Világ, 1911. június (2. évfolyam, 128-153. szám)

1911-06-04 / 131. szám

Vasárnap Mikor Szicíliában a narancsfák elkezdenek vi­rágozni, már akkor elkezdik csinálni és folyton csinálják azokat a ládákat, melyekbe majd legu­rulnak a sárga-piros narancsok... hol van még az idő, mikor még a virágból narancs lesz, de már szögezik, szünetlenül szögezik a ládákat... A pesti temetőkben mindig ássák a sírokat. A pesti temetőkben folyton temetnek; a halottak utján folyston gurulnak a halottak ... I * Kétoldalt platánok és vadgesztenyék haj­lanak a Németvölgyi-útin. Lenn a völgyben visz a farkasréti villamos; a halottak mennek, a villamos robog, csengője cseneg, mintha föl akarná költeni a hegyeket, a szétszórt házakat és a halottakat... A hegyek már élnek, zölden és boldogan merengnek, a házak ablakában virág nyílik, a kocsmák ajtaja mind nyitva... És mit törődjék egy halottal egy temetkezési kocsis, hiszen akik szerették, mind otthagyták már, egyedül nyugszik, a fizetett dísz szétoszlott, a gyertyák elaludtak, az ezüstzsinóros, csákói halott­ testőrök hazasiettek... miért csak ő törőd­jék a halottal? Mikor az után olyan sok kocsma van! Miért szegték be kocsmákkal a halottak útját!... És a kocsmaajtók előtt gyakorta állnak cél­talan gyászkocsik; feketék vagy fehérek és kékek; üresen, bánat és hangulat nélkül állnak ott, csak árva lovai húsúinak... * Van egy fekete kocsi; hosszúkás, fekete, min­den oldalról zárt; olyan, mint egy gyalult, feke­tére festett hosszúkás láda; úgy hívják, hogy karriól. A karriól bejárja mindennap a neki elő­írt kórházakét és fölszedi ott a kis koporsókat. Gyermmekkoporsókat, gyalulatlanokat, kicsinyeket.­­A karriól is kigördül a halottak útjára, mert a karriól viszi azokat a semmiségbe átfakult drága kicsinyeket, akik soha többé már nem nevetnek, sohasem futkosnak és sohasem nőnek annál a pirinyónál nagyobbra, mint ahol elérte és megölte őket a halál... Csak karrierban, csak gyalulatlan koporsóban és nem is egyenként, hanem többedmagukkal teszik őket egy sírba, künn a temetők szélén, a leg­olcsóbb helyek legolcsóbb helyén, mert a halot­tak utjának ezen vándorai, ingyen mennek ezen az utón, talán életükben először kocsin! Kocsin is, ingyen is, de koporsóban is! Ingyen kocsin, ingyen koporsóban, ingyen sírba... Mert ők Buda­pest főváros vendégei­ jöttek, mert az semmibe sem került; két forró test szomorú gyönyörébe és a születés gyötrelmeibe csupán... de a halottak útján koporsóban, kocsin fölvonulni, az már a szegénységtől nem telik. Délután indul a karb­ól, de mire a temetőbe ér, már sötét este lesz, így mondja ezt a pa­­rancs. Este lesz, mert hisz ők Eredik? össze a menhelyek halottait is! A koldusok és a névte­lenek szállítói ők. Megérkeznek éjszaka a teme­tőbe. Az őr megkérdezi: — Hány van ma? A kocsis felel és az éj halottjai kigurulnak a sírhoz. Sírásók kinyitják a karriert, kihúzzák a gyalulatlan koporsókat, hónuk alá kapnak egyet­­egyet és beviszik a közös sírhoz, abba lerakják őket. A beföldelés, az csak holnap történik meg. Mentem egyszer a hatottak útja mellett az éjszakában, jött éppen a karb­ól. Az útszélen ott lámpa már nincs, sok-sok csillag szikrázik a mély égen, a hegyek álmodnak... jön a karriól, két szürke húzza, "két lámpájában­ két gyertya ég, a bakon két ember ül, egy ember, meg egy kocsis... ' ,jön a karriól... a kocsis, hallom, duddl... éj­szaka van, benn a karriólban feküsznek a kis gyalulatlan koporsók és mögöttük és körülöttük az egész világot betöltve: a szerelem és a nyo­mor ... kicsinyek, gyalulatlan koporsóban fekvők, az egyik szegény, a másik névtelen; éjszakából jöttek és most örök éjszakába vesznek... Nagy, sárga csillagok égtek az égen; sejtel­mes hegyek feküdtek a sötétben, hűvösség és illat szállt az éjben. — Mondja csak, — szólt a­ karrier kocsija a mellette ülőhöz — hogy van az a nóta, hogy: «Sólyom madár rakja fészkét a sziklán ?»