Világ, 1843. június-december (1-104. szám)

1843-09-23 / 76. szám

évre bizonyosan számolhat, és kik az egyesület pénz­­értéki állapotának fennmaradásában sikert tőbb részt vesz­nek , különös nyereségben is részesüljenek. Az ez idei sorsolásban kihúzott nyeremények, a mindegyik részvé­nyesnek járó műlap átvételekor , a pénztárnok által ki­szolgáltatandó, részvényesek nyomtatott névsorában fog­laltatnak. Közli Ritter Sándor egyesületi titoknok. Énekiskola. A pestbudai hangászegyesület igaz­gatása alatti nyilvános énekiskolába i. e. sept. 10 a­ngol Schedius Lajos kir. tanácsnok ur elölülése alatt je­len volt biztosság által folyó 1843/iki esztendőre 50 uj növendék vétetett fel, kik között 26 ifjú, 24 leány. Közli Mátra­i Gábor ének iskolai igazgató. Elsluittszcfi. (Jury) *) A P. Hírlap 262. számában S u 1 .­­ . D. ur. Szabolcsból imigy ír: „Legélénkebb vitára az „esküd­szék" adott al­kalmat, főleg a fölebbvihetés hiánya miatt; de elnök első alispán ékes előadása 3 módosítással, jelesen: a) az elitélésre csak egyszerű szótöbbség kivántassékjó) választhatásra ?Ce fi. jövedelem elég legyen; c) a visszavethetés csak há­rom számra szok­tassék ; — ezen legfontosabb kérdésnek, mint a küldöttségben , úgy itt is , kiküzdé a kellő mél­tánylást. El van tehát már Szabolcsban fogadva azon re m e­k i­n s t i t­u ti­o , melly Albion , melly Amerika sza­bad népeinek személy-’s vagyonbeli bátorságát biztosítja; el azon bíráskodás , melly az önkény ’s részrehajlás el­len nyújt védfalat, ’s a fölebbvitel nélkülözhetése, nép­szerűsége, ’s olcsósága mellett, a legbecsesebb kincsek — élet, szabadság fölött ítélő bíróság eszméjét leginkább megközelíti; el azon intézet, mellyben politicai oldalról tekintve, olly sok ezer polgári erény dicső magvai rej­lenek/' Ennyi magasztalokkal szemközt, ha azt állítjuk, hogy „nem mind arany a mi fénylik/' hogy az eskültszékek­­nek honunkba átülterelése körül igen nagy óvatossággal kell eljárni, nehogy felhőt karoljunk Junó helyett — bi­zonyosan csak kedvetlen nyilatkozatot tettünk mindazok előtt, kik az eskültszékek üdvös hatásainak, talán kel­­letin túl is , magasztalói lettek. Jelenleg , midőn ezeket írom , az országos választ­mány munkálatai ez ügyben a közönség nagy része előtt még nem tudják , mivel a nyomatott példányok csak hi­vatalos kezek közt forognak, **) azért természetesen azoknak foglalatját nem tudván, érdemileg azokról nem is szólhatok. l)e magával az itt kitűzött tárgygyal •— á­m­ az eskü­d­székkel — nem igy áll a dolog; annak rég megvan a maga saját külföldi literaturája ; eszmék vál­tattak és cseréltettek mind ellenzői, mind magasztalói között ,­­s azokra most sem késő még figyelmeztetni nem­zetijüket, mivel nálunk — mint gyanítható — épen „in fiem­ est“ az illy intézet felállítása. Minő módosításokkal vagy alkalmaztatással fog az felállítható lenni ? — arról, (címé­szet­esen , ismét azok szólhatnak csak, kik a választmányi munkálatokat ez irányban olvasták, tehát— ismétlem — itt ez utóbbiakról szót sem teszek, hanem általában az esküttszékek működéseiről­ beszélek, kétségeket támasztva azon szinte általános magasztalások ellen , mellyek a­­ Hírlap 262­. számában foglaltatnak. Mindenek előtt megjegyzésre méltó, hogy az eskütt­székek magasztalói , a középkor intézményeinek , rende­sen nem nagy pártfogói, legalább köztünk így áll a dolog, és mégis most ez egyben kivételt tesznek,­­ holott ez legsajátságosb kinövése azon hűbéri rendezetnek, mellyre