Világ, 1843. június-december (1-104. szám)

1843-10-14 / 82. szám

tot illeti, abban csak azon elv rejlik, miszerint a tör­vényhozási nyelv magyar legyen, ’s ezen elv, a fö­­dek által is el van fogadva, de szóló úgy véli, nem lenne fölösleges valami engedélyes intézkedést tenni, mivel e törvény által a követek választása nagyon meg lenne szo­rítva, ’s minthogy ez átalános rendelet a káptalanokra, fő­ispánokra ’s at­ is kiterjedne, kik közöl még lehetnek, kik magyarul jól nem tudnak, ’s igy az országgyűlési tanácskozásokbani részvéttől elzáratnának. Ezeket, úgy­mond szóló, azon őszinte szándékból hozta fel, hogy mennyire lehet, a kapcsolt részeknek is tekintetbe­ véte­­lével alkottassák törvény, s az a meghasonlott felek közt összekapcsoló Ik­dül szolgáljon, mellyen mind a két ér­dekek közeledéshez juthassanak. Nem tart azokkal, kik úgy vélekesznek, hogy e táblának el kellene fogadni a BR. javaslatait, mert a felség úgy sem fogja azokat szen­tesíteni; úgy van meggyőződve szóló, hogy könnyíteni kell nehéz helyzetét ő felségének is, kihez egyrészről innen terjesztetik fel ime törvényjavaslat, másrészről pe­dig az érdeklett részek folyamodnak, hogy őket a ma­gyar nyelv erőtetett használatától óvja meg. — A bán után szóló gróf — előrebocsátá, miszerint ha a BB. izenetét tekinti, nem hallgathatja el azon sajnos érzetet, mel­­lyet keblében az abban foglalt, e főrendi tábla elleni vádak gerjesztenek; azon kerületi tanácskozásnak visz­­hangjai ezek, úgymond, mellyet a hírlapokban olly hű­ségesen közölve olvasánk, de melly elfogulatlan olvasó előtt a FöRRkre homályt árasztani nem fog; múlt or­szággyűléseken is bizonyságát adák a FöRRdek annak, hogy a magyar nyelv emelésére, hol a társországok ér­deke mellett lehete, a RRdekkel szívesen kezet fogtak. Ezután átmenvén a kérdés alatti négy pontra, háromra nézve a RRkel megegyezett. Először ugyanis, kezet fog­ván a RRkel abban, miszerint elnyomás elleni biztosíték nem puszta szavakban, hanem tettekben van, és a tör­vény teljesítése által történhető , az „elnyomólag hatni nem kívánt" záradéknak a szerkezetbeli kihagyásában meg­nyugszik ; egyedül azon stylaris észrevételt tevén, mi­szerint e sértő kifejezés helyett: „idegen ajkú polgá­rok,“ e kitétel használtassék: „más­ ajku.(­ Másodszor megegyezvén abban is, hogy a „tetszések szerinti“ zá­radék kihagyassék, minthogy a 6 §. első részében eléggé ki van fejtve, mennyiben terjesztetik ki az átalános tör­vény Horvátországra , a­nnak így hangzó végpontját: „Minden köz és magány­ügyekre nézve azonban , a­men­nyiben ezek csak Horvátország kebelében és horvátor­szági törvényhatóságok előtt folytattatnak, úgyszinte a örvényhatóságok és ítélőszékek tanácskozásaikra nézve is a latin nyelvnek használhatása fenhagyatik,­ egészen kihagyatni kívánja. Harmadszor, mellőzvén azon okosko­dást, miszerint az átalános törvény részletes rendelkezés által gyengittetik, mire felelni lehetne, hogy legerősebb törvény az, melly világos,­­ miután az átalános tör­vényben világosan benfoglaltatik, hogy Horvátország kö­veteinek is a törvényhozásban a magyar nyelvet kell hasz­­nálniok ; azon kívánattól, hogy ez különösen is kimon­dassák, eláll. De 4-k. ponti kivonalukban a BRnek, mi­szerint t. i. a magyar nyelv alkalmazása Horvátországban nemcsak a törvényhatóságokra, hanem egyes hivatalno­kokra is kiterjesztessék, nem osztozik; mivel, úgymond, ez kivihetlen ’s az igazság kiszolgáltatásának feláldozásá­val lenne összekötve ; ’s azt tartja szóló is, mint a dán, hogy magyar hivatalnokoktól a latin nyelv tudását meg lehet kívánni, hacsak azt nem akarjuk fölállítani, hogy alkotmányunk egyedül az utóbbi országgyűléseken hozott törvényeken alapul, és annyival