Világ, 1844. január-május (1-42. szám)

1844-02-21 / 15. szám

tovább halasztani nem lehetős mellyek említésénél a d­ivész­­harangnak is el kell némulni, ’s a mint hiszem, hogy egy jö­vendőbeli messiásra várakozás nem hátráltatja a zsidót,hogy jó polgár lehessen, úgy kívánja szóló — hogy csak addig maradjanak jó polgárok, mig messiásuk eljő. (Folyt. köv. Országgyülési rövid közlések.. Februar 1eán Cilid. orsz. ülés egyedül a t. KK és RRnél. Folytattatván a városok berendezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása : a pénztárak és adó ke­zelését, az adó­számadásokat, pénztárnoki felelősséget, ro­­vásos öszveirást, és tárgyjegyzéket illető 326—349. §§ok rövid észrevétel után meghagyattak. Meghagyattak a tiszt­viselőkről, tisztujitószékekről és a város szolgáiról rendel­kező 350—371. § §­­­­. E §§ok közöl a 352., mellyben az éves tisztujitás állapittatik meg, hosszasabb vitatkozásra adott alkalmat. V­itatkozás közben a városi követek nagy része védelmező a hivatalnoki állandóságot; némelly me­gyei követek pedig a választás éveit­­ra kívánták változ­tatni ; de javaslataik mellőztettek. Megmaradtak a polgári őrseregről szóló 372—376 §§ok, mint szinte a főfelügye­­lésről rendelkezők is 377—380. Ez utóbbi­­ érdekes tár­gyalásánál elfogadtatott az igazgató kormányszék elnöké­nek és eljáró tagjainak felelősége azon esetre, ha a felter­jesztett adószámadásokat egy év alatt meg nem vizsgálván, e mulasztás által a felelőség terhe alól az illető pénztár­­nok felmentetik.— Megmaradtak a királyi díjról és ország­gyűlési adóról szóló 381—384. §§ok is. Következvén az országgyűlési szavazatjogról és követekről szóló rész, mi­előtt ennek tárgyalása befejeztetnék, a be­rendezés iránt eddig megállapított §§ok a m. FeRRhez átküldetnek. Február 17én CIYd. orsz. ülés egyedül a t. RR és RR n­é­v. A kir. városok berendezéséről és ország­­gyűlési aránylagos szavazatáról szóló törvényjavaslat tár­gyalása folytában sor került a 385. §ra, mellyben foglal­tatik a kir. városok országgyűlési szavazatának mennyisége, ’s ennek a megyei szavazatok megkellőztetése mellett a kir. városok közötti felosztása. E­nnak első része t. i. a szava­zat-mennyiségnek kérdése foglalkodtatá mai napon a KK és RRket. Melly kérdésnek tárgyalása közben érdekesen fej­tegették a kir. városoknak, az országgyűlési szavazatjognak régi állapotja; ’s a negyedik rend históriai okkal küzdő képvi­selőinek több ízben ellene fordittaték a história kétélű fegyve­re. Fejtegetteték az aristocrat jelen állapota, mellyet némel­­lyek ellentétben képzeltek a városi elemmel. E képzelet ellenében felhozaték a mai tanácskozás ellenkező tanúsága, mi eléggé bizonyítja az aristocrat rokonszenvét a kir. vá­rosok iránt; — megmutatták, hogy e kérelem egyesült ereje lehet csak képes a hazát felvirágoztatni. Történtek szemrehányások is mindkét részről a fenálló képviseleti rendszer árnyék­oldalai miatt. A harmadik rend képviselői felemlegeték a kir.városi követeknek, hogy ők ez ideig a városi elemet kellőleg nem képviselték. Mire a negyedik rend válaszolt, hogy a megyei követek sem képviselik a megye népességét, csak annak ariszocratióját; ’s mint a városi elemnek egy heves védelmezője állítá : a megyei kö­vetek nem képviselik jobban a megyét, mint az angol par­liament képviselő az északamerikai gyarmatokat a függet­lenségi háború előtt. — A fenforgó kérdés fejtegetése köz­ben némellyek kívánták Arad, Eszék, Pécs és Felsőbánya városokat is részesü­lesül a megállapítandó szavazat-mennyi­ségben; de e kívánat a többség pártolását meg nem nyer­hető.A városok országgyűlési aránylagos szavazata­ikban állapíttatók meg, mellynek a megyei szavazatokkal együtti megkettőztetése elhatároztatván: a feloszlás kérdésének meg­oldása következő ülésre halasztatott. Február 19. CY. orsz. ülés egyedül az. Kir. és RRnél. A kir. városok szavazat­ jogáról szóló 385. §nak múlt ülési tárgyalása után fenmaradván még a megállapított 16. vagy kettőzés mellett 32 szavazatnak