Világ, 1914. július (5. évfolyam, 153-180. szám)
1914-07-03 / 155. szám
Péntek Szerbia—Montenegró Mit mond Európa? Budapest, július 2. A Bukarestiben megjelenő Seara című lap szerint a cár konstanzai látogatása alkalmával ment határozatba Szerbia és Montenegró egyesülése, melynek első fázisa volt Péter király visszavonulása. A cár állítólag megegyezett Károly királylyal, hogy ha a monarchia mozgósít, Románia is elrendeli a mozgósítást. Megállapodtak abban is, hogy a bukaresti béke évfordulóján, július 28-án Szerbia, Montenegró és Görögország uralkodói Bukarestbe mennek és ott Károly királylyal együtt megegyeznek Szerbia és Montenegró egyesülésében és ezt proklamálják. Nikita lemond és az egyesült ország királya pedig Sándor lesz. Ugyanekkor az uralkodók abban is megegyeznek, hogy ha a monarchia és Bulgária tiltakozik az ellen, akkor hadseregeiket egyszerre mozgósítják. A Seara azt állítja, hogy az egyesülés befejezett dolog, mert a monarchia Bulgáriával nem elég erős ahhoz, hogy szembeszállhasson négy balkáni állammal és Oroszország hadseregével. Berlin, július 2. Berlini diplomáciai körökben a Figaro azt a jelentését, hogy Szerbia és Montenegró egyesítése tervbe van véve, a legnagyobb kételkedéssel utasítják vissza és az érdekelt Szerbia is, mint alaptalant megcáfolta. Ezek a hírek már régóta foglalkoztatják a nyilvánosságot, de mindenki hajlik a nézet felé, hogy legalább Nikola, Montenegró királya élete alatt változás a fönnálló viszonyokban nem áll be. Ami utána történni fog, azt lehetetlen előre látni. Kétségtelen, hogy a kis és szegény Montenegró egy sok tagú dinasztiát nem tarthat ki és hogy Szerbia politikai viszonyai Montenegróéval annyira egyeznek, hogy ha Szerbia a patriarkális államformához való ragaszkodását elvetné, ez államok igazságos úton való egyesítésének semmi sem állna útjában. Egyelőre azonban minden jelentés, mely szerint az egyesítésnek most kellett volna megtörténnie, úgy most, mint a közeljövőben hivatalos helyekről csak cáfolattal találkozhatik. A Vossische Zeitung beavatott diplomáciai forrásból igen érdekes részleteket tudott meg Szerbia és Montenegró tervbevett egyesítéséről. A két állam reáluniót tervez annak a szerződésnek alapján, amely 1866-ban jött létre Szerbia és Montenegró, iltetőleg akkori fejedelmeik, Nikita és Mihály között. Elvben a szerződésben kötelezte magát Nikita fejedelem, hogy ő és dinasztiája lemond a trónról az egyesülés esetén, ha azáltal minden szerb egy államtestben olvad össze és ha az új, egységes állam neki és házának megfelelő, később meghatározandó évjáradékot biztosít. Az unióra irányuló tárgyalások hetek óta folynak Belgrád és Cettinjc között az orosz diplomácia égisze alatt. Egyelőre nincs szó a reálunió rögtönös életbeléptetéséről, hanem csak az államszövetség létrehozásáról a német szövetséges államok mintájára. Péter király megelőzőleg le fog mondani. Montenegróban a magántársaságoknak bérbeadott monopóliumokat egy kölcsön utján meg fogják váltani. A két állam közt egyetértőleg megállapítandó kulcs szerint a montenegrói vámokat és monopóliumokat Szerbia egyösszegben fogja a montenegrói államháztartás javára fordítani. Ez idő szerint egy kiváló orosz pénzügyi szakember dolgozik a két állam pénzügyeinek egyesítésén, amelyet kölcsönnel lehet megoldani. A montenegrói kormány kénytelen a terv megvalósítását siettetni, mert Oroszország nem hajlandó többé azt az évi szubvenciót utalványozni Montenegrónak, amelyet a Balkán-háború előtt adott. Az unió szerződése szerint Montenegró csupán