Világ, 1844. január-május (1-42. szám)

1844-04-17 / 31. szám

31. PESTEN, 1844. Megjelenik e politikai, tudományos és mű­vészeti lap minden héten kétszer Szerdán és Szombaton. Hivatalos tudósításokon kivü­l , Hirleje közöl minden hirdetményt egy negyed­szelet sorától öt krajczárét t­agű pénzben. Nem­ rendes levelezik keretnek az intézethez bérmentesen küldeni közléseiket.VIK­AG SZERDA, április 17. Előfizethetni helyben a „Világ“ szerkesztő hi­vatalában (Uri-utcza 450 sz. a. Horvát-házban 1 emel.) félévre postán 6, különben 5 ezüst forinttal; az országban minden—azon kivül csak a cs. k. fő-postahivatalnál Bécsben. Minden közlés ,a Világ szerkesztő-hivatalának' czim alatt kéretik beküldetni. Tartalom. Észrevételek az Országgyűlés elébe terjesztett büntető-törv.­­könyv-javaslat iránt. (Vége )­­ Fővárosi hírek és események. — Kinevezések. — Országgyűlési tudósítások. Előleges közlés az ápr. 13 és 1dén tartott kerületi és országos ülésekről. — Részletei a mart. 30-ai CXXXIV­. főrendi országos ülésnek a városok ren­dezéséről szóló törvényjavaslat tárgyában.— Megyei és más vidéki közlések. Liptó és Ugocsa megyék közgyülésiről. Spanyolország (M. Krisztina befolyása. Don Arguelles ha­lála.) — Portugallia (A zendülési állapot Almeidában. Általános panasz Cabral minisztériuma ellen ’sat.) — N­agy b­ri­t­a­n n­ia (Évi bevétel O’Connel Dublinban.) — Fr­an­cz­ia­o­rsz­ág. (Hirlap-bé­­lyeg iránt. — Uj ellenség Algírban. Marseilleben ünnepély készül.) — Dánia (Thorwaldsen temettetése.) — Németalföld (Az ön­­kénytes kölcsönzei beírások berekeszt­ve.) — Oro­sz és Lengyel­­ország (Rendelvény a kiszökött zsidókra nézve.) — M­exi­ko.— Északamerika (Calhoun külügy­miniszterré lesz.) Társulati közlés. M. academiai jelentés és felszólítás, Re­­guly Antal hazánkfia ügyében. Hírlapi kalászok. Társasz. Megbukott pálya. (fővárosi esemény, rajzolva Pálffy Alberttel.) Furcsa hirdetés. Hivatalos és magá­n­hírdetések. Gőzhajók járása. Gabonaár. Pénzkelet. Dunavizállás. Pest, april 17. 1844. Észrevételek. Az Orexitsgyűlés­ek­be terjesztett büntető-tör­­vényköönyv - javaslat Iránt. (Vége.) A­mint eddig kétségtelenné tettem, hogy az esküd­szé­­kek ellensége vagyok, szintelly őszintén jelentem ki, hogy az országos választmány által javasolt állandó törvényszé­keket sem kedvelhetem. A folytonos igazság-kiszolgáltatás igen ü­dves, sőt en­nek alutni sohasem kellene, ámde az állományhoz legyen ez alkalmazott; ezt pedig nem találom a javaslatban, és mu­­nicipális szerkezetünkkel is ellenkezőnek tartom- és eleink bölcseségét főleg e municip.­szerkezetben csudálhatni, melly a szabadságot ellenörséggel, a függetlenséget felelősséggel, a választókat a választókkali viszonyok által biztosítván, ’s a fejedelem iránti hódolatot hatóságának törvényes kor­látok közé szorítása mellett, olly gyönyörű lánczolatot ké­pez, hogy a kormány és egyesek szép jogainak kört adván, az ország boldogságát a nemzet függetlenségével, és egyesek szabadságával köti össze, és ezen szoros viszonyok az egyik­nek fenállását a másikétól feltételezik, mi is az állomány épségét biztosítja. Az alispánok, szolgabirák és esküttek a megyei lisztek közös legérdekesbek, mivel bírák­ és muni­­cipális szerkezetünk, és a megyék autonómiájának alapját helyezem a bírói, végrehajtói, politikai, biztossági és gazda­sági foglalatosságoknak e tisztekbeni