Világ, 1912. március (3. évfolyam, 52-78. szám)

1912-03-09 / 59. szám

22 1912. március 9. VILA G 126 fillérig, kivételesen 128—136 fillérig, közép­­minőségű élő borjukért 106—112 fillérig, leölt borjukért 136—140 fillérig kilogrammonkint (le­vonás nélkül). Élő bárányokért 21—26 koronáig, leölt bárányokért 11—18 koronáig (páronkint). — Az irányzat élénk volt és az árak borjuknál 3—-4 fillérrel (klgr.-kint), míg bárányoknál 1 koroná­val (páronkint) emelkedtek. Bécsi vágómarhavá­sár. (Saját tudósí­tónktól.) 1912. évi március 8-án. A st.-marxi vá­sárcsarnokban ma megtartott vágómarhavásárra föl­hajtottak 244 darabot 63 pedig: 198 darab ma­gyar ökröt, 14 darab német és 32 darab galí­ciai fajtát, közöttük 110 darab lábas jószágot. Ké­sőbb bejelentettek még kívülről 61 darabot. — A gyönge fölhajtás következtében a forgalom, élénk hangulatban, gyorsan lebonyolódott, tartott árak mellett. — Fizettek: Magyar ökörért 94 ko­ronát, német fajtáért 87—105 koronát, elsőren­dűért 106—114 koronát, kivételesen 118 koronát (100 klgr.-kint). A hivatalos lapból — Március 8. — Kinevezések: A király Rziha Artur királyi taná­csos és Uhiyarik Titusz állategészségügyi főfelügyelői címmel és jelleggel felruházott állategészségügyi fel­ügyelőket állategészségügyi főfelügyelőkké, továbbá Stu­­szenda János, Sulyok Géza, Fülöp János és­ Betegh Lajos főállatorvosoknak az állategészségügyi felügyelői címet, Wallenting Ottó, Sch­umayer Mátyás, Czabán János, Nyáry Sándor, Nagy Béla, Linter Tivadar, Zieg­ler Gyula és Pápai Ödön állatorvosoknak a főállator­­vosi címet adományozta; — a földmivelésügyi miniszter Óhegyi Jenő, Kardeván Ernő, Kalmár Ferenc, Soós Károly és Lutz József m. kir. főállatorvosokat, m. b­ír. állategés­zégügyi felügy­lő­­ké. Schütz Béla, Scharnbeck László, Deisinger Ignác, Wavra József, Rieger Gyula, Dományi Ármin, Vajda Lajos, Szabó Ignác, Alexander Lajos, Ugrai Gábor, Ligeti Leó, Csinger Nándor, dr. Jung Emil, Katona Gyula és Kilián Ottó m­. kir. főállatorvosi címmel felruházott m. kir. állatorvoso­kat, valamint Fikár József m. kir. állatorvost m. kir. főállatorvosokká: Skála Ferenc, Gálfa János, Peck Já­nos, Faragó Károly, Gerzanits Gyula, König Benedek, Kuffner Alajos, Tóth Antal, Blau Sándor, Juhász Nyitó Pál, Wissinger Richard, Elschléger Elemér, Vaszary Gyula, Antal Zsigmond, Tóth Béla, Ábri Dávid, Viasz Nándor,­ Imreffy Károly, Balázs Ká­r­oly, Linter Ákos, dr. Burdits Tivadar, Kertész Lajos, Kovárzik Károly, Mandics Gáspár, Klima Rezső, Plátz Károly, Botos Károly, Friedmann Mór, Griger György, Schwartz Fri­gyes, Mátyás Károly, Topodi József, Pajor Leó, Ernst Vilmos, Bucsay János, Somogyi István, Szakál János, Makay Bertalan, Szende Sándor, Licht Gyula, Perényi Jenő, Lange Kelemen, Krizsán Ferenc, Lázár Izidor, Martin Miklós, Somogyi Mátyás, Révész Hugó, Ferdi­­nandy Aladár és Horváth Lipót X. fizetési osztályú m. kir. állatorvosokat a IX. fizetési osztályba. Mikes József, Balog Móric, Bolics Ernő, Albert Béla, Bálla A mesterdalnok.... Cipőm szép és tökéletes, Benne járni élvezetes, Mert ha cipőt szegzek, varrok, Rajt’ van SAROK Béla, Árpád Gyula, Schmidt Mihály, Kiss Ferenc, Al­bert Márton, Bihari