Világ, 1915. július (6. évfolyam, 181-211. szám)
1915-07-01 / 181. szám
• i£. 1915. július 1. jesztették az egész pápai hivatalra, kongregációkra és konzisztóriumokra. A Vatikánba naponta érkező vagy innen menő levelek százai közül mindössze kettőt bontottak fel tévedésből. Az egyik a pápai államtitkárnak szólt, a másik a prenitenciális kongregációnak és a hadizónáról küldték. Azóta utasítás ment, hogy a hadizónáról se szabad cenzúrázni, vagy feltartani leveleket. Míg az olasz sajtó általában Gaspari bíboros államtitkár nyilatkozatait, melyeknek autenticitását az Osservatore Romano által történt reprodukciójuk mutatja, arra használják fel, hogy színlelt megelégedéssel napirendre térjenek át. az előzetes cenzúra által mindenkor nagy figyelemmel ellenőrzött Popolo Aitalia kijelenti, hogy Olaszországnak nincs ideje rá és nem is tartja opportunisnak, hogy 1870 óta teljesen elintézett és túlhaladottnak tekinthető úgynevezett római kérdéssel foglalkozzon. A pápának megvan az a minden olasz polgártól megvont privilégiuma, hogy cenzúra nélkül írhasson és valósággal áruló módon beszélhessen. A pápa ezzel elégedjék meg, amíg Olaszország elintézze külső ellenségeit és a háború után belső ellenségeit vely romolhat le. Az olasz moratórium a milánói kereskedelmi és iparkamara közgyűlést tartott, amelyen napirendre volt tűzve az a kérdés, hogy fizessenek-e az olasz kereskedők és iparosok az ellenséges táborban lévő hitelezőknek. Határozatot hoztak, amelyben kimondották, hogy arra való tekintettel, hogy az ellenséges államokban moratórium van, tehát ott beszüntették a külfölddel szemben a fizetési kötelezettségek teljesítését, amiből az olaszokra is nagy kár hárult, felkérik a kormányt, hogy hasonló intézkedéseket tegyen az olasz tőke javára. Egyben elhatározták, hogy a kormány döntéséig az olasz kereskedők és iparosok az ellenséges államokban lévő hitelezőik számára semmiféle fizetést sem fognak eszközölni. Francia kudarc A Journal de Génévé katonai minkatársának véleménye szerint a nyugati fronton 1100német zászlóaljjal szemben 1100 francia zászlóalj, 60—70 belga zászlóalj és vagy 700 ezer angol katona küzd. Ennek dacára a németek nagyrészt megtartották összes pozícióikat. A szövetségesek számbeli túlsúlyuk dacára se mehetnek át sehol komoly offenzívába, mert a németek állandó támadásaikkal foglalkoztatják a franciákat az egész fronton és oly erőt mutatnak, hogy a szövetségeseknek állandóan nagy emberveszteségeik vannak. A Progrès jelenti: Parisban kiadott félhivatalos kommüniké felszólítja a szövetséges államok katonaköteles polgárait, hogy tegyenek eleget katonai kötelezettségüknek, mert ellenkező esetben fel fogják szólítani őket, hogy m Ikáris megerősített tábort hagyják el, miután ottani jelenlétük több tekintetben kényelmetlen és kínos. Szabadságukban fog azután állni a hadizónán kívül letelepedni vagy Franciaországot elhagyni. A német főhadiszállás jelenti: "Arras mellett tegnap sem voltak nagyobb ellenséges vállalkozások. Ellenben további sikereket értünk el az ellenségnek azokból az árokrészekből való elűzésében, amelyeket heteken át tartó erőlködései folyamán tőlünk el tudott ragadni. Az ellenség egy előretörését a Labyrinthban (Ecurietól északra) riszsiautasították. E hónap 26-ika óta az ellenség a Maas-magaslatokon Les Épargestól nyugatra csaknem szakadatlanul intézett támadásaival hasztalanul kísérli meg, hogy az általunk elfoglalt állásodat ismét visszaszerezze. Tegnap is négy heves előretöréssel próbálkozott, amelyek nagy vesztégés mellett mind meghiúsultak. Amerika jegyzéke Newyorki jelentések szerint fürgetn száznyolc amerikai városban fog beszédeket mondani az Egyesült Államokból való felgyverkivitel ellen. A külügyminisztérium közzéteszi a június 21-én a német kormányhoz intézett jegyzék szövegét. A jegyzék felszólítja Németországot, ne vonakodjon tovább közvetlen diplomáciai tárgyalásokba