifica, akkor dogmái nem változhatok, azonban látjuk hogy tanai külünbüzőleg magyaráztatak, ’s a dogmák megváltoznak, úgyhogy, mi 50 év előtt szabad, az most tilos és bűnösnek nyilváníttatik. Ha az 1790 : 26. t. sz. ellenkezik a cath. vallás dogmáival , ellenkeznie kellett azokkal 50 év elött is, miért nem ellenzette tehát e szentsége azt már akkor. Vagy, mint a brévében mentségül felhozatik, a magyarországi vegyes házasságok helyzetét nem tudta? ezt hinni, miután az 1790: 26 t. ez. ő szentségével a romai nuncius bizonyosan haladéktalanul közlötte, nem lehet, és ha ezt elmulasztotta volna , miután a tridenti zsinat de statu Ecclesiae minden 5 évben ő szentsége ebbe adandó tudósítást tesz a püspököknek kötelességükül, a magyarországi koránsem hanyag, sőt a jelen körülmények bizonyítása szerint túlbuzgó derűsről azt feltenni, hogy a 261k költő óta és igy tízszer mulasztotta volna el kötelességét, nem lehet.— Nem hagyhatta továbbá érintetlenül a szónok , a lréve azon szavait, melly a téritgetést az egyházi rendnek világosan kötelességébe teszi, ’s a vegyes házasságokat, melly előbb mind a törvény mind az egyházi rend factuma szerint szentség volt bűntettnek mondja — ekképen : „Ut catholicae Religioni adhaerens conjux serio adinoneatur de obligatione curandi pro viribus conversionem acatholici conjugis:“ quippe quod ad patratorum crimini in veniam a Deo facilius impetrandam apprime conducat.“ És mégis e bréve az illy bűnösöknek állított házasságokat áldozhatlanoknak állítja lenni, ha a vegyes házasságok theoriáját olly zavarba hozza, hogy meg nem foghatni, mikép lehet a tilos érvényes, a bűn áldozhatatlan szentség, ’s a szentség általánosan bűn? így végig menve még a brévének több pontjain is, mint p. o. melly a vegyes házasságot botránynak mondja, ’s erre vonatkozólag kérdést téve, hogy botrány-e dicső II. Leopold tette, kinek lelkéből folyt ki a 26 ik t.cz.? botrány-e az egyházi rend eddigi gyakorlata ? a szentirás melly a keresztény és eretnek közti házasságot is megszentesiti? ’sat. a szónok nem hallgatható el, hogy anm. kir. Helyt.tanács , főkép az 1839 évi april 27-i udvari decretum után, még szorosabb kötelességét mulasztó el, ’s hogy a kormánytól, emlitett decretuma után, méltán lehetett várni, hogy tetsztvényét ki nem adandja. A szónok itt fájdalommal emlité meg, hogy ép a szónok megyéjének a vegyesházasságok dolgában fölterjesztett 15 rendű felírásaira mindeddig válasz nem érkezett, ’s hogy megyéjében a protestáns papok a vegyesházasságok egybeadásától eltiltatván, a cath. lelkész pedig egybeadni nem akarván, most többen buja házasságban élnének. Ez fogja-e aztán gátolni az indifferentismust ? Mindezeknek közfigyelemmel kisért előbocsájtása után, világos utasítása következtében .A szónok kijelenté, hogy megyéje sérelemnek tartja a föpásztori leveleket , a brévét ’s az erre kiadott placetumot; sérelemnek az egyházi rend e részbeni tetteit és azt hogy a Helytartó tanács ez iránt nem intézkedett ,s mindezen sérelem mentül előbbi orvosoltatását sürgeti. A szónok — utasítása erre vonatkozó pontjainak felolvasása után, említve még a kényszerítő szükséget, melly a nagy nemzetcsalád nyugalma érdekében a mentül előbbi intézkedést parancsolja, kéréssel fordult a főtiszt clerushoz, őt, a felebaráti szeretet hirdetőjét, a felírás felterjesztésének pártolására szóllitván föl, ’s a Béket megyéje most felolvasott de a fölirásban nem foglalt kivánatainak tárgyalás alá veendésére kérvén, melly kérése ha viszhangra nem találna, akkor a felírást egész kiterjedésében pártolja. — Az érd. megyei követnek jelen kimerítő szónoklata után egy káptalani követ szólott, ’s miután szerinte a főpásztori levél önkörében rendelkezik, az a törvényben semmikép sem ütközhetik, de az egyházat működésében akadályozni nem lehet, miután az egész gyakorlat és szokás az áldásban áll, mellyről az anyaszentegyház rendelkezhetik, az érd.követnek még megjegyezvén, hogy midőn a tridenti és carthágói zsinat szabályai hozattak , akkor a vegyes házasságokról még szó sem volt; ’s hogy a beszterczei püspök azon levelét a história igénylésénél fogva hozta a szónok munkájába be, kit, az emlitett püspök azon tette által megszomoritottat, az érseki encyclica megvigasztalt. Többen szólottak meg, részint a felírást pártoló megyei, részint a káptalani követek beszéde szellemében, nyilatkozók. Egy városi követi copulaliót világi hatóság előtt történendőnek kívánta, mert fel kell mentenünk,— mond — az egyházi rendet a következetlenségtül, hogy mit botrányosnak hiszen, kénytelenné legyen elkövetni, sőt a cath. házasságokat is kívánja az egyh. rendtől elvétetni, nehogy azt önérdekekkel azonosítván több visszaélésnek nyujtassék alkalom. Az elnöknek erre tett rövid megjegyzése után egy megyei követ"a felírást, kivévén azonat?" sorokat, mellyek által a