Világ, 1911. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1911-02-19 / 43. szám
16 1911. február 1. ___________VILÁG___________ TUDOMÁNY IRODALOM 0 Társadalomtudományok Szabad Iskolája. Február 22-én, szerdán nyitja meg ez idei második félévét a Társadalomtudományok Szabad Iskolája, mely alkalommal dr. Szende Pál tart előadást a középkori magyar városi életről. Az előadás este 7 órakor kezdődik az egyesület helyiségében, az Anker-köz 4. szám alatt. A most kezdődő félév gazdag programmjával igen eredményesnek ígérkezik. A szociológia kérdéseivel foglalkoznak a következő előadások : Ágoston Péter a bürokratizmusról, Balassa József a nyelv kialakulása és az emberi gondolkodás közötti kapcsolatról, Basch Imre a politikai pártok fejlődésénél foglalkozó társadalmi törvényszerűségekről, Glücklich Vilma a házassági lés formájáról, a feminizmus szempontjából a szociológia egyik legfőbb kérdését vizsgálja Jászi Oszkárnak «Fejlődés és haladás» c. előadása, Lánczi Jenő Tarde szociológiáját ismerteti. Lyka Károly azokról a kutatásokról számol be, amelyek a képzőművészetek társadalmi eredetére vonatkoznak. A közgazdasági problémák során Kovács Gábor Malthus tanairól, Rácz Gyula a birtokmegoszlás és népesedés közötti összefüggésről, Hahn Dezső az iparegészségügy kérdéséről, Szabó Ervin a legújabb nagyipari fejlődésnek és a tőkefelhalmozódásnak társadalmi hatásairól értekezik. Az ókori történelem kérdéseivel foglalkozik Nyári Jenőnek az ókori kultúrák bukását vizsgáló előadása. Szende Pál előadásában a középkori magyar városok társadalmi életét rajzolja meg. Varga Jenő a történelmi források feldolgozási módját és azok kritikáját ismerteti. A természettudományi előadások e félévben különösen a biológia körébe vágnak. Detre László a szérumgyógyításnak, azonkívül a kemoterápiának eredményeit ismerteti Fülöp Zsigmond a tropizmusok kérdését, Madzsar József az átöröklésre vonatkozó kutatások újabb eredményeit, Péterfi Tibor az emberi test szerkezetét, Somogyi Mihály az élelmiszerhamisítások módjait ismertetik. Az iskola nagy súlyt helyez korunk művészeténektárendarai és esztétikai magyarázatára is. E részt O.Vszky Ernő az új magyar novellát, Fenyő Miksa a modern lyrát, Ignotus az irodalmi kritikát, Osváth Ernő az újabb magyar irodalmat tárgyalják. Kovács Sándor a zeneesztétika néhány főbb kérdését ismerteti. A klasszikus irodalomnak nagyjai közül Arany János egyéniségével Schöpfin Aladár foglalkozik, Anatole Francét pedig Vér Mátyás jellemzi. Kizárólag munkásokkal ismertetik szemináriumaikban Jókai Mórt Biró Lajos, a festészeti irányokat Lengyel Géza és az építészeti stílusokat Vágó József. Az utóbbi két szeminárium képtári és építészeti sétákkal kapcsolatos. Az iskola tagjai évi 6 korona tagsági díj fizetése mellett az összes előadásokat dittalárul látogathatják. (Beiratkozni e hó 21., 22. és 23-án délután 5-től 8-ig lehet az iskola helyiségében.) Szervezett munkások és főiskolai hallgatók azonban félévenkint csak egy korona beiratási díjat fizetnek; a tagdíj fizetése alól föl vannak mentve. A préda, Lövik Károlynak, irodalmunk e finom és választékos tollú művelőjének, csendes, mély benső hangokra épített új regénye «A préda», amelynek meséjén az az őszinte és igaz férfivallomás