Világ, 1911. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1911-02-19 / 43. szám

16 1911. február 1. ___________VILÁG___________ TUDOMÁNY IRODALOM 0 Társadalomtudományok Szabad Is­kolája. Február 22-én, szerdán nyitja meg ez idei második félévét a Társadalomtudományok Sza­bad Iskolája, mely alkalommal dr. Szende Pál tart előadást a középkori magyar városi életről. Az előadás este 7 órakor kezdődik az egyesület he­lyiségében, az Anker-köz 4. szám alatt. A most kezdődő félév gazdag programmjával igen eredményesnek ígérkezik. A szociológia kér­déseivel foglalkoznak a következő előadások : Ágoston Péter a bürokratizmusról, Balassa József a nyelv kialakulása és az emberi gondolko­dás közötti kapcsolatról, Basch Imre a politikai pártok fejlődésénél foglalkozó társadalmi törvény­szerűségekről, Glücklich Vilma a házassági lés formájáról, a feminizmus szempontjából a szocioló­gia egyik legfőbb kérdését vizsgálja Jászi Osz­kárnak «Fejlődés és haladás­» c. előadása, L­á­n­c­z­i Jenő Tarde szociológiáját ismerteti. Lyka Ká­roly azokról a kutatásokról számol be, amelyek a képzőművészetek társadalmi eredetére vonatkoznak. A közgazdasági problémák során Kovács Gábor Malthus tanairól, R­á­c­z Gyula a birtokmegoszlás és népesedés közötti összefüggésről, Hahn Dezső az iparegészségügy kérdéséről, Szabó Ervin a legújabb nagyipari fejlődésnek és a tőke­felhal­mozódásnak társadalmi hatásairól értekezik. Az ókori történelem kérdéseivel foglalkozik Nyári Jenőnek az ókori kultúrák bukását vizsgáló előadása. Szende Pál előadásában a középkori magyar vá­rosok társadalmi életét rajzolja meg. Varga Jenő a történelmi források feldolgozási módját és azok kritikáját ismerteti. A természettudományi előadások e félévben különösen a biológia körébe vágnak. D­e­t­r­e László a szérumgyógyításnak, azon­kívül a kemoterápiának eredményeit ismerteti F­ü­­l­ö­p Zsigmond a tropizmusok kérdését, M­a­d­z­s­a­r József az átöröklésre vonatkozó kutatások újabb eredményeit, P­é­t­e­r­f­i Tibor az emberi test szer­kezetét, Somogyi Mihály az élelmiszerhamisítá­­sok módjait ismertetik. Az iskola nagy súlyt helyez korunk művészetének­­tárenda­rai és eszté­tikai magyarázatára is. E részt O.Vszky Ernő az új magyar novellát, Fenyő Miksa a modern lyrát, Ignotus az irodalmi kritikát, Osváth Ernő az újabb magyar irodalmat tárgyalják. Ko­vács Sándor a zeneesztétika néhány főbb kérdé­sét ismerteti. A klasszikus irodalomnak nagyjai közül Arany János egyéniségével S­c­h­ö­p­f­­­i­n Ala­dár foglalkozik, Anatole Francét pedig Vér Má­tyás jellemzi. Kizárólag munkásokkal ismertetik szemináriumaikban Jókai Mórt Biró Lajos, a fes­tészeti irányokat Lengyel Géza és az építészeti stílusokat Vágó József. Az utóbbi két szeminárium képtári és építészeti sétákkal kapcsolatos. Az iskola tagjai évi 6 korona tagsági díj fizetése mellett az összes előadásokat dit­talárul látogathatják. (Be­iratkozni e hó 21., 22. és 23-án délután 5-től 8-ig lehet az iskola helyiségében.) Szervezett munká­sok és főiskolai hallgatók azonban félévenkint csak egy korona beiratási díjat fizetnek; a tagdíj fize­tése alól föl vannak mentve.