öszpontosításában — a gyűlések függetlenségében és tanácskozásainak minden tárgyakrai kiterjesztésében — és hogy végzésinek érvényes­sége nincs a jelenlevők számához kötve, hanem az egész megyének neve és felelősége alatt történnek. — Alkotmá­nyunk legerősb talpkövét pedig e municipium teszi, és vé­leményem szerint egyedül ennek köszönhetni, hogy állomá­nyunk minden zavar, és legfenyegetőbb veszélyek közepett is fenállott, és ha ideiglen el is volt nyomva, fejét fölemel­ve ismét megerősödött; a nevezett tisztek mint bírók füg­getlenek, és ítéletök végett senki, még maga a fejdelem ál­tal sem vonhatók feleletre; ebben alapszik a szilárd tiszt­viselőnek önállása ’s függetlensége. Mint politiára felügye­lőt tiszteli a nép, de csak azért fél tőle, mivel mint bíró rendeléseinek engedelmességet víhat ki; — mint biztos­sági, ’s gazdasági tárgyakra felügyelő csak azért képes a népét minden zsarlástul ’s nyomulástul mentesíteni, mivel egyszersmind bíró; — és mivel mindezek iránt egyedül a gyűlés az ő bírája, és sem kormánytól, sem bármi maga­san álló egyéntől sem fél, ha csak per alá tartozandó bűnt nem követ el, vagy lisztével vissza nem él, vagy azt elha­nyagolja; mert a gyűlés védi az ártatlant, hogy mégis en­nyi biztosítás mellett szép hatáskörében el ne bízza magát, háttérben áll a minden harmadik évi tisztujítás, melly­el kényszeríti, hogy szorgalma és részrehajlatlan igazság­­kiszolgáltatás által a közönség előtt kedvessé tegye ma­gát, különben, ha hanyag, megvesztegethető, vagy roszul bá­nik a hozzá folyamodókkal, kimarad, itt nem tekinthetni azon abnormis állapotra, hogy pénz, és eszem-iszom határozza a választást, midőn állományi elvről van a szó. A gyűlések végzései egyes szónokra semmi következést nem vonhatnak, ha a törvények korlátai nincsenek áthágva, mégis mind a gyűlés, mind az egyes tisztviselők a kormány törvényes pa­rancsának hódolni tartoznak. Minden megye önállású, és má­siktól független, mégis az egészre csak egyesülésük hathat, és alkothat törvényt. Ezen egyeseknek társulati független­ség melletti kapcsolata azon bölcs eszme, mellyet más nem­zetek semmi új alkotmányban előállítni képesek nem valá­­nak, és csak az idő jártával szülemlett kinövésektől tisztítás—­sék­ meg; csak az előttünk lévő büntető törvényekben foglalt köztisztviselők megvesztegetéseit és hivatali viszszaéléseit feddö ’s büntető rendszabályok hozassanak gyakorlatba; — a kormány, felsőbbség és egymás iránti tisztelet állítassák viszsza, ’s mindaz, ki kötelességét nem teljesíti, bűnhődjék, ’s a hivatalos függés ne legyen puszta szó, és senki kö­rén túl lépni, ’s hatását kiterjeszteni ne szándékozzék: a létező állományi elvek mellett még 1000 évig boldog lehet nem­zetünk, annál inkább, mivel ezekkel a kiváltságok nincsenek olly szoros viszonyban, hogy azokon ne lehessen tágítani.— De vétessék el a feniit megyei tisztviselőktől a bíróság, meg­változik az egész, épen úgy, mint ha a láncznak egy szeme kiválik, az egész erejét veszti. A bíróság elvonatván, megszű­nik a liszteknek a nemesekre és nemnemesekrei befolyásuk; megszűnik a tisztelet, és k­átnoki engedelmesség; megszű­nik önállásuk, szabad mozgalmuk, szabad beszédük, és füg­getlenségüket elvesztvén szolgaságra szállanak le, melly a hivatalokat legszebb, legnemesebb részétől megfosztván, elenyészik az inger, mellynélfogva legjelebb