Világ, 1912. június (3. évfolyam, 129-153. szám)

1912-06-11 / 137. szám

Kedd várták. Hat óra felé északi irányban zúgást hallot­tak és pont 6 órakor Hirth készülékét 200 méter magasságban látták Aspern felé közeledni. Elegáns ívben és egyidejű siklórepüléssel kötött ki Hirth pontosan a célszalag előtt. Az útról az aviatikus és utasa, Schüller had­nagy a következőket meséli: Törekvésük, mint a berlin—­boroszlói repülés­­ztár, épp úgy a boroszló—bécsi útnál is arra irá­nyult, hogy lehetőleg a felhők fölött tartsák ma­guikat, hogy ily módon lehetőleg függetlenek le­gyenek a szélirány esetlegességeitől. Hirth ezért többnyire 2100 méter magasságban tartotta készü­lékét. A nap után tájékozódtak egy darabig, majd a felhők közül kiemelkedő Ar1­v­a t­e­r-hegység után, azután a Neisse és más folyók völgyei sze­rint. A Morva-völgyet az aviatikusok balra hagy­ták. 3/16 felé 600 méternyire szállták le, mert­­Aspern közelében gondolták magukat, átrepültek Gänserndorfon és azután az északi vasút sínpárja szerint igazodtak. Mindkét aviatikus, valamint a készülék a leg­jobb kondícióban van. Rheims, június 10. D­u b r­e­u i 1 aviatikus, a bethenyi aerodrom­­ban tegnap utassal felszállott és több, sikeres gyakorlatot végzett. Hirtelen hatvan méter magas­ságból lezuhant. Dubreuil súlyosan meg­sebesült, utasa, egy V­i­s­s­e­u­r nevű pilóta azonnal meghalt. Mourmelon le Grand, június 10. Eu i­m­m­­e­r­­­i­n­g aviatikus, Tonnet nevű ■utasával, ezer méter magasságból lezuhant. Mind a kettő azonnal meghalt. Holttes­teik rettenetesen meg vannak csonkítva. ---------- .­­ Erdős Richárd meghalt Súlyos és igen nehezen pótolható, fájdalmas csapás érte a magyar énekművészetet: Erdős Richárd, a fiatal, de máris világhírű basszista tegnap délelőtt meghalt. Egy nagyszerű sikere­ket ígérő, folyton emelkedő karrier törött derékon halálával, mely a legtragikusabb körülmények kö­zött orvul támadta meg opera -­életünknek ezt a fiatal, nagy művészét. Az emberi tudomány nem menthette meg Erdős Richárdot, aki művészálmai­­val együtt, a boldogságot is itt hagyta. A ha­lálos ágyán, utolsókat dobogó szívvel kötött há­zasságot San­gora­ki asszonynyal, a frankfurti Opera tagjával, akit néhány órával későbben öz­vegyen hagyott vissza. A fiatalon elhunyt művész családját és özvegyét most a főváros minden réte­geiből igazi, mély részvét keresi fel.. Erdős Richárd az Operaház kórusában kezdte meg­ karrierjét és a «Varázsfüves»-ban lépett fel először. Impozáns hanganyaga már akkor többek figyelmét magára vonta, de tere nem volt a fiatal énekesnek az érvényesüléshez. Márkus Dezső, az Operaház akkori karmestere, ismerte fel legelőször a fiatal Erdős­s hangj­ában a fenoménné képezhető kincset. Az ő rábeszélésére küldte ki M­á­d­e­r Raoul, külföldre tanulni Erdősst. Az ifjú basszista Münchenben lett Charles G­r­a­e­f­f isko­lájának a növendéke. Mikor Ney Dávid meghalt, az Operaház hazahívta Erdőst, aki ekkor már ki­válóan képzett énekművész volt. Nagy sikerei vol­tak itthon é­s sikereinek híre gyorsan túlnőtt az ország határain. Számos külföldi ajánlatot ka­pott, végre elfogadta azt az előnyös szerződést, amelyet a frankfurti Operaház kínált neki. A «Hugenották»-ban debütált a frankfurti közönség előtt és akkora sikere volt, hogy ez megalapította világhírét. A színház a legszebb