... Barta Lajos, VILÁ, igj.1. június 4. 38 Készül a magyar mozi Faludi Miklós tervei - Filmgyár és fölvételi színház Budapesten Magyar képek a világforgalomban A mozi... Pár esztendő alatt a föld alól bújtak­­elő a mozi-színházak Budapesten. Nem is pesti ember, akinek meg ne lenne a törzs­mozija, amint megvan törzskávéháza. «A kávé­házak városa» védjegyet, melyet ráillesztet­tünk Budapest (Made in Hungary) homlokára, a szabadalmi hivatalban egész jogosan átvál­toztathatjuk a­­mozik városáéra. Sehol annyi mozi-színház és sehol annyi mozira éhes ember, mint Budapesten. És igazunk van, ha ennek a mohó szomjasságnak okát a furcsa pesti kul­túrában keressük. A pesti ember nemcsak azért jár moziba, hogy szórakozzék és végignevessen derűsen néhány negyedórát. A kávéház ké­nyelme, fényes lámpái, csillogó ablakai kárpó­tolják az otthonáért, ami nincs, szűk odúkért, hónapos szobákért, kopott bútorokért. A sa­vanyú pesti életben, ahonnan mindenki me­nekülni szeretne, ahol mindenki kápráza­­tában él egy fényes üzlet, egy jólétre, ké­nyelemre lendítő naiv vállalkozás, a Budapest­ben, melynek köreihez senki nincs hozzánőve, é­s a legszebb fantáziákat röpíti elénk a mozi. Budapest gondolkozásában kalandor-város, itt mindenkiben egy­ kis condottieri veszett el, s ha elveszett, a fajta vágyait még ott­ viseli a szíve alatt. A pesti ember nyugtalan és kalan­dos ábrándjainak, békétlenségének legalkal­masabb táplálója a mozi, amely új országokat, új­ partokat, új életlehetőségeket varázsol eléje néhány pillanat alatt. Budapestnek­ nél­külözhetetlen életöröme a mozi. És amint a mindig zsúfolt mozi­színházak­­ban egy-egy kép lepereg, a vásznon megjelenik a Pathé Ft­eres gall kakasa és diadalmas kuko­rékolással nyújtja nyakát előre, jön az Itala filmj a­­Milano film, a Gaumont, az Edison-gyár védjegye, csupa külföldi vállalat, ügyesség, üz­leti szellem és ügyes ötlet dicsérője: a pesti mozik filmjeit mind külföldi gyár gyártja, a­­ felvételek mind külföldi színpadokon, idegen­­ színészekkel történnek. Ami egymagában véve nem lenne baj, de így megtörténik az a külö­nös dolog, hogy a mozi­közönség magyar ese­ményekről egyáltalában nem értesül, — néha­napján, ha megjelenik egy-egy rezegős, elmo­sódott, szembántó és fakó magyar kép. — Ma­gyar vidék a mozi vásznán nem szerepel és ami kulturszempontból is valósággal szomorú: Magyarorsz­ág telje­sen ki van zárva a világ összes mozgó­ szính­ázaiból. Magyar táj, magyar város, viselet, érdekesség, magyar szenzációs esemény, a világ mozijaiban sehol bemutatásra nem kerül. Ezért egészen szenzációs Faludi Miklós­nak, a Vígszínház igazgatójának vállalkozása. Faludi megalapította a­­Hunnia Biograf Tár­­saság­­ot, amelynek felvevő mozi-színpada lesz Budapesten, felvételeket készít Magyarország­ról és magyar eseményekről országszerte is beviszi a magyar filmeket a világforgalomba. A nyáron már munkába fog a magyar mozi és őszre kibocsátja filmjeit a világpiacra. (Mit mond Faludi) Munkatársunk felkereste Faludi Miklóst, hogy érdekes tervei felől tudakozódjék. A Vígszínház igazgatósági irodájában látogatta meg, német mű­vésznők jókedvű csacsogása verte fel a színpadi bejárót, amint az utca aszfaltján valcereztek és sze­repet próbálgattak, de most mindez a zaj, ese­mény nem érdekli Faludit. Ő most terveivel kiköl­tözött a Vígszínházból, m­elyben kiköltözött, dol­gozószobájának asztalán a «Mozgófénykép Híradó», francia, amerikai és olasz kinema-lapok. Minden országnak kivétel nélkül, még a