Világ, 1843. június-december (1-104. szám)
1843-07-29 / 60. szám
voltak a szónak igaz értelmében szakértők, vagy ha azok lettek volna , a munkálatok nem a hozzáértők tanácslásai szerint ,s nem a műtudomány szabályaival egyezőleg hajtottak végre. A tapasztalati adatok által fel nem világosított törvényes intézkedések sükeretlenségét nyilván mutatja legközelebb egy kétségbe vonhatlanul igen üdvös, a közjó előmozdítására nagy befolyású szándék: a tagosztály behozatalának felakadása. Mi lett volna könnyebb, mint a régi divatozó szokás szerint, néhány helység szabályozásánál műértők közbejöttével teljesen kimerítő adatokat szerezni, az előfordulandó nehézségekkel, akadályokkal előre megismerkedni, azok elhárítására czélszerű törvényeket alkotni, s mind a törvényes, mind a műtudományos eljárást kezdettől fogva végig pontonként, mindeneket egyiránt kötelező félreérthetlen utasításba foglalni, holott most a hozott törvények átalánosságának beállott következménye nem más, hanem hogy az eddig zsinórmértékül szolgált kegyelmes utasítás (benigna instruction félrevettetett, a czélszerű törvények félreértettek,s az eddigiekből ítélvén a mezei gazdaság felvirágoztatásának ezen egyik legfőbb és néhány évvel ezelőtt mindenektől egy iránt elismert hathatós eszköze, ha többet nem, egy századdal legalább minden bizonynyal feltartóztatott. Talán ismét elő fog vétetni; félő, nehogy pusztán szemléleti útán az is, ami mostan csaknem legyőzhetlen akadályokkal jár együtt, végtére teljesen kivihetlenné tétessék. Tapasztalatok, részletes vizsgálatok tételére, adatok gyűjtésére szükség ugyan feláldozni egypár évet,s néhány ezer forintra menő költséget, az igaz; de ha meggondoljuk, hogy midőn gyakorlati úton szerzett ismeretekkel a tagosztály, felteszem 10 év alatt 10 millió költséggel minden várakozást kielégítő foganattal végrehajtathatott volna, ugyanezen czélt különben 100 év alatt 100 millióval is félig meddig sem érhetjük el, könnyen átláthatjuk, hogy némelly sebes haladás századokkal vetheti hátrább a közjó kifejlődését, némelly egypár évi késedelem pedig, ugyanazt századokkal mozdíthatja előbbre. Segedelmezések. A miskolczi tizkárral- 19 11 . . részére szerkesztő hivatalunknál letönt- Kállay Ferencz úr 1 p. ftot. L. I. 2 p. ft. Az eddigi segélyöszveg tehát 23 p. forint. A buccarii kerület jégkárvallottai fölsegélésére a Világ szerkesztőségénél legújabban t. Hrabovszky Sándor tb. úr járult 2. p. fttal. Az eddig gyűlt 65. p. ftnyi észletet rendeltetése helyére már elküldötte a Szerkesztőség. Necrolog. C s á kb e г é n a juh 20. Midőn olly személyek fölött kondul meg a sirharang, kiknek éltök szakadatlan jótétemény volt, akkor a jobb gondolkozásunkat bús érzemények szállják meg, mert letüntekkel a jobb lelkű emberbarátok koszorúja csorbul ’s mert a szeretet, és könyörületesség nemes gyakorlata szűnik meg. Illy mély fájdalom szállott meg jelenleg egy terjedelmes környéket, midőn Moórnak földesaszszonya magos Lamberg, született b. Luzénszky Borbála grófnő f. hó 16án, élte 76. évében jobb létre szenderült. A nemes hölgynek elhunyta, mivel csupán ’s kizárólag emberiségnek élt, a honnak gyászai közé méltán tartozhatik. Hasonlithatlan bőkezűségének legszebb tanuji ama számos férfiak, kiket mint gyermekeket tisztei ’s jobbágyai köréből kiszemelni, ’s hajlalomoltam mellé , dühöngtem — őrült igéket tördeltem — ’s elrohantam. Hogyan? kérdém csudálkozólag , áthatva fájdalomtól , az idegent — ’s ön túlélheté Olinka halálát? Az idegen rám szegzé szemeit, mellyekben félelmes téboly mutatkozott. Túlélhetém-e ? felelé olly hangon, melly bánni hiszte kérdésemet, mit gondolatlanul oda