Világ, 1844. január-május (1-42. szám)
1844-04-17 / 31. szám
31. PESTEN, 1844. Megjelenik e politikai, tudományos és művészeti lap minden héten kétszer Szerdán és Szombaton. Hivatalos tudósításokon kivül , Hirleje közöl minden hirdetményt egy negyedszelet sorától öt krajczárét tagű pénzben. Nem rendes levelezik keretnek az intézethez bérmentesen küldeni közléseiket.VIKAG SZERDA, április 17. Előfizethetni helyben a „Világ“ szerkesztő hivatalában (Uri-utcza 450 sz. a. Horvát-házban 1 emel.) félévre postán 6, különben 5 ezüst forinttal; az országban minden—azon kivül csak a cs. k. fő-postahivatalnál Bécsben. Minden közlés ,a Világ szerkesztő-hivatalának' czim alatt kéretik beküldetni. Tartalom. Észrevételek az Országgyűlés elébe terjesztett büntető-törv.könyv-javaslat iránt. (Vége ) Fővárosi hírek és események. — Kinevezések. — Országgyűlési tudósítások. Előleges közlés az ápr. 13 és 1dén tartott kerületi és országos ülésekről. — Részletei a mart. 30-ai CXXXIV. főrendi országos ülésnek a városok rendezéséről szóló törvényjavaslat tárgyában.— Megyei és más vidéki közlések. Liptó és Ugocsa megyék közgyülésiről. Spanyolország (M. Krisztina befolyása. Don Arguelles halála.) — Portugallia (A zendülési állapot Almeidában. Általános panasz Cabral minisztériuma ellen ’sat.) — Nagy britan nia (Évi bevétel O’Connel Dublinban.) — Francziaország. (Hirlap-bélyeg iránt. — Uj ellenség Algírban. Marseilleben ünnepély készül.) — Dánia (Thorwaldsen temettetése.) — Németalföld (Az önkénytes kölcsönzei beírások berekesztve.) — Orosz és Lengyelország (Rendelvény a kiszökött zsidókra nézve.) — Mexiko.— Északamerika (Calhoun külügyminiszterré lesz.) Társulati közlés. M. academiai jelentés és felszólítás, Reguly Antal hazánkfia ügyében. Hírlapi kalászok. Társasz. Megbukott pálya. (fővárosi esemény, rajzolva Pálffy Alberttel.) Furcsa hirdetés. Hivatalos és magánhírdetések. Gőzhajók járása. Gabonaár. Pénzkelet. Dunavizállás. Pest, april 17. 1844. Észrevételek. Az Orexitsgyűlésekbe terjesztett büntető-törvényköönyv - javaslat Iránt. (Vége.) Amint eddig kétségtelenné tettem, hogy az esküdszékek ellensége vagyok, szintelly őszintén jelentem ki, hogy az országos választmány által javasolt állandó törvényszékeket sem kedvelhetem. A folytonos igazság-kiszolgáltatás igen üdves, sőt ennek alutni sohasem kellene, ámde az állományhoz legyen ez alkalmazott; ezt pedig nem találom a javaslatban, és municipális szerkezetünkkel is ellenkezőnek tartom- és eleink bölcseségét főleg e municip.szerkezetben csudálhatni, melly a szabadságot ellenörséggel, a függetlenséget felelősséggel, a választókat a választókkali viszonyok által biztosítván, ’s a fejedelem iránti hódolatot hatóságának törvényes korlátok közé szorítása mellett, olly gyönyörű lánczolatot képez, hogy a kormány és egyesek szép jogainak kört adván, az ország boldogságát a nemzet függetlenségével, és egyesek szabadságával köti össze, és ezen szoros viszonyok az egyiknek fenállását a másikétól feltételezik, mi is az állomány épségét biztosítja. Az alispánok, szolgabirák és esküttek a megyei lisztek közös legérdekesbek, mivel bírák és municipális szerkezetünk, és a megyék autonómiájának alapját helyezem a bírói, végrehajtói, politikai, biztossági és gazdasági foglalatosságoknak e tisztekbeni öszpontosításában — a