tör keresztül, hogy a férfi házassága a nő egyéniségének, életének, a legtöbbször nőiségének is avégét jelenti. A gazdagok világából, a jómódúak napi életéből állít elénk néhány átsuhanó típust, a teljesen magába zárt, már öregedő, kiégett férjet, gyerekbecézgetésre, megosztott érzelmi világra, csókra vágyó fiatal feleségét és az érzéki lobogást, kitartó imádót ismert, de még mindig biztosan, érdekesen, pár folttal megrajzolt alakok, ismerősök, amint egy jó ismerősük és ismerősünk róluk beszél. Az asszony még leánykorában megálmodja és megteremti a maga számára eljövendőjét és amikor azt a férfit látja, akit egy-két külsőség szerinte pompás, erős keretnek árul el e leányos, megálmodott férfiasság betöltésére, beleszeret, szereti is mindvégig az urát, de a szép héjú, üres belsejű dióba ő se tudja átálmodni a maga nagy, nyugtalan érzésvilágát. Egymás mellett élnek hidegen, megbecsülve, jólétben, a férfi kilobbant, a nő belső lángja egyre halványabb és amikor egy utolsó fellobogásában végezni akar az életével, összetörve, fásultan, csak a szegény, üldözött, nélkülöző házaspárok életét könyörgi magának, hogy legalább a sors kovácsolja össze a szíveiket. De a sors kegyetlen és ingyen nem adja a szegénységet Bem-A házaspár dermedtem hidegen, üresen éli az életét, egymás mellett, idegenül. A szerelmes udvarló pedig szeret távolról, reménytelenül, magában és magának; ő is megálmodja a keretet a nőről, talán az üres dióról, amelyet, mert fel nem törhet, továbbra is aranynyal, jósággal és nemesszívűséggel tölt meg. Csendes és szomorú, lemondásos líra hömpölyög szélesen a vázlatos események mögött, az élet megismerésének és az írás öntudatos szépségének azon a határán, ahol már csak a dolgokhoz tartozóságok azok, amelyekről beszélni érdemes. Egy eset a sok közül és mindaz, ami a háttérbe vonul meg, nem tudálékosan, aprón kicizellált részletekben, hanem összhangzatosan, hozzátartozóan megírva, ez a Lövik Károly regénye, szép, férfias, mélyen érdekes, mert utat nyit emberi mélységekbe, megmutatja azokat, tovább visz más mélységek felé, de mindig biztosan, egyszerűen, a szűkszavúságnak azzal az erejével, amelyet csak a nagyon erősek szoktak nem fitogtatni. A könyv Singer és Wolfner kiadásában jelent meg, ára három korona ötven fillér. (m. j.) A magyar szociálpolitika. A «Galilei- Kör» ma este az újvárosháza nagytermében ülést tartott, melyen dr. Rónai Zoltán adott elő a magyar szociálpolitikáról. Az ország, melynek munkásosztálya testileg és szellemileg satnya, nem állhat a kulturális fejlettség oly magas fokán, mint amelynek munkássága egészséges és intelligens. De nemcsak a kulturális fejlettség, hanem a gazdasági előrehaladottság is szorosan összefügg a munkásság egészségi és szellemi nívójával. Magyarország kulturális elmaradottságának egyik szomorú jele szociálpolitikájának csenevész volta. Magyarország földbirtokos uralkodó ..Zalvai éles harcban állanak a mezőgazdasági proletariátussal, amelyet demokratikus alkotmány híján a csekély szabadságjogok elkobzásával, szigorú sztrájktörvényekkel iparkodik fékentartani. Ennek a feudális hadi jognak a dokumentumai a mezőgazdasági munkás- és cselédtörvények. Az ipari szociálpolitikának is ellensége a nagy- és középbirtok, mert