Világ, 1912. március (3. évfolyam, 52-78. szám)
1912-03-10 / 60. szám
Vasárnap Minthogy a hőmérséklet most már napról-napra sülyedt és különösen kutyáink szenvedtek sokat a hidegtől, visszatértünk hókunyhóinkhoz. Október 20-án Újból megkezdtük a menetelést a déli sark felé. Az expedíció, most már csak 5 emberből, 4 szánból, 52 kutyából és négy hónapra való készletekből áll. November 17-én elértük a 85 szélességi fokot, ahol a főraktárt berendeztük. A vidék, amely most elénk tárult, teljesen áthatolhatatlannak látszott. ‘’Hegyhátakat kellett megmásznunk, amelyek 10.000 lábnyi magasságig emelkedtek és déli irányban a még magasabbnak látszottak. Kénytelenek voltunk nagy kerülőket tenni, hogy a széles szakadékokat megkerüljük, amelyek részben hóval voltak megtelve. December 1-én jégmezőn keltünk át, amelyben számos lyuk tátongott. A hó úgy futott a jégmezőn, mint a jégtáblák a vizen. Lábaink alatt a talaj visszhangzott lépéseink alatt A befagyott területen a menetelés rendkívül nehéz volt. A jég be is szakadt és előbb egyik emberünk, azután néhány kutyánk zuhant alá. Sítalpainkat ezen a vidéken nem használhattuk. A legjobban beváltak a külön berendezett jégszínkók. Ezt a földet azÖrdög tánctermé”-nek neveztük el. December 2-án 87 fok 40 percnyi szélesség alatt elértük a legnagyobb magasságot, amely 10.750 lábnyira fekszik a tenger színe fölött. December 8-án megállapítottuk, hogy 83 fok 16 déli szélesség alatt vagyunk. Előttünk teljesen sima terület feküdt. December 13-án eljutottunk 89 fok 45 déli szélesség álá, tehát a következő napon el kellett érnünk a déli sarkot. December 14-én könnyű délkeleti szellő fújt és23 fok volt a hőmérséklet. Délután 3 órakor megálltunk, minthogy számításunk szerint ekkor jutottunk el célunkhoz. Azon a helyen, ahol állottunk, kitűztem a selyemből készült norvég zászlót és a borzasztó messze terjedő vidéket, amelyen a déli sark fekszik, elneveztem VII. Haakon király földjének. A vidék beláthatatlan messzeségbe terjedő, lapos, egyhangú terület. A délután folyamán 8 kilométeres körben bejártuk a vidéket. A következő napon délután 6 órától reggel 7 óráig megfigyeléseket végeztünk. A visszautazást december 17-én kezdtük meg. Az idő rendkívül kedvező volt, úgy, hogy már január havában jó egészségben, két szánkóval és 11 kutyával elérhettük a téli szállásunkat. Az expedíció legfontosabb eredményei a déli sark elérésén kívül a Ross-hegyhát kiterjedésének és jellegének meghatározása, összeköttetés fölfedezése déli Viktória-föld és valószínűleg Edvárd király-föld között és egy hatalmas hegylánc folytatása, amely valószínűleg antarktikus szárazföldön végighúzódik. A hegyeket Maud királynéhegységnek neveztük el. Expedíciónk hajója, a «Fram», január 9 én érkezett a Walfish-öbölbe. Január 30-án elhagytuk az öblöt Utunk, most igen nehézséges volt a rossz szélviszonyok miatt. Az expedíció összes részvevői jól érzik magukat, 50,000 koronát, akkor nem szervezhette volna meg expedícióját a déli sarkra. A norvég sarkutazók megegyeznek abban a véleményben, hogy Amundsen főképp annak a körülménynek köszönheti sikerét, hogy megfelelő számú trainirozott eszkimókutyája volt. Érdekes Amundsen jelentésének az a része, amelyből kiderül, hogy a hő- és jégmezőkön naponta átlag csak 25 kilométerrel jutott előbbre, mert ebből nyilvánvaló, hogy Peary nem juthatott el az északi sarkra, mert azt állítja, hogy naponta legalább 50 kilométert tett meg. Krisetiáusa, március 9. (Saját tudósítónktól.) A «Fram» legközelebb San Franciscóba fog