Világ, 1912. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1912-01-02 / 1. szám
2 1912. Január 2. VILÁG rúgni bor és pezsgő nélkül. Mindenkor érzi a konvenció fékét. Nem tud kedves őrültségeket elkövetni. Ez az, amit most konstatálunk. A kulturvoltunkat jelenti-e ez ? Éppen ebben kétkedünk. Másutt az emberek pár órára oly gesztusokat mutatnak, mint a gyerekek. Nézzék meg a berlini Szilveszter-éjet, vagy a párisit és elcsodálkoznak, hogyan szeretik és értik egymást a tömegek. Egyformán van hangolva a kedélyük. Nemcsak a tréfacsináló nevet, de a megtréfált is. Ilyen pillanatokban a nevetés óriási közösségbe olvasztja őket. Micsoda föloldó, boldog akkord ez, annyi csipcsup gond, a napi élet annyi feszessége után. Még a bürokratikus német is kiáll az utcára és bolond jókedvében kezet szorít a járókelőkkel, átkiabál a túloldalra, diákosan, gyerekesen ismerkedési estélyt tart az egész világgal. Le a nagyképűség lárvájával. Állítsuk meg a haladó automobilt, kacagjunk be az ablakon, nézzük meg, hogy X. Y. úr mit csinál most. Nem láttuk soha. Egy okkal több, hogy megismerkedjünk vele. Nekünk azonban még nincs annyi kultúránk, hogy egy napon teljesen felrúghassuk a kultúrát és mindent, ami külsőség. Ha valaki erre vállalkoznék, forradalmár lenne, nem értenék el a tréfáját, pórul járna. A budapesti tömegnek ki kell alakulnia. Ha majd megtanul szívósan összetartani, együtt szenvedni és sírni, ötven vagy száz év múlva, talán megtanul együtt nevetni is. Egyelőre még vackorizó minden humorunk. Dolgozni nem igen szeretünk. Rossz bürokraták vagyunk. De a jókedvünket valami feszes egyenruha szorítja. A jókedvünk kicsit szürke, kicsit halvány, kicsit bürokratikus. Az újévi ünnep pogány eredetű. Vak leány egy nevet súgott a mellette álló fiatalembernek. Az egyszerre felkiáltotta magát: — Zsombori úr! A kisasszony azt akarja, hogy maga váltsa ki! — Nem! Nem! — kiáltotta ijedten a leány és belepirult a durva tréfába, amit a fiatalember elkövetett, mert eszébe sem jutott, hogy ő a gépészszel válthassa ki magát. Halálos csend volt. A gépész felállt, az arca piros volt és a lába az izgatottságtól remegett. — Hány méteres kútba esett? — kérdezte rekedten ,és egészen a leány elé állva, kész volt komolyan végigcsinálni a játékok amibe beugratták, hogy rossz tréfát csináljanak vele. Most egyszerre odalépett a tanítókisaszszony. Ő volt a háziasszony és vigyáznia kellett, hogy a mulatság botrányba tt© fúljon. Kész volt feláldozni magát. — Legfeljebb megcsókolom kétszer! — gondolta magában — nem halok meg tőle. — Ha megengedi, Zsombori úr, — mondta a fiatalembernek :•— én esem a kútba a barátnőm helyett. Zsombori még szólni sem tudott és a tanító leánya már kétszer meg is csókolta. Odakünn egyszerre megszólalt a zene. Megérkeztek a cigányok: ■— Táncolni! Táncolni! — kiáltotta a tanítóleány és mint a szél, kiperdültek a szobából. Csak Zsombori maradt odabenn. Nem tudta, mi történt vele. Hiszen ez a leány szerelmet vallott neki! Miért csókolta meg? Hiszen szebben fezt nem is mondhatta volna el neki! Lázas fejjel ment ki aztán az ambitusra, egy ajtó nyitva volt, a fény kitört az estben az udvaron táncoltak. A tanítókisasszony1- fos és fáradt volt és a nyitott ajtófélfának ámaszkodott. Zsombori odalépett hozzá: — Kata kisasszony! Nagyon