Világ, 1843. június-december (1-104. szám)

1843-12-16 / 100. szám

a) a kormányzó választmányt, és ha a közgyűlés­­ részben a határozatot szükségesnek látandja , egy köz- , gyűlési elnököt; b) a 3 tagú igazgatóságnak még ki nem nevezett két tagját — az alapszabályok 41. és 4­4. §­. értelmében­­ — elválasztania; c) az első igazgatónak a munkálati részvényöszveg mennyiségéhez képesti díját, az alapszabályok 50. §. ér­telmében meghatározandja, de az iső 15 pcentnyi befizetés határidejét kitűzendi;’s el azt, hogy a munkálati terv mellyik ágával kez­­dendi tényleges működéseit, a bejövendő aláírási öszveg­hez ’s a körülményekhez képest meghatározandja, és az­iránt az igazgatóságot utasítandja. IV. Mivel az alapszabályok 4 §sza azt tartaná, hogy azon esetben, ha a társaság mukálatait egy millió pártnál kevesebbre menő aláírási öszveggel is megkezdeni el­határozná, azon aláírók, kik egy millió pft. aláírása előtt a társaság munkálatait megkezdeni nem akarandják , ha úgy fog tetszeni, visszaléphetnek . Ámbár ugyan a jelen közgyűlés egyenesen az ala­kulási kérdés iránti határozat­ tételére volt kitűzve,és arra a részvényes tagok olly világos kijelentéssel hirlapilag meg­­hiva, hogy a kik személyesen meg nem jelenhetnek a tanácskozásban,’s határozatban az alapszabályok 70 §a szerint, képviselőik által is részt vehetnek;— a társaság tehát jogszerű­leg azon következtetést vonhatna, hogy a ki e jelen közgyűlésen maga, vagy képviselője, avagy levél által ellenkezőt nem nyilatkoztat, az a maga aláírá­sát, a munkálatoknak egy millió psrt. aláírása előtti meg­kezdésük esetére is kötelezőnek tekinteni kívánja; a köz­gyűlés mindazáltal a kényszerítésnek még csak árnyékát is elmellőzni óhajtván, és egyrészről társasági czéljainak nyereséges volta, és helyes számítása közhasznúsága iránt, valamint okainak is, melly a társaság alakulttá nyilat­­koztatására vezérlék, alaposságára nézve sokkal inkább meg lévén győződve , hogysem tetemes visszalépések­től tartania lehetne; másrészről pedig azon nem várt esetre is, hogy ha visszalépések történnének, azon mate­riális veszteséget, melly illy visszalépésekből eredne, az alakulttá­ nyilatkoztatás erkölcsi haszna, és annak és ezen méltányosságnak következtébeni újabb csatlakozások min­den bizonynyal sokszorosan kipótolják; mindezeknél fogva a jelen alakító közgyűlés jónak vélte elhatározni. Hogy a jelen közgyűlésben részt nem vett részvényes tagoknak netalánt visszalépésük iránti nyilatkoztatásra, 1844iki febr.­rik napjáig ide engedtessék olly módon, hogy a kik a társaság munkálatait egy millió psrt. alá­írása előtt megkezdetni nem akarnák, következőleg a mai napon elhatározott kisebb öszveggeli megkezdés ese­tében aláírásukat visszahúzni kívánnák, azt a kitett ha­tárnapig elnök­i excjához Pozsonyba intézendő levelek által annál bizonyosabban határozottan kijelenteni és ne mulaszszák , mivel ha ezt jövő febru­árkáig nem cselek­szik, aláírásuk mindenesetre kötelezőnek, és az alapszabá­lyoknak pénzbeszedésről szóló 14 §a alá tartozónak fog tekintetni, — magában értetvén,hogy az illy netaláni visz­­szahúzások érvényesek csak azon esetre leendőek, ’s a visszalépőt