Világ, 1843. június-december (1-104. szám)
1843-09-23 / 76. szám
évre bizonyosan számolhat, és kik az egyesület pénzértéki állapotának fennmaradásában sikert tőbb részt vesznek , különös nyereségben is részesüljenek. Az ez idei sorsolásban kihúzott nyeremények, a mindegyik részvényesnek járó műlap átvételekor , a pénztárnok által kiszolgáltatandó, részvényesek nyomtatott névsorában foglaltatnak. Közli Ritter Sándor egyesületi titoknok. Énekiskola. A pestbudai hangászegyesület igazgatása alatti nyilvános énekiskolába i. e. sept. 10 angol Schedius Lajos kir. tanácsnok ur elölülése alatt jelen volt biztosság által folyó 1843/iki esztendőre 50 uj növendék vétetett fel, kik között 26 ifjú, 24 leány. Közli Mátrai Gábor ének iskolai igazgató. Elsluittszcfi. (Jury) *) A P. Hírlap 262. számában S u 1 . . D. ur. Szabolcsból imigy ír: „Legélénkebb vitára az „esküdszék" adott alkalmat, főleg a fölebbvihetés hiánya miatt; de elnök első alispán ékes előadása 3 módosítással, jelesen: a) az elitélésre csak egyszerű szótöbbség kivántassékjó) választhatásra ?Ce fi. jövedelem elég legyen; c) a visszavethetés csak három számra szoktassék ; — ezen legfontosabb kérdésnek, mint a küldöttségben , úgy itt is , kiküzdé a kellő méltánylást. El van tehát már Szabolcsban fogadva azon re m ek in s t i tu tio , melly Albion , melly Amerika szabad népeinek személy-’s vagyonbeli bátorságát biztosítja; el azon bíráskodás , melly az önkény ’s részrehajlás ellen nyújt védfalat, ’s a fölebbvitel nélkülözhetése, népszerűsége, ’s olcsósága mellett, a legbecsesebb kincsek — élet, szabadság fölött ítélő bíróság eszméjét leginkább megközelíti; el azon intézet, mellyben politicai oldalról tekintve, olly sok ezer polgári erény dicső magvai rejlenek/' Ennyi magasztalokkal szemközt, ha azt állítjuk, hogy „nem mind arany a mi fénylik/' hogy az eskültszékeknek honunkba átülterelése körül igen nagy óvatossággal kell eljárni, nehogy felhőt karoljunk Junó helyett — bizonyosan csak kedvetlen nyilatkozatot tettünk mindazok előtt, kik az eskültszékek üdvös hatásainak, talán kelletin túl is , magasztalói lettek. Jelenleg , midőn ezeket írom , az országos választmány munkálatai ez ügyben a közönség nagy része előtt még nem tudják , mivel a nyomatott példányok csak hivatalos kezek közt forognak, **) azért természetesen azoknak foglalatját nem tudván, érdemileg azokról nem is szólhatok. l)e magával az itt kitűzött tárgygyal •— ám az esküdszékkel — nem igy áll a dolog; annak rég megvan a maga saját külföldi literaturája ; eszmék váltattak és cseréltettek mind ellenzői, mind magasztalói között ,s azokra most sem késő még figyelmeztetni nemzetijüket, mivel nálunk — mint gyanítható — épen „in fiem est“ az illy intézet felállítása. Minő módosításokkal vagy alkalmaztatással fog az felállítható lenni ? — arról, (címészetesen , ismét azok szólhatnak csak, kik a választmányi munkálatokat ez irányban olvasták, tehát— ismétlem — itt ez utóbbiakról szót sem teszek, hanem általában az esküttszékek működéseiről beszélek, kétségeket támasztva azon szinte általános magasztalások ellen , mellyek a Hírlap 262. számában foglaltatnak. Mindenek előtt megjegyzésre méltó, hogy az esküttszékek magasztalói , a középkor intézményeinek , rendesen nem nagy pártfogói, legalább köztünk így áll a dolog, és mégis most ez egyben kivételt tesznek, holott ez legsajátságosb kinövése azon hűbéri rendezetnek, mellyre