szeretném, halaha a szalagos és rózsakoszorús rómaiak tánccal, borral, széles dáridóval áldoztak ezen a napon a pogány jókedv rakoncátlan istennőjének. Évezredek óta nem vesztette el eleven erejét az a sok ötlet, amelyet valaha távoli, letűnt nemzedékek csempésztek be a vigalmas, zajongó napba. Egy-egy szikrája mindenkiben él még. A latinok ükunokái, az olaszok, a franciák érzik a régi kapcsolatot. Pogány módon adják meg az újévi mulatság módját. Kultúrán edzett, ősi fajok egy napon el tudnak felejteni mindent és tótágast állnak, megfürdenek a perc szeszélyes hangulatában, aztán még komolyabban látnak hozzá a munkához. Mi koránérett, fáradt gyerekek vagyunk, akik alkalomadtán nem tudunk gyereket játszani. Orfeumok szivarfüstjében hányjuk el a vidámságunkat, kávéházi szorongásban nyúljük el a kedélyünket és ha igazi mulatságról van szó, nem értünk egyet, fanyar szájjal húzódozunk és félünk az örömtől. A harci kiállásunk gyenge. De a kacajunk is fáradt, hitetlen és tompa ... ejönne egy kicsit! A külüffyminiaztor és a horvát bán a királynál. Bécsből jelentik: A király Vasárnap délelőtt Schönbrunnban gróf A .grenthal külügyminisztert, majd dr. Tomasics horvát bánt külön kihallgatáson fogadta. Kata fölijedt. Mit akarhat tőlem? — gondolta magában és boszankodott, amiért megzavarják. Bement vele a szobába. Legjobban aludni szeretett volna. Zsombori szélesen megtagadta a kezét: — Kata kisasszony! Van nekem egy találmányom. Azt eladom, azért nagyon sok pénzt fogok kapni. Kimegyek Németországba. Ott jól el tudom adni. Megveszik a hadseregnek. Nagyon gazdagok leszünk. Elmegyünk innen. Akar Amerikába jönni? Én nem bánom, akár holnap is megesküdhetünk. Kata rémült szemekkel állt ott. — Csak arra kérem, ne szóljon a papának erről, mertba megtudja, még magához kényszerít! Ezzel kifutott a szobából. Odakünn táncoltak, fogott egy fiatalember!, és azonnal táncolni kezdett, hogy a nagy izgatottságot beletemesse a táncba. Szólt a zene, odabent is vígan voltak. Már későre járt az idő. Egyszerre valaki az öklével megverte az ablakot. A tanító az ablakhoz ugrott, kinyitotta és kihajolt. Az ablak előtt alsóruhában az öreg Zsombori állt és ordítozott: — Körorvos úr! Körorvos úr! hüggyék a körorvost! A körorvos félig részegen odatámolygott az ablakhoz. .— Mi a baj-mi-baj, Zsom-bo-ri báttyám? — Meglőtte magát a fiam! Fehér alsóruhája lobogott, amint szaladt az éjszakában, mint valami szakállas szellem. Egyszerre elhallgatott a zene. Bénult ijedtséggel néztek egymásra. A férfiak a kalapjaik után kapkodtak, aztán elszaladtak, hogy lássák a csudát. Futottak, mint amikor tűz üt ki. — Mi történt? —• faggatták az asszonyok és leányok Katát. M., sas Megkért az előbb’ ez 3 csúnya boka, csak nem mondhattam neki igent! — magyarázta Kata és büszke tartást vett. Az asszonyok és a leányok rögtön átlátták az ügyet: a dolognak nagy híre megy, a tanítóék csúnya Katája nagyszerű partit fog csinálni! Aztán visszajöttek a férfiak: — Hű, hogy szétvitte a kilenclövetű puskája a fejét! Úgy röpült szét, mint valami hógolyó. Aki falubeli volt, azután hazakészülődött. Aki idegen volt, az aludni ment ott, a vendéglátó házban. Kata mindig egyedül aludt, de most nem mert. Belebújt az anyja ágyába, és szorosan az anyja testéhez simult. Semmit sem szóltak, de mind a ketten egyre gondoltak. — Milyen leány ez a Kata, — gondolta az anyja.. .