Világ, 1914. július (5. évfolyam, 153-180. szám)

1914-07-03 / 155. szám

Péntek Szerbia—Montenegró Mit mond Európa? Budapest, július 2. A Bukarestiben megjelenő Sear­a című lap szerint a cár konstanzai látogatása alkalmá­val ment határozatba Szerbia és Montenegró egyesülése, melynek első fázisa volt Péter ki­rály visszavonulása. A cár állítólag megegye­zett Károly király­ly­al, hogy ha a monarchia mozgósít, Románia is elrendeli a mozgósí­tást. Megállapodtak abban is, hogy a buka­­resti béke évfordulóján, július 28-án Szerbia, Montenegró és Görögország uralkodói Buka­restbe mennek és ott Károly királylyal együtt megegyeznek Szerbia és Montenegró egyesü­lésében és ezt proklamálják. Nikita lem­ond és az egyesült ország királya pedig Sándor lesz. Ugyanekkor az uralkodók abban is megegyeznek, hogy ha a monarchia és Bul­gária tiltakozik az ellen, akkor hadseregeiket egyszerre mozgósítják. A Seara azt állítja, hogy az egyesülés befejezett dolog, mert a monarchia Bulgáriá­val nem elég erős ahhoz, hogy szembeszáll­hasson négy balkáni állammal és Oroszország hadseregével. Berlin, július 2. Berlini diplomáciai körökben a Figaro azt a jelentését, hogy Szerbia és Montenegró egyesítése tervbe van véve, a legnagyobb ké­telkedéssel utasítják vissza és az érdekelt Szerbia is, mint alaptalant megcáfolta. Ezek a hírek már­ régóta foglalkoztatják a nyilvá­nosságot, de mindenki hajlik a nézet felé, hogy legalább Nikola, Montenegró királya élete alatt változás a fönnálló viszonyokban nem áll be. Ami utána történni fog, azt lehetetlen előre látni. Kétségtelen, hogy a kis és szegény Montenegró egy sok tagú di­nasztiát nem tarthat ki és hogy Szerbia po­litikai viszonyai Montenegróéval annyira egyeznek, hogy ha Szerbia a patriarkális államformához való ragaszkodását elvetné, ez államok igazságos úton való egyesítésé­nek semmi sem állna útjában. Egyelőre azonban minden jelentés, mely szerint az egyesítésnek most kellett volna megtörténnie, úgy most, mint a közel­jövőben hivatalos helyekről csak cáfolattal találkozhatik. A Vossische Zeitung beavatott diplomáciai for­­rásból igen érdekes részleteket tudott meg Szerbia és Montenegró tervbevett egyesítéséről. A két állam reáluniót tervez annak a szerződésnek alapján, amely 1­866-ban jött létre Szerbia és Montenegró, iltetőleg akkori fejedelmeik, Nikita és Mihály kö­zött. Elvben a szerződésben kötelezte magát Nikita fejedelem, hogy ő és dinasztiája lemond a trónról az egyesülés esetén, ha azáltal minden szerb egy államtestben olvad össze és ha az új, egységes állam neki és házának megfelelő, később meg­határozandó év­járadékot biztosít. Az unióra irányuló tárgyalások hetek óta foly­nak Belgrád és Cet­tinjc között az orosz diplomácia égisze alatt. Egyelőre nincs szó a reálunió rögtönös életbeléptetéséről, hanem csak az államszövetség létrehozásáról a német szövetséges államok mintá­jára. Péter király megelőzőleg le fog mondani. Montenegróban a magántársaságoknak bérbeadott monopóliumokat egy kölcsön utján meg fogják váltani. A két állam közt egyetértőleg megállapí­tandó kulcs szerint a montenegrói vámokat és mo­nopóliumokat Szerbia egyösszegbe­n fogja a mon­tenegrói államháztartás javára fordítani. Ez idő szerint egy kiváló orosz pénzügyi szakember dol­gozik a két állam pénzügyeinek egyesítésén, ame­lyet kölcsönnel lehet megoldani. A montenegrói kormány kénytelen a terv megvalósítását siettetni, mert Oroszország nem hajlandó többé azt az évi szubvenciót utalványozni Montenegrónak, amelyet a Balkán-háború előtt adott. Az unió szerződése szerint Montenegró csupán csak