Világ, 1914. január (5. évfolyam, 1-27. szám)

1914-01-16 / 14. szám

1. 1914. Január 16. Vif AG Bélapátfir&Svai Porti an­d­ SOT@i­t|Fir & Részv.-Társ. fl Bélapátfalvi ..OstdkSs** védjegyű Portiandcem­ent Budapest, V. Rés*. Bank'utca 6. sz. Minőségg páratlan, szilárdsága felülmúlhatatlan, könnyű litersuly, magas b­arnokfalwBwők Épasseg. FŐVÁROS­ I Államtitkár a polgármesternél. Dr. Ilosvay Lajos, a közoktatási minisztérium új politikai ál­lamtitkára, ma megjelent dr. Bárczy István polgár­mesternél, akinél államtitkári minőségében bemu­tatkozó látogatást tett. 7. A Magyar Villamossági becslése. Hónapok óta húzódik a Magyar Villamossági részvénytársa­ság telepének a megbecslése, amely alapul szolgálna ahhoz, hogy a főváros műyen értékben váltsa ma­gához a gyártelepet. A becslésről a legellentétesebb hírek terjednek el, főképp, mert a szakértők becslö­­nmnkája egyre késett. Ennek azonban sokféle ma­gyarázatát adják. A becslésnél háromféle szakértő működött közre: a főváros részéről Hollós József műszaki főtanácsos és Kommer Ágoston műépítész, a törvényszék részéről dr. W­itt­mann­ Ferenc mű­egyetemi tanár és Illés Gyula műépítész, a Magyar Villamos sávi részéről Söpk­éz Sándor műegyetemi tanár és dr. Hültl Dezső műépítész a becslőbizottság tagjai. A szakértők között támadt véleményeltéré­sek következtében a becslés megállapítása hónapo­kat késett, annyira, hogy a bíróság legutóbb záros határidőt szabott meg a szakvélemény benyújtására. Ez a határidő január 9-én lejárt, a becslőbizottság jelentése azonban nem készült el erre az időre sem s a bizottság újabb halasztást kért, ezúttal azonban csak néhány napra. A bíróság — mit tehetett egyebet — az újabb halasztást is megengedte, de azzal a kötelezettséggel, hogy újabb halasztásra most már nem számíthatnak.­­ Gramofon a szegényházban. A főváros új szegényházában, a kamaraerdőben szép fekvésű te­lepen eddig csöndes volt az élet, mert az elaggott szegényeknek nem tellett a szórakozásra. Most ez megváltozik. A szegényház gondnoksága előterjesz­tést tett, hogy a szegényházban gondozottak szórakoztatására gramofont és társasjátékot sze­rezzenek be. A tanács az előterjesztéshez hozzájá­rult és erre a célra 200 koronát szavazott meg. Az öregek így, ha szerényen is, de legalább mulat­hatnak.­­ A legújabb Erzsébet-sugárút. Az Erzsébet­­sugárút sokféle tervei közül a legutolsót a közgyű­lés akképp állapította meg, hogy az Erzsébet-sugár­­utcát a Gerlóczy-utca szélesítésével a Városház-utcá­tól görbe vonalban a Kígyó-térre vezessék át, egyút­tal a Rombach-utcáról a Fürdő­ utca irányában a Váczi-körútra vezessék. Az időközben folytatott tár­gyalások során kitűnt, hogy az Erzsébet-sugárutat nem lehet az így megállapított irányban vezetni, annak a Belvárosba tervezett bevezetése tehát el­esik. A fővárosi közmunkák tanácsa is ebben az irányban foglalt állást s így elesett annak szüksé­gessége, hogy a Rombach-utcát meghosszabbítsák. A tanács emiatt most újabb javaslattal megy a köz­gyűlés elé és azt ajánlja, hogy az Erzsébet-sugárút­­nak a Kígyó­ térre tervezett átvezetését és a Rom­­bach-utca kiszélesítését ejtsék el. A Közgyűlés: A törvény­hatósági bizottság e hónap 21-én rendes közgyűlést tart, amelynek tárgy­­sorozatán a következő fontosabb ügyek szerepel­nek: A ja­vadalmi bérlet újabb értékesítése; a székes­­főváros választókerületeinek beosztása, számának és határainak megállapítása; a nemzetközi döntő­bíróság és a vele kapcsolatos mozgalom pártolása; a VII., Rombach-utca tervezett meghosszabbításá­nak és az Erzsébet-sugárútnak a Városház-utcából a Kigyó-térre tervezett átvezetésének elejtése; a Te- repi-utca a fiókkórháznál lévő napidíjas főorvosi ál­ KÖZOKTATÁS , Simon Lajos. Ez az úr a Tanítók Országos Szövetsége főtitkára és a Tanító szerkesztője. Lapja mai számában felelt a Világ vasárnapi számában megjelent „A tanítók vezére“ című cikkemre, amelyben Moussong