emberek is büsz­keségüket a megyei szolgálatban helyezik, ők ezentúl csak zsoldos tisztviselők leendnek; megszűnik a megyei szolgálat azokra nézve a hivatalos életpályának kezdete lenni, kik egyedül honszeretet és becsület­szerzés végett kívánnak szolgálni; megszűnik gyakorlati iskola lenni, mellybül bár­mi más országos hivatalra alkalmas egyének képeztetnek; mint most is magas hivatalnokaink közöl sokan, kik megyék­nél kezdettek szolgálni, csillagkint ragyognak; — és egyedül csak azok fogadják majd és foglalják el a megyei hivata­lokat, kik azzal kenyerüket keresik. A nemesség veszti azon legszebb jogát, melly szerint biráját választhatja, ’s ezt in­kább feltalálhatni abban, hogy 2 alispán és 10—15 szolga­­biró lévén közöttük, az előtt kezdhetni a pert, kiben legtöbb bizodalmat helyez, mintsem a tisztújítási választásban, mert az minden esetben minden felperesnek önakaratától függ; itt pedig a többség határoz, és a­ki ezzel nem tart — nem is választhat. Az alispán vagy szolgabiró, midőn ítéletet hoz, sokkal vigyázóbb, mint egy birói testület, mert becsülete ’s hivatala függ tőle, és a közvélemény öt tudatlannak ’s igaz­ságtalannak bélyegzi, vagy pedig tudományát, szilárdságát, ’s igazságszeretetét dicsérettel említi meg, melly fő inger az igyekezetre. A birói testület, mint minden collegium, a köz­véleménytől sokkal kevesebbet irtózik, mert a hibát egyik a másikra tolja, és a mint a gyűlésben a névtelenséget igen hasznosnak tartom, úgy a bíróságnál kívánatos, hogy az első­nek ki a pert instruálja, neve legyen, mellyet azonban a felsőbb bíróságnál veszélyesnek tartok, mert az első bíró fél nevének koc­káztatásától, azért iparkodik ügyesen és igaz­ságosan ítélni, előre látván, hogy hibáját nemcsak a közvé­lemény, de a felsőbb bíróság is rostálja; mindazáltal ennél nem volna tanácsos az ítéletet egy személyre bízni, mivel megtörténhetnek, hogy önhaszna miatt majd igazságtalan lesz, ha t. i. nem kell tartania egy háttérben lévő felsőbb vizsgálattól. Ez okból átaljában nem szeretném az alispán és szol­­gabiróktól a bíráskodást elvonni, de még kevésbbé állandó törvényszéket alkotni. Igaz, hogy a javaslat csak büntető esetekre terjeszkedik, de igen hihető, hogy, ha majd a pol­gári perek bíróságai rendeletnek, ezek is hasonló alakot nyernek, azért e részben angolszerűi féltékenységgel bírván nem szeretem megkezdeni a nyirbálást. Jelen ideiglenes törvényszékeinkben az igazságkiszolgáltatásra azon bizto­sítékot látom, hogy noha bizonyos számú választottakból áll, még­sem bizonyosak az egyének, kik jelennek meg, és ki mellyik törvényszékben islend, azért előrevaló számítás, és vesztegetés nem történhetik ; de még nagyobb erőt helyezek abban, hogy ezen idő szerinti bíróságban olly független fér­fiak vesznek részt, kik állandó bíróságot öndolgaik miatt fel nem vállalnak, és így ki lenne rekesztve azon osztálya a közönségnek, ki senkitül sem függvén szilárdul kimondja az igazat, és azokra lenne szorítva, kik ebből csupán élelmüket keresik,é s kiknek vagy jószáguk nincs, vagy az olly csekély, hogy a hivatali fizetés távollétüket bőven kipótolja. Egyébiránt is bureaucrasicum Collegium a municipalis szerkezettel össze nem fér, és csak kormányszéki és felsőbb­ birósági institásiók­­ra alkalmazható, de egyes megyéknek attól szűznek kell ma­radni, ha csak az alkotmány szellemét koc­káztatni