Világ, 1844. január-május (1-42. szám)
1844-02-21 / 15. szám
tovább halasztani nem lehetős mellyek említésénél a divészharangnak is el kell némulni, ’s a mint hiszem, hogy egy jövendőbeli messiásra várakozás nem hátráltatja a zsidót,hogy jó polgár lehessen, úgy kívánja szóló — hogy csak addig maradjanak jó polgárok, mig messiásuk eljő. (Folyt. köv. Országgyülési rövid közlések.. Februar 1eán Cilid. orsz. ülés egyedül a t. KK és RRnél. Folytattatván a városok berendezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása : a pénztárak és adó kezelését, az adószámadásokat, pénztárnoki felelősséget, rovásos öszveirást, és tárgyjegyzéket illető 326—349. §§ok rövid észrevétel után meghagyattak. Meghagyattak a tisztviselőkről, tisztujitószékekről és a város szolgáiról rendelkező 350—371. § §. E §§ok közöl a 352., mellyben az éves tisztujitás állapittatik meg, hosszasabb vitatkozásra adott alkalmat. Vitatkozás közben a városi követek nagy része védelmező a hivatalnoki állandóságot; némelly megyei követek pedig a választás éveitra kívánták változtatni ; de javaslataik mellőztettek. Megmaradtak a polgári őrseregről szóló 372—376 §§ok, mint szinte a főfelügyelésről rendelkezők is 377—380. Ez utóbbi érdekes tárgyalásánál elfogadtatott az igazgató kormányszék elnökének és eljáró tagjainak felelősége azon esetre, ha a felterjesztett adószámadásokat egy év alatt meg nem vizsgálván, e mulasztás által a felelőség terhe alól az illető pénztárnok felmentetik.— Megmaradtak a királyi díjról és országgyűlési adóról szóló 381—384. §§ok is. Következvén az országgyűlési szavazatjogról és követekről szóló rész, mielőtt ennek tárgyalása befejeztetnék, a berendezés iránt eddig megállapított §§ok a m. FeRRhez átküldetnek. Február 17én CIYd. orsz. ülés egyedül a t. RR és RR név. A kir. városok berendezéséről és országgyűlési aránylagos szavazatáról szóló törvényjavaslat tárgyalása folytában sor került a 385. §ra, mellyben foglaltatik a kir. városok országgyűlési szavazatának mennyisége, ’s ennek a megyei szavazatok megkellőztetése mellett a kir. városok közötti felosztása. Ennak első része t. i. a szavazat-mennyiségnek kérdése foglalkodtatá mai napon a KK és RRket. Melly kérdésnek tárgyalása közben érdekesen fejtegették a kir. városoknak, az országgyűlési szavazatjognak régi állapotja; ’s a negyedik rend históriai okkal küzdő képviselőinek több ízben ellene fordittaték a história kétélű fegyvere. Fejtegetteték az aristocrat jelen állapota, mellyet némellyek ellentétben képzeltek a városi elemmel. E képzelet ellenében felhozaték a mai tanácskozás ellenkező tanúsága, mi eléggé bizonyítja az aristocrat rokonszenvét a kir. városok iránt; — megmutatták, hogy e kérelem egyesült ereje lehet csak képes a hazát felvirágoztatni. Történtek szemrehányások is mindkét részről a fenálló képviseleti rendszer árnyékoldalai miatt. A harmadik rend képviselői felemlegeték a kir.városi követeknek, hogy ők ez ideig a városi elemet kellőleg nem képviselték. Mire a negyedik rend válaszolt, hogy a megyei követek sem képviselik a megye népességét, csak annak ariszocratióját; ’s mint a városi elemnek egy heves védelmezője állítá : a megyei követek nem képviselik jobban a megyét, mint az angol parliament képviselő az északamerikai gyarmatokat a függetlenségi háború előtt. — A fenforgó kérdés fejtegetése közben némellyek kívánták Arad, Eszék, Pécs és Felsőbánya városokat is részesülesül a megállapítandó szavazat-mennyiségben; de e kívánat a többség pártolását meg nem nyerhető.A városok országgyűlési aránylagos szavazataikban állapíttatók meg, mellynek a megyei szavazatokkal együtti megkettőztetése elhatároztatván: a feloszlás kérdésének megoldása következő ülésre halasztatott. Február 19. CY. orsz. ülés egyedül az. Kir. és RRnél. A kir. városok szavazat jogáról szóló 385. §nak múlt ülési tárgyalása után fenmaradván még a megállapított 16. vagy kettőzés mellett 32 szavazatnak feloszlása, e