Világ, 1914. július (5. évfolyam, 153-180. szám)
1914-07-01 / 153. szám
Szerda körülbástyázni hatalmát, csak akkor eredményez az oligarchia ellen való közös állásfoglalás bizonyos parallelizmust a Belvedere politikája és a magyar progresszívak politikája között. Erősen előmozdította azonban ezt a paralelizmust még az is, hogy a Belvedere lassanként rájött, hogy az oligarchia ellen sikeresen csakis népies politika segítségével harcolhat, hogy ha az oligarchiát akarja legyőzni, a tömegekre kell támaszkodnia. Ebbe a politikába tartozott az általános, egyenlő és titkos választói jog után természetszerűen a nemzetiségi kérdésnek demokratikus megoldása is. Ebből a törekvésből fejlődtek ki azután a koalíciós idők alatt a Belvederének bizonyos szorosabb vonatkozásai egyrészt Kristóffy Józsefhez, akiben nemcsak az új választói jog zászlóvivőjét látták, hanem az oligarchia legelszántabb ellenségét is, másrészt a szlávok, románok és délmagyarországi németek egyes vezérférfiaihoz. Sőt amikor a koalíciós korszak utolsó éveiben akadt párt a parlamentben, amely ismét felkapta az általános, egyenlő és titkos választói jog jelszavát és kész volt a koalíció szétrobbantására, a Belvederéből azonnal gyengéd szálakat kezdtek szőni ehhez a frakcióhoz. Mikor aztán végül a Belvedere buzgó támogatásával sikerült megbuktatni a koalíciót és gróf Khuen Héderváry miniszterelnökké lett, az új kormány — mint tudjuk — az általános, egyenlő és titkos választói jog tervét hozta magával és ahhoz többséget is akart magának biztosítani vagy legalább is a többségbe hozni a választói jog negyven-ötven megbízható hívéből álló gárdát, hogy ezzel az esetleges oligarchikus törekvéseket egyensúlyban tarthassa. Erről a tervről közvetlen tudomással bírt a trónörökös is, aki a taktikát helyeselte. Mikor azonban gróf Khuen-Héderváry elejtette ezt a tervet és testestül-lelkestül gróf Tisza István hívéül szegődött, meg volt pecsételve a sorsa. Ezért lett kegyvesztetté gróf Khuen, akit a Belvederében árulónak tekintettek. Hogy mennyire igazuk volt, legjobban bebizonyította a rezoluciós politika, amely nem volt egyéb, mint az oligarchikus közjogi politika feltámadása. Ami ezek után következett, eléggé ismeretes. Khuen-Héderváry megbukott, jött Lukács és éppen úgy, mint az elődje, az oligarchia hívéül szegődött. De valamivel ravaszabbul, mint az elődje, úgy akart árulásáért bocsánatot nyerni a trónörökösnél, hogy Tiszával szövetkezve, átnyújtotta a katonai reformot. De mint Negyvennyolc óra alatt kitűnt, hogy a hadsereg árván marad nélküle. Negyvennyolc óra alatt kitűnt, hogy ő volt az, kinek a kellő összeköttetései megvoltak, hogy e monarchia elszigetelten ne álljon a világ népei közt. Negyvennyolc óra alatt kitűnt, hogy a dinasztiában ő volt az a határozott egyéniség, aminekben egy fejedelmi ház élni tud. Ma nem attól félünk, hogy kamarilla talál rajtunk uralkodni. Hanem azon aggódunk: hol találunk kamarillának valót? Egy fejezet történelem maradt el, azt hittük első percben, halálával. Most azt látjuk, hogy egy fejezet történelem lezáró volt vele. Hogy van, hogy ezt nem tudtuk? Hogy“ van, hogy senki sem szólt, és senki, aki tudta — pedig most kiderül, hogy sokan tudták — nem szólt legalább négyszemközt, legalább egyenként félrevonva őket az emberekhez. Ez a ti emberetek, ez kiváló ember, ez komoly ember, ezt szeressétek és figyeljetek rá? Most az az érzésünk, hogy, ha tudtuk volna, tudomásos szeretetünk jobban vigyázott volna rá, s nem engedtük volna lemenni a mészárszékre, melyről Londontól Konstantinápolyig mindenki tudta, hogy mészárszék, csak mi nem tudtuk, csak ő nem tudta, egyformán tudatlanságban tartott áldozatai a sötét tehetetlenségnek, amely e veszendő birodalomra ránehezedik, már ilyen esetekben történni szokott, nem