Világ, 1911. június (2. évfolyam, 128-153. szám)
1911-06-04 / 131. szám
Vasárnap Mikor Szicíliában a narancsfák elkezdenek virágozni, már akkor elkezdik csinálni és folyton csinálják azokat a ládákat, melyekbe majd legurulnak a sárga-piros narancsok... hol van még az idő, mikor még a virágból narancs lesz, de már szögezik, szünetlenül szögezik a ládákat... A pesti temetőkben mindig ássák a sírokat. A pesti temetőkben folyton temetnek; a halottak utján folyston gurulnak a halottak ... I * Kétoldalt platánok és vadgesztenyék hajlanak a Németvölgyi-útin. Lenn a völgyben visz a farkasréti villamos; a halottak mennek, a villamos robog, csengője cseneg, mintha föl akarná költeni a hegyeket, a szétszórt házakat és a halottakat... A hegyek már élnek, zölden és boldogan merengnek, a házak ablakában virág nyílik, a kocsmák ajtaja mind nyitva... És mit törődjék egy halottal egy temetkezési kocsis, hiszen akik szerették, mind otthagyták már, egyedül nyugszik, a fizetett dísz szétoszlott, a gyertyák elaludtak, az ezüstzsinóros, csákói halott testőrök hazasiettek... miért csak ő törődjék a halottal? Mikor az után olyan sok kocsma van! Miért szegték be kocsmákkal a halottak útját!... És a kocsmaajtók előtt gyakorta állnak céltalan gyászkocsik; feketék vagy fehérek és kékek; üresen, bánat és hangulat nélkül állnak ott, csak árva lovai húsúinak... * Van egy fekete kocsi; hosszúkás, fekete, minden oldalról zárt; olyan, mint egy gyalult, feketére festett hosszúkás láda; úgy hívják, hogy karriól. A karriól bejárja mindennap a neki előírt kórházakét és fölszedi ott a kis koporsókat. Gyermmekkoporsókat, gyalulatlanokat, kicsinyeket.A karriól is kigördül a halottak útjára, mert a karriól viszi azokat a semmiségbe átfakult drága kicsinyeket, akik soha többé már nem nevetnek, sohasem futkosnak és sohasem nőnek annál a pirinyónál nagyobbra, mint ahol elérte és megölte őket a halál... Csak karrierban, csak gyalulatlan koporsóban és nem is egyenként, hanem többedmagukkal teszik őket egy sírba, künn a temetők szélén, a legolcsóbb helyek legolcsóbb helyén, mert a halottak utjának ezen vándorai, ingyen mennek ezen az utón, talán életükben először kocsin! Kocsin is, ingyen is, de koporsóban is! Ingyen kocsin, ingyen koporsóban, ingyen sírba... Mert ők Budapest főváros vendégei jöttek, mert az semmibe sem került; két forró test szomorú gyönyörébe és a születés gyötrelmeibe csupán... de a halottak útján koporsóban, kocsin fölvonulni, az már a szegénységtől nem telik. Délután indul a karból, de mire a temetőbe ér, már sötét este lesz, így mondja ezt a parancs. Este lesz, mert hisz ők Eredik? össze a menhelyek halottait is! A koldusok és a névtelenek szállítói ők. Megérkeznek éjszaka a temetőbe. Az őr megkérdezi: — Hány van ma? A kocsis felel és az éj halottjai kigurulnak a sírhoz. Sírásók kinyitják a karriert, kihúzzák a gyalulatlan koporsókat, hónuk alá kapnak egyetegyet és beviszik a közös sírhoz, abba lerakják őket. A beföldelés, az csak holnap történik meg. Mentem egyszer a hatottak útja mellett az éjszakában, jött éppen a karból. Az útszélen ott lámpa már nincs, sok-sok csillag szikrázik a mély égen, a hegyek álmodnak... jön a karriól, két szürke húzza, "két lámpájában két gyertya ég, a bakon két ember ül, egy ember, meg egy kocsis... ' ,jön a karriól... a kocsis, hallom, duddl... éjszaka van, benn a karriólban feküsznek a kis gyalulatlan koporsók és mögöttük és körülöttük az egész világot betöltve: a szerelem és a nyomor ... kicsinyek, gyalulatlan koporsóban fekvők, az egyik szegény, a másik névtelen; éjszakából jöttek és most örök éjszakába vesznek... Nagy, sárga csillagok égtek az égen; sejtelmes hegyek feküdtek a sötétben, hűvösség és illat szállt az éjben. — Mondja csak, — szólt a karrier kocsija a mellette ülőhöz — hogy van az a nóta, hogy: «Sólyom madár rakja fészkét a sziklán ?»