azon kötelezettség alól, mellynek magát eredeti aláírásával alávetette, csak azon esetre oldandja fel, ha egy millió párt az 1844ki május hónap első vasárnapjára rendelt közgyűlésig sem volna aláírva. Mindezen határozatok több hírlapok utján közhír­ré tétetni, ’s azoknak közlésére az illető szerkesztőségek az ideiglenes elnök-gróf nevében, a tollvivő által megke­restetni határoztatván, II. Indítvány tétetvén aziránt, hogy a jelenlevő ta­gok névsora felolvastassék, miszerint a jelenlevők közül azok, kik a munkálatoknak egy millió párt aláírása előtti megkezdése esetére aláírásaikat visszahúzni akarnák, azt azonnal kijelenthessék. Ezen indítvány helyeseltetvén, a jelenlevők névsora felolvastatott, és a társaság örömmel tapasztaló, hogy csak egyetlen egy tag sem akadt, ki aláírását visszahúzta volna; minek következtében közegyetértéssel jegyzőkönyv­be iktattatni határoztatott, hogy a jegyzőkönyv elején meg­nevezett tagok aláírásaikat mindenesetre kötelezőknek, é s visszahozhatlanoknak nyilatkoztatják. — Kossuth La­­jos, mint ideigl. tollvivő. A pestbudai hangász-egyesületnek 2. mű­­előadása 8dik zeneévben, dec. 26 án délutáni 4 órakor tartatik Pesten a városi nagy redout-teremben. Az abban előadandó hangművek következők: 1) Beethoven C. Moll Sinfoniája. 2) Ábránd, zongorára karénekkel Beethoven­től, Brauer Teréz asszony által előadva. 3) Nyitány „Fingal barlangja“ Mendelsohn-Bartholdytól. 4) Alleluja Tutschektől. Közli Ritter Sándor egyes, titoknok. A pesti magyar kereskedelmi­ bank igazgatótága i. e. november he­lyről költ hirdetménye­ 83- ben tett ígéreténél fogva — a bank 1843iki junius­itől november 30áig számított félévi jövedelmiről következő kimutatást bocsát közhírré.—Pesten dec. 4.- 1843. Ör­ményi Ferencz s. k. bank elnök. Valero J. A­­s. , bank-igazgató. A pesti magyar kereskedelmi Bank üzleti jövedelminek kim­utatása 1$431kl­­im­ille fttöl november 30 áig lefolyt félévre. Bevétel: Bevételi maradvány 1843 jun. 1jén - 410lf.22kr. kamatok 1,052,263 pft- 16 krt.tevé leszámított vál­tókról , ’s előlegezési és időhosszítási kamatok és dijak, továbbá letéti di­jak - 17,087 f. 35 kr. Ebből levonván azon öszvegekről járó kamatbé­­li maradványt, mellyek f e. november 30-a után le­járnak -Részvényi átírások és egyéb díjak fejében 4588 f 20 kr. 12,499 f. 15 kr. 360 f. 58 kr. Öszves bevétel 16,961 f. 35 kr. Kiadás: A tisztviselők fizetése, házbér, katonai örállás, Írószerek, nyomtatási és egyéb apró költségek­­ 2991 f. 35 kr- Osztalék 1015 részvényért a f. e junius I - töl november 30aig számított félévre 12 pft. 30 krjval minden részvényre 12,687 f. 30 kr- Öszves kiadás 15 679 f. 5 kr. Ennélfogva bevételi tiszta maradvány 1813i­i ju­nius Hól november 30áig lefolyt félévre 1282 f. 30 kr- Éhez hozzászámítva a fentebbi i. e. november 30ik után lejáró, de már bevett leszámítolási és kölcsönözési kama­tokat 4588 f­ 20 kr. Ekkér kijön folyó évi december 1jé­­től 1844iki május 3tig lefolyó félévre előleges jövede­lem fejében 5870 f. 50 kr. A pesti magyar kereskedelmi bank könyvvezető-hivatalától. Schuller Leop. F. s­z. könyvvezető- W­i­e­t­i­ng F. C. könyvvezetői­ hivatalnok-Az a­d­ó