— Ez a gazdag Zsomborkzfiú hogyan agyonlőtte magát érte, úgy beléje volt habarodva. Az apja is arra gondolt: hány ember fogja ezt megtudni a holnapi búcsún? Mert csúnya az eset de ezért csak nem hagyják elrontani a bucsúmulatságot! — Holnapután — gondolta magában —• kimegyek az urasághoz, módját ejtem, hogy elmondhassam nekik a dolgot. Ilyen nagy szenzáció! Kívül világított a hold, a kicsiny ablakok fényesen vigyorogtak egymásra. A templomban kongott a lélekharang, egy csipkés fehérruhás pap, mint valami farsangi maszka ment a templom felé. Egy kis fiú ment utána és egy kis csengettyűvel folyton csengetett. A kis csengettyű úgy szólt, mintha a köröskörül nyugvó juhnyáj kolomposa rázná a holdas éjszakában a fejét... — Ilyen leány vagyok én! , gondolta Kata — az emberek agyonlövik magukat értem. Budapest, január 1. Miniszterek hazaérkezése. Gróf K huen-Héderváry Károly miniszterelnök szombaton este Bécsben néhány látogatást végzett és vasárnap reggel 9 óra 5 perckor Bárczy István titkára kíséretében Budapestre visszautazott, ahova délután fél kettőkor érkezett . Beöthy László kereskedelemügyi miniszter és gróf Serényi Béla földmivelésügyi miniszter Bécsből vasárnap reggel visszaérkeztek Budapestre. Kéka A horvát hely .. Bécsből táviratoztak: Tomasics Miklós horvát bán vasárnap Schönbrunnban kihallgatáson jelent meg őfelségénél. A bán a kihallgatáson a horvátországi képviselőválasztások eredményéről és a horvát politikai helyzetről tett jelentést. Tomasics ma Chav rak Levin osztályfőnök kíséretében visszautazott Zágrábba. Mint Zágrábból jelentik,a honát jogpártban már megkezdődött a bomlási processus. A pártnak több vezető tagja, dr. Horvát Sándor, dr. Milobár Ferenc, dr. Prebeg Vladimir ás mások kijelentették, hogy nem helyeselhetik azt a politikát, melynek célja egyedül a bán személye elleni harc. Ennek következtében a jogpártnak körülbelül egyharmada kiválik, és külön csoportot alkot. Az új csoport január 5-én ismét kiadja a pártnak már megszűnt lapját,a «Hrvatsko Prava»-t. A párt másik része továbbra is megmarad dr. Starcsevics Mile vezetése alatt. Biharmegye Beöthy Lászlónál, Nagyváradról táviratozzék. Január 4-én délután öt órakor Bihar vármegye monstre küldöttsége tiszteleg Beöthy László kereskedelemügyi miniszter előtt. A küldöttséget Miskolczy Ferenc főispán és Fráter Barnabás alispán vezetik a miniszter elé. Az indemnitás. A hivatalos lap vasárnapi száma közli, hogy a király az indemnitásról szóló törvényt szentesítette. Ugyancsak a vasárnapi hivatalos lap közli, hogy a király a delegációknak az indemnitásról szóló határozatait jóváhagyta. A trializmus felé, Zágrábból táviratoztak. A mai napon, 1912. január 1-én Dalmácia összes közhivatalaiban a horvát hivatalos nyelv lépett életbe, kiszorítván az eddig használt olasz hivatalos nyelvet. A dalmáciai horvát pártok sokáig kitartóan harcoltak, míg ezt el tudták érni. Tekintettel arra a körülményre, hogy a horvát hivatalos nyelv behozatalára már jóideje megtettek minden előkészületet, erős a remény, hogy az új rend semmiféle rázkódtatást nem fog előidézni és így szép lassan kialakul odalenn a horvát «tartomány»-okból egy horvát birodalom, harmadik része a trialista Habsburg-birodalomnak.