Világ, 1915. július (6. évfolyam, 181-211. szám)

1915-07-01 / 181. szám

• i£. 1915. július 1.­ jesztették az egész pápai hivatalra, kongregá­ciókra és konzisztóriumokra. A Vatikánba naponta érkező vagy innen menő levelek szá­zai közül mindössze kettőt bontottak fel té­vedésből. Az egyik a pápai államtitkárnak szólt, a másik a prenitenciális kongregáció­nak és a hadizónáról küldték. Azóta utasítás ment, hogy a hadizónáról se szabad­ cenzú­rázni, vagy feltartani leveleket. Míg az olasz sajtó általában Gaspari bíboros államtitkár nyilatkozatait, melyeknek auten­­ticitását az Osservatore Romano által történt reprodukciójuk mutatja, arra használják fel, hogy színlelt megelégedéssel napirendre térje­nek át. az előzetes cenzúra által mindenkor nagy figyelemmel ellenőrzött Popolo Aitalia kijelenti, hogy Olaszországnak nincs ideje rá és nem is tartja opportunisnak, hogy 1870 óta teljesen elintézett és túlhaladottnak tekinthető úgynevezett római kérdéssel fog­lalkozzon. A pápának megvan az a minden olasz polgártól megvont privilégiuma, hogy cenzúra nélkü­l írhasson és valósággal áruló módon beszélhessen. A pápa ezzel elégedjék meg, amíg Olaszország elintézze külső ellen­ségeit és a háború után belső ellenségeit vel­y ro­molhat le. Az olasz moratórium a milánói kereskedelmi és iparkamara közgyűlést tartott, amelyen napirendre volt tűzve az a kérdés, hogy fizessenek-e az olasz kereskedők és iparosok az ellenséges táborban lévő hitelezőknek. Határozatot hoztak, amely­ben kimondották, hogy arra való tekintettel, hogy az ellenséges államokban moratórium van, teh­át ott beszüntették a külfölddel szem­ben a fizetési kötelezettségek teljesítését, ami­ből az olaszokra is nagy kár hárult, felkérik a kormányt, hogy hasonló intézkedéseket tegyen az olasz tőke javára. Egyben elhatározták, hogy a kormány döntéséig az olasz kereskedők és iparosok az ellenséges államokban lévő hite­lezőik számára semmiféle fizetést sem fognak eszközölni. Francia kudarc A Journal de Génévé katonai m­inka­társának véleménye szerint a nyugati fronton 1100­­német zászlóaljjal szemben 1100 francia zászlóalj, 60—70 belga zászlóalj és vagy 700 ezer angol katona küzd. Ennek dacára a né­metek nagyrészt megtartották összes pozíciói­kat. A szövetségesek számbeli túlsúlyuk dacára se mehetnek át sehol komoly offenzívába, mert a németek állandó támadásaikkal foglal­koztatják a franciákat az egész fronton és oly erőt mutatnak, hogy a szövetségeseknek állan­dóan­ nagy emberveszteségeik vannak. A Progrès jelenti: Parisban kiadott félhi­vatalos kommüniké felszólítja a szövetséges államok katonaköteles polgárait, hogy tegye­nek eleget katonai kötelezettségüknek, mert ellenkező esetben fel fogják szólítani őket, hogy m Ikáris megerősített tábort hagyják el, miután ottani jelenlétük több tekintetben kényelmet­len és kínos. Szabadságukban fog azután állni a hadizónán kívül letelepedni vagy Francia­­országot elhagyni. A német főhadiszállás jelenti: "Arras mellett tegnap sem voltak na­gyobb ellenséges vállalkozások. Ellen­ben további sikereket értünk el az ellen­ségnek azokból az árokrészekből való elűzésében, amelyeket heteken át tartó erőlködései folyamán tőlünk el tudott ragadni. Az ellenség egy előretörését a Labyrinthban (Ecu­riet­ól északra) risz­­siautasították. E hónap 26-ika óta az ellenség a Maas-magaslatokon Les Épar­­gestól nyugatra csaknem szakadatlanul intézett támadásaival hasztalanul kísérli meg, hogy az általunk elfoglalt álláso­dat ismét visszaszerezze. Tegnap is négy heves előretöréssel próbálkozott, ame­lyek nagy veszt­­égés mellett mind meg­hiúsultak. Amerika jegyzéke Newyorki jelentések szerint fürgetn száz­­nyolc amerikai városban fog beszédeket mon­dani az Egyesült­ Államokból való felgyver­­kivitel ellen. A külügyminisztérium közzéteszi a június 21-én a német kormányhoz intézett jegyzék szövegét. A jegyzék felszólítja Németországot, ne vonakodjon tovább közvetlen diplomáciai tárgyalásokba