Világ, 1915. október (6. évfolyam, 273-303. szám)
1915-10-01 / 273. szám
fmxkesitőség Vi- A*ária*y*ui?«. szám. Telefon 58*00, a felelős szerkesztőé 81—58. Kiadóhivatal fi., Andrássy^ut 47. szám. Telefon U*90. Előfizetési árak a magyar tárosa országaiba, Ausztriába és Bosznia*Hercegovinába: Egész évre 0 kor, félévre 16 kor, negyedévre 8 sor., egy hóra 2 kor. 80 fil. A német birodalomba negyedévre 15 kor., egy Sóra 5 korona 20 fil. A »ViLAG« Megjelenik hétfő kivételével mindennap, Ünnepnapok után is. Ara Budapesten, vidéken ál pályaudvarokon 12 fillér.VILÁG IcíSáhiwSfi^,1 'ifiodCi cr }., Győri és Nagy, Jauíos ét Társa, Teoczcr Gyula, Leopold Testv., Mezei Antal, Schwarz 16» zsef, Mgssc Rudolf, Eckstein Ber« nát hirdetési irodákba*. — Becsben? M. Dukes Nachf., riaasenstein és Vogler, Rudolf Mos se, Eduard Braun, Heinrich Schaíek, Bocit and Herzfeld. — Berlinben j Dr. Jr, Elímenreích, Berlin»Wíítners* dorf, Holstinníche^Strasse 27. az. VI. évfolyam 1915 Budapest, PÉNTEK október 1. 273-ik szám i Kormin-patak mocsárvidékén több orosz támaszpontot elfoglaltunk, 4 tisztet és 1000 főnyi legénységet elfogtunk, két orosz repülőgépet lelőttünk. Ltvániában csapataink az orosz támadásokat visszaverték. Hindenburg tábornagy hadcsoportja Smorgontól keletre az ellenséges állást rohammal áttörte. Ezer oroszt elfogtak és hat ágyút, négy gépfegyvert zsákmányoltak. A A török parti ütegek szeptember 27-én Kjerevisdere mellett elsülyesztettek egy ellenséges torpedónaszádot. Jiz olaszoknak a Cima Presenától nyugatra levő szoros ellen megkísérelt támadását tüzérségünk visszautasította. Tolmeinnél és odább északra a harcok még tartanak. Jirzi Urh előtt az ellenség korábbi hadállásaiba vonult vissza. Szakkörökben nem tartják kizártnak, hogy a Benedetto Brin katasztrófáját osztrák-magyar tengeralattjáró okozta. A A franciák áttörési kísérleteiket tegnap csak a Champagneban folytatták. Loostól északra a német ellentámadás lassan előrehaladt. Soucheztől délkeletre sikerült a franciáknak két kisebb helyen a német vonalakba benyomulni. Reims és az arrgonneok között elkeseredett harcok folytak. Ma reggel egy erős ellenséges támadás a Massigestől északnyugatra húzódó arcvonalon összeomlott. Massigestől északra az oldalozó ellenséges tűznek kitett 191-es magaslat elveszett. A háborús könyvpiac Világ tudósítójától Berlin, szeptember hó. Talán még jobban, mint a harctereken aratott sikereinél, domborodik ki Németország nagysága, ereje, páratlan szervezettsége azokban a győzelmekben, amelyeket ez az ország, ez a nagy és erős nép azokon a rázkódtatásokon aratott, amelyek az otthonmaradt, dolgozó és polgári Németországot fenyegették. Sehol, egyetlen háborús országban sem érzik meg ennyire kevéssé a háborút, mintha Németország nemcsak az ellenséget tudta volna távoltartani magától, hanem a gazdasági katasztrófákat is, amelyek majdnem minden háborút viselő államnak normális életére olyan csapásokkal sújtottak le, hogy e megrendült gazdasági életet már csak egy lépés választja el az összeomlástól. Az, amit az élelmezés, a szegényügy, a munkanélküliség megoldásánál produkáltak, a szervezettség gépezetének virtuóz működése volt, de végre is olyan háborús kényszerűség, amely elől nem lehetett kitérni, amely nélkül háborút viselni lehetetlen. Hogy a gazdasági életnek a majdnem normális működését fenn tudták tartani, az a nagy gazdasági erők páratlan harmóniájának a munkája volt, amely kétségtelenül összefüggésben áll az ország gazdaságával és azzal a szilárd és szolid bázissal, amelyen ez az egész gazdasági élet felépült és elhatalmasodott. De sehol, a gazdasági élet egyetlen ágában sem tükröződik vissza, rajzolódik ki olyan élesen Németország gazdasági nagysága, kultúrájának valóban mélyen gyökerező volta, mint a német könyvpiacnak a háború folyamán való átalakulásában. A könyv, mint gazdasági cikk, végre is luxuscikk és akkor, amikor a szegénység és a gond csontos ujja kopogtat az ajtókon, a leghamarabb a luxuscikkekről mondanak le az emberek. Németország könyvipara úgy alakult a háború alatt, mintha csak nagy vonásaiban, távoli rezgéseiben érezné meg a roppant világrengést. Végtelenül jellemző és tanulságos ennek az alakulásnak a kicsit közelről való szemlélete: egy ország lélektana, kultúrája, gazdasági ereje tükröződik vissza a képében. Megpróbálom egészen nagy vonásokban vázolni azt a folyamatot, amely a háború kitörése óta a német könyvpiacot formálta. Adataimat a legnagyobb német könyvkiadó cégektől: S. Fischer, Cotta, Philipp Reclam, Diederich stb. kaptam, tehát — bár az adatok csak hozzávetőlegesek — mindenesetre föltétlenül hiteleseknek tekinthetők. Í1 háborús irodalom Két nagy karakterisztikonja emelkedik