csak adókat szed, hogy belügyeit intézhesse. Seregéből hat hegyi dandárt alakítanak s ez alkotó része lesz a szerb-montenegrói közös hadseregnek, a liszteket a szerb király fogja kinevezni, a monarchia külügyi politikáját Belgrádiból intézik. A vám- és monopóliumurió valószínűleg csak 1916-ban lép életbe. Páris, júnus 2. Antal Gézáné meghalt Megindítóan szomorú hír: Antal Gézáné, a melegszívű, színes tollú írónő, lapunk kitűnő és kedvelt munkatársa, ma este háromnegyed hét órakor váratlanul meghalt. Aki maga volt az eleven élet, csöndben, minden búcsúzás nélkül hunyta le szemét ,és szomorúságot, gyászt hagyott azokra, akik ezt az éles szemű, emberi érzéseiben olyan gazdag, nemes asszonyt szerették. Az élet mélységeiben vergődő szenvedőket olyan beszédesen, olyan valóságosan, hűen tudta megírni! Egy-egy tükördarab volt minden inasa, amelyben fölismertük az életben látott embereket és szenvedéseiket. Írói talentuma feltárta azokat a szenvedéseket, amelyeket csak az ő szeme látott meg, csak az ő szíve érzett meg. Olyan közvetlen, annyira meleg, őszinte és keresetlen volt minden sora, hogy embereinek hangját szinte hallani véltük, leírásainak tónusát a tízezreken alul, a karéjkenyereket kereső, verejtékes munkások és munkálkodók köréből merítette, lehajolt az elgázolt tömegekbe, akiket más észre sem vett, ő fölemelte, megsimogatta őket, fölhívta reájuk a ügyeimet, egy-egy sorában mentő, kérő és vádoló volt, célja azonban mindig csak az az egy, hogy a társadalom keresse fel és karolja át a megmenthető emberanyagot, segítsen gyorsan, szívvel, intézményekkel, névenetes szólamokkal és frázisokkal. A pesti életvalóságot annyira ismerő írónő három hét előtt gyöngélkedésről panaszkodott, Ágnes tizenötéves és Márta tizennégyéves gyermekének. Csak három nap előtt feküdt ágyba, amikor dr. Klein háziorvosa Itteni diplomáciai körökben kijelentik, hogy a Figaro-nak Szerbia és Montenegró egyesüléséről szóló híte üres fantazmagória. A két ország uniójáról már csak azért sem lehet szó, mert Ausztria-Magyarország ezt a leghatározottabban ellenezné. A Figaro fenntartja értesülését, amely a legjobban informált helyről származik és ujtanácsára a Rókus-kórházba vitték. Az orvosok szívbajt konstatáltak s az olyan rohamosan haladt előre, hogy ma reggel a kórházba hivatták az urát, a vácz gödöllői villamos főmérnökét, hogy segítség nincs, a halál csak a megváltó lehet. A kiváló írónőt nővére őrutca 9 szám alatt levő lakására szállíttatta, ahol a beteg megkönnyebbült, egész nap ébren volt, még sok tervéről beszélt, arig estefelé egyszerre csak heves köhögési inger fogta el, elvesztette eszméletét és halk sóhajjal az ajkán, csöndesen, örökre elaludt. Szólnom, hogy az oly nagy sikert elért könyv, a „Túl a palotákon'' és annyi szép riport-cikk írója ilyen hirtelen, váratlanul hagy el bennünket, akinek írásait olvasóink szerették, akinek az ország határán fid is sok volt a megbecsülője. A Világ-deirt meleg írásával sok hívet hódított meg a riportolvasásnak, első tanítómesterét, Barna Izidort, az Esti Újság boldogult szerkesztőjét követte, az életet figyelte s annak volt igazszavu tolmácsa. Emlékezésül egyik régebben nálunk megjelent és országos visszhangot keltett cikkét közöljük. A Múzsában A Baross-téren, ahol Czinkota felé fordul el a villamos, ott van,az OrszágosSzülészegyesület hatalmas bérpalotája. Mint valami fecskefészek a házeresz alatt, úgy bújik meg a nagy ház földszintjén egy tipikus pesti helyiség: a Múzsakávéház. Első tekintetre semmiben sem különbözik a többi