tudja, hogy az ipari munkásmozgalom átcsap a mezőgazdaságra. Néhány kezdetleges ipari szociálpolitikai törvényünk a fejlődő munkásmozgalom nyomására, és még''inkább a nemzetközi preszszióra vezethető vissza,amely haladottabb országok erősebb munkásmozgalmának visszfénye. Gyermekvédelmi jogunk néhány értékes intézkedéseit is teljesen értéktelenekké teszi az ezeket végrehajtó magyar közigazgatás. A progresszív eszmék híveit nálunk a külföld utánzásával vádolják az államhatalom ideológusai, holott a magyar állam mezőgazdasági és ipari szociálpolitikai törvényei nem egyebek, mint a legsilányabb, külföldön már meghaladott minták elrontott utánzatai. Ezen a téren a magyar államhatalom eredetit, újat és követésre méltót mindezideig nem termelt. A termet zsúfolásig megtöltő közönség nagy tetszéssel fogadta az értékes előadást. d0 Kisfaludy Atala meghalt. A Petőfi Társaság ma délután Kaposvárról táviratot kapott, amely jelenti, hogy Kisfaludy Atala költőnő, a Petőfi-Társaság tagja meghalt. Kisfaludy Atala 1836-ban született a somogymegyei Köttsén, a dunántúli ősneves Kisfaludy-családból. Atyja, Mihály, vasvármegyei nagybirtokos volt, rokona Kisfaludy Sándornak és Királynak, nagyanyja révén pedig egyrészt Ányos Pállal, másrészt Endrődi Sándorral, a Petőfi-Társaság másodelnökével áll rokonságban. 1852-ben férjhez ment Szalay Károly volt országgyűlési képviselő és ügyvédhez, akivel Kaposvárott telepedett le. Első gyűjteménye «Atala költeményei» (Pest, 1861.), amelyet Arany János „Figyelő»-jében Szász Károly méltatott. Mindazáltal jó ideig nem irt súlyos szembaja miatt, amely majdnem kedélyét is beteggé tette. Újabb munkásságát a «Fővárosi Lapokéban kezdte meg. A Petőfi-Társaság 1876-ban tagjául választotta. Munkái javát két gyűjteménybe foglalta össze : Kisfaludy Atala összes költeménye (Kaposvár, 1880.) és Rajzok (Budapest, 1879.). Halála alkalmából a Petőfi-Társaság részvéttáviratot intézett a megboldogult költőnő leányához, Szalay Fruzsinához Kaposvárra és koszorút helyez ravatalára. A Petőfi-Házra kitűzték a gyászlobogót. Sasáchenyi és Schiegel A Magyar Tudományos Akadémia I. osztálya február 20-án délután öt órakor ülést tart, melynek tárgya: Bleyer Jakab levelező tag székfoglal értekezése : „Széchenyi gróf és Schiegel Frigyes“ címen. A Nyugat- A «Nyugat», Ignotus, Fenyő Miksa és Osváth Ernő szerkesztésében megjelenő szépirodalmi és kritikai folyóirat február hó 16-án megjelent 4. számának egy részét a «Nyugat» által rendezett Csokonai-matiné kapcsán Csokonai emlékének szentelték. A Csokonai-részből kiemeljük «Csokonai V. Mihály búcsúzó beszéde» című közleményt,amely eddig csak egyes részletekben volt ismeretes. Az új füzettartalma: Ignotus: Húszezer korona. Lengyel Géza: Székely Berta-lan, Babits Mihály: Versek. Ambrus Zoltán: Tolsztoj és kritikusai. (Harmadik közlemény.) Feleky Géza: Az új Hauptmann. Móricz Zsigmond: Az isten háta mögött. (Regény IV.) Bán Ferenc: A véres szoba. (Novella.) Oláh Gábor: Csokonait kicsapják, Csokonai V. Mihály búcsúzó beszéde...Hatvany Lajos: Egy kortárs Csokonairól, Domby Márton feljegyzéseiből, Szilágyi Géza: Versek, Móricz Zsigmond: Lábnyomok a porban, (Novella.) Bán Ferenc: Szerdától-szombatig (Regény VIII.) Ady Endre: Az