indulni, mert Amundsen fölolvasó-körutat tart. Az északsarki expedíció 1919-ben fog elindulni. Scott és Amundsen London, március 9. Több felől kétség merült föl arra nézve, hogy Scott kapitány egyáltalán volt-e a déli sarkon? Shakleton hadnagynak és más sarkkutatóknak azonban az a véleményük, hogy Scott elérte a sarkot és Amundsen vele a balainesi öbölben találkozott. A Scott-féle expedíció kapitánya Új-Zeelandban maradt. Scottról azt hiszik, hogy visszatért a sarkvidékre, hogy tudományos munkálatait kiegészítse. Khisztiánia, március 9. Az egyetem, a városi tanács és nagyszámú egyesület gratuláló, táviratokat küldtek Amundsennek. Hakon király több idegen fejedelemtől üdvözlő táviratokat kapott. Amundsen sikere Krisztiánig, március 9. (Saját tudósítónktól.) A kormány A storthing elé törvényjavaslatot fog terjeszteni, amelyben jelentékeny összeget szavaztat meg, hogy Amundsen megvalósíthassa további terveit és fölkutathassa az északi sarkot. Amundsen ugyanis egészen szegény ember és ha kölzösképpen nem kapott volna egy norvégpolgártól Petőfi legelső verse Budapest, március 9. Pénteki számunkban hírt adtunk arról, hogy a Nemzeti Múzeum megvette Jókai Mórnak öszszes ingóságait. A Petőfi-házbanJókai-szobát rendeztek be a legnagyobb elbeszélő bútoraiból, emlékeiből és trófeáiból. A képek a Képzőművészeti Múzeumba kerültek, iratait és leveleit pedig a Nemzeti Múzeum rendezi, hogy becses adatokat szolgáltasson a kései történelem, irodalomtörténet és memoárirodalom számára. Ez mindenesetre a hagyaték legértékesebb része. Az a 1536 levél és feljegyzés, amelyet 31.591 koronáért vásárolt meg az állam és amely megbecsülhetetlenül értékes dokumentumai a múlt század történetének, csupa érdekes intimitás, kortörténeti tanúságtétel, amelyeket Sebestyén Gyula kiválóan gondos és tudományos munkálkodással rendez a jövő számára. E levelek ugyanis a jelenben hozzáférhetetlenek. Annyi közöttük a személyes vonatkozású, a még aktuális jelentőségű, hogy ezeket a politika és irodalom még élő szereplőire való tekintettel, de még a nagy író kegyelete érdekében is helyes, ha ma még a közforgalomnak át nem adnak. Levelezés Deák Ferenccel Tisza Kánaánnal, Ghyczyvel, Széll Kálmánnal, Wekerlével, Csernátonyval, az idősebb és ifjabb Andrássy Gyulval, Zichy Nándorral, annyira bevágnak a politikába, annyi titktól — gyakran kompromittáló — adatot tartalmaznak a politka alig letűnt, vagy még ma is szereplő vezetőiről, hogy azoknak titokbantartása egyenesen közérdek. Még több ok szól ama levelek diszkréciója mellett, amelyeket Stefánia főhercegnő, József főherceg és főként az a tizenhat levél, amelyet Rudolf főherceg intézett gyakran meglepően zamatos magyar nyelven, gyakran még meglepőbb germanizmusokba zökkenve Jókaihoz. Információkat kért és adott ezekben a mi erősen hazafias érzésű trónörökösünk a politika szereplőiről, a politika eseményeiről és minden levélben megkapóan meleg őszinteséggel írt legintimebb családi ügyeiről, így főként Stefániáról. E levelek tehát hivatalos titkot képeznek. Nemsokára hozzáférhetők lesznek azonban a személyi vonatkozásoktól ment levél, amelyek Aranytól, Petőfitől, Vönismartytól, Zichy Mihálytól, Gyulai Páltól, Munkácsytól, Vajda Jánostól és külföldi íróktól származnak. A legbecsesebb ezek között minden bizonynyal az, hogy e levelek közt feltalálható a Petőfi Sándor legelső, ismeretlen verse, amelyet tizenhárom éves korában irt és a legelső két levele. Eme óriási becsű relikviákat, miként egy levélből kiderül,Sárkány János ev. lelkész