­­ A pr­éda, Lövik Károlynak, irodalmunk e finom és választékos tollú művelőjének, csendes, m­­ély benső hangokra épített új regénye «A préda», amelynek meséjén az az őszinte és igaz férfivallo­más tör keresztül, hogy a férfi házassága a nő egyéniségének, életének, a legtöbbször nőiségének is a­­végét jelenti. A gazdagok világából, a jómódúak napi életéből állít elénk néhány átsuhanó típust, a teljesen magába zárt, már öregedő, kiégett fér­jet, gyerekbecézgetésre, megosztott érzelmi világra, csókra vágyó fiatal feleségét és az érzéki lobogást, kitartó imádót ismert, de még mindig biztosan, érdekesen, pár folttal megrajzolt alakok, ismerősök, amint egy jó ismerősük és ismerősünk róluk beszél. Az asszony még leánykorában megálmodja és meg­teremti a maga számára eljövendőjét és amikor azt a férfit látja, akit egy-két külsőség szerinte pompás, erős keretnek árul el e leányos, megál­modott férfiasság betöltésére, beleszeret, szereti is mindvégig az urát, de a szép héjú, üres belsejű dióba ő se tudja átálmodni a maga nagy, nyugtalan érzésvilágát. Egymás mellett élnek hidegen, meg­becsülve, jólétben, a férfi kilobbant, a nő belső lángja egyre halványabb és amikor egy utolsó fel­­lobogásában végezni akar az életével, összetörve, fásultan, csak a szegény, üldözött, nélkülöző házas­párok életét könyörgi magának, hogy legalább a sors kovácsolja össze a szíveiket. De a sors ke­gyetlen és ingyen nem adja a szegénységet Bem-A házaspár dermedtem hidegen, üresen éli az éle­tét, egymás mellett, idegenül. A szerelmes udvarló pedig szeret távolról, reménytelenül, magában és ma­gának; ő is megálmodja a keretet a nőről, ta­lán az üres dióról, amelyet, mert fel nem törhet, továbbra is aranynyal, jósággal és nemesszívűség­­gel tölt meg. Csendes és szomorú, lemondásos líra hömpölyög szélesen a vázlatos események mö­gött, az élet megismerésének és az írás öntudatos szépségének azon a határán, ahol már csak a dol­gokhoz tartozóságok azok, amelyekről beszélni ér­demes. Egy eset a sok közül és mindaz, ami a háttérbe vonul meg, nem tudálékosan, aprón ki­cizellált részletekben, hanem összhangzatosan, hoz­­zátartozóan megírva, ez a Lövik Károly re­génye, szép, férfias, mélyen érdekes, mert utat nyit emberi mélységekbe, megmutatja azokat, to­vább visz más mélységek felé, de mindig biztosan, egyszerűen, a szűkszavúságnak azzal az erejével, amelyet csak a nagyon erősek szoktak nem fitog­tatni. A könyv Singer és Wolfner kiadásában je­lent meg, ára három korona ötven fillér. (m. j.)­­ A magyar szociálpolitika. A «Galilei- Kör» ma este az újvárosháza nagytermében ülést tartott, melyen dr. Rónai Zoltán adott elő a magyar szociálpolitikáról. Az ország, melynek munkásosztálya testileg és szellemileg satnya, nem állhat a kulturális fejlettség oly magas fokán, mint amelynek munkássága egészséges és intel­ligens. De nemcsak a kulturális fejlettség, hanem a gazdasági előrehaladottság is szorosan össze­függ a munkásság egészségi és szellemi nívójával. Magyarország kulturális elmaradottságának egyik szomorú jele szociálpolitikájának csenevész volta. Magyarország földbirtokos uralkodó ..Zalvai éles harcban állanak a mezőgazdasági proletariátussal, amelyet demokratikus alkotmány híján a csekély szabadságjogok elkobzásával, szigorú sztrájktörvé­nyekkel iparkodik fékentartani. Ennek a feudális hadi jognak a dokumentumai a mezőgazdasági munkás- és cseléd­törvények. Az ipari szociálpo­litikának is ellensége a nagy- és középbirtok, mert