nem kí­vánjuk. De e nézeteken kívü­l látok a javaslatban olly elveket, mellyek állományunkkal szintúgy ellenkezésben vannak, va­lamint a különvélemény; hiszem is, hogy csupán a külön­véleményhez közelítés végett határoztatott el. Mind a perbe­fogó, mint az itélőszék bírái választásához minden pol­gári állapotra­ tekintet nélkül, mindazon me­gyebeli egyének alkalmasoknak fel­eltetnek, kik 400 fr. tiszta jövedelemmel és elegendő tör­­vénytudománynyal bírnak. Ezen, négy annyi és pe­dig tiszta jövedelem kitétele sokkal kisebb körre szorítja a választást, mint a különvélemény, és a törvénytudomány­­követelés az igazság-kiszolgáltatást biztosítja; azonban elvre nézve ez szinto oly democratikus elemet idéz elő, mint a különvélemény, sőt midőn a kívánt tulajdonokkal biró nemnemes, a nemesekkel egy sorba tétetik, a kevesebb tiszta jövedelmet élvező nemes kirekesztetik. Magam is óhajtom, hogy minden biró élelme­ végetts küszködéstől ment állapot­ban legyen, mert paupertas maxima est meretrix, de addig míg a nemnemeseknek a nemesi-jószág-birhatás meg nem engedtetik, részemről nem kívánom a megyebéli birói hi­vatalokat mások, mint nemesek által elfoglaltatni. A megyei szerkezetünkkel­ második ellenkezést abban talá­lom, hogy az első alispán a perbefogószék elnöke, a másod­al­ispán az itélőszéké. Az alispánok hivatala — kiválthol nagy a nemesség — olly bokros foglalatosságokkal van terhelve, hogy, ha tisztjüknek meg akarnak felelni — a mostani rendes ülésekkel ritkán terhelt állapot mellett is csak legnagyobb szorgalommal felelhetnek meg, mert a gyűléseken kívül, vannak polgári törvényszékek, alispáni bíróság előtt folyó magány­perek, visszahelyeztetések, tagosztályok, határozá­sok, különféle kiküldetések, és azonfelül a megyei kormány­zás és folyvást­ levelezés. Ezek mellett lehetetlen, hogy a bünt.törvényszékeken rendes elnökök lehessenek, kivált mi­dőn a II. Rész VI. fejezet 64 § szerint az itélőszékrül azt ren­deli, hogy a szükséghez képest minden nap ülé­seket tartson, — és erre lesz szükség a fentebb magya­rázott rabok szaporodása mellett, ha csupán egy itélőszék leend, — ennélfogva vagy senk­i kötelességeiket mulasztják A VILÁG TÁRCZÁJA. Megbukott pálya. Fővárosi esemény. (Rajzolva Pál­ff­y Alberttel.) Mérges ur, daczára kissé vereslő bajuszának gyö­nyörű barna legénykének hivé magát, egyszersmind magas termetűnek, minthogy hoszuságával a huszármértéket meg­ütötte;— vagyonosnak, mert nagybátyja a prépost, bizo­nyos kereskedőháznál, számára havonkint húsz pengőt biz­tosított, sőt literatornak is azon okból, mert beszéd­közben, hacsak meg nem feledkezék, az ikes igékre kitűnő figyelemmel volt: ennek következtében hősömet deli ter­mettel, szépséggel, gazdagsággal, tudománynyal ellátván nincs okom, miért ne bocsássam őt szabadon a fővárosi élet töm­kelegébe, hol mint cselekvő jelenjék meg, ’s története em­lékével a nyájas olvasó azon óráját töltse be, mellyben ka­landos események rajzával kíván mulattatni. Mérges úrral legelsőbb is éjjel találkozunk. — A fekerülő házsorok lámpavilág kíséretében szomorúan hallgatnak elha­gyatva a pihenni ment tömegtől, melly mint gép sajátlagos czél nélkül mozgott, elhagyatva a mindennapi’s kifejezéstelen ar­­czoktul, mellyeken semmi jellemző nincs, olly annyira, hogy ugyanazokat vélnéd lesietni egyik utczán, kikkel a másikon