Világ, 1911. április (2. évfolyam, 77-102. szám)
1911-04-01 / 77. szám
Kaptár Rejtelmes örökség 1911. április 1. “«iTM’ \"Sy“f r eredetet sehogy sem fiz ugratások napja ism^nk, mia^t a április elsejeiugratások bolondos rítusa reánk. Tudós történetkutatók, szorgalmas etnográfusok, buzgó folkloristák különböző alapon és sokszorosan keresték már, micsoda korból való ez a mókás szokás, azonban az április elseje elég maliciózus volt hozzá, hogy bolondját járassa azokkal is, akik a tudományosság pápaszemén át igyekeztek fölfedezni: mi az eredete, hogy az esztendőnek egyik kiválasztott napján egyenesen virtus az embertársainkat becsapni. Hasztalan kutattak a jó tudósok. Magyarázatot és legendát találtak ugyan százat, de melyik kérkedhetne el vele, hogy ráakadt az igazira? Az egyik szerint a középkor derekából való ez a szokás, a másik szerint a kezdő keresztény korszakra nyúlik vissza az eredete, mások szerint pedig a derűs pogánykor visszfénye csillámlik benne vissza, amikor bohóskodással vezetjük be a bolondos, szeszélyes áprilist. Talán csakugyan e primitív időkből maradt ránk ez a tréfálózás, mert hiszen azugratás módjai rendszerint ma is atavisztikusan primitívek és leginkább az egyszerű, jámbor lelkek örömét teszi.. Mi többiek, felnőttebbek és ravaszdiabbak, az esztendő többi háromszázhatvannégy napján , sem teszünk egyebet, mint, hogy egymással a bolondját járatjuk és az április elseje már semmi különösebb örömet nem tartogat számunkra. Hanem az iskolás gyermekek és derék vidéki polgártársak agya ilyenkor mégis fortélyos tervektől fő és az ajkakon már előre ott úszik az «április bolondja» diadalmas, fölényes, boldog kiáltása. Az április bolondjai közül különben nem az a legmulatságosabb, akit becsaptak, hanem aki boszankodik rajta, hogy becsapták. És ezt a kis axiómát vigasztalásul előre is átnyújtjuk azoknak, akik holnap arra ébrednek, hogy valaki, bizony, az április jegyében túljárt az eszükön. Hiszen napjainkban a jó tréfa, a zamatos bohóság annyira ritka, hogy a tréfálózónak még akkor is meg kell bocsátani, ha véletlenül a hiúságunkat sebzi meg. Ami pedig — ugye — még az apagyilkosságnál is nagyobb bűn... Parasztok írta: Barta Lajos*) Szujkó Sándoraz öregapja befolyására Otthagyta az apósa házát, feleségét, gyerekeit és nagyapjánál tartózkodott. A fiatal Beremenyi ott éli a feleségénél, Marisnál Sándort, aki a menyecske unokatestvére. Beremenyi a kocsmába cipelte és ott összeverte Sándort, aki aztán el akart bujdosni, de mégis csak visszajött. Beremenyi otthagyta feleségét, most az apja jött el Szujkóékhoz, hogy a fiú visszajövetelének feltételeiről alkudjék az öreg Szujkóval és özvegy Bólinéval, Maris anyjával.Heves vita folyik. A vita közben nem veszi Szujkó észre, hogy Szorgalmas megint be akar jönni. Az öreg ember, magát nehezen bírva, roppant lassú léptekkel a hátsó ajtón át jön be. A beállott csendben egyszerre csak megszólal.) Szorgalmas: Aggyanak keetök duányt! Mér nem annak keetök soha duányt! Az egyezkedésbe benne van, hogy minden napra jár egy pakli duány, aztán ma öt éve sose annak keetök duányt. Aggyon keetök egy pakli duányt! Bort se annak keetök, pedig az is benne vet az egyezkedésbe, mike lemondtam a birtokra,... de keetök semmit se annak, menek az ügyvéddel, mer nem hiába attam át a fér tájt. Szujkó: Nézze kee, hogy a vackába kerüljön ! Vén szamár ! Mit akar kee ? dohányt ? Budapest, március 31. A fővárosnak pénzre van szüksége. Új beruházásokra kell a pénz. Évtizedes mulasztásokat kell helyrepótolni. Nincs elég kórházunk és ami van, az telistele. Nincs elég iskolánk, nincs elég lakás, rossz a közélelmezésünk, javítani kell rajta. Hozzákezdtünk a fürdők építéséhez; megkezdtük a városi gázgyár építését, ezeket be kell fejezni. De a nagy tervek egész serege vár megoldásra. És ezeknek a nagy terveknek a megvalósításához rengeteg pénz kell. A városnak pedig nincs pénze, tehát kölcsönpénzből, adósságra kell megcsinálni azokat az intézményeket, amelyek arra vannak hivatva, hogy a jövendő nagyszerv Budapestjének az új keretei legyenek. Régi, roskatag háztömbök közé, szűk és piszkos sikátorok helyén új, hatalmas utcákat akarnak hasítani, hogy világosságot, levegőt, egészséget és életet vigyenek a régi házak Isten nincs foga keenek, kiesik a pipa a szájába. (Nevet.) Szolgalmas: Jaj, de mikor vót, akko se attak. Szujkó: Na, vén bolond! Na, na! (erővel tuszkolja kifelé). Szolgalmas (miközben kifelé megy): Jaj énnekem. Jaj, de elátkozott az életem... Én huányozni akarok... Megájjatok csak, elmegyek az ügyvéddel... Az, elmegyek az ügyvédim!, keresse ki az igazságot... (Eszelősen eltotyog.) (Csend áll be, a két alkudozó fél némán ül egymással szemben, mint akik már elmondták az utolsó szót.) Bóiné (Szujkóhoz): Hát szőjjen már kee is valamit! Szujkó: Montam má, hogy nem iratok. Ami az enyém, az az enyém, azt ne kívánja el éntülem senki! Minek azt éntülem eekivánni ? Nem ment ám csak úgy megszorozni. Mire való ez a nagy irigység ? (Bereményihez) Ha te gyűjtötte vóna, neked is lenne. Mér nem acc te a fiadnak ? Ö. Bereményi: Hátszen nem viszem a temetőbe. Szujkó: Nem viszed ám, merhogy megeszi a kamat. Bóliné (Szujkónak): Hát ne kösse kee meg magát! Szujkó: Montam má , nem, aztán nem. Bóliné (ö. Beremenyihez) : Aztán menynyire gondot kee ? ö. Bereményi: Hát most legalább két fejtájra. Nem sok az a tizenhatba. Hogy hát legalább gazda legyen a tryerek is, nem a Samu kocsisa. *) Mutatvány szerzőnek a Magyar Színházban holnap, szombaton este bemutatóra kerülő négyfelvonásos drámájából. Ez a részlet a harmadik felvonás befejező jelenete. ____________ ________ » Előfizetési árak JHSpf Szerkesztő rég Egrez évre . , 28 K — ^ ker** nyÁr_utca 4 Inlás s at Cdi szabi szerint. ImUi nap, ünnep után is. II. évfolyam Budapest, 1911 SZOMBAT április 77. szám A főváros kölcsönei közé. Aszociális problémák, a reformok egész légiója vár a megvalósítás küszöbén. Türelmetlenkedik és lázadoz. A szegény emberek százezrei jobb sorsot követelnek, mert jobb sorsot érdemelnek. Olcsóbb lakást és olcsóbb kenyeret. Ehhez a sok mindenféléhez pedig sok pénz kell, milliók kellenek A szükséges milliókért fordult most a főváros a pénzpiachoz. A válasz, amit a nagy magyar bankoktól kapott, nem alkalmas arra, hogy eldicsekedjék vele. A budapesti nagy bankok olyan drágán kínálták a kölcsönt, hogy eljárásuk méltán meglepett mindenkit. Ha a külföld nagy városainak van szüksége pénzre, ha London, Páris vagy Berlin akarja hasznos beruházásokkal szolgálni a haladást, a fejlődést és a kultúrát, akkor az angol, francia és német bankárok két kézzel kínálják a pénzt. Franciaországban vagy Németországban a publikum kötelességének ismeri, hogy vásároljon szülővárosa kötvényeiből s ezzel elősegítse a város fejlődését. Külföldön még a pénznek is van szíve , külföldön még a bankigazgatókban is van lokálpatriotizmus. Nálunk ? ! Budapesten közönséges préda a főváros, ha pénzre van szüksége. Itt csak egy szempont játszik szerepet, a minél nagyobb haszon. Itt nyerni, mindenki csak nyerni akar ezen a mi szegény fővárosunkon, úgy kezelik, mint egy megszorult adóst. Budapesten kartellbe B ói n é (Szujkóhoz): Hát nem száni be rá magát ? Szujkó: Soha ! Soha ! B ó i n é (Szujkóhoz): De nem úgy van ám az! Ha má éppen ki kell mondani. Mert nem vót ámaz la fertáj se mindig annyid meg ez a ház se vót mindig ijen ház, meg a szőlő se vót ám mindig ijen szőlő. Az én erőm is abba veszett oda. Én azt akarom, hogy a lányom ne érjen fele magába. Mer, ha keenek nem unokája, nekem a lányom. Szujkó: Te ! Te ! Te! (Maris, aki eddig is hallgatódzott a folyosón. Az érdeklődés folytán mind jobban előrejön, az utóbbi szavaknál már a hátsó üvegajtó mögött áll, amit a színpadról is látni.) Bóliné: Vagy azt akariaee, hogy az egész falué legyen, ő is, meg a becsülete is. Hogy hurcolják vázig ütet is, meg a hírét is ? Azt én nem engedem, még avérem árán se. Szujkó (fölugrik): Hát mit akartok ti énvelem ? Meg akartokni ? El akartok veszejteni ? (mint aki hirtelen ráeszmél valamire. Patkányméreggel ?... De én nem eszem mám meg, én nem hagyom ám magam ! Inkább'... Maris (aki most jön be a hátsó ajtón)! Hallom, hogy kee nem akar íratni. Csak hogy nem úgy van az, mer én azt akarom, hölgy, visszagyűjjön az uram! Az én uram, hát éljön is velem ! Szujkó: Hát te is a nyakamra teszed a kést! Te is ! De én... (Felkapja a széket, hogy hozzá vágja, de Bóliné kikapja azt a kezéből. Egyszerre nyílik a baloldali ajtó, Sándor ki akar jönni, de még mielőtt észrevennék, hogy ki van ott, ijedten visszahúzódik, becsapva az ajtót.) Mi az? Ki van éjfél?