gyűlések függetlenségében és tanácskozásainak minden tárgyakrai kiterjesztésében — és hogy végzésinek érvényessége nincs a jelenlevők számához kötve, hanem az egész megyének neve és felelősége alatt történnek. — Alkotmányunk legerősb talpkövét pedig e municipium teszi, és véleményem szerint egyedül ennek köszönhetni, hogy állományunk minden zavar, és legfenyegetőbb veszélyek közepett is fenállott, és ha ideiglen el is volt nyomva, fejét fölemelve ismét megerősödött; a nevezett tisztek mint bírók függetlenek, és ítéletök végett senki, még maga a fejdelem által sem vonhatók feleletre; ebben alapszik a szilárd tisztviselőnek önállása ’s függetlensége. Mint politiára felügyelőt tiszteli a nép, de csak azért fél tőle, mivel mint bíró rendeléseinek engedelmességet víhat ki; — mint biztossági, ’s gazdasági tárgyakra felügyelő csak azért képes a népét minden zsarlástul ’s nyomulástul mentesíteni, mivel egyszersmind bíró; — és mivel mindezek iránt egyedül a gyűlés az ő bírája, és sem kormánytól, sem bármi magasan álló egyéntől sem fél, ha csak per alá tartozandó bűnt nem követ el, vagy lisztével vissza nem él, vagy azt elhanyagolja; mert a gyűlés védi az ártatlant, hogy mégis ennyi biztosítás mellett szép hatáskörében el ne bízza magát, háttérben áll a minden harmadik évi tisztujítás, mellyel kényszeríti, hogy szorgalma és részrehajlatlan igazságkiszolgáltatás által a közönség előtt kedvessé tegye magát, különben, ha hanyag, megvesztegethető, vagy roszul bánik a hozzá folyamodókkal, kimarad, itt nem tekinthetni azon abnormis állapotra, hogy pénz, és eszem-iszom határozza a választást, midőn állományi elvről van a szó. A gyűlések végzései egyes szónokra semmi következést nem vonhatnak, ha a törvények korlátai nincsenek áthágva, mégis mind a gyűlés, mind az egyes tisztviselők a kormány törvényes parancsának hódolni tartoznak. Minden megye önállású, és másiktól független, mégis az egészre csak egyesülésük hathat, és alkothat törvényt. Ezen egyeseknek társulati függetlenség melletti kapcsolata azon bölcs eszme, mellyet más nemzetek semmi új alkotmányban előállítni képesek nem valának, és csak az idő jártával szülemlett kinövésektől tisztítás—sék meg; csak az előttünk lévő büntető törvényekben foglalt köztisztviselők megvesztegetéseit és hivatali viszszaéléseit feddö ’s büntető rendszabályok hozassanak gyakorlatba; — a kormány, felsőbbség és egymás iránti tisztelet állítassák viszsza, ’s mindaz, ki kötelességét nem teljesíti, bűnhődjék, ’s a hivatalos függés ne legyen puszta szó, és senki körén túl lépni, ’s hatását kiterjeszteni ne szándékozzék: a létező állományi elvek mellett még 1000 évig boldog lehet nemzetünk, annál inkább, mivel ezekkel a kiváltságok nincsenek olly szoros viszonyban, hogy azokon ne lehessen tágítani.— De vétessék el a feniit megyei tisztviselőktől a bíróság, megváltozik az egész, épen úgy, mint ha a láncznak egy szeme kiválik, az egész erejét veszti. A bíróság elvonatván, megszűnik a liszteknek a nemesekre és nemnemesekrei befolyásuk; megszűnik a tisztelet, és kátnoki engedelmesség; megszűnik önállásuk, szabad mozgalmuk, szabad beszédük, és függetlenségüket elvesztvén szolgaságra szállanak le, melly a hivatalokat legszebb, legnemesebb részétől megfosztván, elenyészik az inger, mellynélfogva legjelebb emberek is