adókat szed, hogy belügyeit intézhesse. Seregéből hat hegyi dandárt alakítanak s ez alkotó része lesz a szerb­-mon­tenegrói közös hadseregnek, a liszteket a szerb király fogja kinevezni, a monarchia külügyi poli­tikáját Belgrádiból intézik. A vám- és monopólium­­ur­ió valószínűleg csak 1916-ban lép életbe. Páris, júnus 2. Antal Gézáné meghalt Megindítóan szomorú hír: Antal Gézáné, a melegszívű, színes tollú írónő, lapunk ki­tűnő és kedvelt munkatársa, ma este há­romnegyed hét órakor váratlanul meghalt. Aki maga volt az eleven élet, csöndben, minden búcsúzás nélkül hunyta le szemét ,és szomorúságot, gyászt hagyott azokra, akik ezt az éles szemű, emberi érzéseiben olyan gaz­dag, nemes asszonyt szerették. Az élet mély­ségeiben vergődő szenvedőket olyan beszéde­sen, olyan valóságosan, hűen tudta megírni! Egy-egy tükördarab volt minden inasa, amely­ben fölismertük az életben látott embereket és szenvedéseiket. Írói talentuma feltárta azokat a szenvedéseket, amelyeket csak az ő szeme látott meg, csak az ő szíve érzett meg. Olyan közvetlen, annyira meleg, őszinte és keresetlen volt minden sora, hogy emberei­nek hangját szinte hallani véltük, leírásainak tónusát a tízezreken alul, a karéjkenyereket kereső, verejtékes munkások és munkálko­dók köréből merítette, lehajolt az elgázolt tö­megekbe, akiket más észre sem vett, ő föl­emelte, megsimogatta őket, fölhívta reájuk a ügyeimet, egy-egy sorában mentő, kérő és vádoló volt, célja azonban mindig csak az az egy, hogy a társadalom keresse fel és ka­rolja át a megmenthető emberanyagot, se­gítsen gyorsan, szívvel, intézményekkel, né­venetes szólamokkal és frázisokkal. A pesti életvalóságot annyira ismerő író­nő három hét előtt gyöngélkedésről panasz­kodott, Ágnes tizenötéves és Márta tizen­négyéves gyermekének. Csak három nap előtt feküdt ágyba, amikor dr. Klein háziorvosa Itteni diplomáciai körökben kijelentik, hogy a Figaro-nak Szerbia és Montenegró egyesüléséről szóló híte üres fantazmagória. A két ország uniójáról már csak azért sem le­het szó, mert Ausztria-Magyarország ezt a leghatározottabban ellenezné. A Figaro fenntartja értesülését, amely a legjobban informált helyről származik és uj­tanácsára a Rókus-kórházba vitték. Az orvo­sok szívbajt konstatáltak s az olyan rohamo­san haladt előre, hogy ma reggel a kórházba hivatták az urát, a vácz­ gödöllői villamos fő­mérnökét, hogy segítség nincs, a halál csak a megváltó lehet. A kiváló írónőt nővére őr­­utca 9­ szám alatt levő lakására szállíttatta, ahol a beteg megkönnyebbült, egész nap éb­ren volt, még sok tervéről beszélt, arig este­felé egyszerre csak heves köhögési inger fogta el, elvesztette eszméletét és halk sóhaj­jal az ajkán, csöndesen, örökre elaludt. Szólnom, hogy az oly nagy sikert elért könyv, a „Túl a palotákon'' és annyi szép riport-cikk írója ilyen hirtelen, váratlanul hagy el bennünket, akinek írásait olvasóink sze­rették, akinek az ország határán fid is sok volt a megbecsülője. A Világ-de­­irt meleg írásával sok hívet hódított meg a riport­olvasásnak, első tanítómesterét, Barna Izi­dort, az Esti Újság boldogult szerkesztőjét kö­vette, az életet figyelte s annak volt igaz­­szavu tolmácsa. Emlékezésül egyik régebben nálunk meg­jelent és országos visszhangot keltett cikkét közöljük. A Múzsában A Baross-téren, ahol Czinkota felé fordul el a villamos, ott van,az Országos­­Szülészegyesület hatalmas bérpalotája. Mint valami fecskefészek a házeresz alatt, úgy bújik meg a nagy ház föld­szintjén egy tipikus pesti helyiség: a Múzsa­kávéház. Első tekintetre semmiben sem külön­bözik a többi kültelki