Jenő, Holzer Lajos, Smeringa Szil­veszter, Tory Pál, Mohi Ferenc, Kemény Gábor, Fi­zek József, Rády Béla, Tihanyi Vilmos, Koppányi Imre, Blum Márton, Valgóczy Imre, Betsch Jakab, Ligeti Béla, V.Fürsching Elemér, Lieber Géza, dr. Ornschtein Lipót, Rend Tihamér, Kund Gusztáv, Balog Géza, Gu­­dera Venczel, Szilahi Jenő, Kelemen Márton, Hussek Flórián, Perényi László, dr. Bán Jenő, Bárány Sán­dor, Fülöp József, Richter Imre, Kmoskó György, Ben­­czes József, Hradil Rez­ső, dr. Gergely József, dr. Zsu­pán Kálmán, Deák Sándor, Szabó Károly, Csősz Gyula, Havas Lajos, Erdős Dezső, Weisz Izidor, Daday Endre, Hadházy Jenő, Sugár Sámuel, Hoffmann Ferenc, Krá­­nicz, Sándor, Buzi János, Pap Zoltán, Patak Manó, Erdős László, Csokonay Árpád, Magyari András, Kiss Andor, Altmann Aladár, Szita Kálmán, Bauer Zsigmond, Romy Imre, Haagh Endre, Tirbu György, Adriányi János, Bánéz Artúr, Landler Kálmán, Horváth Gyula, Losonczy József, Duszik Bertalan, Becker Pál, Kálmán József, Borgos Vilmos, Hexner Adolf, Megyercsi, Kázm­ér, Stei­ner József és Szalay József a XI. fizetési osztályú m. kir. állatorvosokat a a X-ik fizetési­­osztályba; Póka Sándor, Jakabffy Imre és Ebner , Jenő m. kir. gazda­sági felügyelőket a VII-ik fizetési osztályba, Pillay Géza, Gajdácsy Jenő és Serbán Viktor m. kir. gazda­sági felügyelőket a VIII-ik fizetési osztályba, Csanády Aurél, Kolo­sváry János, Kauzsay Tibor, Hendl Lénárd és Heincz Iván m. kir. gazdasági segédfelügyelőket­ a IX-ik fizetési osztályba m. kir. gazdasági felügyelőkké, végül Buchwein Béla, Tersztyánszky Imre, Halmay Nán­dor, Legény Oszkár, Jezserszky Mihál.,-, Hnilitschka An­tal és Moóri König Gyula fizetéstelen m. kir. gazda­sági segédfelügyelőket a X. fizetési osztályba m. kvr g­azdasági segédfelügyelőkké nevezte ki; — az orszá­­gs gazdasági munkás- és cselédsegélyző-pénztár tiszti személyzetének létszámában Soltész Sándor ideiglenes minőségű fizetéstelen pénztári tisztet a X. fizetési osztályba pénztári tisztté és Bajzafi János ideiglenes minőségű fizetéstelen pénztári segédtisztet a­ XI. fize­tési osztályba pénztári segédtisztté nevezte ki; — az igazságügyminiszter Dezső Ákos be­tészerkesztő telek­­könyvezetőt, Biza Jenő nagybicsessi, Roll Béla türóc­­szentmártoni és Rekvényi Viktor topolyai kir. járás­­birósági telekkönyvvezetőket jelenlegi alkalmazásuk he­lyén a VIII. fizetési osztályba sorozott telekkönyve­­zetőkké, Kégl János tételi, Lábay Károly alsókubini járásbirósági, Wittmann József kalocsai, Fekete Béla pestvidéki törvényszéki, Rátvay Béla szepesi falvi, Pol­gár Endre bácsalmási járásbirósági és Két István rima­­szombati törvényszéki telekkönyvvezetőket jelenlegi al­kalmazásuk helyén a IX. fizetési osztályba sorozott te­lekkönyvvezetőkké, Örvösy Vilmos budapesti VI. ker. járásbirósági dijnokot a budapesti törvényszékhez, T£e- Dsiczky Lajos nyitrai törvényszéki dijnokot a nyitrai törvényszékhez és Chrenka Rezső szeniczei járásbiró­sági dijnokot a vágselylyei járásbírósághoz írnokokká nevezte ki; — a debreczeni Ítélőtábla elnöke dr. Tóth János államtudor, végzett joghallgató, nagykárolyi, Szé­kely Béla máramarosszigeti lakos, végzett joghallgatót a debreczeni Ítélőtábla