ajándékozta Jókainak Szarvasról 1894. május 29-én keltezett levelében. E verset 1837. január 13-án küldötte Petőfi Sárkány Jánosnak, akivel az volt tréfás megállapodásuk, — miként ugyancsak levelezésükből állapítható meg, — hogy minden levelükhöz pajkos és személyes élű versikét mellékeltek. A verset tehát tizenötéves korában írta Petőfi és így összes eddig ismert költeményei között legelső. Nem valami hires vers, de minden bizonynyal értékes és kedves emléke a legnagyobb lírikus szárnyabontásának. íme tehát: : A magáról sokat gondoló Halld fiam, a minap is, mondád, hogy Nelly a’ kislány Vér szemeket vett rád, azt hazudád,nem igaz. Endre ötsédért néz hamisan te reád, de nem érted. .. Pislogatsak rád, szive nem éreze úgy. Irodalomtörténeti becse izgat, hogy átadjam, minden tartalmi érdektelenség mellett is, a Petőfi két legkorábbi levelét. Az elsőt 1835-ben írta, tehát, alig tizenhároméves korában, így hangzik: Kedves barátom! Nagyon örülök, hogy rólam is megemlékeztél, s’ mivel írtad Száminak, hogy én is írjak, tehát nem akarom kérésed meg vetni.Már hamarább is írtam volna, de az oskolai kötelességem sok. Jungmanné üzeni a’ Feketének, hogy Husvétkor látogassa meg őtet. Mi nálunk már kevés hó vagyon. Baross Sándor árulkodóról tudósitlak, mely már engem is Professor Uraknál bevádolt, hogy még jól Decimálni sem tud, s’ ha vatsora közelget, nagy nehezen várakozik, annak okáért Koch Adámnak hívjuk, azon levelet, melyet néked küldött, nem ő, hanem Professor Ur tsinálta... Aszód, 1835 eszt. 23. Jan. hiv barátod Petrovits Sándor. A másik levél, amely 1837. január 13-ról szó, és amelyet tizenötéves korában irt, igy hangzik: Kedves Barátom! Ámbár az időm nem engedi, hogy még több levelet írjak, ámbár sokat is veszekedtünk és haragudtunk, mégsem mulaszthatom el, hogy neked ne írjak. Van közepette cukor! Három újonc vagyon most velem. Barátom, el ne felejts bátyáddal írni, de vers is legyen benne. Vagyok : ' írtam jan. 13. 1837. hiv barátod Petrovics Sándor Ezek a levelek. Pia már itt tartunk, még egy levél kínálkozik kifelé, ha nem is vág ide. Robinson Isebel amerikai írónő — az amerikaiak Beniczkyné Bajza Lenkéje írta. Két kedves emlék közt bukkantam rá. Az egyik levél, amelyben a bécsi angol követség egy elolvashatatlan nevű attaséjának felesége köszöni meg fellengősen meleg levélben Jókainak azokat az élvezeteket, amelyeket művei okoztak és írja, hogy kis gyermekei mellé magyar bonnet fogadott, csakhogy a kis angliusok eredetiben élvezhessék Jókait. A másik a párisi negyven halhatatlan ama bankettjének menü-kártyája, amelyre a párisi kiállítás alkalmával ottjárt Jókai tiszteletére rendezett lakomán ráírta nevét a negyven halhatatlan. Robinson Isebel megtanult magyarul, csakhogy Jókai fordította. E levél első, rettenetes magyarsággal irt végtelenül bájos levele az írónőnek,így hangzik: Jókai Maurus úr!. Nekem mondtak, hogy vennének fordítás, melyet én irok könyvről tietek. Tanultam is meg tanulok is a magyar nyelven, olvasnom könyvek tietek Magyarul és fordítom. Remelem, hogy ti helyeseljetek. Vagyok tietek Isebel S. Robinson. N. B. Mondjatok igen! Mennyi poézis, mennyi emlék, mennyi irodalom, mennyi történelem és a magyar géniusz, micsoda diadala e foszladozó, avas, dohszagú papirosok közt. Talán érdemes velük foglalkozni felületesen és, odavetőlegesen is egy percig." Pihenőképpen a nagy magyar diadalok: valamelyik ma-» gyártó külföldi klasszis dicsősége és a ferencvárosi derék fiúk győzelme között. K. A ~V I L Á , 1912. március 10. 7