Világ, 1911. december (2. évfolyam, 285-309. szám)
1911-12-24 / 305. szám
/8Q 1911. Dechtober" 24/ |VILAO ^ _________ gelire 24, ebédre 90, vacsorára 70 fillért költ, átlagos napi kiadása élelemre 2 korona. Hetenként 38—40 koronát keres, nagyon szeretne idejönni lakni, ha lehet nagy táblán rajzolni és déli fekvésű szobát kér, mert az egészségesebb. Megjegyzi, hogy másik két társa is idejönne. Széles Konstantin áll néhány perc múlva az iroda ablaka elé. Barátságosan üdvözöl, mintha már találkozott volna velem. Nem is kér jegyet, csak a megnyitás napjára kiváncsi és a telkemre köti, hogy okvetlenül tarsak fenn neki egy szobát. Később megmagyarázzák nekem, hogy Széles hetenként idejön már vagy egy félév óta és mindig várja, mikor lakhat már a Népszállóban. Sárközi István és barátja az újabb jelentkezők. Mind a ketten egy arénauti kovácsműhelyben dolgoznak, hetenként 16—20 koronát keresnek. 2,50 korona a szoba egynek, húszszor 2.50 (t. i. húszan alszanak egy szobában) az 50 korona hetenként. Lakásuzsora, tömegnyomor. Sárközi panaszkodik, hogy nem tud ott élni, másodmagával alszik egy ágyban és nagyon szeretne itt lakni. Kérdezi, lehet-e itt tanulni. Mikor megmondom, milyen könyvtár fog rendelkezésére állni, egészen boldog és mindjárt megígéri, hogy még vagy tíz társának fog szólni, jöjjenek a Népszállóba . . . Ezek csak apró figurális megfigyelések, menynyire várják már a Népszálló megnyitását. Nemcsak munkások, de a legkülönbözőbb szellemi foglalkozásúak is rá fognak jutni a Népszállóban való élés ideájára, mert — sajnos — igen sok szellemi munkásnak nincs évente még 2000 koronája sem. Az 1912-ik év első napja hozza meg Budapest lakosságának az első klastromot égető szociális sebeire, az első Népszálló adja meg majd az impulzust a főváros, proletárjain való eredményes megsegítéshez. Az aréna-úti proletár-otthon csak próba, csak kísértet, ha ez a Népszálló beválik, nemsokára a mellette lévő telek is ilyen kulturszociális intézményt fog a hátán hordani. És a behemót módon fejlődő város különböző pontjain mielőbb emelked nek majd a Népszállók, azok a paloták, amelyeknek a hatásuk fontosságban, jelentőségben, szinte kiszámíthatlan perspektíváját adják az előretörő, fejlődő, művelődő magyar proletárosztálynak. Elek Vidtor: Hoffmann mese! __ ___________ P Törvényesen védett „Eagle" I gépkéneh ütőzsíneget, I továbbá I Hernic- és szalmakötőzsíneget, 1 I szőrkötözőspárgás, I ■ zsákmadzagot, 2 SI I CSOmagol,DB Simat, gabona, tiszt, horga, hagyma, I I szállítanék gyári árakon: I 1 Egyesült Jufagyárak Budapest, | | o U.Her., szám. I BssTTl-r,~i£^iiw,timr^- SBSSSSSSSr~TTn'ggaa^MMb—-a ts«^r -“'ii n' • 1 s^m-mgá A tűnt idők holt városába járok Éjféli kék házak között — Ó selyem árnyak, hálózó cipellöSi, Hová lesz, aki rég elköltözött? Aszfaltos után, foltos utcán, Halkan tapos talpam tova, Illan, mint őszi dér esett füvén át Az obsitos holdfényes lábnyoma. Ott éjjelez fekete kupolákkal A déli vásár híres csarnoka A vén városház órája világít, Itt a pókhálós, csöpp toronyszoba. Amott a park ... lépéseim síri koncert. Mely ó keringőt muzsikál, A Bacchus-pince zöldségére csillog, Be’ szép e régi, télvíz-végi táj. A sárga söntés síró ajtaján át Holdas lépcsőkön sülyed le az út, Luther bátyó, fújják még bent a nótát A vén sorházról, hol hét hársfa zúg? És hova lett az ószeres, a bolttal, / Ki pápaszemén és bűbájt adott, Suhannak-e nyáréji hervadáskor Kertünk alatt szellők és illatok? És hova tett a hárfázó kisasszony, Melyik temető hárfáz most neki? Ó selyem árnyak, pillangós cipellők, A szél ma Hoffmann hűs ágyát vette Vörös talárban jön lelé Miracle, — Bus csodadoktor, csenget és danol, — S a tűnt idők holt városába holnap Majd csak elalszik Hoffmann valahol. ' * £möd Tamás, ^^fStaKY^T A magyar mozi (A kulisszák mögül — Magyar filmszükséglet a világpiacon — Mozgószínházak mérlege — A „magyar mozi“ jelentősége — „Hunnia Biográf Társaság“ és a második magyar filmgyár) Budapest, december 23- (Saját tudósítónktól.) Szédületes a mozi-színházak szaporodása, amelynek lázához csak a kávéházak gombamódra való születése hasonlítható. Az az egyszeri idegen, aki néhanapján vetődik Budapestre, nem csalódom, kibővíti a „kávéházak városa“ speciális budapesti szállóigét. A mai Budapest a kávéházak és a mozik városa. Budapesten ma 110 mozgószinház áll a publikum rendelkezésére, Bécsben pedig 116. A magyar főváros 900.000, Bécsnek pedig kétmilliónyi lakosságát nézve, látnivaló, hogy Budapesten még aránytalanul több mozgószinház van, mint Bécsben. Az osztrák császárváros mozitulajdonosai épp a napokban kérték memorandumukban a mozgószinházak számának a limitálását és ennek a mozgalomnak visszhangos, de fokozotabb mértékben, alappal bíró hullámaként a magyar mozitulajdonosok is összeültek, hogy megtárgyalják, miképpen kérjék a hatóságok beavatkozását a budapesti moziknak, azok számát tekintve, túlságos és sok tekintetben káros elfajzása ellen. A magyar mozgószínházak állapota beteg, beteggé tette a folyton fokozódó kenyérharc, amely azt eredményezi, hogy mozi mozi hátán épül és hogy a legtöbbnek műsora hangzatos és kiabálós moráldrámákkal tömött. Laikus beszéd az, amit lépten-nyomon hallunk: a legjobb üzlet a mozi. A közönség naivitása a rugója annak a gondolkodásnak, hogy mozgószínházhoz elegendő kis töke is és ez rövid időn belül busásan meghozza a gyümölcsét. Tévedés. Mert nagy tőke szükséges a jóforgalmú helyen való boltbér fizetésére, a mozi elé--