büszkeségüket a megyei szolgálatban helyezik, ők ezentúl csak zsoldos tisztviselők leendnek; megszűnik a megyei szolgálat azokra nézve a hivatalos életpályának kezdete lenni, kik egyedül honszeretet és becsületszerzés végett kívánnak szolgálni; megszűnik gyakorlati iskola lenni, mellybül bármi más országos hivatalra alkalmas egyének képeztetnek; mint most is magas hivatalnokaink közöl sokan, kik megyéknél kezdettek szolgálni, csillagkint ragyognak; — és egyedül csak azok fogadják majd és foglalják el a megyei hivatalokat, kik azzal kenyerüket keresik. A nemesség veszti azon legszebb jogát, melly szerint biráját választhatja, ’s ezt inkább feltalálhatni abban, hogy 2 alispán és 10—15 szolgabiró lévén közöttük, az előtt kezdhetni a pert, kiben legtöbb bizodalmat helyez, mintsem a tisztújítási választásban, mert az minden esetben minden felperesnek önakaratától függ; itt pedig a többség határoz, és aki ezzel nem tart — nem is választhat. Az alispán vagy szolgabiró, midőn ítéletet hoz, sokkal vigyázóbb, mint egy birói testület, mert becsülete ’s hivatala függ tőle, és a közvélemény öt tudatlannak ’s igazságtalannak bélyegzi, vagy pedig tudományát, szilárdságát, ’s igazságszeretetét dicsérettel említi meg, melly fő inger az igyekezetre. A birói testület, mint minden collegium, a közvéleménytől sokkal kevesebbet irtózik, mert a hibát egyik a másikra tolja, és a mint a gyűlésben a névtelenséget igen hasznosnak tartom, úgy a bíróságnál kívánatos, hogy az elsőnek ki a pert instruálja, neve legyen, mellyet azonban a felsőbb bíróságnál veszélyesnek tartok, mert az első bíró fél nevének kockáztatásától, azért iparkodik ügyesen és igazságosan ítélni, előre látván, hogy hibáját nemcsak a közvélemény, de a felsőbb bíróság is rostálja; mindazáltal ennél nem volna tanácsos az ítéletet egy személyre bízni, mivel megtörténhetnek, hogy önhaszna miatt majd igazságtalan lesz, ha t. i. nem kell tartania egy háttérben lévő felsőbb vizsgálattól. Ez okból átaljában nem szeretném az alispán és szolgabiróktól a bíráskodást elvonni, de még kevésbbé állandó törvényszéket alkotni. Igaz, hogy a javaslat csak büntető esetekre terjeszkedik, de igen hihető, hogy, ha majd a polgári perek bíróságai rendeletnek, ezek is hasonló alakot nyernek, azért e részben angolszerűi féltékenységgel bírván nem szeretem megkezdeni a nyirbálást. Jelen ideiglenes törvényszékeinkben az igazságkiszolgáltatásra azon biztosítékot látom, hogy noha bizonyos számú választottakból áll, mégsem bizonyosak az egyének, kik jelennek meg, és ki mellyik törvényszékben islend, azért előrevaló számítás, és vesztegetés nem történhetik ; de még nagyobb erőt helyezek abban, hogy ezen idő szerinti bíróságban olly független férfiak vesznek részt, kik állandó bíróságot öndolgaik miatt fel nem vállalnak, és így ki lenne rekesztve azon osztálya a közönségnek, ki senkitül sem függvén szilárdul kimondja az igazat, és azokra lenne szorítva, kik ebből csupán élelmüket keresik,é s kiknek vagy jószáguk nincs, vagy az olly csekély, hogy a hivatali fizetés távollétüket bőven kipótolja. Egyébiránt is bureaucrasicum Collegium a municipalis szerkezettel össze nem fér, és csak kormányszéki és felsőbb birósági institásiókra alkalmazható, de egyes megyéknek attól szűznek kell maradni, ha csak az alkotmány szellemét kockáztatni