és legnehezebb feladatokat bízta rá. Mikor, az idei szezon elején Márkus Dezső, a Népopera igazgatója, a Wagner­­ciklus szereplőinek a névsorát összeállította, a «Bolygó hollandi» Dalandjának eléneklésére a világ­hírű magyar művészt hívta­ meg. Erdős örömmel sietett a Népopera ajánlatát elfogadni. El is éne­kelte a Dalandot klasszikus­ énekművészete­, a publikum alig győzte tapssal.. Ekkor már beteg volt Erdős Richárd. Harminckilenc fokos lázzal énekelte végig a Dalandot. Másnap rosszul érezte magát, ágyban maradt és orvost hivatott. Az orvos szívburokgyulladást konstatált és már akkor nem sok reményt formált ahoz, hogy a beteg valaha felépülhet. Három hétig ápolták önfeláldozó gond­dal Erdőst a szülei, valamint a nővére, aki tudva­levőleg a Münchenből Budapestre költözött G­r­a­e­f­f énektanárnak a felesége. A gondos ápolás azon­ban nem birkózhatott meg az elkerülhetetlen ka­tasztrófával. A beteg állapota egyre súlyosbodott. A család pénteken táviratozott Frankfurtba Erdős menyasszonyának, S­a­n­g­o­r a kisasszonynak. A leány szombaton megérkezett és mivel az orvosok már lemondtak a betegről, megtartották az eskü­vőt a halálos ágy mellett. Egész éjszaka vir­rasztott a család, mígnem vasárnap délelőtt tizen­egy órakor meghalt Erdős Richárd. A tragikus sorsú művészembert holnap délelőtt féltizenegy­kor temetik a rákoskeresztúri halottas házból. (*) Az Opera szerződései. Gróf Bánffy Miklós kormánybiztos erős kézzel folytatja restauráló munkáját az államhatóságilag bezárt Operában. Az utóbbi napokban szakadatlanul foly­tak a próbaéneklések, amelyeken gróf Bánffy a gazdasági főnökkel, a rendezőkkel, karmeste­rekkel és a titkárral jelent meg. Ugyancsak a kormánybiztos elnöklete alatt dolgozzák ki a jövő évi munkarendet is, amely a műsor változatos­sága tekintetében igen érdekesnek ígérkezik, így mindjárt októberben két újdonság bemutatását tervezik: Hump­erdinck «Királyfiak» című zenés meséjét és valószínűleg egy magyar szerző művét. Ezért már szeptember elsején együtt lesz az egész ensemble, amelynek az újdonságok be­tanulására négy hét áll majd rendelkezésére. Az intézet falai közül kiszivárgó hírek szerint be­fejezett ténynek tekintik a következő tagok ki­válását­ ,Vasquez grófné, Krammer Teréz, Flatz Gizella, Hardy Helén, Ledovszky Gizella, Lunardi és Szendrői. Ezek közül Lunardi nem fogadta el a vezetőség újabb aján­latát, mert állítólag Amerikába készül, Szendrői pedig amúgy, is­­nyugalomba vonult volna beteg­sége következtében. Idézett névsorral azonban még nem fejezték be a felmondások sorozatát, mert ebben az irányban még tárgyalások folynak a kormánybiztos és az illető művészek között. Gróf Bánffy új és igen előnyös szerződéssel kínáltai meg M. M­e­d­e­k Annát, aki azt tegnap el­­is fogadta. Megújították továbbá Ambrusné, Bá­­d­e­r Dóra és Haber Györgyike szerződését. F­o­­d­o­r­n­é szintén új szerződést írt alá. Székely­­h­i­d­y Ferenc 20.000 koronáig emelkedő három­éves új szerződést kapott és megújították M­i­­­h­­á­l­y­i szerződését is. M­a­t­e­c­z­k­y Biankát és Záb­orszky Istvánnét, akik már vendégszere­peltek az Operában, egy-egy évi próbaidőre szer­ződtették. Dömötör Ilona most tárgyal a kor­mánybiztossal új szerződése ügyében, amit ha­marosan nyélbe fognak ütni. Bánó Irénnel nem újították meg a szerződést, viszont H­a­j­d­u­n­é­­val most folynak a tárgyalások új szerződése dol­gában. Beszélnek továbbá Buttykay Ákosné szerződtetéséről, de erről pozitívet még senki sem tud mondani. (*) «A botcsinálta doktor.» «A botcsinálta doktor», mely a ezeszőnveg és a májusi meleg, dacára is nagy közönséget vonzott a Népoperába, most kétszer .