Világ, 1911. április (2. évfolyam, 77-102. szám)

1911-04-01 / 77. szám

K­aptár Rejtelmes örökség 1911. április 1. “«iTM’ \"Sy“f r eredetet sehogy sem fiz ugratások napja ism^nk, mia^t a április elsejei­­ugra­tások bolondos rítusa reánk. Tudós történetkutatók, szorgalmas et­nográfusok, buzgó folkloristák különböző ala­pon és sokszorosan keresték már, micsoda korból való ez a mókás szokás, azonban az április elseje­ elég m­aliciózus volt hozzá, hogy bolondját járassa azokkal is, akik a tudomá­nyosság pápaszemén át igyekeztek fölfedezni: mi az eredete, hogy az esztendőnek egyik ki­választott napján egyenesen virtus az ember­társainkat becsapni. Hasztalan kutattak a jó tudósok. Magyarázatot és legendát találtak ugyan százat, de melyik kérkedhetne el vele, hogy r­áakadt az igazira? Az egyik szerint a középkor derekából való ez a szokás, a má­sik szerint a kezdő keresztény korszakra nyú­lik vissza az eredete, mások szerint pedig a derűs pogánykor visszfénye csillámlik benne vissza, amikor bohóskodással vezetjük be a bolondos, szeszélyes áprilist. Talán csakugyan e primitív időkből maradt ránk ez a tréfálózás, mert hiszen az­­ugratás módjai rendszerint ma is atavisztikusan primitívek és leginkább az egyszerű, jámbor lelkek örömét teszi.. Mi töb­biek, felnőttebbek és ravaszdiabbak, az esz­tendő többi háromszázhatvannégy napján , sem teszünk egyebet, mint, hogy egymással a bo­londját járatjuk és az április elseje már semmi különösebb örömet nem tartogat számunkra. Hanem az iskolás gyermekek és derék vidéki polgártársak agya ilyenkor mégis fortélyos tervektől fő és az ajkakon már előre ott úszik az «április bolondja» diadalmas, fölé­nyes, boldog kiáltása. Az április bolondjai kö­zül különben nem az a legmulatságosabb, akit becsaptak, hanem aki boszankodik rajta, hogy becsapták. És ezt a kis axiómát vigasztalá­sul előre is átnyújtjuk azoknak, akik holnap arra ébrednek, hogy valaki, bizony, az április jegyében túljárt az eszükön. Hiszen napjaink­ban a jó tréfa, a zamatos bohóság annyira ritka, hogy a tréfálózónak még akkor is meg kell bocsátani, ha véletlenül a hiúságunkat sebzi meg. Ami pedig — ugy­e — még az apagyilkosságnál is nagyobb bűn... Parasztok írta: Barta Lajos*) Szujkó Sándor­­az öregapja befolyására Otthagyta az apósa házát, feleségét, gyere­keit és nagyapjánál tartózkodott. A fiatal Be­­remenyi ott­ éli a feleségénél, Marisnál Sán­dort, aki a menyecske unokatestvére. Bere­­menyi a kocsmába cipelte és ott összeverte Sándort, aki aztán el akart­ bujdosni, de mégis csak visszajött. Beremenyi otthagyta felesé­gét, most az apja jött el Szujkóékhoz, hogy a fiú vissza­jövetelének feltételeiről alkudjék az öreg Szujkóval és özvegy Bólinéval, Maris anyjával.­­Heves vita folyik. A vita közben nem veszi Szujkó észre, hogy Szorgalmas megint be akar jönni. Az öreg ember, magát nehe­zen bírva, roppant lassú léptekkel a hátsó ajtón át jön be. A beállott csendben egy­szerre csak megszólal.) Szorgalmas: Aggyanak keetök duányt! Mér nem annak keetök soha duányt! Az egyez­­kedésbe benne van, hogy minden napra jár egy pakli duány, aztán ma öt éve sose an­nak keetök duányt. Aggyon keetök egy pakli duányt! Bort se annak keetök, pedig az is benne vet az egyezkedésbe, mike lemondtam a birtokra,... de keetök semmit se annak, menek az ügyvéddel, mer nem hiába att­am át a fér tájt. Szujkó: Nézze kee, hogy a vackába ke­­rüljön ! Vén szamár ! Mit akar kee ? dohányt ? Budapest, március 31. A fővárosnak pénzre van szüksége. Új beruházásokra kell a pénz. Évtizedes mulasztásokat kell helyrepótolni. Nincs elég kórházunk és ami van, az telistele. Nincs elég iskolánk, nincs elég lakás, rossz a közélelmezésünk, javítani kell rajta. Hozzákezdtünk a fürdők építéséhez; megkezdtük a városi gázgyár építését, ezeket be kell fejezni. De a nagy tervek egész serege vár megoldásra. És ezeknek a nagy terveknek a megvalósításához rengeteg pénz kell. A városnak pedig nincs pénze, tehát kölcsönpénzből, adós­ságra kell megcsinálni azokat az intéz­ményeket, amelyek arra vannak hivatva, hogy a jövendő nagysze­rv Budapestjének az új keretei legyenek. Régi, roskatag háztömbök közé, szűk és piszkos sikáto­rok helyén új, hatalmas utcákat akarnak hasítani, hogy világosságot, levegőt, egész­séget és életet vigyenek a régi házak Isten nincs foga keenek, kiesik a pipa a szá­­jába. (Nevet.) Szolgalmas: Jaj, de mikor vót, akko se attak. Szujkó: Na, vén bolond! Na, na! (erő­vel tuszkolja kifelé). Szolgalmas (miközben kifelé megy): Jaj énnekem. Jaj, de elátkozott az életem... Én huányozni akarok... Megájjatok csak, el­megyek az ügyvéddel... Az, elmegyek az ügy­védim!, keresse ki az igazságot... (Eszelősen eltotyog.) (Csend áll be, a két alkudozó fél némán ül egymással szemben, mint akik már el­mondták az utolsó szót.) B­ó­­­i­n­é (Szujkóhoz): Hát szőj­jen már kee is valamit! Szujkó: Montam má, hogy nem iratok. Ami az enyém, az az enyém, azt ne kívánja el éntülem senki! Minek azt éntülem eeki­­vánni ? Nem ment ám csak úgy­ megszorozni. Mire való ez a nagy irigység ? (Bereményi­­hez) Ha te gyűjtötte vóna, neked is lenne. Mér nem acc te a fiadnak ? Ö. B­e­reményi: Hátszen nem viszem a temetőbe. Szujkó: Nem viszed ám, merhogy meg­eszi a kamat. Bóliné (Szujkónak): Hát ne kösse kee meg magát! Szujkó: Montam má , nem, aztán nem. B­ó­l­i­n­é (ö. Beremenyihez) : Aztán meny­nyire gondot kee ? ö. Bereményi: Hát most legalább két fejtájra. Nem sok az a tizenhatba. Hogy hát leg­alább gazda legyen a tryerek is, nem a Samu kocsisa. *) Mutatvány szerzőnek a Magyar Színházban hol­nap, szombaton este bemutatóra kerülő négyfelvonásos drámájából. Ez a részlet a harmadik felvonás befejező jelenete. ____________ ________ » Előfizetési árak JHSpf Szerkesztő rég Egrez évre . , 28 K — ^ ker** nyÁr_ut­ca 4 Inl­­­ás s at Cd­­­i szabi szerint. ImUi nap, ünnep után is. II. évfolyam Budapest, 1911 SZOMBAT április 77. szám A főváros kölcsönei közé. Aszociális problémák, a reformok egész légiója vár a megvalósítás küszö­bén. Türelmetlenkedik és lázadoz. A sze­gény emberek százezrei jobb sorsot kö­vetelnek, mert jobb sorsot érdemelnek. Olcsóbb lakást és olcsóbb kenyeret. Ehhez a sok mindenféléhez pedig sok pénz kell, milliók kellenek A szükséges milliókért fordult most a főváros a pénzpiachoz. A válasz, amit a nagy magyar bankoktól kapott, nem al­kalmas arra, hogy eldicsekedjék vele. A budapesti nagy bankok olyan drágán kínálták a kölcsönt, hogy eljárásuk méltán meglepett mindenkit. Ha a külföld nagy városainak van szüksége pénzre, ha London, Páris vagy Berlin akarja hasznos beruházásokkal szolgálni a haladást, a fejlődést és a kultúrát, akkor az angol, francia és német banká­rok két kézzel kínálják a pénzt. Francia­­országban vagy Németországban a publi­kum kötelességének ismeri, hogy vásároljon szülővárosa kötvényeiből s ezzel elősegítse a város fejlődését. Külföldön még a pénz­nek is van szíve , külföldön még a bank­igazgatókban is van lokálpatriotizmus. Nálunk ? ! Budapesten közönséges préda a főváros, ha pénzre van szüksége. Itt csak egy szempont játszik szerepet, a minél nagyobb haszon. Itt nyerni, min­denki csak nyerni akar ezen a mi sze­gény fővárosunkon, úgy kezelik, mint egy megszorult adóst. Budapesten kartellbe B ó­­­i n é (Szujkóhoz): Hát nem száni b­e rá magát ? Szujkó: Soha ! Soha ! B ó­­ i n é (Szujkóhoz): De nem úgy van ám az! Ha má éppen ki kell mondani. Mert nem vót ám­­az la fertáj se mindig annyid meg ez a ház se vót mindig ijen ház, meg a szőlő se vót ám mindig ijen szőlő. Az én erőm is abba veszett oda. Én azt akarom,­ hogy a lányom ne érjen fele magába. Mer, ha keenek nem unokája, nekem a lányom. Szujkó: Te ! Te ! Te! (Maris, aki eddig is hallgatódzott a fo­lyosón. Az érdeklődés folytán mind jobban előrejön, az utóbbi szavaknál már a hátsó üvegajtó mögött áll, amit a színpadról is látni.) Bóliné: Vagy azt akari­aee, hogy az egész falué legyen, ő is, meg a becsülete is. Hogy hurcolják vázig ütet is, meg a hírét is ? Azt én nem engedem, még a­­vérem árán se. Szujkó (fölugrik): Hát mit akartok ti énvelem ? Meg akartok­­ni ? El akartok ve­­szejteni ? (mint aki hirtelen ráeszmél valamire.­ Patkányméreggel ?... De én nem eszem m­ám­ meg, én nem hagyom ám magam ! Inkább'... Maris (aki most jön be a hátsó ajtón)! Hallom, hogy kee nem akar íratni. Csak hogy nem úgy van az, mer én azt akarom, hölgy, visszagyűjjön az uram! Az én uram, hát éljön is velem ! Szujkó: Hát te is a nyakamra teszed a kést! Te is ! De én... (Felkapja a széket, hogy hozzá vágj­a, de Bóliné kikapja azt a ke­zéből. Egyszerre nyílik a baloldali ajtó, Sán­­dor ki akar jönni, de még mielőtt észreven­­nék, hogy ki van ott, ijedten visszahúzódik, becsapva az ajtót.) Mi az? Ki van éjfél?

Next