Világ, 1843. június-december (1-104. szám)

1843-08-23 / 67. szám

rendeletnek nem engedelmeskedőkre törvényeink súlyos büntetést szabnak, a két püspök példáját követve ha­sonló körleveleket bocsátottak ki megyéikben. — E tár­gyat alkotmányos nézetekből taglalván , világos, hogy az egyházi rend veszélyezteté hazánk függetlenségét és alapos törvényeinket sérti. De a főpásztori levelek és a szent­széki bréve nemcsak törvényeinket, hanem a rom. cath. vallásnak és a szent zsinatoknak szabályait is sérti. Az emlitett szentszéki bréve a vegyes házasságokat, mellyek ez előtt törvényünk értelme ’s maga az egyházi rend factuma szerint szentségek valának ,mert a vegy. házasságok váló­pereit a szentszékre teszi át, minthogy „utrobique de veri nominis sacramento agitur“) tilosok­nak és böntsöknek nyilványitja, s a vegyes házasságo­kat részint téritgetés, részint reversalisok kicsika­rása , részszerint pedig az áldásnak megtagadása által akadályoztatja; pedig a sz. zsinatok ellenkezőleg ren­delkeznek ; igy A IV carthagói zsinat Decr. 13. fej. a jegyesek megáldásárul­­„Sponsus et sponsa, cum benedicendi sunt a sacerdote a parenti­­bus suis vei paranimphis offerantur.“ A braccari zsinat 11. szabálya a házasságok kárhoztatói ellen így rendelkezik: „Liquis conjugi hum­an a­damnat et procrea­­tionem nascentium per horrescit, sicut Manichaeus et Priscillianus dixerunt, anathema sit.“ — Már pedig az egyházi rend a vegyes házasságokat kárhoztatja, az azokból születendő gyermekektől irtózik, ki hajdan olly örömest sújtott anathemával, esik maga, ezen canon rendelte egyházi átok alá. Ezen és a szónok által felhozott számtalan adat nyomán megmutatni igyekezék az érd.­követ azt, hogy az egyházi rend a brévéhezi ragaszkodása által a zsi­natok rendeleteit sérti, ’s hogy főkép a házasság re­­formatiojárul szóló decretum I fejezete szerint a je­gyesek az áldást a lelkésztől követelhetik, midőn más részrül azt a lelkész templomban megadni köteles. — Mellőzve tehát a szónok több igen fontos ’s az egyházi rend anathema alá esését tárgyazó adatait, azon igen lénye­ges észrevételére térek, hogy az egyházi rend, a tridenti zsinat óta még máig sincs tisztában a felől: „quisnam sit administer sacramenti matrimonialis ?“ váljon a lel­kész, vagy a jegyesek? A szónok e kérdés feszegeté­­sét mellőzve egyedül a vegy­­házasságok kérdésére szorítkozott ’s kijelenté, hogy a vegyes házasságok kér­désében is olly különbözők az egyházi rend véleményei. — Az egyházi rend ugyanis azt állítja, hogy a vegyes házasságoknak a reversalis a conditio sine qua non,’s ezt reconciliatio Ecclesia­e-nek hívják; azonban Hen­rik fuldai püspök 1764 május 24-én kelt paran­csolata a vegyes házaságokbal születendő gyermekek közti viszonyosságot, t. i. hogy a fiúk atyjok ’s a leányok anyjok vallásában neveltessenek rendeli, ’s a conditio sine qua non igy itt meg nem áll. így rendelte elintéztetni constitutionalis elv szerint a vegyes házasság kérdését a rhenusi szövetség prímása Károly, ki a val­lások reciprocitásának biztosítását kívánja. De tudjuk hazánkban több megyei gyűlésen a cath. lelkészek a bréve ellen nyilatkoztak, de nem csak a lelkészek, ha­nem több egyház­főnökök is. így a beszterczebányai megyés püspök boldogult Belánszky József azt állitá, hogy a vegyes házasságoktól az 1790: 26 ik t. ez. világos rendelete ellenére az áldást megtagadni nem lehet és nem szabad. Ezen állítás bebizonyítására hivatkozott a szó­nok, egri kanonok ’s jelenlevő kapt. követ Roskoványi Ágoston illy czimü „De matrimoniis mixtis inter catho­­licos et protestantes“ ’s a szónok szerint a breve ellen legnyomosabb adatokat nyújtó munkájára. Melly mun­kából a BR azon vigasztalására, hogy midőn minden fő­­pásztor a constitutio ellen lépett fel Magyarországban, volt mégis egyetlen egy püspök, ki