leg­messzebb eső keleti országoknak is, meg van a maga film­gyára, — mondja, amikor tervei felől kérdezem. — Igazán aktuális volt, hogy végre a miénk is meg legyen. Én hivatott­ságot éreztem ma­gamban, hogy­ megcsináljam, jogot formáltam, hogy éppen én fogják hozzá, mert a szükséges pénzzel rendelkezem és meg­vannak a színházi tapasztala­taim. Mert hangsúlyoznom kell, hogy nemcsak ipari, hanem művészi vállalkozásról van itt szó. Mi arra a tapasztalatra jutottunk, hogy a közönség nem­ szereti moziban a véres drámákat, szomorú tra­gédiákat. Éppen ellenkezőleg a friss, derűs, kacag­tató jeleneteket, a népies, mulattató képeket ked­veli. És mi ilyen kedves, humoros darabokat, öt­letes jeleneteket akarunk szállítani neki. Az ilyen darabokhoz kiváló írók, csattanó ötletek és kitűnő színészek kellenek. Én pedig —­ és vállalkozásom sikere ebben van — mindezekkel rendelkezem. Külföldön a legnagyobb írók, például Ana­­tole France, Rostand, vagy vegyük Hauptmann, nem írnak ilyenszerű darabokat, kicsiny, ismeretlen írók ötletei alapján állítanak össze egy-egy darabot. (Magyar mozi­darabok) Én pedig máris a legkiválóbb magyar írók­kal rendelkezem. Elég, ha annyit mondok, hogy munkatársaim között vannak Molnár Ferenc, B­r­ó­d­y Sándor és a java magyar írók. Amióta pedig a tervem nyilvánosságra került, egymásután halmoznak el a legpompásabb ötletekkel. — A Vígszínházé lesz a vállalkozás? — kér­dezem.­­ — Egyáltalán nem. Kérem is, cáfolja meg ezeket a híreszteléseket. Egyedül az én vállalatom. Már a külső cégem is megalakult: «Hunnia Biograf Társaság» a neve. És különben is nemcsak a Vígszínház művészeire szorítkozom. Ha valamelyik kiváló magyar színészt alkalmasnak ta­lálom egy-egy szerep eljátszására, külön felszó­lítom. (Színészet és színpad) Nem is lesz ezek szerint, rendes társulatom­ . S­anem­ egyes alkalmakra, esetről-esetre szerződ­te- t­tem a színészeket. Természetesen nekik sem lesz­­ rendes évi fizetésük, hanem fellépti díjakat kap­nak, még pedig a honoráriumuk kétharmad részét megkapják mindjárt a próbák után, egyharmad része per­ig bent marad kauciónak s csak akkor, kapják meg, ha sikerül és forgalomba kerül a film. Színtársulatom tehát nem lesz, hanem lesz színpadom. — Hol épül a mozi­színház, ahol a felvételek nagyszerű helyei Budapest közelében, az egyik kit­­történnek ? — Még magára sem tudom. Kiszemeltem köl­­önösen alkalmas két h­oldnyi kerttel, ahol a sza­badban a legszebb felvételek készülhetnek, svü­­lö­nben ne gondoljon valami különös nagy kőszín­­házra. Egyszerű deszka-színpad lesz az, hanem ma­gának a színpadnak a megszerkesztése lesz kissé különös és elüt a mi rendes színpadjainktól. Tető­zete hol szabad, hol üveggel fedett, hogy árnyé­kot és fényt tudjunk hozni az alakokra, amint akar­juk, a zsinórpadlása is speciális, azonkívül — mondom — egy teljes színpad, sülyesztővel. Csak az a különbség, hogy ott nem kell zárt szobát ad­nunk, amint ön is megfigyelhette, csak egy szoba­­sarkot, mert a moziban az összes színpadi fel­vételek egy-egy szoba sarkába vannak ügyesen szorítva. (A magyar film a világforgalomban) — A szoros művészi vállalkozástól eltekintve, van azonban az én mozigyáramnak igen fontos kulturális háttere is. Mert én nem csak darabokat játszatok és színpadi felvételeket készítek, hanem a felvételek nagy része a természetben kint törté­nik, plein-aire-ben, ahol mindenütt magyar tájak kerülnek a filmekre. H Ha például szükséges, akkor leutazunk a Balaton partjára, vagy a Tátrába, megcsinálni a művészekkel egy-egy filmet. És ezen­kívül lesznek egyenes természeti felvételeink, ma­gyar vidékek, városok, etnográfiai érdekességek, magyar tájak külön ismertetődnek. S hogy ez mi-

Next