feloszlása, e tárgy mai ülésben hoszszas vitatkozásra adott alkalmat. A törvény­javaslatban foglalt feloszlás védelmére és ostromlására fel­hozott némelly álalános észrevételek mellett, helybeli érdekek vitték e tárgy vitatásánál a főszerepet. Breznóbánya részére a kerületi tárgyaláskor tőle elvett fél szavazat Nagybányáról visz­­szakövetelteték, mit némellyek Pozsony városának szavazatá­ból akartak levonni. Buccarira nézve kívántaték,hogy az a vá­rosok közé utasíltalván Károly várossal tétessék egy kerületbe. Némellyek Károlyvárosának önállólag félszavazatot kívántak adni, Zenglöl megvonván a szavazatot mindaddig, míg a határ­­őrző katonaság hatósága alól fel nem szabadul. Néhány kis város kérte felmentetését a kerületi összeköttetés alól. A kérk­ő­désben forgó városok pártolói érdekeiket népességi iparűzési adatokkal, műveltségi fokozatból’s helyzetből merített erős­ségekkel, történeti visszaemlékezésekkel ’s kiváltságokkal védelmezők, A szerkezet a hoszszas vitatkozás ellenére mindenben megmaradt. (A febr. 3-án 9­2 - i­k főrendi­ országos ülésben folytatása a turopolyai sérelem tárgyában­i vitatkozásoknak.) A főrendi táblá­nak egyik oldala, két felé oszlott, az egyik rész gr. Z. in­dítványa, a másik pedig gr. N. indítványa mellett harczolt. Mindkét indítvány pártolói azt igyekeztek megmutatni, hogy az egyik indítvány inkább közelít az alsó tábla javaslatához, mint a másik. Ennek megmutatásául gr. Z. F. indítványát pártoló szónokok egyike, így okoskodott: ha a puszta panasz puszta felterjesztésében már a nemzetnek vala­­melly nyilatkozata foglaltatnék is, mit tagadok, mond a szóló, az által mégis fejedelmünk figyelmét csak egyes panaszra fordítanék, olly panaszra, melly kétséges, és melly ha bebizonyítva volna is, nem kútfeje azon súr­lódásoknak, mellyek Horvátországban léteznek, hanem azoknak csak emanakiája. Ha tehát ezen tárgy, t. i. a turopolyai panasz, gr. N. indítványa szerint fölterjesztet­­nék, Horvátország meg nem nyugtaltatnék, ezenfelül e puszta felterjesztésben a nemzetnek olly határozott nyi­latkozata nem foglaltatik, minő a törvényhozás méltósá­gával megegyeztethető , holott gr. Z. indítványában ha egyes tények nem neveztetnek is, ha pártok nem védői­talnak és nem gyanusíttatnak is, de minden szomorú ese­mények öszvege mégis benne foglaltatik; ez által tehát fejedelmünk gondossága nem egyes tettre és esetre, melly meglehet talán alaptalan, hanem azon gyászos és káros következésekre fog felhivatni, mellyek jelenleg Horvát­országot elfoglalják. Ezenkívül gr. Z. indítványában olly határozott nyilatkozat foglaltatik, miilyen a magyar nem­zethez és törvényhozáshoz illő, mert nyilván kimondatik benne, hogy Horvátországban a jelen állapot így nem ma­radhat, annak meg kell szűnni, azt a nemzet nem tűrheti, és azért ő felségét felszólítja, hogy azon bajokat minél előbb orvosolja. Továbbá nem vethetni ezen indítvány ellen azt, hogy a KK. és RR. az Hír mozgalmakra nézve külön feliratot fognak készíteni, mert ha a mostani általános fölirat felter­jesztetik is, ha hiteles adatok lesznek e tárgyban szerezve, azokat szinte föl lehet utólagosan terjeszteni; azonban azt se feledjük, hogy a t. RR. az Hír mozgalmak iránti felírást már 8 hónappal ezelőtt emlegették, és mégis eddig elé szavu­kat be nem váltották, hihetőleg azért, mert szükséges ada­taik a felíráshoz hiányzanak, már pedig az adatok öszve­­szerzésének idejéig sem nézhetjük behunyt szemmel, mikép társországunkban boszúvágy és szenvedély uralkodjék. — A KK. és RRnek az a czéljuk, hogy Horvátországban a kí­vánt nyugalom és béke helyreállíttassék, már­pedig gr. Z. indítványa épen oda van irányozva. — Gr. N., indítványa mel­lett következőleg nyilatkozott: Nem oszthatom az előttem szólott Z. véleményét abban, hogy az előttünk fekvő tárgy, minden tekintetben ugyanazon állapotban legyen most is, mellyben akkor volt, midőn azt első alkalommal tárgyaltuk, mert bár ha lényegére nézve nem változtat is a dolog állá­sán a