kerületébe segélydíjas joggya­kornokká nevezte ki; — a szegedi ítélőtábla elnöke Vlad Ferenc zombori kir. törvényszéki díjtalan joggya­kornokot a vezetése alatt álló ítélőtábla kerületébe díjas joggyakornokká nevezte ki. Áthelyezés. Az igazságügyminiszter Petrech Ká­roly bazini járásbirósági írnokot a pozsonyi törvény­székhez helyezte át. Névmagyarosítások. A belügyminiszter Berá­­nek Róbert «Szalai»-ra, Schwarcz Nándor és kiskorú Schwa­rcz Ernő «Fekete»-re, Koleszár János saját, vala­mint János, István 6. Sándor nevű kiskorú gyermekei «Kőszegi»-re, Franczuz Pál saját, valamint Gyula nevű kiskorú gyermeke «Füredi»-re, Antonighel József «An­doréra, kiskorú Erső Mária, Géza István és Hugó «Egerszegi»-re kért átváltoztatását megengedte. Pályázatok. A budapesti főfémjelző-hivatalnál egy I. és egy II. osztályú altiszti állásra március 25-ig;­­a nagybecskereki pénzügyigazgatóságnál egy szemlészi ál­lásra két hét alatt és több vigyázói állásra április 30 ig; a budapesti gyakorló főgimnáziumnál iskolaszolgai állásra március 30-ig;­a kápolnokmonostori járásban úr­­mesteri állásra április 6-ig; a brassói pénzügyigazgató­­ságnál vigyázói állásra nyolc nap alatt; a budapest­­vidéki pénzügyigazgatóságnál adótiszti állásra két hét alatt, a gyulafehérvári törvényszéknél irnoki állásra április 9-ig; ki nagykanizsai járásborróságnál járásbirói állásra két hét alatt, a szegedi börtönnél börtönőrmes­teri állásra hat hét alatt, a berettyóújfalui járásbíró­ságnál albirói állásra két hét alatt lehet beadni a pályázatokat. ....... REGÉNY AZ ISTENEK SZOMJAZNAK Irta: Fordította: ANATOLE FRANCE BÖLÖNI GYÖRGY (Jogosított magyar kiadás) (6) A leány hosszasan nézett a papírra, aztán lassan felélénkült, ragyogni kezdett a szeme és tündökölt. Széles arca sugárzó mosolyra derült. — Egészen ő, — mondotta végre — Ferrand (Jules). Mintha élne! Mintha kiköp­ték volna! Ferrand (Jules)! És mielőtt a festő arra gondolhatott volna, hogy kihúzza kezei közül a papirost nagy vörös ujjaival, gordosan összetartogatta apróra, négysz­ögüre és bezsusztatta keblébe, plusztikja és inge közé, a festőnek átadott egy ötfontos bankót, jó napot kívánt a tár­saságnak és bicegve, fürgén távozott. III. Aznap délután Évariste Jean Base net­­szetkereskedő polgártárshoz ment, aki dobo­zokat, papír feléket, sőt mindenfajta játékot is árult «A kedvenc festőhöz» címzett boltjá­ban, a protestáns templommal szemb­enn a postakőistállózál mellett, a Honoré-utcáb­­n. A bolt, egy h­atvanesztendős, régi ház f­ö­d­­szintjén nyílott, a bejáró boltívének zárókövén felszarvazott mascaron állott. A bejáró bolt­­hajtását olajfestmény foglalta el, amely «A sziciliai, vagy a kedvenc festő»-t ábrázolta Boucher egyik kompozíciója után, amelyet idősbb Jean Blaise tétetett fel 1770-ben és amely azóta elfakult a napon és az esőn. A kapu két oldalán hasonló boltív futott végig, amelyeknek záróköve nimfafej volt; két oly nagy kirakatablak diszítette, amilyen csak el­fért benne. Divatos metszetek és a legfrissebb színes karcok tárultak a nézők elé. E napon gáláns jeleneteket lehetett benne látni, ame­lyeket kissé száraz kecsggel Boilly fes­tett, a «Házastársi szerelem leckéi»-t