Világ, 1915. augusztus (6. évfolyam, 212-241. szám)

1915-08-01 / 212. szám

Vasárnap műnk. Millió holdakra menő föld­parcel­­lázás számára nem találjuk az időpontot közvetlenül a háború befejezése már alkalmasnak. Ellenben azonnali intéz­kedést kívánunk a legsürgősebb feladat megoldásához, hogy a harcból vissza­térő földmivelő foglalkozást találjon. A miniszterelnök egy nyilatkozatá­ban rámutatott arra, hogy a rokkant katona segítésének egyik leghelyesebb módja volna, őt egy kis földbirtokhoz segíteni. Az, a­m a rokkant katonára­ áll, éppen úgy alkalmazható az egészséges katonára is. A különbség csak az, hogy sok százezer földmunkást nem tehetünk egyszerre parcellabirtokok tulajdono­sává, hanem lehetővé akarjuk tenni számukra, hogy kedvező viszonyok kö­zött vehessenek bérb­e egy földparcellát a maguk falujában, az állandó lakó­helyük közelében. Alig van a gazdasági "életnek olyan mississi'-----Tis......... ff.... rikával — vagy a másik boltban hallevest és sült halat, vagy ezek helyet halászlét — mind­két menüben egy fogás főzelékfélét az olcsóbb­­jából vagy krumplisalátát, ami szintén nem drága, mindegyik fogásból keveset, de tisztát és jószűt, ami nem boszorkányság s nem kerül annyiba, hogy kiszolgálásostul ne adhatnám olcsón — lehetetlen, hogy az emberek rá ne kapjanak, hogy divat ne legyen odajárni, ki­vált ha a söre jó s úgy oda ne szokjanak, mint abba az egy-két estaminetba, mi nálunk a Bel­városban találtalik s felveti a forgalom s a kereset. Nem tudom, hogy ez az ötletem jó-e, de nem is az én tisztem, hogy ötletem legyen azok számára, kiket a saját bajuknak, érde­küknek vagy kötelességüknek kellene ötlettel sugalmaznia, ha volna szívük a kötelességeik iránt, ha volna érzésük aziránt, hogy a rend­kívüli idők nehézségeit nemcsak fájlalni sza­bad, de természetesnek kell tartani s örülni kell, ha az ember kisebb haszonnak s elméje s igyekvése s jóakarata megfeszítésének áldo­zatával valami csöppet versenyre kelhet azok­nak a testvéreinek áldozatával, kik bőrüket viszik a vásárra , érette is, s azoknak a testvé­reinek áldozatával, kiket e veszteséges idők kiforgattak megszolgált boldogulásukból, ki­­érdemlett életükből. Jó volna, ha a formálások e napjaiban kiformálódnék itt valami olyan érzék a közkötelesség iránt, ami másutt béké­ben is megvan s nem utolsó felszerelkezés volt az elkerülhetetlen háborúra — s a vizes pem­­lyével s a papírszalvétával együtt ezt is át­­vinnék a békének megkomolyodottabb életébe. VILLAG 1915. augusztus­i. ága, amelynél a háború nem hozott vona új intézményeket létre a megválto­zott viszonyokhoz. A föld, mely a nem­zetek nagy küzdelmének tárgya, mely­nek oltalmára milliók szállottak sikra, — sem maradhat tovább korlátlan ren­delkezése alatt egyeseknek. A háború, — hisszük, — hogy ezt a nagy igazságot beleviszi a milliók gondolkodásába Egyaránt kívánja ezt a gazdasági és cél­szerűségi szempont, és a nagy politikai cél, amiért harcolunk. —---------------------- ■'..' .........p jLublin után Lublin elfoglalásával József Ferdinand főherceg seregei akkora éket ütöttek az orosz déli seregen, hogy már a Bustra folyón is át­kelhettek. A német csapatok, Mackensen ve­zérezredes alatt, eközben minden orosz ellen­­támadást visszavertek és most gyors iramban közelednek Cholm felé. Nagy sikereket értek el a németek a Visztula jobbpartján, valamin Biskupiece—Piaski mellett, továbbá a Naret mentén is. Ezekben a harcokban összesen 8427 orosz elfogtak, 5 ágyút és 11 géppuska zsákmányoltak. Hivatalos jelentések József Ferdinánd főherceg hadserege tegnap délután elfoglalta Lublint, Balszárnya üldözés közben átlépte a Bystrát. Német csapatok a Wieprz mentén lefelé előnyomultak és délnyugat felől Cholm városa felé közelednek. Az ellen­ség különböző helyeken megkísérli, hogy előre elkészített állásokban újból el­lenálljon. Mindenütt támadjuk. Ivangorodtól nyugatra, a Visztula keleti part­jára előrenyomult német erők heves támadásokat utasítottak vissza. Az oro­szok nagy