Világ, 1915. március (6. évfolyam, 60-90. szám)
1915-03-17 / 76. szám
2 1915. március 17. VILÁG nyara legmeghasonlotttabb mind a hadviselő felek közt, az is aránylag egységesebben áll e megett a háborúja megett, mint állt volt például a japánokkal való megett. A franciák, kik a háború elején majd hogy el nem vesztették szivüket, ma, legyünk vele tisztában, elszántan államaik a harcsorban, s akármennyi áldozatot követel tőlük e borzasztó báborn,ok kifogyhatatlanok lesznek a tudatos áldozatban. Az angolok, amily mérték-smn alábbhagy kérkedésük és hencegésük, olyan mértékben nő komoly áldozatkészségük. S a németek és mi, mi igazán úgy vagyunk, ahogy az angolok csak hencegtek, hogy vannak, mi csakugyan olyan lélekkel álljuk meg benne most hét hónap múltán helyünket, mintha ma kezdődnék megpróbáltatása. Nem értjük hát félre sem magunkat, sem ellenfeleinket, mikor magunknál is, ellenfeleinknél is meglátjuk, hogy miig nem volt a világtörténelemnek háborúja, melyet nagyobb és kitartóbb önfeláldozással víztak volna meg, mint e mostanit: olyan sem volt, melyben oly nyíltan és őszintén csüggtek volna a béke gondolatán, mint e háború alatt. Az enterpgénál ez abban jelentkezik, hogy a legbeszoálisabb embertelenségeket a háború végének siettetésére határozzák el és alkalmazzák. Ha nem hagyjátok, hogy a németeket kiéheztessük, soha sem lesz vége a háborúnak! ,kiált Anglia Amerika felé. Ha nem segítetek Ausztria-Magyaroszágot hátba támadni: magam nem tudom befejezni e háborút! sziszegj dühösen Oroszország a balkáni fülekbe. A döntést kell siettetni, a döntést, lihegik a napiparancsok, rikoltozzák a sovinista újságok, hogy vége legyen már a háborúnak! S akármennyit hazudnak, ezt az egyet el lehet hinni nekik. Csakugyan szeretnék, ha vége volna a háborúnak. S éppígy a béke ideálja él szemünk előtt mindnyájunknak, kik német, magyar s osztrák sáncárkokban berendezkedtünk arra, hogy akár a világ végéig A polgármestert közrefogták a katonák és délután négy órakor kikisérték a piacra. Odaterelték a népet. A russzofil rutének úgy mentek, mint valami majálisra. Felállították a bitófát. A katonák négyszögbe álltak. Egy altiszt vol a hóhér. A parancsnok ott volt a tisztekkel. A bakó hozzáfogott a munkához , és a kötél elszakadt. Nem bírta a terhet. A tisztek kiabáltak, káromkodtak. Aztán egy papírforintot nyomtak a polgármester kezébe: — Brigy, vegyél magad kötelet. Nyolc katona kisérte az akasztófa alól a boltba. Zimmermayer maga vásárolta meg a kötelet, amellyel a nyomorultak felakasztották szegényt... És hogy történt az asszonyokkal a sok gyalázatosság? A szemüket türölgették, a vályúkat szorongatták, búsan legyintgettek. Egy urisnici kereskedő felelt a kérdésre: — Hálát adunk a mindenható istennek, nálunk nem volt semmi baj. Bezártuk az aszszonynépet a pincébe, elvittük rejtett hegyi barlangokba. És elmúlt három, négy nap, nem is keresték őket. Egyszer aztán a parancsnok maga elé rendelt bennünket: az asszonyokat engedjétek szabadon, ne féljetek, nem lesz semmi bajuk. Jaj, uram, — mondottuk, — az asszonyok mind elmenekültek innen. Kacagott, nekem ne hazudozzatok, tudom, hogy eldugtátok őket, de ne féljetek. Nye bojsze. Ma délre minden nőt látni akarok az utcán. Te irgalmas