KK. és RR. által pótlólag hozzánk felküldött folyamo­dása a horvátországi nemeseknek, de abból mégis egy­elöltünk eddig tudva nem volt olly körülmény tűnik ki, mellyet fi­gyelembe nem vennünk lehetetlen; olly tény ez, mellyre támaszkodva, ha akarjuk, közelíthetünk a KK. és Redek ki- Vánatihoz a nélkül, hogy eddigi mondásainkkal és felállí­tott elveinkkel csak távolról is összeütközésbe jönnénk; ezt pedig minden lehető alkalommal tenni, ’s igy az egyetértést, a bizalmat a két tábla között, a mennyire csak eszközölhető fentartani, legszebb feladatai közé számítom ezen fémlegű táblának, ’s ezt jelenleg is meg kívánván tenni, természetes, hogy az előttem szólott mélt. gr. indítványához nem járulhatok. Ugyanis olvassuk az épen említett folyamodásában a pana­­szoskodó horvátorszgi nemeseknek , miszerint ők felséges urunk elibe is nyújtottak folyamodást, és ebben azonkí­vül, hogy orvoslásáért esedeznek némelly, az annyiszor felhívott április 24-i tartományi közgyűlés alkalmával raj­tuk végbevitt méltatlanságoknak, bejelenték egyszersmind ő felségének azt is, miszerint követválasztási joguknak ugyan­akkor tapasztalt sérelmét országgyűlésen fogják szorgal­mazni.­­ A dolog tehát felfogásom szerint úgy áll,hogy Horvátország nemesei, a legközelebb múlt tartományi köz­gyűlés alkalmával, magokat és jogaikat több oldalról sértve érezvén, némellyekre nézve ö felsége ek­be folyamodtak, mások tekintetéből azonban az országgyűlésre, de olly­­formán, hogy ebbeli lépéseiket ö felségének is bejelenteni nem mulaszták el. Mi lesz amannak sorsa, nem tudhat­juk; azonban múltkori e tárgybeli conclusumunk szerint erről az meggyőződésünk, hogy tartalmának elitélése, el­intézése nem élénkbe hanem felséges urunk elibe, ’s igy szintúgy odavaló, hol a másik, ezzel rokon panaszos fo­lyamodás már jelenleg van , küldjük tehát ezt is oda , küldjük fel minden magyarázgatás, minden véleményezés nélkül; küldjük fel azon egyszerű előadással, miszerint mondjuk meg, hogy tudtunkra lévén azon körülmény, melly szerint Horvátország számos nemesei, több rendű panaszaik egy részét egyenesen ő felsége elibe terjeszték, míg azoknak egyéb pontjait ide élőnkbe nyujták be, eze­ket nem késünk felségednek magas trónra elibe juttatni — meg lévén győződve, hogy csak felsőbb részrehajlatlan nyomozás szabályozta intézkedés által fognak valamint a horvátországi zavarok, úgy a honunkban nemzetiség­­szülle e tárgyú nyugtalanító érzeteket is lecsilapítathatni. ’S nem érnénk-e illy módon sokszoros czélokat el? mindenekelőtt kikerülnek azt , hogy többet e kényes tárgy felett vitáznunk magunknak is kellene — remél­hetőleg összegyeznénk ez ügyben a KK. és RRkel, mi­nek ismét csak jó hatása lehetne országgyűlési dolgaink jövendő folyamatára is; — nem nyugtalankodnának a pa­­naszoskodott horvát nemesek is tovább, ha megtudnák, hogy élénkbe adott panaszaik is oda jutának el, hova ön­maguk terjeszték fel egyéb sérelmeiket; — a­mi pedig leg­több: megmutatnák, miszerint nem a nemzetiség ügye iránti hidegség tartóztatott eddig is bennünket ez ügy­nek felterjesztésétől vissza, hanem más, első üzenetünk­­ben bőven kifejtett nézeteink És pedig mindezt a nél­kül érnék el, hogy eddigi e tárgyban kimondott elve­inkkel az általunk fentartatni kívánt formaságokba üt­köznénk , mert hisz ezáltal nem ismerjük el azt, mit a l­k. KK. és RR. olly elhatárzottan állítanak, hogy t. i. hibásan ment végbe a követválasztás, ezáltal nem ismerjük el a turopolyaiaknak olly sokak által kétség­be vett jogait, nem szorgalmazunk új gyűlés­tartást; mindezeket nem mondjuk, hanem egyszerűen juttatjuk annak ítélőszébe ek­be a dolgot, a­hová tartozónak azt lenni, mindnyájan egy szívvel lélekkel valljuk. De ha netalán vétenénk is némileg a szoros formák ellen, mentse ki ezt felséges, legkegyelmesebb urunk szí­ne előtt nemzetiség igénylette gondos őrködésünk mind­azon események felett, mellyek következményeit ne­hezebb lenne elfojtani majd, mint megelőzni még annak idejében. Mert