Világ, 1843. június-december (1-104. szám)

1843-10-28 / 86. szám

86, PESTEN, 1843. Megjelenik e politikai, tudományos és művészeti Lap minden héten kétszer: Szerdán és Szombaton. Hivatalos tudósításokon kivül, Hirlője közöl minden hirdetményt, egy negyed-szelet sorától három krajczárért pengő pénzben. Nem-rendes levelezők kéretnek az Intézethez bérmentesen küldeni közléseiket.VILÁG SZOMBAT, October 28. Előfizethetni helyben és BudánEmieh Gusztáv úr könyvkereskedésében (Úri és kígyó utczák szögletén) félévre postán 6, különben 5 ezüst forinttal“ az országban minden — azon kivül csak a cs. kir. főpostahivatalnál Bécsben. Minden közlés a Világ szerkesztő-hivatalának,, czim alatt kéretik beküldetni. ШЮЮ АЦДДР-.ЯГ űrre I Шеы^ПЛл 5 Taríalüiii. Viszhang a külkereskedés tárgyában II. • Fővárosi hírek és események. Kinevezések. — Országgyűlési tudósítások: Oct. 20, 21, 23, 21 kén LXXXII—LXXXVI. kerületi ülések (Városügybeli munkálat vizsgálatának folytatása. Város-képviselő tagokká nemkeresztények nem választathatnak: a képviselői választás hat évre terjed. Némelly felsőtáblai tagoknak az országgyűlésre meg nem hivatások iránt. Választási módok. Szatmármegye volt követeinek bucsúvételök ’sal.) — Országgyűlési rövid közlések: (az oct. 25’s 26kai 87 és 88dik kerületi ülésekről) A Csanádi püspök vegyes házasságok ügyében tartott beszédének folytatása. — Megyei közlés: Somogyi követ-utasító gyűlés. Nagy britannia. (Lordmayor-választás. O’ Connell ellen elfogatási parancs.) — Spanyolország. (A trón elleneit bukás várja. Barcelonai menekvők és felkelők ’sat.) — Francziaország (Szerződés irodalmi és művészi tekintetben.) — Orosz és Lengyelország (Orosz viszony. Egy ukáz a zsidókat személyes katonáskodásra kötelezi.) Görögország (Zendületi eredményt illető. Értekezés. A magyar partvidék. Hírlapi kalászok. Turexu. A ghymesi miseruha(Történeti beszély, folytatása.) — Óhajtások Magyarország’s melléktartományainak orvosi rendszerét, illetőleg. Hivatalos és magánhirdetések. Gabonaár. Pénzkelet. Dunavizárlás. Pest, october 28. 1843. Viszlming, a külkereskedés tárgyában. i. A közmukálatokrul már ma átalánosan elismert némelly alapelveket, azok , kik azokat olly gyakran ’s hangosan pengetik, méltóztatnak kissé messze távozó értelemben venni, némellyeket pedig talán csak puszta traditioból elfogadni és tovább terjeszteni.Hogy a közvállalatok közköltségen építendők , ez helyes és igaz, valamint az is, hogy az állodalomnak ezek megválasztásában és végrehajtásában nem kell a kamatokon mutatkozó nyerészkedéstől vezéreltetni, annál kevésbbé megvakítatni. Innét azonban koránsem következik, mintha a nemzeteket és kormányokat semmi tekintet sem vezérlené, hanem egyenesen ez volna a kérdés: kell-e már ez vagy amaz?És e kérdés eldöntetését is néhányak felszólalásitól várnák ; azontúl lesz, nem lesz haszna, a kivitelhez kezdenének. A nemzeteket ’s kormányokat, ha a kamatozási nyereség nem is, ennél még több, magasb, és óvatosb tekintetek vezérlik;’s azok megválasztásában, hogy a közkincs, sok milliók véres verítékének gyümölcse, sem kirekesztőleg egy osztály hasznára ne fordíttassék, sem vaktában, előreláthatókép semmi foganatot nem ígérő vállalatokra ne pazaroltassék. Az állodalom választásának köre annyival szélesebben terjed, amennyiben az uzsoráskodástól a magányos haszonleséstől magát minél távolabb tartja. De hát e mellett nem