Világ, 1843. június-december (1-104. szám)

1843-07-29 / 60. szám

voltak a szónak igaz értelmében szakértők, vagy ha azok lettek volna , a munkálatok nem a hozzáértők tanácslásai szerint ,s nem a műtudomány szabályai­val egyezőleg hajtottak végre. A tapasztalati adatok által fel nem világosított törvényes intézkedések sü­­keretlenségét nyilván mutatja legközelebb egy két­ségbe vonhatlanul igen üdvös, a közjó előmozdítására nagy befolyású szándék: a tagosztály behozatalának felakadása. Mi lett volna könnyebb, mint a régi di­vatozó szokás szerint, néhány helység szabályozá­sánál műértők közbejöttével teljesen kimerítő adato­kat szerezni, az előfordulandó nehézségekkel, aka­dályokkal előre megismerkedni, azok elhárítására czélszerű törvényeket alkotni, s mind a törvényes, mind a műtudományos eljárást kezdettől fogva végig pontonként, mindeneket egyiránt kötelező félreérthet­­len utasításba foglalni, holott most a hozott törvé­nyek átalánosságának beállott következménye nem más, hanem hogy az eddig zsinórmértékül szolgált kegyelmes utasítás (benigna instruction félrevettetett, a czélszerű törvények félreértettek,­­s az eddigiekből ítélvén a mezei gazdaság felvirágoztatásának ezen egyik legfőbb és néhány évvel ezelőtt mindenektől egy iránt elismert hathatós eszköze, ha többet nem, egy századdal legalább minden bizonynyal feltartóz­tatott. Talán ismét elő fog vétetni; félő, nehogy pusztán szemléleti útán az is, a­mi mostan csaknem legyőzhetlen akadályokkal jár együtt, végtére telje­sen kivihetlenné tétessék. Tapasztalatok, részletes vizsgálatok tételére, adatok gyűjtésére szükség ugyan feláldozni egypár évet,­­s néhány ezer forintra menő költséget, az igaz; de ha meggondoljuk, hogy mi­dőn gyakorlati úton szerzett ismeretekkel a tagosz­tály, felteszem 10 év alatt 10 millió költséggel min­den várakozást kielégítő foganattal végrehajtathatott volna, ugyanezen czélt különben 100 év alatt 100 millióval is félig meddig sem érhetjük el, könnyen átláthatjuk, hogy némelly sebes haladás századokkal vetheti hátrább a közjó kifejlődését, némelly egypár évi késedelem pedig, ugyanazt századokkal mozdít­hatja előbbre. Segedelm­ezések. A miskolczi tizkárral- 1­9 11 . . részére szerkesztő hivatalunknál letön­t- Kállay Ferencz úr 1 p.­ ftot. L. I. 2 p. ft. Az eddigi segély­­öszveg tehát 23 p. forint. A buccarii kerület jégkárvallottai fölsegélésére a Világ szerkesztőségénél legújabban t. Hrabovszky Sán­dor tb. úr járult 2. p. fttal. Az eddig gyűlt 65. p. ftnyi észletet rendeltetése helyére már elküldötte a Szerkesz­tőség. Necrolog. C s á kb e г é n a juh 20. Midőn olly személyek fölött kondul meg a sirharang, kiknek éltök szakadatlan jóté­­temény volt, akkor a jobb gondolkozásunkat bús érze­­mények szállják meg, mert letüntekkel a jobb lelkű em­berbarátok koszorúja csorbul ’s mert a szeretet, és kö­­nyörületesség nemes gyakorlata szűnik meg. Illy mély fáj­dalom szállott meg jelenleg egy terjedelmes környéket, midőn Moórnak földesaszszonya magos Lamberg, szü­letett b. Luzénszky Borbála grófnő f. hó 16án, élte 76­. évében jobb létre szenderült. A nemes hölgynek elhunyta, mivel csupán ’s kizárólag emberiségnek élt, a honnak gyászai közé méltán tartozhatik. Hasonlithatlan bőkezűségének leg­szebb tanuji ama számos férfiak, kiket mint gyermeke­ket tisztei ’s jobbágyai köréből kiszemelni, ’s hajla­l­omoltam mellé , dühöngtem — őrült igéket tördeltem — ’s elrohantam. Hogyan? kérdém csudálkozólag , áthatva fájdalom­tól , az idegent — ’s ön túlélheté Olinka halálát? Az idegen rám szegzé szemeit, mellyekben félelmes téboly mutatkozott. Túlélhetém-e ? felelé olly hangon, melly bánni hiszte kérdésemet, mit gondolatlanul oda