már olly sokszor , ’s olly gyakran kimondatott az anathema. ’S miért van ez igy, kérdem. Fejtse meg, a kitudja , talán syneretismus, talán járatlanság is okozzák az illy elvbeli anomáliákat? Mindenesetre a korszellem egyikét magas vitorláinak most már behúzta, mellyekkel eddig a „régiség avas obscuritásainak“ ellenébe elég büszkén vitorlázott. Történetileg tudva van, hogy az esküttszékek a szabad népgyülekezetekből fejlettek ki, mellyekben az egyenrangúak (franci, pares, paires, brachinburgii) törvényt hoztak, és Ítéltek- Ducange Írja: „Franci, sic appel labantur ii, qui magnes dies, sen Assisas publicas et generales parium Franciae lenebant " Franci, idest siberi, ugyancsak Ducange szerint, ellentétben a szolgákkal (serviles, villani), mert csak az elsők rendéből leltek ki a törvényszék bírái, azok jelentek meg a közgyűlésekben , (qui legem dicunt et judicant,) ’s ezek Némethonban: „Rach in bur gii" név alatt voltak ismeretesek, mint Eichhorn és Primm előadják (1. Eichorns Deutsche Staats-und Rechtsgeschichte. ’sat Az aristocratia ’s királyi hatalom kifejlésével a pairenevezet is szorosabb határa lett. A nagyobb birtokosok úgy tekintettek, mint a korona főtámaszai; részt vettek az udvari és országos törvényszékekben. Ez utolsók (Assisca) rendesen gyertyaszentelő, húsvét, pünköst, Mária-égbemenetele és Karácson napjaiban tartatván (L. Cape figue hist. Consul. et administr. de la France ’sat. Angliába a normánok vitték át e franczia törvénykezésmódot ; a 12 tagból álló esküdszék az Assisekből fejlett ki ,s midőn Francziaországban a törvénykezésmód időfolytában egész más menetelt vett magának : az angolok máig híven fentarták az illy bíráskodási gyakorlatot, mellynek már II. Henrik alatt hozott két rendeletben (164, 1174) bizonyos nyomai vannak, mellyek szerint birtoki és vétségi pereket 12 esküttbirónak kellett ellátni;per sacramentum duodecim militum de hundredo — vagy liberorum legalium hominum de vicineto. Ezen normán szokás megvolt Skandináviában is jóval a keresztyén vallás felvétele elött, a 12 bíró , az úgynevezett béke-helyszinen , melly mogyoróveszekkel körülfogva, magasban állott, mint hol a nép összegyűlve volt, gyakorló bíráskodását, és csak bizonytalan vagy kétséges vádu esetekben szólott a közönség a 12 személyzetű bírák végítéletéhez. (1 Ebendahls Geschichte des schwedischen Volks und Reichs Weimar 1827. I. 309.) Francziaország 1794ben fogta fel ismét a jury eszméjét, utánozni akarván az angolokat .S azóta kisebb vagy nagyobb módosítások mellett, hódol e rendszernek, mellynek átültetését sokan most már köztünk is sürgetik. Ha már Sulyok D. úr fölebb kiirt magasztalásait szemügyre veszszük, azt kell következtetni, hogy e remek institáliónak köszönhetik talán az angolok is francziák, legalább részben, minden nemzeti nagyságukat, ami aligha úgy van, legalább Blackstone, Romilly, Mackintosh, Brougham; a francziák részbről pedig Du pin, Bereng , г , Paillet, Bároux nyilatkozataik igen megrendílik azon bizodalmát, mellyet a kérdéses eljárásmódba helyezünk. Ugyanis, ha olly remek ez intézmény, mint mondanik, legalább Angliában, hol az a XII. század óta folytonos divatú, szembetűnő jeleit adhatná jóvoltának , ha egyébben nem is , bizonyosan az erkölcsi állapotokban ; ámde, épen ez azon kényes pont, melly kételkedővé lön sokat már olly intézet iránt, melly annyi idő lefolyta alatt ott semmit nem