felejtették el az árulást és elkergették az árulót. Lukács elvesztette a befolyását a Belvederében, Tisza pedig továbbra is megmaradt az oligarchia gyűlölt vezérének. Mindamellett ez volt a trónörökös egész magyar politikájának bűnbeesése. Eddig nyílegyenes irányban haladt ez, most elhajlott, veszedelmes zegzugos körbe jutott, amelyből csak nagy nehezen és csak a legújabb időben tudta megtalálni az eredeti helyes utat. világ 1914. junus L Kormánypárt és ellenzék Tisza audienciája — Görögtüz a Közigazgatás reformjának Budapest, június 16. A gyász szünetet parancsolt a politikában, de az ellenzék és a kormány közötti ellentétek éle neon tompulhatott el a súlyos gyász óráiban sem. A miniszterei nőik kívánságára már tegnap érintkezést keresett Beöthy Pál házelnök az ellenzékkel aziránt, hogy ne legyenek külön felszólalók, mint ahogy így történt ez Rudolf trónörökös halálakor is. Beöthy Pál két izben küldötte az ellenzék vezéreihez Tóth Ferenc tanácsosát, hogy egyöntetű megálla- podásra nyerje meg őket. Tudatta, hogy az elnök ma reggel kilenc és tíz óra között az ellenzék rendelkezésére áll. Ez a felhívás azonban süket fülekre talált. Ma azután Beöthy ismét elküldte Tóth tanácsost gróf Apponyi Albertihez, azzal a felhívással, hogy a péntek délután 4 óraikor a Burg kápolnájában tar- tandó gyászszertáson a képviselőház nyolc- tagú küldöttségében az ellenzék is képvisel- fesse magát. Apponyi röviden így válaszolt: I — A mostani politikai viszonyokra való tekintettel nem tehetünk eleget a felhívásnak! Ma, az ülés után a házelnök ismét megbízta a Ház egyik fő tisztviselőjét, hogy lépjen érintkezésbe az ellenzékkel, most már a temetésen való képviseltetés kérdésében. Az elnök megbízottja külön kereste fel a pártvezéreket, gróf Khuen-Héderváry Károlyt, gróf Andrássy Gyulát, gróf Apponyi Albertet és gróf Zichy Aladárt kérve, hogy délig tejgyenek javaslatot aziránt, hogy pártjaik ré-széről kiket óhajtanának a Ház küldöttségé- ben kijelölve látni, mert az elnök kívánságukszerint óhajt majd javaslatot tenni a Ház előtt Utalt arra az elnök megbízottja, hogy a képviselőhöz küldöttségének tagjai egyénileg megnevezett képviselők voltak Rudolf trónörökös temetésén is és ezt az eljárást kívánják most is követni. A pártok elnökei aztválaszolták, hogy e kérdésben párthíveikkel fognak tanácskozni. A függetlenségi pártok vezetői erre a felhívásra sem közeledtek a többséghez, a Ház elnökével jelöltjüket nem tudatták. Az esti órák-ban ellenben az egyesült függetlenségi és 48-as párt helyiségében értekezletet tartottak, amelyen a függetlenségi párt elnöki tanácsának tagjai közül gróf Apponyi Albert, Sághy Gyula, Földes Béla, Bakonyi Samu, Lovászy Márton és Szentiványi Árpád, az alkotmánypárt kép- viseletében Désy Zoltán, a néppárt részéről gróf Zichy Aladár jelentek meg. A tanácskozás tárgyát az ellenzéknek a trónörökös temetésén való mikénti részvételének megbeszélése képezte. Erre nézve egyértelműleg a következőkben állapodtak meg: A trónörökös és neje temetésén való részvétel tárgyában az ellenzéki pártok elnökségei arra a megállapodásra jutottak, hogy az ellenzék tagjai a fennálló parlamenti helyzetből folyó elvi álláspontjuknál fogva nem vehetnek részt a képviselőház elnöksége által vezetett küldöttségben, hanem felkérik az ellenzéki pártok azon tagjait, akik képviselői állásukon kívül más ebben a temetési szertartáson résztvehetnek, hogy ott megjelenni és egyben pártjukat is képviselni szíveskedjenek. A pártelnöki konferencia e megállapodása alapján a függetlenségi párt Sághy Gyula elnöklete alatt tartott értekezletén úgy határozott, hogy a párt képviselésére gróf Apponyi Albert és Tóth János titkos tanácsosokat kérik fel. A képviselőház elnöki hivatala az esti órákban közli, hogy a képviselőház e hó 