veték, — túlélhetem-e ? Igen! — az emberi természet al­kotmánya kétségbeesés és boszu sarkain forog. Futottam — hirtelen ismeretlen vidéken találám magam, egyedül — égő fájdalmam kintársaságában. A tört, melly által min­denem elveszett, énszivemnek irányzom. Ekkor a boszu angyala intett—látám haragos alakját vérpalástban lebegni előttem, hallám iszonyú szavát, melly fúriákat oltott a lel­­kembe , ’s magammal kiengesztelt alvilági szelleme. Éjjel nappal jöttem, mig e vidéken egy erdész emberszeretete magánál marasztalt —azóta a rengetegben lakom, hazám, Olinka és Orlov társalognak velem az éjfél csendes óráiban. Lélekben megrázva vévek búcsút az idegentől, ki­rohanó völgy folyam partján tátongó mélység felett távozott. Ez eset óta mindennap megfordultam az erdészlak körül,­ keresve őt, hogy bánatát lehetőleg enyhítsem. Az idegen örökre eltűnt. VII. A fürdőélet véget ért, mint minden a nap alatt. Vi­szonyaim a megye egyik csinos!) mezővárosába kénysze­rítenek, mellynek történeti jelentősége mindannyiszor újít­va hatott egyformaságomra. Néhány hó előtt eszmecsere és lélekmüvelés végett kisded olvasó kör alakult, mit a vidék rebbjei nemes ösztönből levének- Egyik ittlakó is­Zalából. Sümeg, julius 23. — Itt Sümegben Forintos Görgyünk mai nap 3. helyen tart lakomát a nem adózni akaró nemeseknek; a lakoma estve tartatik és mindeniken mintegy 200 nemes jelenik meg azon intel­ligens rész által aláírott nemesek közül is, kik áldozni akarnak, még pedig balatonmellékiek is lesznek jelen. A kibékülési vagyis inkább követválasztási gyűlés aug. 2­7-e körül lészen; megtartatik az évnegyedes gyűlés is­merősöm egy délutáni napon karöltve vezetett fel a csinos olvasó termekbe, hol minden jelentés­ újság zárva állott­ Egyik dicséretes hon­lap a következő rövid tartalmú újságot közlé a lengyel határszélről: Június hó 20 án Orlow ezredes, ki egy szökevény ki­hívását visszavető— általa erőszakkal meggyilkoltatott. A bűnös — félve a törvény sújtó kezétől — öngyilkossá lön. Nemes László: Egy remekmű. Ma ismét azon élvezetdús órák egyikében részesül­tem , mellyek olly gyéren tűnnek fel az életben, hogy a szemlélő lelket valódi művészet titkaiba tekinteni enged­jék, ’s mellyek épen azért, mivel olly gyerek, annál hat­hatósban emelik az embert a bámulás magasztaltságiba. igen nyájas olvasó! én egy műélvben részesültem, melly­ben hogy te is minél előbb részt vehess, ha egyébiránt lobog kebledben a művészet tiszteletére bármi csekély lán­gocska is, szivemből óhajtom. ’S kérdezed, mi ezen remekmű, m­ellynek szemlé­letén annyira elragadtatom? Válaszom: egy fa,--egy­szerű fa- Azt hinnéd, hogy az világhírű festést teremtő lángeszének szüleménye m olly ecset munkája, mellynek puszta említésénél meghódol a géniuszt imádó műtisztelő? Csalatkozol. A kép anyaga egy ív fekete papír; eszköze mel­lyel készült, egy négy ujnyi hosszú karcsú ollócska; ké­szítője egy eddig ismeretlen, szerényen elvonult, ’s ma­gát készakarva homályba burkolt igénytelen hazánkfia. A telj­esültséget, melly e fiatal embert mű­ve iránt áthatja, csak a mű remeksége haladja felül, ’s a kép művészeti töké­———■i—■П iyével, annak, hogy úgy mondjam, csupán belső bölcsésze­té,mély bölcseletü felfogása ’s elrendezése tarthat súlegyent. „Ah , tehát ollóval papirosbul kivágott fa ? — mon­­dandják némellyek; — ismerjük az efféle nyirbálásokat, láttunk eleget életünkben, abban nincs semmi feltűnő ’stb.