inkább szigorún marad a Ferencieknek ez ügyben kifejtett kivánatuk mellett, mivel ha szinte értenek is magyarul a horvát hivatalnokok, még azért nem következik, hogy írni is tudnak. E két előadás nyomán háromfelé ágaztak a szava­zatok : némellyek az indítványozó gróf előadását, mások a bűnét — de olly hozzátétellel , hogy ha szavazatuk többséget nem nyerne , az inditványzó gróféhoz számit­­tassék az — és végre mások a RR. izenetét pártolók. — Egy ezen grófot pártoló szónok a RR. izenete e szavai­ban: „mivel a nemzet semmit sem , őt el­kért­hetik“ a „nemzet“ szót túlságosan használva vé­le , minthogy e főrendi tábla is a nemzet kiegészítő része lévén, egyik tábla a másikhoz küldött üzenetében magá­ról nem szólhat úgy mint nemzetről, 's világosan kimon­datni kiváná a BRnek, hogy e nagyjelentésű szót olly pazarul ne használják, különben végtére majd igen törpe hatású leend. Egy főispán báró , Horvátország követének, ki a „tetszésük szerinti" záradék bölcséle szükségének bizo­nyítására némelly „tót és oláh megyéknek u. m. Liptó, Turócz, Máramaros, Arad“ példájára hivatkozott, mel­­­yek közgyűléseiben a tanácskozások tót és oláh nyelven is folytak ,­­ a követ ezen előadására tehát, azon ész­revételt téve, miszerint Magyarországban, bár különbö­ző ajkú népek igen , sem tót sem oláh hanem egyedül magyar megyék vannak, ’s ha nyelvéről nevezné el a megyéket H. D. követe, minő nevet találna az olly me­gyének, mellynek lakosai magyar és lót ajkúak? Mi a kormánya alatti Liptó megyére vonatkozó, szégyenítő ’s hirlapokból merített álhírt illeti, felvilágosításul előadó , hogy midőn e megyében az adó kérdése forogván fen, közgyűlésen a nemesség is megjelent, a gyűlést mint rendszerint magyar nyelven nyitá meg az első alispán; a köznemességnek azonban, melly magyarul nem ért, ismételve lelt azon kívánatéra, hogy a kérdéses tárgyat tót nyelven magyarázza meg, hajolni végre kénytelen volt, de ezentúl megszűnt minden tót nyelvem előadás, ’s mint mindig, az egyéb tárgyak fölötti tanácskozás ma­gyarul folytattatott. Pártolá e főispán 4k. pontját is a BR. üzenetének, mivel úgy vélekedek, hogy a horvát hi­vatalnokok magyar nyelvem levelezésre köteleztetések a­­zon elvvel, miszerint a törvényhozás Horvátország benső nyelvviszonyaira elnyomólag hatni nem kíván, nincs el­lentétben, mert a horvát- és magyarországi hivatalnokok­nak együtti levelezésök a horvátországi belviszonyok ca­­thegoriájába nem tartozik. Nem is tartja azt kivihetlennek, ’s miután abban megegyeztek a FőRR., hogy a slavóniai három megyék 6 év múlva magyarul tartozzanak levelezni, következetlenségnek tartja a horvátországi hivatalnokokra nézve is meg nem egyezni. A FőRR. vonakodásának alapja az, hogy fölteszik a horvátokról, miszerint azok magya­rul nem tudnak, de ha ez áll, minő logicával lehet a tör­vényhatóságokat is kényszeríteni? Azt felelik, hogy a megyékben akad egy jegyző, ki magyarul tud; valóban sajnos lenne azon megyének állapotja, melly határozatá­nak föltevését egyetlen ember tollára és lelkére bizná. Vég­re kifejező szóló, hogy ha a magyar nyelv irányában hor­vát érdekeket kellene védeni, azt inkább ő felségére bízta volna, minthogy a FORR. vállalják azt el, és úgy talán kevesebb keserű érzést okozott volna ez ügy. E véle­ményben azonban többen nem osztoz­nak, mivel vagy igazságos az ügy,mellyet a FORB védenek, vagy nem; ha az: miért kerülnék annak védését? ha nem, úgy ö fölsége sem fogná azt pártolni. Egy ifjú gróf a RR. izene­tét egész terjedelmében pártolván, az indítványozó gróf­nak, a törvényjavaslat 6. §. végpontjának kihagyása iránti kivonatát sem fogadó el. Azon aggodalmak sem érintik őt, mellyeket a RR. üzenetekben kifejeztek, minthogy