fejedelemnek fogadatik az országgyűlés betekintése nélkül is a bullák és brévékre kb. placetumot adni, egész terjedelmében pártolás a BRket azon sorok kihagyására kéré, mert — mond — ha a magyarázhatási jogot most canonizáljuk, mit teendőnk , ha a tetszvény olly bulla és brévékre fog kiadatni, mellyeket a BR. ítélete törvényeinkkel egybeütközöknek találandó egy más megyei követ által indítvány létetett) a magyar papság felső bőségének 2} az egyh. vagyon, melly a status czéljával ellenkező súlyt ad és 3} az egyházi rend befolyásának megszüntetése iránt a polgári dolgokba, mert míg egy uralkodó hierarchia létezik, a reciprocitás csak ólomosat. Végre némelly érdekes históriai dátumok kölcsönös felhordása, a kir. tetszvény iránt tett indítványnak egy követ által tett pártolása, egy két élénkebb expectorations az ifjúságot illető elnöki felszólítás után a felirás a BRdek többsége által pártoltatván: elnök önmga a már későre terjedt gyűlést a határozatnak a felírás felterjesztése melletti kijelentésével fejezte be. Pozsony augustus laktűr. XXXIX. kerületi ülés. Kerületi jegyző Palóczy László felolvasván a turmezei sérelem iránti második üzenetet, ez kéziratra bocsáttatott. Ezután olvastatott a zágrábi nemeseknek 430 ’s néhány aláírással ellátott folyamodványuk , melly egy megyei követ indítványa folytában, az izenethez, ’s majd a leendő föliráshoz csatoltatni fog. — Jelentés tétetvén egy megyei követ által, hogy gróf Batthányi László és báró Rudnyánszky Sándor — egy másik által pedig, hogy báró Luzsinszky Mihály ez országgyűlésre meg nem hivattak, eziránt a szükséges lépések megtétetni fognak. — Olvastatott most a m. Főrendeknek válasz-izenete az országgyűlési szállások és a sérelmek összeszedése iránti országos választmányok tárgyában. Emlékeznek még. olvasóink e lapokban is közlött azon élénk vitákról, mellyek egy érdemdús gróf indítványa nyomán a főrendi táblánál keletkezvén, azon határozatot előzék meg, miszerint az illető válaszüzenetben a t. Rendek arra szólíttattak fel, hogy mindazon közérdekű tárgyak, mellyek most kerületi küldöttségeket foglalkoztatnak, országos választmányok által sikeresebben elintézendők lévén, a t. RR. azokra nézve a fő Rendek köréből is kinevezendő választmányi tagoknak közremunkálhatását szorgalmazzák. Ezen pontra nézve tehát tevék meg észrevételeiket a f. RR. mai kerületi ülésükben. Egy követ úgy vélekedett, hogy miután ezen táblának initiatív joga kétséget nem szenved, és azért a Főrendek kívánatának tárgya minden parlamentáris szokás ellen van, a kerületi ülések, mellyeket a két választmányok munkái csak megelőznek, az országgyűlési tanácskozások főrugója lévén, — a dolog sokkal tisztábban áll, semhogy a főrendi válaszüzenet e pontjára felelni kellene, és azért szóló azt csupán tudomásul vétetni kiváná. — Mondatott tovább , mikép nem abban áll a két tábla közti egyesség, hogy egyik a másiknak hatáskörébe vágjon; különben is a t. RB. táblájának a kezdeményi jog olly annyira tulajdona, hogy attól, az országgyűlés megrázkódtatása nélkül, elállani lehetetlen volna, annálfogva a szóló szinte nem kívánt válaszolni a Főrendeknek. Ezek ellenében más követ a dolog érdemére nézve igen, de formájára nézve nincs egyértelemben az előtte szólókkal, és azt hiszi, hogy a főrendi válaszüzenet végszavaira mindenesetre felelni kell. Szónok ugyan elismerő, hogy a főrendi táblánál vannak számos kapacitások, mellyek részvétel kerül, tanácskozásoknál hasznos volna, azonban mint e tábla tagja nem kívánhatja, hogy a Főrendek a kerületi ülésekbe befolyjanak, annál kevésbé lehet megengedni, hogy a Főrenciek részt vegyenek a kezdeményi jogban , minthogy e tábla számadással tartozik küldőinek, amazok pedig senkinek számadással nem tartoznak. Hivatkoznak ugyan országgyűlési gyakorlatra, azonban ez kerületi választmányoké nézve soha fen nem állott. Szóló megjegyzé, hogy midőn múlt országgyűlésen a váltótörvényk könyv, sajtószabadság ’s a t. kerül, választmányilag tárgyaltatott, a Főrendek nem reclamáltak, — ’s az egyesülést nem illyen uton hiszi elérhetőnek.------ezeknélfogva szóló egy rövid üzenetben a BRnek védokait a főrendi tábla kivonata ellenében kifejtetni javaslá.—Illy véleményben, — miután a Főrendeknek e pontra adandó felelet még többek által elleneztetek — volt egy más követ is, ki az eddigi gyakorlathoz ragaszkodva a választ csak illendőség tekintetéből tartá szükségesnek , ’s azért, hogy ne mondassák: „qui tacet, consentire videtur,“ a főrendi táblának, izenetében kijelentett kivánatára egész elhatározottsággal felelni kívánt. — Felszólalt most az e tárgy körüli tanácskozásokat megnyitó követ, ’s kijelenté, hogy az előhozott okok nem képesek őt a Főrencieknek adandó felelet szükségéről meggyőzni, mert midőn ezen tábla rövid felelettel a dolgot tisztába hozhatni gondolja, a "j*" p'sUtvt'Vj 553