“ — De engedjék meg, hogy felvilágosítsam önöket: önök tévedésben vannak,— tévedésben, ha azt hiszik, hogy illyesmit vagy ehez hasonlót már láttak, — sőt tévedésben, ha azt gondolják, hogy e művet csak képzelni is képesek. Ezt egyenesen látni kell; ha annyi másban, úgy bizonyo­san itt is , a képzelődés — csalódás. Nem említem a fáradságot és türelmet, mellyet a mű­vész — engedje hogy itt úgy nevezzem, bármennyire ide­genkedik is e nevezettől — majd egész két év alatt mű­vére fordított; nem a rendkívüli mechanicus ügyességet mellyet az eszményi képnek, mikép az a szellem előtt lebe­gett, létesítése megkívánt, csupán az egész összeillesztése, a részek összhangoztatása, csupán a művészeti bensőség, melly az egészet bélyegzi, a művészeti szellem, melly rajta elömlik, tárgya jelen figyelmeztetésemnek. Belépvén a szerény fiatal férfiú szobájába, tisztelt olvasó, előtted áll fehér hátlapra támasztva a kis ollónak, — két üvegtábla közé szorított, ’s illetőleg ragasztott, bámulatos műve, egy ezeréves cserfát tüntetve elő egész királyi pompájában. Első tekintetre az egész igen egy­szerűnek látszik; de vizsgáld közelebbről, vizsgáld mű­vészi figyelemmel, vajrg csak műkedvelő szemmel, ’s el fogsz csudálkozni a művésziség azon fölkentségén, mellyet minden vonal tanúsít. Nincs ecset, melly illy finomsággal ennyi erőt, illy egyszerűséggel ennyi hatást párosítson. 496 imik szerinti tudományokban , saját költségin, kiké­pezted kegyeskedett. Közülök sokan, igen sokan, a honnak kitünöbb hivatalaira helyezték. Szeretetének nem volt elég „elosztani javait ’s a szegényeknek adni“; ő for­rón pártfogolta az ügyefogyottakat,kegyesen ápolgatta a be­tegeket ; sőt hogy tágas urodalmában még a jövevény se érezzen ínséget, a naponta számukra rendelt tápszereken kívül Moórott kórházat alapított, mellyben az utazás kel­­lemetlenségitöl , vagy a nyavalyák súlya alatt ellankadt vándor enyhületet, orvosságot nyerhessen. Vendégszeretete, ’s nemes leereszkedése országszerte ismeretes. Koporsóját kesergő fiai Ferencz cs. kir. tábornok, és Rudolf cs. kir. kapitány a hadiseregnél, nemkülönben egy roppant nép­gyülekezet környeze,r­észint hála, részint a tiszteletkö­­nyeivel áztatva azt. Ő kedves vala Isten és ember előtt. Áldás, és béke hamvaira ! A­s. Nemzeti szitan­áz. Minél borzasztóbb azon gyászos csapás, melly leg­közelebb egyik legvirágzóbb hazai városunkat Miskol­­czot,a honi kereskedés és nemzetiség ezen nagyjelentőségű élethelyét, a rémületes tűzvész által érte; annál hőbb hazafias öröm fogja el mindenki keblét, kit a sors kedvező körülménybe helyezett, hogy vagyoná­val vagy tehetségivel áldozhatik a leirhatlan ínség némi enyhítésére. E szent érzet sugalatát követve hazájához és nemzetéhez különben is olly hő ragaszkodással viseltető és most helyben mulató jeles művésznő Schodel Ro­zália asszony, ki nemcsak honi művészetünk körében, hanem legújabban a külföldön is művészetéhez méltó ko­szorúkat aratott, önkényt ajánlkozott alólirtnak itt mula­tása alatt ez emberszerető nemes czél előseréléséhez ere­je szerint járulni. — Alólirt nemcsak legnagyobb öröm­mel fogadta ezen valódi honleányhoz legméltóbb ajánla­tot, hanem legkedvezőbb szerencséjének tartja magát is a tisztelt művésznő által azon kedvező körülménybe he­lyezve látni, hogy illy módon saját jövedelmeivel is mi­nél jótékonyabban járulhat a szenvedő emberiség áldozat­­oltárához , minek következtében édes örömmel értesíti a t. cz. közönséget előlegesen, hogy Schodelné asszony a jövő hó folytában a leégett miskolcziak föl­segélésére Bellini „Beatrice di Ten­da“ czimű nagy operájában — mellyet a felnevezett művésznő egy­kori működése tön nemzeti színpadunkon olly kedves emlékezetűvé — lesz szerencsés föllépni. — Addig is a t. ez. közönséget előlegeseit értesíteni kedves kötelessé­gének ismeri. Pesten, jul. 28. 1843. Bartay Endre, a nemzeti színház igazgatója. Szinte nemzeti színházunkban kedden, augus­­tus lén először fog adatni ,L­o­v­a­g - s­z­ó.