ki a német könyvpiacnak e háborús folyamatból. Az egyik az, hogy a háború roppant kevéssé befolyásolta csak a könyvpiacot Németországban. Ez két irányban nyilatkozott meg leginkább: először a termelés semmivel sem lett kisebb, mint a háború előtt volt, másodszor pedig a háborító aktualitások nem árasztották el teljesen a könyvpiacot, a brosúrák özönébe nem fűlt bele az a literatúra, amely a háborútól — hogy úgy mondjam — függetlenül dolgozik. Kétségtelen, hogy a háborúnak óriási irodalma támadt. De nem szabad elfelejteni, hogy Németországnak mindig, minden egyes aktuális kérdésben óriási az irodalma, a különbség csak az, hogy az az aktuális literatúra, amely máskor a marokkói problémával, a flottakérdéssel, gazdasági problé- s mákkal foglalkozott, most kizáróan a háborúval vagy a háborúval összefüggő kérdésekkel foglalkozik, mert hiszen ez most az egyetlen aktualitás. De ez a háborús irodalom nem csapott túl az egészséges korlátokon, nem lett kizárólagossá, nem idézett elő megakadást egyéb irodalmi munkásságokban és nem fojtotta meg nyújtózkodásával azt a másik irodalmat, amely nem az aktualitásnak, a pillanatnak dolgozik. Ez azt jelenti, hogy azok az írók vagy tudósok, akik nem foglalkoznak háborús problémákkal, épp úgy dolgoznak tovább, épp úgy találnak kiadót az írásaikra, mint azelőtt. Ezenkívül még egy nagyon érdekes jelensége van a német háborús irodalomnak. A közönség nem igen érdeklődik az egy napi, szenzáció-aktualitások iránt, hanem inkább azokat a munkákat keresi, amelyek a háború folyamán előállott nagy kérdésekkel alaposan, tudományos fölkészültséggel foglalkoznak. Ilyenek például: a modern hadviselést magyarázó könyvek, különösen pedig a gazdasági kérdéseket tárgyaló művek. Ezek, bár a háborús literatúrához tartoznak, mégsem számíthatók a tulajdonképpeni aktuális irodalomhoz, mert komoly kutatások, tudományos szemlélődések eredményei és adataik igen értékesek lesznek a háború után is. A monarchia és Németország gazdasági viszonyával egész literatura foglalkozik, közöttük nem egy magyar író munkája is: Pályi Ede könyve, Lukács Géza sok alapossággal és eredeti adatokkal készült könyvei, Smialovszky Valér könyve, amely most hagyja el a»sajtót. Hantos Elemérnek „Volkswirtschaft und Fi..kí v’.....J. _ A védvámos Angliád Irta: Dr. Bernét Ottó A háború reá kényszeritette Angliára a védvámokat. Ha semmi más hatása nem volna ennek a háborúnak, mint az, hogy ami ellen békében az angol polgárság kilenctizedrésze négy parlamenti választáson állást foglalt, most kénytelen volt ellenkezés nélkül elfogadni, már ez is elég bizonyíték volna amellett, hogy az angolnép nem tudta, mit tesz, mikor háborút kezdett. Azzal az új vám- és adótörvénynyel, amelynek jövedelméből az angol kormány a háború költségeinek legalább egy részét elő akarja teremteni, az angol gazdasági politikának legragyogóbb korszaka záródott le. A mint század huszas éveiben indították meg az angol kereskedők a mozgalmat a vámok ellen s mikor húsz évvel utóbb a mozgalom diadalmaskodott, a szabad kereskedelem sokkal bőségesebb forrása lett az angol gazdagodásnak, mint a legteljesebb védvámrendszer lehetett volna. Ez az oka annak, hogy a szabadkereskedelem valósággal dogmája lett az angol gazdasági politikának s mikor a konzervatív párt Chamberlain agitációja folytán a védvámok behozatalát állította fel programjaiul, az angol választók az egész pártot letaszították a hatalomról s a liberális pártot ültették helyébe, mely a szabad kereskedelem mellé szegezte le magát. Már akkor, mikor Asquith kénytelen volt a háború alatt a kabinetjét rekonstruálni s abba a konzervatív párt vezetőit is belevenni, nyilvánvaló volt, hogy a liberális párt elveszítette a játszmát s hogy a koalíciós kabinetben a konzervatívok fogják a vezető szerepet átvenni. De hogy ez olyan gyorsam és olyan leplezetlenül történjék meg, mint ahogy ez megtörtént, arra nem lehetett gondolni sem. Az új budgetjavaslat, mely Anglia egész adózását és vámrendszerét új alapokra fekteti, tulajdonképpen nem egyéb, mint a konzervatív vámprogrammnak megvalósítása, ha nem is a maga teljességében, de legalább egyik részletében. MacKenna pénzügyminiszter akkor, mikor beterjesztette javaslatát, hogy az automobilra, órákra, hangszerekre, ablaküvegre, kalapokra s még egy egész csomó iparcikkre behozatali vámot vessenek ki, azzal védekezett ugyan, hogy ez a rendszabály csak átmenőleges, csak a háború végéig marad hatályban s a háború után ezeket a cikkeket ismét vámmentesen lehet majd behozni,, destitute senki, aki ezt Angliában elhinné. Ez kitűnt az angol parlamentben elhangzott beszédekből. Mert a kormány számára egyelőre nem is arról volt szó, mintha ezekből a vámok-