már olly sokszor , ’s olly gyakran kimondatott az ana­thema. ’S miért van ez igy, kérdem. Fejtse meg, a ki­­tudja , talán syneretismus, talán járatlanság is okozzák az illy elvbeli anomáliákat? Mindenesetre a korszellem egyikét magas vitorláinak most már behúzta, mellyekkel eddig a „régiség avas obscuritásainak“ ellenébe elég büsz­kén vitorlázott. Történetileg tudva van, hogy az esküttszékek a sza­bad népgyü­lekezetekből fejlettek ki, mellyekben az egyen­rangúak (franci, pares, paires, b­rachinburgii) törvényt hoztak, és Ítéltek- Ducange Írja: „Franci, sic appel labantur ii, qui magnes dies, sen Assisas publicas et generales parium Franciae lenebant " F­ranci, idest siberi, ugyancsak Ducange szerint, ellentétben a szolgákkal (serviles, villani), mert csak az elsők ren­déből leltek ki a törvényszék bírái, azok jelentek meg a közgyűlésekben , (qui legem dicunt et judicant,) ’s ezek Némethonban: „R­a­c­h in bur gii" név alatt voltak is­meretesek, mint Eichhorn és Primm előadják­ (1. Eichorns Deutsche Staats-und Rechtsgeschichte. ’sat­ Az aristocratia ’s királyi hatalom kifejlésével a paire­­nevezet is szorosabb határa lett. A nagyobb birto­kosok úgy tekintettek, mint a korona főtámaszai; részt vettek az udvari és országos törvényszékekben. Ez utol­sók (Assisca) rendesen gyertyaszentelő, húsvét, pünköst, Mária-égbemenetele és Karácson napjaiban tartatván (L. Cape­ figue hist. Consu­l. et administr. de la France ’sat. Angliába a normánok vitték át e franczia törvényke­­zésmódot ; a 12 tagból álló eskü­d­szék az Assisekből fej­lett ki ,­­s midőn Francziaországban a törvénykezésmód időfolytában egész más menetelt vett magának : az an­golok máig híven fentarták az illy bíráskodási gyakor­latot, mellynek már II. Henrik alatt hozott két rendelet­ben (164, 1174) bizonyos nyomai vannak, mellyek sze­rint birtoki és vétségi pereket 12 esküttbirónak kellett ellátni;­­per sacramentum duodecim militum de hun­­dredo — vagy liberorum legalium hominum de vicineto. Ezen normán szokás megvolt Skandináviában is jóval a keresztyén vallás felvétele elött, a 12 bíró , az úgy­nevezett béke-helyszinen , melly m­ogyoróveszekkel kö­rülfogva, magasban állott, mint hol a nép összegyűlve volt, gyakorló bíráskodását, és csak bizonytalan vagy kétséges­ vádu esetekben szólott a közönség a 12 személy­zetű bírák végítéletéhez. (1­ Ebendahls Geschichte des schwedischen Volks und Reichs Weimar 1827. I. 309.) Francziaország 1794ben fogta fel ismét a jury esz­méjét, utánozni akarván az angolokat .S azóta kisebb vagy nagyobb módosítások mellett, hódol e rendszernek, mellynek átültetését sokan most már köztünk is sürgetik. Ha már Sulyok D. úr fölebb kiirt magasztalásait szemügyre veszszük, azt kell következtetni, hogy e re­mek institáliónak köszönhetik talán az angolok i­s fran­­cziák, legalább részben, minden nemzeti nagyságukat, ami aligha úgy van, legalább Blackstone, Ro­mi­lly, Mackintosh, Brougham; a francziák részbről pedig D­u p­i­n, B­er­e­n­g , г , Paillet, Bá­ro­ux nyilatkozataik igen megrendílik azon bizodalmát, mellyet a kérdéses eljárásmódba helyezünk. Ugyan­is, ha olly remek ez intézmény, mint mon­­danik, legalább Angliában, hol az a XII. század óta foly­tonos divatú, szembetűnő jeleit adhatná jóvoltának , ha egyébben nem is , bizonyosan az erkölcsi állapotokban ; ámde, épen ez azon kényes pont, melly kételkedővé lön sokat már olly intézet iránt, melly annyi idő lefolyta alatt ott semmit