nem kívánjuk. De e nézeteken kívül látok a javaslatban olly elveket, mellyek állományunkkal szintúgy ellenkezésben vannak, valamint a különvélemény; hiszem is, hogy csupán a különvéleményhez közelítés végett határoztatott el. Mind a perbefogó, mint az itélőszék bírái választásához minden polgári állapotra tekintet nélkül, mindazon megyebeli egyének alkalmasoknak feleltetnek, kik 400 fr. tiszta jövedelemmel és elegendő törvénytudománynyal bírnak. Ezen, négy annyi és pedig tiszta jövedelem kitétele sokkal kisebb körre szorítja a választást, mint a különvélemény, és a törvénytudománykövetelés az igazság-kiszolgáltatást biztosítja; azonban elvre nézve ez szinto oly democratikus elemet idéz elő, mint a különvélemény, sőt midőn a kívánt tulajdonokkal biró nemnemes, a nemesekkel egy sorba tétetik, a kevesebb tiszta jövedelmet élvező nemes kirekesztetik. Magam is óhajtom, hogy minden biró élelme végetts küszködéstől ment állapotban legyen, mert paupertas maxima est meretrix, de addig míg a nemnemeseknek a nemesi-jószág-birhatás meg nem engedtetik, részemről nem kívánom a megyebéli birói hivatalokat mások, mint nemesek által elfoglaltatni. A megyei szerkezetünkkel második ellenkezést abban találom, hogy az első alispán a perbefogószék elnöke, a másodalispán az itélőszéké. Az alispánok hivatala — kiválthol nagy a nemesség — olly bokros foglalatosságokkal van terhelve, hogy, ha tisztjüknek meg akarnak felelni — a mostani rendes ülésekkel ritkán terhelt állapot mellett is csak legnagyobb szorgalommal felelhetnek meg, mert a gyűléseken kívül, vannak polgári törvényszékek, alispáni bíróság előtt folyó magányperek, visszahelyeztetések, tagosztályok, határozások, különféle kiküldetések, és azonfelül a megyei kormányzás és folyvást levelezés. Ezek mellett lehetetlen, hogy a bünt.törvényszékeken rendes elnökök lehessenek, kivált midőn a II. Rész VI. fejezet 64 § szerint az itélőszékrül azt rendeli, hogy a szükséghez képest minden nap üléseket tartson, — és erre lesz szükség a fentebb magyarázott rabok szaporodása mellett, ha csupán egy itélőszék leend, — ennélfogva vagy senki kötelességeiket mulasztják A VILÁG TÁRCZÁJA. Megbukott pálya. Fővárosi esemény. (Rajzolva Pálffy Alberttel.) Mérges ur, daczára kissé vereslő bajuszának gyönyörű barna legénykének hivé magát, egyszersmind magas termetűnek, minthogy hoszuságával a huszármértéket megütötte;— vagyonosnak, mert nagybátyja a prépost, bizonyos kereskedőháznál, számára havonkint húsz pengőt biztosított, sőt literatornak is azon okból, mert beszédközben, hacsak meg nem feledkezék, az ikes igékre kitűnő figyelemmel volt: ennek következtében hősömet deli termettel, szépséggel, gazdagsággal, tudománynyal ellátván nincs okom, miért ne bocsássam őt szabadon a fővárosi élet tömkelegébe, hol mint cselekvő jelenjék meg, ’s története emlékével a nyájas olvasó azon óráját töltse be, mellyben kalandos események rajzával kíván mulattatni. Mérges úrral legelsőbb is éjjel találkozunk. — A fekerülő házsorok lámpavilág kíséretében szomorúan hallgatnak elhagyatva a pihenni ment tömegtől, melly mint gép sajátlagos czél nélkül mozgott, elhagyatva a mindennapi’s kifejezéstelen arczoktul, mellyeken semmi jellemző nincs, olly annyira, hogy ugyanazokat vélnéd lesietni egyik utczán, kikkel a másikon