tudja, hogy az ipari munkás­mozgalom átcsap a mezőgazdaságra. Néhány kezdetleges ipari szociál­politikai törvényünk a fejlődő munkásmozgalom­­ nyomására, és még''inkább a nemzetközi presz­­szióra vezethető vissza,­­amely haladottabb orszá­gok erősebb munkásmozgalmának visszfénye. Gyer­mekvédelmi jogunk néhány értékes intézkedéseit is teljesen értéktelenekké teszi az ezeket végre­hajtó magyar közigazgatás. A progresszív eszmék híveit nálunk a külföld utánzásával vádolják az államhatalom ideológusai, holott a magyar állam mezőgazdasági és ipari szociálpolitikai törvényei nem egyebek, mint a legsilányabb, külföldön már meghaladott minták elrontott utánzatai. Ezen a té­ren a magyar államhatalom eredetit, újat és kö­vetésre méltót mindezideig nem termelt. A termet zsúfolásig megtöltő közönség nagy tetszéssel fo­gadta az értékes előadást. d­0 Kisfaludy Atala meghalt. A Petőfi­ Társaság ma délután Kaposvárról táviratot kapott, amely jelenti, hogy Kisfaludy Atala költőnő, a Petőfi-Társaság tagja meghalt. Kisfaludy Atala 1836-ban született a somogymegyei Köttsén, a du­nántúli ősnev­es Kisfaludy-családból. Atyja, Mi­hály, vasvármegyei nagybirtokos volt, rokona Kis­faludy Sándornak és Királynak, nagyanyja révén pedig egyrészt Ányos Pállal, másrészt E­n­d­r­ő­d­i Sándorral, a Petőfi-Társaság másodelnökével áll rokonságban. 1852-ben férjhez ment S­z­a­l­a­y Ká­roly volt országgyűlési képviselő és ügyvédhez, akivel Kaposvárott telepedett le. Első gyűjtemé­nye «Atala költeményei» (Pest, 1861.), amelyet Arany János „Figyelő»-jében Szász Károly mélta­tott. Mindazáltal jó ideig nem irt súlyos szem­baja miatt, amely majdnem kedélyét is beteggé tette. Újabb munkásságát a «Fővárosi Lapokéban kezdte meg. A Petőfi-Társaság 1876-ban tagjául választotta. Munkái javát két gyűjteménybe fog­lalta össze : Kisfaludy Atala összes költeménye (Ka­posvár, 1880.) és Rajzok (Budapest, 1879.). Ha­lála alkalmából a Petőfi-Társaság részvéttáviratot intézett a megboldogult költőnő leányához, Sza­­lay Fruzsinához Kaposvárra és koszorút helyez ra­vatalára. A Petőfi-Házra kitűzték a gyászlobogót.­­ Sasáchenyi és Sch­iegel A Magyar Tudo­mányos Akadémia I. osztálya február 20-án délután öt órakor ülést tart, melynek tárgya: B­ley­er Jakab levelező tag székfogla­l értekezése : „Széchenyi gróf és Schiegel Frigyes“ címen. A Nyugat- A «Nyugat», Ignotus, Fenyő Miksa és Osváth Ernő szerkesztésében megje­lenő szépirodalmi és kritikai folyóirat február hó 16-án megjelent 4. számának egy részét a «Nyugat» által rendezett Csokonai-matiné kapcsán Csokonai emlékének szentelték. A Csokona­i-részből kiemel­jük «Csokonai V. Mihály búcsúzó beszéde» című közleményt,a­mely eddig csak egyes részletekben volt ismeretes. Az új füzettar­talma: I­gno­tus:­­ Húszezer korona. Lengyel Géza: Székely Berta-­­­lan, Babits Mihály: Versek. Ambrus Zoltán: Tolsztoj és kritikusai. (Harmadik közlemény.) Fe­lek­y Géza: Az új Hauptmann. Móricz Zsig­mond: Az isten háta mögött. (Regény IV.) Bán Ferenc: A véres szoba. (Novella.) Oláh Gábor: Csokonait kicsapják, Csokonai V. Mihály búcsúzó beszéde...Hatvany Lajos: Egy kortárs Csoko­nairól, Domby Márton feljegyzéseiből, Szilágyi Géza: Versek, Móricz Zsigmond: Lábnyomok a porban, (Novella.) Bán Ferenc: Szerdától-szom­batig (Regény VIII.) Ady Endre: Az