... Barta Lajos, VILÁ, igj.1. június 4. 38 Készül a magyar mozi Faludi Miklós tervei - Filmgyár és fölvételi színház Budapesten Magyar képek a világforgalomban A mozi... Pár esztendő alatt a föld alól bújtakelő a mozi-színházak Budapesten. Nem is pesti ember, akinek meg ne lenne a törzsmozija, amint megvan törzskávéháza. «A kávéházak városa» védjegyet, melyet ráillesztettünk Budapest (Made in Hungary) homlokára, a szabadalmi hivatalban egész jogosan átváltoztathatjuk amozik városáéra. Sehol annyi mozi-színház és sehol annyi mozira éhes ember, mint Budapesten. És igazunk van, ha ennek a mohó szomjasságnak okát a furcsa pesti kultúrában keressük. A pesti ember nemcsak azért jár moziba, hogy szórakozzék és végignevessen derűsen néhány negyedórát. A kávéház kényelme, fényes lámpái, csillogó ablakai kárpótolják az otthonáért, ami nincs, szűk odúkért, hónapos szobákért, kopott bútorokért. A savanyú pesti életben, ahonnan mindenki menekülni szeretne, ahol mindenki káprázatában él egy fényes üzlet, egy jólétre, kényelemre lendítő naiv vállalkozás, a Budapestben, melynek köreihez senki nincs hozzánőve, és a legszebb fantáziákat röpíti elénk a mozi. Budapest gondolkozásában kalandor-város, itt mindenkiben egy kis condottieri veszett el, s ha elveszett, a fajta vágyait még ott viseli a szíve alatt. A pesti ember nyugtalan és kalandos ábrándjainak, békétlenségének legalkalmasabb táplálója a mozi, amely új országokat, új partokat, új életlehetőségeket varázsol eléje néhány pillanat alatt. Budapestnek nélkülözhetetlen életöröme a mozi. És amint a mindig zsúfolt moziszínházakban egy-egy kép lepereg, a vásznon megjelenik a Pathé Fteres gall kakasa és diadalmas kukorékolással nyújtja nyakát előre, jön az Itala filmj aMilano film, a Gaumont, az Edison-gyár védjegye, csupa külföldi vállalat, ügyesség, üzleti szellem és ügyes ötlet dicsérője: a pesti mozik filmjeit mind külföldi gyár gyártja, a felvételek mind külföldi színpadokon, idegen színészekkel történnek. Ami egymagában véve nem lenne baj, de így megtörténik az a különös dolog, hogy a moziközönség magyar eseményekről egyáltalában nem értesül, — néhanapján, ha megjelenik egy-egy rezegős, elmosódott, szembántó és fakó magyar kép. — Magyar vidék a mozi vásznán nem szerepel és ami kulturszempontból is valósággal szomorú: Magyarország teljesen ki van zárva a világ összes mozgó színházaiból. Magyar táj, magyar város, viselet, érdekesség, magyar szenzációs esemény, a világ mozijaiban sehol bemutatásra nem kerül. Ezért egészen szenzációs Faludi Miklósnak, a Vígszínház igazgatójának vállalkozása. Faludi megalapította aHunnia Biograf Társaságot, amelynek felvevő mozi-színpada lesz Budapesten, felvételeket készít Magyarországról és magyar eseményekről országszerte is beviszi a magyar filmeket a világforgalomba. A nyáron már munkába fog a magyar mozi és őszre kibocsátja filmjeit a világpiacra. (Mit mond Faludi) Munkatársunk felkereste Faludi Miklóst, hogy érdekes tervei felől tudakozódjék. A Vígszínház igazgatósági irodájában látogatta meg, német művésznők jókedvű csacsogása verte fel a színpadi bejárót, amint az utca aszfaltján valcereztek és szerepet próbálgattak, de most mindez a zaj, esemény nem érdekli Faludit. Ő most terveivel kiköltözött a Vígszínházból, melyben kiköltözött, dolgozószobájának asztalán a «Mozgófénykép Híradó», francia, amerikai és olasz kinema-lapok. Minden országnak kivétel