bocsátkozni a William Frye gő­zös elsüllyesztésével kapcsolatban Amerika ré­széről támasztott igényekről. A jegyzék ki­fejti, hogy miután Németország az elsülyesz­­tésért a felelősséget elismeri, döntőbírósági tárgyalás felesleges. Az Egyesült­ Államok nem ismerik el a német kormánynak azt az állás­pontját, hogy Németországnak joga van dug­­árunak amerikai hajókon való szállítását az­zal lehetetlenné tenni, hogy a dugárut és az azt szállító hajót elpusztítja. A Newyork Tribune jelenti Washington­ból:­­ semleges kereskedelemnek az angolok által való megzavarása fölött növekszik az izgalom. Az amerikai behozatali és kiviteli cégek kijelentik, hogy üzletük annyi kárt szenvedett, hogy egyszerű kártérítéssel nincs rajtuk segítve. Azt azonban senki sem hiszi, hogy szakításra kerülne a dolog. A tengeren Az Aftrabladed pétervári tudósítója azt írja lapjában, hogy beavatott körökből adato­kat szerzett, amelyek szerint az angol hadi­hajókban való veszteség olyan nagyarányú, hogy az angol flotta túlereje a némettel szem­ben a háború megindulása óta jelentékeny csökkenést szenvedett. Az angol csatahajók száma pl. a háború­­ élén körülbelül hatvan volt, hála azonban a német tengeralattjárók részéről való szisztematikus torpedózásnak, számuk mintegy negyvenre sülyedt, míg Né­metország még egyetlen egy, ebbe az osztályba tartozó hajót sem veszítek­. Ha a német búvár­­hajók az eddigi kitartással folytatják taktiká­jukat, a helyzet olyanformán fordulhat, hogy a német tudóhatók nyílt tengeren vehetik fel a harcot az angollal. Ez­ a lehetőség­ a háború gyorsabb végét is előidézné. Tekintettel azokra a svéd oldalról fel­hangzott panaszokra, amelyek a svéd keres­kedelmet korlátozó angol intézkedésekről szól­nak, az angol kormány küldötte­get menesz- tett ide as­zrrl a feladattal, hogy utakat ás mó­dokat keressen ezeknek a nehézségeknek a jö­vőben való eltü­ntetésére. Az angol küldöttséget a külügyminiszter ma fogadta. Való­mínű, hogy a holnapi minisztertanács svéd bizottságot fog kiküldeni a tárgyalások folytatására. Mint az Aftenbladed a külügyminiszté­riumból értesül, a német kormány a Thorsten gőzös és szállítmányát néhány hajómotor kivé­telével szabadonbacsa­tolta. A gyarmatokon A belga gyárm­at­ügyi miniszter a belga Kongóból táviratot kapott, hogy a keletafrikai német gyarmatokban Kissigniex városát egy belga hadosztály el­foglal­ja. Az­ erődöt a bel­gák lerombolták. A gyarmatügyi miniszter ezer frankot kapott Kongóból a háború áldo­zatainak segélyezésére. A mérges gázok A Soold. Mig. /tg. írja: A londoni G. Street, and tái. I.mt. cég, amely magát az angol keres­kedelmi minisztérium hivatalos ügynökének mondja, fiait hónap óta r­yomtatott francia kör­leveleket­­ kittét szét s semleges államok újságai­hoz, melyben egy kis cikket ajánl nekik arról a beszédről, melyet Kitchener lord a felsőháziján a ,,németek által használt" fojtó gázok alkalma­zásáról tartott. Az, ügynökség késznek nyilatkozik a cikk reprodukálásából származó kiadásokat nyomban a számla beérkezése után, tehát minden kivárni összegben, megtéríteni. A cikk, amelynek fényképes másolatát is hozza a Norddeutsche, idézi Kitthener lord április 22-én a felső házban mondót, a beszédét, amely a németeknek szemére veti, hogy mérges gázokat használta holott Né­metország is aláírta a hágai konvenciót, melynek idevonatkozó szakaszát a következők­éppen repro­st­ukáljA.: ..Kötelezik magukait, hogy tartózkod­nak olyan lövedékek használatától, amelyek fojtó vagy mérges gázok terjesztésére alkalmasak.