­ Víg­játék 4 felv. — Irta R­a­up­a­eh, fordította Szigli­geti.— Löwe Lajos ur, cs. kir. udv. színész, a bécsi cs. kir. várszínház rendezője, Don Filiberto lovag szerepében, e nemzeti intézet iránti szeretetét ta­núsítandó , mint vendég, szívességből lesz szerencsés föllépni. Vidéki vegyes közlések, aug. 7kén, mellyben a felveendő tárgyak közt legfőbb helyet foglaland Zalának megidéztetési kérdése. Majd meg­látjuk, e gyűlésben Zalának értelmesb része a tárgynál mikép fog nyilatkozni! Ugyanekkor megtudjuk majd azt is: vájjon az egyértelem­es érzelem helyreállíttathatik-e vagy sem? Deák Ferencz, hazánk kitűnő jellemű férfiét a ke­gyetlen halál az élők sorából alig hogy ki nem ragadta; mert mint halljuk, e jeles hazafi a zalaapáti szerzetes férfiakkal Zala folyóján csolnakozván , midőn e mulatság végével a sajka szélén állt ’s meghajolt, a csolnak megbillent ’s Deák Ferencz ur vízbe esvén, a kegyetlen viz elnyelte — de az egyik egyházi egyén vizbe nyúlt — ’s a már haldoklót imígy megyénk örömére, ’s hazánk boldogsá­gára a halál karjai közül megmenté! —­­ Biharból. N.-Várad jul. 21. —Julius 20-án Biharnak rendkívüli közgyűlése volt. — A követuraktól érkezett többrendbeli jelentések tárgyalása végett rendel­tetvén közgyűlés, azon jelentések egyenkint felolvastat­tak, azokból az országgyűlés folyamát érthettük, különö­sen terjedelmesen érintetvén a vallási, főkép vegyeshá­zasságot érdeklő események. Újabban utasításul adatott a követeknek, hogy alaptörvényt hi­ányosan alkotni nem engedvén, míg a vallás dolgában ő Felsége törvényt úgy nem szentesít, mint az hozzá felterjesztetett, addig e tárgyban semmi törvény hozatalában meg ne nyugodjanak. A büntető rendszert illetőleg, az országos választmány javaslata során, e megyei választmány által kidolgozott észrevételek öszvegéből nevezetesbeknek feljegyezhető ki­­vonatok: 1) A halálos büntetések tökéletesen szüntesse­nek meg. 2) Az országos választmány separatum votu­­ma elvében , a fenyítő törvény súlya alá eső esetekbeni elv is pártoltassék. 3) Az esküttszéki rendszer czél­­irányosb lévén , mint az országos választmány által java­solt birói eljárás, a magán­vélemény szellemében e rend­szer behozatala eszközöltessék , olly megjegyzéssel, hogy esküttszéki biró lehessen mindenki, ha 100 ftnyi jöve­delme nem lenne is, de különben elég értelmességgel bír. 4) Felségsértés esetében ne a királyi ítélő­tábla te­gye a vizsgálatot, sem abban mint első biró ne ítéljen, hanem más rendelendő articularis bíróság. 5) A tisztvise­lők elfoglaltása , ’s kevés száma miatt, nem elkerülhet­­lenül a szolgabiró, és eskütt együtt tehessen csak vizs­gálatot, hanem maga egy eskütt, vagy más kirendelendő alkalmas egyén is. 6) Complicitások esetében a katonai egyének is polgári bíróság ítélete alá tartozzanak. 7) Fenyítéket érdemlő kihágásaikra nézve a papi személyek is polgári bíróság alá vettessenek. — A katonai élelme­zés és szállásolás , még e jelen országgyűlésen egyez­kedés által hozassák tisztába; a katonai előfogatok dija minden országgyűlésen határoztatván meg. — A Duna szabályozása mellett a Tiszát egyúttal vétessék foganat­ba, minthogy ebbe a hon legtermékenyebb vidékeiről folyó folyamok szakadván, ez által ezek rendezése is könnyíttetnék. — - —­-— Árvából, jul. 6. Jun. 20. kezdődött ’s 28-án bevégzett évnegyedes közgyűlésen olvastattak elő­­legesen a követi jelentések ’s a hozzájok mellékelt k.kir. előterjesztvények, mellyek üdvös pontjait a Kir. és KR. a megelégedés teljes örömével fogadták,belőlük a bölcs kor­mány közjóra törekvő szándéka, a haza boldogsága ’s a nemzet virágzására czélzó igyekezete eddig példátlan mértékben világlik ki, é s azért hálaörömüket jegyzőköny­

Next