­egymásután kerül színre, kedden és szerdán, mindenkor 8 órai kezdettel. A szerep­lők"Ugyanazok lesznek, akik a mulatságos Gou­nod - operát a bemutatón sikerre vitték: Bihar Sándor, Sebők Ilona, Kertész Vilmos, P­a­­­p­i­r Ödön, H­i­e­k­i­s­c­h Kató, Mátrai, H­a­j­a­­gos és Bazilidesz Mária. Csütörtökön még egy bemutatót ad a Népopera, a «Traviatá»-t. A Verdi-dalművet Reiner Frigyes tanította be. A pénteki «Rigoletto» előadását különös érdekességű vendégfellépés teszi vonzóvá, Rigolettót ugyanis a Nemzeti Színház kitűnő művésze, Bakó László énekli. (*) Igazgatósági ülés a Nemzeti Sza­lonban. A Nemzeti Szalon igazgatósága tegnap Molnár Viktor nyugalmazott államtitkár elnökle­tével ülést tartott. Napirend előtt az igazgatóság sajnálkozással vette tudomásul a Nemzeti Szalon elnökének, gróf Andrássy Gyulának betegségét és'­részvétének átiratilag adott kifejezést. .Majd örömmel üdvözölte az igazgatóság Gellért Jenő igazgatósági tagot székesfővárosi főreáliskolai igaz­gatóvá történt kinevezése alkalmából. A napirend során Déry Béla igazgató­­tette meg'Jelentését' a Nemzeti Szalonnak 1913. évi januárban rende­zendő müncheni kiállításról, amely a magyar mű­vészeknek első reprezentatív kiállítása lesz, amelyre a müncheni művész­bizottság körülbelül ötven kiváló magyar művészt fog meghívni. Azután a jövő évi munkaprogrammot, majd a folyó és gazdasági ügye­ket tárgyalta az igazgatóság. Végül a Nemzeti Szalon­ nyári szünetét állapították meg. __ (*) Budapesti vendégjáték. A budapesti színházak nyári szünete után közvetlenül kezdi meg a Budapesti vendégjáték idei első vidéki körút­ját. Az első előadás június 24-én Aradon lesz, ahol a társaság a következő két napon, 25-én és 26-án, vendégszerepel. Nagyváradon 27., 28., 29. és 30-án tartja vendégjátékát és innen két napra meghívás folytán Szalontára megy, azután pedig Temesvár, Hódmezővásárhely, Miskolcz, Debreczen és Szatmár városokban fogja vendégszerepléseit folytatni. A további előadásokra Kolozsvár, Győr, Pozsony, Kaposvár, Szabadka és Kassa városokkal folynak tárgyalások. A társulat szervezése már be­fejezést nyert és a tagok névsora a következő: P. Márkus Emilia, a Nemzeti Színház művész­nője, T. Halmi Margit, a Magyar Színház mű­vésznője, Somlay Artur, a Nemzeti Színház mű­vésze, Sebestyén Géza, a Magyar Színház mű­vésze, és Pat­aky József színművész, akik a fő­szerepeket játsszák. Epizódszerepekben Szilágyi Rózsi,­­Szőke Lajos (Nemzeti Színház) és Ung­vári M. fognak közreműködni. Rendező dr. B­á­­nyay Elemér (Zuboly). Színre fognak kerülni Ibsen: «Nóra», «Kisértetek», Kistemaeckers: «Az ösztön» címü h­áromfelvonásos drámák és B­r­ó­d­y­ Sándor, Szem­ere György, Szigeti József egy­­felvonásosai. A vendéjáték utolsó állomásául Fiu­méban és Velencében a társulat elő fogja még adni Roberto Bracco «A hűtlen» című három­­felvonásos vígjátékát is. (*) A Képzőművészeti Társulat jubilá­­ris ajándékai. Az Országos Magyar Képzőmű­vészeti­ Társulat választmánya elhatározta, hogy