a constitutióra hi­vatkozott, felolvasta annak a libetbányai esperesiséghez ,melly­et az áldás megadásának eltiltására szólitá föl­ intézett következő szavait: „Ego art­um 26:179"tr usu fere semiseculari roboratum pro constitutional­ et fundamental­ agnosco. Si ei (Parocho) partem catholicam a proposito ineundi ejusmodi matrimonii, in quo proles non suae religionis educandas haberet, removere, aut ad impe­­trandas a sponso suo de catholica omnium prolium educatione re­versali adducere non successerit, eaque ex parte sua debita et sufficiente institutione religionaria superatas in sensu legis praeci­­tatae , quocumque sub praetextu ponere cautum est, nuptias hu­­jusmodi tam­en inire voluerit, nec mihi, nec alteri cuipiam inte­­grum est, sed nec paci et tranquillitati publicae, quin­imo nec ipsi religioni nostrae proficuum atque utile esse censes, tali in casu be­­nedictionem mixtae religionis nuptiis, contra vigentem huedum a se­­miseculo in regno hoc usum, cum periculo intentae ex adverso supracitati religioni catholicae favorabilis articuli subversionis, de­­negare.“ Ebből, mint az említett püspöknek a szónok által felolvasott több rendbeli leveleiből is világos lévén az, hogy az áldás körüli kérdésben az egyházi rend tisztá­ban nincs, kérdező az egyházi rendet a szónok: ha az említett püspök hivatkozhatott az alkotmányra, miért nem hivatkozhattak volna arra a többiek is ? főkép kiknek a constitutio fentartása van legnagyobb érdekükben, mint, kik e hazában legnagyobb mértékben élvezik az alkotmány jótékonyságait. — A szónok még tovább vevén fel a tár­gyat egyházi nézetekből, ha— monda — a cath. vallás a sola salvifica, akkor dogmái nem változhatok, azon­ban látjuk hogy tanai külünbüzőleg magyaráztatak, ’s a dogmák megváltoznak, úgyhogy, mi 50 év előtt szabad, az most tilos és bűnösnek nyilváníttatik. Ha az 1­790 : 26. t. sz. ellenkezik a cath. vallás­ dogmáival , ellenkeznie kellett azokkal 50 év elött is, miért nem el­lenzette tehát e szentsége azt már akkor. Vagy, mint a brévében mentségül felhozatik, a magyarországi vegyes házasságok helyzetét nem tudta? ezt hinni, miután az 1­790: 26 t. ez. ő szentségével a romai nuncius bizonyosan haladéktalanul közlötte, nem lehet, és ha ezt elmulasz­totta volna , miután a tridenti zsinat de statu Ecclesiae minden 5 évben ő szentsége eb­be adandó tudósítást tesz a püspököknek kötelességükül, a magyarországi koránsem hanyag, sőt a jelen körülmények bizonyítása szerint túl­buzgó derűsről azt feltenni, hogy a 261k költő óta és igy tízszer mulasztotta volna el kötelességét, nem lehet.— Nem hagyhatta továbbá érintetlenül a szónok , a lréve azon szavait, melly a téritgetést az egyházi rendnek vi­lágosan kötelességébe teszi, ’s a vegyes házasságokat, melly előbb mind a törvény mind az egyházi rend factu­ma szerint szentség volt bűntettnek mondja — ekképen : „Ut catholicae Religioni adhaerens conjux s­erio a­din­on­e­­atur de obligatione curandi pro viribus conversionem aca­­tholici conjugis:“ quippe quod ad patratorum c­r­i­­m­i­n­i in veniam a Deo facilius impetrandam apprime conducat.“ És mégis e bréve az illy bűnösöknek állított há­zasságokat áldozhatlanoknak állítja lenni, ha a vegyes házasságok theoriáját olly zavarba hozza, hogy meg nem foghatni, mikép lehet a tilos érvényes, a bűn ál­­dozhatatlan szentség, ’s a szentség általánosan bűn? így végig menve még a brévének több pontjain is, mint p. o. melly a vegyes házasságot botránynak mondja, ’s erre vonatkozólag kérdést téve, hogy botrány-e dicső II. Leopold tette, kinek lelkéből folyt ki a 26 ik t.cz.? bot­rány-e az egyházi rend eddigi gyakorlata ? a szentirás melly a keresztény és eretnek közti házasságot is meg­­szentesiti? ’sat. a szónok nem hallgatható el, hogy anm. kir. Helyt.tanács , főkép az 1839 évi april 27-i