Világ, 1911. szeptember (2. évfolyam, 207-232. szám)

1911-09-10 / 215. szám

16 1911. szeptember 10.: VILÁG Raktárakat, parlamentet, tőzsdét, a fiumei kikötőt, sequariumot, papírgyárat, Triesztben a Lloyd hajó­gyárát, Meranóban az üveggyártást, stb., így egye­sítve a hasznost a kellemessel. A tornaórák hiányát azzal próbálta a vezető­ség pótolni, hogy szép időben a Teleky-kertbe vezette növendékeit, s ott régi iskolapadok fel­­használásával mintegy erdei iskolában tartotta meg a tanítást.­­ S ha a kereskt. iskola leánynövendékeinek olyan nagyon sok a szabad ideje, hogy Pozsonyban ház­­tartási és főzőórákra is jut belőle, várjon nem volna-e üdvösebb azt a sok szegény kislányt, aki fejlődő korban heti 36 órát ül iskolapadban, me­lyet később is csak az irodai pult fog felváltani,­­ ehelyett inkább tornáztatni, vagy sétáltatni ? Hiszen ha az iskola olyan gyöngéden gondosko­dik a jövendőbeli férj gyomráról, talán még he­lyesebben gondoskodhatnék a jövendőbeli gyerme­kek egészségér."­ Mint a legtöbb leányiskolában, a női felső kereskedelmiben sem használják föl eléggé azt a hathatós nevelő­eszközt, mely az ifjúsági körök irányításában rejlik. Pozsonyban ifjúsági kör egy­általában nincs; pótolja ezt azonban részint az a sok nívós folyóirat és szaklap, mely az iskola növendékeinek rendelkezésére áll. Debreczenben önképző- és gyorsiró­kör van alakulóban. Kedves ötlete volt a debreczeni iskolának, hogy fiú- és leánynövendékeiből 102 tagú vegyes énekkart szer­vezett, mely igen szépen működik. Marosvásárhelyt a Széchenyi-önképzőkörben vetekedik a fiú- és leányiskola ifjúsága az elsőségért. A női felső kereskedelmi iskolának próba­köve, hogy hogyan, milyen erkölcsi és anyagi elő­nyökkel tudja növendékeit elhelyezni. Erre vonat­kozólag nálunk még nem igen vannak tapasztalatok. Külföldön — pl. Bécsben — a női felső keres­kedelmi iskola 120—150 korona kezdőfizetéssel he­lyezi el növendékeit, csakis nagyobb kereskedelmi és ipari üzemekben, önálló munkakörbe. A po­zsonyi iskola igazgatója már most is érdeklődött növendékeinek jövendő sorsát illetőleg és elsőrangú cégektől kecsegtető biztatásokat kapott. Ugyan­ilyen hírek jönnek Marosvásárhelyről és Debre­­czenből is. A debreczeni intézetnek elhelyezése­ket illetőleg már gyakorlata is van, amennyiben 12 éve áll fenn az intézetnél egyéves női tan­folyam, melynek növendékei jórészt bankoknál és áru­üzletekben vannak alkalmazva, «jórészt pedig boldog családanyák», mondja az értesítő. A bol­dogtalanokat, úgy látszik, nem tartják evidenciá­ban. Föltűnő körülmény, h­ely a női szakiskolák nagy része nem tud beletörődni abba, hogy szak­iskola és még mindig nem arra büszke, ha ügyes és használható szakembereket képez, hanem arra, ha növendékei csek’ fájt’élésből, jobb fog­lalkozás híján látogatják. Nem tudom, helyes mód-e ez arra, hogy öntudatos, foglalkozásukban boldog embereket neveljünk. Még egy körülmény tűnik föl ez értesítők olvasóinak: a pozsonyi női felső kereskedelmi is­kola tantestületének 20 tagja között 2 nő, Deb­reczenben 20 között ugyancsak 2, míg a maros­vásárhelyi 15 tagú testületben egyetlen nő sincs. Man ellenben «női felügyelet», ami úgy értendő, hogy gardedame-okat rendelnek a tanárok ellen-­­­őrzésére, gyöngítve így a tanár tekintélyét, a­­ növendék bizalmát és megterhelve az iskola had­­t­­etjét.