2-án, csütörtökön délelőtt ülést tart, amelynek egyetlen tárgya: a képviselőház részvétele, módozatainak megállapítása Ferenc Ferdinánd trónörökös és neje őfenségeik temetése alkalmából. Ez ülésen — mint értesülünk — két javaslatot fog tenni a házelnök. Javasolni fogja, hogy csak négyöt taggal képviseltesse magát a Ház a bécsi requiemen, mert a bécsi udvari kápolnában nincs elég hely. Javasolni fogja továbbá, hogy szombaton délelőtt tizenegy órakor a budavári koronázó templomban jelenjenek meg a képviselők a gyászszertartáson, melyet a hercegprímás fog celebrálni. Az ellenzék itt is külön fog felvenniuk A miniszterelnök Bécsben Gróf Tisza István miniszterelnök ma reggel 6 óra 45 perckor Királyhidán át dr. Latinovics miniszteri titkár kíséreteiben Bécsbe érkezett. Egyenesen a Magyar Házba hajttatott, ahol báró Burián István őfelsége személye körüli miniszter látogatását fogadta. Féltiz órakor Sehönbernunba kocsizott és tíz órakor a király magánkihallgatáson fogadta. A kihallgatás után gróf Berchtold külügyminisztert, gróf Stürgkh osztrák miniszterelnököt és Montenuovo herceg első udvarmestert látogatta meg. A nap folyamán közös minisztertanácsot is tartottak, melyen gróf Tisza István miniszterelnök szintén megjelent A kihallgatás és a tanácskozásoik a trónörökös halálával vannak összefüggésben. Gróf Tisza István miniszterelnök ma este 9 óra 5 perckor titkárával, dr. Latinovics Endrével Bécsből visszaérkezett Budapestre. Báró Hazai Samu honvédelmi miniszter, aki eddig Karlsbadban tartózkodott, ma onnan Bécsbe utazott. A nyelvkérdés és a közigazgatás reformja A közigazgatási reformjavaslatok parlamenti tárgyalását egy félhivatalos közlemény is igyekszik ma előkészíteni. A „Bud. Tud.“ közli, hogy a Politische Korrespondenz budapesti jelentés alapján milyen véleményen van az ellenzéki pártoknak a nyelvkérdés dolgában mutatkozó felfogásáról. Megemlíti a jelentés, hogy az ellenzéki sajtó a magyar nyelv sérelmét látja a javaslat ama rendelkezéseiben, melyek szerint a közigazgatásban a nem magyar ajkúak nyelve is érvényre jut s ezt az engedményt a Tisza és a nemzetiségek közötti paktum eredményének tulajdonítják. — Komoly magyar körökben — írja a Pol. Korr. — ezen és hasonló kifogásokkal szemben azt a nézetet vallják, hogy az olyan ellenzékhez, melynek különféle frakciói alkalomadtán igen szívesen simulnak a nemzetiségekhez, hogy közvetett vagy közvetlen támogatást nyerjenek tőlük ennek fejében a kormány elleni harcban, nem igen illk az, hogy sajtójában most egyszerre a sovinizmus kerekedik felül és megtagadja az ország nemzetiségeitől azt a jogot, hogy a közigazgatási apparátussal való érintkezés bizonyos eseteiben, amennyiben az állami és a hivatalos nyelvet nem értik, a maguk nyelvét használhassák, hiszen Magyarországon különféle nemzetiségek laknak s igy ebben az országban a magyar államnyelv általános érvénye mellett az anyanyelvek is megfelelő figyelembevételre tarthatnak igényt. Gróf Tisza ezzel a ténynyel nem tegnap óta és nem is a románokkal folytatott tárgyalása óta számol. A mostani reformjavaslatoknak a nyelvkérdésre vonatkozó intézkedései már évek hosszú sora óta közigazgatási reform terveinek lényeges alkatrészét teszik. Paktum sincs erről közte és a nemzetiségek közt, ami már abból is kitűnik, hogy a román nemzeti párt állást foglalt a közigazgatási reform ellen. E javaslatok Sándor János belügyminiszternek a képviselőház közigazgatási és pénzügyi bizottságában tett nyilatkozata szerint a nyelvkérdésben nem tűztek ki maguknak más célt, mint jó közigazgatás teremtését, amely egyúttal a legjobb nemzetiségi politika is. Ezért éppen a legexponáltabb nemzetiségi vidékeken a legjobb közigazgatási tisztviselőknek kell működniök, hogy szakbeli rátermettségükön kívül az illető nem magyar