r­t­ 1. f (Folytatásul a ,Világ' 98­. számához.) Én úgy tekintem a status állását, mint egy nagyobb­­szerű gazdaságot, hol öszvehangzás és kapcsolatban kell lenni a legparányibb dolgoknak is a nagyobbakkal, és több évre kell elkészülve lenni a terveknek, mellyek egy­mást maguk után vonják és segéljék ; Így kellene hazánk javítási tervét is hoszabb időre elkészíteni, és ott kezde­ni meg az orvoslást, honnét folyvástt javulás következ­nék minden egyéb bajainkra, fő bajunk pedig a nevelés és pénz hiánya, és csak ez,és nem más vet gátol előbbre­­haladásunknak, ezen kell tehát segíteni legelsőbb is, de nem az adóval, mert erre is előbb pénzemnek kell lenni, hogy adót fizethessek; ki kell előbb tűzni az utakat, hogy hol? mint kezdjük? és mikép folytassuk hazánk jobbléle elő - i mozdítását? — Én mindenek felett két fő utat látok előlegesen ■ kiválasztatni szükségesnek, és ugyan elsőbb a nevelést, az­után a kereskedést; az első megfoghatóvá teszi minden jobbnak követését, a második módot nyújt a szükséges­­­­beknek véghezvitelére, és igy kettő lehet csak rugója min- i den üdvösb czélnak, mert mindenhez előbb ak­­at, az­­t után tehetség kívántatik; helyemből sem kelhetek fel, ha­csak ahoz akaratom és tehetségem nincs. A magyarnál hazája javára nem az akarat, hanem a tehetség, és a pénz hi­ányzik; pénzt pedig nem ad más, mint a kereskedés, tehát ezt is a nevelést igyekezzünk elősegíteni, ezeket pe­dig eszközölhetni adó nélkül is. Vannak az országnak kü­lönösen a nevelésre, mégis az ország költségeire alapí­tott fundusai, nevezetesen a fundus studiorum, religioria­­le, és camerale, az arany, ezüst, só-bányák, vámok, har­­minczadok, és posta-jövedelmek, mellyek évenkint 30 millió pengő forintot jövedelmeznek; ezek a nemesnek valóságos tőkében letett adói; ezeket rendelte­­ az ország költségire fordíttatni, el­őbb is ezeket kell szorosan megvizsgálni: vár­jon jól kezeltetnek-e? és nem lehetne é­s ezek bevételét jobb kezelés­­ által magasbra emelni? kiadásit pedig csök­kenteni ? nem volna-é jobb a fekvő javakat haszonbérbe ad­ni, és ez által a jövedelmet biztosítani a­mi egyszersmind a nemzeti gazdaságot is emelné, mert annyi sok jószág ki­sebb részekre osztva, és több gazdakézbe kerülve, bizo­nyosan mind a termesztést mind a fogyaztást nevelné, az­ért olly törvényt kívánnék alkottatni , mellynek erejénél fogva minden országgyűlés alatt ezekről a számadások a képviselők által megvizsgáltatnának, és három évre a ki­adások öszvege országgyűlésileg előre meghatároztatnék; ha azonban mind­e mellett e jövedelmek a szükségesekre elegendők nem volnának, úgy pótoljuk a hiányt subsidium név alatt a magunkéból; mert ha adtunk 400 ezer ftőt a pesti színházra, mennyivel inkább adhatunk akkor az ele­mi iskolák felállítására, és a tanítók kiképezésére; de ismervén cath. gazdag főpapjainknak hazánk iránti buz­­góságát, ha azok jómóddal e czél segedelmezésére felszó­­líttatnak , és ajánlásaik örök emlékezetül törvénykönyvbe iratnak, nem kétlem, hogy ki lesz pótolva a szükség. A­mi pedig a kereskedést illeti, ha erre semmi sem kerülne is az országos jövedelmekből, azért adó nélkül is megindíthatni azt; a