javulhatott a criminalis állapotokon, sőt a sebeket nagyobb sebekkel tetézi. *) —Hivatkozom itt rövidség okáért azon könyvekre, mellyek a jurykról készültek, ’s a „Revue Encyclopédique“ harmadik számában (1819.) ’s a Hermes czimü folyóiratban (Utes Stück 1819) megismertetvék, mellyekből egyszersmind mind a procedúra, mind az esküttszékek általi kezelésmódja a törvény-kiszolgáltatásnak eléggé kiviláglik. A „Hermes ” nevezetesen, Anglia criminalis praxisát igen értelmesen közölvén, azzal zárja be czikkjét, hogy Angliában a vétkes az esküttszékek daczára igen könnyen kikerülheti, vagy épen ki is játszhatja a törvényt, és ha már perbe vonatott is , könnyen talál eszközöket a maga felmentetésére. ,,Dies bestättigt die Erfahrung, indem ungeachtet der grossen Verschiedenheit des National-characters, es selbst in Italien nicht so viele Diebe. Strassenhluber, Betrüger, Falschmünzer und Verbrecher aller Art giebt, als in England. Wenn aber der Zweck des Staatsverbandis in der Sicherstellung aller und jeder Einwohner gegen jede Beeinträchtigung und unerlaubten Zweck ohne allen Zweifet besieht, so wird es keiner weiteren Ausführung bedürfen, dass eine Justizverfassung, welche damit im offenbaren Widerspruche steht verwerflich sein müsse. Bei weiterer Verfolgung der Untersuchung finden sich noch andere Grundgebrechen, als: Zufälligkeit der Gewährung des Rechts, Verwechselung der Billigkeit und des Rechts , Willkühr bei entstehenden Fachionen, und feindliche Entgegenstellung des Siiebens der Regierung und des Volks, welche von dieser Justizform nicht zu trennen sind.“ Colquhoun, ki csak ismerte önnemzetét, ki közhivatalokat viselt több grófságban, könyvét a királynak ’s nemzetének ajánlá, az gyakori kiadásra érdemesíttetett, ez a Colquhoun, mondom , teljeséggel nem volt megelégedve hazája büntető rendszerével, mellyben keresi egyik fő okát a vétkek megszaporodásának , a közbátorság hiányának, „mellyek, úgymond, egy országban sem hágtak olly magas tetőpontra, mint épen Angliában, hol a bűnös , ügyvéde a legjelentékenytelenebb formalitásokban, pontatlanság használásával (every trisling inaccuracy) fel tudja védettjét a törvényes büntetés alól áldoztatni , miután a legáralkodottabb bűnös ártatlannak ítéltetvén, kikerüli, vagyis inkább kijássza az igazságot." — „Hiába kevélykedünk mi — írja továbbá—angol szabadságunkkal , ha megszenvedjük , hogy köztársaságunk legalsóbb, ’s legelvetemültebb része attól megfoszszon , mihelyt pitymallik; ha nem utazhatunk bátorsággal az országutakon , nem közeledhetünk a főváros felé félelem nélkül, hogy megtámadtatunk, kiraboltatunk, vagy talán meg is sebesültetünk, ha meg nem ölelünk. Bohóság törvényszabta közbátorsággal kérkedni, ha még házi lakunkban sem nyugodhatunk csendesen , é s félnünk kell, hogy még hajnalig hozzánk betörnek, vagyonainktól megfosztanak , vagy még életünket is elveszik Büntető törvénykönyvünk tervének, vagy talán az eljárási módnak,vagyvégre e kettőnek együttvéve, nagyon tökéletlennek kell lenni, ha látjuk, hogy a vétkesek mindegyre szaporodnak, hogy a sokaság közt többé az erkölcsi elvek nem gátoló korlátok.“ Ajánljuk ezek mellett olvasóinknak azon velős értekezést az angol törvényhozásról, mellyel a „Quarterly Review“ 1820. XLII. száma után, a „Hermes“ is közölt, ugyanazon évben, (Ill- Stück I. 171), mellyből mi csak ime helyeket emeljük ki : „Denn in keinem Lande herrschen wohl soviel schändliche gesetzliche Missbräuche des Eides, soviel gesetzliche Anlockungen zu Meineiden, als bei uns!