nem javulhatott a criminalis állapotokon, sőt a sebeket nagyobb sebekkel tetézi. *) —Hivatkozom itt rö­vidség okáért azon könyvekre, mellyek a jurykról ké­szültek, ’s a „Revue Encyclopédique“ harmadik számá­ban (1819.) ’s a Hermes czimü folyóiratban (Utes Stück 1819) megismertetvék, mellyekből egyszersmind mind a procedúra, mind az esküttszékek általi kezelésmódja a törvény-kiszolgáltatásnak eléggé kiviláglik. A „Hermes ” nevezetesen, Anglia criminalis praxisát igen értelmesen közölvén, azzal zárja be czikkjét, hogy Angliában a vét­kes az esküttszékek daczára igen könnyen kikerülheti, vagy épen ki is játszhatja a törvényt, és ha már perbe vo­natott is , könnyen talál eszközöket a maga felmenteté­­sére. ,,Dies bestättigt die Erfahrung, indem ungeachtet der grossen Verschiedenheit des National-characters, es selbst in Italien nicht so viele Diebe. Strassenh­luber, Betrüger, Falschmünzer und Verbrecher aller Art giebt, als in England. Wenn aber der Zweck des Staatsverbandis in der Sicherstellung aller und jeder Einwohner gegen jede Beeinträchtigung und unerlaubten Zweck ohne allen Zweifet besieht, so wird es keiner weiteren Ausführung bedürfen, dass eine Justizverfassung, welche damit im offenbaren Widerspruche steht verwerflich sein müsse. Bei weiterer Verfolgung der Untersuchung finden sich noch andere Grundgebrechen, als: Zufällig­keit der Gewährung des Rechts, Verwechselung der Bil­ligkeit und des Rechts , Willkühr bei entstehenden Fa­­chionen, und feindliche Entgegenstellung des Siiebens der Regierung und des Volks, welche von dieser Justiz­form nicht zu trennen sind.“ Colquhoun, ki csak ismerte önnemzetét, ki köz­hivatalokat viselt több grófságban, könyvét a királynak ’s nemzetének ajánlá, az gyakori kiadásra érdemesítte­­tett, ez a Colquhoun, mondom , teljeséggel nem volt megelégedve hazája büntető­ rendszerével, mellyben ke­resi egyik fő okát a vétkek megszaporodásának , a köz­bátorság hiányának, „mellyek, úgymond, egy országban sem hágtak olly magas tetőpontra, mint épen Angliában, hol a bűnös , ügyvéde a legjelentékenytelenebb forma­­litásokban, pontatlanság használásával (every trisling in­accuracy) fel tudja védettjét a törvényes büntetés alól ál­doztatni , mi­után a legáralkodottabb bűnös ártatlannak ítéltetvén, kikerüli, vagyis inkább kijássza az igazságot." — „Hiába kevélykedünk mi — írja továbbá—angol­ sza­badságunkkal , ha megszenvedjük , hogy köztársaságunk legalsóbb, ’s legelvetemültebb része attól megfoszszon , mihelyt pitymallik; ha nem utazhatunk bátorsággal az országutakon , nem közeledhetünk a főváros felé félelem nélkül, hogy megtámadtatunk, kiraboltatunk, vagy talán meg is sebesültetünk, ha meg nem ölelünk. Bohóság törvény­szabta köz­bátorsággal kérkedni, ha még házi lakunk­ban sem nyugodhatunk csendesen , é s félnünk kell, hogy még hajnalig hozzánk betörnek, vagyonainktól megfoszta­nak , vagy még életünket is elveszik­ Büntető­ törvény­könyvünk tervének, vagy talán az eljárási módnak,vagy­­végre e kettőnek együttvéve, nagyon tökéletlennek kell lenni, ha látjuk, hogy a vétkesek mindegyre szaporod­nak, hogy a sokaság közt többé az erkölcsi elvek nem gátoló korlátok.“ Ajánljuk ezek mellett olvasóinknak azon velős érte­kezést az angol törvényhozásról, mellyel a „Quarterly Review“ 1820. XLII. száma után, a „Hermes“ is kö­zölt, ugyanazon évben, (Ill- Stück I. 171), mellyből mi csak ime helyeket emeljük ki : „Denn in keinem Lande herrschen wohl soviel schändliche gesetzliche Missbräu­­che des Eides, soviel gesetzliche Anlockungen zu Mei­neiden, als bei uns!