kávéháztól; a sablonos be­rendezés: fekete, kerek márványasztalok, billiárd­­asztal a középen, díszes kassza-trónus; arany -­rámás, mennyezetig érő tükrök; fojtogató füst; a Ulsterben a helyzet rendkívül komoly. Az ulsteri önkéntesek parancsnoka, Richarson meg­parancsol tisztjeinek, hogy állandóan fegyverben járjanak. A jövő héten Ulsterban nagygyűlés lesz, amelyen a további teendőkről fognak tanácskozni. lárma füleket vágó. Ennek a kávéháznak a jellegét a közönsége adja meg. Itt nem isznak kávét, itt nem isznak tejet, itt nem isznak teát vagy kapucinert, itt vizet isznak. Az egyik asztalnál­ fiatalember ül. Ott van már reggel óta. Előtte egy pohár víz. Szeme meg se rebben, ahogy egyked­vűen maga elé bámul. Egy középső asztalnál fiatal házaspár. Az asszony kisleányát babusgatja, buggyanó könynyel a szemében szorongatja a kis fáradt penészvirágot, a fojtogató levegőben nyö­szörög a kicsi, előttük a víz. Odébb egy asztalnál nagy társaság. Széles gesztusokkal, nagy hangon magyaráz az egyik, égő szemmel hallgatja a többi. Ezek is már reggel óta itt vannak. Előttük egy tálcán öt-hat pohár víz, csak viz, csak víz! Az ab­lak mellett is egy vizivó társaság. És így tovább, majdnem minden asztal körül: hol bohém humor, rat, hol vigasztalanul, révedező tekintettel, roska,­dozva a valóságtól, amely némán a szívükre ereszkedik, ülnek a megvert emberek és előttük a pohárban: viz, viz, viz! Honnan jöttek ezek a letört emberek? Milyen­ kegyetlenül hajszolta meg őket a sors, amíg igy­ m­egcsúfolva összetalálkoztak? Az életnek vájjon­ milyen forgószele, milyen fergeteges történése söpörte őket így együvé? ... Azok a szülészek vagy színésznö­vendékek, akiket az Országos Színé­szegy­esület kebeléből ki­zárt szerződésszegés vagy nyugdíjhátralék miatt, olyan egyesületi tagok, akik már sehol sem tudtak szerződést kapni, olyanok, akiket­ az egyesület te­hetségteleneknek tartva, őket fel nem vette, cso­portokba verődtek össze tizen-huszan és hat társu­latot képezve, végigjárták a falvakat, az apró vár­­­roskáikat, a nemzetiségi vidékeket. Kultúrát tér-­ vilác 1914. július 3. - ból kijelenti, hogy az uniót csak a sarajevói eseményekre való tekintettel nem proklamál­­ták már mostan. . -stb­." • AVLÁG Poincaré útja. Poincaré elnök e hónap 15-én este hét órakor indul el oroszországi út­jára Cherbourgból a La France páncéloshajón,­ amelyet a Jean Bari, Siglet és Tromblon nevű torpedóha­jók fognak kísérni. Ez a négy hajó egy osztag lesz Le Bris altengernagy parancs­noksága alatt. A visszautazáskor Poincaré jó idő esetén Dunkerque-ben fog partraszállni jú­lius 31-én délután négy óraikor. Ha ebben az időben Dunkerque-ben rossz időjárás lesz, Cherbourgban fog az elnök ismét francia földre lépni. Grandplément, az elnök katonai irodá­jába beosztott fregattkapitány, legközelebb Cherbourgba megy az elnök hajóraszállásának előkészítésére. _ . _ A francia választójog Páris, július 2. A kamara élénk vita után 544 szavazattal 16 ellenében elfogadta Benoit javaslatának első részét, melyben a kamara azon elhatározását fejezi ki, hogy a választójogi reformot keresz­­tü­lviszi. A kamara ezután 293 szavazattal 254 ellenében a proporcionalizmus ellenzőinek sza­vazata dacára elfogadja Breton módosító in­dítványát, mely szerint a reformnak a két ka­mara köztársasági többségeinek egyesülése ré­vén kell megvalósulnia. A kamara ezután 323 szavazattal 2­15 ellenében elfogadja Benoit ja­vaslatának második részét is, mely szerint a reformot a proporcionalizmus rendszere alap­ján valósítják meg. Az ulsteri bonyodalom London, július 2.

Next