bocsátkozni a William Frye gőzös elsüllyesztésével kapcsolatban Amerika részéről támasztott igényekről. A jegyzék kifejti, hogy miután Németország az elsülyesztésért a felelősséget elismeri, döntőbírósági tárgyalás felesleges. Az Egyesült Államok nem ismerik el a német kormánynak azt az álláspontját, hogy Németországnak joga van dugárunak amerikai hajókon való szállítását azzal lehetetlenné tenni, hogy a dugárut és az azt szállító hajót elpusztítja. A Newyork Tribune jelenti Washingtonból: semleges kereskedelemnek az angolok által való megzavarása fölött növekszik az izgalom. Az amerikai behozatali és kiviteli cégek kijelentik, hogy üzletük annyi kárt szenvedett, hogy egyszerű kártérítéssel nincs rajtuk segítve. Azt azonban senki sem hiszi, hogy szakításra kerülne a dolog. A tengeren Az Aftrabladed pétervári tudósítója azt írja lapjában, hogy beavatott körökből adatokat szerzett, amelyek szerint az angol hadihajókban való veszteség olyan nagyarányú, hogy az angol flotta túlereje a némettel szemben a háború megindulása óta jelentékeny csökkenést szenvedett. Az angol csatahajók száma pl. a háború élén körülbelül hatvan volt, hála azonban a német tengeralattjárók részéről való szisztematikus torpedózásnak, számuk mintegy negyvenre sülyedt, míg Németország még egyetlen egy, ebbe az osztályba tartozó hajót sem veszítek. Ha a német búvárhajók az eddigi kitartással folytatják taktikájukat, a helyzet olyanformán fordulhat, hogy a német tudóhatók nyílt tengeren vehetik fel a harcot az angollal. Ez a lehetőség a háború gyorsabb végét is előidézné. Tekintettel azokra a svéd oldalról felhangzott panaszokra, amelyek a svéd kereskedelmet korlátozó angol intézkedésekről szólnak, az angol kormány küldötteget menesz- tett ide aszrrl a feladattal, hogy utakat ás módokat keressen ezeknek a nehézségeknek a jövőben való eltüntetésére. Az angol küldöttséget a külügyminiszter ma fogadta. Valómínű, hogy a holnapi minisztertanács svéd bizottságot fog kiküldeni a tárgyalások folytatására. Mint az Aftenbladed a külügyminisztériumból értesül, a német kormány a Thorsten gőzös és szállítmányát néhány hajómotor kivételével szabadonbacsatolta. A gyarmatokon A belga gyármatügyi miniszter a belga Kongóból táviratot kapott, hogy a keletafrikai német gyarmatokban Kissigniex városát egy belga hadosztály elfoglalja. Az erődöt a belgák lerombolták. A gyarmatügyi miniszter ezer frankot kapott Kongóból a háború áldozatainak segélyezésére. A mérges gázok A Soold. Mig. /tg. írja: A londoni G. Street, and tái. I.mt. cég, amely magát az angol kereskedelmi minisztérium hivatalos ügynökének mondja, fiait hónap óta ryomtatott francia körleveleket kittét szét s semleges államok újságaihoz, melyben egy kis cikket ajánl nekik arról a beszédről, melyet Kitchener lord a felsőháziján a ,,németek által használt" fojtó gázok alkalmazásáról tartott. Az, ügynökség késznek nyilatkozik a cikk reprodukálásából származó kiadásokat nyomban a számla beérkezése után, tehát minden kivárni összegben, megtéríteni. A cikk, amelynek fényképes másolatát is hozza a Norddeutsche, idézi Kitthener lord április 22-én a felső házban mondót, a beszédét, amely a németeknek szemére veti, hogy mérges gázokat használta holott Németország is aláírta a hágai konvenciót, melynek idevonatkozó szakaszát a következőképpen reprostukáljA.: ..Kötelezik magukait, hogy tartózkodnak olyan lövedékek használatától, amelyek fojtó vagy mérges gázok terjesztésére alkalmasak.