elhá­rításukon igyekszik. A „nemzet“ kifejezést használha­tók a RR., mivel a főrendi táblának criteriuma, hogy ön­magát, azaz az aristocratiát, a követi testület pedig min­denütt a nemzetet képviseli. — Megjegyzé erre az érdek­­lett gróf, hogy ő nem mint aristocrata, hanem mint ma­gyar polgár áll a törvényhozásnál. — Mire amaz ifjú gróf felelé, hogy nem úgy mint honpolgár, hanem mint aris­tocrata kapta a kir. meghívó levelet, ’s ha úgy kapta volna mint hazapolgár, a többi polgároknak sérelmök volna, hogy ők is meg nem hivatának. — Nyilatkoztak sokan még röviden mind a három vélemény mellett, kik közöl egy főispán kérelemre is fakadt a Főrendekhez, hogy a BR. kivonatát a horvátországi egyes hivatalnokokra néz­ve is fogadják el; azonban néhány kitérő szóváltások után, végtére is a tanácskozás folytán kifejtett többség az első indítványozó A. gróf előadását fogadá el, misze­rint végzésse lön: szólíttassanak föl a­rRk, hogy 1) a törvényjavaslat 6. §nak végső pontját e szavaktól „Min­den köz­ös magány­o sat.“ egészen hagyják ki; ’s 2) e törvénynek a horvátországi egyes hivatalnokokra is ki­terjesztésétől álljanak el, hagyassák szabadon ezeknek a latin nyelvvel élés, de úgy hogy az csak saját hivata­los körükre szorittassék. October Mikén: LXXIII. kerületi ülés. A tegnapi ülés befe­jeztével lett azon indítvány „a város olly lakosai, kik polgári birtok- és kereset­ nélküliek, a házbér után megadóztassanak'4 — ma bővebben lévén tárgyaltatandó, az indítványozó érde­követ, kifejteni akarván tegnapi javaslatát, legelső emelő szót. Midőn, úgymond, a törvény, a leg­­utóbbi kerületi határozat szerint mind a polgári birtok, mind a kereseti adóról világosan rendelkezik, szükség azon osz­tályról is provideálni, melly sem kereskedő, semi mesterem­ber; nem mintha erre nézve a szerkezet hiányos volna, ha­nem mert czélszerűbb a dolgot világosan kimondani, vala­mint a személy­ adóról történt. Fel­ kell egyenesen hatalmaz­ni a várost, hogy minden embertől polgári állás­különbség nélkül, kik bizonyos lakbért fizetnek, bizonyos adó­mennyi­séget szedhessen. Ez a megyékben sem szokatlan, hol egy adórovat fenáll, melly a haszonbérről szól; ’s azért e jo­got a várostól sem lehet megtagadni. — Vannak városok­ban számos olly lakosok, kik a város minden kényel­meit élvezvén, csak illy után adóztathatnak meg; — ha tehát azon osztályra, melly lökopénzéböl él, nem költet­hetnék adó, úgy ez más polgárok mására élne a vá­rosi­­ nyelviek jótéteményével. A városok rendezésével a nemesek állása is más leend azokban : befolyással bí­randó,i­s a tiszt- és közölválasztásra, szóval minden pol­gári jogukat gyakorlandónak, mire nézve szóló azt hiszi, hogy ha a törv.hatóságok mindezekről kellőleg értesül­nének, az előterjesztett indítvány fogna pártolást nyerni.­­ Egy követ azért azonban nem pártolható ez indítványt, mivel, mint mondá, olly városi lakosok, kiknek sem pol­gári keresetök, sem birtokuk nincs, többnyire , nemesem­berek lévén, a városban egy „secta“ létezne, melly ezen házbér utáni adót kizárólag fizetné,­­mellynek következmé­nye épen nem volna az egymáshoz simulás, mert a pol­gárok külön, a nemesek ismét külön adó­nemet fizetné­nek. — Szót emelvén a kerül, jegyző, megvallá, hogy ez indítvány benne némi kételyeket támaszt, mellyeket min­denek előtt elhárítva látni szeretne; először is az elvre nézve úgy van meggyőződve, hogy az a legigazságosabb adózási rendszer, melly a státus szükségei által nem köve­telhetett terhekkel a polgárokat nem nyomván, a mennyire lehet, általános, melly elvből azonban az indítvány nem látszik kiindulni; alkalmazva ez elvet, szóló úgy látja, hogy a javaslati hátbér utáni adó kirekesztőleg bizonyos osz­tályt nyomva, inkább terhes, mint igazságos volna; és azért, minden adónak általánosnak kellven lenni, azt tartja, hogy az indítványozott adó nemének különös megemlítése csak ingerültséget fogna szülni.