örökké el­váltak (Vers.) Figyelő. Józsi Jenő: Kaffka­ Margit: Csendes válságok, Babits Mihály: Az igaz­­­ság Gyulai Pálról, Karinthy Frigyes: Bródy Sándor, A medikus, Turóczi József: Földi Já­nos költeményei, Józsi Jenő, Fémes Beck­ Vilmos, B­e­r­é­n­y­i Róbert: Pór Bertalan kiállítása­ a «Könyves Kálmán»-ban. Bálint Aladár: Szinyei- Merse Fái mérlege, Hatvany Lajos: Tisza István a Majálisról. Nagy Lajos: The boxing match. A «Nyugat» előfizetési ára egész évre 20 korona, fél­évre 10 korona. Szerkesztőség és kiadóhivatal: V„ Mérleg-utca 9. Vasárnap* \ mni naMsa rea- gjrOSI bUBDák tierésszerűen készült , , #>«■ ■ » »- ■ és téli kabátok elsőrangú kivitelben és jutányos árakon kaphatók DEUTSCH F. KÁROLY és TÁRSI fái f­szakáknál, Budapest, IV., Ferenciek­ tere 2. FŐVÁROS Kevés a kórház — A tiszti főorvos jelentése. — •**— Plusz esztendő óta mondogatják már a városa házán, hogy kevés a kórház, de csak mondogat­­ják, mert ma is kevés a kórház. Ami pedig van, abban rémesek az állapotok. Kórházi orvosok­ mond­ják, hogy rémesek és ezeknek el lehet hinni.­­— Haldoklókat, nagybetegeket vagyunk kény* ■ telenek'' 'elotasit-ini. '-t~ -mondta a napokban e sorok l Írójának egy kórházi orvos. — Kénytelenek va­gyunk vele," mert nincs hérja- " A betegek jórészét már így is a puszta matracon fekszik és nincs elég matráz. A kórtermek zsúfolva vannak bete­gekkel és bizony megesik, hogy a nem ragadós betegségben szenvedő elkapja a másik beteg ra­gadós betegségét . . . így beszél egy kórházi orvos, aki nap - napi után kénytelen nézni, hogy mint pusztul az ember a kórházban a túlzsúfoltság miatt, és mint pusz­tul az ember, mert nincs elég kórház. A rettenetes, a tarthatatlan kórházi állapotok­ról a tiszti főorvos ma jelentést tett a közigazgatási bizottságnak. Ebben a jelentésben arról van szó, hogy az utolsó fél esztendőben milyenek voltak­ a kórházak. Természetesen ez a jelentés is azzal kezdődik, aminthogy tíz esztendő óta minden je­lentés azzal kezdődik, hogy nincs elég kórház, és ami van, az ugyannyira megtelt, hogy több be­teget már nem lehet benne elhelyezni. Felpana­szolja a tiszti főorvos, hogy az idült betegek szá­mára sincs már hely. Az idült betegek a többi beteget kiszorítják a kórtermekből és elfoglalják a szegények elől a szegényházat. Ezek számára is külön kórházat kellene építeni, sőt nagyon sür­gős szükség lenne egy új szegényházra. Felemlíti a jelentés, hogy egy újabb kolera­­veszedelem esetén szintén nagy zavarok támadná­nak, mert a főváros még máig sincsen berendez­kedve kolerajárvány esetére. Nincsen hely, ahol a kolerabetegeket elhelyezhetnék, nincs, ahol a koleragyanúsokat megfigyelhetnék, és ahová a k­oleragyanús betegek családtagjait 5—6 napra in­ternálni lehetne. Pedig nincs kizárva, hogy a kolera-veszedelem­­a tavaszszal ismét beköszönt és erre az eshetőségre készülni kellene. A vasúti ál­lomásokon orvosi készenlétet kellene berendezni. Megdöbbentő dolog az,­­amit a jelentés a ra­gadós betegségekről mond. A vidékről folyton­­folyvást hurcolják be a fővárosba a ragadós be­tegségeket. Gőzvasúton, villamoson és magán­­járművön egyre érkeznek és terjesztik Budapesten a legkülönbözőbb nyavalyákat. 1910. július 1 -től 1911. február 1-ig 668 ragadós betegségben szen­vedő jött föl a fővárosba a vonatokon és villamos-

Next