néz semmi haszonra ? vagy tán értelmük szerint nincs is más haszon ? És a közhaszon a magános haszontól nem de felette különbözik? Igen is az áthidalom, nemzet vagy kormány azt a mi kell, ollyan értelemben, ami elmúlhatlanul szükséges, aminek elmulasztása veszélyt hozna maga után, nyereségre-kilátás nélkül világos pénzveszteséggel is végrehajtatni kötelességének ismeri, mert ekkor nyeresége az elhárított veszély. De ha ezen eset elő nem fordul, nem fordul pedig elő külkereskedésünk tárgyában, ha látni akarunk, akkor arra fog tekinteni, mi lesz hasznos a nagyobb, legnagyobb többségnek, vagy az egésznek. A haszon megítélésében szemmel tartandjó, hogy ugyanazon munkával mikép érhet el többféle hasznokat, legkevesebb közköltséggel legnagyobb köznyereséget. Előbbre fogja tenni az olly vállalatokat, ha már a kamatokra úgy sem tekint, mellyek a földművelést, szorgalmat, népesedést egyaránt előmozdítják, azoknál, mellyek csupán a kereskedést,s itt is csak a külkereskedést, sőt ezt is igen kétes kimenetellel, gyámolíthatnák. E szempontokból tehát épen nem az a kérdés: kell-e már vasut? világosabban ’s értelmesebben kimondván: találkoznak—e már a hazában ollyanok, kik örömmel látnák, ha számukra 20—30 millió költséggel ’s kirekesztőleg az ő hasznukra vasutak építtetnének ? hanem ez, el van-e már végezve minden úgy, hogy az építendő vasútnál semmi szükségesb, semmi sürgetősb, semmi átalánosb hasznot hajtó vállalat nem mutatkozik? van-e hozzá elég tehetség, vagy előbb a nemzet erejét annak megbízásáig ki kell fejteni ? Nézzük meg tehát előbb belszorgalmunk, belkereskedésünk ’s közlekedésünk mibenlétét. Pest az ország fővárosa árvizek pusztításinak van kitéve, melly csak egy évben 4—5 millió égő forintnyi kárt okozott ’s a fővárost a belkereskedés, a honi szorgalom gyálpontját ’s műhelyét végromlással fenyegette. A Duna azóta sincs szabályozva, pedig e tekintetből méltóbban mondhatnók: nem az a kérdés, behozza-a rá teendő költségek kamatait, hanem ez, kell-e már valaha szabályozni a Dunát? E mellett a Duna szabályos szélességre szoríttatásával a részint házhelyeknek kiosztható, részint a város közelében nagybecsű használható mérföld könnyenkét annyi nyereséget nyújtana, mint mennyit a rá fordítandó költség leend. E vállalat szükséges, mert veszélyt hárítand el; hasznos, mert a rá fordítandó költséget kétszeresen visszatéríti; közhasznú, mert a főváros dísze, felvirágzása, előmenetele az egész honra egyiránt kihat. De már a történteket elfelejtettük, mígnem egy véletlen veszély álmainkból újra felriaszt. Külkereskedési aggodalmunk alkalmul szolgálnak más diversiókra. A Duna, Tisza, Körösök és egyéb vizeink mintegy 1000 □ mérföldet árvízzel boritnak. E miatt a közlekedés az ország közepében legyőzhetlen akadályokkal gátoltatik, a mételyes mocsárak mérges gőzzel rongálván a levegőt, embert és barmot egyaránt fogyasztanak, az innét származott veszély nem fogy, ,Miért vásítod fogait czimbora, — hiszen ö rideg madár, *s agglegény életet él! szólt az imént nevezett; vagy tudod é mit, nekünk most dolgaink vannak a lovak körül; ter Imre, ’s te is Ilka, hagyjuk nála Rózsát, — beszéljen ez szívére, ’s ha visszatérünk, megkérdezzük, акаг-e ő is szép hölgyet várába? ha igen, úgy akaszszatok fel, mint én tevék tegnap egy gazdag zsidóval, ha egy hét alatt nem szerzek hölgyet barátunk számára. A két lovag és Ilka, távoztak. ’S mi vessünk most néhány futó pillanatot, e két férfi legközelebb múltjára.