veték, — túlélhetem-e ? Igen! — az emberi természet alkotmánya kétségbeesés és boszu sarkain forog. Futottam — hirtelen ismeretlen vidéken találám magam, egyedül — égő fájdalmam kintársaságában. A tört, melly által mindenem elveszett, énszivemnek irányzom. Ekkor a boszu angyala intett—látám haragos alakját vérpalástban lebegni előttem, hallám iszonyú szavát, melly fúriákat oltott a lelkembe , ’s magammal kiengesztelt alvilági szelleme. Éjjel nappal jöttem, mig e vidéken egy erdész emberszeretete magánál marasztalt —azóta a rengetegben lakom, hazám, Olinka és Orlov társalognak velem az éjfél csendes óráiban. Lélekben megrázva vévek búcsút az idegentől, kirohanó völgy folyam partján tátongó mélység felett távozott. Ez eset óta mindennap megfordultam az erdészlak körül, keresve őt, hogy bánatát lehetőleg enyhítsem. Az idegen örökre eltűnt. VII. A fürdőélet véget ért, mint minden a nap alatt. Viszonyaim a megye egyik csinos!) mezővárosába kényszerítenek, mellynek történeti jelentősége mindannyiszor újítva hatott egyformaságomra. Néhány hó előtt eszmecsere és lélekmüvelés végett kisded olvasó kör alakult, mit a vidék rebbjei nemes ösztönből levének- Egyik ittlakó isZalából. Sümeg, julius 23. — Itt Sümegben Forintos Görgyünk mai nap 3. helyen tart lakomát a nem adózni akaró nemeseknek; a lakoma estve tartatik és mindeniken mintegy 200 nemes jelenik meg azon intelligens rész által aláírott nemesek közül is, kik áldozni akarnak, még pedig balatonmellékiek is lesznek jelen. A kibékülési vagyis inkább követválasztási gyűlés aug. 27-e körül lészen; megtartatik az évnegyedes gyűlés ismerősöm egy délutáni napon karöltve vezetett fel a csinos olvasó termekbe, hol minden jelentés újság zárva állott Egyik dicséretes honlap a következő rövid tartalmú újságot közlé a lengyel határszélről: Június hó 20 án Orlow ezredes, ki egy szökevény kihívását visszavető— általa erőszakkal meggyilkoltatott. A bűnös — félve a törvény sújtó kezétől — öngyilkossá lön. Nemes László: Egy remekmű. Ma ismét azon élvezetdús órák egyikében részesültem , mellyek olly gyéren tűnnek fel az életben, hogy a szemlélő lelket valódi művészet titkaiba tekinteni engedjék, ’s mellyek épen azért, mivel olly gyerek, annál hathatósban emelik az embert a bámulás magasztaltságiba. igen nyájas olvasó! én egy műélvben részesültem, mellyben hogy te is minél előbb részt vehess, ha egyébiránt lobog kebledben a művészet tiszteletére bármi csekély lángocska is, szivemből óhajtom. ’S kérdezed, mi ezen remekmű, mellynek szemléletén annyira elragadtatom? Válaszom: egy fa,--egyszerű fa- Azt hinnéd, hogy az világhírű festést teremtő lángeszének szüleménye m olly ecset munkája, mellynek puszta említésénél meghódol a géniuszt imádó műtisztelő? Csalatkozol. A kép anyaga egy ív fekete papír; eszköze mellyel készült, egy négy ujnyi hosszú karcsú ollócska; készítője egy eddig ismeretlen, szerényen elvonult, ’s magát készakarva homályba burkolt igénytelen hazánkfia. A teljesültséget, melly e fiatal embert műve iránt áthatja, csak a mű remeksége haladja felül, ’s a kép művészeti töké———■i—■П iyével, annak, hogy úgy mondjam, csupán belső bölcsészeté,mély bölcseletü felfogása ’s elrendezése tarthat súlegyent. „Ah , tehát ollóval papirosbul kivágott fa ? — mondandják némellyek; — ismerjük az efféle nyirbálásokat, láttunk eleget életünkben, abban nincs semmi feltűnő ’stb.