találkozál; mindazáltal, aránylag a terek, alakok ’s kalandok tekintetében, sokkal gazdagabbak lesznek, mint nappal voltak. Példának okáért — ime itt áll mindjárt a magát pajkosnak is képzelő Mérges ur, ellenében a nagyszerű folyamnak,’s a hegyormok irányában az éjbe néz. Fölötte az égen csillagok, alatta hullámok esti moraja. — Keblében homályos sejtelmek, merész tettvágy és remény. Hóna alatt franczia nyelvtan, Meidinger, nem tudom hányadik kiadása. Kabátja oldal-zsebeiben jobbról versek, balról eredeti beszélyek a divatos iskola szellemében írottak, ’s áradozók regényes kifejezésektől. .. „Látunk egy férfi árnyat, burkolva fekete köpenyébe— fölötte lámpa’s csillag haldoklik.. sóhaj .. szeretlek— halk ima — rögtön pisztoly-durranás, rendőr, álarcz, gothboltozat, méreg, tör, zsarnok..Hoh hoh!.... Függöny lebben... csendes tó felett ábrándos szerelmi merengés, tűnődés, indulatszenvedély, elragadtatás, őrjöngés, öngyilkosság“ minthogy az illy magasztos ingredientiákkal teljes elbeszélések nagy érdekkel olvastatnak, ’s a divatlapok szerkesztői illyeken majd hajba kapnak egymással — ez egyszersmind elég ok volt arra, hogy Mérges urliteratori pályáján — ezen iskola zászlójához eskügyék;— csak egy volt, mi kedvetlenné, t. i. becses nevének igen költőitlen hangzása, de ő mint életretermett legény, segít a dolgon, ’s elhatározza, hogy minden kiadandó műve alá, e nevet handja „Rengeteghi Pál.“ E hatás teljes névtől Mérges ur sokat remélt, ’s előre látta, hogy az majd tudósok ismeretségébe vezérlendi őt, kiktől ajánltatva tekintélyes állást víhat ki magának ez idegen városban; válhatik belőle gazdag polgároknál nevelő, ’s úri családnál titoknak, hírlapoknál segéd-szerkesztő , műkedvelő társaságoknál rendező, egyleteknél jegyző, fáklyás zenéknél szónok ’s több eféle. Ámde mit önmagának is szerénykedett megvallani, abban volt tulajdonkép legtöbb reménye... csinos, karcsú testalkat, férfias bájjal teljes arcz... villámokat lövelő szempár — mindez rejtelmes előérzetekre jogosítá fel őt, ki különben is nem egy kettősül hallá, hogy hölgyek társaságában nem utolsó szerencsével szokott megfordulni.— Szóval: valami váratlan meghódítás épen nem látszik valószínűtlennek.Jelenleg azonban a leendők alphája valaholly biztos barátot szerzeni, ki az imént dicsért foglalkozásokban már jártas; ha pedig azon barátnak neve párszor a lapokban is megjelent volna — annál jobb. Ennyi országos tervek alatt nem csodálhatni, ha hősünk homlokára sötét gondolatredők vonultak , ezt kideríteni tovább sétált leendő literatorunk a part hoszszában, miglen az épülő híd terére jutott, hol becses figyelmét az óriási kövek valának szerencsések leköthetni.. mire nézve ismét gondolatokba merült: — nem mondtam ? a legényke rendkívül mélázó... már látom, hasztalan minden kísérlet, nincs semmi e világon, mi őt kitűzött pályájától visszarettentse ! A hold sarlója szakadozott borúlátók fölött úszott, ezüstözve a tünékeny nyári fellegek széleit, mig az ég ködhullámain, hol azok megtöredezének, ragyogó csillagok löveltek sugárvonalt a széles habtükörbe ; — minden csendes, csak a folytonos szélvihar, fővárosunk ostora, nem csilapodhaték le tökéletesen. Mérges úr azonban elandalodva mereng. Nem messze tőle rejtélyes barna alak támaszkodik egy négyszögű köre, tekintete a palotakoszorús hegyre esik.