­­ A tandíj mindhárom intézetben meglehetősen nagy: Debreczenben 200 korona, Marosvásárhelyt ; .172 korona, Pozsonyban 240 korona. Ebben a tanévben már öt női felső keres­kedelmi iskolája lesz az országnak, az eddigieken kívül Kolozsvárt és Budapesten, a VIII. kerület­ben. Ez az iskola alsó, középső és felső osztály­­lyal nyílik meg a közönség és a tanítóság nagy érdeklődése közepette. Reméljük, hogy át fogja venni mindazt a jót, amit elődjeitől tanulhat­­és­­ el tudja majd kerülni azokat a hibákat, melyekbe­­ azok, mint úttörők, néha esni kénytelenek voltak Dr. Bálint Aranka: SZÍNHÁZ IMCIVÉ­SZELT A kis gróf — Bemutató a Király-színházban — Úgy látszik, maga a színház nem előlegezett ennek a darabnak túl nagy bizalmat. A szezon premier-sorozatában az elsőnek tette és ezzel je­lezni látszik, hogy nem vár tőle tartós, nagy sikert, inkább csak a műsorát­ akarja kitölteni ad­dig is, amíg a komoly színházi szezon megkezdő­dik. «A kis gróf» tehát nyilvánvalóan a szezon­­eleji közönségnek van szánva, annak a közönség­nek, amelyik még benn van a nyári hangulatban és megítéléseinél nincsenek nagyobb, komolyabb művészi igényei. A számítás okos. «A kis gróf» valóban nyári sikerre van felépítve, meséjének el­helyezkedése, zenei invenciói mind-mind szépen bele­illeszkednek a nyári miliőbe. Ez azonban legkevésbbé sem jelenti azt, hogy a mai bemutató mellett egyszerűen, minden meg­állás nélkül el kellene menni. «A kis gróf» föltét­lenül megérdemli, hogy komolyan foglalkozzanak vele, annál is inkább, mert ezzel a munkával egy új színpadi ember mutatkozott be, annyiban új ember, hogy most először találkozunk vele a szín­padon. Az operette komponistája tudniillik R­é­n­y­i Aladár, aki határozottan rutinos muzsikus és olyan biztos kézzel dolgozik, mintha már rég kitanulta volna a színpadi muzsika csinját-binját. Vannak muzsikájának fogyatékosságai, bi­zony vannak. A legnagyobb hibája pedig, hogy hangszerelése még nem egészen biztos. Elbotlásait azonban kedves könnyedséggel tudja elütni és szinte páratlan raffinériával kerüli azokat a részeket, amelyek erejét túlon­túl próbára tennék. Muzsi­kája a lira felé hajlik és a komolyabb, a súlyosabb aláfestései szépen sikerültek. Lirája néhol átcsap a romantikába és ott szentimentálissá válik. «A kis gróf»-ban mégse ezek a csendesebb, sóhaj­­tásszerű, melankolikus kompozíciók tarthatnak nép­szerűségre számot, hanem a pattogó, friss, tem­peramentumos számok, amelyek az alaptónust ké­pezik és amelyeket ügyes kézzel csinált meg Rényi. Nem túlságosan disztingváltak ezek, a mo­tiválásnál Sokszor nem is egészen eredetiek, a melodikus összeválogatásban és formázásban azon­ban egészen új és eredeti karaktert kapnak. Az első felvonásban a «Katona Sári-induló» pattogó, friss és kedves száma e partitúrának, aztán a «Júliusi éj» kezdetű szerelmi keringő, a második felvonás csak­ kettőse és a «Tenger partján» kvint­­tett-induló. A librettó írója: Martos Ferenc, aki az operett-színpadon már régi ember. A mese a maga nagy egészében meglehetősen jelentéktelen, de a részletek, az egymásra halmozott ötletek, ügyes be­állítások élénkséget visznek a darabba. A kis Agárdy László gróf körül játszódik a mese. A kis gróf csak most tette le az érettségit, de az atyja, a daliás, fiatalos gróf Agárdy ezre­des, össze akarja házasítani miss Dorothyval, egy pájos és dúsgazdag amerikai leánynyal. A fiúnak azonban nincs kedvére a házasság. Előbb szét akar izni az életben, amelyet eddig az iskolás könyvek eltakartak előle. A házasság pedig sürgős. Hogy a fiú kedvet kapjon a szerelemre, egy vidám szí­nésznővel utazni küldi az atyja. A daliás gróf­­ezredes addig állandóan az amerikai miss mellett van, akit megszeret. Hat hónap telik el és a kis gróf és a színésznő egymásba szerettek s a kis gróf hallani sem akar többé az angol missről. A színésznő ezután megszökik a kis gróffal, aki fe­leségül is veszi őt. Agárdy ezredes pedig, az ope­rettek rendje szerint, nőül veszi a bájos misst. A mese szétterpeszkedik, elnyúlik és ezzel helyen­ként unalmas és fárasztó. Különösen hosszú­­az első és másodi­k felvonás és még tizenegy után is tartott az előadás. A bemutató.as­t sikerének javarésze Es­dák Sárit illeti meg. Szirmai Imrét már nagyon rég nem láttuk ilyen jó alakításban. Király Ernő is tetszett. Rátkai Márton játéka, áld Papírnak vette át szerepét, egy ripacs-direktor szerepében brilliáns volt. Kisebb epizódszerepben szépen megállták a helyüket Lonzay Anna, Gerő Ilka és