Világ, 1843. június-december (1-104. szám)
1843-10-14 / 82. szám
tot illeti, abban csak azon elv rejlik, miszerint a törvényhozási nyelv magyar legyen, ’s ezen elv, a födek által is el van fogadva, de szóló úgy véli, nem lenne fölösleges valami engedélyes intézkedést tenni, mivel e törvény által a követek választása nagyon meg lenne szorítva, ’s minthogy ez átalános rendelet a káptalanokra, főispánokra ’s at is kiterjedne, kik közöl még lehetnek, kik magyarul jól nem tudnak, ’s igy az országgyűlési tanácskozásokbani részvéttől elzáratnának. Ezeket, úgymond szóló, azon őszinte szándékból hozta fel, hogy mennyire lehet, a kapcsolt részeknek is tekintetbe vételével alkottassák törvény, s az a meghasonlott felek közt összekapcsoló Ikdül szolgáljon, mellyen mind a két érdekek közeledéshez juthassanak. Nem tart azokkal, kik úgy vélekesznek, hogy e táblának el kellene fogadni a BR. javaslatait, mert a felség úgy sem fogja azokat szentesíteni; úgy van meggyőződve szóló, hogy könnyíteni kell nehéz helyzetét ő felségének is, kihez egyrészről innen terjesztetik fel ime törvényjavaslat, másrészről pedig az érdeklett részek folyamodnak, hogy őket a magyar nyelv erőtetett használatától óvja meg. — A bán után szóló gróf — előrebocsátá, miszerint ha a BB. izenetét tekinti, nem hallgathatja el azon sajnos érzetet, mellyet keblében az abban foglalt, e főrendi tábla elleni vádak gerjesztenek; azon kerületi tanácskozásnak viszhangjai ezek, úgymond, mellyet a hírlapokban olly hűségesen közölve olvasánk, de melly elfogulatlan olvasó előtt a FöRRkre homályt árasztani nem fog; múlt országgyűléseken is bizonyságát adák a FöRRdek annak, hogy a magyar nyelv emelésére, hol a társországok érdeke mellett lehete, a RRdekkel szívesen kezet fogtak. Ezután átmenvén a kérdés alatti négy pontra, háromra nézve a RRkel megegyezett. Először ugyanis, kezet fogván a RRkel abban, miszerint elnyomás elleni biztosíték nem puszta szavakban, hanem tettekben van, és a törvény teljesítése által történhető , az „elnyomólag hatni nem kívánt" záradéknak a szerkezetbeli kihagyásában megnyugszik ; egyedül azon stylaris észrevételt tevén, miszerint e sértő kifejezés helyett: „idegen ajkú polgárok,“ e kitétel használtassék: „más ajku.( Másodszor megegyezvén abban is, hogy a „tetszések szerinti“ záradék kihagyassék, minthogy a 6 §. első részében eléggé ki van fejtve, mennyiben terjesztetik ki az átalános törvény Horvátországra , annak így hangzó végpontját: „Minden köz és magányügyekre nézve azonban , amennyiben ezek csak Horvátország kebelében és horvátországi törvényhatóságok előtt folytattatnak, úgyszinte a örvényhatóságok és ítélőszékek tanácskozásaikra nézve is a latin nyelvnek használhatása fenhagyatik, egészen kihagyatni kívánja. Harmadszor, mellőzvén azon okoskodást, miszerint az átalános törvény részletes rendelkezés által gyengittetik, mire felelni lehetne, hogy legerősebb törvény az, melly világos, miután az átalános törvényben világosan benfoglaltatik, hogy Horvátország követeinek is a törvényhozásban a magyar nyelvet kell használniok ; azon kívánattól, hogy ez különösen is kimondassák, eláll. De 4-k. ponti kivonalukban a BRnek, miszerint t. i. a magyar nyelv alkalmazása Horvátországban nemcsak a törvényhatóságokra, hanem egyes hivatalnokokra is kiterjesztessék, nem osztozik; mivel, úgymond, ez kivihetlen ’s az igazság kiszolgáltatásának feláldozásával lenne összekötve ; ’s azt tartja szóló is, mint a dán, hogy magyar hivatalnokoktól a latin nyelv tudását meg lehet kívánni, hacsak azt nem akarjuk fölállítani, hogy alkotmányunk egyedül az utóbbi országgyűléseken hozott törvényeken alapul, és annyival