“— „Die hohen Zoll-und Acclscsütze sind so ein unwiderstehlicher Reiz zum Betrag und zum Schleichhandel, dass sie durch keine Gegenmittel verhindert werden können. Die Strafen sind so erschrecklich , dass der Überhäler schon darauf rechnet, dass er ihnen entschlüpfen wird, die Heiligkeit der Eide wird aufs Höchste gemissbraucht, zur Angebereimuntern die Gesetze durhh Belohnungen auf,—lauter Mittel, den Character zu verderben, und die Sittlichkeit zu verschlimmern, die unser Finanzsystem mit sich bringt.“ — Ha megjegyezzük, hogy aztán a suryképen azok, mellyek a törvényszabta kemény büntetések kikerülése végett lágy érzelmeknek engednek helyt, ’s az eléjek állított bűnösöket vagy feloldozzák, vagy a vádezimeket elkeresztelik; azaz kisebb bűntettel helyettesítnek a nagyobbnak, csakhogy segíthessenek a bevádolton ’S ezen sentimentalismust éles tollal rójja meg a czikk-iró: „Nur das ist Unrecht, wenn man mehr aus Gutherzigkeit, als aus reifer Überlegung dergleichen Veränderungen eifrig betreibt, wenn man anstatt die Wirkungen seines guten Herzens auf Privatwohlthätigkeit zu beschränken, wo man dieser Neigung folgen kann, wie man will, sich von derselben als Staatsmann und Gesetzgeber leiten lässt Ein solcher kann durch nichts mehr irregeleitet werden, als durch dergleichen Gefühle, denn von allen Neuerern in der Gesetzgebung sind die so genannten Gefühlsmenschen die allergefährlichsten, weil ihre Weichheit dem Volkssinne gefüllt, und ihnen Popularität verschafft.“ Milly igaz! milly tanulságos! ’S hogy a juryk igen sokszor az érzékek által elkaparva e tévúton járnak, tagadni sem lehet többé, miután a gyakori példák bizonyítják a tényt, ’s talán épen az angol jurykról mondhatni el, hogy meg sem térhetnek többé: „Deinde ut magis magisque lapsi sunt, turnire coeperunt praecipites , donee ad haec tempora , quibus nec vilia nostra пес remedia pali possumus, perventum est." Livius. Északamerikában az esküdszék koránsem honi növény, mert az az angol földrül vitetett oda át, jóval a függetlenségi időszak elött, ’s mint más egyéb angolszellemü institutiók, úgy ez is működésben maradt ezután is, hogy a szövetséges statusok elváltak az anyaországtól; ’s hogy ez az Északamerika épen nem Eldorado, ’s azzá azt a juryk nem is fogják tenni, meg fog győződni minden,ki a jobb psychologus utazók könyveit felölök gondosan olvasandja, miilyenek: Kriste d , Bromme, a würtenbergi herczeg Pál Wilhelm, és Julius. De továbbá, a juryk keletkezése idejére visszamenve, látni való, hogy tökéletes remek institusiót nem fejthetett ki magából olly időszak, mellyben a törvénytudomány úgyszólván csak csírájában volt, most pedig annak magas kiképezése az európai státusok jelen műveltségi fokozatához képest olly ponton áll, hogy bíráskodni mindenkinek nem lehet, és nem szabad, bármilly gazdag legyen is, ha törvényes tanulmányait tudományosan be nem végezte, ha a mellett practice nem gyakorlotta magát. Legalább igy kellene lenni a dolognak. ’S ha az itt ott máskép van az életben, annak a törvénytudomány nem oka. Hogy már az esküdszék tagjai illy törvényes ismertekkel ellátva lennének, senki sem állíthatja, sőt annak védői nyilván kimondják, hogy azoknak nem is kell törvénytudóknak lenni, épen azért választatnak a néposztályból , hogy a személyes