veszteségeket szenvedtek. Keletgaliciában a helyzet változatlan ma­radt. Höfer altábornagy: • A német vezérkar jelenti. Lomzától északnyugatra s a vasút mellett Goworowótól északra, Rozantól keletre támadásunk előrehaladt. Tegnap■ 1890 oroszt elfogtunk és három gép­puskát zsákmányoltunk. Woyrsch vezérezredesnek a Visztula jobbpartján át­kelt csapatai makacs harcok közben nyomulnak kelet felé. A sietve harcba vitt orosz erősítések minden ellentámadása teljesen meghiúsult. A foglyok száma 7 tisztre, — köztük egy ezredparancsnok — és 1600 főnyi legénységre emelked­­dett. Úgy látszik, hogy az ellenség Mackensen tábornagy üldöző szöveséges se­regeivel szemben körülbelül azon a vonalon akar újból ellenállni, amely a Visz­tula melletti Novo-Alexandrától a tegnap délután megszállott Lublint­ól északra emelkedő magsalatokon át a Cholm­tól délkeletre fekvő területig húzó­­dik. A német csapatok a Biskupice—Piaski mellett július 30-án vívott harcok-r­ban 4930 oroszt elfogtak s 5 ágyút és 8 géppuskát zsákmányoltak. .. Legfelsőbb hadvezetőségi­­ Csapataink Lublinban Sajtóhadiszállás, július 3. J1 Világ haditudósítói­tól Lublin bevételével az oroszok déllengi­et­­országi védelmének legjobb támaszpontja ke­rült József Ferdinand főherceg hadseregének kezébe. Ez által az Ivangorod—Lublin— Cholm-front áttörtnek tekinthető, az oroszok legfontosabb átcsoportosíásokra használható vasútvonala elveszett. Lublin, mely békében a tizennegyedik orosz hadtest székhelye, az egész hábor­ú alatt legfőbb gyülekező helye volt az orosz hadseregnek. Múlt augusztusban onnan indultak ki se­regeikkel és offenzívánk alatt onnan támadtak Dankl seregeire, sőt legutóbbi kraszniki előre­­töréseüket is innen organizálták. A vár­ost az erősítési technika minden félpermanens eszkö­zével megerősítették, védelmére Ivanov tábor­nok nagy erőket gyűjtött össze. A szűk térr­e összeszorított orosz hadsereg, s melyet a Nyemennél, Narevnél, Novogeor­­­­gievszknél, Varsónál és Ivangorodnál szoron­gatnak a szövetségesek, most még súlyosabb válságba került azáltal, hogy az eddig szilár­dan álló déli frontját is benyomták. Július tizennegyedike óta a szövetségesek északkelet és délkelet felől szorít­ják egyre beljebb az oroszok két szárnyát. Julius huszonnegyedikén szünet állott be délkeleten, ahová az oroszok nagyobb erőket vetettek, öt napos szünet után a negyedik és a szövetségesek hadserege viha­ros erővel tör előre és benyomja az orosz se­reget, mely elveszítve egyik fontos roh­ad-vo­nalát, csak rossz országutakra szorítva mos­zoghat. Ezt a végzetet most már sem a Nareia sem pedig a Bug-szegletben megindított orosz­ ellentámadások sem tudják elhárítani, épp oly kevéssé, mint Lokalnál, ahol néhány száz méé­ternyire visszaszorították frontunkat, de a stratégiai helyzeten már változtatni nem tudtak. Déllengyelország legfontosabb városa be­­került a kezünkbe, nem csak hetvenezer l­a­kosa, nagy ipara, de főként katonai fontoss­­ága r­évén. A mostani orosz felállás egyik legi jobb támaszpontja elveszett ezzel és az orosz frontba ütött rél olyan nagy, hogy József Fer­­dinánd seregei már a Bistra folyót is átlépi­hették. .A győzelem hatása abban is megnyílt vánul, hogy a Cholmnál álló oroszok állást fenyegetett és a német csapatok egyre köze­lebb jutnak a városhoz. "Az orosz déli szárny felgöngyölítése tovább halad; a harapófogó északról, délről egyre beljebb roppantja erjj orosz frontot. Hogy Ivangorod fenyegetettség­­ét enyhítsék, ma a németek ellen, a Radomky torkolatánál, a Visztula keleti partján heves ellentámadást intéztek az oroszok. Csapataink itt a Visztula keleti partján állanak, ezeket akarták visszavetni az oroszok, de támadásaik tüzünkben összeomlottak. A Keletgaliciában a helyzet változatlan. ^ Magyar Lajos, . Lublin kormányzósági főváros, egy hadt­­estparancsnokság székhelye a Bysztryca mar­gaslatán, dombok, tavak és mocsarak között fekszik. A várost a X. században alapították és a Jagellók alatt itt összpontosult Podolig

Next