kereskedés fő segélyei és eszkö­zei a jó utak, hajókázható csatornák, és a vámok szabá­lyozásai ; a vámokra nézve , a fiumeit kivéve, Ausztriával tisztában soha nem leszünk, és azokat megváltani nem is volna tanácsos; itt csak ő Felségének kegyelmére kell magunkat bíznunk, utak, hidak, csatornák pedig készül­hetnek társaságok által is,­­­ valamint készült a Fiumébe vezető, ’s 18 mérföldre terjedő Ludovica-ut, a Dunát ’s Tiszát összekötő 13'­ mérföldre nyúló Ferenczcsatorna Bács­kában, és készül most a budapesti lánczhid, ’s igy készül­hetnek sok más út és csatornák a vámszedésböl reményl­­hető hasznokért, ha fizetni kell a nemesnek a pesti lánct­*) Erre ugyan napról napra kevésb kilátás van, Szerk. hídon, fizessen az a többi után is vámot, ez kevésbbé csor­bítja a nemesi szabadságot, mint az adófizetés, és épen ide illeszthetni az 1723: 90 törvényt, hogy ki a hasznok­­ban részesül, részesüljön a terhekben is, és nincs is tisz­ai annál, hogy ki az utat használja, az fizessen tőle­ ) Ne járjon bácskai ember a zalainak pénzén esse nak­ utón, és viszont ne zalai a bácskainak erszényéből készüljön. Csak egyszer megindítva legyen a kereskedés, megy az majd magátul ,s ujrtassanak a kereskedés tárgyában hozott régibb kedvező törvényeink, nevezete­sen az 1723dik 64, 116, 117 tcz., miknélfogva a kereske­dők tőkepénzeikről mechanicusok mesterségeiktől adót nem tartoztak adni, vehessenek fekvő jószágot kereskedésüknek, gyáruknak és mesterségüknek folytatására elégségest, de ne többet addig, mig vagy meg nem nemesedtek, vagy honfiakká nem váltak, nehogy jószágba és ezéra haszon­talan épületekbe ölvén pénzüket, rendeltetésüktől eltávoz­zanak, és hivatásukat elhanyagolják. Ha egyszer a keres­kedés virágzóbb állapotra emelkedik, lesz pénzünk elég, és akkor az akarat tehetséggel párosulva segíthet hazánk minden bajain; örömest fizetünk majd akkor alkotmányo­san a közjóra; de míg pénzem nincs, addig a­­két gara­­sos­ adó is nehezemre esik, kivált ha eszembe jut, hogy nem vagyok biztosítva arról: vájjon nem emeltetik-e a két garas négyre, mielőtt jövedelmem csak egy krral is szapo­rodott volna? — Én tehát a két garasos adót véleményem szerint csak a fenékvitelt két tárgyra kívánnám fordítani, de csak akkor, ha semmi más forrás erre nem találtatnék, —,adós nevet pedig ennek nem adnék, nehogy törvénye­­inkben jártas barátink bele ütközzenek, ’s ellene felhord­ják a part. lae tit-­­sát, all. András aranypecsétes leve­lét, az 1723dk évi 6dik, 1741.­ évi 8dik, és más több sarkalatos törvényeinket, ’s végre koronás fejedelmünk­nek esküjét, melyeknél fogva a nemes az adó alól örök­re fölmentetik. (Folytattalik ) Mirlati»­ kalászok. Jelenkor. A 99d. számban folytattalik XXIszer a „Két garas.“ Ha előbbi czikkeiben napfénynél világosban mutatta meg a ns. gróf, mikép fizetés nélkül vérünk föl­emelésére egyáltalában nem számíthatunk: itt különösen megczáfolhatlan okokkal mutatja meg, hogy bizonyos, ál­landó ■— t. i. a kiszabandó évekig tartandó — adózás í ~ 1 nélkül semmi nagyobbszerű nemzeti vállalathoz, melly * például, csak két-három millióba kerüljön, nem fogha­t­tunk; mert ha — ’s a több „ha“ mellett, nekünk leg­alább igen nyomatékosnak látszik azon „ha,“ melly szerint — nem találna elegendő lenni a „benevolum oblatum“ útján bejövendett néhány millió a munka (a ns. gróf a fiu­mei vaspályát hozza fel) bevégzésére , alig lehetne majo­­ritást remélni többé a megyékben, a még hiányzó egy­­pár millió megszerzésére. E themának jövő számbani folytatása igértetik. Szerkesztő: Szenvey József. 