és «Bájos ellenállást­ ,k»-at, amelyeken megbotránkoztak a jakobinusok és amelyeket bejelentettek a a Művészek társaságának a szemérmesek; a «Nyilvános sétáiokat, egy kicsi kanári-sárganadrágos úrral, aki három széken terpeszkedett, rajta az ifjú Carlo Vernet lovait és léghajókat, aztán «Virginia fürdő»-jét és antik után készült alakokat. A polgárok közül, akiknek áradata a bolt előtt elhaladt, a legrongyosab­bak állottak meg legtovább a két szép kirakat előtt, a szórakozás­ba vágyók, képekre falánkok, alak arra sóvárog­tak, hogy legalább szemükkel vegyék ki ré­szüket e világ javaiból, látott szájjal bámul­tak, míg az arisztokraták egy szempillantást vetettek arra, összeráncolták szemöldöküket és tovább mentek. Évariste, amilyen messziről láthatta, egy ablakra tekintett fel, mely az üzlet felett nyí­lott, baloldalt és ahol egy cserép vörös­ szekfű volt a domborúan kihajló vaserkélyen. Az ab­lak elődje, Jean Blaise leánya szobáját vilá­­gította meg. A metszetkereskedő egyetlen gyermekével a ház első emeletén lakott. Éva- I­riste megállt egy pillanatra, mintha lélegze­tet vett volna «A kedvenc festő»­e ott­ aztán fordított egyet a kilincsen. Ott találta Élodle polgártársnőt, aki met­szeteket adott el, ifjabb Fragonard és Kade­ron két kompozícióját, melyeket gondosan kiválogattak sok közül és mielőtt elzárta, volna a pénztárba a kapott bankókat, egy­másután szép szeme és a világosság közé tar­totta, hogy megvizsgálja a metszést, a ro­vátkákat, a nyomást, nyugtalankodván, mivel épp annyi hamis bankó volt forgalomban, mint igazi, ami sokat ártott a kereskedelemnek. Mint egykor a király aláírásának utánzóit, most halállal büntették a nemzeti pénz ha­misítóit, mégis minden pincében sajtóprést találtak: a svájciak milliójával csempészték be a hamis bankókat; az angolok csomag­számra dobálták szét a kocsmákban, napon­ként bálonként szállították partra, hogy a köztársaság hitelének ártsanak és nyomorba kergessék a hazafiakat. Elodie attól félt, hogy hamis bankót kapott és még jobban félt attól, hogy Fitt cinkosaként fognak vele bánni, bár bízott szerencséjében és biztos volt, hogy mindenképpen kimenekülne a bajból. Évariste azzal a komoly tekintettel né­zett rá, mely minden mosolynál jobbam ki­fejezi a szerelmet. A leány kissé tréfás fin­torral nézte, szemei összehúzódtak; arcának ez a kifejezése onnan eredt, mivel tudta, hogy szeretik és nem haragudott ezért, aztán mi­vel az ilyen arckifejezés izgatja azt, aki szerelmes, ingerli, hogy tetszedjék, ráveszi, hogy nyilatkozzék, ha még meg nem tette, mint Évariste esetében volt. A bankókat betette a pénztárba és munka­kosarából fehér vállkendőt vett elő, melyet már hímezni kezdett és munkához látott. Szor­galmas volt és kacér és mivel ösztönszerüleg úgy forgatta a tűt, hogy tessék is amellett, hogy kézimunkázik, különféleképpen híme­zett, aszerint, hogy ki nézte: azok számára, akiket epeszteni akart, közönyösen,­­ akiket szeretett volna kissé elbolondítani, szeszélyé­­lyesen hímzett. Évariste előtt gondosan kez­dett dolgozni, mert benne komoly érzelmet akart ébren tartani. (Folyt. köv.) a SZERKESZTÉSÉRT FELELŐSI­D* BÁLINT LAJOS FÖLVERKESZTŐ Szombat

Next