Világ, 1913. augusztus (4. évfolyam, 181-206. szám)

1913-08-01 / 181. szám

Uj Baedekert! Irta: Nádai Pál A kedves kisasszony, akit mindnyájan is­merünk a livornói hajó fedélzetéről, belegön­­gyölődik a skótcsikó homespin-kabátjába, végigdül a fedélzet heverőszékén, ráteríti a bo­káira a gyapjú-plaidet és beleringatódzik abba az édes, kék, semmibe, amelyért most negyven­­nyolc óra hosszat nem hunyta le a szemét. A postabárkák hangos szirén-bugással ordítanak el mellette, lassan táncolni kezd a part a sze­mei előtt, a sirályok vijjognak a levegőben, a kedves kisasszony arca mosolygóra válik és kihúz a szék mellől egy könyvet. Egy egyszerű piroskötésű­ könyvet, aranyos címnyomással, de nem Rider Haggardot és nem Orczy Em­mát, hanem egy komoly útikönyvet, a Bae­­dekert. Vagy tizenkétmillió ember teszi ezt na­ponként magában Itáliában, egy millió min­den órában, tizenhatezerhatszáz minden perc­ben és körülbelül kétszáznyolcvan ember eb­ben a pillanatban, mialatt ideírom a pontot. De bizonyos, hogy ama tizenkétmillió kis­asszony éppoly nyugodtan és éppolyan zavar­talanul teszi ezt már emeberemlékezet óta, mint ez a kétszáznyolcvan ebben a szempillan­tásban. Mert még soha senki sem fordult a kisasszonyok felé, hogy felvilágosítsa őket ar­ról, mily szomorú közhely az után a Baedeker. Adassék meg neki tiszteletünk és­ becsülésünk, a derék piros könyvnek, mert hiszen ő tudja mindazt, amit egy lexikon, cint- és lakjegyzék, tudományos zsebkönyvtár és a szerkesztői üzenetek együttvéve sem tudnak: ő bölcs, mint — Szerkesztésig Vl- Gyár­ utca ♦. sz. ______________________________ MP _______ HVtelvítttoj* iJatopt«», » Telefon 58­00, a felelős szerkesztőé 1MBMM» AUgBCWflEP «BBJM!» HPffflE VILÁG kiadóhivatalábao, Block*«­• l­-58. Kiadóhivatal VI. Gyár­ utca 4 JKr V&St ________. m. Győr. is Nagy, Jaulus és Társa, Telefon 81-90. Előfizetési árak a Tgfglk jSSf 111 8^3 XféSVfivX JS$lak dfiMT lenczer Gyula. LeoPc.al Kornél magyar korona országaiba, Ausztriába l&m Mg BB BEL MW ^ c, fcroo. Eckslein Serr.at, Meze. és Bosznia-Hercegovinába. Egész évre vasxuh égsw BbM tkjapyG .- é 71 JgS­sz Antal, „cSwirz József, Messe Hu. 28 korona, félévre 14 korona, negyed- lfelfjffi, JfnfT ftgagg (''' v' v fag«« «lolf hirdetési­ irodaaban. — Becsben, évre 7 korona, egy hóra 2 korona 40 APj8f fljpfs \*'V-v, .' ' * Äjy 'figgalf M. Dukes Nacht. Haasenstein is fillér. Németországba, a német biroda* jsösr­­&jsjsX Vogler, uttdolf Mosse, Eduard lom államainak területére negyedévre iBsPraS&ar IslS ||@^ Braun, Meinich Schatek, Bock 10 kor. 80 fillér, egy hóra 3 kor. 60 filL ||g5| gggSft. ,,nd “ Berlhbem Dr. A »VILÁG* megjelenik hétfő kivéte­ L.Ilmenrcich, Berlin-VVilmers­lével mindennap, ünnepnapok után is. wtstmmmV dorf, HorálínnicheStrasse 8. sz. IV. évfolyam Budapest, 1913 PÉNTEK augusztus 1. 181-ik szám •' / ír* A mai gimnázium és a demokrácia Írta: Dr. Lánczi Jenő Budapest, július 31.