“ — De engedjék meg, hogy felvilágosítsam önöket: önök tévedésben vannak,— tévedésben, ha azt hiszik, hogy illyesmit vagy ehez hasonlót már láttak, — sőt tévedésben, ha azt gondolják, hogy e művet csak képzelni is képesek. Ezt egyenesen látni kell; ha annyi másban, úgy bizonyosan itt is , a képzelődés — csalódás. Nem említem a fáradságot és türelmet, mellyet a művész — engedje hogy itt úgy nevezzem, bármennyire idegenkedik is e nevezettől — majd egész két év alatt művére fordított; nem a rendkívüli mechanicus ügyességet mellyet az eszményi képnek, mikép az a szellem előtt lebegett, létesítése megkívánt, csupán az egész összeillesztése, a részek összhangoztatása, csupán a művészeti bensőség, melly az egészet bélyegzi, a művészeti szellem, melly rajta elömlik, tárgya jelen figyelmeztetésemnek. Belépvén a szerény fiatal férfiú szobájába, tisztelt olvasó, előtted áll fehér hátlapra támasztva a kis ollónak, — két üvegtábla közé szorított, ’s illetőleg ragasztott, bámulatos műve, egy ezeréves cserfát tüntetve elő egész királyi pompájában. Első tekintetre az egész igen egyszerűnek látszik; de vizsgáld közelebbről, vizsgáld művészi figyelemmel, vajrg csak műkedvelő szemmel, ’s el fogsz csudálkozni a művésziség azon fölkentségén, mellyet minden vonal tanúsít. Nincs ecset, melly illy finomsággal ennyi erőt, illy egyszerűséggel ennyi hatást párosítson. 496 imik szerinti tudományokban , saját költségin, kiképezted kegyeskedett. Közülök sokan, igen sokan, a honnak kitünöbb hivatalaira helyezték. Szeretetének nem volt elég „elosztani javait ’s a szegényeknek adni“; ő forrón pártfogolta az ügyefogyottakat,kegyesen ápolgatta a betegeket ; sőt hogy tágas urodalmában még a jövevény se érezzen ínséget, a naponta számukra rendelt tápszereken kívül Moórott kórházat alapított, mellyben az utazás kellemetlenségitöl , vagy a nyavalyák súlya alatt ellankadt vándor enyhületet, orvosságot nyerhessen. Vendégszeretete, ’s nemes leereszkedése országszerte ismeretes. Koporsóját kesergő fiai Ferencz cs. kir. tábornok, és Rudolf cs. kir. kapitány a hadiseregnél, nemkülönben egy roppant népgyülekezet környeze,részint hála, részint a tiszteletkönyeivel áztatva azt. Ő kedves vala Isten és ember előtt. Áldás, és béke hamvaira ! As. Nemzeti szitanáz. Minél borzasztóbb azon gyászos csapás, melly legközelebb egyik legvirágzóbb hazai városunkat Miskolczot,a honi kereskedés és nemzetiség ezen nagyjelentőségű élethelyét, a rémületes tűzvész által érte; annál hőbb hazafias öröm fogja el mindenki keblét, kit a sors kedvező körülménybe helyezett, hogy vagyonával vagy tehetségivel áldozhatik a leirhatlan ínség némi enyhítésére. E szent érzet sugalatát követve hazájához és nemzetéhez különben is olly hő ragaszkodással viseltető és most helyben mulató jeles művésznő Schodel Rozália asszony, ki nemcsak honi művészetünk körében, hanem legújabban a külföldön is művészetéhez méltó koszorúkat aratott, önkényt ajánlkozott alólirtnak itt mulatása alatt ez emberszerető nemes czél előseréléséhez ereje szerint járulni. — Alólirt nemcsak legnagyobb örömmel fogadta ezen valódi honleányhoz legméltóbb ajánlatot, hanem legkedvezőbb szerencséjének tartja magát is a tisztelt művésznő által azon kedvező körülménybe helyezve látni, hogy illy módon saját jövedelmeivel is minél jótékonyabban járulhat a szenvedő emberiség áldozatoltárához , minek következtében édes örömmel értesíti a t. cz. közönséget előlegesen, hogy Schodelné asszony a jövő hó folytában a leégett miskolcziak fölsegélésére Bellini „Beatrice di Tenda“ czimű nagy operájában — mellyet a felnevezett művésznő egykori működése tön nemzeti színpadunkon olly kedves emlékezetűvé — lesz szerencsés föllépni. — Addig is a t. ez. közönséget előlegeseit értesíteni kedves kötelességének ismeri. Pesten, jul. 28. 1843. Bartay Endre, a nemzeti színház igazgatója. Szinte nemzeti színházunkban kedden, augustus lén először fog adatni ,Lovag - szó. Vígjáték 4 felv. — Irta Raupaeh, fordította Szigligeti.