nélkül, még a legmesszebb eső keleti országoknak is, meg van a maga filmgyára, — mondja, amikor tervei felől kérdezem. — Igazán aktuális volt, hogy végre a miénk is meg legyen. Én hivatottságot éreztem magamban, hogy megcsináljam, jogot formáltam, hogy éppen én fogják hozzá, mert a szükséges pénzzel rendelkezem és megvannak a színházi tapasztalataim. Mert hangsúlyoznom kell, hogy nemcsak ipari, hanem művészi vállalkozásról van itt szó. Mi arra a tapasztalatra jutottunk, hogy a közönség nem szereti moziban a véres drámákat, szomorú tragédiákat. Éppen ellenkezőleg a friss, derűs, kacagtató jeleneteket, a népies, mulattató képeket kedveli. És mi ilyen kedves, humoros darabokat, ötletes jeleneteket akarunk szállítani neki. Az ilyen darabokhoz kiváló írók, csattanó ötletek és kitűnő színészek kellenek. Én pedig — és vállalkozásom sikere ebben van — mindezekkel rendelkezem. Külföldön a legnagyobb írók, például Anatole France, Rostand, vagy vegyük Hauptmann, nem írnak ilyenszerű darabokat, kicsiny, ismeretlen írók ötletei alapján állítanak össze egy-egy darabot. (Magyar mozidarabok) Én pedig máris a legkiválóbb magyar írókkal rendelkezem. Elég, ha annyit mondok, hogy munkatársaim között vannak Molnár Ferenc, Bródy Sándor és a java magyar írók. Amióta pedig a tervem nyilvánosságra került, egymásután halmoznak el a legpompásabb ötletekkel. — A Vígszínházé lesz a vállalkozás? — kérdezem. — Egyáltalán nem. Kérem is, cáfolja meg ezeket a híreszteléseket. Egyedül az én vállalatom. Már a külső cégem is megalakult: «Hunnia Biograf Társaság» a neve. És különben is nemcsak a Vígszínház művészeire szorítkozom. Ha valamelyik kiváló magyar színészt alkalmasnak találom egy-egy szerep eljátszására, külön felszólítom. (Színészet és színpad) Nem is lesz ezek szerint, rendes társulatom . Sanem egyes alkalmakra, esetről-esetre szerződte- ttem a színészeket. Természetesen nekik sem lesz rendes évi fizetésük, hanem fellépti díjakat kapnak, még pedig a honoráriumuk kétharmad részét megkapják mindjárt a próbák után, egyharmad része perig bent marad kauciónak s csak akkor, kapják meg, ha sikerül és forgalomba kerül a film. Színtársulatom tehát nem lesz, hanem lesz színpadom. — Hol épül a moziszínház, ahol a felvételek nagyszerű helyei Budapest közelében, az egyik kittörténnek ? — Még magára sem tudom. Kiszemeltem kölönösen alkalmas két holdnyi kerttel, ahol a szabadban a legszebb felvételek készülhetnek, svülönben ne gondoljon valami különös nagy kőszínházra. Egyszerű deszka-színpad lesz az, hanem magának a színpadnak a megszerkesztése lesz kissé különös és elüt a mi rendes színpadjainktól. Tetőzete hol szabad, hol üveggel fedett, hogy árnyékot és fényt tudjunk hozni az alakokra, amint akarjuk, a zsinórpadlása is speciális, azonkívül — mondom — egy teljes színpad, sülyesztővel. Csak az a különbség, hogy ott nem kell zárt szobát adnunk, amint ön is megfigyelhette, csak egy szobasarkot, mert a moziban az összes színpadi felvételek egy-egy szoba sarkába vannak ügyesen szorítva. (A magyar film a világforgalomban) — A szoros művészi vállalkozástól eltekintve, van azonban az én mozigyáramnak igen fontos kulturális háttere is. Mert én nem csak darabokat játszatok és színpadi felvételeket készítek, hanem a felvételek nagy része a természetben kint történik, plein-aire-ben, ahol mindenütt magyar tájak kerülnek a filmekre. H Ha például szükséges, akkor leutazunk a Balaton partjára, vagy a Tátrába, megcsinálni a művészekkel egy-egy filmet. És ezenkívül lesznek egyenes természeti felvételeink, magyar vidékek, városok, etnográfiai érdekességek, magyar tájak külön ismertetődnek. S hogy ez mi-