­­ Egy követ előre bo­­csátván, mikép megyéje el nem vállalván a házi adót, el­veiben következetes maradt, az indítványra nézve meg­jegyzé, hogyha a házbér után megadóztatni kivánt egyé­nek az idegenek közé tartozók , ezek a­z 52 § értelmé­ben adó alá nem eshetnek, többire azt hiszi szóló, hogy az illy után adó alá vetett nemesség, nem szokván még ollynemü terheltetéshez, ott hagyná a várost, melly ismét bennük leggazdagabb consummenseit veszítené ; a neme­sek czélbavett adóztatását az indítványozó illy után ki­­víni nem fogja; szóló, mint mondá, a pillulát sem me­­zit­en, sem ostyában el nem fogadja, ’s egyenesen ki­mondja, mikép­p utasításánál fogva is ellenzi a nemes­embernek illy utáni megadóztatását. — Még más követek is nyilatkoztak az indítvány ellen , mondván hogy ezen adó neme, azért mert szokatlan , igazságtalan is volna; ’s ez által a nemesek , kik legtöbb pénzt visznek a város­ba , visszatartoztatnak attól, ’sat. — Egy szónok, lát­ván hogy a házi adó részint meggyőződésből, részint uta­sítások nyomán elleneztetik, kívánta, hogy ezen kérdés — a városokra nézve — a nemzet becsületére döntessék el, ’s azért a törvényhatóságok utasítását eziránt kikéret­­ni, e tárgyat pedig azok megérkeztéig elhalasztatni ja­­vaslá, megjegyezvén, hogy a megyei, ’s a városi házi adó közt tetemes különbség van. — Majd az indítványozó követ kelt fel, ’s előrebocsátván, hogy ezen adórovat épen nem szokatlan , mert az a megyékben is „ab­erenda“ czím alatt fenáll — ugy vélekszik, hogy az adó e nemé­nek behozása nélkül, a házbérekre nézve súrlódások leen­­denek; ’s gyakorlatilag vevén a dolgot, Pest városában például azon számos particulter­ek , nyugalmazott kato­na-, ’s egyéb lisztek mindnyájan a lakbér­ utáni adó­ro­vatba esnének, ’s igy kérdés sem lehetne arról: vájjon a honoratiorok minő emberek ? minden lehető súrlódás elkerülése végett tehát a követ a házbér utáni adót törvény által különösen megállapítani kívánja, annál is inkább, minthogy szerinte a 336 §nak életbeléptével, mellynél fogva „új, akár egyenes, akár közvetett adó­nemet, azo­kon kívül, mellyek a jelen törvény kihirdetésekor a város kebelében már léteznek, kivetni-------csak a törvényho­zás beleegyezésével, ’s törvénynél fogva lehet“ — elő fogna állani majdan a kérdés : vájjon létezett-e eddig a lakbér utáni adó vagy nem? szóló a szomszéd Austriát, Francziaországot h­ivá fel például, hol rá találunk a lakbér­­beli adóra;­­ azon ellenvetésre pedig, hogy az adó e neme nem általános, azt viszonzá szóló, hogy e szerint a személy­adót sem lehetne nevezni általánosnak, mert az csak ollya­­nokra veteltik,kik sem háztulajdonosok, sem más rovat alatt elő nem fordulhatnak. Egyébiránt miután a felszólamlások azt sejtetik, hogy az indítvány,— ha szavazatra kerülne a kérdés, — többséget nem nyerne, a szóló követ javas­ló, hogy mellőzvén ez­úttal az indítvány feletti továb­bi vitatkozást, a tárgyalás alatti törvényjavaslat vizsgá­lata folytattassék. ’S hangzott a teremben „menjünk to­vább.“ — Feláll most egy megyei követ, kezében egy ujságba, és előadván, hogy minapi nyilatkozata ferdén van közölve, ez iránt óvását nyilatkoztatja, — mire több­­felől kijelentetett, hogy ezen c­áfolat nem a törvényho­zás teremébe tartozik,­­s a követ önigazolására az il­lető hírlapba viszszonzását tetszés szerint beiktathatja. — Következett a tegnap közlött 94 §. felolvasása, mi­után élénk viták eredtek. Mondatott egy részről, hogy Magyarországban az adóztatás csak egy nemet ismerhet-

Next