“ A hordd. Al­d­ /ig­­ehez megjegyzik: .A fent említett cikk több lényeges pontban eltér az igazságtól, ami aligha magyarázható tévedéssel. Elsősorban is Kitchener fejtegetéseit tévesen reprodukálják az idevonatkozó hágai szakaszt, vagyis az 1892 július 29-i megállapodást. Ennek a megállapodás­nak szövege ugyanis a következő: A szerződő hatalmak i­ kö­lcsönösen alávetik magukat mine­k a tilalomnak, hogy ne használjanak olyan löve­dékeket, melyeknek egyetlen célja, fojtó gázokat terjeszteni. E szavak, „melyeknek célja“ a hágai konferencián élénk vita tárgyai voltak és több érdekelt állam számára az előfeltételei voltak a nyilatkozat aláírásának. A nyilatkozatot azonban Nagybritannia nem írta alá. Az aláírók listáját, melyet az angol kormány szétküldött,­­meghami­sította. Elsősorban összezavarja az aki­írást és a ratifikációt, úgy hogy azt a látszatot kelti, mintha Németország csak habozva írta volna alá. A való­ság az, hogy Németország a megállapodást 23 másik állammal 1899 július 29-én aláírta és 1900 szeptember­­­én ratifikálta. Egyike volt azon álla­moknak, amelyek a ratifikációs okiratot legha­marabb átadták. Azon államok között, amelyek a nyilatkozatot­ ellenezték és nem írták alá volt Anglia és az Egyesü­lt Államok is. Anglia, mely a burok elleni háborúban, a hírszejlt mérges gázo­kat terjesztő Lyditt-gránátokat bőségesen hasz­nálta, csak az 1907. évi második hágai konferen­cia alkalmával látta szükségesnek a nyilatkozat utólagos aláírását és ratifikálását. Az Egyesült Államok a delelarációt a mai napig nem írták alá. Hogy mennyire ál nők egyébként ellenfeleink ily eszközökkel folytatott harca ama tény ellen,­ hogy Németország gáztartalm­a lövedékeket hasz­nál, az kitűnik az angol alsóház tárgyalásaiból. Sir W. P. Bytes ott azt kérdezte a kormánytól, várjon az angol kormány , gáztartal­ú lövedé­keket használ-e, „amelyeknek hatása nem ke­gyetlen és embertelen." A kormány képviseleté­ben Tennant kijelentette, hogy reméli, miszerint a tervbe vett eszközök „hathatósak lesznek.“ Azt nem mondhatja, vájjon ezek a lövedékik kegyet­lenek lesznek-e, vagy sem. A most készülő fran­cia gáztartalmú lövedékekről a Gazette de Lau­sanne ezeket írja: A francia vegyészek munkái borzalmas eredményeket hoztak létre. (Resultats effroyables.) Nem ü­nnek, hogy tévedünk, ha azt mondjuk, hogy­ a német­­ hadvezérek, akik elren­deltek, hogy csapataik mérges gázokat alkalmaz­­ zattak, kénzelhetetlen kínaikat és a félelem óráit szerezték meg csapataiknak. Ez amaz országok­ erkölcse, amelyig vesztegető pénzekkel akarják az idegen sajtért megvásárolni, hogy meghamisított szerződési szövegekkel csináljanak hangulatot. A francia maniciógyá­tás -a francia szenátus kedden egyhcurgúlag elfogadta az ideiglenes budgetről szóló tör­vényjavaslatot, melyet a kamara már elfoga­dott. Vivian­ miniszterelnök a vita kezdetén megismételte kijelentéseit, melyeket csütörtö­kön már a kamarában megtett, vagyis, hogy a kormány a parlamenti bizottságokkal szo­rosan együtt fog dolgozni, hogy az ország ka­tonai és gazdasági erejét a legalaposabban ki­használhassák. Viviani e szavakkal fejezte be beszédét: Parlament és kormány így példát mutatnak majd a nemzetnek az egyetértésre. Utódainkra két szép örökséget hagyunk: Ka­tonáink hősiességét és a pártok egységének örökségét, amely pártok a vallásban és a haza­szeretetben békültek­ ki egymással. Mill­er and hadügyminiszter kifejtette, milyen intézkedése­ket tettek a fegyverek, a muníció és a robbanó­­anyagok gyártásának emelésébe. A katonai moz­gósítás után elrendeltük az ipari mozgósítást. A feladat nehéz volt, de sikerült kilenc hónap alatt a muníció szaporítását a hatszorosára emelni. A hadvezetőség mindent elkövet, hogy a szaporodás még fokozódjék­ Ezután meg­nyugtató kijelentéseket tett a nehéz ágyuk elő­állítására vonatkozólag. 1916 első negyedé­ben megkétszereződött a gépfegyverek előállí­tása. Minden fegyvernemben elegendő meny­­nyiségben folyik a gyártás. Elhatároztuk — úgymond Millerand — hogy az ellenséget min­den téren követni fogjuk, bármilyen legyen is a fegyver, amelyet használ. Végül kijelentette Millerand, hogy el van szánva arra, hogy to­vábbra is jóvátegyen minden hibát, bárhol is legyenek ilyenek. Ezt a szövetségeseik, akik szemtanúi Franciaország fáradozásainak, mél­tányolni fogják. (Élénk tetszés.) • ^ 1 !, - J. J-LIWS3KP13 ‘ VILÁG Csütörtök

Next