hiszen mindössze is mi az, mit én indít­ványozok? Egy olly folyamodás felküldése, mellynek itt­létéről különben is értesítve van felséges urunk ; ’s mi az, mit kérni kívánok legjobb királyunktól? hogy hallgassa ki a panaszt, tétessen nyomozást, és szolgáltasson igaz­ságot; hallgassa ki pedig ollyanok panaszát, kiknek nin­csen hatalmukban, mint netalán a magyar megyei, ha­sonló állapotra jutható nemeseknek, önhatalmukból segít­hetni magukon. Ezt tennem pedig nemcsak szabad, de hol helyét látom, kötelességem is. Hol lehetne pedig a felszólalásnak méltóbb helye , mint a nemzetiség feletti őr­ködésnek, minden lehető esetek közötti szent ügyében.­­ Ezen közelítésre számított indítvány sorsa a tanács­kozás e­lső napjaiban igenis kétes volt, miután azonban febr. 4 só napján tartott ülésben egy főispán báró ezen in­dítvány mellett hathatós szót emelve, kifejté, mikép ezen in­dítvány szerint a felírásban nyilván kifejezendő lenne ,, hogy ő felsége a fölterjesztett adatokból kiindulva, nyo­mozást tétetvén, a társországok bajait a törvény által ki­mutatott utón orvosolni méltoztassék, — történt, hogy e mai ülésben egy szónok, elismervén a többség által ostromolt gr. N. indítványában a közelítést, mennyiben t. i. az inkább csak a formára mint a dolog lényegére néz­ve különbözik az alsótábla felirásjavaslatától, oda nyi­latkozott , hogy ha a KK. és RR. felirási javaslata keve­­sebbségben maradna, ő kész gr. N.nak indítványához já­rulni. (Folytattatik) — ------И ИI I ЦТ ГПИ-» II т Т. megye követének a jan. 30kai kerületi ülésben mondott beszédének vége. A szóló legalább úgy lát­ja, hogy összetörpült az egész kérdés, és abban reánk nézve rémalakot bizony senki többé nem találhat. A­mint pedig ezt elismerjük, ezt érezzük t. RR. és RR., azt hi­szem, a magyar kebelben azonnal egy más érzés gerjed: az t. i., melly az engesztelésre hajol. Most t. RR. a nemzeti tekintély óvalevén, ezen engesztelő érzetnek becsülettel, és a félreértés rész következéseinek koczkája nélkül helyt adha­tunk. Itt t. KK. és RRek összefogva, mint az orsz.gyűlési nyelvre nézve, fölterjesztett törvényjavaslat iránt ő Felségé­nek ez alkalommal nyilatkozni fogunk, és mit június 20-i végzésünk következtében tennünk kell,miről utóbb fog a követ szólani. Mi már a királyi válasz e pontjára teendő felírást illeti: azt hiszi a szóló, hogy eképen a horvátországi hazafiak érdekében a­z évi időhatárt elfogadnunk nem volna czélirá­­nyos, azonkívül pedig a resolutio elvével sem volna az illy törvény öszhangzásban. Mert a horvátországi hazafiakra nézve a méltatlan ingerlésre, a dolgoknak elcsavarására, hol­mi cselszövényekre némelly tévelygők által használható idő­szak hosszabulna csak, a nélkül hogy egy vagy más kitünőbb egyéniségre nézve, melly talán még magyarul nem tud, más mint a dolog álszine megmentve lenni mondathatnék. Hat év t. i. kevés idő, hogy uj generatio lépjen a politicus pályára, melly gyermekkorában mintegy önkint megtanulná a magyar nyelvet; arra pedig, hogy, ha épen reá adja magát valaki, a nyelvet megtanulhassa, ki arra egyáltalán képes, valamivel nagyobb szorgalom és idő­reáfordítás mellett a következő országgyűlésig levő idő is elegendő. Miután tehát csak a do­log rész oldalát t. i. az ingerlés alkalmának hoszabbítását következtetné Horvátországra nézve is a hat évi időhatár, a­nélkül hogy csak azt, és mit talán egy­némelly tévelygők jó­nak képzelnek, megszerezné nekik, Horvátország érdekében, és a kiengesztelődés tekintetéből újra kérnünk kell ő Felsé­gét, hogy törvényjavaslatunkhoz, melly szerint a horvátor­szági követek is már a legközelesebb országgyűlésen csak magyarul szólhassanak, hozzájárulni méltóztassék.— Ebből önként foly, mit kelljen a junius 20-ai végzésünkre nézve tennünk, előbb azonban a társ-országokkali administratio­­nális összeköttetésünk nyelvére nézve mondja ki szóló véle­ményét. Szóló képtelenségnek tartja, hogy Magyarország egy némelly alkotó részével a hivatalben összeköttetési örök 116

Next