inkább szigorún marad a Ferencieknek ez ügyben kifejtett kivánatuk mellett, mivel ha szinte értenek is magyarul a horvát hivatalnokok, még azért nem következik, hogy írni is tudnak. E két előadás nyomán háromfelé ágaztak a szavazatok : némellyek az indítványozó gróf előadását, mások a bűnét — de olly hozzátétellel , hogy ha szavazatuk többséget nem nyerne , az inditványzó gróféhoz számittassék az — és végre mások a RR. izenetét pártolók. — Egy ezen grófot pártoló szónok a RR. izenete e szavaiban: „mivel a nemzet semmit sem , őt elkérthetik“ a „nemzet“ szót túlságosan használva véle , minthogy e főrendi tábla is a nemzet kiegészítő része lévén, egyik tábla a másikhoz küldött üzenetében magáról nem szólhat úgy mint nemzetről, 's világosan kimondatni kiváná a BRnek, hogy e nagyjelentésű szót olly pazarul ne használják, különben végtére majd igen törpe hatású leend. Egy főispán báró , Horvátország követének, ki a „tetszésük szerinti" záradék bölcséle szükségének bizonyítására némelly „tót és oláh megyéknek u. m. Liptó, Turócz, Máramaros, Arad“ példájára hivatkozott, melyek közgyűléseiben a tanácskozások tót és oláh nyelven is folytak , a követ ezen előadására tehát, azon észrevételt téve, miszerint Magyarországban, bár különböző ajkú népek igen , sem tót sem oláh hanem egyedül magyar megyék vannak, ’s ha nyelvéről nevezné el a megyéket H. D. követe, minő nevet találna az olly megyének, mellynek lakosai magyar és lót ajkúak? Mi a kormánya alatti Liptó megyére vonatkozó, szégyenítő ’s hirlapokból merített álhírt illeti, felvilágosításul előadó , hogy midőn e megyében az adó kérdése forogván fen, közgyűlésen a nemesség is megjelent, a gyűlést mint rendszerint magyar nyelven nyitá meg az első alispán; a köznemességnek azonban, melly magyarul nem ért, ismételve lelt azon kívánatéra, hogy a kérdéses tárgyat tót nyelven magyarázza meg, hajolni végre kénytelen volt, de ezentúl megszűnt minden tót nyelvem előadás, ’s mint mindig, az egyéb tárgyak fölötti tanácskozás magyarul folytattatott. Pártolá e főispán 4k. pontját is a BR. üzenetének, mivel úgy vélekedek, hogy a horvát hivatalnokok magyar nyelvem levelezésre köteleztetések azon elvvel, miszerint a törvényhozás Horvátország benső nyelvviszonyaira elnyomólag hatni nem kíván, nincs ellentétben, mert a horvát- és magyarországi hivatalnokoknak együtti levelezésök a horvátországi belviszonyok cathegoriájába nem tartozik. Nem is tartja azt kivihetlennek, ’s miután abban megegyeztek a FőRR., hogy a slavóniai három megyék 6 év múlva magyarul tartozzanak levelezni, következetlenségnek tartja a horvátországi hivatalnokokra nézve is meg nem egyezni. A FőRR. vonakodásának alapja az, hogy fölteszik a horvátokról, miszerint azok magyarul nem tudnak, de ha ez áll, minő logicával lehet a törvényhatóságokat is kényszeríteni? Azt felelik, hogy a megyékben akad egy jegyző, ki magyarul tud; valóban sajnos lenne azon megyének állapotja, melly határozatának föltevését egyetlen ember tollára és lelkére bizná. Végre kifejező szóló, hogy ha a magyar nyelv irányában horvát érdekeket kellene védeni, azt inkább ő felségére bízta volna, minthogy a FORR. vállalják azt el, és úgy talán kevesebb keserű érzést okozott volna ez ügy. E véleményben azonban többen nem osztoznak, mivel vagy igazságos az ügy,mellyet a FORB védenek, vagy nem; ha az: miért kerülnék annak védését? ha nem, úgy ö fölsége sem fogná azt pártolni. Egy ifjú gróf a RR. izenetét egész terjedelmében pártolván, az indítványozó grófnak, a törvényjavaslat 6. §. végpontjának kihagyása iránti kivonatát sem fogadó el. Azon aggodalmak sem érintik őt, mellyeket a RR. üzenetekben