udvari decretum után, még szorosabb kötelességét mulasztó el, ’s hogy a kormánytól, emlitett decretuma után, méltán le­hetett várni, hogy tetsztvényét ki nem adandja. A szó­nok itt fájdalommal emlité meg, hogy ép a szónok me­gyéjének a vegyesházasságok dolgában fölterjesztett 15 rendű felírásaira mindeddig válasz nem érkezett, ’s hogy megyéjében a protestáns papok a vegyesházasságok egy­­beadásától eltiltatván, a cath. lelkész pedig egybeadni nem akarván, most többen buja házasságban élnének. Ez fogja-e aztán gátolni az indifferentismust ? Mindezeknek közfigyelemmel kisért előbocsájtása után, világos utasítása következtében .A szónok kijelenté, hogy megyéje sérelemnek tartja a föpásztori leveleket , a brévét ’s az erre kiadott placetumot; sérelemnek az egyházi rend e részbeni tetteit és azt hogy a Helytartó tanács ez iránt nem intézkedett ,s mindezen sérelem men­tül előbbi orvosoltatását sürgeti. A szónok — utasítása erre vonatkozó pontjainak felolvasása után, említve még a kényszerítő szükséget, melly a nagy nemzetcsalád nyu­galma érdekében a mentül előbbi intézkedést parancsolja, kéréssel fordult a főtiszt clerushoz, őt, a felebaráti sze­retet hirdetőjét, a felírás felterjesztésének pártolására szól­­litván föl, ’s a Béket megyéje most felolvasott de a fölirásban nem foglalt kivánatainak tárgyalás alá veen­­désére kérvén, melly kérése ha viszhangra nem találna, akkor a felírást egész kiterjedésében pártolja. — Az érd. megyei követnek jelen kimerítő szónoklata után egy káptalani követ szólott, ’s miután szerinte a főpász­tori levél önkörében rendelkezik, az a törvényben sem­mikép sem ütközhetik, de az egyházat működésében aka­dályozni nem lehet, miután az egész gyakorlat és szo­kás az áldásban áll, mellyről az anyaszentegyház ren­delkezhetik, az érd.­követnek még megjegyezvén, hogy midőn a tridenti és carthágói zsinat szabályai hozattak , akkor a vegyes házasságokról még szó sem volt; ’s hogy a beszterczei püspök azon levelét a história igény­lésénél fogva hozta a szónok munkájába be, kit, az em­litett püspök azon tette által megszomoritottat, az érseki encyclica megvigasztalt. Többen szólottak meg, részint a felírást pártoló megyei, részint a káptalani követek beszéde szellemében, nyilatkozók. Egy városi követi copulaliót világi hatóság előtt történendőnek kívánta, mert fel kell mentenünk,— mond — az egyházi rendet a következetlenségtül, hogy mit botrányosnak hiszen, kénytelenné legyen elkövetni, sőt a cath. házasságokat is kívánja az egyh. rendtől elvétetni, nehogy azt önérdekekkel azonosítván több visszaélésnek nyujtassék alkalom.­­ Az elnöknek erre tett rövid meg­jegyzése után egy megyei követ"a felírást, kivévén azon­at?" sorokat, mellyek által a fejedelemnek fog­adatik az or­szággyűlés betekintése nélkül is a bullák és brévékre kb­. placetumot adni, egész terjedelmében pártolá­­s a BRket azon sorok kihagyására kéré, mert — mond — ha a ma­­gyarázhatási jogot most canonizáljuk, mit teendőnk , ha a tetszvény olly bulla és brévékre fog kiadatni, mellyeket a BR. ítélete törvényeinkkel egybeütközöknek találandó egy más megyei követ által indítvány létetett­­) a ma­gyar papság felső bőségének 2} az egyh. vagyon, melly a status czéljával ellenkező súlyt ad és 3} az egyházi rend befolyásának megszüntetése iránt a polgári dolgokba, mert míg egy uralkodó hierarchia létezik, a reciprocitás csak ólom­osat. Végre némelly érdekes históriai dátumok kölcsönös felhordása, a kir. tetszvény iránt tett indítvány­nak egy követ által tett pártolása, egy két élénkebb ex­pectorations az ifjúságot illető elnöki felszólítás után a felirás a BRdek többsége által pártoltatván: elnök ö­nmga a már későre terjedt gyűlést a határozatnak a felírás fel­­terjesztése melletti kijelentésével fejezte be. Pozsony augustus laktűr. XXXIX. kerületi