Géza, a Tanítók Országos Szö­vetsége elnökének lemondásával és Simon Lajos Működésével foglalkoztam. Cikkemben Simon La­josról megismételtem, hogy ne beszéljen az erkölcsi magaslatról, aki plagizátor. Erre ő szokásához hí­ven ma sem mer felelni, ellenben tagadja cikkem­nek azt a részét, melylyel lapját s az ő működését­­ felekezeti szelleműnek tekintettem és állításaimat hazugnak jelenti ki. Hogy állításom mindenben igaz, arra az elfogulatlan tanítóság megfelelt már sokszor és tavay, mikor a tisztujítást megelőző szövetségtanácsi ülésen a ..Tanító“ felekezeti szel­lemű cikkeit tárgyalták. Kem­én­y Simon fővárosi igazgató-tanító fölszólalására a Tanítók Szövetsége hivatalos lapja közleményeinek felekezeti egyenet­lenséget szító voltát méltó felháborodással meg is állapították. Bővebb felvilágosítást írni, ezek után, szükségtelennek találom. Simon Lajos erőlködése csak azért van, mert a mártír szerepét akarja ját­szani. Görögtüzért és a maradásra bíró üdvözlő, el­ismerő sorokért azért esdekel az ő esetleges hívei­hez, mert el akarja hitetni velük, hogy állásából erőszakosan akarja kiemelni a progresszív tanító­ság. Pedig a progresszív tanítóság mindjárt nem bántja, mihelyt a tanítók ügyéhez való képességét és becsületes, önzetlen munkásságát igazolja. De a régi, eddigi káros munkásság folytatása csak addig történhet meg, amíg a jobb és szebb idők után vá­gyakozó tanítóság a nyáron magához méltó elnököt választ, amikor a felfrissült új élet, ha Simon La­jost a régi berkében találja, állásából félre tolja és a Tanítók Szövetségében nem ad neki szerepet. Kü­lönben mi a főtitkár úrral nem polemizálunk többé, ezt a rovatot nap-nap után a tanitók igaz ügyei­nek szolgála­tában írjuk és nem azért, hogy Simon Lajos semmitmondó írásaival lapunk olvasó közön­ségét untassuk, vagy hogy azzal foglalkozzunk. Ve­ier Jenő:­­ Az egyetemi beírások utolsó három napja. A budapesti tudományegyetemen folynak a máso­dik félévi rendes beiratások, amelyek január 18-án véget érnek. A beiratások reggeltől késő délutánig tartana­k, de az utolsó napon így is meglehetősen nagy a tolongás. A rektori hivatal a személyes je­lentkezésre és a rend fenntartására ismételten fel­hívja az egyetemi polgárok figyelmét. A beiratko­zott hallgatóknak január 21-ig a leckekönyv alá­írása végett jelentkezniök kell az egyes tanárok­nál. Az előadások mind a négy fakultáson január 23-án megkezdődnek. • Szünetelő egyetemi tanárok. A budapesti tudományegyetemen a második félévben előadást­­ nem hirdettek a jog- és államtudományi karon: Csillag Gyula ny. rendkívüli, Hegedűs Lóránt, Lers Vilmos és Ferenczy Árpád magántanárok; az or­­vos-sebésztudom­ányi karon: báró Müller Kálmán, Janny Gyula címzetes rendkívüli tanárok, Szénássy Sándor, Bartha Gábor, Rothmann Ármin, Schwartz­­ Arthur, Stern Samu, Hudovernig Károly, Szalárdi Mór, Friedrich Vilmos, Manninger Vilmos, Wein Manó, Körösy Kornél, Rihmer Béla, Imrédy Béla, Rohrer László, Kollarits Jenő, Reisz Frigyes, Hoch­­balt Károly és Lénárt Zoltán magántanárok; a bölcsészettudományi karon: Lóczy Lajos és Békefi Rémig címmel és jelleggel felruházott ny. rendes, Ferenczi Zoltán, Bokor József címzetes rendkívüli, Vángel Jenő, Degen Árpád, Schilberszky Károly, Hodinika Antal, Molnár Géza, Sigmond Elek, Gom­­bócz Zoltán, Bernátsky Jenő, Erdélyi Lajos, Darkó Jenő, Zemplén Géza, Imre Sándor, Dobó Géza, Hevesy György és Kiss István magántanárok.­­ Urak és tanítók. A Váradvelenczei Kato­likus Kört újjá szervezték, nyilván a közönség megunta a régit. Ezt egy kis cécóval megünnepelni akarják, különben nem vesz róla senki sem tudo­mást. Vasárnap hangversenyt rendeznek és a mű­sor a következőket mondja: Nyitány, előadja a műkedvelői zenekar. Az elnöki megnyitót mondja Halász Gyula plébános úr. Azután énekel Szabó Imre tanító (nem ur) és zongorán kiséri Lober­­maijer Gyula tanító (szintén nem ur). Az ünnepi beszédet mondja Krüger Aladár ügyvéd úr (persze, hogy ur), záróbeszédet mondja ismét Halász Gyula plébános úr. A műsor kétségkívül érdekes és őszinte. A plébános-elnök nem tartja urnak a ta­nítót, hanem csak szolgának. De ha úgy a nem ur tanítók faképnél hagynák az urakat és jobb társa­­ságot keresnének, hiába szerveznék a plébános urak a Katolikus Kört, nem menne lépre többé senki és nem volt kinek hirdetni, hogy ki az ur.