— Ők gaz tetteikkel az emberiség szörnyeivé lőnek; zsarlásaik a kétségbeesett népet vaddühössé tevék, ’s miután végre a nyomorgatott táj segedelmére egy német csapatot külde a sok panaszt megunó Ferdinand, e csapattal a föld népe is szövetkezett: Hajnácskő, Ráth ’s Keselőkő szétromboltattak, ’s míg Peterdi a nép boszuja alatt akasztófán veszett el, két czimborája életveszély közt futott a még mindezekről mit sem tudó Bakicshoz. Ámde a rabló czimborák nem ok nélkül gyanakodván, hogy Bakics,— ki, mint látók, inkább kétségbeesésből, mint romlottságból lépett e vérpályára, — megunta e g az életet, ’s egyezkedni óhajt a királylyal, el akarták zárni annak lehetőségét, ’s hogy vég ellenállásra kényszeríttessék, olly bűnbe .Törekedtek őt rántani, melly után visszalépés többé nincs, hanem velök együtt kell tovább rohannia a véres ösvényen. ’S e terv egy nő elraboltatása volt, egy nőé, kit Bakics évek óta olly forrón szeretett, ’s ki iránti reménynélküli szerelme éleszté fel keblében a kétségbeesés iszonyú poklát. — A czimborák méltán aggódjanak, hogy ha Bakics hanem nőtten nő. Ha arról van szó,kell-e már egyszer ennek elejét venni? minden bizonynyal igen,és itt a kamatokra sem lehetne tekinteni. Azonban e végre intézett közmunkálatokkal, mellyekre nézve már az előkészületek is megtétettek, ha egyszerre nem is, legalább egymásután a veszélyeknek elejök vétetnék, a szorgalom, közlekedés, műiparben a hazában felelevenülne, a mostani kényszerített nomádi életmód helyébe, melly roppant térföldet népesítés nélkül vadon természeti állapotában hevertet, okszerű földművelés hozatnék be, honunk népességének száma egy pár millióval felebb szökhetnék ’sat.’s mindezek talán, mivel az álladalom kamatokra nem számol, azzal együtt egyszersmind félrevetendő csekélységek? mellyik külkereskedés kecsegtethet bennünket ennyi nem ábrándos, hanem előttünk fekvő ’s kézzel fogható hasznokkal? Közlekedésünket mindenfelé a legelhagyatottabb állapotban találjuk. Utaink nincsenek, szép folyóink nagy részét hajókázhatóknak állítjuk, mert a természet megbecsülhetlen adományából valóban kevés rá fordított gonddal azok volnának; most pedig nem hajózásra és ezáltal közlekedés könnyítésére szolgálnak, hanem kicsapongó áradásaikkal a munkás földműves fáradságinak gyümölcsét ragadozzák el, a legszebb termékeny térföldeket haszonvehetlenekké teszik, a természetes szárazföldi közlekedés vonalit is, mellyeken különben az emberi ész, szorgalom, mimunkásság hozzájárultának még csak nyoma sem látszik, hanem sivatag homokon, lakatlan pusztákon, hol az utazó pihenő nyughelyét és emberi segélyt sem talál, kerékagyig sülyedő sarakon , mocsárokon , ingoványokon egyaránt vonul keresztül, még ezt is mondom félbeszaggatják, az utast két három annyi kerülő föld megtételére kényszereik, idejét és erejét, költségét ’s fáradságát a kiállott kellemetlenségeken fölül haszontalanul pazaraltatják. Elmalt 8 — 10 vontató ló kívántatik olly terhek szállításához, mellyeket kettő megbirna; e miatt a szegény pár, ki csekély fuvarbér-szerezhetés reményében szállitványával vásárra indult, üresen gyalog tér vissza, ha állatait agyon csigázva, vagy utolsó szükségben, ha mi megmaradt, azt is áruba bocsátván, e miatt állatfajaink a szünetleni rendetlen erőszakoltatás közben elaljasodnak ’s azok