kültelki kávéháztól; a sablonos berendezés: fekete, kerek márványasztalok, billiárdasztal a középen, díszes kassza-trónus; arany -rámás, mennyezetig érő tükrök; fojtogató füst; a Ulsterben a helyzet rendkívül komoly. Az ulsteri önkéntesek parancsnoka, Richarson megparancsol tisztjeinek, hogy állandóan fegyverben járjanak. A jövő héten Ulsterban nagygyűlés lesz, amelyen a további teendőkről fognak tanácskozni. lárma füleket vágó. Ennek a kávéháznak a jellegét a közönsége adja meg. Itt nem isznak kávét, itt nem isznak tejet, itt nem isznak teát vagy kapucinert, itt vizet isznak. Az egyik asztalnál fiatalember ül. Ott van már reggel óta. Előtte egy pohár víz. Szeme meg se rebben, ahogy egykedvűen maga elé bámul. Egy középső asztalnál fiatal házaspár. Az asszony kisleányát babusgatja, buggyanó könynyel a szemében szorongatja a kis fáradt penészvirágot, a fojtogató levegőben nyöszörög a kicsi, előttük a víz. Odébb egy asztalnál nagy társaság. Széles gesztusokkal, nagy hangon magyaráz az egyik, égő szemmel hallgatja a többi. Ezek is már reggel óta itt vannak. Előttük egy tálcán öt-hat pohár víz, csak viz, csak víz! Az ablak mellett is egy vizivó társaság. És így tovább, majdnem minden asztal körül: hol bohém humor, rat, hol vigasztalanul, révedező tekintettel, roska,dozva a valóságtól, amely némán a szívükre ereszkedik, ülnek a megvert emberek és előttük a pohárban: viz, viz, viz! Honnan jöttek ezek a letört emberek? Milyen kegyetlenül hajszolta meg őket a sors, amíg igy megcsúfolva összetalálkoztak? Az életnek vájjon milyen forgószele, milyen fergeteges történése söpörte őket így együvé? ... Azok a szülészek vagy színésznövendékek, akiket az Országos Színészegyesület kebeléből kizárt szerződésszegés vagy nyugdíjhátralék miatt, olyan egyesületi tagok, akik már sehol sem tudtak szerződést kapni, olyanok, akiket az egyesület tehetségteleneknek tartva, őket fel nem vette, csoportokba verődtek össze tizen-huszan és hat társulatot képezve, végigjárták a falvakat, az apró várroskáikat, a nemzetiségi vidékeket. Kultúrát tér- vilác 1914. július 3. - ból kijelenti, hogy az uniót csak a sarajevói eseményekre való tekintettel nem proklamálták már mostan. . -stb." • AVLÁG Poincaré útja. Poincaré elnök e hónap 15-én este hét órakor indul el oroszországi útjára Cherbourgból a La France páncéloshajón, amelyet a Jean Bari, Siglet és Tromblon nevű torpedóhajók fognak kísérni. Ez a négy hajó egy osztag lesz Le Bris altengernagy parancsnoksága alatt. A visszautazáskor Poincaré jó idő esetén Dunkerque-ben fog partraszállni július 31-én délután négy óraikor. Ha ebben az időben Dunkerque-ben rossz időjárás lesz, Cherbourgban fog az elnök ismét francia földre lépni. Grandplément, az elnök katonai irodájába beosztott fregattkapitány, legközelebb Cherbourgba megy az elnök hajóraszállásának előkészítésére. _ . _ A francia választójog Páris, július 2. A kamara élénk vita után 544 szavazattal 16 ellenében elfogadta Benoit javaslatának első részét, melyben a kamara azon elhatározását fejezi ki, hogy a választójogi reformot keresztülviszi. A kamara ezután 293 szavazattal 254 ellenében a proporcionalizmus ellenzőinek szavazata dacára elfogadja Breton módosító indítványát, mely szerint a reformnak a két kamara köztársasági többségeinek egyesülése révén kell megvalósulnia. A kamara ezután 323 szavazattal 215 ellenében elfogadja Benoit javaslatának második részét is, mely szerint a reformot a proporcionalizmus rendszere alapján valósítják meg. Az ulsteri bonyodalom London, július 2.