­­ Törvénytisztelet. Hogy a törvények betar­tása nem a legnagyobb erénye a közoktatásügyi mi­nisztériumnak, kitűnik az alábbi szomorú esetből: Dávidovics György nagykanizsai állami tanítót kötelezte a kultuszminisztérium arra, hogy egy, a törvényes követelményeiknek távolról sem megfe­lelő lakást vegyen át használatra, a Nagykanizsán őt megillető lakbér fejében. A tanítónak saját, ké­nyelmes lakása van, — ezt a város által fenntartott lakást egészségtelen állapota miatt mint lakhatat­lant, nem fogadta el, hanem a kultuszminisztérium­nak 1910. évi junius 4-én a lakáshasználat kötele­zettségét elrendelő 55627. számú rendeletét megfel­lebbezte a közigazgatási bírósághoz. A bíróság 1911. évi julius 11-én 5912. szám alatt hozott végzésében a minisztériummal szemben Dávidovics Györgynek adott igazat s elrendelte a nevezett tanító lakbéré­nek 1910. nov. 1-től leendő folyósítását. Ennek a bírósági döntésnek is negyedik éve már. Dávidovics tanító pedig még mindig lakbér nélkül van s nem tudja kiásni a közigazgatási bíró­sági határozat értelmében a kultuszminisztériumból lakbére folyósítását, jóllehet közel jár a lakbér­ illet­ménye a 2500 koronához. S még mondja valaki a kultuszminisztérium­­nak­, hogy szegény a magyar tanító, mikor 2500 ko­ronát nélkülözhet — muszájból.­­ Siketnémák felvétele. A siketnémák ungvári államilag segélyezett intézetének első osz­tályába az 1914—15. tanévre harminc 7—12 éves korban levő siketnéma növendék fog felvétetni. Va­gyontalan s keresetképtelen szülök gyermekei in­gyen ellátásban részesülnek. Beszédhibások, dado­gók, hebegőik szintén felvételt nyerhetnek. A fel­vételre vonatkozólag készséggel ad felvilágosítást az intézet igazgatósága, X Papi mintára. A vasvári apácazárdát eddig is bőséges segélyben részesítette a község, már-már azt hitte a község népe, hogy az apácáit is megelégelik és a hozott áldozatért igyekeznek értékes munkát produkálni az iskolában. Az apá­cák, a jószívü, kedves testvérek csak a növendé­keknek hirdetik a szerénységet, de ők maguk köve­telődzek. Újabb áldozatot kérnek most Vasvártól. Nem kevesebb, mint harminchatezer koronát kér­nek a munkanélküli, pénzszűkében lévő községtől, felekezeti tanítónőképző felállítására. Kérik ezt olyan időben, mikor az állami tanítóképzőből ki­került tanítónőket sem tudja sem az állam, sem a társadalom elhelyezni. A képviselőtestület a telhe­tetlen apácákat nem utasította el, a kérést öttagú bizottságnak adta ki tanulmányozás és döntés végett. Ezen az öt emberen múlik, hogy Sárvár pénzével miként gazdálkodnak.­­ A hivatalos lapból. A közoktatásügyi mi­niszter Scheller Rezsőné Rád Katalin déva-csángó­­telepi állami óvónőt saját kérésére a lugosi állami óvodához jelen minőségében áthelyezte. Másoknak rendszeres főorvosi állásokká való átszer­vezése; a budai és újpesti gázgyárak üzemének be­szüntetése és a berendezések értékesítése: a dalmát borokkal űzött visszaélések meggátlása; Hubay Jenő jubileumi alapítvány: az 1873-ban a főváros szolgálatában állott és 1910. január 1. előtt nyugdí­jazott alkalmazottak nyugdijának kegy utján való kiegészítése. A tárgysorozat huszonnégy pontból áll. Péntek ask SSP'SSSWn a kiváló bőr- és lithiumos gyógyforrás, vese- és hólyag-­bartnál, kősivtíKf JfelA ( \m.(Wr Jsll\ sfriSffis 's I M fit Érmj nél, cukorbetegségnél, vérfstn­nél, emésztési |É| I 'fii#/ MXMm ^ ln ^ §8 IHj RaP/ és lélegzési szervek hurutjánál kitűnő hatású, W 6A A Főraktár Budapesten: Édeskuty Leh­él

Next