találkozál; mindazáltal, aránylag a terek, alakok ’s kalandok tekintetében, sokkal gazdagabbak lesznek, mint nappal voltak. Példának okáért — ime itt áll mindjárt a magát pajkos­nak is képzelő Mérges ur, ellenében a nagyszerű folyam­nak,’s a hegyormok irányában az éjbe néz. Fölötte az égen csillagok, alatta hullámok esti moraja. — Keblében homályos sejtelmek, merész tettvágy és remény. Hóna alatt franczia nyelvtan, Meidinger, nem tudom hányadik kiadása. Kabátja oldal-zsebeiben jobbról versek, balról eredeti beszélyek a divatos iskola szellemében írottak, ’s áradozók regényes ki­fejezésektől. .. „Látunk egy férfi árnyat, burkolva fekete kö­penyébe— fölötte lámpa’s csillag haldoklik.. sóhaj .. szeret­lek— halk ima — rögtön pisztoly-durranás, rendőr, álarcz, gothboltozat, méreg, tör, zsarnok..Hoh hoh!.... Függöny lebben... csendes tó felett ábrándos szerelmi merengés, tűnődés, indulatszenvedély, elragadtatás, őrjöngés, öngyil­kosság“ minthogy az illy magasztos ingredientiákkal teljes elbeszélések nagy érdekkel olvastatnak, ’s a divatlapok szer­kesztői illyeken majd hajba kapnak egymással — ez egy­szersmind elég ok volt arra, hogy Mérges urliteratori pá­lyáján — ezen iskola zászlójához eskü­gyék;— csak egy volt, mi kedvetlenné, t. i. becses nevének igen költőitlen hang­zása, de ő mint életretermett legény, segít a dolgon, ’s el­határozza, hogy minden kiadandó műve alá, e nevet h­andja „Rengeteghi Pál.“ E hatás­ teljes névtől Mérges ur sokat remélt, ’s előre látta, hogy az majd tudósok ismeretségébe vezérlendi őt, kiktől ajánltatva tekintélyes állást víhat ki magának ez idegen városban; válhatik belőle gazdag pol­gároknál nevelő, ’s úri családnál titoknak, hírlapoknál se­géd-szerkesztő , műkedvelő társaságoknál rendező, egyle­teknél jegyző, fáklyás zenéknél szónok ’s több eféle. Ámde mit önmagának is szerénykedett megvallani, ab­ban volt tulajdonkép legtöbb reménye... csinos, karcsú test­alkat, férfias bájjal teljes arcz... villámokat lövelő szempár — mindez rejtelmes előérzetekre jogosítá fel őt, ki külön­ben is nem egy kettősül hallá, hogy hölgyek társaságában nem utolsó szerencsével szokott megfordulni.— Szóval: vala­mi váratlan meghódítás épen nem látszik valószínűtlennek.Je­lenleg azonban a leendők alphája valah­olly biztos barátot szer­zeni, ki az imént dicsért foglalkozásokban már jártas; ha pedig azon barátnak neve párszor a lapokban is megje­lent volna — annál jobb. Ennyi országos tervek alatt nem csodálhatni, ha hő­sünk homlokára sötét gondolatredők vonultak , ezt kiderí­teni tovább sétált leendő literatorunk a part hoszszában, miglen az épülő híd terére jutott, hol becses figyelmét az óriási kövek valának szerencsések leköthetni.. mire nézve ismét gondolatokba merült: — nem mondtam ? a legényke rendkívül mélázó... már látom, hasztalan minden kísér­let, nincs semmi e világon, mi őt kitűzött pályájától vissza­rettentse ! A hold sarlója szakadozott borúlátók fölött úszott, ezüstözve a tünékeny nyári fellegek széleit, mig az ég ködhullámain, hol azok megtöredezének, ragyogó csilla­gok löveltek sugárvonalt a széles habtükörbe ; — minden csendes, csak a folytonos szélvihar, fővárosunk ostora, nem csilapodhaték le tökéletesen. Mérges úr azonban elan­­dalodva mereng. Nem messze tőle rejtélyes barna alak támaszkodik egy négyszögű köre, tekintete a palotakoszorús hegyre esik.

Next