­­A kultuszminiszter úr meg fogja re­formálni a középiskolát. Régi várakozás érdeklődésével nézünk e reform elé, bár sejtjük, hogy nem valami mélyreható re­formról lesz szó. Sokkal szorosabb a ka­pocs a mai iskolai rendszer és a mai társadalmi rendszer között. A mai gimnázium, a klasszika-filológiai ok­tatás maga is az osztályuralom egyik fegyvere. Aztán a tapasztalat arra is megtanított bennünket, hogy ezt a mun­kát, a mai középiskola gyökeres reform­ját előbb majd Németországban fogják elvégezni. Lévén oktatási rendszerünk a németnek elrontott kópiája. Sokan, köztük a pedagógusok leg­nagyobb része, azt gondolják, hogy az a kérdés, vájjon a humanista műveltség terjesztessék-e továbbra is a mai gimná­ziumban, vagy egy természettudományi­­és társadalomtudományi műveltség, a­­ latin és görög, vagy pedig mo­­­dern nyelvek ismerete, a stilisztika­­és retorika, vagy pedig a közgaz­daságtan, hogy ez a kérdés ma ná­lunk is csupán neveléstani probléma, amelyhez a politikának semmi köze, így kellene lenni, de sajnos, a valóságban nem így van. Sokan azt gondolják, hogy ha ma talán nem is az az oktatási rendszer van érvényben, mely a mai ismeretek között a leghelyesebb, hanem némi mó­dosítással a középkor humanista iskolá­jának oktatási rendje, ez csak azért van így, mert a mai tantervek készítői a hu­manista műveltség szellemét értékesebb­nek tartják a modern szellemnél, az ideális nevelést többre becsülik a gya­korlati életre való nevelésnél. De akik így gondolkoznak, elfelej­tik, hogy az osztályharcnak az iskola is egyik hatalmas fegyvere, és hogy a mai gimnázium és a humanista oktatás védel­mére szerkesztett tudós memorandumok csak arra szolgálnak, hogy az avatatlan előtt elrejtsék az osztályuralomnak azt a formáját, mely a hivatalos tantervek­ben jut kifejezésre. Persze, amiként ez az osztályuralom sehol sem nyílt, vagy kifejezett, hanem évszázados ideológiák­kal van beborítva, ugyanez áll a mai is­kolai rendszerre is. A hivatalos tanter­vek készítői ellenben nagyon is jól tud­ják, milyen hatalmas csapásokat mért a modern természettudományi szellem az egyházra, és nagyon is jól ismerik azt a kapcsolatot, mely a modern természettu­dományok és a mai társadalmi törekvé­sek között áll fenn. A mai gimnázium legnagyobb bűne, hogy nem az életre neveli az embereket, hogy nem nyújtja a társadalmi boldogu­lás azon mértékét, melyet nyújtani tud­na akkor, ha a klasszika-filológiai neve­lés szelleme helyett a természettudomá­nyok, és a mai gazdasági élet szelleme jutna benne kifejezésre. Nem állítjuk, hogy a klasszika-filológiai műveltség él-Omar Khayam és velős, mint minden igazság. De kissé lapidáris a bölcsességében és kissé unalmas a velős mivoltában. Egyszóval köz­helyszerű. Hiszen mindaz hasznos, amit mond, kétségkívül fontos is tudni, hogy a Planta­­genet-család mikor uralkodott és hogy melyek a legjobb singeriek a Rue de Rivolin, meg hogy a nápolyi kocsis hamis pénzt kever az igazi közé és hogy a genti oltárkép az ó-flandriai festészet legnevezetesebb műemléke. Mindez igaz is, okos is, de nem épp olyan igazság-e az, hogy a mai cselédek nem nagyon hűségesek és hogy a késői étkezés megrontja az álmot. S ezekről a kérdésekről még­­sem írnak könyvet, s ha írnak, hát az ördög sem olvassa őket, s ha valaki olvasná ország-világ szemláttára, a hajó tetején, napfényes délben, akkor joggal kiáltaná el magát a szomszédja, hogy „sho­­king!