kifejeztek, minthogy elhárításukon igyekszik. A „nemzet“ kifejezést használhatók a RR., mivel a főrendi táblának criteriuma, hogy önmagát, azaz az aristocratiát, a követi testület pedig mindenütt a nemzetet képviseli. — Megjegyzé erre az érdeklett gróf, hogy ő nem mint aristocrata, hanem mint magyar polgár áll a törvényhozásnál. — Mire amaz ifjú gróf felelé, hogy nem úgy mint honpolgár, hanem mint aristocrata kapta a kir. meghívó levelet, ’s ha úgy kapta volna mint hazapolgár, a többi polgároknak sérelmök volna, hogy ők is meg nem hivatának. — Nyilatkoztak sokan még röviden mind a három vélemény mellett, kik közöl egy főispán kérelemre is fakadt a Főrendekhez, hogy a BR. kivonatát a horvátországi egyes hivatalnokokra nézve is fogadják el; azonban néhány kitérő szóváltások után, végtére is a tanácskozás folytán kifejtett többség az első indítványozó A. gróf előadását fogadá el, miszerint végzésse lön: szólíttassanak föl arRk, hogy 1) a törvényjavaslat 6. §nak végső pontját e szavaktól „Minden közös magányo sat.“ egészen hagyják ki; ’s 2) e törvénynek a horvátországi egyes hivatalnokokra is kiterjesztésétől álljanak el, hagyassák szabadon ezeknek a latin nyelvvel élés, de úgy hogy az csak saját hivatalos körükre szorittassék. October Mikén: LXXIII. kerületi ülés. A tegnapi ülés befejeztével lett azon indítvány „a város olly lakosai, kik polgári birtok- és kereset nélküliek, a házbér után megadóztassanak'4 — ma bővebben lévén tárgyaltatandó, az indítványozó érdekövet, kifejteni akarván tegnapi javaslatát, legelső emelő szót. Midőn, úgymond, a törvény, a legutóbbi kerületi határozat szerint mind a polgári birtok, mind a kereseti adóról világosan rendelkezik, szükség azon osztályról is provideálni, melly sem kereskedő, semi mesterember; nem mintha erre nézve a szerkezet hiányos volna, hanem mert czélszerűbb a dolgot világosan kimondani, valamint a személy adóról történt. Fel kell egyenesen hatalmazni a várost, hogy minden embertől polgári álláskülönbség nélkül, kik bizonyos lakbért fizetnek, bizonyos adómennyiséget szedhessen. Ez a megyékben sem szokatlan, hol egy adórovat fenáll, melly a haszonbérről szól; ’s azért e jogot a várostól sem lehet megtagadni. — Vannak városokban számos olly lakosok, kik a város minden kényelmeit élvezvén, csak illy után adóztathatnak meg; — ha tehát azon osztályra, melly lökopénzéböl él, nem költethetnék adó, úgy ez más polgárok mására élne a városi nyelviek jótéteményével. A városok rendezésével a nemesek állása is más leend azokban : befolyással bírandó,is a tiszt- és közölválasztásra, szóval minden polgári jogukat gyakorlandónak, mire nézve szóló azt hiszi, hogy ha a törv.hatóságok mindezekről kellőleg értesülnének, az előterjesztett indítvány fogna pártolást nyerni. Egy követ azért azonban nem pártolható ez indítványt, mivel, mint mondá, olly városi lakosok, kiknek sem polgári keresetök, sem birtokuk nincs, többnyire , nemesemberek lévén, a városban egy „secta“ létezne, melly ezen házbér utáni adót kizárólag fizetné,mellynek következménye épen nem volna az egymáshoz simulás, mert a polgárok külön, a nemesek ismét külön adónemet fizetnének. — Szót emelvén a kerül, jegyző, megvallá, hogy ez indítvány benne némi kételyeket támaszt, mellyeket mindenek előtt elhárítva látni szeretne; először is az elvre nézve úgy van meggyőződve, hogy az a legigazságosabb adózási rendszer, melly a státus szükségei által nem követelhetett terhekkel a polgárokat nem nyomván, a mennyire lehet, általános, melly elvből azonban az indítvány nem látszik kiindulni; alkalmazva ez elvet, szóló úgy látja, hogy a javaslati hátbér utáni adó kirekesztőleg bizonyos