Boross. A rendezés Stoll Károly ízlését dicséri. A premier közönsége szívesen­ fogadta a be­mutatót. Az egyes énekszámokat a nyilt színen is megtapsolta, a felvonások végén pedig nagyon sokszor kiszólították a szerzőket és a szereplőket* (*) Nemzeti Szalon. Ezúttal «őszi kiállí­tás» a Nemzeti Szalon tárlatának címe­s tar­talma ugyanaz, amit esztendők óta újra és újra látunk: rossz és jelentéktelen képek, kicsiny ée leggyakrabban szánalmas erőlködések. Még ez is dicséret itt néhány képre, melyek nem mennek túl a kedélyes és naiv dilettánskodás határán. Hogy mindig jönnek új és új emberek, ismeretlenek és fiatalok, a kiállítások képén itt nem változtat, mert a képek mozgatója ugyanaz a mérsékelt fes­tői képesség, melynél mindig érezzük az iparsze­­rűség és kicsiny szatócs­bolt szagát. Néhányan, a­­kik mégis kiválnak a társaságból: Bottlik Ti­­bor, Cser­na Rezső, Dobrovits Péter, Feiks Alfréd, F­e­s­z­t­y Árpádné, J­ó­z­s­a Károly, Kató Kálmán, R­ó­n­a­f­f­y Dezső, Szentmiklóssy Zol­tán; a szobrászok között Hűvös Lászlónak néhány munkája. A kiállítást vasárnap délelőtt 11 órakor nyitja meg Molnár Viktor közoktatásügyi állam­titkár. A kiállítás október közepéig marad­ nyitva, és naponta 9-től 5 óráig tekinthető meg. (*) «Marjorie néniké.» Ez a címe a Nem­zeti Színház legközelebbi újdonságának, ame­lyet e hó 19-én, kedden mutat be. Szerzője Izrael Z a n g w i 11, akinek «Mary-Anne» című vígjá­téka a színház egyik műsordarabja és a jövő­ héten, ötvenhetedik előadását éli meg a Nemzeti Szín­házban. A címszerepet a Nemzeti Színház bemu­tatóján D. Ligeti Juliska fogja kreálni, a többi főszerepet Rákosi Szidi, S. F­á­y Szeréna, K. Hegyes­ Mari, Odry Árpád, Gál Gyula, Pethes Imre, Horváth Jenő, Kovács Mi­hály, Hajdú József, Mészáros Alajos és Sugár Károly játssza. (*) Az «ödipusz király», Re­in­hardit Miksa, a berlini Deutsches Theater és Kammler­­spiele igazgatója, kedden érkezik Budapestre, hogy átvegye az «ödipusz király» próbáinak veze­tését, amely eddig a Reinhardt-féle rendezőkönyvi alapján Vajda Lászlónak, a Magyar Színház ren­dezőjének kezében volt. Az ötszáz főnyi szereplő­­tömeg, amely eddig Budapesten nem látott párat­lan képet fog nyújtani a budapesti közönségnek­, már elkészülve várja, hogy a nagy művészi fel­adatot teljesen Reinhardt szellemében tudja megoldani. Az előadás külsőségei, díszletek, jel­mezek, fegyverek, kellékek mind Reinhardt tulaj­dona s a budapesti előadásra egyenesen Berlin­ből­­jönnek. A Beketow-cirkuszban — a nagy szín­házi esemény helyén — kedden, szeptember­­19-én lesz az első előadás és 20-án, 21-én, 22-én, 23-án és 24-én a következő előadások. Jegyeket, rendes színházi helyárakon, már lehet váltani a Király­­színház és Magyar Színház pénztárainál és a Bárd­iés e jegyirodákban. (*) Új szobrok: Rad­na­i Béla szobrász­nak és Gondos Imre építőművésznek, a pozsonyi Petőfi-szobor alkotóinak, még ebben a hónapban egy másik szobrát leplezik le a torontálmegyei Török­becs­én és pedig gróf Leiningen- W­ester­burg Károlyét, a szabadságharcban vér­tanú­ halált szenvedett honvédtábornokét. — Szol­nokon a közel­jövőben leplezik le Damjanich Jánosnak nagyméretű bronz-szobrát,, amely szintén Radnainak és Gondosnak együttes alkotása.­­ A zombori Rákóczi-szobrot országos ünne­pély keretében a jövő év május havának második felében leplezik le. (*) Filharmóniai hangversenyek. A Fil­harmóniai Társaság az idén is bérletet hirdet tíz filharmóniai hangversenyre, Kerner vezénylete alatt, a következő szerdákon: novem­ber 8. és 22., december 6. és 20., január 17. és 31., február 14. és 28., március 13. és 27. A közreműködésre megnyert kiváló, elsőrangú mű­vészek névsorát legközelebb közük. A filharmóniai hangversenyek napi árait csekélységgel fölemel­ték, de a bérleti árak a régiek marad­nak. Bérelni már most lehet Rózsavölgyi és társa zenem­űkerítskedéséb­en. Kristóf-tér 3. (TeL 10—08.) Vasár­napi

Next