közszabadságot védjék bíráskodásaik által, ’s a bírói hatalom függetlensége igy maga a nép által tartassék fen , melly különben zsarnokságra fajulhatna el. — Méltán kérdhetjük itt: vájjon a nép értie, tisztán felfoghatja e a bírói tisztség természetét? vájjon tanulatlansága miatt nem követhet el nagyobb zsarnokságokat az intelligencia és saját önérdeke ellen is, mintha törvénytudók bíráskodnak? vájjon tapasztalt viszszaéléseik nem számosabbak-e a közjólétre nézve , mint azok,mellyeket más rendes magistraturák elkövetnek, melylyeknél a törvénytudomány ismeretei nem hiányzanak? Kell követni Angliát, e részben is, csupán azért, mert gazdag és hatalmas ország? ha másfelől tudva van, hogy ott is a juryk nyomasztó hatásúak. És hogy azokon ott nem változtatnak, főleg az az oka, mivel Anglia régi institution féltékenyen őrzi, százados szokásaitól rögtön nem kiván elállani, a roszat inkább eltűri, mintsem bizonytalan kimenetelű operatiókhoz fogjon, * tudván azt, hogy ha rést törnek az alkotmányon, bomlásnak indulhat az egész, ’s annak minő következéseit senki előre fel nem számíthatja. De mondani fogják itt az ellenfelek, hiszen jurok csak bűnvádról, annak be-vagy be-nem-bizonyitásáról, ’s a vádlott személyre alkalmazásról ítélnek, —a büntetést aztán a rendes törvényszék mondandja ki." Ez rövid szóval annyit tesz, mint épen a legnehezebb kérdések eldöntését azokra bízni, kikben legkevesebb az ahoz való felkészültség. Ha valahová, bizony ide illeszthetők Burke szavai: „hogyan ítélhet az, ki szánt, vet,’s ökröket ostorral hajt? neki arról kell gondolkodni, hogy szántson;igy van a dolog az asztalosokkal , ácsokkal ’s más mesteremberekkel, nálok nélkül nem lehetünk el, de azért még hivatalt nem viselhetnek, nem bíráskodhatnak» a társaságot nem igazgathatják-“ Feuerbach 1813ban hatalmas szót emelt az esküdszékek ellen , mellyek legfölebb , is politikai tekintetben,holt eltűrhetők, hol a democratia igazgat, mikor is a büntetési eljárás fogyatkozásai inkább számba nem vétetnek, mint más rendezett statusokban, mellyekben az igazság kiszolgáltatása egyik fő feladat, hogy az minél tökélyesebb legyen. Megfelel-e már az esküdszék a tökély felé közeledés kivonatainak? határozhat-e biztosan afelett, hogy a bevádlott bűnös-e vagy nem bűnös? Nehezen, mert olly emberek, kik törvényt nem tanultak, a magok alanyi nézeteiket emelik fel igazságcivül; pedig a bírói meggyőződésnek tárgyilagosnak, az ítéletnek kristály tisztaságúnak kell lenni; tehát a statusnak el is kell zárni, nem pedig fel nyitni azon utakat, mellyek az önámitásnak, tévedéseknek tágas kapui, mivel gyakorlatlan emberek kezelik a bíráskodást; ’s nem használhat itt még *) E becses dolgozatot, mint írásának kellő is mutatja , már régebben vettük, de meggyűlt közlendőink miatt, mint több más jeles dolgozatokat is, folyvást kénytelenek valánk halasztani. Most véleményt adván e tárgyról, átadjuk azt. olvasóinknak kellő megfontolásul. ( Szerk. "**) 1.., időközben, változott. Az említett munkálat könyvárosi utón is kapható—de mini bábjuk, nem igen kell Hiszen komoly tudományosmunka az II . Szerk. *) Egy francziar lap nyomán érdekes statistikai adatok állnak készen intézetünkben, mellyeket nemsokára szinte közlendenek lapja fájl, Szerk. *) Vajka mi is iparkodnánk e tekintetben Anglia működését utáfipap,s ide tennénk a legéletbevágóbb dolgokkal olly kétes eredményű kísérleteket, 8?erk, 630