ülés. Kerületi jegyző Palóczy László felolvasván a tur­­mezei sérelem iránti második üzenetet, ez kéziratra bo­csáttatott. Ezután olvastatott a zágrábi nemeseknek 430 ’s néhány aláírással ellátott folyamodványuk , melly egy megyei követ indítványa folytában, az izenethez, ’s majd a leendő föliráshoz csatoltatni fog. — Jelentés tétetvén egy megyei követ által, hogy gróf Batthányi László és báró Rudnyánszky Sándor — egy másik által pedig, hogy báró Luzsinszky Mihály ez országgyűlésre meg nem hi­vattak, eziránt a szükséges lépések megtétetni fognak. — Olvastatott most a m. Főrendeknek válasz-izenete az or­szággyűlési szállások és a sérelmek összeszedése iránti országos választmányok tárgyában. Emlékeznek még­­. olvasóink e lapokban is közlött azon élénk vitákról, mel­lyek egy érdemdús gróf indítványa nyomán a főrendi táblánál keletkezvén, azon határozatot előzék meg, misze­rint az illető válaszüzenetben a t. Rendek arra szólíttat­­tak fel, hogy mind­azon közérdekű tárgyak, mellyek most kerületi küldöttségeket foglalkoztatnak, országos választmányok által sikeresebben elintézendők lévén, a t. RR. azokra nézve a fő Rendek köréből is kinevezendő választmányi tagoknak közremunkálhatását szorgalmazzák. Ezen pontra nézve tehát tevék meg észrevételeiket a f. RR. mai kerületi ülésükben. Egy követ úgy vélekedett, hogy miután ezen táblának initiatív­ joga kétséget nem szenved, és azért a Főrendek kívánatának tárgya minden parlamentáris szokás ellen van, a kerületi ülések, mellye­ket a két­ választmányok munkái csak megelőznek, az országgyűlési tanácskozások főrugója lévén, — a dolog sokkal tisztábban áll, semhogy a főrendi válaszüzenet e pontjára felelni kellene, és azért szóló azt csupán tudo­másul vétetni kiváná. — Mondatott tovább , mikép nem abban áll a két tábla közti egyesség, hogy egyik a má­siknak hatáskörébe vágjon; különben is a t. RB. táb­lájának a kezdeményi jog olly annyira tulajdona, hogy at­tól, az országgyűlés megrázkódtatása nélkül, elállani lehe­tetlen volna, annálfogva a szóló szinte nem kívánt vála­szolni a Főrendeknek.­­ Ezek ellenében más követ a do­log érdemére nézve igen, de formájára nézve nincs egy­­értelemben az előtte szólókkal, és azt hiszi, hogy a fő­rendi válaszüzenet végszavaira mindenesetre felelni kell. Szónok ugyan elismerő, hogy a főrendi táblánál vannak számos kapacitások, mellyek részvéte­l kerül, tanács­kozásoknál hasznos volna, azonban mint e tábla tagja nem kívánhatja, hogy a Főrendek a kerületi ülésekbe befolyjanak, annál kevésbé lehet megengedni, hogy a Fő­renciek részt vegyenek a kezdeményi jogban , minthogy e tábla számadással tartozik küldőinek, amazok pedig senkinek számadással nem tartoznak. Hivatkoznak ugyan országgyűlési gyakorlatra, azonban ez kerületi választ­mányoké nézve soha fen nem állott. Szóló megjegyzé, hogy midőn múlt országgyűlésen a váltótörvényk könyv, sajtószabadság ’s a t. kerül, választmányilag tárgyaltatott, a Főrendek nem reclamáltak, — ’s az egyesülést nem illyen uton hiszi elérhetőnek.------ezeknélfogva szóló egy rövid üzenetben a BRnek védokait a főrendi tábla ki­­vonata ellenében kifejtetni javaslá.—Illy véleményben, — miután a Főrendeknek e pontra adandó felelet még többek által elleneztetek — volt egy más követ is, ki az eddigi gyakorlathoz ragaszkodva a választ csak illendő­ség tekintetéből tartá szükségesnek , ’s azért, hogy ne mondassák: „qui tacet, consentire videtur,“ a főrendi táblának, izenetében kijelentett kivánatára egész elhatáro­zottsággal felelni kívánt. — Felszólalt most az e tárgy körüli tanácskozásokat megnyitó követ, ’s kijelenté, hogy az előhozott okok nem képesek őt a Főrencieknek adandó felelet szükségéről meggyőzni, mert midőn ezen tábla rövid felelettel a dolgot tisztába hozhatni gondolja, a "j*" p'sUtvt'Vj 553

Next