“— „Die hohen Zoll-und Acclsc­­sütze sind so ein unwiderstehlicher Reiz zum Betrag und zum Schleichhandel, dass sie durch keine Gegenmittel verhindert werden können. Die Strafen sind so erschreck­lich , dass der Überh­äler schon darauf rechnet, dass er ihnen entschlüpfen wird, die Heiligkeit der Eide wird aufs Höchste gemissbraucht, zur Angeberei­muntern die Ge­setze durhh Belohnungen auf,—­lauter Mittel, den Chara­cter zu verderben, und die Sittlichkeit zu verschlimmern, die unser Finanzsystem mit sich bringt.“ — Ha megjegyez­zük, hogy aztán a suryk­épen azok, mellyek a törvényszabta kemény büntetések kikerülése végett lágy érzelmeknek en­gednek helyt, ’s az eléjek állított bűnösöket vagy felol­dozzák, vagy a vádezimeket elkeresztelik; azaz­ kisebb bűntettel helyettesítnek a nagyobbnak, csakhogy segíthesse­nek a bevádolton­ ’S ezen sentimentalismust éles tollal rójja meg a czikk-iró: „Nur das ist Unrecht, wenn man mehr aus Gutherzigkeit, als aus reifer Überlegung der­gleichen Veränderungen eifrig betreibt, wenn man an­statt die Wirkungen seines guten Herzens auf Privatwohl­­thätigkeit zu beschränken, wo man dieser Neigung fol­gen kann, wie man will, sich von derselben als Staats­mann und Gesetzgeber leiten lässt Ein solcher kann durch nichts mehr irregeleitet werden, als durch dergleichen Ge­fühle, denn von allen Neuerern in der Gesetzgebung sind die so genannten Gefühlsmenschen die allergefährlichsten, weil ihre Weichheit dem Volkssinne gefüllt, und ihnen Popularität verschafft.“ Milly igaz! milly tanulságos! ’S hogy a juryk igen sokszor az érzékek által elkaparva e tévúton járnak, ta­gadni sem lehet többé, miután a gyakori példák bizonyít­ják a tényt, ’s talán épen az angol jurykról mondhatni el, hogy meg sem térhetnek többé: „Deinde ut magis ma­­gisque lapsi sunt, turn­ire coeperunt praecipites , donee ad haec tempora , quibus nec vilia nostra пес remedia pali possumus, perventum est." Livius. Északamerikában az esküd­szék koránsem honi nö­vény, mert az az angol földrül vitetett oda át, jóval a füg­getlenségi időszak elött, ’s mint más egyéb angolszelle­­mü institutiók, úgy ez is működésben maradt ezután is, hogy a szövetséges statusok elváltak az anyaországtól; ’s hogy ez az Északamerika épen nem Eldorado, ’s azzá azt a juryk nem is fogják tenni, meg fog győződni min­­den,ki a jobb psychologus utazók könyveit felölök gon­dosan olvasandja, miilyenek: K­ris­te d , Bromme, a würtenbergi herczeg Pál Wilhelm, és Julius. De továbbá, a juryk keletkezése idejére visszamenve, látni való, hogy tökéletes remek institusiót nem fejthe­tett ki magából olly időszak, mellyben a törvénytudomány úgyszólván csak csírájában volt, most pedig annak ma­gas kiképezése az európai státusok jelen műveltségi foko­zatához képest olly ponton áll, hogy bíráskodni mindenkinek nem lehet, és nem szabad, bár­milly gazdag legyen is, ha törvényes tanulmányait tudományosan be nem végezte, ha a mellett practice nem gyakorlotta magát. Legalább igy kellene lenni a dolognak. ’S ha az itt ott máskép van az életben, annak a törvény­tudomány nem oka. Hogy már az esküd­szék tagjai illy törvényes isme­rtekkel ellátva lennének, senki sem állíthatja, sőt annak védői nyilván kimondják, hogy azoknak nem is kell tör­vénytudóknak lenni, épen azért választatnak a néposz­tályból , hogy a személyes közszabadságot