a Társulat fennállása félszázados jubileumának az alkalmából évente háromezer koronáért vásárol mű­alkotásokat a­ műcsarnoki rendes tárlatokon, ame­lyeket hazai múzeumoknak és közintézményeknek ajándékoz. Az igazgatóság ennek a kérdésnek a részleteivel a legutóbbi ülésén foglalkozott és el­határozta, hogy a megvásárolt műalkotásokat első­sorban azoknak a múzeumoknak ajándékozza, a­melyek az alkotó művészek szülőhelyein vagy szülőmegyéiben vannak. Majd azok a múzeumok VILÁG 1912. június 11. 11 SZÍNHÁZ MŰVÉSZET - A májusi forradalom — A főkapitány jelentése — Budapest, június 10. B­o­d­a Dezső főkapitány a főváros közigaz­gatási bizottságának­­mai ülésén tett jelentést a rendőrség májusi működéséről. A jelentésnek leg­fontosabb része az, amelyben a főkapitány a két májusi forradalmi napról számol be. Boda főkapi­tány erre vonatkozólag többek között a következő­ket mondja jelentésében: «Mily erőszakosan léptek fel a tüntetők, azt a legjobban bizonyítja, hogy eltekintve az,­­egészen felületes zúzódlásoktól, melyeket a kődobások okoz­tak, összesen ötvenöt rendőr szenvedett sérülést és közülök egy, Richter József lovasrendőr a hely­színen meg is halt. Ily körülmények közt a rendőr­ség, a csendőrség, sőt a katonaság is több esetben a fegyverét használta. A tüntetők közül számo­san szenvedtek kisebb-nagyobb sérülést. A zavargások­nak összesen öt halottja és száznegyven sebesültje van. Igen nagy a vagyoni k­ár, amit a zavargók okoztak. Hozzávetőleges számítás szerint is 26.000 koronára tehető az a vagyonérték, mely a rom­bolásnak, gyújtogatásnak áldozatul esett. Sajnálattal kellett tapasztalnom, hogy a foly­tonos hírlapi izgatástól elvadult kedélyek minden kíméletesebb eszközt hatástalanná tettek s ahol tömeg verődött össze, nyomban­­kőzáporral és lö­vésekkel fogadta a r­endőrséget. «Nagyobb vérontás csak emberfeletti türelemmel és önm­­artózttatás­sal volt elkerülhető, amit legjobban bizonyít a megsérült rendőrök nagy száma és az a körül­mény, hogy igen súlyos, vagy éppen halálos sérü­lést aránylag csak kevés zavargó szenvedett.» " Lázadás büntette miatt hatszáznál többen ál­líttattak elő. Lázadás miatt május hóban hetven­egy, június hónapban eddig harminckilenc egyén került előzetes letartóztatásba. A rendőrfogház és toloncügyosztálynál ös­­­szesen 1583 egyén került közigazgatási elbírálás alá, akik közül a patronage-egyesületnek­ átadtak hármat, az országos javítóintézetben elhelyeztek négyet, a fővárosi kerületi elöljárósághoz kísértek négyet, egyéb hatóságnak vagy intézetnek átadtak 115 egyént, 676 egyént szabadon bocsátottak, 105 egyént kén­yszerútlevéllel kiutasítottak, 479 egyént toloncután elszállítottak, 197 egyént pedig mint át­kelési toloncot továbbítottak. Az eltoloncolt egyé­nek közül 1—5 évre 12 magyar honost, 5—10 évre 35 magyar honost és 1 idegen honost, hosz­­szabb időre 4 magyar honost és 3 idegen honost tiltottak ki a székesfőváros területéről. A főkapitány e jelentéséhez alig lehet hozzászólni. A főkapitány természetesen a maga szemüvegén keresztül és a maga helyéről nézte és látta az ese­ményeket. Míg azon, hogy körülbelül ötven rendőr megsebesült, elszörnyüködik, türelmet emleget akkor, amikor közel kétszáz tüntetőt vagdaltak össze a rendőrök. Az ilyen jelentést nem lehet komolyan venni. Sőt nem is szabad.

Next