erősbülése, nemesbítése illy körülmények között nem is várható; a kevés állati erő miatt alább száll a földművelés, ’s ez ismét magával együtt alávonja az ipart, szorgalmat, a belső ’s magát az óhajtott külkereskedés mibenlétét. Ha már az álladalom, a nemzet, a kormány, kamatokra nem számolgat is, az eféle tekinteteket minden bizonynyal nem mellőzendi, hanem ezeknek ’s ezekhez hasonlóknak egybevetése után határozandja el magát a megválasztásban: kell-e már vasút?bárha elfogadott elvünkre utasítjuk is, nem az a kérdés: behozza-e a kamatokat? előtt tervüket kereken felfedezik, ez vadkomolyan viszszautasítja őket; mellékutakon akartak tehát czéljukhoz érni, ’s mivel Péter, Zsuzsanna iránti szerelme által megavatva—jóllehet a bűn minden egyéb nemének vakon rohant, a nőnem iránti viszonyra nézve jobb vala társainál, ’s még eddig nem veté magát a gyönyörkések karjai közé —• Rózsa kecsei által akarok fölébreszteni ereiben ama hatalmas szenvedélyt, melly ha egyszer fellobog, nem ismer határt, ’s hogy szomját csilapítsa, csatába szállna a pokol minden rémeivel. Rózsa, a kit Ilkával együtt aljas körbül, ’s koránsem úgymint előbb mondaték, szerzének a rablók — a kéjnek egy még ismeretlen nemét tárta fel a vezér előtt, ki ejtve a szép lány karjai közt fogadó barátit, ’s ezek titkos örömmel látták a szenvedély szilaj lángtüzét lövelni a vezér szemeiből. ,Nos Péter! nemde dicső életünk van, ’s te is követed példánkat? kérdé Holosics. ,Kardomra mondom, e nő mennyet tárt fel előttem, mellyröl eddig nem vala képzelmem,—válaszola Bakics,még mindig átölelve tartván a kecsgazdag leányzót,— mátólfogva karjai közt tollendem legszebb perczeit élvdús éltemnek ,,Hohó, Rózsa enyím! mondá Báthy! azonfelül ő már kifejlett rózsa, — őt add vissza, no ! ne tűzeskedjél, hozok mást helyette, Persze Imre, hiszen tudod, ma egy fényes úrnőt kell lesnünk, egy pár nap alatt itt leszünk vele, ’s akkor hiszem örömmel cserél velem Péter barátunk-4* A két rabló választ sem várva sietett ki a teremből, ’s le az udvarba, hol egy csapatot maguk mellé vevén felszáguldának az erdők felé. Pétert újra körülvevék a nők, A VILÁG TÁRCZÁJA. A eliymesi misei ului. in. A rabló fészek. (Folytatás.) .Czimbora! víg tivornyára jövénk — szóla Bakicshoz a rabló-vezérhez Holosics — de ha illy vendégid vannak, úgy istenetled, hol barát van, ott én nem lakhatom/ ,,Én sem ! — kiálla Báby! — ’s ha kámzsással akarsz mulatni, ugy maradj magadra, imádkozzál’s böjtölj vele, mint hajdan Ghymesen tevénk; mi majd Keselököre vonulunk, ’s ott éljük át vígan bor és kancsó közt telünket.“ ,Bor és kancsó mellé más is kell,—szóla Holosics — szép leány ’s menyecske, ’s azért ezt is szerzénk; hej Ilka, Rózsa, jertek csak,—kiálta a rabló, ’s szavaira két szép, de leirhatlanul buja öltözetű ’s arczkifejezésü hölgy lépett be, — az első Holosics, a másik Báthy karjai közé röpülvén ,Lásd Péter, e szép lányka egy főur jegyese volt,— ’s én úgy tevék, mint Ghymesen fogadtam, elrablám őt, ’s a szép tuba eleinte kétségbeesettnek mutatkozott; majd nyugodtabb jön, ’s most, midőn megízlelé a víg életet, ebekkel sem űzhetnéd őt el oldalam mellől; — ’s ama barna nő amott özvegy volt, egy viharos éjszakán tört Báthy lakába,’s pap nélkül vetett véget rideg éltének ; kardomra mondom, szépem csókjai mint láng perzselnek, ámde hidd el, Rózsa csókjai olly hevesek, hogy gyakran irigylem őt Báthy komának."