örökké elváltak (Vers.) Figyelő. Józsi Jenő: Kaffka Margit: Csendes válságok, Babits Mihály: Az igazság Gyulai Pálról, Karinthy Frigyes: Bródy Sándor, A medikus, Turóczi József: Földi János költeményei, Józsi Jenő, Fémes Beck Vilmos, Berényi Róbert: Pór Bertalan kiállítása a «Könyves Kálmán»-ban. Bálint Aladár: Szinyei- Merse Fái mérlege, Hatvany Lajos: Tisza István a Majálisról. Nagy Lajos: The boxing match. A «Nyugat» előfizetési ára egész évre 20 korona, félévre 10 korona. Szerkesztőség és kiadóhivatal: V„ Mérleg-utca 9. Vasárnap* \ mni naMsa rea- gjrOSI bUBDák tierésszerűen készült , , #>«■ ■ » »- ■ és téli kabátok elsőrangú kivitelben és jutányos árakon kaphatók DEUTSCH F. KÁROLY és TÁRSI fái fszakáknál, Budapest, IV., Ferenciek tere 2. FŐVÁROS Kevés a kórház — A tiszti főorvos jelentése. — •**— Plusz esztendő óta mondogatják már a városa házán, hogy kevés a kórház, de csak mondogatják, mert ma is kevés a kórház. Ami pedig van, abban rémesek az állapotok. Kórházi orvosok mondják, hogy rémesek és ezeknek el lehet hinni.— Haldoklókat, nagybetegeket vagyunk kény* ■ telenek'' 'elotasit-ini. '-t~ -mondta a napokban e sorok l Írójának egy kórházi orvos. — Kénytelenek vagyunk vele," mert nincs hérja- " A betegek jórészét már így is a puszta matracon fekszik és nincs elég matráz. A kórtermek zsúfolva vannak betegekkel és bizony megesik, hogy a nem ragadós betegségben szenvedő elkapja a másik beteg ragadós betegségét . . . így beszél egy kórházi orvos, aki nap - napi után kénytelen nézni, hogy mint pusztul az ember a kórházban a túlzsúfoltság miatt, és mint pusztul az ember, mert nincs elég kórház. A rettenetes, a tarthatatlan kórházi állapotokról a tiszti főorvos ma jelentést tett a közigazgatási bizottságnak. Ebben a jelentésben arról van szó, hogy az utolsó fél esztendőben milyenek voltak a kórházak. Természetesen ez a jelentés is azzal kezdődik, aminthogy tíz esztendő óta minden jelentés azzal kezdődik, hogy nincs elég kórház, és ami van, az ugyannyira megtelt, hogy több beteget már nem lehet benne elhelyezni. Felpanaszolja a tiszti főorvos, hogy az idült betegek számára sincs már hely. Az idült betegek a többi beteget kiszorítják a kórtermekből és elfoglalják a szegények elől a szegényházat. Ezek számára is külön kórházat kellene építeni, sőt nagyon sürgős szükség lenne egy új szegényházra. Felemlíti a jelentés, hogy egy újabb koleraveszedelem esetén szintén nagy zavarok támadnának, mert a főváros még máig sincsen berendezkedve kolerajárvány esetére. Nincsen hely, ahol a kolerabetegeket elhelyezhetnék, nincs, ahol a koleragyanúsokat megfigyelhetnék, és ahová a koleragyanús betegek családtagjait 5—6 napra internálni lehetne. Pedig nincs kizárva, hogy a kolera-veszedelema tavaszszal ismét beköszönt és erre az eshetőségre készülni kellene. A vasúti állomásokon orvosi készenlétet kellene berendezni. Megdöbbentő dolog az,amit a jelentés a ragadós betegségekről mond. A vidékről folytonfolyvást hurcolják be a fővárosba a ragadós betegségeket. Gőzvasúton, villamoson és magánjárművön egyre érkeznek és terjesztik Budapesten a legkülönbözőbb nyavalyákat. 1910. július 1 -től 1911. február 1-ig 668 ragadós betegségben szenvedő jött föl a fővárosba a vonatokon és villamos-