védjék bírás­kodásaik által, ’s a bírói hatalom függetlensége igy maga a nép által tartassék fen , melly különben zsarnokságra fajulhatna el. — Méltán kérdhetjük itt: vájjon a nép érti­e, tisztán felfoghatja e a bírói tisztség természetét? váj­jon tanu­latlan­sága miatt nem követhet­­ el nagyobb zsar­nokságokat az intelligencia és saját önérdeke ellen is, mintha törvénytudók bíráskodnak? vájjon tapasztalt visz­­szaéléseik nem számosabbak-e a köz­jólétre nézve , mint azok,mellyeket más rendes magistraturák elkövetnek, mely­­lyeknél a törvénytudomány ismeretei nem hiányzanak? Kell­­­ követni Angliát, e részben is, csupán azért, mert gaz­dag és hatalmas ország? ha másfelől tudva van, hogy ott is a juryk nyomasztó hatásúak. És hogy azokon ott nem változtatnak, főleg az az oka, mivel Anglia régi in­stitution féltékenyen őrzi, százados szokásaitól rögtön nem kiván elállani, a roszat inkább eltűri, mintsem bizonyta­lan kimenetelű operatiókhoz fogjon, *­ tudván azt, hogy ha rést törnek az alkotmányon, bomlásnak indulhat az egész, ’s annak minő következéseit senki előre fel nem számíthatja. De mondani fogják itt az ellenfelek, hiszen jurok csak bűnvádról, annak be-vagy be-nem-bizonyitásáról, ’s a vádlott személyre alkalmazásról ítélnek, —a büntetést az­tán a rendes törvényszék mondandja ki." Ez rövid szóval annyit tesz, mint épen a legnehezebb kérdések eldönté­sét azokra bízni, kikben legkevesebb az ahoz való fel­készültség. Ha valahová, bizony ide illeszthetők Burke szavai: „hogyan ítélhet az, ki szánt, vet,’s ökröket ostor­ral hajt? neki arról kell gondolkodni, hogy szántson;igy van a dolog az asztalosokkal , ácsokkal ’s más mester­emberekkel, nálok nélkül nem lehetünk el, de azért még hivatalt nem viselhetnek, nem bíráskodhatnak» a társasá­got nem igazgathatják-“ Feuerbach 1813ban hatalmas szót emelt az es­­küd­székek ellen , mellyek legfölebb , is politikai tekintet­ben,h­olt eltűrhetők, hol a democratia igazgat, mikor is a büntetési eljárás fogyatkozásai inkább számba nem vétetnek, mint más rendezett statusokban, mellyekben az igazság kiszolgáltatása egyik fő feladat, hogy az mi­nél tökélyesebb legyen. Megfelel-e már az esküd­szék a tökély felé közeledés kivonatainak? határozh­at-e biztosan afelett, hogy a be­­vádlott bűnös-e vagy nem­ bűnös? Nehezen, mert olly emberek, kik törvényt nem tanultak, a magok alanyi nézeteiket emelik fel igazságcivü­l; pedig a bírói meggyő­ződésnek tárgyilagosnak, az ítéletnek kristály tisz­taságúnak kell lenni; tehát a statusnak el is kell zárni, nem pedig fel nyitni azon utakat, mellyek az önámitás­­nak, tévedéseknek tágas kapui, mivel gyakorlatlan em­berek kezelik a bíráskodást; ’s nem használhat itt még­ ­*) E becses dolgozatot, mint írásának kellő is mutatja , már ré­gebben vettük, de meggyűlt közlendőink miatt, mint több más jeles dolgozatokat is, folyvást kénytelenek valánk halasztani. Most véleményt adván e tárgyról, átadjuk azt­­. olvasóinknak kellő megfontolásul. ( Szerk. "**) 1.­., időközben, változott. Az említett munkálat könyvárosi utón is kapható—de mini báb­juk, nem igen kell Hiszen ko­moly tudományos­­munka az II . Szer­k. *) Egy francziar lap nyomán érdekes statistikai adatok állnak ké­szen intézetünkben, mellyeket nemsokára szinte közlendenek lapja fájl, Szer­k. *) Vajk­a mi is iparkodnánk e tekintetben Anglia működését utáfipap,­­s ide tennénk a legéletbevágóbb dolgokkal olly kétes eredményű­ kísérleteket, 8?erk, 630

Next