204* -------———----------­Könyvismertetés. #) , I Római kor. katlolika Egyházi jogtan. ír­ja Udvardy Ignácz Vesz-I­prémben egyházi jogtanitó. I. és II­ kötet. Kmich Gusztáv könyvárus bizományit. Budán ti m­igy. kir. egyetem belk­ivel. 1843. N­adr 8. I kötet 2047. II. kötet 335. lap. Finom volinpapir. Ara 2 fz. 40 kr. pengő pénzben. Alig néhány hete, hogy a magyar egyházi literatura köre ezen igen jeles ’s a maga nemében igen szükséges uj munká­val gazdagult. A munka belső tartalmának fölosztása igen helyes és czélirányos. Első kötetben előre bocsáttatnak az egyházi jogtanhoz megkivántató előismeretek , úgymint: az egyh. jogtan ismerete ’s fölosztása; az egyh. jog­ kút­fői és segédszerei; az egyh- törvények; az egyh.jog kút­főinek rövid történeti rajza három korszakban; az egyh. törvénykönyvnek,’s a legujabb egyh. jognak hasz­nálata ’s tekintélye. Azután az egyházi nyilvános jogtan két részre osztatik; első részben a nyilvános bel­­jog három szakaszra és több fejezetre fölosztva, máso­dik részben a nyilvános küljog két fejezetre osz­tályozva tárgyaltaink. Második kötet tartalmát a római kor. kathol. egyházi magányjog teszi, melly szintén szakaszokra, ezek pedig fejezetekre osztvák. Első szakasz az egyházi személyekről és hivatalokról; második az egyházi dolgokról; harmadik az egyházi életről; ne­gyedik az egyházi törvénykezésről, és pedig mind köz­jogi, mind részletes magyar jogi tekintetben, értekezik- A tudós szerzőt, kinek már sajtó útján több rendbeli jeles értekezéseit valánk szerencsések nagy megelégedéssel olvashatni, annál nagyobb örömmel üdvözöljük a rend­szeres tudományok pályáján, mivel kitűzött czéljának nem­csak a tárgy tökéletes rendszeresítése és kimerítése által, hanem szabatos gördülékeny csinos magyarsága és helyes­írási pontossága által is derekasan megfelelt. A minden tekintetben jeles munkának részletes birálgatásába bocsát­kozni fölösleges volna, minthogy az minden dologhoz­ értő előtt képes önmagát dicsérni és ajánlani; de azt mégis lehetetlen meg nem emlitenünk, hogy szerző úr, ámbár az egész munka kidolgozásában igen szerencsésen, de mégis az Első kötet második része második fejezetének tárgyalásában legszerencsésebben foglalatoskodott; hol a polgárzatnak, ’s az egyháznak többféle vallási társulatok iránti viszonyait mind átalánosan, mind különösen honunk­ban, nemcsak tudományos szempontból alaposan, hanem életgyakorlati tekintetből is híven rajzolja. Üdvös szolgá­latot teend e jeles munka nemcsak a honi literatúra minden kedvelőinek, hanem különösen az ügyvédi karnak, mint­hogy a szentszéki perekben előforduló kitételek és mű­szavak benne mind megmagyarositvák- Mráz M. *) Ezen már jóval korábban beküldött czikket, közlendőink hal­maza miatt csak most adhatjuk. S z­e r­k.

Next