tárgy mai ülésben hoszszas vitatkozásra adott alkalmat. A törvényjavaslatban foglalt feloszlás védelmére és ostromlására felhozott némelly álalános észrevételek mellett, helybeli érdekek vitték e tárgy vitatásánál a főszerepet. Breznóbánya részére a kerületi tárgyaláskor tőle elvett fél szavazat Nagybányáról viszszakövetelteték, mit némellyek Pozsony városának szavazatából akartak levonni. Buccarira nézve kívántaték,hogy az a városok közé utasíltalván Károly várossal tétessék egy kerületbe. Némellyek Károlyvárosának önállólag félszavazatot kívántak adni, Zenglöl megvonván a szavazatot mindaddig, míg a határőrző katonaság hatósága alól fel nem szabadul. Néhány kis város kérte felmentetését a kerületi összeköttetés alól. A kérkődésben forgó városok pártolói érdekeiket népességi iparűzési adatokkal, műveltségi fokozatból’s helyzetből merített erősségekkel, történeti visszaemlékezésekkel ’s kiváltságokkal védelmezők, A szerkezet a hoszszas vitatkozás ellenére mindenben megmaradt. (A febr. 3-án 92 - ik főrendi országos ülésben folytatása a turopolyai sérelem tárgyábani vitatkozásoknak.) A főrendi táblának egyik oldala, két felé oszlott, az egyik rész gr. Z. indítványa, a másik pedig gr. N. indítványa mellett harczolt. Mindkét indítvány pártolói azt igyekeztek megmutatni, hogy az egyik indítvány inkább közelít az alsó tábla javaslatához, mint a másik. Ennek megmutatásául gr. Z. F. indítványát pártoló szónokok egyike, így okoskodott: ha a puszta panasz puszta felterjesztésében már a nemzetnek valamelly nyilatkozata foglaltatnék is, mit tagadok, mond a szóló, az által mégis fejedelmünk figyelmét csak egyes panaszra fordítanék, olly panaszra, melly kétséges, és melly ha bebizonyítva volna is, nem kútfeje azon súrlódásoknak, mellyek Horvátországban léteznek, hanem azoknak csak emanakiája. Ha tehát ezen tárgy, t. i. a turopolyai panasz, gr. N. indítványa szerint fölterjesztetnék, Horvátország meg nem nyugtaltatnék, ezenfelül e puszta felterjesztésben a nemzetnek olly határozott nyilatkozata nem foglaltatik, minő a törvényhozás méltóságával megegyeztethető , holott gr. Z. indítványában ha egyes tények nem neveztetnek is, ha pártok nem védőitalnak és nem gyanusíttatnak is, de minden szomorú események öszvege mégis benne foglaltatik; ez által tehát fejedelmünk gondossága nem egyes tettre és esetre, melly meglehet talán alaptalan, hanem azon gyászos és káros következésekre fog felhivatni, mellyek jelenleg Horvátországot elfoglalják. Ezenkívül gr. Z. indítványában olly határozott nyilatkozat foglaltatik, miilyen a magyar nemzethez és törvényhozáshoz illő, mert nyilván kimondatik benne, hogy Horvátországban a jelen állapot így nem maradhat, annak meg kell szűnni, azt a nemzet nem tűrheti, és azért ő felségét felszólítja, hogy azon bajokat minél előbb orvosolja. Továbbá nem vethetni ezen indítvány ellen azt, hogy a KK. és RR. az Hír mozgalmakra nézve külön feliratot fognak készíteni, mert ha a mostani általános fölirat felterjesztetik is, ha hiteles adatok lesznek e tárgyban szerezve, azokat szinte föl lehet utólagosan terjeszteni; azonban azt se feledjük, hogy a t. RR. az Hír mozgalmak iránti felírást már 8 hónappal ezelőtt emlegették, és mégis eddig elé szavukat be nem váltották, hihetőleg azért, mert szükséges adataik a felíráshoz hiányzanak, már pedig az adatok öszveszerzésének idejéig sem nézhetjük behunyt szemmel, mikép társországunkban boszúvágy és szenvedély uralkodjék. — A KK. és RRnek az a czéljuk, hogy Horvátországban a kívánt nyugalom és béke helyreállíttassék, márpedig gr. Z. indítványa épen oda van irányozva. — Gr. N., indítványa mellett következőleg nyilatkozott: Nem oszthatom az előttem szólott Z. véleményét abban, hogy az előttünk fekvő tárgy, minden tekintetben ugyanazon állapotban legyen most is, mellyben akkor volt, midőn azt első alkalommal tárgyaltuk, mert bár ha lényegére nézve nem változtat is a dolog állásán a KK. és