— Löwe Lajos ur, cs. kir. udv. színész, a bécsi cs. kir. várszínház rendezője, Don Filiberto lovag szerepében, e nemzeti intézet iránti szeretetét tanúsítandó , mint vendég, szívességből lesz szerencsés föllépni. Vidéki vegyes közlések, aug. 7kén, mellyben a felveendő tárgyak közt legfőbb helyet foglaland Zalának megidéztetési kérdése. Majd meglátjuk, e gyűlésben Zalának értelmesb része a tárgynál mikép fog nyilatkozni! Ugyanekkor megtudjuk majd azt is: vájjon az egyértelemes érzelem helyreállíttathatik-e vagy sem? Deák Ferencz, hazánk kitűnő jellemű férfiét a kegyetlen halál az élők sorából alig hogy ki nem ragadta; mert mint halljuk, e jeles hazafi a zalaapáti szerzetes férfiakkal Zala folyóján csolnakozván , midőn e mulatság végével a sajka szélén állt ’s meghajolt, a csolnak megbillent ’s Deák Ferencz ur vízbe esvén, a kegyetlen viz elnyelte — de az egyik egyházi egyén vizbe nyúlt — ’s a már haldoklót imígy megyénk örömére, ’s hazánk boldogságára a halál karjai közül megmenté! — Biharból. N.-Várad jul. 21. —Julius 20-án Biharnak rendkívüli közgyűlése volt. — A követuraktól érkezett többrendbeli jelentések tárgyalása végett rendeltetvén közgyűlés, azon jelentések egyenkint felolvastattak, azokból az országgyűlés folyamát érthettük, különösen terjedelmesen érintetvén a vallási, főkép vegyesházasságot érdeklő események. Újabban utasításul adatott a követeknek, hogy alaptörvényt hiányosan alkotni nem engedvén, míg a vallás dolgában ő Felsége törvényt úgy nem szentesít, mint az hozzá felterjesztetett, addig e tárgyban semmi törvény hozatalában meg ne nyugodjanak. A büntető rendszert illetőleg, az országos választmány javaslata során, e megyei választmány által kidolgozott észrevételek öszvegéből nevezetesbeknek feljegyezhető kivonatok: 1) A halálos büntetések tökéletesen szüntessenek meg. 2) Az országos választmány separatum votuma elvében , a fenyítő törvény súlya alá eső esetekbeni elv is pártoltassék. 3) Az esküttszéki rendszer czélirányosb lévén , mint az országos választmány által javasolt birói eljárás, a magánvélemény szellemében e rendszer behozatala eszközöltessék , olly megjegyzéssel, hogy esküttszéki biró lehessen mindenki, ha 100 ftnyi jövedelme nem lenne is, de különben elég értelmességgel bír. 4) Felségsértés esetében ne a királyi ítélőtábla tegye a vizsgálatot, sem abban mint első biró ne ítéljen, hanem más rendelendő articularis bíróság. 5) A tisztviselők elfoglaltása , ’s kevés száma miatt, nem elkerülhetlenül a szolgabiró, és eskütt együtt tehessen csak vizsgálatot, hanem maga egy eskütt, vagy más kirendelendő alkalmas egyén is. 6) Complicitások esetében a katonai egyének is polgári bíróság ítélete alá tartozzanak. 7) Fenyítéket érdemlő kihágásaikra nézve a papi személyek is polgári bíróság alá vettessenek. — A katonai élelmezés és szállásolás , még e jelen országgyűlésen egyezkedés által hozassák tisztába; a katonai előfogatok dija minden országgyűlésen határoztatván meg. — A Duna szabályozása mellett a Tiszát egyúttal vétessék foganatba, minthogy ebbe a hon legtermékenyebb vidékeiről folyó folyamok szakadván, ez által ezek rendezése is könnyíttetnék. — - —-— Árvából, jul. 6. Jun. 20. kezdődött ’s 28-án bevégzett évnegyedes közgyűlésen olvastattak előlegesen a követi jelentések ’s a hozzájok mellékelt k.kir. előterjesztvények, mellyek üdvös pontjait a Kir. és KR. a megelégedés teljes örömével fogadták,belőlük a bölcs kormány közjóra törekvő szándéka, a haza boldogsága ’s a nemzet virágzására czélzó igyekezete eddig példátlan mértékben világlik ki, é s azért hálaörömüket jegyzőköny