“ Csak éppen a Baedeker kivétel, ő a ki­vételes közhely, a szokásjog által szentesített közhely, egy elismert surrogatum. És míg a teste fogyatkozásait senki sem fitogtathatja szabadon, sem a fűzőt, sem az orthopéd-cipőt, sem a különböző kaucsuk gyártmányokat, addig a műveltsége sérvkötőjét joga van min­denkinek nyilvánossá tenni. Ne legyünk igazságtalanok: a Baedeker­nek sok és okos útbaigazítást köszönhetünk. Megbízhatósága szinte páratlan, alapossága szédületes. Ahogy ő megmagyarázza, mi kü­lönbség a cukrozott belga sör, a „faro“, meg az erős keserű „uitzet“ közt, az gyönyöre lehet a sör minden barátjának és ha ő oda teszi egy név mellé a két csillagot, akkor abba „be lehet menni“, akár egy café-restaurantról van szó, akár a Bellini­ Madonnájáról. És bizonyos, hogy a pénzfajok erdejében­ a málhaeljárások féktelen. Mi csak azt állítjuk, hogy van ma már egy nálánál sokkal értékesebb műveltség is, melyre a létért való harcban szükségünk van. A latin és görög helyett a modern nyelvekre, a humanista szellem helyett a természettudományi és közgaz­dasági szellemre van szükség. A mai gimnázium oktatási rend­szere a középkorban keletkezett, és keletkezésének idejében a filológia és a történelem képezték a művelt­séget. Ebben az időben valóban mást jelentett a műveltség és mást jelen­tett a kenyérkereset. Ebben az idő­ben nem volt szükség arra, hogy az iskola kenyérkereső embereket nevel­jen, mert műveltségben csak a pap és a nemes ember részesült, akiknek nem kellett dolgozniok, mert dolgozott he­lyettük a jobbágy. A nemes ember, a műveit ar átpipálta életét őseitől örökölt, vagy a paraszttól erőszakkal elvett bir­tokán. Ilyen embereknél a kenyérkere­setre való nevelés felesleges volt. Ilyen társadalmi rendben tényleg a stilisztika és retorika volt a legfontosabb két tan­tárgy. A nemes ember csak a fegyvert forgatta és a gyűléseken vett részt, ra­bolt vagy politizált. Egy kis irodalmi műveltségre és egy kis retorikai kész­ségre volt szüksége. De a stilisztikát és retorikát tenni meg ma is a nevelés ten­gelyéül, — ma, amikor nem a költő és a jó fegyverforgató a hős, hanem a vál­lalkozó és a felfedező,­­ vagy osztály­érdek, vagy bornírtság. Ez a középkori műveltség azonban labirintusában, az utcajárások és térbeosztá­sok rengetegében nincs megbízhatóbb kalauz, mint ő. Az ember néha csodálkozik, honnét tudja a legkisebb külvárosi gőzfürdő nevét is és ha valakit éjszakai londoni sétájában az Indiadokkok mellett agyonvernek, akkor az csak saját magát okolhatja, amiért el nem ol­vasta előbb a Baedeker figyelmeztető szavait. És ez így is van jól. A Baedeker hasznos, sőt szükséges valami a kezdő globertrotternek, de csak elemi iskolája az utazó-műveltségnek. Az utazás, a világátfalás és a művészet­­szürcsölés azonban nem fejeződik be sem a nyilvános sétatereknél, sem a közlekedő esz­közök tarifájánál, sem a magán képgyűjtemé­nyeknél. Egy-egy városnak, egy országnak, egy fajnak speciális, történeti lélekzete van, külön szenzációs, nehezen kifürkészhető tájai, etnikai furcsaságai. A mai Budapest nem Szent Gellért püspökkel kezdődik (1. „Gellérhegyi forrás és emlékmű“) és nem a pilisi hegység nyúlványaiból kiszögellő festői Visegrádnál záródik le. (Vasútállomás Nagymaros, gyv. kb. 50 perc, de ajánlatosabb a kellemes hajóút a természet szépségeivel, kb. 30 óra.) A mai Budapestben benne van: a budai bástyasétány az ő biedermeier cukrászdájával, csakúgy, mint a gőzfürdők szürke hajnali tunyasága, a Stefánia-út nyáron délután csakúgy, mint a Buzalka télen éjjel. És mégis a Baedekerek, mindig azt mondják az embernek, eredj el az Elevátorhoz, a Citadellára és a Sertési Közvágó­­hídhoz, ahelyett, hogy azt mondanák, eredj el táncolni a Buzalkába és utána reggelizni a gőzfürdőbe. Mert a Beadeker nem érti a nép­­leiket. __Ez tréfának látszik* pedig egy nagy, da

Next