RR. által pótlólag hozzánk felküldött folyamodása a horvátországi nemeseknek, de abból mégis egyelöltünk eddig tudva nem volt olly körülmény tűnik ki, mellyet figyelembe nem vennünk lehetetlen; olly tény ez, mellyre támaszkodva, ha akarjuk, közelíthetünk a KK. és Redek ki- Vánatihoz a nélkül, hogy eddigi mondásainkkal és felállított elveinkkel csak távolról is összeütközésbe jönnénk; ezt pedig minden lehető alkalommal tenni, ’s igy az egyetértést, a bizalmat a két tábla között, a mennyire csak eszközölhető fentartani, legszebb feladatai közé számítom ezen fémlegű táblának, ’s ezt jelenleg is meg kívánván tenni, természetes, hogy az előttem szólott mélt. gr. indítványához nem járulhatok. Ugyanis olvassuk az épen említett folyamodásában a panaszoskodó horvátorszgi nemeseknek , miszerint ők felséges urunk elibe is nyújtottak folyamodást, és ebben azonkívül, hogy orvoslásáért esedeznek némelly, az annyiszor felhívott április 24-i tartományi közgyűlés alkalmával rajtuk végbevitt méltatlanságoknak, bejelenték egyszersmind ő felségének azt is, miszerint követválasztási joguknak ugyanakkor tapasztalt sérelmét országgyűlésen fogják szorgalmazni. A dolog tehát felfogásom szerint úgy áll,hogy Horvátország nemesei, a legközelebb múlt tartományi közgyűlés alkalmával, magokat és jogaikat több oldalról sértve érezvén, némellyekre nézve ö felsége ekbe folyamodtak, mások tekintetéből azonban az országgyűlésre, de ollyformán, hogy ebbeli lépéseiket ö felségének is bejelenteni nem mulaszták el. Mi lesz amannak sorsa, nem tudhatjuk; azonban múltkori e tárgybeli conclusumunk szerint erről az meggyőződésünk, hogy tartalmának elitélése, elintézése nem élénkbe hanem felséges urunk elibe, ’s igy szintúgy odavaló, hol a másik, ezzel rokon panaszos folyamodás már jelenleg van , küldjük tehát ezt is oda , küldjük fel minden magyarázgatás, minden véleményezés nélkül; küldjük fel azon egyszerű előadással, miszerint mondjuk meg, hogy tudtunkra lévén azon körülmény, melly szerint Horvátország számos nemesei, több rendű panaszaik egy részét egyenesen ő felsége elibe terjeszték, míg azoknak egyéb pontjait ide élőnkbe nyujták be, ezeket nem késünk felségednek magas trónra elibe juttatni — meg lévén győződve, hogy csak felsőbb részrehajlatlan nyomozás szabályozta intézkedés által fognak valamint a horvátországi zavarok, úgy a honunkban nemzetiségszülle e tárgyú nyugtalanító érzeteket is lecsilapítathatni. ’S nem érnénk-e illy módon sokszoros czélokat el? mindenekelőtt kikerülnek azt , hogy többet e kényes tárgy felett vitáznunk magunknak is kellene — remélhetőleg összegyeznénk ez ügyben a KK. és RRkel, minek ismét csak jó hatása lehetne országgyűlési dolgaink jövendő folyamatára is; — nem nyugtalankodnának a panaszoskodott horvát nemesek is tovább, ha megtudnák, hogy élénkbe adott panaszaik is oda jutának el, hova önmaguk terjeszték fel egyéb sérelmeiket; — ami pedig legtöbb: megmutatnák, miszerint nem a nemzetiség ügye iránti hidegség tartóztatott eddig is bennünket ez ügynek felterjesztésétől vissza, hanem más, első üzenetünkben bőven kifejtett nézeteink És pedig mindezt a nélkül érnék el, hogy eddigi e tárgyban kimondott elveinkkel az általunk fentartatni kívánt formaságokba ütköznénk , mert hisz ezáltal nem ismerjük el azt, mit a lk. KK. és RR. olly elhatárzottan állítanak, hogy t. i. hibásan ment végbe a követválasztás, ezáltal nem ismerjük el a turopolyaiaknak olly sokak által kétségbe vett jogait, nem szorgalmazunk új gyűléstartást; mindezeket nem mondjuk, hanem egyszerűen juttatjuk annak ítélőszébe ekbe a dolgot, ahová tartozónak azt lenni, mindnyájan egy szívvel lélekkel valljuk. De ha netalán vétenénk is némileg a szoros formák ellen, mentse ki ezt felséges, legkegyelmesebb urunk színe előtt nemzetiség igénylette gondos őrködésünk mindazon események felett, mellyek következményeit nehezebb lenne elfojtani majd, mint megelőzni még annak idejében. Mert