“ A hordd. Ald /igehez megjegyzik: .A fent említett cikk több lényeges pontban eltér az igazságtól, ami aligha magyarázható tévedéssel. Elsősorban is Kitchener fejtegetéseit tévesen reprodukálják az idevonatkozó hágai szakaszt, vagyis az 1892 július 29-i megállapodást. Ennek a megállapodásnak szövege ugyanis a következő: A szerződő hatalmak i kölcsönösen alávetik magukat minek a tilalomnak, hogy ne használjanak olyan lövedékeket, melyeknek egyetlen célja, fojtó gázokat terjeszteni. E szavak, „melyeknek célja“ a hágai konferencián élénk vita tárgyai voltak és több érdekelt állam számára az előfeltételei voltak a nyilatkozat aláírásának. A nyilatkozatot azonban Nagybritannia nem írta alá. Az aláírók listáját, melyet az angol kormány szétküldött,meghamisította. Elsősorban összezavarja az akiírást és a ratifikációt, úgy hogy azt a látszatot kelti, mintha Németország csak habozva írta volna alá. A valóság az, hogy Németország a megállapodást 23 másik állammal 1899 július 29-én aláírta és 1900 szeptemberén ratifikálta. Egyike volt azon államoknak, amelyek a ratifikációs okiratot leghamarabb átadták. Azon államok között, amelyek a nyilatkozatot ellenezték és nem írták alá volt Anglia és az Egyesült Államok is. Anglia, mely a burok elleni háborúban, a hírszejlt mérges gázokat terjesztő Lyditt-gránátokat bőségesen használta, csak az 1907. évi második hágai konferencia alkalmával látta szükségesnek a nyilatkozat utólagos aláírását és ratifikálását. Az Egyesült Államok a delelarációt a mai napig nem írták alá. Hogy mennyire ál nők egyébként ellenfeleink ily eszközökkel folytatott harca ama tény ellen, hogy Németország gáztartalma lövedékeket használ, az kitűnik az angol alsóház tárgyalásaiból. Sir W. P. Bytes ott azt kérdezte a kormánytól, várjon az angol kormány , gáztartalú lövedékeket használ-e, „amelyeknek hatása nem kegyetlen és embertelen." A kormány képviseletében Tennant kijelentette, hogy reméli, miszerint a tervbe vett eszközök „hathatósak lesznek.“ Azt nem mondhatja, vájjon ezek a lövedékik kegyetlenek lesznek-e, vagy sem. A most készülő francia gáztartalmú lövedékekről a Gazette de Lausanne ezeket írja: A francia vegyészek munkái borzalmas eredményeket hoztak létre. (Resultats effroyables.) Nem ünnek, hogy tévedünk, ha azt mondjuk, hogy a német hadvezérek, akik elrendeltek, hogy csapataik mérges gázokat alkalmaz zattak, kénzelhetetlen kínaikat és a félelem óráit szerezték meg csapataiknak. Ez amaz országok erkölcse, amelyig vesztegető pénzekkel akarják az idegen sajtért megvásárolni, hogy meghamisított szerződési szövegekkel csináljanak hangulatot. A francia maniciógyátás -a francia szenátus kedden egyhcurgúlag elfogadta az ideiglenes budgetről szóló törvényjavaslatot, melyet a kamara már elfogadott. Vivian miniszterelnök a vita kezdetén megismételte kijelentéseit, melyeket csütörtökön már a kamarában megtett, vagyis, hogy a kormány a parlamenti bizottságokkal szorosan együtt fog dolgozni, hogy az ország katonai és gazdasági erejét a legalaposabban kihasználhassák. Viviani e szavakkal fejezte be beszédét: Parlament és kormány így példát mutatnak majd a nemzetnek az egyetértésre. Utódainkra két szép örökséget hagyunk: Katonáink hősiességét és a pártok egységének örökségét, amely pártok a vallásban és a hazaszeretetben békültek ki egymással. Miller and hadügyminiszter kifejtette, milyen intézkedéseket tettek a fegyverek, a muníció és a robbanóanyagok gyártásának emelésébe. A katonai mozgósítás után elrendeltük az ipari mozgósítást. A feladat nehéz volt, de sikerült kilenc hónap alatt a muníció szaporítását a hatszorosára emelni. A hadvezetőség mindent elkövet, hogy a szaporodás még fokozódjék Ezután megnyugtató kijelentéseket tett a nehéz ágyuk előállítására vonatkozólag. 1916 első negyedében megkétszereződött a gépfegyverek előállítása. Minden fegyvernemben elegendő menynyiségben folyik a gyártás. Elhatároztuk — úgymond Millerand — hogy az ellenséget minden téren követni fogjuk, bármilyen legyen is a fegyver, amelyet használ. Végül kijelentette Millerand, hogy el van szánva arra, hogy továbbra is jóvátegyen minden hibát, bárhol is legyenek ilyenek. Ezt a szövetségeseik, akik szemtanúi Franciaország fáradozásainak, méltányolni fogják. (Élénk tetszés.) • ^ 1 !, - J. J-LIWS3KP13 ‘ VILÁG Csütörtök