osztályt nyomva, inkább terhes, mint igazságos volna; és azért, minden adónak általánosnak kellven lenni, azt tartja, hogy az indítványozott adó nemének különös megemlítése csak ingerültséget fogna szülni. Egy követ előre bocsátván, mikép megyéje el nem vállalván a házi adót, elveiben következetes maradt, az indítványra nézve megjegyzé, hogyha a házbér után megadóztatni kivánt egyének az idegenek közé tartozók , ezek az 52 § értelmében adó alá nem eshetnek, többire azt hiszi szóló, hogy az illy után adó alá vetett nemesség, nem szokván még ollynemü terheltetéshez, ott hagyná a várost, melly ismét bennük leggazdagabb consummenseit veszítené ; a nemesek czélbavett adóztatását az indítványozó illy után kivíni nem fogja; szóló, mint mondá, a pillulát sem meziten, sem ostyában el nem fogadja, ’s egyenesen kimondja, miképp utasításánál fogva is ellenzi a nemesembernek illy utáni megadóztatását. — Még más követek is nyilatkoztak az indítvány ellen , mondván hogy ezen adó neme, azért mert szokatlan , igazságtalan is volna; ’s ez által a nemesek , kik legtöbb pénzt visznek a városba , visszatartoztatnak attól, ’sat. — Egy szónok, látván hogy a házi adó részint meggyőződésből, részint utasítások nyomán elleneztetik, kívánta, hogy ezen kérdés — a városokra nézve — a nemzet becsületére döntessék el, ’s azért a törvényhatóságok utasítását eziránt kikéretni, e tárgyat pedig azok megérkeztéig elhalasztatni javaslá, megjegyezvén, hogy a megyei, ’s a városi házi adó közt tetemes különbség van. — Majd az indítványozó követ kelt fel, ’s előrebocsátván, hogy ezen adórovat épen nem szokatlan , mert az a megyékben is „aberenda“ czím alatt fenáll — ugy vélekszik, hogy az adó e nemének behozása nélkül, a házbérekre nézve súrlódások leendenek; ’s gyakorlatilag vevén a dolgot, Pest városában például azon számos particulterek , nyugalmazott katona-, ’s egyéb lisztek mindnyájan a lakbér utáni adórovatba esnének, ’s igy kérdés sem lehetne arról: vájjon a honoratiorok minő emberek ? minden lehető súrlódás elkerülése végett tehát a követ a házbér utáni adót törvény által különösen megállapítani kívánja, annál is inkább, minthogy szerinte a 336 §nak életbeléptével, mellynél fogva „új, akár egyenes, akár közvetett adónemet, azokon kívül, mellyek a jelen törvény kihirdetésekor a város kebelében már léteznek, kivetni-------csak a törvényhozás beleegyezésével, ’s törvénynél fogva lehet“ — elő fogna állani majdan a kérdés : vájjon létezett-e eddig a lakbér utáni adó vagy nem? szóló a szomszéd Austriát, Francziaországot hivá fel például, hol rá találunk a lakbérbeli adóra; azon ellenvetésre pedig, hogy az adó e neme nem általános, azt viszonzá szóló, hogy e szerint a személyadót sem lehetne nevezni általánosnak, mert az csak ollyanokra veteltik,kik sem háztulajdonosok, sem más rovat alatt elő nem fordulhatnak. Egyébiránt miután a felszólamlások azt sejtetik, hogy az indítvány,— ha szavazatra kerülne a kérdés, — többséget nem nyerne, a szóló követ javasló, hogy mellőzvén ezúttal az indítvány feletti további vitatkozást, a tárgyalás alatti törvényjavaslat vizsgálata folytattassék. ’S hangzott a teremben „menjünk tovább.“ — Feláll most egy megyei követ, kezében egy ujságba, és előadván, hogy minapi nyilatkozata ferdén van közölve, ez iránt óvását nyilatkoztatja, — mire többfelől kijelentetett, hogy ezen cáfolat nem a törvényhozás teremébe tartozik,s a követ önigazolására az illető hírlapba viszszonzását tetszés szerint beiktathatja. — Következett a tegnap közlött 94 §. felolvasása, miután élénk viták eredtek. Mondatott egy részről, hogy Magyarországban az adóztatás csak egy nemet ismerhet-