isten, mit tehettünk volna. Azt hittük, most mindennek vége. Az asszonyoknak azonban itt álljunk, de megfojtani és ki semmi mi ne hagyjuk magunkat. A német birodalmi gyűlésen tipikusan s a németek meghatóan nyílt becsületességével megmutatkozott ez. Kormány, elnökség, pártok vezérei: mind egyek voltak abban, hogy e háborúnak nem szabad elvégződnie, míg megoldást és rendezést nem hoz a világproblémákban a németség számára. De a sajtóban s a birodalmi gyűlésen is felvetődött a kérdés, hogy mikor lehet már nyíltan tárgyalni az elkövetkező béke feltételeiről? Nem olyan időket élünk, mikor akadémikus és elméleti kérdések egy pillanatig is leköthetnék a megkínzott lelkek érdeklődését. Ha a németek bármily összefüggésben a békéről elmélkednek, akkor gondolnak a békére s van okuk és lehetőségük foglalkozni a béke gondolatával. Decemberben még nem gondoltak rá . .. A valóság az, hogy minél becsületesebben s a legvégsőbbre elszántan kitart minden ország a maga háborúja mellett, s egyik sem gondol arra, hogy abbahagyhassa, míg el nem ért vele mindent, amiért belement: éppen, mert komolyam veszik a háborút, éppen, mert vállalják minden terhét, éppen, mert nem térnek ki semmi következése alól: a háború annál terhesebb számukra s a béke annál kívánatosabbnak mutatkozik előttük. Ezt a háborút senki sem fogja abbahagyni, míg vagy muszáj nem lesz vele, vagy céljait meg nem közelítette. De hogy céljait ki-ki méltányosabban tisztázza, hogy a mások sikereit s a maga eredményeit becsületesebben mérlegelje, s hogy mind elfogulatlanabb szemmel tudja meglátni, mely problémákban alakult ki már valami megoldás: arra mind erősebb nyomással fog kivétel nélkül minden felet rászorítani a kivétel nélkül minden félben mind erősebb békevágy. Semmi sem mutat arra, hogy e háború végéhez közelednék, de mindenki érzi, hogy nem tarthat már soká. Mindenki vágyik rá, hogy vége legyen, s ez a kezessége annak, hogy egy pillanattal sem fog nem történi bajuk. Áldja meg az örökkévaló a rutén lányokat. Azok nagyon jók voltak, kielégítették az oroszok legmesszebbmenő igényeit. Igen érdekes volt, amit a kosovi doktorról beszéltek. Tarnovszkynak hívják a kitűnő férfiút. Nyugalmazott járásorvos. Négy évvel ezelőtt jött avároskába. Földet vásárolt, parcellázott, aztán szanatóriumot nyitott. Ebben a szanatóriumban minden évben augusztustól novemberig sok vendég fordult meg. Törökök, arabok is jöttek. A hegyek közt jártak ,napestig: ez volt a kúra. Most, hogy Kősóéba jöttek az oroszok, a tisztek közt felismerték a török, arab és egyéb exotikus vendégeket. Úgy látszik orosz kémek jártak a doktor ur intézetébe s kifürkészték az ösvényeket. — Láttak-e magyar hadifoglyokat Bukovinában? kérdeztük. — Hogyne, hogyne, — feleltek zajosan egyszerre. Február elején hetven foglyot hoztak az oroszok Udiniczbe, — beszélték. _ Honvédek meg szüknadrágos bakák. Jól bántak velük, csak nem adtak nekik enni. Egy Herschné nevű asszony az erkélyről bocsátott le spárgán kenyeret. Az altiszt észrevette és revolvert fogott asszonyra. Erre előlépett egy fogoly főhadnagy. A pisztolyt kiütötte az Orosz kezéből. Erélyesen, katonásan rendreutasított... — Komisz bitang, magyar katonákkal van dolgod, vigyázz magadra. Az altiszt