hiszen mindössze is mi az, mit én indítványozok? Egy olly folyamodás felküldése, mellynek ittlétéről különben is értesítve van felséges urunk ; ’s mi az, mit kérni kívánok legjobb királyunktól? hogy hallgassa ki a panaszt, tétessen nyomozást, és szolgáltasson igazságot; hallgassa ki pedig ollyanok panaszát, kiknek nincsen hatalmukban, mint netalán a magyar megyei, hasonló állapotra jutható nemeseknek, önhatalmukból segíthetni magukon. Ezt tennem pedig nemcsak szabad, de hol helyét látom, kötelességem is. Hol lehetne pedig a felszólalásnak méltóbb helye , mint a nemzetiség feletti őrködésnek, minden lehető esetek közötti szent ügyében. Ezen közelítésre számított indítvány sorsa a tanácskozás első napjaiban igenis kétes volt, miután azonban febr. 4 só napján tartott ülésben egy főispán báró ezen indítvány mellett hathatós szót emelve, kifejté, mikép ezen indítvány szerint a felírásban nyilván kifejezendő lenne ,, hogy ő felsége a fölterjesztett adatokból kiindulva, nyomozást tétetvén, a társországok bajait a törvény által kimutatott utón orvosolni méltoztassék, — történt, hogy e mai ülésben egy szónok, elismervén a többség által ostromolt gr. N. indítványában a közelítést, mennyiben t. i. az inkább csak a formára mint a dolog lényegére nézve különbözik az alsótábla felirásjavaslatától, oda nyilatkozott , hogy ha a KK. és RR. felirási javaslata kevesebbségben maradna, ő kész gr. N.nak indítványához járulni. (Folytattatik) — ------И ИI I ЦТ ГПИ-» II т Т. megye követének a jan. 30kai kerületi ülésben mondott beszédének vége. A szóló legalább úgy látja, hogy összetörpült az egész kérdés, és abban reánk nézve rémalakot bizony senki többé nem találhat. Amint pedig ezt elismerjük, ezt érezzük t. RR. és RR., azt hiszem, a magyar kebelben azonnal egy más érzés gerjed: az t. i., melly az engesztelésre hajol. Most t. RR. a nemzeti tekintély óvalevén, ezen engesztelő érzetnek becsülettel, és a félreértés rész következéseinek koczkája nélkül helyt adhatunk. Itt t. KK. és RRek összefogva, mint az orsz.gyűlési nyelvre nézve, fölterjesztett törvényjavaslat iránt ő Felségének ez alkalommal nyilatkozni fogunk, és mit június 20-i végzésünk következtében tennünk kell,miről utóbb fog a követ szólani. Mi már a királyi válasz e pontjára teendő felírást illeti: azt hiszi a szóló, hogy eképen a horvátországi hazafiak érdekében az évi időhatárt elfogadnunk nem volna czélirányos, azonkívül pedig a resolutio elvével sem volna az illy törvény öszhangzásban. Mert a horvátországi hazafiakra nézve a méltatlan ingerlésre, a dolgoknak elcsavarására, holmi cselszövényekre némelly tévelygők által használható időszak hosszabulna csak, a nélkül hogy egy vagy más kitünőbb egyéniségre nézve, melly talán még magyarul nem tud, más mint a dolog álszine megmentve lenni mondathatnék. Hat év t. i. kevés idő, hogy uj generatio lépjen a politicus pályára, melly gyermekkorában mintegy önkint megtanulná a magyar nyelvet; arra pedig, hogy, ha épen reá adja magát valaki, a nyelvet megtanulhassa, ki arra egyáltalán képes, valamivel nagyobb szorgalom és időreáfordítás mellett a következő országgyűlésig levő idő is elegendő. Miután tehát csak a dolog rész oldalát t. i. az ingerlés alkalmának hoszabbítását következtetné Horvátországra nézve is a hat évi időhatár, anélkül hogy csak azt, és mit talán egynémelly tévelygők jónak képzelnek, megszerezné nekik, Horvátország érdekében, és a kiengesztelődés tekintetéből újra kérnünk kell ő Felségét, hogy törvényjavaslatunkhoz, melly szerint a horvátországi követek is már a legközelesebb országgyűlésen csak magyarul szólhassanak, hozzájárulni méltóztassék.— Ebből önként foly, mit kelljen a junius 20-ai végzésünkre nézve tennünk, előbb azonban a társ-országokkali administrationális összeköttetésünk nyelvére nézve mondja ki szóló véleményét. Szóló képtelenségnek tartja, hogy Magyarország egy némelly alkotó részével a hivatalben összeköttetési örök 116