megjuhászodott. És a foglyok jól laktak. Minden házból maguk az orosz kísérők vittek nekik elemózsiát. A Balkán A görög lapok jelentése szerint erős albán csapatok törtek be ismét szerb területre. Az albán csapatok Prizrend ellen vonulnak. A szerb hatóságok a veszélyeztetett helyekre, amelyek azokat erősen megszállva tartják, katonaságot rendeltek ki. A Stefani-ügynökség cetinjeijelentést tesz közzé, amely szerint március 3-án az egész montenegrói határ mentén ágyúharc volt. Ezzel egyidejűleg repülőgépekről több bombát dobtak le a Lovcsetia hegyen és a Grahovónál lévő montenegrói hadállásokra. Nisből jelentik Szófián át. A szerb katonai kórházakban 12.000 kiütéses és hastífuszú beteget ápolnak. Naponta átlag négyszáz ember betegszik meg. Az orvosi karból eddig körülbelül ötvennen pusztultak el a járványban. A polgári lakosságban is sok tífuszeset fordul elő! Szófiai jelentés szerint Ficser tábornok hadügyminiszter a szobrányéban törvényjavaslatot nyújtott be, amely idegen államokhoz tartozó repülőknek megtiltja bolgár terület átrepülését, hacsak előzőleg a bolgár katonai hatóság részéről engedélyt nem kaptak. A szobranje tegnapi ülésén Blagojev képviselő a szocialista párt nevében hosszabb nyilatkozatot olvasott fel, melyben pártjának azt az óhaját fejezte ki, hogy a Balkán-államok és a többi semleges országok közös fellépéssel védjék meg érdekeiket. Dr. Koluset konstantinápolyi bolgár követ, akit a kormány visszarendelt, Szófiába érkezett. Állomáshelyére nem tér többé vissza. A bolgár követségben Kószev Bácsó fogja felváltani. A Corriere della Sera athéni levelezője beszélgetett Venizelosszal, a volt görög miniszterelnökkel. A Corriere della Sera cikke szerint Venizelosz belátja, hogy a kamara feloszlatása után Görögország beleavatkozása a háborúba lehetetlen. Visszalépésére vonatkozólag Venizelosz nagyon tartózkodó volt. Egy intim barátja azonban elbeszélt egyetmást a legújabb politikai eseményekről. Elbeszélése szerint a hármas entente már a Dardanellák ostroma előtt felszólította Görögországot, hogy adja fel a semlegességét. Görögország két ízben elutasító választ adott. Alig kezdődött meg a Dardanellák bombázása, az entente megint ajánlatot tett Görögországnak. Akkor Venizelosz azt kívánta a koronatanácsban, hogy ötvenezer enyszert küldjenek a Dardanellákhoz és kijelentette, hogy ezért meg fogják kapni Smyrnát kárpótlásul. A vezérkar azonban vonakodott a javaslatot elfogadni, mert a hadsereg, ha elveszítene ilyen nagy haderőt, nem tudna föltartóztatni egy esetleges törökbolgár támadást. Erre Venizelosz tizenötezer embernek a Dardanelláknál való közreműködését indítványozta, de ezt a javaslatot is elutasították. Athénból jelentik, hogy Venizelosz hívei a napokban az angol és francia követség előtt tüntettek, ,a orosz követséget elkerülték. A görög lapok valamennyien hevesen tiltakoznak Oroszország szándékai ellen . Szaloniki-i jelentés szerint bizonyos áruknak és élelmicikkeknek Szerbiába való kivitelét, melyet néhány nap előtt megtiltottak, újból engedélyezték. Szerbia is némi könnyítést engedélyezett a Görögország részére való exportra. . Szerbia tovább tartani, mint ameddig kell tartania, hogy vége lesz abban a pillanatban, amint egyáltalában vége lehet.